Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1977-09-29 / 229. szám

É5ZAK-MAGYAROR5ZÁG 2 1977. szeptember 30., pé(viele Az országgyűlés őszi ülésszaka Dr. Németh Pál borsodi képviselő felszólalása Lázár Gyenv ez iraki Hfiztírsaséila átázik lAzár György, a Minisztertanács elnöke Szaddavi Husszein­nek, az Iraki Köztársaság Forradalmi Parancsnoki Tanácsa alelnökének meghívására hivatalos látogatásra az Iraki Köz­társaságba utazik. A fegyveres erők napja alkalmából szeptember 29-én ko­szorúzás! ünnepséget rendeztek a Hősök terén. Képünkön: Czinege Lajos vezérezredes honvédelmi miniszter, Iienkei András belügyminiszter és Papp Árpád, a Munkásőrség or­szágos parancsnoka koszorúz. Szovjet-francia tányafásek (Folytatás az 1. oldalról) — Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnök, Elvtár­sak ! Mint gyakorló jogalkalma­zó. három kérdést érintenék röviden, Az egyik kérdéskör altalános. A most tárgyalt törvényjavaslat egészére vo­natkozik. A második kérdés­kör nem érdemi, inkább sza­bályozás-módszertani, jogal­kotástechnikai probléma; de. mert lényeges jogalkalmazói konzekvenciákkal járó kér­dés, ezért megemlítem. Vé­gül harmadik helyen a tör­vényjavaslat egy új intézmé­nyét, a jogi személyek abszo­lút. jogképességének a szük­ségességét említeném — kezdte felszólalását dr. Né­meth Pál, majd a törvényja­vaslat egészére vonatkozóan megállapította, hogy a ■ Ptk. hatályba lépésétől eltelt kö­zel két évtized alatti lénye­ges változások — például a gazdaságirányítási rendszer­ben, a tulajdoni viszonyok­ban — indokolttá tették a módosítást. — A reform elsősorban a polgári joganyagot érintette — folytatta a felszólaló. — A tervutasításos gazdaság­irányítási rendszer megszű­nése folytán a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában is előtérbe ke­rültek a polgári jogias meg­oldások. Ezért könnyen érté­kelhető, belátható és mérhe­tő érdekek fűződnek ahhoz, hogy a polgári jog minden vonatkozásában alkalmassá váljék az új gazdaságpoliti­kai elgondolások megvalósí­tásának szolgálatára. A Ptk. vagyoni viszonyo­kat szervező funkcióját ed­dig is magas színvonalon töltötte be. Ezt a funkcióját 1968. január . 1-től kezdve látja el, s arra a jövőben is képes. Ezért a Ptk. alapjai­ban, elveiben, rendszerében, kereteiben és szerkezetében — a most tárgyalt törvény- javaslattal megszervezett és átgondolt korszerűsítő kor­rekciókkal — alkalmas arra, ahogy egy kódextől megkí­vánt mértékben; az általáno­sítások magasabb szintjén magába foglalja a népgazda­ság jogviszonyait is. Más kö­vetkeztetésre azért nem jut­hatunk, mert nem változott, hanem tovább épült társa­dalmi rendszerünk, és ugyan­ez vonatkozik a ' társadal­munk gazdasági alapjára; a termelőerők társadalmi tu­lajdonán alapuló átfogó tervgazdálkodásunkra is. A javaslat — a jogi közvé­lemény szerint — elismerés­re méltóan oldotta meg a módosítás céljait. A jogal­kalmazók régi óhaját teljesíti a törvényjavaslat, amikor a gazdálkodás rendjére vonat­kozó legfontosabb jógszabá- lyokat beépíti a Ptk. anya­gába. A második kérdéskörben a jogalkotás módszertani prob­lémáiról szólt, hangsúlyozva, hogy a jogalkalmazói gya­korlatban ez súlyos munka: — A kérdés kétirányú. Az egyik része a jogrendszerünk egészének állandó és folya­matos mozgása. Stabilizáció helyeit egy tervezett —, de nem mindig követhető —. és nem mindig módszeres és in­dokolt mobilizáció — mon­dotta dr. Németh Pál. — A gyakorlati jogalkalmazók né­ha már nem tudatos, terv­szerű fejlődésnek, hanem mesterkélt ..fejlesztésnek'’ ér­zik a jogszabályok módosí­tásának a gyakoriságát. Egy­más után, szinte megállás nélkül születnek meg az újabb és újabb jogszabályok anélkül, hogy a követhetőség ütemezése koordinálva volna és anélkül, hogy az, új jog­szabályok aprópénzre váltó­sához szükséges személyi és táfgyi feltételeket feltérké­peznénk. Köztudomású, hogy jogalkalmazói szerveink — különösen a bíróságaink, ügyészségeink, de a tanácsi apparátusunk is — a túlter­heltség mellett — jogi szak- emberhiánnyal is küzdenek. Márpedig hiába rendelke-. zünk •— egy évtizedek óta permanens reformációban, mindig megújuló, állandó mozgásban levő — korszerű jogrendszerrel, ha nem ren­delkezünk, egy magasan kép­zett, szakmailag kulturált kiszolgáló „szakmunkás sze­mélyzettel” és ugyanilyen tárgyi feltételrendszerrel; a jogszabályok fő funkciója a célzott és várt társadalmi ha­tékonyság elmarad. Ezzel a kérdéssel függ össze az is, hogy a jogok és kötelezett­ségek átfogó, rendszeres meg­állapítása megkönnyíti a jog követését és alkalmazását; a jog érvényesítését, a tör­vénysértőkkel , szemben; vagyis a törvényesség meg­szilárdítását. Ezzel a társadalmi elvá­rással viszont ellentétes elő­jelű megoldás: az Utaló sza­bályozás. Márpedig az előt­tünk levő törvényjavaslatban rendkívüli mértékben meg­nőtt a külön jogszabályokra való hivatkozás. Megítélésem szerint olyan mértékben, amit a legjobban . képzett jogalkalmazók egy része is nehéznek minősít, ugyanis több száz esetről van szó. Mindezt annak ellenére tesz- szük, hogy a jogrendszer egyszerűsítésére ugyancsak jogi forrás kötelez minket. A harmadik kérdéskörben, a polgári joganyagról szól­va, a jogi személyek — 180 fokos .fordulattal módosítani kívánt — jogképességével foglalkozott a felszólaló. Hangsúlyozta, mivel polgári jogunk szerint a jogi szemé­lyek jogképessége nem tel­jes, e rendelkezés korlátozza a jogi / személyek tevékeny­ségét, mert csak a rendelte­tésükhöz szükséges cél el­érése érdekében kifejtett te­vékenységük vonatkozásában biztosítja: — ... a törvényjavaslat a jogi személyek jogképességé­re vonatkozóan indirekt megközelítéssel — kettős ki­vételt tartalmazóan — úgy szövegez, hogy ez a jogké­pesség kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségek­re, amelyek jellegüknél fog­va nem csupán az emberhez fűződhetnek. (Ennek a ki­mondása szinte felesleges, mert természetes, hogy a jo­gi személy házasságot nem köthet, származás-megállapí­tási problémái pedig nem le­hetnek. A negatív tartalmú megközelítés helyett ..a di­rekt” szövegezés egyértel­műbb lenne annak kimondá­sával, hogy a jogi személy jogképessége nem terjed ki azokra a jogokra és kötele­zettségekre, amelyek jelle­güknél fogva csak az ember­hez, csak a természetes sze­mélyekhez fűződhetnek — mondotta dr. Németh Pál. majd a továbbiakban leszö­gezte: 1 /— A jogi személyek rela­tív jogképességre vonatkozó jogszabályi rendezés további fenntartása — a gazdaság- irány íl ási rendszervái tás mellett is — indokolt. A jo- 'gi személy relatív jogképes­ségére vonatkozó szabálvok Károly legfőbb ügyész beszá­molóját hallgatták meg a képviselők. A büntetőjogról szólva a legfőbb ügyész el­mondta, hogy hazánkban nincsenek szervezett bűnban­dák, ismeretlen a nyugati nagyvárosokat átfogó, olykor még a bűnüldöző szervek so­raiba is beépülő üzletszerű­en folytatott bűnözés. A ná­lunk elkövetett bűncselek­mények száma és aránya meg sem közelíti a kapita­lista államok ugyanilyen adatait. Mindebből azonban nem vonhatunk le olyan kö­vetkeztetést, hogy nálunk minden rendben van. Az utóbbi két évben kedvezőt­len jelenségeket is tapasztal­hattunk. Néhány területen növekedett a bűnözés, ked­vező viszont, hogy a fiatal­korú bűnelkövetők száma csökkent. — Változatlanul a vagyon elleni bűncselekmények for­dulnak elő a legnagyobb számban. A társadalmi és a személyi tulajdon elleni bűn- cselekmények az usszbünfe-ri lés .több mint felét (57.1 szú-. zalék) jelentik. A vagyon el­leni bűncselekmények után nagyságrendben a közleke­dési bűncselekmények követe keznek, ezeknek az összbű- nözésen belüli aránya 16 százalék. Magas az ittas jár­művezetéssel elkövetett köz­lekedési vétségek száma. A harmadik legjelentősebb bűn­cselekménycsoportot — 11.4 ' fellazítása káros következ­ményekkel járhat, éppen a gazdaságirányítási rendszer- váltás adta új tartalmú és szabadabb gazdálkodási lehe­tőségek miatt. Semmiképpen sem kívánatos ugyanis an­nak biztosítása, hogy a gaz­dálkodó egységek — profil­jukkal kapcsolatban nem ál­ló olyan tevékenységet is folytassanak — a jogellenes nyereségszerzés lehetőségei­nek növelése érdekében —. amelynek eredményeként az. a konkrét (és távolról sem elvont) veszéiyhc-lyzet állhat .elő, hogy a saját tevékeny­ségi körükbe tartozó terme­lési feladatok ellátása sem lenne biztosított. százalékos arányban — az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények alkotják. ■ Dr. Szíjártó Károly utalt arra, hogy a törvényesség további erősítése érdekében minden szervnek és vala­mennyi állampolgárnak ha­tározott feladatai vannak. Sajátos feladatok terhelik természetesen az ügyészséget is. Ahhoz azonban, hogy az eredmények még jobbak le­gyenek, lényeges, hogy min­den szerv, és mindenki a maga területén megtegye azokat az intézkedéseket, amelyek a bűnözés vissza­szorítását, és általában min­denféle törvénysértés meg­előzését szolgálják — mond­ta a legfőbb ügyész, s kérte: az országgyűlés a beszámo­lót fogadja el. A képviselők felszólalásá­ra dr. Szíjártó Károly vála­szolt, aki egyúttal köszönetét fejezte ki, hogy a. képviselők messzemenően segítik az ügyészi munkát. Gondoskod­nak arról — mondta —, hogy. az .elhangzott javasla­tok a Legfőbb Ügyészség to­vábbi tevékenységében he­lyet kapjanak. Az országgyűlés dr. Szíjár­tó Károly legfőbb ügyész be­számolójáig és a vitában el­hangzott felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag tudo­másul vette. Azí országgyűlés őszi ülés­szaka Apró Antal zárszavá­val ért véget. Moszkvában csütörtökön összeült a szovjet—francia nagybizotlság, a két ország kormányának legmagasabb szintű tanácskozó testületé, amely a gazdasági, tudomá­nyos-műszaki együttműkö­déssel, a kereskedelemmel és az e témákkal összefüggő egyéb kérdésekkel foglalko­zik. A nagybizottság 12. ülés­szakát alapvetően azok a feladatok szabják meg, ame­lyeket Leonyíd Brezsnyev és Giscard d’Estaing legutóbbi párizsi tárgyalásain jelöltek ki. A nagybizottság ülésének francia társelnöke Raymond Barre miniszterelnök, aki egyúttal gazdasági és pénz­ügyminiszter is. A szovjet tagozat elnöke Vlagyimir Ki­rillin miniszterelnök-helyet­tes, a Szovjetunió tudomá­nyos és műszaki állami bi­zottságának elnöke. Kirillin a megnyilóüléson kijelentette: A szovjet kor­mány külpolitikája fontos ré­szének tartja a szovjet— francia együttműködést. „Elégedettek vagyunk orszá­gaink üzleti kapcsolatainak gyors fejlődésével” — mon­dotta a többi között. Barre szintén elégedetten szólt az elért eredményekről, kiemelve a kereskedelmi forgalom gyors bővülését. Kijelentette: a hosszú távú francia—szovjet együttműkö­dés perspektívái igen bizta­tóak. Bonnban tanácskoztak a francia cs a nyugatnémet szociál­demokraták vezetői. Képünkön: Francois Mitterrand, az FSZP első titkára és WUlv Brandt, az NS5Cm» cl Merre nyílik a fegyház kapuja? (3.) 1, F„ í és a „Tisztelt főhadnagy űr!... hát én mióta kijöttem, senki nem szólt hozzám egy szót sem ... Ügy hogy ez az utógon­dozás nem rossz ránk nézve . . A levelet, amelyből a részlet való, Szolnok megyében adtak postára, a cím­zett pedig a sátoraljaújhelyi fegyház egyik nevelője. Amiért idejöttünk ezen a napon, az egy szóban benne van a levélben is: utógondozás... A szabadságvesztésből szabadult sze­mélyek utógondozását és ennek része­ként az utógondozottak bírósági párt­fogó felügyeletét az Elnöki Tanács 1975. évi 20. számú törvényerejű rendelete szabályozta. Ez utóbbiról szólva, a ren­delkezés kimondja: „A bíróság pártfogó felügyelet alá helyezi azt a szabaduló személyt: akit szigorított őrizetből bo­csátottak el; aki kitiltás hatálya alatt all; akivel szemben az újabb bűnelkö­vetés megelőzése érdekében, kötelező magatartási szabályok előírására és fel­ügyeletre van szükség... A bíróság a pártfogó felügyelet elrendeléséről az el­ítélt szabadulása előtt dönt.” A sátoraljaújhelyi fegyházban ezen a napon heten vártak arra, hogy egy hó­nappal szabadulásuk előtt, a Miskolci Megyei Bíróság kijelölt bírája előtt je­lentkezzenek. A pártfogó felügyelet alá helyezésre a büntetésvégrehajtási inté­zel tesz javaslatot. És jönnek sorban ... F„ 24 éves, nőtlen. I-IáromsZor ítélte el eddig a bíróság, jelenleg két év hat hónapi szabadságvesztéséi töltt. cV/meu non itt laknak a megyében, ott lesz az ál­landó lakása,, de dolgozni visszamegy Budapestre. Igaz, nem a volt munka­helyére, ahol hegesztő volt. Pártfogói felügyeletét ő maga is kérte. 1 — Miért nem a volt munkahelyére megy vissza? — Engem már korábban is elítéltek, akkor visszamentem. A kollégák nem éreztették velem, hogy ... Most kiküld­ték a munkakönyvemet..., de egyéb­ként sem mentem volna vissza ... Ta­nulni szeretnék. — De hát ezt csak fogadják most — szói közbe a bíró, — Ez a távlati célom, tisztelettel... S„ 33 éves, nős, négy gyermeke van. ötödször ítélte el a bíróság. Legutóbb nyolcvan Corintcít rabolt ittasan — visz- szaesőként —. négy évet kellett letöl­tenie a fegyházban. "Szakmája nincs. Mindez miért? — Gondolkodtam én ezen, tisztelt bíró úr... Mostoha kéz alatt, rossz kö­rülmények között nevelkedtem... Se hasznom, se károm a bűncselekmények­ből .. . — Nagyon konok, önfejű, azzal sem tudtuk bent munkára biztatni, hogy négy kiskorú gyermeke van. Örás be­szélgetések értek el nála egy-két napos eredményt — ez a nevelői vélemény, röviden. H„ 25 éves, nőtlen. Fiatal kora elle­nére veszélyes bűnözőnek tartották. Leg­utóbb sorozatos betörésért. ítéltek eí: hptöi’t többek körött óvnHáh« iekolóön és bírósági épületbe is. Két év és hat hónapi büntetését töltötte, közben alko­holelvonó kezelésen is volt. — Ügy tűnik, meg tud állni. Nagyon érdekes az ő esete. Nagyszülei nevelték, többek között arra, hogy az apja nem az apja. Szüleivel nem is tartott kap­csolatot. Sokat beszélgettünk erről a do­logról. Levelezések után sikerült elérni, hogy hét-nyolc hónapja meglátogatta az apja, találkoztak. Most, szabadulása után hazamegy a szüleihez... Amikor idérf jött, bandaszellemű, „nehéz fiú” volt. Az idő múlásával kineveztem zárkafele­lősnek. az üzemben pedig szalagvezető lett. Mindkét feladatát nagy igyekezet­tel és lelkiismeretesen látta el. Renge­teget változott itt. bent. Ehhez nagyban hozzájárult a szülői-családi élet rende­ződése is — a nevelő szavaiból érződik: kicsit magáénak is érzi a fiú további sorsát... A bíróság pártfogó felügyelet alá he­lyezi, segítő figyelmével kíséri a szabad­ságvesztésből szabadulok egy körét. Ép­pen azokat, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Mert erőtlenek, mert könnyen befolyásolhatók, mert hajla­mosak bűncselekmény elkövetésére, mert valami furcsa módon mintha ma­gukra maradnának a szabad életben mindazzal, amit a büntetés letöltésének idején már megszerzettnek, magukénak gondoltak: elhatározást, erőt. szándé­kot .. . — Senki nem kérdez semmit, senki nem mond semmit, de mindenki tud mindent... borzasztóan nehéz érzés így az emberek szemébe nézni ... Szabadságvesztésre elítéltek közül sokan vélekednek így. És meggondol­hatjuk: „taDintatos”, vagy távoltarló 1i-u'Tatásunkkal, vajon hogyan segítiük őket a szabadulás utáni úirakezdett életben 7 Ténagy József (Következik: Böriönviselt emberek) A legfőbb ügyész beszállója Ezt követően dr. Szíjártó

Next

/
Thumbnails
Contents