Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
C5ZAK-MAGYAROR5ZÄG 4 1977. október 30., vasárnap Hol vannak a munkásfiatalok? A címben jelzett kérdés nem valami riasztó rakéta fellövése kíván lenni, de markánsabb hangsúlyozása sem indokolatlan. Adható rá olyan válasz is, hogy a munkásfiatalok általában ott vannak, a munka frontján, az építkezéseken, a gépek mellett, a földeken, a bányákban, ha szükséges, ott vannak a társadalmi munkában és közösségükben igen hasznosan munkálkodnak, végzik a szakmájuknak meg- felelő teendőket. A dolgozó munkásfiatalokká] szemben elmarasztaló kifogás e tekintetben nem is merülhet fel. A kérdés mégis indokolt és hangsúlyos. Meg is ismételjük: Hol vannak a munkásfiatalok a közművelődés egy sor területéről, hol vannak a nézőtérről és az önművelő csoportokból'! © Nem kell különösebben járatosnak lenni a közművelődési intézmények belső életében. nem kell ismerni az amatör munkás művészeti csoportokat, mégis észreveheti a laikus nézó is, hogy a sokszor hangsúlyozottan is 7 nkás együttesekben éppen a munkás fiatal a legkevesebb. A televízió nyilvánossága előtt bemutatkozó együttesek, Ki mit tud?-on, egyéb fórumon igen gyakran viselik már nevükben is a munkás jelzőt, aztán mikor ■megszólaltatja őket a riporter, kitűnik, hogy nagy ritkán. csak mutatóban van közöttük egy-egy munkás, a többség fiatal műszaki értelmiségi vagy vállalati adminisztrátor, illetve munkásszármazású szülők középiskolás vagy főiskolás gyermeke. Természetesen, ezeknél; is helyük van, és kell hogy legyen a munkás színjátszó, táncos és egyeb együttesekben, hiszen a munkás jelző nem lehet mások automatikus kizárója. És nagyon jó, ha a munkásszülők diákgyermekei munkás együttesben ismerkednék a verssel, a színjátszással,, a folklórral, egyebekkel. De nem jó, ha' éppen azok a munkásfiatalok . hiányosnak, akik a munka frontján becsülettel helytállnak és akiknek kulturális felemelkedését célozza az egész munkás amatőr- mozgalom. Az sem' jó, ha a viszonylag ritkán fellelhető tényleges munkás színjátszóra, versmondóra ügy csap le a közvélemény, mint valami ritkaságra, mint valami külön méltánylandó csodára. Emlékezzünk csak, hogy a tavaszi' Ki mit tud? során kitünően szerepelt kazincbarcikai turbinagépész körül mennyi félresiklás volt, a reklámozásban. Mennyivel jobb lett volna, ha ez a valóban nagyon tehetséges versmondó munkásfiatal csak azzal okoz örömöt és vált ki meglepetést, _ hogy kitűnő versmondó, és az, hogy munkás. természetes, nem pedig azzal, hogy munkás,- ráadásul ilyen munkás, .és mégis milyen jó versmondó. Az lenne a jó, ha már nem okozna meglepetést. a sikeresen szereplő munkásfiatal munkás volta, hanem azt fogadnánk el természetes állapotnak. © A közelmúltban az ifjúság és a közművelődés kapcsolatát elemző megyei szintű tanácskozáson többször " is szóba került, hogy a munkásfiatalok részvétele nem elégséges az amatőrmozga- lomban. A láma egyik kitűnő ismerője például azt mondta el, hogy a munkás- szállásokon. ahol Borsodban mintegy tízezer ember él, köztük igen sok a fiatal, éppen fiatalok részéről tapasztalható a legkevesebb érdeklődés a kulturális élet iránt, és a szakszervezetei; által irányított amatőr munkában is elenyésző a munkásfiatalok részvétele. Közismert munkáskórusaink elöregedése. Egyes fúvószenekarokban •tapasztalható bizonyos orientáció a fiatalok részéről, bár nem biztos, hogy ez kizárólagosan művészeti ügyszeretetből faliad. , Szak m u nkásképző i nlézeteink tanulói számára biztosítják a kedvezményes bérleteket színházba, hangversenyre, szerveznek csoportos tárlalláiogatásokat számukra és egyebeket! Ezek a kollektív kulturálódósok sokkal inkább statisztikai eredményekben mutatkoznak, mintsem közművelődési hatásuk lemérhető lenne. Sajnálatos módon a szakmunkásképző intézetek tanulói — csakúgy mint nem kevesen a középiskolások közül is — a bérletes .színházjárást és egyéb rendezvénylátogatást valamiféle kényszerű kötelemnek tekintik, ami alól Idbújni, vagy keresni a kibúvás útját még virtusnak is számít. Amik-or pedig elhagyják a munkásfiatalok a tanintézetet ahol mégiscsak adva volt a keret a közművelődésbe vagy a művészet élvezetébe történő bekapcsolódáshoz, jelentkezik bizonyos törés, megszűnik az eddig elérhető kapocs, és a közművelődési intézmények, művelődési házak nem mindig nyújtanak, sokszor nem is tudnak nyújtani segítökezet a munkásfiatalnak, hogy a művelődéssel az iskolában már kiépített vagy valamilyen lazább formában létezett kapcsolata ne szakadjon meg. © Elhangzott a már említett tanácskozáson az is, nem kellene-e alaposabban elemezni, vajon mi az oka a munkásfiatalok hiányának az amatőr művészeti mozgalomban, nem játszik-e közre, hogy kevesebb megbecsülést kapnak oil,, mint amit joggal elvárnak, nem érzik-e magukat rosszul a környezetben. Nem valószínű, hogy rosszindulatú lenézés bárhol is adódna, rosszul pedig miért érezné magát egy munkásfiatal azoknak a diákoknak és hasonlóknak a körében, akikkel tulajdonképpen egyívású, egy környezetből való, csak éppen napközben mást csinálnak. Sokkal inkább valamiféle megmagyarázhatatlan kisebbrendűségi érzés játszhat itt közre, ráadásul tömegméretekben is, és ez is oka lehet a tartózkodásnak. De nem mellőzhető ténj'ező az sem, hogy a szakmunkástanulók átlagának csökkentet tebb a közművelődési indítása, tehát bizonyos mértékig lépéshát- rányban van adott művek befogadása esetén kvalifikáltabb kortársaival szemben. Köznapi nyelvre lefordítva: aki kettes állaggal végezte az általános iskolát, minden bizonnyal nehezebben barátkozik meg művészetekkel, különböző tudományos ismeretekkel, mint a négyes és ötös állaggal végzett. aki azóta is gyarapítja általános ismereteit és műveltséget. ® Sokféle módon, sokféle megközelítésben magyarázható a munkásfiatalok távol- maradása a közművelőtíéstől és az öntevékeny művészeti mozgalomtól. Magyarázható, de el nem fogadható. Hazánkban a szocialista társadalom építése, a termelés technikai fejlődése megköveteli a mind műveltebb embert minden poszton. Ebbe pedig beletartozik az a sokoldalú műveltség, amely a művészetek ismeretét, az azokban való bizonyos jártasságot, sőt egyik-másik ágazatban való aktivitást is megköveteli, és mert a szocialista társadalom elsődlegesen a munkásoknak épül, közöttük, azoknak, akik me fiatal munkások vagy éppen még szakmunkástanulók, fokozottabb figyelemben kell az ö kulturálódásukat részesíteni. És arra kell törekednünk, hogy kapcsolódjanak be a közművelődés sokféle ágazatába, az amatőr művészetekbe. nemcsak mint azoknak élvezői, hanem adott esetben, mint aktív művelői is. Mert ott a helyük. S amíg nincsenek ott megfelelő arányban, a címben jelzett kérdést rgindig fel kell tenni. 1 Cm Nagy érdeklődésre számol tartó kötettel nyitotta meg a Corvina Kiadó azt az új társadalmi, politikai és népszerű tudományos munkákat tartalmazó sorozatát, mely a Corvina Könyvek elnevezést viseli. Az általában angol, francia, német és spanyol nyelven megjelenő sorozat célja, hogy a külföldi olvasóközönség hazánk társadalmi és kulturális/ élelp iránt egyre növekvő érdeklődését kielégítse. Egy elmaradt interjú helyett (Nach einer nicht stattgefundenen Diskussion'. Paris fragt — Budapest antwortet) címmel jelent meg az a beszélgetést tartalmazó kötet, amelyet Jacques de Bonis francia újságíró készített Aczél Györggyel, interjújában olyan kérdésekre keresve választ, amelyek a nyugat-európai közönséget Magyarországgal, a szocializmus építésének hazai eredményeivel és problémáival kapcsolatosan elsősorban iog- lalkoztatják. • PÁHI PÉTER: Legszebb szavamból kitagadlak, csúcsára ülök gondjaidnak; magamat szidom éjféli csendben, hiányodért mór nem ,, veszekszem. Semmittevésem körmöd re egebt, hamuvá hültek a rőzse-remények; múlt szivárogtat jelenre ködöt, jégcsapok nőnek fogaim között. Kulturális körkép • JUBILEUMI MŰSOR Az Állami Operaház szovjet és orosz szerzők müveiből egyhetes jubileumi műsort állított össze, a Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére. ® NÉPRAJZI TANÁCSKOZÁS Néprajzi kérdésekkel foglalkozó tudományos csoportok kutatási módszereiről tanácskozást rendez a Magyar' Néprajzi Társaság november 15—17. között Sárospatakon. © KIÁLLÍTÁS Kodály Zoltán szülővárosában. Kecskeméten, a néhány éve működő zenepedagógiai intézetben. Kodály- kiallítást rendeznek. Tablókra és tárlókba kerülnek Kodály és Kecskemét kapcsolatát idéző munkássága, valamin! müveinek külföldi előadásait szemléltető dokumentumok. A kiállítást decemberben, a zeneköltő születésének 95. évfordulója tiszteletére nyitják meg. © KÖNYVAUKClO Az Állami Könyvterjesztő Vállalat november 19—20-i XI. antikvár könyvaukcióján a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házának színháztermében számos olyan kötetre licitálhatnak, a könyvek kedvelői, amelyek .évtizedek óta nem kerültek 'forgalomba. Benedek Miklós Wsrísnr'off IWÍMŐs mtmkája ■ Ady, a diákok ás mi Remélem, mégbocsáttatik nekem, ha egy személyes emlékkel kezdem. Megboldogult. diákkoromban, huszon- ketles létszámú osztályunkban igencsak megoszlottak a vélemények, amikor Ady költészetének tanulmányozásához jutottunk., K. Manyi, aki különben sem tartozott a csendes, szófukar tanulók közé — legfeljebb dacból szorította össze a száját felelés helyett olykor-olykor —, három Ady-kötetet is behozott az első irodalomórára, amelyen Adyval foglalkoztunk. S hogy jó néhányan másféleképpen nyilatkoztak, mint az ö véleménye, úgy csapkodott, hogy a szomszédos tanáriból többen is átrohantak, megnézni, egyben van-e még a berendezés. Summa-summárüm, Ady köl- tészelét illetően kettészakadt az osztály. Voltak, akik esküdtek rá, s voltak, akik ugyan nem vonták kétségbe magyar- és világirodalmi nagyságát, de kerek-perec kijelentették, hogy ők bizony nem szeretik verseit. Kurucz tanár űr — ő volt a magyartanárunk — akkor zseniális házasra szánta el magát. (Csak utólag érleltem. meg, hogy valóban zseniális és eredeti, volt a választott módszere.) Beült az egyik padba, s azt mondta... „Hát nem bánom, erről beszéljünk egy kicsit...” És mindenki kifejthette a mondanivalóját ... Egymás után emelkedtünk szólásra — néha persze felborult a páriámén tális forma, olykor némi hadonászástól sem voltunk mentesek—, de hát mindenki felhozhatta a maga érveit pro' és kontra. Csak egyetlen valamit követelt meg, ez volt a feltétele: bizonyítanunk kellett, méghozzá versekkel, versidézetekkel' állításaink helyességét... Mire a harmadik vitaóra végére értünk, mi döbbentünk meg a legjobban, valamennyien Ady védelmében szónokoltunk. .. S akkor, akkor visz- szaült a tanári asztalhoz, és elkezdte rendbe tenni, egységbe foglalni mindazt, amiről a magunk módján már valamennyien beszéltünk . .. Az osztály minden egyes tagja Ady-rajongó lett... S ha összefutunk néha ketlen- hárman, olykor nagy nevetve emlegetjük, - emlékszel, micsoda ricsajt csapiunk, jó hogy egymásnak nem estünk ... A végén már azért, hogy az ellenkezőjét bizonygassuk anngk, amit az elején mondtunk . .. Csak a legeslegvégén