Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-28 / 254. szám

1977. október 28., péntek ESZAKrMflGYARORSZAG 3 Szakmunkásokkal beszélge­tek. Feltűnik, hogy nemcsak a saját; munkaterületükön otthonosak. Jól ismerik a gyár ügyeit is. Egyikük, hangjából érződő büszkeség­gel mondja: — Mi mindenről „első kéz­ből” tájékozódunk. Brigád­vezetőnk tagja az igazgatói tanácsnak. Az ülés után köz­refogjuk; számoljon be, hogy miről tárgyaltak, mit ter­veznek, hol, miben szorít a cipő. Itt, a December 4. Drót­művekben az igazgatói ta­nácsban — a megyében el­sőként — nyitottak fórumot a munkások számára. Az üléseken az egységeket kép­viselve öt munkás vesz részt, s ugyanígy van a műszaki .konferenciákon is. Vélemé­nyük, javaslatuk segít az igazgatói döntés meghozata­lában, több mozgalom, akció indult már el a munkások kezdeményezése nyomán. •— Velük együtt kell dol­goznunk, csak közösen való­síthatjuk meg célkitűzésein­ket — indokolja meg a mun­kások bevonását Nagy Géza, a szakszervezeti bizottság titkára. — A munkások őszintén nyilatkoznak. Az adott munkaterületen ők is­merik legjobban a lehetősé­geket, a körülményeket; olyan információkat kapunk tőlük, amelyek a gazdasági és a politikai, mozgalmi veze­tők számára egyaránt hasz­nosak. Érdekes; a megbízatások ideje üzemenként változik. A. drótműben a választás hosz-\ szú ideig, a bizalom megvo­násáig tart. A Lenin Kohá­szati Művekben kezdetben két munkást, egy évre von­tak be az igazgatói tanács­ba. A gyakorlat azt mutatta, hogy e képviselők az év vé­ge táján ismerték meg ösz- szefüggéseiben a vállalat egé­szének feladatait, gondjait. Az újabb gyakorlat szerint négy munkás van a tanács­ba.», és a mandátum két év­re szól. Jelenleg másodéves ebben Zsindely Tibor, u nemesacél- hengermű előhengerésze, Ju­hász Pál, a nagyolvasztómű gázkezelöje. Első évét tölti c funkcióban Tóth István, az acélöntődé csoportvezetője, Gallai Jánosné, tekercselő előmunkás. Hogy feladatukat jobban végezzék, bevonják őket a vezető-továbbképző tanfolyamokra is. Az igazgatói tanácstagok fontos megbízatásokat kap­nak. Zsindely Tibor és Ju­hász Pál például részt vesz az üzemi demokrácia fej­lesztésével kapcsolatos rövid és hosszú távú intézkedési terv kidolgozásában. E fel­adat széles látókörű embe­reket kíván, hiszen többek között foglalkozni kell a szakszervezet és a vállalat viszonyával, az együttműkö­dés formáival, bérezési kér­désekkel, az üzemi demokrá­cia fórumainak működésé­vel, a hatáskörök tisztázásá­val. A Volán 3. sz. Vállalatá­nál korábban kísérleti jel­leggel megszervezték a mun- kásküldöttok tanácskozását. Esetenként már akkor is be­vontak az igazgatói tanács­kozásba munkásokat. Ezt most szervezettebben végzik. A négy — a miskolci, a ka­zincbarcikai, az ózdi, a sá­toraljaújhelyi — üzemigaz­gatóságot hat gépkocsivezető és szerelő képviseli. Közülük különösen aktívak Erdélyi János, Lévai István gépko­csivezetője és Kovács Richard szerelő. A legutóbbi tanács­kozáson a résztvevőknek tet­szett Kovács Richárd szen­vedélyes felszólalása. Az volt benne á megkapó, hogy nem a saját, hanem egy másik egység gondjainak megoldá­sát sürgette. Baksa László, ;r szakszer­vezeti bizottság titkára így summázza tapasztalatait: — A megbízott munkások jól képviselik a kollektívák érdekeit. Sokat tanulnak is, megismerik a vállalat fel­adatait, célkitűzéseit, az ösz- szefüggéseket, s mivel a gya­korlatban ők ismerik, érzik legjobban az intézkedések hatásait, gyorsan vissza is jeleznek. E vállalatnál még nincs döntés rá, hogy egy, vagy több évre szól-e a megbíza­tás. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál — a drótgyárihoz hasonlóan — több évre szólóan választot­tak be munkásokat az igaz­gatói tanácsba. Molnár La­jos, a pártbizottság és Vach­ter Mihály, a szakszervezeti bizottság titkára úgy értéke­lik: nagyon jó, hasznos a munkások bevonása, véle­ményük sokat segít a dönté­sek meghozatalában. Külö­nösen vonatkozik ez Térjék Józsefre, az ágazat kiváló szocialista brigádja vezető­jére. Negyedszázada dolgo­zik a BAÉV-nél, ót követte ide fia is, aki KISZ-titkár. Térjék — mint jellemezték — 'széles látókörű ember, az adott témát emberi vonatko­zásban elemzi, úgy, olyan magabiztosan bánik a szóval, amilyen biztonsággal dolgo­zik a szekercével. A másik küldött Jurácsik János, az MSZMP KB kongresszusi ok­levelével kitüntetett panel- szerelő szocialista brigád ve­zetője elsősorban a saját munkaterületét érintő kérdé­sekben otthonos. Az igazgatói tanács csak egy fórum a sok között. A munkások bevonása a dön­tések előkészítésébe mégis sokat segít. Minden tag va­lójában sohase csak a saját nézeteit, hanem a kisebb- nagyobb kollektívák vélemé­nyét jelzi, tolmácsolja. A munkások igazgatói tanács­tagsága egyben azt is tükrözi, hogy a vállalatok vezetői az üzemi demokrácia hívei, so­kat adnak a munkások vé­leményére, javaslataira, vish- szajelzéseire. (Csorba) A dolgozók több mint ötven százaléka női munkaerő a BUBIV 10. számú cncsi gyáregységében. Az itt gyártott szekrcnyfalak, kárpitozott ülőgarnitúrák cs heverők nagy ré­szét a Szovjetunióba cs Lengyelországba szállítják.' Felvásárlás a háztájiból Megyénk fogyasztási szö­vetkezeteinek legtöbbjében — különösen ott. ahol min­dent megtettek a szakcsopor­tok. a kisáru termelés segíté­se érdekében — az idén je­lentősen nőtt a felvásárlás. Jóval nagyobb volt a kisker­tek, a paraszti porták, a hát­só udvarok árukínálata. Az első háromnegyed évben me­gyénk fogyasztási szövetke­zetei — az előző év hasonló időszakához viszonyítva — mintegy 32 százalékkal több zöldséget, burgonyát és gyü­mölcsöt vásároltak fel és hoztak forgalomba. Eredmé­nyes volt az áfész-ek terme­lést segítő tevékenysége a kisállattenyésztésben és a sertéstenyésztésben is. A fel­vásárlás is növekedett. A kistermelőktől, elsősorban a szakcsoportok tagjaitól 17 000 darab házinyulla! 's 5400 da­rab hízott sertéssel vásároltak fel -többel, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A délelőtti órákban alig­ha lehet együtt találni az Üvegipari Művek Sajószent- péteri Gyárában dolgozó Volán szocialista brigád tag­jait. A szállítási osztályon dolgoznak, tizenheten — ti- zenhétfelé. Ilyenkor van a munka dan­dárja: a gépkocsivezetők kö­zül a legtöbben „gyáron kí­vül” vannak, viszik az üve­get a megrendelőknek. Akik ma nem mentek vidékre, a gyárudvaron serénykednek — egyikük a teherautón ta­lált javítanivalót, a többiek munkagépekkel rakodnak. Magyar—lengyel vegyipari cgyüllműködcs Hosszú évek óta gyümöl­csöző az együttműködés a Borsodi Vegyikombinát és a lengyel vegyipari vállalatok között. A kapcsolat jegyé­ben a baráti ország üzemei évente mintegy 5000 tonna kenet szállítanak u barcikai gyárnak, különféle műszerek­kel járultak hozzá a PVC— III. építéséhez. A magyar és lengyel vegyipari szakembe­rek emellett rendszeresen ki­cserélik gyártási, fejlesztési tapasztalataikat, segítik egy­más munkáját. Az elkövetkező években tovább bővül a BVK és a lengyel cégek árucseréje, ke­reskedelmi együtt működése. A KGST-integráció kereté­ben létrejött lengyel—ma­gyar petrolkémiai egyez­mény értelmében ugyanis a kölcsönös áruszállítás értéke meghaladja íjrajd az évi 25 millió dollárt. Az említett egyezmény megvalósítása — bár még csak a kezdetnél tart — máris fontos állomá­sához érkezett: a hét elején útnak indították a Borsodi Vegyikombinátból az első 25 tonna ütésálló pvc-pórkeve- rék szállítmányt a lengyel vállalatokhoz. Az ugyanitt korábban végzett feldolgo­zástechnikai kísérletek, pró­bák sikeresek voltak — ezek alapján kértek a partnervál­lalatok további nagyobb mennyiséget. A szállítmány elküldését megelőzően a BVK és a len­gyel gyárak szakemberei egyeztették a feldolgozási programot, megállapodlak a A „kis mérleg” haszna a Kossuth Tsz-ben későbbi szállítási ütemben, a szállítás módozataiban. Páz- mátüli Gyula, a BVK keres­kedelmi igazgatóhelyettese ezzel kapcsolatban elmondta: a jövő év januárjában kez­dik meg a rendszeres szállí­tást, ám ezek zavartalan le­bonyolítása érdekében még idén vasúti silokocsis próba­szállítást végeznek, s annak tapasztalatait hasznosítani fogják a későbbi nagy volu­menű exportnál. A bosszú távra kidolgozott, államközi szerződés, i a len­gyel—magyar petrolkémiai egyezmény szerint a Borso­di Vegyikombinát 1978-ban 25 ezer tonna, 1979-től kez­dődően évi 50 ezer tonna pvc-port szállít a lengyel gyáraknak. Ebből a mennyi­ségből 10 ezer tonna ütésálló porkeverék lesz. Ezt a ter­méket a barcikai gyár szak­emberei fejlesztették ki — bemutatásáról csupán annyit, hogy a belőle készült pvc- ablakok a BNV nagydíját nyerték el. Az évi 50 ezer tonna termék már a kombi­nát új gyárából kerül ki. Azzal, hogy a BVK expor­tálja majd lengyel partnerei­nek e speciális műartyag- alapanyágot, tetemes deviza- kiadástól mentesíti az öt gyárat, mivel ugyanilyen mi­nőségű ütésálló pvc-porkeve­réket; csak tőkés országok­ból tudnának beszerezni. A lengyel vegyipari üzemek ennek ellenértékeként több ezer tonna poliészter műszá­lat. adnak a magyar feldol­gozóiparnak. Már kopaszodnak, földre sírták dércsipte leveleik zö­mét az igrici Kossuth Tsz 100 hektáros gyümölcsösének fái. Alma egy-egy szem ma­radt mulatóba, némelyik, magasba törő ágon. A ter­mést megmentették. Török László, a tsz elnö­ke használja a szedés, szü­retelés helyett a „megmen- tettük”-el, s meg is magya­rázza, hogy miért: — Almaszüretünk a szó szoros értelmében mentőak­ció volt az idén. Augusztus végén még kiváló minőséget és rekordtermést ígért az al­máskert. Gondosan felkészül­tünk a szüretre, elkészült a betakarítás pontos „haditer­ve”. .. Másnap kezdtük vol­na, ötszáz szedővel... Már vevője is volt a legalább 350 vagon piacképes almának. 15U vagon exportra, s 200 vagon a hütőházba, télire, a hazai fogyasztóknak... És aznap délutánra hirtelen be­borult. elsötétedett az ég ... Alig tíz percig tartott a jég­verés. s a tojás nagyságú, szögletes jégdarabok millió­kat teltek tönkre. — Hatmilliót térit a bizto­sító, s nem túlzók, ha azt mondom, hogy tízet vert el a jég. Másnap, a tragédia utáni szemlén, a szétroncsolt almák láttán sokaknak könnybe lábadt a szeme. De aztán láttuk, hogy csak a fák egyik oldalán tette tönk­re, verte foltosra a termést a 45 fokos szögben, erős széllel érkezett jég. A fák másik oldalán mosolyogtak az almák. Amikor megszü­letett a termésmentés terve, már mi is tudtunk moso­lyogni ... — Tagságunk szorgalmá­val, s hála a sok segítségnek, elsősorban az 1800 leninvá- rosi iskolásnak, mentőak­ciónk sikerült — mondja most már nyugodtabban az elnök. — Még exportra is „elment” közel 45 vagon al- mánk. A konzervgyárak vagy 200 vagon ipari gyü­mölcsöt fogadtak. Az értéke­sítésben a legtöbb segítséget a ZÖLDÉRT-től kaptuk. Zömmel a mi termésünkből rendezték az őszi almavá­sárt. — Mivel az igrici homo­kon az alma a legszámotte­vőbb „forinttermelö”. a jég­verés mennyire rontja a Kossuth Tsz mérlegét? — Legalább kétmillióval lehetett volna több a nyere­ség, de így is eredményes évet zárunk. A tervkészítés­kor 2,8 millió forintos ered­ményt vártunk, s már biz­tos. hogy 4 millió körül lesz a nyereségünk. — Nem korai még, jóval az év vége előtt, ilyen biz­tosra ígérni az eredményes zárást? — Mi minden hónap vé­gén megközelítő pontosság­gal tudjuk, hogy hol tartunk — mondja az elnök. Szerin­tünk ez egyik előfeltétele a jó gazdálkodásnak. Minden hónapban készítünk gyors­mérleget., vagy a bőgj' mi mondjuk: „kis mérleget”, s így mindig tudjuk, hogy mi szerepel az adok-kapok — azaz a tartozik-követel olda­lon. Igj' nem érhet bennün­ket meglepetés. Selling István gépkocsivezető éppen hengerfejpakolást végez a Csepelen, megígéri, hogy rögtön cLkészül, s aztán be­szélgethetünk. Az irodába ő lép be elsőként, s néhánj' perc múlva megérkeznek a többiek is. Pál József, Sikc Lajos, Bállá László és Kakukk József. A gépkocsivezetők né­pes brigádja, hacsak nincs brigádgyülés, rövid megbe­szélés, ritkán van együtt munkaidőben. Mégis a gj'ár- ban a legösszetartóbb közös­ségnek tartják őket. Munká­jukra. helytállásukra, ha szükséges, munkaidőn túl is lehet számítani. A brigádot egy éve alakították meg, az­óta számos elismerést, ki­tüntetést kaptak. — Igaz, ritkán találko­zunk, mégis egjunásra va- gj’unk utalva — mondja Pál József. — A javításnál, a fuvarok megszervezésénél szükség van a társak segít­ségére. Ezért is határoztuk cl. hogy brigádot alakítunk; Néhány évvel ezelőtt már megpróbálkoztunk a brigád- alapítással, ám akkor kudar­cot vallottunk. Igaz, az idő tájt, csak a személyszállítók voltak brigádtagok. A régi vezető nem tudta összefogni