Észak-Magyarország, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

7977. augusztus 4., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezet r ' ' " 1 ........... “ M i szükséges a talpra álláshoz? A SZÉP, ÜJ üzemház Me­zőkövesd központjában 1973- ban épült. Akkoriban a va­ros egyik büszkeségeként em­legették; később viszont mind kevesebb dicsérő szót ejtettek róla. Nos, ebben nem az épület a „bűnös”. „Lakó­it” illetik a • .szálló íejcsó- válások. A „lakó” pedig nem más, mint a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezet. A szövetkezet „kálváriája”, hanyatlása — érdekes módon — az új üzemház építésével kezüődött. A kövesdi ruha­készítők több mint húsz éven át elavult, korszerűtlen kis­üzemben dolgoztak. Munka- körülményeiket a legjobb akarattal sem lehetett meg­felelőnek minősíteni, s az ak­kori vezetők sem a legdemok­ratikusabb módszerekkel irányítottak. Mindezek elle­nére a szövetkezet eredmé­nyei felfelé ívelő tendenciát mutattak. A Könnyűipari Minisztérium rekonstrukci­ós fejlesztési programja ke­retében a Mezőkövesdi Ru­haipari Szövetkezet is épít­kezni kezdett. Az épület el is készült — kétéves „csú­szással”. Ekkor jelentkeztek először a problémák. A szö­vetkezet költségei megnöve­kedtek, nem így a dolgozók létszáma. Az új üzemházat 500 fős létszámra tervezték, de csak húsz új dolgozó je­lentkezett munkára. A hely­zet a következő esztendőkben sem javult, jelenleg is csu­pán 271-en vannak. Ónodi Tibor, a szövetkezet elnöke; — A számításba súlyos hi­ba csúszott, az akkori veze­tőség nem számolt a környe­ző üzemek fejlődésével el­szívó .hatásával. A szövetke­zetnek létfeltétele a jó gaz­dálkodás, a termelés növelé­se. Az épületre viszont na­gyon sok pénzt kellett fizet­nünk, a gépesítésre már nem telt. Éppen ezért nem tud­- tűk kellően növelni a ter­melést, s a dolgozók anyagi érdekeltségét sem. így aztán sokan itt hagyták a szövet­kezetét ... A hangulat ma sem a leg- rózsásabb: a szövetkezet nem teljesítette első féléves — általuk az elmúlt év vé­gén reálisnak tartott — ter­vét sem. Sőt, még a bázis­hoz viszonyítva is csak 78,4 százalékos tervteljesítést ér­tek el. Romlott termékeik minősége is, előfordult, hogy •a kiszabott ruhadarabok nem illettek egymáshoz. A szövet­kezet Jassacskán hitelét vesz­tette a piacon. Vevőkörük már korántsem a régi, jó hírű megrendelőkből tevődik össze. A rendelések hiánya miatt gyakran akadozik a munkaellátottság is. Tóth Pál, a Mezőkövesdi városi Pártbizottság gazda­ságpolitikai csoportjának ve­zetője így vélekedik erről: — A szövetkezet hanyatlá­sának oka elsősorban a veze­tésben keresendő. A szerző­déskötéseket, a munkaellá­tottságot, a termelést nem a leggazdaságosabban szervez­ték. A vezetők gyakran cse­rélődtek, jelenleg is csak megbízott műszaki vezetőjük van. Aid előtte töltötte be ezt a posztot, összeütközésbe került a többi vezetővel, hat hónap után felmondott. A közelmúltban egyébként a fő­könyvelői és kereskedelmi vezetői poszton is csere tör­tént. Véleményem szerint, a munkaszervezési módszere­ken kellene alapvetően vál­toztatniuk. Erre már tettek lépéseket a szövetkezet vezetői, de nem sok sikerrel jártak. A módszereket elemezve az el­nök elmondotta hogy leg­több kezdeményezésük nem találkozott a dolgozók, s kö­zépvezetők egyetértésével. A dolgozók, még a legtapasz­taltabbak is, idegenkednek az újtól; van olyan berendezé­sük, amelyet emiatt nem tudlak a mai napig sem üzembe helyezni. A dolgozók véleménye szerint a szerve­zetlenségnek. a raktári kész­letet ^szaporító félkészterme- keknek a műszaki gárda nemtörődömsége az oka. A hibát elismeri az elnök is. — Elhihetik, én különösen elégedetlen vagyok — mond­ja. — Jó volna, ha a tag­ság — beleértve vezetőt, dolgozót egyaránt — nem­csak a javakból, hanem a munkából is egységesen ven­né ki a részét. Ahhoz, hogy többet termeljünk. többet fizethessünk, szervezettebb munkára van szükség. Ezt, az ehhez kapcsolódó javasla­tot szeretném elmondani a közgyűlésen is. A dolgozókkal folytatott beszélgetésből sok minden kiderült. Először is az, hogy nem kerékkötői az újnak, az ésszerű szervezési módsze­rek megvalósításának. Ellen­kezőleg .. — Nem megy a munka, mert, az egyes munkafolya­matokat nem a nehézségi foknak megfelelően bérezik — mondja Ny Urai Lajosnc, szalagvezető. — A sok fél­kész termék pedig elsősor­ban a szervezetlenségből adó­dik. Mi nem vagyunk ellen­zői az újnak, a meggondolat­lan döntések miatt viszont bosszankodunk. Rövid idő alatt háromszor volt átszer­vezés az üzemben ... Hasonlóan vélekedik a má­sik szalag vezetője, Gáspár István is. Ö még hozzáfűzi; „Jó volna, ha a normákat időben állapítanák meg, nemcsak akkor, amikor már három hete dolgoznak az új terméken.” Abban tehát vezető, dolgo­zó egyaránt egyetért, hogy a szervezésen kell változtatni, mégpedig sürgősen. Az egész kollektíván múlik, miként vonják le a tanulságot, mi­lyen utat járnak a jövőben, A talpra álláshoz — segítő­társat is kaptak. Bár. a sző­ve! kezet felügyeleti szerve, a RUSZÖV eleinte idegenke­dett az ötlettől, a szerződést végül is megkötötték a Vörös Október Ruhagyárral. Ennek alapján a VOR segítséget nyújt a szövetkezet alapgé­pesítéséhez, s átadja jól be­vált technológiai módszere­it. A jó hírű nagyvállalattól a közelmúltban két szakem­ber érkezett Kövesdre. Egyi­kük Roboz Sándor. — Feladata? — Műszaki tanácsadás, pontosabban a normatechno­lógiát vezetem. A legfonto­sabb feladat az előkészítés, a tervezés és a befejezés összhangjának megteremté­se, valamint a tervszerű karbantartás megszervezése. — Hogyan fogadták a vál­toztatásokat a dolgozók? — VÉLEMÉNYEM szerint, a dolgozókkal nincs problé­ma. Ha biztosítjuk számuk­ra a feltételeket, a kerese­tet. nem lesz különösebb baj a termeléssel. ^ Révaid Hedvig Ép tisiszÉlian huszonhetei... Szovjet megrendelésre 25' ezer darab kétrészes nyári ruha varrását végzik az Avas Ruhaipari Szövetke­zet három telephelyén, KrasznoU vajdán, Taktakc- nézen és Szikszón. Felvéte­lünk a szikszói üzemben készült, ahol egy műszak­ban 27 női dolgozó végzi a ruhák összeállítását. A termékválaszték bővítésére nagy figyelmet fordítanak a December 4. Drótmüvekben is. Éppen ezért a tervezett 60 milliós gépi beruházás egy részét is a húzómű II-bcn valósít ják meg. Az új gépek üzembiztosabbak, nagyobb teljesítmé­nyűek. s lehetővé teszik majd a munkaerő jobb kihasználását is. de a korszerűbb gépek működtetése nagyobb szakértel­met kíván. Ennek érdekében speciális tanfolyamokat indíta nak a munkások részére. r c • IMagyjavgfás az OtíU-lben Közel egyévi folyamatos termelés után tegnap, augusz­tus 3-án reggel éves nagyja­vításra leállt az Ózdi Kohá- skati Üzemek durvahenger­műve. A két hétig tartó kar­bantartási munkában részt vevő 1500 szocialista brigád­tag vállalta, hogy a munkát egy nappal hamarabb feje­zik be. Vállalásuk sikeres teljesítésével lehetővé teszik, hogy az ŰKÜ hengerészei közel Z .00 tonna termeket állítsanak elő. Ennek terme­lési értéke eléri az 1.2 mil­lió forintot. A javítási munkák során átépítik többek között az V. számú mélykemencét, kor­szerűsítik a blokksori segéd­hajtásokat. valamint a biokk- bugaállítás villamos berende­zését. A hónap közepén be­fejeződő nagyjavításra vállalat közel .20 millió fo rintol fordít. Tehetséggel, lelkesei] — Mindent összevetve, gyönyörű volt ez a fél év­század. Elóbb-utóbb maguk­tól is rájönnek a fiatalok, de azért én mindig elmondtam nekik, hogy szerintem mi a szép a munkában. Az az öröm, amikor ob'r.t tudunk nyújtani a vásárlónak, ami­lyet ő elképzelt. A keres­kedelem szerepe óriási, a kereskedelmi ellátottságon méri a munkás, hogy mennyit ts mit ér az a pénz, amit ve­rejtékével megkeresett a gyárban, a földeken vagy a katedrán. Mindenkinek el kell ezen gondolkodnia, aki a mi szakmánkat választja. Tehetség is kell a kereske­dőnek, de még több szorga­lom és lelkesedés. Sugár Andor, az Észak- magyarorozági Rövid- és Kö­töttáru Nagykereskedelmi Vállalat nyugalmazott igaz­gatója ötven év után sem veszített lelkesedéséből. Ra­gyog az arca az öröm­től, amikor arról beszél, hogy Űzd boltjai ugyanolyan szupermodern árut igényel­nek. mint a pesti belváros boltjai. Nem sokkal marad el az ózdi igények mögött Miskolc. Kazincbarcika és Leninváros sem. — A munkásvárosokban, munkáskerületekben fogy a legkorszerűbb holmi. Régi megfigyelés ez. A munkás­családokra nem jellemző, a kuporgatás, a munkásember örül, ha fia, lánva a legdiva­tosabb, legszebb ruhákban járhat, A falusi emberek las­sabban követik a divatot, ott még ma is jobban fogy a két évvel ezelőtti divat sze­rinti ruhanemű. A kereske­dőnek mindenkor számolnia kell a környék igényével, ugyanakkor finomítania kell az ízlést meg kell mutatnia a legszebbet, a legkorszerűb­bet is. Természetes anyagból szö­vött, magasan záródó, pán­tokkal díszített, rövidujjas inget, jó! szabott öltönyt, ez­zel harmonizáló nyakkendőt, hosszított orrú cipőt visel. Korának megfelelő, elegáns öltözék. Kissé szokatlan a magas galléré, rövid ujjas ing, holott a nyári hónapok ünnepi rendezvényein rend­kívül praktikus viselet.­— Kapható már a boltok­ban ez a fazon, csak még kevesen barátkoztak meg ve­le. Európa szinte minden or­szágában elterjedt, már. Nem sokan ismerik jobban a nyugat-európai női és fér­fidivatot, mint ö. több évti­zeden át hivatalból ismer­kedett vele. Leleményéhez jó ízlése párosult, nem csoda, hogy szaktanácsadónak kér­ték fel az export-inyoort iro­dába megbízták az ország hét RÖVIKÖT vállalat és a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat, igazgatói tanácsa el­nöki tisztével. Tizenhárom éven át végezte ezt a tonlos munkát, amitől nagy mér­tekben függött a magyar di- vatüzletek választéka. Tizenkét éves korában kezdte és most 62 évesen sem tudja abbahagyni a munkát Sugár Andor. A nyugdíjas napok programjá­ról így beszél; — Városi tanácstag va­gyok. a gazdaságpolitikai bi­zottság tagja. A KPVDSZ megyei számvizsgáló bizott­ságának elnökeként is jó né­hány éve tevékenykedem. Harmincegy éve vagyok párt­tag, remélem, a nyugdíjba vonulással nem csökkennek a megbízatások. És ide. a vállalat hoz is szeretnék gyak­ran ellátogatni, kitűnő kol­lektíva a miénk, nagyszerű emberekkel dolgozhattam, nem tudnék elszakadni tő­luk. Továbbra sem szeretnék eseménytelen, szürke napo­kat élni. Gorkiji inasévei voltak: teheneket hajtott, zsákokat cipelt, háztartási szolga volt. Alig maradi ideje, hogy el­lesse a szakma fogásait. Jó­zsef Attila versei vigasztal­ták, majd a Vörös Akadé­mián tárulkozott ki előtte a nagyvilág. Ma a szocialista kereskedelem nagy „öregje­ként'’ emlegetik. L. Gy. Versenyre készülnek Három év után ugyanattól a tehéntől 1800 literrel fej­nek több tejet, mint kezdet­ben a bekecsi Hegyalja Ter­melőszövetkezetben. Idén már túljutnak a 3500 literes évi átlagon, s ez olyan ered­mény, amilyet a megyében keveset találunk. Az állattenyésztében álta­lában öt, esetleg tíz évben gondolkodnak. — „Majd ügy nyolcvanöt felé. következe­tes munkával elérhetjük, a háromezer litert” — fejtege­tik sok helyen —. de, hogy három év alatt ilyen magas szintre eljussunk, az képte­lenség”. Es az .,ellenérvvel” szemben a bekecsiek bebi­zonyították: elképzelhető a gyors fejlődés, de csak ak­kor ... ... — Ha tanulunk saját hibánkból. — mondta Almá­st Albert főállattenyésztö. — És csak úgy, ha a hiba ész­lelésének pillanatától igyek­szünk azt kijavítani. Ez per­sze nem olyan egyszerű, ahogy, elmondtam, mert az indulás, az újnak a beveze­tése nálunk is nehézségekbe ütközött. A hibákat ott kel­lett keresni, ahol voltak. Nem az állatoknál, az ember mun­kájánál. Az 1756 literes tehenenkénti átlag, amelyet három évvel ezelőtt évente fejtek, nem sok- jóval biztatott. Pedig a tár­gyi feltételek megvoltak, korszerűnek mondható sza­kosított . telep, jónak tartott fejögép, csak a termelés nem ment úgy. ahogy szerették volna. A telepen sok tőgy­gyulladás fordult elő, s en­nek következményeként csökkent a termelés. Végül a helyzet „orvoslásaként*1 egy szerződést írtak alá. — A HSZV tejfőágazatával kötöttünk megállapodást. Az első felmérés után. amit vé­geztek már tisztában voltunk, hol követtünk el hibákat. A legtöbbet a fejesnél, (nem jó géptípust használtunk, annak karbantartásáról elfeledkez­tünk. de a fejők munkája is hagyott maga után kívánni­valót.) (Ez volt a tögygyulla- dások oka.) Vásároltunk egy ALFA LAVAL fejöberende- zést. a tehenészet dolgozóit kiképeztük, javítottunk a ta- karmanybázisön, s azután évről évre fejlődtünk, mind magasabb átlagokat értünk el. Az állomány selejtezéséről, arról, hogy csak a magas tej­hozamú hallatokat fejik, nem ejtünk külön szót, mert me­gyénk többi gazdaságában hasonlóan képzelik el a to­vábblépést. Amiben a beke­csiek kivételt képeznek, arra talán eey kicsit magyarázat, bizonyíték a múlt évi gépi fejők megyei versenye, ahol dolgozóik az első és a har­madik helyet szerezték meg. Soltész Per encnérc onnan emlékszem. — Könnyű dolgünk volt. „Hazai pályán”, az itthoni tehenészetben versenyeztünk es ez nagy előny, hiszen még az állatokat is ismertük. Meg akkorra már belerázód­tunk a munkába, előtte vé­geztük él a tanfolyamot, s az új gép sokkal jobban ke­zelhető, mint a régi. Én már 17 éve vagyok állatok mel­lett.. Sokáig kézzel fejtem, most meg a legkorszerűbb géppel, amelyre bizony na­gyon oda kell figyelni, mert a vakfejés könnyen tőgygyul­ladást okozhat. A ^bekecsi tehenészetben ma már kulcsszerep jut a szerelőnek, akinek köteles­sége a karbantartást elvégez­ni, a gépeket átvizsgálni. De a legfontosabb, hogy a te­lepvezető ellenőrizze a feje­seket. — Mindig ott van. s min­dent észrevesz. — Nem pa­naszként mondom: egy elhi­bázott mozdulat egvet jelent a bajjal, a kárral. De ő még azt is észreveszi, ha lany­hábban masszírozom meg a tehén tőgyét és rögtön szól, hogy nem jól-csinálom. Vi­szont tanulni csak így lehet, és a versenyben is azért vé­geztünk elöl, mert minden apró mozdulatra megtanított, így mi a munkánkkal ké­szülünk az idei versenyre. A termelőszövetkezet há­rom évvel ezelőtt, a képzé­sen túl anyagilag is érdekelt­té tette az állattenyésztőket, fejőket a minőségi munká­ltán. — ki —

Next

/
Thumbnails
Contents