Észak-Magyarország, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-11 / 188. szám

1977. augusztus 11., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A miskolci közlekedés fejlődése és a gondok Beszélgetés Zimmermann Ferenccel az MiV igazgatójával A hegyekkel, dombokkal körülzárt, üzemekkel teletűzdelt, s részben lezárt nagy kohász és gépipari város átalakulásá­nak új korát éli. Gépek, építők hada rombolja le, tünteti el Miskolc ősi rostjait, új utak, lakónegyedek pörsennek a több százéves település testén, s a földből kinőtt új városnegye­dek lakói harsányan sürgetik a közlekedési vérkeringésbe való mielőbbi bekapcsolásukat. Az „ősi átok” nagy súllyal nehezedik az MKV kollektívájára, elsősorban villamos- és autóbuszvezetőire. A felgyorsult élet nagy tempót diktál, a túlzsúfolt egyszál kelet-nyugati közle­kedési tengelyen autóbuszok, teher- és személygépkocsik áradata lassap már csak lé­pésben halad, elfékezi a bel­városban minden járműtől lassabban haladó villamosok futását is. Nos, ezek a közis­mert gondok kétszeresen ér­tékessé teszik azt a fejlődést, amely a közlekedési vállalat jó munkáját tükrözi. Zimmermann Ferenc, az MKV igazgatója így tömöríti az eredményeket: —- Ez év első felében há­rom százalékkal több — 9ö millió utast — szállítottunk, mint a múlt év első hat hónapjában. Az utasok 71,5 százaléka az autóbuszokat, 28,5 százaléka a villamoso­kat vette igénybe. Sok éves tapasztalat volt, hogy évről évre csökken a villamost igénybevevők 6záma. Érdeke­sen ez év első felében ez a tendencia megszűnt. nem csökkent, ellenkezőleg — a múlt év azonos' időszakához Viszonyítva — félmillióval nőtt a villamoson utazók száma. Ez érthető is, hiszen a belvárosban ma már ez a leggyorsabb jármű. Örvende­tesen csökkeni az autóbuszok zsúfoltsága is. Ennek az a magyarázata, hogy ez év ele­jétől 18 új csuklós autóbusz állt rendelkezésünkre, s ezen túlmenően, ahol csak meg tudnak fordulni e nagy jár­művek, azon az útvonalakon ezek váltották; s váltják fel a kisebb befogadóképességű szóló autóbuszokat. 1977. június 27. jelentős dátum a közlekedési vállalat történetében. E napon „ment nyugdíjba” — egészen vélet­lenül vezetőjével együtt — az utolsó háromrészes régi, ro­zoga villamos. Ma már — többéves fejlesztés eredmé­nyeként, s a városi tanács 10 és fél milliós támogatása, négy új jármű beszerzése nyomán — csak csuklós villa­mosok futnak az acélsíneken. A korszerűbb járművek ki­hatása az is, hogy a villamo­sok keringési sebessége 7,6, az autóbuszoké 1 százalékkal nőtt. A vállalat kollektívájának. — mint az. igazgató elmon­dotta — sok a gondja. — Fő gondunk a létszám­hiány. Huszonöt gépkocsive­zető hiányzik. Ezek hiányát az utasok még nem érzik, mivel az emberek tóobet val­latnak. Ennek kihatása vi­szont. hogy nem tudjua tar­tani a havi 191 órás szolgála­ti időt, s ez egyben „felvi­szi” a bérszínvonalat is. A miskolci gépkocsivezetők sok fórumon szóvá tették szinte örök sérélmüket: sze­retnék azt az erkölcsi és tó- leg anyagi elismerést meg­kapni, ami a főváros „piló­táinak” kijár. A válasz rend­szerint az volt; megértik, ér­zik a miskolciak gondjaik valóban nincsenek könnyebb helyzetben, mint a budapes­tiek, ám ha a miskolciak megkapják, akkor jönnek a debreceniek, s a többiek is. Több jel arra mutat, hogy ebberl valószínűleg sikerül előbbre jutni. Az MKV veze­tése, a városi tanács illeté­kes osztályával egyetértésben kéréssej fordult a KPM-hez, hogy engedélyezze a hűség- jutalmat. Eszerint a gépko­csivezetők évente 5. a villa­mosvezetők 3 ezer forint hű­ségjutalmat kapnának. Igaz, válasz még nem érkezett, de ha azt akarjuk, hogy a mis­kolci közlekedés eleget bírjon tenni egyre nagyobb felada­tán ak, akkor meg kell be­csülni anyagiakban is a nagy ideg- és részben fizikai mun­kát végző embereket. • Gond az is, hogy kevés az auló- és motorszerelő. A ba­rom műszak, a vasárnapi szolgálat nem túl vonzó. Most a műszakpótlék bevezetése jvárhalóan nagy segítséget je­lent az ertiberek megtartásá­ban. A vállalat szívén viseli a különböző területeken lakók gondjait. Így például a diós­győrieknek a belvárosba va­ló gyorsabb be- és haza jutás érdekében meghonosították a 101-es gyorsjáratot. Ugyan­ilyen meggondolások alapján szerveztek gyorsjáratot — 121 számmal — a 21-es útvo­nalán is. Hamar megkedvel­ték, alig telt el egy hónap, e járat is mindig zsúfolt. Az avasi lakótelepiek érdekében indították be a 32-es, a fo­noda dolgozóinak érdekében műszakvóltáskor a 7—Á-s betétjáratot. — Gondunk van a jármű- beszerzéssel. Az IKARUS rendszerint az év végén szál­lít, de nekünk az őszi, téli forgalomban szükségünk van rá. Ez ügyben a megyei párt­bizottság segítségét kértük. E támogatás nyomán ígéretet kaptunk rá, hogy 30 szóló, s hat csuklós autóbuszt szep­tember végén — október ele­jén megkapjuk. Ha ez igy lesz. akkor a második féléves feszített tervünket is teljesí­teni tudjuk. Egyébként a 36 szóló és csuklós autóbuszból 25-öt selejtezésre szánunk. Így például öt nem panorá­ma csuklósunkat ki kell cse­rélnünk. le kell selejtez­nünk. Végeredményben 12 szóló, s egy csuklóssal nő jár­műállományunk. Több lesz a , jármű, s növekszik a sze­mélyi férőhelyek száma is. — Szeretnék eloszlatni egy félreértést — mondja az igazgató. Korábban a papír­/ gyárnál volt az 1-es járatok végállomása. Nekünk onnan a Szinva szabályozása követ­keztében kellett elmennünk, & ideiglenes megállót létesí­tettünk a Majális-park bejá­ratával szemben. Az utazók tájékoztatása végett itt is közlöm: az új végállomás terve megvan, a Közúti Építő Vallalal már dolgozik is. Az utasok szíves türelmét ké­rem; az ígéret szerint őszre elkészül a végleges állomás, amelyre 10 és fél millió fo­rintot fordítunk. Van egy immár jó húszéves ügyünk is: a Tiszai pályaud­var előtti autóbusz pályaud­var építése. Mind több a jármű, egy re nyomorúságo­sabb, sőt, mind több életve­szélyt rejt magában a par­kolás, a beállás. Mindez az állomás új épületének készí­tésével függ össze, amelyhez hol terv, hol pénz, hol kivi­telező nincs. Az autóbusz- és a villamospark, s egyben az utasfoi'galom. mindjobban nő. Mindez egyre jobban sürgeti az állomás újjáépítését, illet­ve átmenetileg a parkírozó­hely bővítését. A közlekedési vállalatnál a hétköznapok örömei, gondjai mellett készülnek a közelgő ünnepre: Augusztus 20., a né­pek barátsága szellemében megrendezésre kerülő al­kotmány napi ünnepség az MKV dolgozóitól, vezetőitől minden eddigtől nagyobb helytállást kíván. A Majá­lis-parkban megtartandó nagy találkozóra várhatóan 30 ezer embert kell ki-, s onnan visszaszállítaniuk. Számolnak azzal is, hogy Miskolc több pontján különböző jellegű rendezvények lesznek, s oda is szállítaniuk kell'az embe­rek ezreit. A vállalati kollektíva az augusztus 20. ünnepség meg­rendezését politikai, s egyben becsületbeli ügyének is te­kinti. E végett minden mű­ködőképes járművet a köz szolgálatába állítanak. A dol­gozók és vezetők egész ha­da a „fedélzeten” lesz. ren­des szolgálati időben, társa­dalmi munkában, kommunista műszakban segít, vesz részt a nagy forgalmi, utasszállí­tási feladatok megoldásában. A bécsiek dicsérete Csorba Barnabás Az idén nyáron, végre, nem volt sok panasz a sör- ellalásra. Lehet, hogy ebben a rapszódikus időjárás is közrejátszott, de tény, hogy a Bocsi Sörgyár dolgozói ma­radéktalanul eleget tettek kötelezettségeiknek. Az ismert borsodi sörökön kívül itt készül a közkedvelt Orange üdítőital, valamint az újabban boltjainkban talál­ható Gyöngy is. Ez a kelle­mes izű, szénsavval dúsított ital méltán veszi fel a ver­senyt a hazánk más tájain gyártott hasonló jellegű üdí­tőkkel. Egyetlen számadat, amit a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattól kaptunk: tavaly júliusban 6300, ez év hasonló időszaká­ban 9500 hektoliter borsodi világos sör került a bolthá­Végtelen sorban „vonulnak” a palackozó géptől a patikatisz- tasagú üzemben a sörös üvegek. Fotó: Szabados György lózatukba. Megyénk vendég­látóipari üzemei is hasonló­ként cl voltak látva Bocs ter­mékeivel. Fenti képünkön a gyártó üzem egy részét mu­tatjuk be olvasóinknak. Termelés és beruházás A Tiszai Erőmű fenn­állása óta egyik esz­tendő sem volt olyan nehéz, mint az 1977-es. Ezt már az első fél év tapasz­talatai is egyértelműen bi­zonyítják. Mi az, ami bo­nyolulttá teszi a vállalat dolgozóinak munkáját? Sok összetevője van, de a leg- lenyegesebb tálán az, hogy a folyamatos villamosener- gia-termelés mellett, ezzel egyidőben, meg kellett, il­letve meg kell oldani az ú.i 860 megawattos erőmű első két gépegységének üzembe helyezésével kap­csolatos feladatokat is. Mint ismeretes, az első pár­huzamos kapcsolásra ez év február 28-án került sor. A munka alaposan lekötötte a szakembereket, ugyanis a Tiszai Erőmű Vallalat fizi­kai és műszaki gárdájának kell a berendezések próba­üzemeltetését végeznie. Eb­ben a munkában az Erő­mű Beruházási Vállalat csak a felügyeletet gyako­rolta. Közben a második 215 megawattos blokk is elkészült, s augusztus 5-e óta ez a gép is energiát , termel. Természetesen a nagybe­ruházással való intenzívebb foglalkozás nem szoríthatta háttérbe a napi termelési feladatokat. A régi erőmű­ben változatlanul biztosíta­ni kellett a folyamatos energiaszolgáltatást, jólle­het az ehhez szükséges műszaki-technikai feltéte­lek koránt sem olyan ked­vezőek. mint évekkel ez­előtt. Ugyanis idősebb lett a gyár, egyre inkább el­használódnak a berendezé­sek. több időt, pénzt, ener­giát kell a fenntartási, fel- uj.tási munkákra fordíta­ni. Elegendő utalni ra, hogy mivel a Tiszai Erőmű­vet úgynevezett gyűjtőerő- műkénl tart ják szómon, na­ponta 30 fajta szén érke­zik a vállalathoz. A ve­gyes szénnel való energia- termelés nagy gondot okoz, hiszen annak idején meg- aaott kalóriaértékű szénre tervezték a kazánokat. Most viszont a silányabb szenet is el kell tüzelniük, s közben ügyelni arra, hogy a lehető legjobb ha­tásfokot érjék el. Nem irigylésre méltó te­hát a régi erőmű helyzete. Problémát jelent a vállalat vezetőinek az is, hogy az erőmű építésekor kis telje- sitményű vagonbuktatót lé­tesítettek a vasúton érke­ző szén kirakására. Egy idő óta azonban a réginél sok­kal nagyobb befogadóké­pességű vasúti kocsikat helyeztek üzembe. Emiatt új 100 tonnás vagonbuk- ialó építéséhez fogtak hoz­zá. de a beruházás a kivi­telezők hibájából közel egy évet késik. Várhatóan az év végére készül el. Addig a vajgonkirakást kézi erő­vel kell megoldani. Az energiatermelésben mindezek ellenére az első fél év során figyelemre méltó eredményeket ért el a vallalat. A nehéz körül­mények közepette is több­leteredményt tudtak felmu­tatni a hcértékesítés terüle­tén, az energiakiadás pedig megközelítette a százszáza­lékos értékel. J elentős sikernek köny­velik el továbbá, l\ogy az év első hat hó­napjában sikerült kidolgoz­ni és a gyakorlatban meg­valósítani a jelenlegi üzemi viszonyokhoz alkalmazkodó (tekintettel a kazánok ál­lapotára és a tüzelőanyag- ellátási nehézségekre) reá­lis hőfogyasztási normát, melynek eredményeképpen számottevő megtakarítást értek el az üzemben. „Tanulságos év az idei, de ezeket a »tanulságokat« az ember az ellenségeinek sem kívánja” — így vontuk meg Orosz István elnökkel közö­sen a csobajiak, taktabáji- ak 1977-es esztendejének végső konklúzióját. Ökölbe' szorul az ember keze, s legszívesebben sírna (mert mást tenni már tehe­tetlen), amikor látja: kártya­várként dönti össze terveit a víz. Hétmillió forintos ál-bevé­telkiesés még a százmilliós nagyságrendben gazdálkodó termelőszövetkezeteknél is érzékelhető, s a csak 3100 hektáron (42 százaléka bel- 'rizes terüket) gazdálkodó cso- baji Taktaközi Termelőszö­vetkezet esetében jóval több ennél: a mérleg nyelvét eset­leg a veszteség irányába bil­lentő. Korai lenne már augusz­tusban zárszámadást tartani, de illúziókban az ember már most augusztusban sem rin­gathatja magát. A csobaji vezetők nem titkolják, bár­mennyire is nehéz kimonda­ni (elmondták a tagságnak is): az eddigi veszteségek elő­re vetítik a mérleghiány ár­nyékát. A bajok, a gondok nem az emberi hozzáállásból, az ag­rotechnikai fegyelem megsér­téséből erednek. Minden baj forrása a víz, ^s a Tisza— Takta közé szorult vidék „vízérzékenysége”. Tizenhét Vízzel „vert” vidék válaszút előtt (I.) Az odaveszett milliók év alatt tizenhétszer borítot­ta tenger a tájat, s azt is ki kell mondanunk, a tiszalöki duzzasztómű szomszédsága sem hat kedvezően a csobaji tsz gazdálkodására. A duz­zasztás egyik következménye a megnőtt talajvízszint, a megnagyobbodott belvizes te­rület, a gyakori kiöntések. Olyan területeken jelentek meg a savanyú füvek, ahol addig nyomát sem látták. — Pedig nem lehet panasz a tápanyag-utánpótlásunkra, s bátran ki merem mondani, az embereim munkájára sem — érvel az elnök. Igazolására csak egy pél­da: a vízlátogatta földeken mindössze 17—18 mázsával fizetett idén a búza, de azo­kon a táblákon, ahová eddig még sohasem ért el a víz, 66 mázsa termett hektáron­ként. Akármilyen jó is az utóbbi termésátlagot produ­káló föld, emberi értés és szorgalom nélkjil ilyenre nem lenne képes. Az idei esztendő bajai ta­valy november 18-án kez­dődtek. A tsz — szárítók hiányában — csak akkor tudta megkezdeni a kukorica- betakaritást. (A szomszédos gazdaságok szárítóberendezé­sei ekkorára szabadultak fel.) A majdnem téli kukoricabe­takarítás eredménye: több száz hektáron elmaradt az őszi mélyszántás. — Ha mi S00 hektárt nem tudunk idejében, jó minő­ségben felszántani, akkor ott már a tavaszi „karisztolas” nem sokat ér. Ezek a kötött talajok „nem tűrik” a tava­szi szántást. Egyszer-cgyszer tárcsázni még lehet, de nem gyakran, s az őszi mélyszán­tást a tárcsa sem pótolja ... A esobájiaknak a szárító megépítése létfontosságú volt. Joggal adódik a kérdés: ak­kor miért nem építették meg hamarabb? Sajnos, anyagi gondok hátráltatták a meg­valósítást. Legalább olyan szüksége volt a tsz_nek a HSZV-telepre, a Rába Stei­ger traktorra, a Claas Domi- nátor kombájnra is, mint a szárítóra, s a 2151 hektárnyi szántóterületű gazdaságot so­ha sem vetette fel a pénz. A vezetőknek egyszerre kellett mában, s jövőben gondolkod­niuk, osztaniuk, szorozniuk, s mindezt úgy végezni, hogy majdcsaknem mindig szűkös volt a pénztárca. A 647 tagot számlaló gaz­daságban az egy tagra juló havi jövedelem 2140 forint. A megyében a legalacsonyab­bak közé tartozik. S érde­kes. a tagság mégis ragasz- kbdik a gazdasághoz, magáé­nak érzi ezeket a „vizes föl­deket’. Sőt, a tagok 1971-től „fejlesztési hozzájárulás” cí­mén saját jövedelmük egy részét — mint más az OTP- nél — helyezik el tartós be­tétre. A tsz már több mint egymillió forint tagsági hoz­zájárulással gazdálkodik, ter­mészetesen szigorúan a tör­vényesség keretein belül. S a tagnak bármikor szüksége van a pénzre, ugyanúgy ki­veheti, akárcsak az OTP- töl. — — Ez az. ami nekünk, ve­zetőknek segit. Ha a vezető érzi a tagság bizalmát, akkor a legnehezebb körülmények között sem veszti el optimiz­musát. — Mikor ezt mondia Orosz István, arcán nincs egyetlen ránc sem. — Mi 1978-tól lényeges változást várunk. A B—15-ös típusú szárítónk elkészült, s ez azt jelenti, hogy már most ősz­szel időben lekerül a kukori­cánk, s időben melyforgatást kap a vcsobaji határ. Az idő­ben végzett munka minden­hol, de főleg ezeken a terü­leteken lényeges ... Az idei nehéz esztendőién a sok gond mellett azért fel­csillant valami biztató itt a Takta és a Tisza közé szo­rult vidéken. A műszaki fel­tételek megteremtése, a táj arculatára alakított vetés- szerkezet az idei évnél re- ménytel.iesebb jövőt ígér. A teljes igazság azonban az, hogy e vidék eredményes gazdálkodásához — hosszú távon történő eredményes gazdálkodásához — az eddig tett. s jobbára önerőből tett erőfeszítések már néni elég­ségesek. Más kiutat kell ke­resni. mégpedig olyat, ame­lyik évtizedekre biztosítja a táj népének egyre jobb meg­élhetését. s egyúttal azt is, hogy évről évre nagyobb ér­ték kerüljön innen a nép­gazdaság asztalára Van-e ilyen kiút? (írásunk követ­kező, második része erre a kérdésre kdresi a választ.) Hajdú Imre (Folytatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents