Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-07 / 236. szám

T9fflr oUfSíter 7.; péntek ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Petőfi Tsz példamutatása Ma tartják a jubileumi ünnepséget — Taktaharkány és Ti­száidé közös gazdaságában, a Petőfi Termelőszövetkezei­ben úgy szervezték meg az* őszi kampányt, olyan jó ütemben 'és minőségben vég­zik az őszi munkákat, hogy jó néhány mezőgazdasági üze­münk vezetői ellátogathat­nának oda kis I tapasztalat- cserére — hallottuk a já­rási hivatalban., s azt is hozzátették: a harkányiak­nál már „megszokott” ez a lendület... Szatmári Dezső, a Petőfi Tsz termelési elnökhelyette­se, s egyúttal főagronómu- sa azt mondja, hogy nem ,,megszokás” kérdése ez a gondos sietség, hanem a gazda elsőrendű kötelessége. — Milliók veszhetnének ! kárba, ha hiányozna a gon­dosság, a pontosság, ha nem I igyekeznénk a legjobban I megszervezni a tengernyi munkát. Így van ez min­den munkacsúcsnál, de kü­lönösen most ősszel, amikor , talán a legbizonytalanabb tényező az időjárás alaku­lása. Mindig igaz a köz­mondás. de ilyenkor külö­nösen, hogy: amit ma meg­tehetsz, ne halaszd holnap­ra ___ * A Petőfi Tsz határrészeit járva az elnökhelyettes már mindenütt előre jelzi, hol. milyen gépekkel talál- j kozhatunk majd,, s az állan­dó szakmai irányítás, elign- ; őrzés eredménye, hogy szin- | te pontosan tudja azt is, I estére hol kell kiemelnie a gépnek az ekevasat, meg­pihentetnie a 'vetögépel. Eléggé ismerem a Pető­fi Tsz határát, de most kis­sé zavarban vagyok, sehol sem találom a néhány hete még a vonat' ablakából megcsodált, nagyon szép napraforgótáblákat. Pedig , ha jól tudom, több mint 500 hektárnyi a naprafor­gójuk ... — Pontosan 530 hektáron törtük, azaz arattuk le a napraforgót — mondja az elnökhelyettes, s mosolyog­va hozzáteszi — ezt a nagy munkát már lassan el is felejtjük,' hiszen szeptem­ber közepére végeztünk ve­le. Azért sietünk ennyire, hogy sose kelljen kapkod­nunk ... És jó néhány előző év ta­pasztalataival, példáival ecsetelve magyarázza, hogy mennyire káros a lassú tempó, a ' „ráérünk még” szemlélet. Ezernyi tapasz­talat bizonyítja; hogy ősz- szel, az idő előrehaladtával mindig csak romlik a mun­kavégzés lehetősége, s ez­zel romlik a minőség is. A talajmunkáé, a vetésé, a betakarított terményé egyaránt. * — Itt volt a naprafor­gónk — mutat az egyik gyönyörűen elmunkált, már vetőgép csíkozta táblára —, Azzal, hogy jól volt a nap­raforgónk vegyszerezve, gyors volt a betakarítása, sokat nyertünk. A búza alá nem kellett szántanunk, többszöri tárcsázással ké­szítettük elő ezt a szép magágyat. És a búzáról, a Petőfi Tsz 1200 hektáron termesz­tett egyik fő növényéről a következőket tudtam meg: az idén a belvíz pusztítot­ta, foltos területek is bele­számítva. 48 mázsa 64 kiló volt a hektáronkénti átlag­termés. Ennek nagy részét vetőmagként \ értékesítették. Jövőre ennél is többet vár­nak a búzától... — Nem korai még a jö­vő évi termést becsülni? — Már most kell — hangzik a határozott vá­lasz. — Az egészet úgy f „alapozzuk”, mint tavaly azokat a táblákat, amelyek aratáskor ' 60—70 mázsa kö­rüli átlaggal fizettek. Szep­tember 28-án kezdtük vétó ni a kenyérgabonát,, s ok­tóber 10—11-re befejezzük. Azért ilyen „későn”, mert a fajtakísérletek néhány táblájára most kapjuk a vetőmagot. Ismét egy nagyon szépen elmunkált, bevetett tábla. — Ezzel kezdtük az őszi vetést, a 104 hektárnyi rep­cével. Jó növény, megta­nultuk ennek a termeszté­sét is. Az idén 100 hektáron 22 mázsás átlagterméssel fizetett, de ha leszámítanánk belőle a belvíz miatt „ki­ázott” foltokat, akkor közei járnánk a 30 mázsás átlag­terméshez. Az öntözőíürl területén járva „találkozunk” a cu­korrépa-komba