Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-28 / 254. szám
1977. október 28., péntek ESZAKrMflGYARORSZAG 3 Szakmunkásokkal beszélgetek. Feltűnik, hogy nemcsak a saját; munkaterületükön otthonosak. Jól ismerik a gyár ügyeit is. Egyikük, hangjából érződő büszkeséggel mondja: — Mi mindenről „első kézből” tájékozódunk. Brigádvezetőnk tagja az igazgatói tanácsnak. Az ülés után közrefogjuk; számoljon be, hogy miről tárgyaltak, mit terveznek, hol, miben szorít a cipő. Itt, a December 4. Drótművekben az igazgatói tanácsban — a megyében elsőként — nyitottak fórumot a munkások számára. Az üléseken az egységeket képviselve öt munkás vesz részt, s ugyanígy van a műszaki .konferenciákon is. Véleményük, javaslatuk segít az igazgatói döntés meghozatalában, több mozgalom, akció indult már el a munkások kezdeményezése nyomán. •— Velük együtt kell dolgoznunk, csak közösen valósíthatjuk meg célkitűzéseinket — indokolja meg a munkások bevonását Nagy Géza, a szakszervezeti bizottság titkára. — A munkások őszintén nyilatkoznak. Az adott munkaterületen ők ismerik legjobban a lehetőségeket, a körülményeket; olyan információkat kapunk tőlük, amelyek a gazdasági és a politikai, mozgalmi vezetők számára egyaránt hasznosak. Érdekes; a megbízatások ideje üzemenként változik. A. drótműben a választás hosz-\ szú ideig, a bizalom megvonásáig tart. A Lenin Kohászati Művekben kezdetben két munkást, egy évre vontak be az igazgatói tanácsba. A gyakorlat azt mutatta, hogy e képviselők az év vége táján ismerték meg ösz- szefüggéseiben a vállalat egészének feladatait, gondjait. Az újabb gyakorlat szerint négy munkás van a tanácsba.», és a mandátum két évre szól. Jelenleg másodéves ebben Zsindely Tibor, u nemesacél- hengermű előhengerésze, Juhász Pál, a nagyolvasztómű gázkezelöje. Első évét tölti c funkcióban Tóth István, az acélöntődé csoportvezetője, Gallai Jánosné, tekercselő előmunkás. Hogy feladatukat jobban végezzék, bevonják őket a vezető-továbbképző tanfolyamokra is. Az igazgatói tanácstagok fontos megbízatásokat kapnak. Zsindely Tibor és Juhász Pál például részt vesz az üzemi demokrácia fejlesztésével kapcsolatos rövid és hosszú távú intézkedési terv kidolgozásában. E feladat széles látókörű embereket kíván, hiszen többek között foglalkozni kell a szakszervezet és a vállalat viszonyával, az együttműködés formáival, bérezési kérdésekkel, az üzemi demokrácia fórumainak működésével, a hatáskörök tisztázásával. A Volán 3. sz. Vállalatánál korábban kísérleti jelleggel megszervezték a mun- kásküldöttok tanácskozását. Esetenként már akkor is bevontak az igazgatói tanácskozásba munkásokat. Ezt most szervezettebben végzik. A négy — a miskolci, a kazincbarcikai, az ózdi, a sátoraljaújhelyi — üzemigazgatóságot hat gépkocsivezető és szerelő képviseli. Közülük különösen aktívak Erdélyi János, Lévai István gépkocsivezetője és Kovács Richard szerelő. A legutóbbi tanácskozáson a résztvevőknek tetszett Kovács Richárd szenvedélyes felszólalása. Az volt benne á megkapó, hogy nem a saját, hanem egy másik egység gondjainak megoldását sürgette. Baksa László, ;r szakszervezeti bizottság titkára így summázza tapasztalatait: — A megbízott munkások jól képviselik a kollektívák érdekeit. Sokat tanulnak is, megismerik a vállalat feladatait, célkitűzéseit, az ösz- szefüggéseket, s mivel a gyakorlatban ők ismerik, érzik legjobban az intézkedések hatásait, gyorsan vissza is jeleznek. E vállalatnál még nincs döntés rá, hogy egy, vagy több évre szól-e a megbízatás. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál — a drótgyárihoz hasonlóan — több évre szólóan választottak be munkásokat az igazgatói tanácsba. Molnár Lajos, a pártbizottság és Vachter Mihály, a szakszervezeti bizottság titkára úgy értékelik: nagyon jó, hasznos a munkások bevonása, véleményük sokat segít a döntések meghozatalában. Különösen vonatkozik ez Térjék Józsefre, az ágazat kiváló szocialista brigádja vezetőjére. Negyedszázada dolgozik a BAÉV-nél, ót követte ide fia is, aki KISZ-titkár. Térjék — mint jellemezték — 'széles látókörű ember, az adott témát emberi vonatkozásban elemzi, úgy, olyan magabiztosan bánik a szóval, amilyen biztonsággal dolgozik a szekercével. A másik küldött Jurácsik János, az MSZMP KB kongresszusi oklevelével kitüntetett panel- szerelő szocialista brigád vezetője elsősorban a saját munkaterületét érintő kérdésekben otthonos. Az igazgatói tanács csak egy fórum a sok között. A munkások bevonása a döntések előkészítésébe mégis sokat segít. Minden tag valójában sohase csak a saját nézeteit, hanem a kisebb- nagyobb kollektívák véleményét jelzi, tolmácsolja. A munkások igazgatói tanácstagsága egyben azt is tükrözi, hogy a vállalatok vezetői az üzemi demokrácia hívei, sokat adnak a munkások véleményére, javaslataira, vish- szajelzéseire. (Csorba) A dolgozók több mint ötven százaléka női munkaerő a BUBIV 10. számú cncsi gyáregységében. Az itt gyártott szekrcnyfalak, kárpitozott ülőgarnitúrák cs heverők nagy részét a Szovjetunióba cs Lengyelországba szállítják.' Felvásárlás a háztájiból Megyénk fogyasztási szövetkezeteinek legtöbbjében — különösen ott. ahol mindent megtettek a szakcsoportok. a kisáru termelés segítése érdekében — az idén jelentősen nőtt a felvásárlás. Jóval nagyobb volt a kiskertek, a paraszti porták, a hátsó udvarok árukínálata. Az első háromnegyed évben megyénk fogyasztási szövetkezetei — az előző év hasonló időszakához viszonyítva — mintegy 32 százalékkal több zöldséget, burgonyát és gyümölcsöt vásároltak fel és hoztak forgalomba. Eredményes volt az áfész-ek termelést segítő tevékenysége a kisállattenyésztésben és a sertéstenyésztésben is. A felvásárlás is növekedett. A kistermelőktől, elsősorban a szakcsoportok tagjaitól 17 000 darab házinyulla! 's 5400 darab hízott sertéssel vásároltak fel -többel, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A délelőtti órákban aligha lehet együtt találni az Üvegipari Művek Sajószent- péteri Gyárában dolgozó Volán szocialista brigád tagjait. A szállítási osztályon dolgoznak, tizenheten — ti- zenhétfelé. Ilyenkor van a munka dandárja: a gépkocsivezetők közül a legtöbben „gyáron kívül” vannak, viszik az üveget a megrendelőknek. Akik ma nem mentek vidékre, a gyárudvaron serénykednek — egyikük a teherautón talált javítanivalót, a többiek munkagépekkel rakodnak. Magyar—lengyel vegyipari cgyüllműködcs Hosszú évek óta gyümölcsöző az együttműködés a Borsodi Vegyikombinát és a lengyel vegyipari vállalatok között. A kapcsolat jegyében a baráti ország üzemei évente mintegy 5000 tonna kenet szállítanak u barcikai gyárnak, különféle műszerekkel járultak hozzá a PVC— III. építéséhez. A magyar és lengyel vegyipari szakemberek emellett rendszeresen kicserélik gyártási, fejlesztési tapasztalataikat, segítik egymás munkáját. Az elkövetkező években tovább bővül a BVK és a lengyel cégek árucseréje, kereskedelmi együtt működése. A KGST-integráció keretében létrejött lengyel—magyar petrolkémiai egyezmény értelmében ugyanis a kölcsönös áruszállítás értéke meghaladja íjrajd az évi 25 millió dollárt. Az említett egyezmény megvalósítása — bár még csak a kezdetnél tart — máris fontos állomásához érkezett: a hét elején útnak indították a Borsodi Vegyikombinátból az első 25 tonna ütésálló pvc-pórkeve- rék szállítmányt a lengyel vállalatokhoz. Az ugyanitt korábban végzett feldolgozástechnikai kísérletek, próbák sikeresek voltak — ezek alapján kértek a partnervállalatok további nagyobb mennyiséget. A szállítmány elküldését megelőzően a BVK és a lengyel gyárak szakemberei egyeztették a feldolgozási programot, megállapodlak a A „kis mérleg” haszna a Kossuth Tsz-ben későbbi szállítási ütemben, a szállítás módozataiban. Páz- mátüli Gyula, a