Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-04 / 233. szám

1977. október 4., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szaddam Husszein hazánkba látogat § iKivar-irÉi közös liMeiitény Készül a Közkedvelt sósrudacska, a BOR-RŰD a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat üze­mében. „A kenyér szülője ez a föld...” (Folytatás as 1. oldalról.) Az alábbiakban közreadjuk a Bagdadban héttőn kiadott közös közleményt. „Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke Szaddam Husszeinnek, az Iraki Köz­társaság Forradalmi Parancs­nokság Tanácsa alelnökének meghívására 1977. október 1 —3. között hivatalos látoga­tást tett az Iraki Köztársa­ságban. Ahmed Hasszán Al-Bakr, az Iraki Köztársaság elnöke íogadla a magyar miniszter­elnököt, akivel baráti eszme­cserét folytatott a két felet kölcsönösen érdeklő kérdé­sekről. Lázár György és Szaddam Husszein a kölcsö­nös megértés és szívélyesség légkörében megbeszéléseket folytatott a két ország^ kap­csolatainak fejlesztéséről, az arab térség helyzetéről és a nemzetközi élet más kérdé­seiről. A tárgyalásokon részt vett magyar részről Bíró József külkereskedelmi miniszter, Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke. Roska István külügyminiszter-he­lyettes. Litlvai István kohó- és gépipari miniszterhelyet­tes, Gonda Lajos, a Magyar Népköztársaság bagdadi nagykövete és iraki részről Hasszán Ali, az FPT tagja, belkereskedelmi miniszter, Abdel Malik Al-Jaszinn kül­ügyminiszter-helyettes, Amer Al-Khesali földművelés- és földreformügyi miniszterhe­lyettes, Taha Al-Basri tájé- koztatásügyi miniszterhelyet­tes, Szublii Jaszin iparügyi miniszterhelyettes, Sukri Szabri Ahmad, az Iraki Köz­társaság magyarországi nagy­követe. A TISZAI pályaudvar szak- szervezeti titkárával bakta­tunk a sínpárok mellett. A rendező pályaudvarhoz érve Kovács István körbemutat: — Nézze csak, milyen pél­dás rend van itt. Ez a szo­cialista brigádok külön vál­lalásának eredménye. Kom­munista műszakokban, hét­ezer órányit kitevő munká­ban takarították fel a nagy területet, szedték össze a sze­metet a sínpárok közül. A főnökhelyettesi iroda előtt csákánnyal, lapáttal, vil­lákkal felszerelt, nőkből-íér- fiakból álló csapat dolgozik. A pályafenntartásiak szedik fel az eliszaposodott anyagot, átrostálják, és a felfrissített kőzúzalékot újból a talpfák közé rakják, tömörítik. Az épület emeletén lévő főnökhelyettesi iroda ablaká­ból nagyszerű a kilátás. Vé­giglátni az egész rendezőn. A legyezőszerűen szétterülő 46 vágányon milliárdos érték. Az érkező, az összeállított és az induló szerelvények a gu- ritóról lefelé gördülő vago­nok olyan benyomást kelte­nek, mint roppant nagy gé­pezet automatikus működése. Csakhát itt — a vágányféke­zőben lévő félautomatán kí­vül — minden munkát em­berek irányítanak, csinálnak. Borsod teherforgalmának szivében a szükségesnél vala­melyest kevesebb, — 310 em­ber gondoskodik — a vasúti „vérkeringés” lüktetéséről. Minden ember, akivel csak itt beszéltem, elégedetlen a lüktetéssel. Dobos Emil állo- másfŐnök-helyettes az okok­ról ezt mondja: — Megnőtt a forgalom, a szállítási igény. Mi többre lennénk képesek. Az a baj, különösen, ha a vállalatoknál szabad szombat van, hogy hétfővel kezdődően szerda estig nincs kihasználva a ka­pacitás. Az elmúlt kedden- szerdán például naponta alig Lázár György és Szaddam Husszein áttekintette az Ira­ki Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kapcsolatait. Megelégedéssel állapították meg, hogy az imperializmus elleni, a reakciós és agresz- sziós erők elleni közös har­con alapuló kapcsolataik eredményesen fejlődnek. A társadalmi haladást szolgáló gyümölcsöző együttműködé­sük erősíti a világbékét. A két fél megelégedését fe­jezte ki. hogy az Arab Újjá­születés Szocialista Pártja és a Magyar Szocialista Munkás­párt. valamint a két ország kapcsolatai állandóan erő­södnek és jól szolgálják a két állam baráti együltmű- k ödésé n ek m egszil árd í t ását. A két fél megerősítette, hogy továbbfejleszti és szélesíti együttműködését. Lázár György iraki látoga­tása alkalmával állategész­ségügyi egyezményt, vízügyi együttműködési munkatervet írtak alá, ugyancsak aláírták a kulturális egyezmény 1978 —1980-as évekre szóló mun­katervét. Egyidejűleg elhatá­rozták, hogy tárgyalásokat folytatnak a két ország gaz­dasági és műszaki együttmű­ködését szélesítő további egyezmények létrehozásáról. A két fél üdvözölte a nem­zetközi enyhülés eddigi kéz­zel fogható eredményeit. Egyidejűleg rámutatott arra, hogy az imperialista és reak­ciós erők a nemzetközi eny­hülés meghiúsítására törek­szenek, hangsúlyozták, hogy hatékony lépéseket kell ten­ni a fegyverkezési verseny megszüntetése, a leszerelési világértekezlet mielőbbi ösz- szehívása érdekében. A két fél megkülönbözte­tett figyelmet fordított a változatlanul feszültséggel terhes arab térség helyzeté­re. Rámutattak arra, hogy a hétezer kocsit gurítottunk, rendeztünk. A hét második felében viszont roskadásig meg van terhelve a pályaud­var, naponta 400—500 vagon­nal több elegyet rendezünk, mint a hét elején. Ilyenkor, az emberek feszített tempó­ban dolgoznak. Az lenne a jó, ha végre a szállító felek is megértenék, hogy a vasút teherbíró képessége js véges, s mindenki számára hasznos lenne, ha megszűnne a rap­szodikusság. Az itt dolgozók nagy része „akiket megcsapott a moz­dony füstje”, szeretik, szív- vel-lélekkel végzik u munká­jukat. Úgy, mint a sok kö­zölt Konecsni Sándor váltó­kezelő, Dékány Tibor állo­másirányító, Németh István saruzó csoportvezető. De em­berhiány van. Kevés a kocsi- rendező, a váltókezelő, a vál­tótisztító, a sárus. A gondo­kon csak átcsoportosítással tudnak segíteni. Sókat jelent most az új anyagi ösztönzés. A frekventált munkakörök­ben dolgozók szeptember 1- töl műszakpótlékot kapnak. Az október 14-i fizetéskor lesz először vastagabb a boríték. Vendéglátóink végiggyalo- goltatják velem a nagy terü­letet. Már a sarusok munka­helye körül járunk. Kocsándi Károly ügyködése ragadja meg a figyelmet. Az ifjúkor felső határa körüli ember higgadt, mérlegelő pillantás­sal figyeli a guritóról közelgő vagont, s a jól kiszámított távolságban a sínre teszi a sarut. — Szereti a munkáját? — Tizennegyedik éve va­gyok itt, és ha nem szeret­ném. nem csinálnám, ilyen­kor még jó a munka. Télen a hóban, á fagyban igen ne­héz. Előfordul, hogy olyankor a kerék a sarut le is veri. Sokat bukdácsolhatunk a hó­ban. — Baleset? feszültség oka a cionista uralkodó körök agreSsziós politikája, az arab területek megszállása, a palcsztinai arab nép törvényes jogainak megtagadása. A .felek kifejezésre juttat­ták meggyőződésüket, hogy az igazságos közel-keleti bé­kéért folytatott küzdelem si­kerének alapvető feltétele az arab országok imperialistael- lenes egységének erősítése, az arab országoknak a térséget sújtó, agresszió elleni együtt­működése fokozása a világ haladó erőivel — élükön a szocialista országokkal. A Magyar Népköztársaság nagyra értékeli azt a pozitív és aktív szerepet, amelyet az Iraki Köztársaság az el nem kötelezett országok mozgal­mában betölt. A felek támogatásukról biztosították Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeit a gyarmatosítás, az újgyarma­tosítás, a faji megkülönböz­tetés, a cionizmus ellen, a nemzeti felszabadulásért, a társadalmi haladásért folyta­tott igazságos harcukban. El­ítélték a chilei fasiszta klikk­nek az ország haladó erői el­len hozott kegyetlen, elnyomó intézkedéseit. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke köszönetét fejezte ki a baráti fogadta­tásért, amelyben az Iraki Köztársaságban tett látogatá­sakor részesítették és hiva­talos, baráti látogatásra hív­ta meg Szaddam Husszeint, az Iraki Köztársaság Forra­dalmi Darancsnolcság Taná­csának alelnökét a Magyar Népköztársaságba. Szaddam Husszein a meghívást köszö­nettel elfogadta.” — Egyszer volt A hátge­rincem sérült meg ... Ügy van az, hogy az ember csinál apró szabálytalanságokat. Ki- lencszázkilencvenkilenc eset­ben sikerül, az ezrediknél rá­fizet. Az történt, hogy nem ke­rülte meg a kész szerelvényt, hanem jdőnyerés végett két kocsi között át akart bújni.. A vagonsor meglódult, ő a sí­nek közé került. Már-már si­keresen megúszta, amikor az utolsó kocsik egyikének fék- berendezése elkapta a zakó­ját. Fél évi betegeskedés. Arra számítva, hogy a bal­eset, nyomot, félelmet ha­gyott benne, más munkát ajánlottak fel. Ö maradt, mint mondja, saruzó akar lenni a nyugdíjazásig. — No. persze, ha most len­nék 18 éves, másként csinál­nám. Tanulnék, és valamivel feljebb állnék meg. A közelben áll Gera László saruzó csoportvezető. A 28. évét morzsolgató vasutas is azt mondja, szereti ezt a munkát. — Most megkönnyítették a feladatunkat — hívja fel a fi­gyelmet a nyakában lógó rá­dió-adóvevőre. Az elektroni­kus szerkezet, amelyet szep­tember eleje óta használnak, sok szaladgálástól menü meg őket. Bárhonnan, bármikor kapcsolatba kerülhet a guri- tásvezetővel, mozdonyvezető­vel. és így jobban tudja irá­nyítani a hozzá beosztott sa- ruzókat. Kicsiny üvegfalú, új épít­mény elé érünk. — Rádióirányítású fékpró­ba berendezés — informál­nak — rövidesen üzembe he­lyezzük. Sok időt nyerünk ve­le, hiszen a mozdony érke­zése előtt elvégezhetjük a szerelvény fékpróbáját. Igv a mozdony a korábbi hatvan helyett hét perc múlva már indulhat a szerelvénnyel. A nap még sül. Fénye, akár nyári erősségű is lehetne, hanem az ereje ... ! Melegí­teni már csak pulóveren, vastag kabáton át melegít, s ha olykor-olykor feltámad a szél, bizony még így is meg­borzong az ember. Az árnyék már a csobádi határban is hideg. A Felső­tag dűlő végében, a tábla szé­lén álló pótkocsi mellöl ar­rébb is állok. Oda, ahol még ér a nap melege. De nem­csak én borzongok meg oly­kor-olykor. Hallom, hogy a fiatalabb vetőgépkezelő — hivatalosan faros — Stefán József is átszól idősebb tár­sához: — Adja már ide a ka­Kanyargós lépcsősorokon kapaszkodunk fel a vágány- íékezőkhöz. Az irányítóasz­talnál ülő Lengyel István diktálja az adatokat, a legu- rításra kerülő vagonok szá­mát és társa banándugó sze­rű szerkezettel eszerint prog­ramozza be a vágányokat szabályozó félautomatát. A két vágány fékező elhe­lyezkedik az ülésen, és gurul­ni kezdenek lefelé a vagonok. — A 35-ösre két darab négytengelyes üres... A hu- szonötösre egy darab négy- tengelyes rakott... A két ifjú ember láthatólag rutinnal kezeli a vágányfékei, és a kívántra lelassítja a ko­csi futását, A DOMB TETEJÉN ki­csiny, kopott iroda, mellette már épül az uj. A kis irodá­ban sok-sok éve dolgozik, és ki tudja, hány százezer kocsi rendezését, irányította már Győri László gurílásvezető. Feladata nagy idegmunkát kíván. Azt mondja, hogy most még jó, hiszen messzire lehet látni, de mert Miskolc- nak ez a része gyakran bo­rul vaskos ködbe, olyannyira, hogy a mozdonyvezető csak néhány lépésnyire lát. a vá- gányfékezök számára a va­gon csak halványan sötétlő tömeg. — Sokat segít .a rádió adó­vevő. Kapcsolatba tudok ke­rülni a mozdonyvezetővel, meg tudom neki mondani, hogy a leakasztott kocsit egy, kettő, vagy három kilo­méteres sebességgel lökje itt meg. Győri két. évtizede dolgozik itt. Eddig különösebb gond- ja-baja nem volt. Az emberek nagy része, akikkel beszél­tem. vidékről jár be. Győri is Sátoraljaújhelyen lakik és a talákozás napján is hajnal fél négykor kelt. hogy időben beérjen a munkahelyére, és este 21 óra után pár perccel ér haza. S ő is azt teszi szó­vá. hogy rapszódikus a szál­lítás: a hét elején szinte unatkoznak, s a hét második felében pedig feszített tem­póban kell dolgozniuk .., Csorba Barnabás bátomat a pótkocsiról! Ami­kor halad a gép, jobban ér­zem a szelet... Nem könnyű a magvetők dolga. Aki gépkocsin suhan el a tábla meilelt, az a pil­lanatnyi látvány alapján nem is nagyon tudja ezt elkép­zelni. Pedig hát! — Reggel hatkor kezdünk — mondja az öregebbikük, Kért Gyula, aki voltaképpen már nyugdíjas, de mégis jön, mert kötelességének ér­zi. Eszembe jut a rádió regge­li időjárásjelentése. Ezen a vidéken mínusz 3 fokra szállt alá hajnalra a hőmérő hi­ganyszála, Dér volt Szülő­földemen valamikor úgy mondták ezt tréfásan: meg­jöttek a derecskéi legények. Pedig nem tréfa ez! A de­ret, a mínuszt még azok sem szeretik, akik egész évben a légkondicionálást nélkülöző, „ég-tetejű” műhely szorgos, állandó munkásai. — Este hét óra, fél nyolc van, amire hazaérünk. Mi­kor mennyi. Mit mondjak? Jólesik a meleg étel, a me­leg ágy. A fiatal még csak elviseli valahogy, de az 57 év csak 57 év .. . A nyom jelzőtárcsa állításá­val bajlódó traktoros, a ha­sonló korú Szobota Károly is rábólint Kéri Gyula szavai­ra: — így van ez kérem, így bizony! — Mióta vetnek? — Hétfő óta. Eddig a kis- kinizsi határban dolgoztunk. Elvetettünk 130 holdat. Tu- lajdonkéopen a halma.ii Aranykalász Tsz-hez tarto­zunk. Kiskinizs és Csobád egy közös kerülete a tsz-nek. Mi kiskinizsiek vagyunk, mi­vel azonban ennek a gépnek a menetét mi értjük igazán, így átjöttünk vetni a csobádi földekre is. A gép. amelyről szó van, 32 soros Lajta típusú vető­gép. A piros MTZ-traktor és az ugyancsak piros vetőgép, — most látom csak — egé­szen élénkké teszi a fakuló, íeketélő tájat. — Nagy ez a tábla. Hány hektár? — Százöt hold. Mi már csak így mondjuk holdban. Hektárban kevesebb. Ma kezdtünk hozzá, holnapután szeretnénk végezni vele. Hozzáteszem, másik ha­sonló gép is vet a Felsőtag­ban. — Mehetek magukkal egy fordulót? — Jöjjön csak! Van itt hely — invitálnak. Kériék feltöltötték a vető- gép magládáját, indulhatunk. A ládába hat zsák búza fér. Egy zsák hetven kiló körül van, tehát egyszerre 350 ki­lót visz a gép. Egy hektó—-' 302 kilogrammot vetnek. Ezt az adatot később Novak Jó­zsef kerületvezetőtől tudom meg már újra a földön, a tábla végében. — Hányszorosával fizet ez a jövő nyáron? — Negyvenkét-negyvenöt mázsa körül. Bízom benne, hogy ennyivel fizet- Láthat­ja, a talaj optimálisan előké­szített, időben vetünk, ned­vesség is van elég a talaj­ban, műtrágyát is adtunk 400 kiló .szupert, meg 200 lei ló nitrogént. Az elővete- mény pedig vöröshere volt. A talaj valóiban nagysze­rűen előkészített A vetógép hátulján alig érzünk rázkó­dást — A kenyér szülője ez a föld — figyelmeztet Kéri Gyula, ha esetleg elfeledkez­nék arról, hogy- alaposan megfigyeljem. — Reggel, amikor idejöttünk és meg­láttuk, szinte gyerekes öröm fogott el bennünket. Mert a tegnapi terület az elég rögös volt. De ezen valóban öröm dolgozni. .. A magládából három for­duló után fogy' el a szemek milliárdja. Ez idő alatt a fa­ros szeme mindenre figy'el. A vetőelemek forgására, a csoröszlyák állapotára, a for­dulóknál kiemelésükre és le­eresztésükre. — A csoroszly'ák nem du­gulhatnak el! Máskülönben csíkos maradna a vetés. S ettől nagyobb szégyen nem érheti a magvetőt. — A vetőmaggal elégedet­tek? — Jó búza ez kérem, bár a fajta nevét nem tudom, de látom rajta, hogy jó. A mi vidékünkre való búza. — Ezt miből állapítják meg? — Hogy' miből? Látni a szem durát. keménységét. Ez a búza nem aszály’os, nem csíkos, a súlyáról is érzem, ebből jó termés lesz. A Felsőtagban vetett — nekem óarany' színűnek tűnő — búza GK—3-as fajta. Ezt szintén Novak József kerü- letvezetö árulja el, meg azt is, bogi’ a halma.ii tsz idén mint „rendszertag”, mint a szolnoki GITR tagja veti az őszi búzát. Ennek szerves része Szobota Károly. Kéri Gyula és Stefán József mun­kája is. A zsákokat emelve, a csoroszlyákat figvelve, tűrve az ősz szélsőségeit. A varjak serege hiába jó­sol hideg leheletű telel. A bekecsbe, csizmába Öltözött emberek szorgalma nyomán a föld méhében fogan a jö­vő évi kalász. Az 1978-as esztendő ken-ro-o oajdu Imre A rendezőben...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents