Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 1977. október 2.; vasárnap A TANULSÁG A legidegenebb idegen is azonnal otthonosan érzi magút Kazincbarcikán, ha arra visz az útja. Nem tud szabadulni e település szépségétől. nyugalmát sugárzó légkörétől, attól a vara- zsos vonzástól, ami jellemzője itt a modern kivitelben készült, vagy készülő lakóházaknak, közi ntézmé- nyeknek, a parkoknak, tereknek, az életvidám <*ve- rekeknek és embereknek, egyszóval az egész városnak. Egy séta a széles, tágas. füves térségekkel, világos ágyasokkal szegélyezett utcákon, röpke pihenő a kikapcsolódási kínáló,' vendégeket invitáló éttermi teraszokon. a tágas, levegős parkokban elhelyezett ülőalkalmatosságokon, megannyi élményt jelent bárki számára. De nehogy azt higgye valaki, hogy itt nincs gond, hogv minden úgy klappol, ahogy az nagykönyvben meg van írva. Erről szó sincs. Ezt Bar- cika lakói sem állítják, sót! Szókimondóan, őszinte nyíltsággal „vallanak” azokról, a buktatókról is, amelyektől ők sem mentesek. De mindezzel együtt büszkék — és jogosan azok — városukra, lakóhelyükre, otthonukra, amely évről évre nagyobb, gazdagabb s külsőségeiben is — a kezdettől fogva jellemző hagyományaikhoz híven — megka- póbb, megnyerőbb. Másokat is tettekre ösztönző kezdeményezőkészség, ügybuzgalom és áldozatvállalás a forrása annak is, ahogyan a vadhajtásokat, a társay dalmi igazságérzettel ellentétes magatartást igyekeznek lefaragni, megszüntetni. Az MSZB tér egyik bérházának lakója egy kétgyermekes, véleményét mindig nyíltan tálaló fiatalasszony, elgondolkodtató történetet mesélt a minap, amit azzal zárt: hát ilyen is van ... A történet csattanója az, ami általánosítható tanulság megfogalmazására készteti nemcsak e sorok íróját, de — bizonyára — másokat is. — Karóval sem tudnának .kiverni ebből a varosból. ■ Szeretem Barcikát úgy, ahogy van — kezdi egyfajta természetességgel —, de néha úgy „felmegy a pumpa”, hogy ... Még a múlt,év augusztusában kérte a hivatalt: miután a lakása erkélyén betört cgv üvegszem, legyenek szívesek kijavítani. A ‘bejelentést Utdomásul vették, kiszállt” egy háromtagú bizottság megállapítani. vajon jogos-e,1 hogy a vállalat számlájára történjék a reparálás. — S. .unrevételezték az erkélyt, no meg a gazd- asszonyt is — mondja kedélyesen — aztán 197Ö. szeptember 8-án kiállították a munkalapot. A kézlegyintés, ami c szavakat kísérte, nem egy megszokott mozdulat volt csupán, hanem kritikája is a folytatásnak. Azt gondolhatná bárki, hogy a szemrevételezés és a munkalap kiállítása után, ha nem is másnap (bár ez lett volna \ az ideális) de két-három napon belül cl is végzik a nem egészen kétnapos munkát. Nem három, de 3t>3 nap múltán sem történt semmi. A kereken eSy évi várakozást megunva, 1977 augusztusában újra ‘ bekopogott a hivatalhoz, ahol végre — mozdulta’. . Megmozdultak annyira, hogy a helyszínre szállították az üveget. Szépen elhelyezték az erkély egyik szegletében, ahol három hétig „pihent”. Ennyi ideig nem volt ugyanis szerelő, aki —még egyszer-ideírjuk 'az álig két napi munkát elvégezze. Ekkor újra kopogás a hivatal ajtaján, mire másnap reggel már negyed hétkor a szerelő is bekopogott a lakásba. Fél nyolckor azonban közölte: — Megyek reggelizni! A háziasszony — érthetően — tiltakozott. Nem az ellen, hogy a fiatalember reggelizzen, hanem amiatt, hogy elmenjen. — Sehová sem megy! — dörren t a hangja. — De!... — próbált tiltakozni a szerelő. — Ez jár! — Persze, hogy jár — kapta meg nyomban a választ •—, én se akarom, hogy éhen dolgozzon. Jöjjön, ott a lecsó az asztalén, most ■ ' ./.ült. jó friss, foglaljon helyét és fogyassza egészséggel. Jó étvágyat! Merthogy innen ki nem megy addig, amíg meg,nem csinálja az üvegezést, amire egy eve várok. Tíz óra tájban (tehát nem két nap alatt) elkészült a munkával á szerelő. S amíg a szerszámait pakol! a össze, a gazdaasszony megkérdezte: — Milyen volt a lecsó? — Hogy milyen?! Mégha rosszul sikerült volna, akkor se merném mondani, hogy nem jó. Mert ami igaz, igaz: . jó volt, jól is esett. Itt megakadt egy kicsit a dicséretben, látszott rajta, hogy kikivánkozik belőle a szó. Ki is mondta, amit gondolt: — Én még így, ilyen feliig velet mellett nem dolgoztam . .. E mondat a tanulsága is egyben a történetnek és a kritikája annak, hogy a hivatalnál valami nem stimmel. Nem stimmel, hogy még ..garázdálkodik” a bürokrácia, hogy hiányos a munkaszervezés és ellenőrzés, hogy __ De minek is f olytatni. A.W-.úkar, és akit illet, ért a szóból és1 tetteit is ehhez igazítja. Mert sok helyütt elkelne az olyan határozott és kardos asszonyság. mint ennek a bérháznak ez a lakója. Van tehát ilyesmi is Bar- cikán, ami persze nem jellemző. Biztató viszont, hogy a város lakói feltárják, elmondják, jó érzékkel kipé- cézik az effajta jelenségeket. és nemcsak ilyen egyéni módszerrel, dé más lehetőségek alapján Is igyekeznek mindig megtalálni a helyes megoldást. Tóth Ferenc Pákoliíz István: Rebbenő j Néhány perccel éjfél után a Florián-tér avitt csárdáját, szobrát égre szippantják tréfás-garabonciás pasik. \ Csillag-etég-pöttyus öbölben kócsag -nyakú a rany ladik várja pecsétes abroszba csavart félkész-múmia utasait. Holdfény-sikálta háztetőn szokvány kandúr-sztori. Csárda és szobor visszabillcg kihűlt helyére. Hajnalodik. Vosztok, Voszhod, Szojuz, Szaljut 1957. Október 4-én bocsátották fel a Szovjetunióból a világűrbe a Föld első mesterséges holdját a baj- konuri űrrepülőtérről, amely az feltelt 20 év alatt a világűr meghódításának fontos kiindulópontja lett Indien indultak útjukra a „Vosztok”, „Voszhod” és „Szojuz” űrhajók, valamint a „Szaljut” automatikus űrállomások. A Szovjetunió sikeres kísérletei után bekapcsolódott az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Japán. India és még számos más kisebb nemzet is igyekszik kivenni a vészét századunk nagy vállalkozásából, a világűr meghódításából. 20 év alatt, tehát 1977-ig 1686 űreszközt állítottak sikerrel pályájukra. Az űrkutatás első éveiben (1957—1962) az elsődMielött otthonunkban köszönthettük volna, mar tudtuk róla, hogy kedves es közvetlen, és a szovjet televízió nézők egyik kedvence. Nos, akik végignéztek a kedd esti Fórumot, igazolhatják, hogy a „beharangozás” igaz volt, mert Georgij Grccsko űrhajós vidám és szeretetreméltó ember, aki természetes egyszerűséggel viseli a világhírnevet. Egy héttel ezelőtt vasárnap Miskolcon járt a Fórum többi szovjet résztvevőjével együtt, és mert természetesen itt is ő volt az érdeklődés egyik középpontjában. csak néhány perc erejéig lehetett onnan ekiragadni. Nem ' kérdeztem tőle. de bizonyára se szeri, se száma, hányszor faggatták már. És bár rögtön megérzi az ú'ságiró. hogy igencsak gyakorlott riportalannyal all szemben. A meglepő az, hogy egy pillanatra sem akarja ..lerázni” a kíváncsiskodókat., és bíztató mosollyal várja a kérdéseket. A kérdéseket, melyek természetesen az űrhajózással kapcsolatosak; — Az űrhajósok- mindannyian ilyen rövid frizurát viselnek? Georgij Grecsko nevetve simítja haját — azaz simítaná, ha pár centis tüskehaja engedelmeskedne — és tagadva rázza fejét; — Nem. nem. De azért tekintettel kell lennünk arra, hogy az űrutazások mind leges cél a megfelelő hordozórakéták es a világűrben működőképes, onnan épségben visszahozható műholdak kifejlesztése volt, de már megkezdődött a mesterséges holdakról származó információk gyűjtése és feldolgozása is. A biológiai kísérletek során állatok jártak a világűrben és a korszak végén elindultak az első űrhajósok is. A következő évek az űrkutatás es űrhajózás rohamos •fejlődését hozta!;, a Szovjetunió megindítja a szabványosított holdak Kozmosz-programját. Szol- gáltalásszerüvé válik a meteorológiai, a híradástechnikai és a navigációs holdak tevékenysége. Kipróbáljak az űrrandavúk technikáját és intenzívvé válik a Hold-kutatás, sőt az ember is eljut a Holdra. A Szovjetunió 1971-ben lelbocsátotta a Szaljut-ürállo- mast. a Föld körüli térség vizsgálatának leghatékonyabb eszközét., Következő lépésként megindul a világűr hasznosítása az interkontinentális hírtávköz- lés területén. A legutóbbi években fokozódott a mesterséges holdak gyakorlati hasznosítása. Bekövetkezik a két űrkutató nagyhatalom közös akciója. Jelentős eredmények születnek a- földi. erőforrások és nyersanyagok mesterséges holdakkal való kutatásával. Intenzívebbé válik a távo- • labbi bolygókra küldött mesterséges holdak, űr- ■ szerkezetek kutató munkája. Képünk a híres bajkonu- ri „Kozvnonaut” szállodát mutatja be. Itt készültek ? fel az utazásra az űrhajósok és ide tértek vissza az űrutazás befejezése után. , földközelben hosszabbak és hosszabbak, és ahhoz, hogy ne úgy térjen vissza egy űrhajós a földre, mint egy hippi, kénytelenek vagyunk mind rövidebb és rövidebb frizurát viselni. Téved, aki azt hiszi, hogy ez valamiféle divat és ií- júságellenes dolog, mert egyhamar kiderül, hogy a szovjet űrhajós — aki egyébként a műszaki tudományok doktora is és 3Ö napig tartózkodott az űrben a Szojuz 17-en és a Szaljut 4 kézivezérlésű űrállomás fedélzeti mérnökeként — nagyon is modern apa. — Két fiam van. Aljosa tizenkilenc éves, Misa tizenöt éves. A nagyobbik fiam szenvedélyes motoros ós autós, és rendszeresen egvíilt tréningezünk az autóversenyek előtt. A meglepetések közé tartozik ez is. hogy ilyen nagy fiai vannak. Az űrhajósokról legtöbbször akkor hallunk, amikor a kozmoszban repülnek, és kevesebb szó esik hétköznapi életükről. \ — Mit csinál hétvégén, szombaton, vasárnap? — Az űrhajós élete' nagyon nehéz, nagyon nehéz a munkánk, amikor a földtől távol vagyunk. Éppen ezért, visszatérve a földre sokkal jobban értékeljük mindazt, ami a földön van és talán ezért is vart az. hogy minden kicsinek tűnő apróságban örömet találok. Hétvégén szoktam erdőbe járni, gombázni, horgászni, néha vadászni, szakítok időt arra, hogy megnézzek egy uj színdarabot, zenet hallgassak. — Nagyon illetlen doiog azt kérdezni egy űrhajóstól, hogy félt-e. amikor távol volt a földtől? — Az űrhajózásnak vannak félelmetes pillanatai. Amikor az űrhajó a sűrű lér 'étegekbe kerül és az al- moszlera-nyomáskülönbség következtében az űrhajó elkezd kívülről égni, akkor úgy érzi magát az ember, mintha egy ego katlanban lenne. Ezek nagyon nehéz pillanatok. , Lehet. hogy vannak emberek, akik nem télnek a fűztői, én bevallom. féltem. — És vajon egy űrhajós apunak, űrhajósok lesznek-e a fiai? — Azt még egyelőre nem lehet tudni. De hát az ember nem mindjárt válik űrhajóssá. Mert hogyan volt nálam is? En sem mindjárt váltam űrhajóssá, először motorbiciklim volt! aztán autót vezettem, később vitorlázó repülőt, majd repülőt. ós csak utána következett az űrrepülés. Az idősebbik fiam. nem mondja még, hogy űrhajós szerelne lenni, de mindenesetre már motorozik, autózik... És. ami pedig a félelmet illeti, amikor a fia motorbicik- i; száguldozik, sokkal jobban félek, mint amikor űrhajón a' kozmoszban’ repültem. Sütő Enikő