jn.n al. Ok­tóber 10-ike körül, ennek a 204 hektáron termesztett ipa­ri növénynek a betakarítá­sával is végeznek. A termés­átlag sokkal jobb a tavalyi­nál, de az elnökhelyettes még elégedetlen, azt mond­ja, hogy ezt a növényt még tanulniuk kell... De, ami a b e takarí tásának m un kaszer. vezését illeti, ebben bizony már tőlünk tanulhatnak ... Tíz nap múlva a betakarító­gép már a szomszédok cu­korrépa „ásását” segíti. * A zöldségkertészet több mint 50 hektárján a hagyma, a káposzta és a gyökérzöld­ség utolját szedik a szorgos asszonyok, lányok, s a bese­gítő „utánpótlás”, a község nagyobbacska iskolásai. A ta­valyinál jóval alacsonyabb átvételi árak ellenére ez az ágazat is teljesíti magas ter­vét, mert szinte minden zöld­ségféléből nőttek a hozamok. A szomszédban, egy 20 hek­táros táblán „kísérleti” nö­vény volt. Bevált ez is. Húsz­mázsás átlaggal fizetett a szója, s jövőre már 100 hek­táron termesztik... A szeptember végén dér­csípte kukoricák még lábon állnak. Hétfőtől ide összpon­tosítják a legtöbb gépet, minden rendelkezésre álló erőt. Kezdték volna előbb is, de sajnos a nedvességtarta­lom még 40 százalék körül jár. Ebben a kultúrában okozta a legtöbb kárt a bel­víz, de az, ami megmaradt, a korai fagyok ellenére is meg­adja hektáronként az 50 má­zsát, az öntözött táblák a nyolcvanat is. Hogy mikorra lesz betakarítva? Természete­sen még október vége előtt! (p. s.) ír Áramszünet - gondatlanságtól Több figyelmet a mélyépítéseken! * Szeptember 26-án délelőtt 10 óm 15 perctől 11 óra 15 percig 3200 fogyasztó árain nélkül maradt Miskolc bel­városában. Az irodaházakban leálltak a villamos írógépek, az építkezéseken a betonke­verők. a dftruk. olvadni kezdtek a hűtőgépek, és a : kórházi osztályokon műkö­désképtelenné váltak a mű- ; szerek. Az ÉMÁSZ központi i állomása azonnal észlelte az üzemzavart, megkezdték a : hiba behatárolását. Meglehe­tősen sokára, egv óra múlva bukkanlak a sérült vezeték nyomára. Elsőként áramhoz juttatták a fogyasztókat, az­tán káreseti jegyzőkönyvet ; készítettek a szakemberek. Kiderült, hogv a Miskolci Építőipari Vállalat egvik munkagépe vágta el a Szín- va-parton a 10 kilovoltos ká­belt. Amit a' jegyzőkönyvben elsőként regisztráltak: a kábelrobbanás nem okozott személyi sérülést, nem szem- i vedelt áramütést senki. Sze­rencsés eset. De miként is történhetett a dolog? Szem- ügyre vették a mélyépítést végzők kiviteli rajzát. Nos, azon nincsennek feltüntetve az ÉMÁS7; földalatti létesít- i ményei. Vajon hol feledkez- j lek meg róluk? A későbbiekben hiba hi­bára halmozódott. A kábel­rongálást sem a munkagép vezetője, sem a munkahelyi vezető nem jelezte az ÉMÁSZ-nak, noha az ilven esetekben ez elsődleges kö­telességük lelt volna. Kár lenne ennek az esetnek az ürügyén régi ügyeket előrán- cigálni. de kísértetiesen ha­sonlít a magatartás a súlyos, szolnoki • gázrobbanást meg­előző. vétkes könnyelműség­hez. Itt szerencsére csak az egyórás áramszünet- lett a következménye az eset elhall­gat ásónak. A kár megtérítése a két vállalat — az ÉMÁSZ és a Miskolci Énílőioari Vállalat — ügye. Körülbelül 7—8 ezer forintot fizet maid az éoítő az áramszolgáltatónak. Arra még nincs rendelkezés' és aonarátus. hogv ilyen esetekben a fogyasztókat, a ténylegesen .kárt szenvedő­ket is kártalanítsák. Az is csak a későbbiekben derül maid ki. hogy a kijavított kábel esetleg miiven üzem­zavarokat okozhat majd. A szakemberek ugvamis tudlak, hogv minden egves „kar­mantyú”. vasvis iavított ká­bel hibaforrást jelent. Az Északmag varországi Áramszolgáltató Vállalat ká­beleiben. tartószerkezeteiben, közvilágítási hálózatában ta- valv 1 millió 400 ezer forint értékű kar esőit gondatlan­ságból. Földmunkát végző gének, tehergépkocsik okoz­zák a legtöbb kárt. Kábel­rongálás leggvakrabban a városokban ^esik. ahol sűrű a közműhálózat, vezetékek so­kasága fekszik a talajban. Minden esetről jegyzőkönyv készül, így azok könnyen re­konstruálhatók. A Színva- parti eset a súlyosabbak kö­zé sorolható, mert ott egyál­talán nem szerepelt a mun­kahelyi kiviteli raízon a vil­lamos kábel. Többször tör­ténik úgy. hogv a munkahe­lyi vezető zsebre vágja a rajzot, és egyéb ügyeit in­tézve. magára hagyja a mun­kagép kezelőjét. A Miskolci Üzemigazgatóság 1. számú kirendeltsége területén — ahol a múltkori rongálás is történt — ebben az évben harminc hasonló eset fordult, elő. A kárérték meghaladja már a 320 ezer forintot. A hibajavításra 1650 munkaórát fordítottak, többnyire mun­kaidőn tűi. túlórában. A 320 e^er forint is meg­térült az ÉMAFZ-nak. a ta­valyi 1 millió 400 ezret is megfizették a károk okozói. Mennvi hasznos dolgot lehe­tett volna vásárolni ennvi pénzből! Bizonvára meg is lett volna a helve mindenütt. Na gvobb munkafeeveiemmel. több figyelemmel megtaka­ríthatók ezek a bosszantó kiadások. Több figyelmet kérnek a nagyobb közössé­gek is! — lévay — Huszonöt éves a Borsodi Hőerőmű Az ég felé törő hatalmas kémények \ nappal és éjsza­ka, hétköznap és ünnepeken ontják magukból a füstöt, a kazánokban sohasem alszik ki a tűz. A Sajó-parti üzem­ben az év minden — har­mincegy és fél millió —má­sodpercében, szünet nélkül dolgoznak a gépek és az em­berek. Várják a városok, a falvak, a gyárak, a bányák a villamos energiát, nagy szükség vari az itt előállított forró és vegyi vízre. A mai napon is teljes ka­pacitással termel az üzem: ott áll a turbina mellett a gépész, a diszpécser egy pil­lanatra le nem veszi szemét a kapcsolótábláról, a portás a kapunál szolgálatot telje­sít. Ám, mindannyian, az ezer főnyi kollektíva min­den tagja tudja-érzi, hogy ez a péntek mégis más, mint a többi: ünnepnap. Huszonöt éves vállalatuk, a Borsodi Hőerőmű. Dr. Hódy "Imre, a fejlesz­tési főosztály vezetője, az Üzemi Híradó szerkesztője, a vállalat múltjának, jelené­nek krónikása: — A térség egyik legré­gibb ipari tevékenysége a villamos energia termelése. Több mint fél évszázada, 1924-ben helyezték üzembe a barcikai villanytelepet. A hajdani kiserőmű a környék településeit, a szénbányákat látta el energiával, de ára­mot szolgáltatott Eger váro­sának is. A felszabadulás után megindult tervszerű gazdaságfejlesztés keretében létesült a Borsodi Hőerőmű, melyet Berente község hatá­rában építettek tel. Évszámok, fotók, emlé­kek... 1951: megkezdődött a nagy munka. Kavics, — ho­mok, — mészhegyek. előre gyártott elemek a főépület­hez. A felvonulási épület fa­lán öles betűkkel felirat: 5 éves tervvel a bókéért! Szabó Sándor tmk mű­helyvezető, a szakszervezeti tanács elnöke: — Huszonöt évvel ezelőtt kaotam az áthelyezést a kis­erőmű létszámából, a válla­lat akkor még csak papíron létezett. Kerítés, néhány fa­barakk és végeláthatatlan sár. A teherautók mellett jócskán találni lovas kordá­kat, szekereket. Nehezen tudtam elképzelni az épülő erőmű megdöbbentő para­métereit: tíz darab százton­nás kazán, hat 32 megawat­tos gépegység, kétszáz méte­res üzemépület. 1952. október: megalakult a vállalat. A földön fekvő vasbeton gerendák mellett eltörpülnek a szorgoskodó emberek, a daruk mint két­karú óriások. Állnak a váz- szerkezetek, elkészültek az üzemi főépület első keretál­lásai. Szeráfi Bálint üzemtech­nológus : — Minket, a jövendő üze­meltetőket idegenbe, a Mát- ravidéki Hőerőműbe küld­tek, hogy barátkozzunk a méretekkel, a gépekkel. Egyelőre azonban segítenünk kellett az építkezésnél a sze­relésnél. A kivitelezésen az NDK tizenegy vállalata és hazai vállalatok dolgoztak. 1953. októberében megala­kult az önálló pártszerveze­tünk, s titkárává engem vá­lasztoltak. A pártvezelőséget öt tapasztalatlan fiatalember alkotta; munkánkra rányom­ta bélyegét az útkeresés. Szerelik a kazánok, a szénszállító szalag vasszer­kezetét. Beemelik az első kazándobot. A felvételen az egyik főturbina, s a hőszol­gáltató berendezések köz­ponti műszertáblája látható. Fotó a 120 kilovoltos villa­mos szabadtérről. 1955. feb­ruár: az első párhuzamos kapcsolás. Szeráfi Bálint: — Jóleső érzéssel állapíthatom meg, lio^y fiatal kollektívánk megfontoltan, józanul visel­kedett az ellenforradalom idején. Egyetlen percre sem állt le az erőmű termelése. 1957: befejeződött az épít­kezés. Az ország akkori leg­nagyobb, csaknem kétszáz megawattos teljesítményű erőmüve a hazai energia- rendszer teljesítőképességé­nek mintegy egyötödét kép­viselte. 1958: a teljes felfu­tás éve. Molnár Gyula, a Borsodi Hőerőmű Vállalat igazgató­ja: — Az eltelt huszonöt év alatt mintegy 25 milliárd ki­lowattóra villamos energiát és 10 ezer 800 terrakalória hőenergiát termeltünk. Ka­zánjainkban töob mint 35 millió tonna szenet égettünk el. Az új vegyi vízelőkészítő üzemünk 1963-tól termel, s jelenleg hazánk égjük legna­gyobb ilyen jellegű létesít­ménye. Dr. Vékony Ernő, Kazinc­barcika városi Pártbizottsá­gának első titkára: — Városunk története, fej­lődése szorosan kapcsolódik az ipari üzemek fejlődésé­hez. A Borsodi Hőerőmű Vállalat és a Borsodi Vegyi­kombinát alapításával meg­alapoztuk a jelenleg 35 ez­res gyárváros anyagi és szel­lemi fejlődésének legfonto­sabb feltételeit. A hőerőmű gazdaságpolitikai szempont­ból jelentős, a hetvenes évekre stabilizálódott a vil­lamos energia termelése, ja­vult az üzembiztonság, foko­zódott a hőszolgáltatás. A sokirányú követelmények szükségessé tették a párt- \ és gazdasági vezetés átszer­vezését, s az elmúlt évben létrehozták az üzemi pártbi­zottságot. Talcács István, Kazincbar­cika város Tanácsának elnö­ke: — A hőerőmű dolgozói je­lentős anyagi támogatást nyújtanak a városfejlesztés­hez. A mostani ötéves terv­időszakban másfél millió fo­rinttal segítik újabb óvoda építését. A szocialista brigá­dok pédamutatóan élen jár­nak a parkok gondozásában, iskolák, óvodák patronálásá- ban. Számottevő a szeretjük a város kulturális és sport­életében. Éliás Lajos esztergályos, a tmk míihelyybizottságának titkára, igazgatói tanácstag: — Második éve ért a meg­tiszteltetés, hogv tagja lehe­tek az üzemi demokrácia e nagyon fontos intézményé­nek. Állítom 'és vallom, hpgy vállalatunknál bevált a munkásokkal kibővített igaz­gatói tanács, partnerei va­gyunk a vezetésnek. Tanu­lással, fejtöréssel, utánjá­rással jár a vállalati szintű kérdések megismerése, de megéri. Az a véleményem: teremtsük meg a szükséges tárgyi feltételeket, s utána követeljük meg a munkát. Szabó Sándor: — Milyen jóléti, szociális célra tudnék beruházni egymillió forin­tot? Úgyszólván mindenünk megvan, ezt bizonyítja az is, hogy hetven százalékos a törzsgárda aránya ... Mun- káslakásoliat létesítenénk el­sősorban, a jövőt építő fia­talok számára. Dr. Hódy Imre: — Egy­milliárdos fejlesztés van fo­lyamatban vállalatunknál. Bővítjük a hőszolgáltatást, vizet, gőzt adunk az új pvc-gyámak, felújítjuk a kazánokat, eleget teszünk a környezetvédelmi előírások­nak. Ma, amikor a becsüle­tes munka dicséreteként ün­nepeljük az eltelt 25 évet, meggyőződésem, hogy ha­sonlóan eredményes lesz az elkövetkezendő két és fél évtized is. * A Borsodi Hőerőmű Vál­lalatnál ma délután, a ka­zincbarcikai Egressy Béni Művelődéi Központban ren­dezik meg a jubileumi ün­nepséget. A jubileumi meg­emlékezést Szili Géza nehéz­ipari miniszterhelyettes tart-

Next

/
Thumbnails
Contents