az embereket; a sok vita már-már a munka rovására ment. Levontuk a tanulsá­got, sok mindent másképpen csinálunk most... — Egészséges viták persze most is vannak köztünk, de nem egymás ellen, hanem egymásért vitázunk — foly­tatja Bállá László. — Min­denki a közösséggel tart, ha elhatározunk valamit. Az év elején például vállaltuk, hogy egész évben takarékos­kodunk az üzemanyaggal. Elhatároztuk, hogy egy szá­zalékkal csökkentjük az üzemanyag-felhasználást, ehelyett öt százalékkal gaz­dálkodtunk takarékosabban. A kollektíva nem tűri a la­zaságot, fegj'elmezetlensé- get.: mióta a szocialista bri­gádban dolgozunk, senki nem jött ittasan a munká­ba, s egj'etlen közlekedési balesetet sem okoztunk. A brigád tagjai sokat, s szívesen dolgoznak üzemük­ért, lakóhelj'ükért társadal­mi munkában is. Erről ke­veset beszélnek, mert ez szá­mukra természetes. Az idén például eddig 900 óra társa­dalmi munkát végeztek. A kollektíva vállalta azt is, hogy ha szükséges, a munka­idő után társadalmi munká­ban oldják meg a szállítási feladatokat. Patronálják a községek gyermekintézmé- nj-eit, segédkeznek a sajó- szentpéteri korcsolyapálya kialakításában. A Volán-bri­■ ■ » gád tagjai többnyire akkor is ott vannak az üzemben, ha éppen más brigádok dol­goznak társadalmi munká­ban. A munkagépkezelők, a gépkocsivezetők segítsége nélkül a többiek nemigen tudnák teljesíteni vállalásai­kat. — Ha a munkában ritkán találkozunk is, annál többet vagyunk együtt szabad időnkben — mondja Kakukk József. — Nyáron kirándu­lást szerveztünk Sárospatak­ra, Végardóra, ahová a csa­ládtagok is velünk tartottak. Időnként — sajnos elég rit­kán — színházba, moziba is eljutunk. Az élménj'ekről he­tekig elbeszélgetünk. — Igaz, hogy színházláto­gatásra kevés idő jut — ve­szi át a kzót Síké Lajos —, ám azért ne gondoljanak minket olj’anoknak, akiket nem érdekelnek az irodalmi alkotások, vagy a világ ese­ményei. Járjuk az országot, sok érdekes emberrel talál­kozunk, igyekszünk minél több tapasztalatot szerezni. Tíz-tizennégy órai munka után nemigen kívánkozunk színházba, ám szívesen bön­gésszük az újságokat, folyó­iratokat, sokszor felüdít egy jó könyv. — Bent aztán megtárgyal­juk a szakmai újdonságokat, ki-ki elmeséli, hogy miről olvasott legutóbb — folytat­ja Selling fotván. — Sokszor egymástól kapunk kedvet egy-egy könj'v elolvasására. A brigád tagjai azt is el­mondták, hogy éppen a szak­lapok, folyóiratok olvasása után kaptak kedvet a tanu­lásra. Szeretnének még töb­bet tudni szakmájukról, töb­bet ér>?ni a világ dolgaiból. A brigádból mindig tanul valaki; szakmai, politikai tanfolyamokon vesznek részt. Azt tartják, manapság nem elég „csak” jó! dolgozni, mü­veit, sokoldalúan képzett munkásokká akarnak válni. — Bállá Laci most fejez­te be a közlekedés-gépészeti szakközépiskolát, Sike Lajos pedig az idén kezdett tanul-, ni ugyanott — mondják. A Volán szállítási szocia­lista brigád, amely a megj'ei tanácstól megkapta a Szocia­lista Közösségért érdemér­met., most azon fáradozik, hogy az üveggyár sikerrel teljesítse éves tervét. Ebben sok múlik rajtuk, szállító­kon. Dcvald Hedvig

Next

/
Thumbnails
Contents