BVK kereskedelmi igazgatóhelyettese ezzel kapcsolatban elmondta: a jövő év januárjában kezdik meg a rendszeres szállítást, ám ezek zavartalan lebonyolítása érdekében még idén vasúti silokocsis próbaszállítást végeznek, s annak tapasztalatait hasznosítani fogják a későbbi nagy volumenű exportnál. A bosszú távra kidolgozott, államközi szerződés, i a lengyel—magyar petrolkémiai egyezmény szerint a Borsodi Vegyikombinát 1978-ban 25 ezer tonna, 1979-től kezdődően évi 50 ezer tonna pvc-port szállít a lengyel gyáraknak. Ebből a mennyiségből 10 ezer tonna ütésálló porkeverék lesz. Ezt a terméket a barcikai gyár szakemberei fejlesztették ki — bemutatásáról csupán annyit, hogy a belőle készült pvc- ablakok a BNV nagydíját nyerték el. Az évi 50 ezer tonna termék már a kombinát új gyárából kerül ki. Azzal, hogy a BVK exportálja majd lengyel partnereinek e speciális műartyag- alapanyágot, tetemes deviza- kiadástól mentesíti az öt gyárat, mivel ugyanilyen minőségű ütésálló pvc-porkeveréket; csak tőkés országokból tudnának beszerezni. A lengyel vegyipari üzemek ennek ellenértékeként több ezer tonna poliészter műszálat. adnak a magyar feldolgozóiparnak. Már kopaszodnak, földre sírták dércsipte leveleik zömét az igrici Kossuth Tsz 100 hektáros gyümölcsösének fái. Alma egy-egy szem maradt mulatóba, némelyik, magasba törő ágon. A termést megmentették. Török László, a tsz elnöke használja a szedés, szüretelés helyett a „megmen- tettük”-el, s meg is magyarázza, hogy miért: — Almaszüretünk a szó szoros értelmében mentőakció volt az idén. Augusztus végén még kiváló minőséget és rekordtermést ígért az almáskert. Gondosan felkészültünk a szüretre, elkészült a betakarítás pontos „haditerve”. .. Másnap kezdtük volna, ötszáz szedővel... Már vevője is volt a legalább 350 vagon piacképes almának. 15U vagon exportra, s 200 vagon a hütőházba, télire, a hazai fogyasztóknak... És aznap délutánra hirtelen beborult. elsötétedett az ég ... Alig tíz percig tartott a jégverés. s a tojás nagyságú, szögletes jégdarabok milliókat teltek tönkre. — Hatmilliót térit a biztosító, s nem túlzók, ha azt mondom, hogy tízet vert el a jég. Másnap, a tragédia utáni szemlén, a szétroncsolt almák láttán sokaknak könnybe lábadt a szeme. De aztán láttuk, hogy csak a fák egyik oldalán tette tönkre, verte foltosra a termést a 45 fokos szögben, erős széllel érkezett jég. A fák másik oldalán mosolyogtak az almák. Amikor megszületett a termésmentés terve, már mi is tudtunk mosolyogni ... — Tagságunk szorgalmával, s hála a sok segítségnek, elsősorban az 1800 leninvá- rosi iskolásnak, mentőakciónk sikerült — mondja most már nyugodtabban az elnök. — Még exportra is „elment” közel 45 vagon al- mánk. A konzervgyárak vagy 200 vagon ipari gyümölcsöt fogadtak. Az értékesítésben a legtöbb segítséget a ZÖLDÉRT-től kaptuk. Zömmel a mi termésünkből rendezték az őszi almavásárt. — Mivel az igrici homokon az alma a legszámottevőbb „forinttermelö”. a jégverés mennyire rontja a Kossuth Tsz mérlegét? — Legalább kétmillióval lehetett volna több a nyereség, de így is eredményes évet zárunk. A tervkészítéskor 2,8 millió forintos eredményt vártunk, s már biztos. hogy 4 millió körül lesz a nyereségünk. — Nem korai még, jóval az év vége előtt, ilyen biztosra ígérni az eredményes zárást? — Mi minden hónap végén megközelítő pontossággal tudjuk, hogy hol tartunk — mondja az elnök. Szerintünk ez egyik előfeltétele a jó gazdálkodásnak. Minden hónapban készítünk gyorsmérleget., vagy a bőgj' mi mondjuk: „kis mérleget”, s így mindig tudjuk, hogy mi szerepel az adok-kapok — azaz a tartozik-követel oldalon. Igj' nem érhet bennünket meglepetés. Selling István gépkocsivezető éppen hengerfejpakolást végez a Csepelen, megígéri, hogy rögtön cLkészül, s aztán beszélgethetünk. Az irodába ő lép be elsőként, s néhánj' perc múlva megérkeznek a többiek is. Pál József, Sikc Lajos, Bállá László és Kakukk József. A gépkocsivezetők népes brigádja, hacsak nincs brigádgyülés, rövid megbeszélés, ritkán van együtt munkaidőben. Mégis a gj'ár- ban a legösszetartóbb közösségnek tartják őket. Munkájukra. helytállásukra, ha szükséges, munkaidőn túl is lehet számítani. A brigádot egy éve alakították meg, azóta számos elismerést, kitüntetést kaptak. — Igaz, ritkán találkozunk, mégis egjunásra va- gj’unk utalva — mondja Pál József. — A javításnál, a fuvarok megszervezésénél szükség van a társak segítségére. Ezért is határoztuk cl. hogy brigádot alakítunk; Néhány évvel ezelőtt már megpróbálkoztunk a brigád- alapítással, ám akkor kudarcot vallottunk. Igaz, az idő tájt, csak a személyszállítók voltak brigádtagok. A régi vezető nem tudta összefogni az embereket; a sok vita már-már a munka rovására ment. Levontuk a tanulságot, sok mindent másképpen csinálunk most... — Egészséges viták persze most is vannak köztünk, de nem egymás ellen, hanem egymásért vitázunk — folytatja Bállá László. — Mindenki a közösséggel tart, ha elhatározunk valamit. Az év elején például vállaltuk, hogy egész évben takarékoskodunk az üzemanyaggal. Elhatároztuk, hogy egy százalékkal csökkentjük az üzemanyag-felhasználást, ehelyett öt százalékkal gazdálkodtunk takarékosabban. A kollektíva nem tűri a lazaságot, fegj'elmezetlensé- get.: mióta a szocialista brigádban dolgozunk, senki nem jött ittasan a munkába, s egj'etlen közlekedési balesetet sem okoztunk. A brigád tagjai sokat, s szívesen dolgoznak üzemükért, lakóhelj'ükért társadalmi munkában is. Erről keveset beszélnek, mert ez számukra természetes. Az idén például eddig 900 óra társadalmi munkát végeztek. A kollektíva vállalta azt is, hogy ha szükséges, a munkaidő után társadalmi munkában oldják meg a szállítási feladatokat. Patronálják a községek gyermekintézmé- nj-eit, segédkeznek a sajó- szentpéteri korcsolyapálya kialakításában. A Volán-bri■ ■ » gád tagjai többnyire akkor is ott vannak az üzemben, ha éppen más brigádok dolgoznak társadalmi munkában. A munkagépkezelők, a gépkocsivezetők segítsége nélkül a többiek nemigen tudnák teljesíteni vállalásaikat. — Ha a munkában ritkán találkozunk is, annál többet vagyunk együtt szabad időnkben — mondja Kakukk József. — Nyáron kirándulást szerveztünk Sárospatakra, Végardóra, ahová a családtagok is velünk tartottak. Időnként — sajnos elég ritkán — színházba, moziba is eljutunk. Az élménj'ekről hetekig elbeszélgetünk. — Igaz, hogy színházlátogatásra kevés idő jut — veszi át a kzót Síké Lajos —, ám azért ne gondoljanak minket olj’anoknak, akiket nem érdekelnek az irodalmi alkotások, vagy a világ eseményei. Járjuk az országot, sok érdekes emberrel találkozunk, igyekszünk minél több tapasztalatot szerezni. Tíz-tizennégy órai munka után nemigen kívánkozunk színházba, ám szívesen böngésszük az újságokat, folyóiratokat, sokszor felüdít egy jó könyv. — Bent aztán megtárgyaljuk a szakmai újdonságokat, ki-ki elmeséli, hogy miről olvasott legutóbb — folytatja Selling fotván. — Sokszor egymástól kapunk kedvet egy-egy könj'v elolvasására. A brigád tagjai azt is elmondták, hogy éppen a szaklapok, folyóiratok olvasása után kaptak kedvet a tanulásra. Szeretnének még többet tudni szakmájukról, többet ér>?ni a világ dolgaiból. A brigádból mindig tanul valaki; szakmai, politikai tanfolyamokon vesznek részt. Azt tartják, manapság nem elég „csak” jó! dolgozni, müveit, sokoldalúan képzett munkásokká akarnak válni. — Bállá Laci most fejezte be a közlekedés-gépészeti szakközépiskolát, Sike Lajos pedig az idén kezdett tanul-, ni ugyanott — mondják. A Volán szállítási szocialista brigád, amely a megj'ei tanácstól megkapta a Szocialista Közösségért érdemérmet., most azon fáradozik, hogy az üveggyár sikerrel teljesítse éves tervét. Ebben sok múlik rajtuk, szállítókon. Dcvald Hedvig
