Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1977-09-04 / 208. szám

1977. szeptember 4,, vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Két héttel a határidő előtt Ózdon „megfejelik” a gyorsított programot A kormány 1974. áprilisá­ban hozott határozatot az Ózdi Kohászati Üzemek acél­gyártásának fejlesztésére. A munkálatok 28 hónappal ez­előtt kezdődtek meg', a 2,3 milliárd forintos nagyberu­házás realizálására. A prog­ramot időközben módosítot­ták, ami azt jelenti, hogy az adottságokhoz és a lehetősé­gekhez mérten meggyorsítot-r ták. Így az acélgyártás fej­lesztésének első szakaszát az O/.di Kohászati Üzemekben 1977. december 30. helyett 1977. szeptember 30-ig be kell fejezni. A nagyberuhá­zást, a gyorsított programot lebonyolító Ózdi Kohászati üzemek a kivitelező külföl­di és belföldi vállalatokkal együtt úgy szervezte meg, hogy szeptember 30-a he­lyett két héttel korábban, már szeptember 15-én .meg­kezdődhet az új technológia, az úgynevezett oxigénbefú- Vúsos acélgyártás alkalmazá­sa, ami (azt jelenti, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek acél­műi gyárrészlege naponta 600 tonnával több acélt ad­hat a népgazdaságnak, mint a régi, hagyományos tech­nológiával. A kiemelt és gyorsított nagyberuházás kivitelezési munkálatairól dr. Fürjes Emil, az Ózdi Kohászati Üzemek műszaki igazga­tója, vezérigazgató-helyettes tájékoztatta lapunk munka­társát. Elmondotta, hogy a? első szakaszban néhány más objektum, gép és berendezés elkészítése és üzembe állítá­sa, kipróbálása mellett a kulcskérdés az új nagy telje­sítményű oxigéngyár építése. Az 500 millió forint költség­gel épülő új oxigéngyárnál jelenleg már megtörténtek a különféle funkciópróbák. Au­gusztus elsejétől hat na- ÍPon keresztül került sor az julső nyomáspróbákra, ezt kö­vetően pedig a második nyo- máspróba is megfelelt a kö­vetelményeknek. Jelenleg az I üzembe helyezés előtti utol­só munkálatok folynak itt, .es minden lehetőség megvan arra, hogy szeptember 10-től termeljen az új objektum. A S füst-gáztisztítók szeptember 15-e és 20-a között készül­nek el. az úgynevezett üst­előkészítő csarnok készültsé­gi foka pedig szintén lehe­tővé teszi, hogy határidő előtt üzembe léphessen. A tervezettnél hamarabb készülnek el az oxigénfel­használáshoz szükséges kü­lönböző enger iarendszerek, így minden lehetőség meg­van arra, hogy az' új tech­nológiával szeptember köze­pén megindulhasson az acél­gyártás. Ez pedig azt jelen­ti, hogy naponta 600, a két hét alatt pedig összesen mintegy 7 és fél ezer tonna többletacélt állít elp az Ózdi Kohászati Üzemek. Szükség is van erre, hiszen az acél­gyártás fejlesztésével kapcso­latos rekonstrukció miatt az ÓKÜ acélműve nagy terme­lési lemaradásokkal " küzd. Május végén például — az ütemtervhez viszonyítva — több mint 13 ezer tonna volt, a termelési elmaradás, ame­lyet jelenleg 4 ezer tonna alá csökkentettek. Ameny- nyiben sikerül két héttel a határidő előtt az új techno­lógiát alkalmazni, ez azt je­lenti. hogy nemcsak a ter­melési elmaradást lehet az év végéig pótolni, hanem az Ózdi Kohászati Üzemek ter­ven felül is gyárthat acélt a népgazdaság számára. Er­re annál is inkább szükség van, mert az év elején az ózdi acélgyártó kollektíva a terven felül 20 000 tonna acél előállítását ajánlotta fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. Az új oxigéngyár beindu­lása ehhez azonban még nem elég. Nagy szükség van a belső tartalékok további fel­tárására és felhasználására. A többletvállalás teljesítése így — úgy tűnik — nem re­ménytelen, noha rendkívüli feladatnak látszik. Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói, a szocialista és munkabrigá­dok éppen ezért saját ügyük­nek tekintik az új technoló­gia, az acélgyártás intenzi­íikálásának minél előbbi be­vezetését, Ezért társadalmi munkafelajánlásokat tettek, eszközölnek annak érdeké­ben, hogy november 7-én, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját ünnepli a ha­ladó világ, az acélgyártás fejlesztésének gyorsított programja első szakaszáról, annak lezárásáról ünnepé­lyes számvetést készíthesse­nek. Egyébként. \ folyamatban van természetesen más ob­jektumok, berendezések el­készítése. üzembe helyezése is. A kiemelt létesítménye­ken kívül, amelyek a szep­tember 30-ig tartó első sza­kaszban érdekeltek — más területeken is jól halad a munka. Az acélgyártás fej­lesztésével kapcsolatos prog­ram megvalósításánál túltel­jesítésben vannak például a Sári telepi hozaganyag-elő- készítönél, az itt levő szo­ciális létesítmények elkészí­tésénél, az öntőcsarnoki da­ruk üzembe állításánál. Ütemterv szerint halad a belső energiarendszer elké­szítése és már üzemben van néhány olyan gép és beren­dezés — méghozzá határidő előtt — mint például a ke­mencejavítógép és az öntő­csarnoki tisztogatógép. Saj­nos az öntő- és kemence­csarnok szellőzését javító, úgynevezett deflektor-beren- dezés, valamint a kettes számú iparvágány elkészíté­se az ütemtervhez képest el­maradásban van. Ezeknél az objektumoknál azonban min­den feltétel és lehetőség megvan a munkák időben való elvégzéséhez. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat — e két munka gazdája — eddig; is rendkívüli feladato­kat oldott meg ennél a be­ruházásnál. Most újabb erő­feszítésekre, az építőipari kapacitás növelésére van szükség. O. J. Százezer tonnás többlettermelés November "7-re teljesítik a tervet Somogyi János: Én is aláírtam rébc. Lyukóbánya, 1977. augusz­tus 31., reggel 9 óra. Az éj­szakások már hazamentek, legtöbbje azóta bizonyára megreggelizett. Takács József 49 éves vájár vár ránk, meg­kértük, szeretnénk vele Le- szélni. — Hogyan telt el a mű­szak? — Minden rendben ment — mosolyog fáradtan, s meg­vakarja borostás állat Huszonhatodik éve dolgo­zik megyénk és az ország egyik legnagyobb szénbányá­jában. Kezdettől elővájó, je­lenleg Fehér László eziistko- szorús szocialista brigádjának a tagja. Háromszoros kiváló dolgozó, megkapta a bányá­szati munkazászlót. Fiából katonatiszt, lányából orvos lesz. — Az egyik legkiválóbb vájárunk, szerény, rendes, közösségi ember —• dicséri Vincze Bertalan, az üzem pártbizottságának titkára. — Elégedő - vagyok a sor­sommal — mondja Takács József. — Ha ismét kezdeném az életet, megint bányász len­nék. tíz évet, lakást kaptam cse­Háromszáz méter mélység­be röpít le a szállítókas. Raj­tunk munkaruha, gumicsiz- ’ ma, műanyag fejvédő, vál­tunkon CO-önmentö készülék, derekunkat az elektromos lámpa akkumulátora húzza Nagy öröm érte nemrégi­ben az ELZETT Művek Sá­toraljaújhelyi Gyárának dol­gozóit: a Szovjetunió ma- i. arországi nagykövetsége elismerő oklevéllel fejezte ki köszönetét azért a munká­ért, amit a magyar—szovjet kereskedelmi megállapodás teljesítése érdekében végez­tek. Az oklevél szövegéből kitűnik, . hogy a Zsiguli- Program végrehajtásában és továbbfejlesztésében kitűnő Partnernek bizonyult az új­helyi gyár. Termékeivel Pagyban hozzájárult, hogy a szovjet autógyár , eleget te­gyen szállítási kötelezettsé­geinek, a külföldi megren­delők igényeinek. A sátoraljaújhelyi EL- kETT-gyár és a szovjet Togliatti ■ autógyártó kom­binát között 1971.-ben ala­kult ki a szoros kapcso­lat, a gyártási, együttműkö­dési kooperáció. Ennek ke­retében ^ az indulás eszten­dejében 35 ezer darab Zsi­guli gépkocsihoz szállítottak djtózár-garrtitúrát, valamint Csomagtartó zárat. Az úibelvi gyár termékei — a kiváló diinőség és a szállítási ha­táridők pontos betartása — olyannyira megnyerte a Szovjet partnervállalat szak­embereinek. nemkülönben a Zsiguli géplfocsi-tulajdono- Soknak a tetszését, hogy a következő évben már l50 ezer darab ajtózárat rendel­tek. . Ez volt az alapja annak az Harmincmillió Zsiguli-alkatrész Üjhelyből l fft!pr--»i§t kmmit államközi megállapodásnak, amelynek értelmében az új­helyi üzem 1973-tól kezdő­dően évente 300 ezer darab gépkocsi ajtózárat készít a szovjet partnernek. A szer­ződés megkötése óta négy esztendő telt el, s az újhe­lyi gyár mindig eleget'tett kötelezettségének. Tulajdon­képpen ezzel érdemelte ki a követség által továbbított szovjet autógyár kollektívá­jának az elismerését. 1977 harmadik negyedévét írjuk. A korábban megkö­tött együttműködési, keres­kedelmi megállapodás most is, és néhány évig, pontosan 1080-ig érvényben van. En­nek alapján idén 300 ezer Zsíguli-zárgarni túrát kell szállítani a Togliatti-gyár- nak. Nem kis feladat ez az újhelyi üzemnek! Ex­portról lévén szó, fokozottan ügyelni kell minden egyes alkatrész minőségére.- külle­mére, vagyis polírozósára. ez ugyanis „közszemlén levő”, valamennyiünk által napon­ta ismert gépkocsi szerelvé­nye ! Említettük az imént, nem kis feladat előállítani év vé­géig 300 ezer darab zárggr­nitúrát. Egy készlet ugyanis nem kevesebb mint 100 al­katrészből áll, ami azt je­lenti, hogy az újhelyi üzem 30 millió darab terméket ad át évente 'a szovjet autó­gyárnak. Ez forintban meg­közelíti a 83 milliót — el­lenértékként 2000 darab Zsiguli személygépkocsit ka­punk a Szovjetuniótól. Szó esett arról is. hogy az újhelyi üzem mindig kiváló minőségben, határidőre ele­get tett szállítási kötelezett­ségeinek. Nos. ez a jó ta­pasztalat indította a Tog­liatti autógyár vezetőit ar­ra. hogy a Nagy Októberig Szocialista Forradalom év- ' fordulója tiszteletére , fel­ajánljak:, december 5-re tel­jesítik éves tervüket. Ehhez persze arra is szükség volt. hogy az ELZETT újhelyi gyára vállalja: egy hónap­pal hamarabb elkészítik az igényelt 300 ezer darab zár­garnitúrát, ily módon közös sikerrel köszöntik majd az évfordulót. ■ Vállalták! Napjainkig több mint 250 e/.er garnitúrát '1- litottak elő —, ’a még hát­ralevő 50 ezer elkészítése, a pluszmunka végzése nem okoz gondot az üzem dolgo­zóinak, így maradéktalanul valóra váltják ígéretüket. A megtakarított egy hónap alatt olyan termékeket gyártanak majd, amelyek más külföldi piacon is kere­settek. Évekre visszamenőleg jó kooperáció, gyümölcsöző kapcsolat, együttműködés alakult ki az újhelyi EL- ZETT-gyár és szovjet part­nere között. Bizonyság rá, hogy a Zsiguli-program vég­rehajtása érdekébeh szerelő­brigád alakult, s vezetője — — Deáki Lászióné.— éppen a közelmúltban ellátogatott a szovjet autógyárba, ahol arról gyűjtött tapasztalatot; hol kell javítani az általuk készített szerelvények kivi­telezésén, hogy azok minél könnyebben, minél kisebb munkával, precízen szerel­hetők legyenek. Visszatérte után így som­mázta tapasztalatait é; a hallottakat: ..várják. rogy .együttes sikerrel tini .lel­hessük az évfordulót. . a zá­raink nagyon jól, és köny- nyen szerelhetők. ... ne \ áll­junk szégyent ezután sem . N. I. — beöltöztünk, ahogyan illik a bányajáráshoz. Egy kilo­méteres út van előttünk, a gépesített frontfejtésre igyek_ szürak. Amíg gyalogolunk a beton- idomkővel, fával biztosított vágatokban, jut idő az is­merkedésre. — Bizony, már 19 éve dol­gozom a bányászatban — mondja eltűnődve kísérőnk, Kovács Loránd aknavezető. — Perecesen, majd Várpalo­tán voltam vájártanuló, utá­na frontra kerültem. Nappali tagozaton szereztem meg a bányamérnöki diplomát, 1974- töl vagyok mostani beosztá­somban. Szállítókkal találkozunk, s az ’ aknavezető mindenkinek kezet, nyújt, érdeklődik: mi újság? A beosztottak köz­vetlen hangnemben válaszol­nak, kiérződik szavaikból, 'hogy szeretik, tisztelik a ve­zetőjüket. Az üzemnél, a vál­lalatnál is elismerik a fiatal műszaki szakmai tudását, ve­zetői képességét: háromszoros kiváló dolgozó. Közeledünk a délkeleti bá­nyamezőben üzemelő tömeg­termelő mun kahelyekhez. Vendéglátónk megjegyzi: — Év elejétől, azaz, hogy pontos legyek: februártól fejt­jük a bányamező szenét. A beruházás 130 millióba ke­rült. de a költség megtérül. Az évek során legalább két és fél millió tonna szenet küld­hetünk innen felszínre. Vastag szénfolyamot szál­lító gumiszalagsor iüt velünk ellenkező irányba. A vágat oldalában vízcsőhálózatot épí­tettek ki. felkészülve egy esetleges tűz oltására. Első­ként a borsodi szénmeden- ceben itt Szereltek fel a gu_ miszalagsor meghajtó beren­dezései fölé olyan vizperme. tező készülékeket, amelyek bizonyos hőmérsékletnél au­tomatikusan működésbe lép­nek. A gépeket, a termelést a diszpécserközpontból irá­nyítják, hangosbeszélő bizto­sítja az összeköttetést. — Aknavezető elvlárs je­lentem. a létszám 16 bányász, 3 iparos, a maróhenger a 22- es egységnél talpat vág. a műszak elején az egyes alap- kaparót rövidítettük — Czipa András egyszuszra elmondott jelentésére „köszönöm!” a válasz­Akár sétálhatnánk is a két éá fél méter magas „széngvár- ban”. A deréknyi vastagságú acéllábakon álló pajzs biz- tositóeeyséPek tetőlemezei árkádként magasodnak fölöt­tünk. Az 1600 millimétere: vastárcsa töri. zúzza a szén­falat, egyszerre 70 centimé­tert harap le a kőzetből. A szén csak hull, csak hull a kaDaróba, nyomában por száll. . — Szeret itt dolgozni? — A bányász visszakérdez: — Maga nem szeretné a jót. a könnyebbet? Valóban, ahogy az egyik •vájár megjegyezte: ezen a fronton „álom a munka”. Gép fejti, rakja a szenet, az emoernex az irányítás a fel­adata. A csákányra, a tapsi­ra mar csax a frontvegek ki­alakításánál van szükség, vagy takarításhoz. Ma mar nem az a jó bányász, akinek erősen a karjai, nanem az, aiti bírja esszel a korszerű technikát, vajál', lakatos, vil­lanyszerelő is égy személy ben. Az 58 mázsás pajzsberen- dezes engedelmesen „meg­hajtja a derekát”, a hidrau­likával működtetett lábak egymásba csúsznám a követ­kező mozdulatra előre „lép­nek”, majd újabb szelep elf ordítására „ iá egyenesed­nek”. A farkaslyuki műhely­ben készített biztositóegysé- gek 70 tonna terhet képesek meglartani, acélhengerükben kétszáz atmoszféra nyomás feszül. — Naponta több mint há­rom métert hasítunk le a szénpásztaból, az egy főre jutó műszakteljesítmény 21.5 tonna — dicsekszik egy sza- kálas fiatalember, Sesztálc Ágoston maróhenger-gépke_ zelö. —Milyen eredményre vál­lalkozott ebben az évben a brigád? — érdeklődünk Ko­csis Istvántól, a Gagarin' ne­vét viselő háromszor 20 tagú közösség szakvezetőjétől. — Bízunk a kiváló cím el­nyerésében. Ez következik az aranyfokozat után. — Brigádjaink felajánlot­ták, hogy a 60. évforduló tiszteletére százezer tonna szenet termelnek terven fe­lül. Nos. kicsit „túlbuzgóak” voltak — mosolyog Kovács Loránd —, s párszáz tonna híján már a bányásznapra elegei tesznek a felajánlás­nak. Ha továbbra is kijön a lépés, november 7-re már az éves tervet is teljesítjük. — Vagyis Lyukóbánya az idén minden eddiginél töb­bet. 860—880 ezer tonna sze­net ad a népgazdaságnak — számolgat ifjú Monos János, területi főmérnök. ‘ Ami ugyancsak nagyon fontos: a lyukói bányászok gazdaságosan termelnek Az első hat hónapban a terve­zett 7,6 milliós veszteséggel szemben 5,2 milliós nyeresé­get hoztak — Annyi szenet adunk, hogy olykor nem győzik el­szállítani — szól közbe Tu- riczki Lajos vájár. — Persze, ne gondolják ám, hogy csak dolgozni tudunk, elszórakozunk mi a , fehér asztalnál is — figyelmeztet tréfásan á szakvezető. — A múltkorában is „kiléptünk a hámból”. Ellátogattak hoz­zánk a velünk öt éve baráti kapcsolatban levő oroszlányi 71. számú frontbrigád tagjai, megvendégeltük őket. A két nap alatt 25 ezer forintot hagytunk a miskolci Stadion étteremben é.s Egerben, a Szépasszony völgyben. Lyukóbányán nem kell lét­számhiánytól tartani, a fia­talok nem kívánkoznak el az aknától. — Én is aláírtam a tíz évet, lakást kaptam cserébe —; mondja Somogyi János. — Havonta megkeresem a hat darab- ezrest. Lyukóbányán a 27. bá­nyásznap alkalmából Kovács Loránd akna vezető. Takács József vájár és Balttja Ede aknaszállító, a Bányászat Ki­váló oigozója miniszteri ki­tüntetésben részesült. Kiváló Dolgozó kitüntetést huszon­hármán. a Szolgálati Érdem­érem valamelyik fokozatát kétszáz húszon két ten vették át. ^ Az üzem dolgozóinak 14.5 millió forintot fizettek ki hű­ségjutalomként Kolaj László 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents