Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)
1977-09-04 / 208. szám
1977. szeptember 4., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Gratulálok ÜÜ7 annak a fiatalasz- szonvnak, aki a múlt napokban rettenthetetlen bátorsággal szállt szembe a több száz főnyi tömeggel, mely tömeg meg akarta öt védeni kötélizmú, s erőteljes pofonokat osztogató élettársától. Meghatóan mély, romantikus szerelemmel szerethetik egymást... ... annak az italbolt- pénzlárosnönek, aki a szemmel láthatóan ittas vendégnek a leghatározottabban megtagadta, hogy blokkot adjon egy nagyfröccsre, csak a jóval drágább konyakot volt hajlandó leblokkolni .., ... annak a zöldség-gyü- , mölcs árusnak a sarkon, aki nem téveszti meg a vásárlót, hanem becsületesen a kirakatban is olyan csúnya árut kínál, mint bent az üzletben .. . .. . annak a jelentős pozíciójú férfinak, aki nem feledkezik meg idős szüleiről. Minden hónapban meglátogatja őket. hogy -pór száz forint gyorssegélyt kérjen .. . .. . annak a telefonron- gólónak, akit nem hatolt meg a felirat: NE RONGÁLD A KÉSZÜLÉKET. _ ÉLETET MENTHET! ... Ö' határozott jellem, erőteljes egyéniség. Élethivatásának tekinti, hogy minél, több telefonkészüléket tegyen tönkre, dacolva bár ezer veszéllyel ... . . .annak az éjjeliőrnek aki nem horkol sem otthon, sem másutt, s így nem zavarja a feleségét, s. a raktárt feszegető tolvajokat sem ... ... annak a taxisofőrnek, aki dacára, hogy a kocsija szabadot jelzett, nem hivatkozott arra, hogy a garázsba megy, hanem humanista módon hajlandó volt utasként befogadni kocsijába ... .. . annak az építésvezetőnek, aki — ha lehet, szép szóval, de ha ez nem megy, akkor szigorú határozottsággal— megköveteli, hogy a nyolcórai munkaidőből négy óránál többet ne töltsenek lógással... ... annak a karakán autóbuszvezetőnek, aki bársonyos baritonján sürgette az utasokat: Igyekezzünk a leszállással, az ajtó csukódik ! De ő ki sem nyitotta az ajtót.., Galambos Szilveszter A kádármester Nagy figyelmet és szakértelmet, mi több. hivatástudatot követel ez a szakma. Sturman Ferenc kiváló művelője ennek a ma már ritkaságszámba menő foglalkozásnak A műhely udvarából fel- iáim a nektárt termő Sátor tetejére. A kádár mindennap látja: miért is dolgozik. Összetartoznak. Régóta. A dongák közölt vörösen lobog a láng: tűzben edződik a tölgy. Az égő fa pillanata alakítja az élettelen időtlenségét. Ö úgy mondja : a jó tölgyfa hordó hat- van-hetven évig szolgálja az embert. Mások is bizonygatják: a tölgy az igazi. A munkája ennek a legjobb, a bor is ezt a fát szereti. Az eperfa nem állja vele a versenyt. Tartósnak sem olyan tartós. Az akác? Mostanában ebből is csináltatnak hordót. Szájhúzás; a semminél jobb. Az ö állítása után bizonygatom én: tölgyből csináltass hordót, megéri! — l-Iogyan mondjam? — kérdezi. — Miért? — Mondhatom régiesen, , meg úgy is, ahogyan ma csináljuk. Maga melyiket választja? — Ha lehet, mindkettőt. — Lehel hál. Miért ne lehelne?! * Előbb azonban cletrajz helyett néhány adat... Neve: Sturman Ferenc. Abaújszántói lakhellyel. 56 évvel, kádár szakmával, mégpedig 1934-ben elkezdett szakmával. — Akkortájt, még öt kádármester dolgozott Szán- lón. Apám — aki melleit inaskodlam —, a két Csorba, aztán Heldálc János és Üjfalusi István... További adatok: dolgozott Balatonfüreden (60 hektoliteres ászokhordókra emlékszik vissza), Keszthelyen, Gyöngyösön, Mezőkövesden, Miskolcon és újra Szántón. Hét éve a Borsodi Erdő-és Fafeldolgozó Gazdaság helyi faüzemében. Még közelebbről a kádármühely- ben. * — A dongának valót baltával hasogattuk, azután kézi szekercével a .megjelelő formára faragtuk. A következő lépésként össze)u- goltuk. Persze, maga nem tudja, ez mit is jelent. Nem pontosan fedi a valóságot, de talán az összellletés szó fejezi ki leginkább a fitgo- lás tartalmát. Mindezek után abroncsvasat vertünk rá ideiglenes jelleggel. Addig maradt rajta, amíg a dongákból ki nem alakult a hordóforma. És itt jön a tűz szerepe. A hö hatására a fa sejtjei megduzzadnak, eltávolodnak egymástól, így a dongák meghajlitása könnyebb. Ehhez persze kell összehúzó csavar, vagy járom is. Amikor végzünk az összehúzással, akkor forróra „kitüzeljük” a hordót. Ha hagynánk lehűlni, a favisz- szarúgna, így viszont fél centinél többet nem ereszt vissza. A fenekelés, a lepu- colás, az abroncs rászabá- sa, ráverésc a befejező műveletek sorába tartozik. Néhány mondatban ez a hor- dókészilés régies módja. Ma már nem hasogatjuk a dongákat. hanem géppel fűrészeljük. A kézi munkál jelentősen lecsökkentették o gépek: a szalagfűrészek, a gépgyaluk... * Kérdések és válaszok a „leg-ekről”... — Melyik volt a legnagyobb saját készítésű hordója? — Nyolcvankét hektoliteres. Miskolcon készítettem két ilyen hordói, még akkor, amikor az új forint bejött. Ami igaz, igaz, nem ma'történt, — Ej a legkisebb? — Erre is pontosan emlékszem. Közvetlenül a háború után készítettem, s mindössze, fél liter volt az űrtartalma. Aszúval töltötték meg és ajándékként a Szovjetunióba került. — A legek sorát zárjuk a legemlékezetesebbel! — A számomra a legemlékezetesebbet Nógrádi Sándor elvtársnak csináltam, egy másfél literes mill iatúrát. * Kérdés, de másról.. i Mi adja a jó hordó értékét? A válasz kulcs-kérdőszavai : miből és ki. Miből készül és ki csinálta? A kádárok szerint van, aki'egész életében nem válik mesterré. A jó kádár értéke: igényessége és lelkiismeretessége. Ezek hiányában nem kádár a kádár. — Munkám elismerésének egyik csalhatatlan jele az, amikor a szőlősgazdák behívnak a pincéjükbe, s megkóstoltálják velem az általam készített hordókban őrzött termést. Az izek, zamatok az én munkám milyenségéről is beszélnek... A műhely udvaráról fellátok a szőlőt érlelő Sátor- hegy tetejére. Mindennap látom, tudom: miért is dolgozom. Összetartozunk. Régóta . ... Hajdú Imre Ifá&árolnS t&eeSni /«@//... Mindjárt előre bocsátom, hogy én' nem tudok. Persze tudnék, ha megtalálnám azt a hangot, ami kedves az eladóknak. Nekem két hangom van, egy természetes emberi — saját használatra, s egy határozott, ellentmondást nem tűrő, ha idegen emberek jogos panaszában kell szót emelni. Hogy mire megyek a saját hangommal?. Semmire. SZALONNA iSzép, vastag, füstöli, paprikás szalonnák tömege lóg a pult mögött. — Kérek egy negyedkilót. Az eladó leakaszt egy ványadt, keskeny, lapos darabot. " — Ne azt. Kérem, vágjon a vastagabból. Nem nagy kérés, minden- leinek megteszik. Azért van ott a szalonna, hogy eladják. — Csuk ezt adhatom. — De miért? — mondom gyámoltalanul, — Ha kell, vigye, másikat nem vágok. Most vitatkozzam? Ezt is csak velem lehet megtenni, gondoltam mérgesen, s elvittem azt a a vacakot. PAPRIKA — Kérek egy kiló zöldpaprikát, A pulton gyönyörű példányok kellették magukat. De nem nekem. Az eladó a pult alóli ládából szed fony- nyadt gubicsokat. — Én azokból a nagyokból kérek! — Az nem azért van ott. •— Hát miért? — Maga még nem látott kirakatot? Nem ér annyit az a paprika, hogy leálljak vitatkozni, veszekedni. Egye fene, lecsónak jó lesz. Esetleg többet nem jövök ide, SZÖVET Micsoda színorgia! Egyik anyag szebb, mint a másik. Kiválasztok messziről egy szép, szilvakék árnyalatot. — Legyen szíves, adjon pekem abból az anyagból három métert. Az eladó felnéz az állványra. A jelzett, anyagon még vagy öt vég tornyosul. Az eladó rám néz, aztán az anyagra, íjiaid megint rám, s aztán maliciózusan megszólal : — Az magának drága lesz.., S már fordul is a kővetkező vásárló felé. CSAK AZÉRT IS! Jó, hogy sok bolt van Miskolcon, s az. ember kedvére válogathat. Már nem annyira az árukban, mint inkább a boltokban, a boltok kiszolgálóinak udvariasságában. No de mindennek van ha- lara. Egyszer én is határozott leszek, s nem engedek. Ha kell. vitatkozom, veszekszem, de azt veszem meg, amit akarok. Erre a hősi tettre egy élelmiszer-áruház zöldséges osztályán került sor. — Kérek egy kiló piros káposztát. Jó előre kinéztem magamnak, melyiket akarom. Az eladó a mellette levőért nyúlt. Nem azt kérem, hanem a másikat. Az eladó keresgélt, s csak nem azt vette • a kezébe, amelyiket kiszemeltem. De most az egyszer nem tágítok. — Azt kérem, ott, ott azt... A kislány úgy nézett rám, mintha meghibbantam volna, aztán megvonta a vállát, s lemérte a káposztámat. Ez az, gondoltam elégedetlen, s elvonultam. Otthon derült ki, hogy a káposzta félig rothadt volt. De végre nekem lett igazam, azt kaptam, amit választottam! A. I. Most már világos... (..Ida vág Kolumbusnak ama tréfás cselekedete is. A spanyolok, irigyelve az olasz származású Kolum- bustól a nagyszerű fölfedezés dicsőségét, egy ebédnél azon csípős észrevételt tették, hogy az Üjvilág felfedezése vakesetböl történt, nem pedig tudományos számítások folytán, s valamikor más is felfedezhette volna. Kolombus egy tréfás feladatot lett elibök: Miként lehet egy tyúktojást. minden támaszték nélkül a végén megállítani? Miután mindnyájan hiába próbálták, Kolumbus köny- nyedén a tányérhoz iité a tojás végét, s ezáltal betörvén annak egy kissé a héját, a tojást a végére állító. A környezők neveltek, s azt kiabálták, hogy így öle is tudták volna. 'Tudjátok, mondta Kolumbus, mert láttátok, hogy hogy lehet megállítani: de miért nem tudta előttem senki!”) v HALLOM, hallgatom a nyilatkozatokat. Hozzászólásokat és felhívásokat. Egymásból gyűrűznek, mint a vízbe dobott kő nyomán a hullámok. Hogy miért mindig az ugyanazon for- dulatű mondatok kapják el a hallást: ezt próbáltam azon a hajnali reggelen emlékek sokasága közt megtalálni. Hajnali álmatlanság ütött tanyát azon a reggelen a szobában: mit tehet ilyenkor az ember? Például: bekapcsolja a rádiót. Maid zene és szöveg váltja egymást, ahogy a megszabott rend diktálja: a lényeg az, hogy zenéljenek, mondjanak valamit. És egyszer- csak néhány mondat. — mint ezer ördög — éjszaka láncon heverő gondolatot szabadit el. Mintha ismerős lenne valahonnan ..ez a szöveg". Nézzük csak: azt mondja egy. a témában illetékes szövetkezeti szakember: ........ az állami dot áció most már világosan és tisztán mulatja, hogy érdemes és szükséges a szarvasmarhatartással és a tejtermeléssel foglalkozni". Rendben van. hogy ezt mondja, mármint azt. ami a gondolat második részét illeti. Hogy kell és szükséges. Ez világos: a szakembernek ezt tudnia kell. Csakhogy: eddig miért nem mutatta meg a nyilatkozó szakembernek senki — tisztán és világosan — hogv ez ígv van? Vapv ő. a szakember, már akkor is így tudta ezt: csak nem volt a téma „központi kérdés és határozat”, meg nem volt mindez „kormányprogram” ! És a gondolat tovább gyűrűzik, mind messzebb hajtja az ólálkodó álmot. Mert bizonyos, hogy ilven gondolaté szöveg szöget ütött már egvszer a hallgató fejébe. Ecv másik nyilatkozó mondatainak ..kalapácsütése” inyomán. Igaz, évekkel ezelőtt történt. Akkor meg a felnőttoktatásról volt szó. ugyancsak egy rádióriportban. Egy reprezentatív megyei vállalat reprezentatív vezetője mondta: a központi intézkedések most már világosan megmutatják, hogy mi a mi feladatunk a dolgozók általános iskolai oktatásba való bevonásában”. Amiről immár nyíltan és őszintén lehet es kell beszélni. Hogy eddig a nyilatkozó illetékes vezető által képviselt vállalat miért nem cselekedett ebben a témában? Hát. csak gondolom: azért, mert akkor éppen ez nem volt beszédtéma. Nem hívták fel rá a „központi szervek” a figyelmet, nem állította külön is „központi intézkedés és rendelet” ezt a tennivalót a végrehajtandó feladatok sorába. De ígv. ezután, most már világos az egész. Fontos és el nem hanyagolható tovább ez a téma. A „központi intézkedések” nyomán már e reprezentatív megyei vállalatnál is világos: az ő dolgozói közül is sokan nem végezték még el a nyolc általánost ... És már nemcsak a gon- < dolatok szabadulnak neki a hajnalnak. Még a szem is „emlékezik”. Abban a múltkori levélben ás feltűnt effajta gondolkodás, illetve válasz. Szabadságvesztésből szabadult személy pártfogására kértek a város illetékes kerületi hivatalától társadalmi pártfogót. A .hivatal illetékes embere azt írta akkor, többek között: „A... megjelent IM-rendelet végrehajtásával kapcsolatban mindez ideig nem történt olyan intézkedés, mely szerint nagykorú börtönből szabadult személyek társadalmi pártfogói felügyeletének ellátására megfelelő pártfogóhálózat kialakítása megtörtént volna”. Ez a levél másfél évvel a hivatkozott rendelet megjelenése után íródott. Hogy ez már nem világos? De. igen. világos ez is. Mert adott esetben még a rendelet sem elég. Azt még le kell bontani az illetékes szerveknek és meg kell határozni az „illetékesek feladatát” ... Olyan világos ez az egész. Mert képzeljük csak el: ha mindenki csinálná azt, ami úgy általában is a feladata: ha teljesítené a kötelességét anélkül, hogy ezt külön- külön rendelet és á rendeletről intézkedés feladatául adná: képzeljék el. micsoda rendetlenség — talán még káosz is — lenne abból... Apropó ... rendetlenség. Valahol itt a szobában kellene lennie annak a könyvnek. amelyben a „Népek Tanítója”. Comenius. leírta azt a tréfás esetet Kolum- bussal és az irigy spanyolokkal. Hát persze. az lehet az oka mindennek; az a szöveg hallat ja még azóta is az egyazon fordulatú hozzászólásokat. nyilatkozatokat, Egészen bizonyos, hogv ígv van. De most már megkeresem azt a könyvet, és ha megtalálom, idemásolom az írás elé azokat a sorokat... SIKERÜLT is. Es a muszáj-f el kelésig is maradt még idő. Ki lehet kapcsolni a rádiót. Jöhet még egy kis álom a szemünkre. Most már világos..* Tcnagy József