derült ki, amikor már befejeztük Ady-tanulmányainkat, hogy a tanár űr nagyon szerette ... Mindez csak azért jutott eszembe, s azért bátorkodom elmesélni, mert az Ady-cen- •tenárium évében bizony manapság is egyre-másra hoz olyan leveleket a postás! amelyben megemlékezésre invitálnak, vetélkedőkre. A költőről, aki valóban a magyar irodalom egyik legfényesebb csillaga, mindenütt megemlékeznek. S noha ünneprontásnak tűnik, azért csak elmondom; jártam már olyan iskolában, a'hol nem sokkal egy Ady-emlékünnep- ség után, a helyi vetélkedőn helyezett tanuló bizalmasan azt mondta: tulajdonképpen én nem is szeretem ... Azt hiszem, ma mái’ kiment a divatból... A kislánynak talán még négyes felelete is alig akadt magyarórán... A szorgalmas, jo tanulók közé tart zott és tartozik. „Érteim1' intelligens diák'1 — mond ! róla a magyarszakos tat ; ra. Adyról is mindent tu , amit tudnia kell egy gimn j zistúnak, csak éppen ni , szereti ... Ez magánügy 1* ne különben. Viszont — f , re következtettem kijelent , se második feléből — nem , érti ... Ez viszont nem azA levonható következte'! ^ sek pedig már nemcsak Adj ra vonatkoznak. Általát* | sabbak. i Mert amikor Petőfi-év^ \ dúló volt. s az iskoláké ' no és a művelődési házakk: sorra-rendre Petőfire end] keztek, Petőfi-müsorolj mutattak be, s országod ' háborogtak azon. hogy „t * szórós költőnket” mily ij j véssé ismerjük (emlékezzöj 5 csak a híres-hírhedt tel«! t ziós sorozatra), akkor is \ c hallhatók voltak az iiyesít j ta megjegyzések. Azután ' t szont. amikor a jubiletij j esztendő utolsó napján | -] túljutottunk, elcsitultak at j délyek. Már valami máz ^ háborogtunk irodalomtani! sunk fogyatékosságait ill« en. s készültünk az új»! ‘ rohamokra, mert lám, ív! § Adyt ünnepeljük... Senki se értsen félre. e a megemlékezések, nem r vetélkedők, pályázatok eK akarok szólni. Csupán d | azt bátorkodnám mond*, - hogy a centenáriumi n'j emlékezések mellett én 1* nyolom az emberibb köze'* get. fis erre nem megfej jj érv az sem, hogy a tant 0 előírja az óraszámot, az rehaladás ütemét, s h- r nincs idő megállni, nincs' k vitára fordítani az amúgí v szűkre szabott időt. Vannak persze kivét'«’! } nem is egy. nem is k«!, jj Vannak kiváló magyart»* j< raink... S remélhet» lesz. nemsokára lesz új P . tervünk is. • ^ De hát egyesapásra ^ g forgathatjuk fel a világo', S; noha jól tudja az errd, ti liogy az életben vannak f1, S iosabb dolgok, s hogy A dói össze az iskola, ha! e Ad.v-vetélkedőn dicséret«' fi szerepelt diák tulajdont' b pen túlhaladott köliÄ h tartja, akin átfutott az ') E az ellentmondáson méFj d lehet átsiklani. Mert hat«, k ra nem. arra mégiscsak f gyelmeztetnek ezek az ,, a: lentmondások, hogy ii'f‘! g; lomtanításunk lényegét é1, w tőén .szükségelteinek vált»’ e: sok. Szemléletváltozások , Íj S hogy a megemlékez« te ne kötelességszerűen ldj h ..adók” legyenek, h»1! h olyan, élményszerű esek s> nyék, amelyek a diák szék k lyiségformálásában is stf « pet játszhatnak... 11 Mondom, mindez üná ^ rontásnak tűnhet, pedig » lt annak szántam. Sőt, ellei11 n zőleg! Csak hát az érti ^ nem felejtheti el, hogy ^ verseinek és prózai írásai’ n köteteit alig keresik tol*1 k a könyvtárakban, mint » ^ években, hogy Ady-kÖt£, most sem mindig lehet ^ k ni (könyvkiadásunkat ^ gyakran is éri a vád, d, c, klasszikus költőink gy®, menyes versei olykor «*' f(. re is eltűnnek a kön)'' 1c boltokból!), s hogy biz01’^, j5 diák jeles lehet magy»r j' ha jól megtanulta a ^ anyagát, noha tulajdon^ ji pen nem is érti... S 11 l-; uß lY a különböző vetélkedők m. « j ‘ i vevői úgy szerzik meg ** . tj mereteket, hogy feltáf»* 1 zák valamelyik' könyvi» ^ Csutorás Annaniái’* o \