Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-15 / 165. szám
eSZAK-MAGYARORSZAG 4 -2 1977. július 15., péntek A Busch porondján A lig búcsúzott el a közönség az Apolló cirkusztól, a bohócok, az artisták, az idomárok csillogó, s mégis olyan nehéz-gyötrelmes világának hódolói már egy újabb társulat produkciójának tapsolhatnak. Ezúttal a Német Demokratikus Köztársaság cirkuszművészei — a Busch . cirkusz tagjai — mutatkoznak be a mindig hálás miskolci kozönség- ’ nek. ^Mert igaz ugyan, hogy a szerdai premieren meglehetősen gyér volt a közönség, a bemutatkozás utón aligha lehet kétséges: az elkövetkező estéken többen lesznek kíváncsiak rájuk. Igaz, külső látványban kevesebbet nyújtanak, mint az Apolló, viszont a hagyományosabb cirkusz műfaját művelik, . következésképpen igen sokféle számot mutatnak be. Köztük nem egy világszenzációt. Ilyennek jelentette be a magyarul beszélő műsorvezető — egyébként a bohócok is magyarul adják elő mondandójukat a számok közben! — a szünet utáni részben a Rodeo-csoportot, melynek artistaügyes- ségű tagjai lovakkal és amerikai bölényekkel dolgoznak együtt. Valóban ritka látvány. Csakúgy, mint a ragadozószám. amelyben négy tigris és négy oroszlán van egyszerre a porondon. Ezt a szamot egyébként Regina Marcella és Hanno Coldam, az NDK művészi díjasa állította porondra, s ami általában szokatlan ilyen jellegű produkcióknál: mindvégig humorral fűszerezve! De ha már az állatidomításoknál tartunk, ugyancsak meg kell említenünk a valóban kitűnő elefántszámot: Helga és Siegfried Gronau, az NDK művészeti díjasa a négy „ormányossal” valóban az egyik legjobb produkciót valósítja meg, Helga még keringőzik is velük. Valamennyi műsorszámukat —, hiszen igen gyors ritmusú előadással érkeztek városunkba az NDK cirkuszművészei — nem lehet itt felsorolni, hiszen természetszerűleg dolgoznak a porond hagyományos állatszereplőivel, s köztük lovakkal is. (Úgy véljük, ezért is lesznek roppant népszerűek a kisebbek körében!) Azt azonban el kell még mondanunk, hogy az artistaszámaik is egészen kiválóak, s különösen a La Portás-csoport kötélmutatványa, s a hölgy tag mennyezet- járása, a Diavolo és Carina kötéltáncospár mutatványa, valamint a Corana női csoport produkciója tetszett. S jól szó.- rakoztatta a közönséget a Jolly, Tommy és Walter bohóchármas is, amelynek utolsó két tagja, mint kitűnő artista is bemutatkozott. összegezve: a hagyományos cirkuszmüfajt igen magas színvonalon művelik az NDK cirkuszművészei — legalábbis erről győződhettünk meg az első miskolci előadásukon. S e műfajon belül a látvány ellen sem lehet panasza sem kicsinek, sem nagynak. (cs. a.) Foiklér-szeiiBáriyi Sárospatakén A magyar népművészet gazdagsága, színes tánc- és dalkincse messze földön ismert hazánk határain túl is. Ez a magyarázata annak, hogy a külföldiek részéről felmerült az igény egy nyári folklór-szeminárium rendezése iránt, amelyen behatóbban megismerkedhetnének a magyar néptánc és népdal szépségeivel. Ennek a kívánságnak tesz eleget a Népművészeti Intézet és a Volán Tourist szervezésében ezen a nyáron Sárospatakon folklór-szemináriumot rendez, elsősorban a magyar néptáncok tanulmányozását tűzve a tanfolyam programjára. A folklór-szeminárium, amelynek a Comenius Tanítóképző Főiskola ad otthont, július 10-én kezdődött, s július 16-ig tart. Kulturális körkép NAGYDÍJ A Liszt Ferenc Társaság ;iz idén harmadszor osztja ki a Liszt-hanglemezek nagydí- át. Az idén díjat kap 6 Liszt-művekből készült lenéz, közte francia, amerikai, nyugatnémet, angol felvételek. * MIT JÁTSSZUNK? A Népművelési Intézetben elbírálták a Mit játsszunk! című gyermekjáték-pályázatra beküldött 400 müvet. Az első dijat nem adták ki. Második díjat kapott Petkó ■Jenő — Sellye, és Szóda Sándor — Tata. Két harmadik és egy negyedik díjat adtak ki. A dramatizált művek kategóriájában az első díjat Balogh Beatrix budapesti pályázó kapta. KISPLASZTIKA! BIENNALE Értékelték hazánk legrangosabb képzőművészeti rendezvényét a kétévenként megtartott budapesti nemzetközi kisplasztikái bienná- lét. Növekszik iránta a nemzetközi érdeklődés. Ügy döntöttek, hogy a seregszemlét a jövőben triennale jelleggel, háromévenként rendezik meg. A legközelebbire J 978. szeptemberében kerül sor. MÁS FORMÁBAN A megszokottól eltérően, más formában jelenik meg a Szovjet Irodalom júliusi száma. A próza antológiának is nevezhető új kiadás közli Vaszil Bikov „Az ő zászlaja” kisregényét és az észt Mats Traat „Babkávé” című elbeszélését. Ízelítőt adnak a mai szovjet drámatermcsböl is. Janáky. István építész- mérnök „álmodta” a Duduj- ka szép panorámájába annak idején a Nehézipari Műszaki Egyetem épületeit, az ő tervei alapján kezdődött meg a miskolci egyetemváros építése. Janáky Istvánra, az egyetem tervezőjére emlékeztek tegnap, július 14-én délelőtt 11 órakor a Nehézipari Műszaki Egyetemen.' amikor a főbejárat melletti falon leleplezték Varga Miklós szobMűvészi, tartalmi és tematikai szempontból is kielégítőnek tartja az elmúlt színházi évadot a Kulturális Minisztérium, A színházművészet és a valóság kapcsolata erősbödött, a mai társadalmat foglalkoztató gondok, kérdések erőteljesebben tük- töződtek a színpadokon is. Ez a műsorpolitikai változás szerencsésen találkozott a színházak gyakorlati munkájával és a közönséggel is. Ezt A rádió mellett Bükki tájak, Bükk vidéki emberek Mindössze huszonkét perc állt a Magyar Rádió miskolci körzeti stúdiójában dolgozó riporterek rendelkezésére, hogy a rádióhallgatók milliós táborának bemutassák mindazt, amit nem láthat meg a szerpentineken kanyargó autó utasa, hogy megrajzolják — természetesen mikrofonnal — a Bükk másik arcát. A Bükk munkás arcát... Műszónként perc sok is és kevés is. Kevés, mert any- nyi minden kívánkozik elmondásra, hogy igazán csak a legjellemzőbbeket, a legjelentősebbeknek ítélt ..tudnivalókat” lehet belesűríteni, s sok is. mert hiszen a világ és az ország, legfontosabb eseményeit is körülbelül ennyi időbe sűríti a rádió, a Kossuth-prgoram krónikaműsoraiban. Most pedig csak egyetlen tájegység — igaz, általunk, itt élők által nagyon szeretett táj — a Bükk bemutatása volt a választott „feladat”. Elöljáróban elmondhatjuk: sikerült olyan műsorral az országos program — a Petőfi hullámhosszán hallgathatták az érdeklődők, a hallgatók 12 óra 33 perctől 12 óra 55.percig — hallgatói előlépni, amely emberközelbe hozta ezt a másik Bükköt, amely meglehet, olykor kuriózumként szolgálhat —. de amely az itt élő embereknek a mindennapokat, a friss kenyeret, a megélhetést jelenti. S amiért külön is dicsérhetjük a műsor készítőit: a természetesen emberi, a hétköznapi. a mindennapi megragadására törekedtek. S aláhúznánk a természetes jelzőt, amely a riportokban megszólaltatott emberekre is érvényes. Mert a mikrofonnal müveit „újságírásra” is igaz a tétel: akikor a leghatásosabb, amikor megőrzi természetes ízét, amikor nem kényszerítjük szokatlan helyzetekbe a beszélgető partnert. A blokműsort a körzeti stúdió vezetője, Paulovits Ágoston szerkesztette, a riportokat Antal Magda, Jakab Mária és Nagy István készítette, a sok információt tartalmazó bemutató-összekötő szöveget Kertész Péter olvasta fel. Akik hallgatták a műsort, s ismerősek a Bükk vadregényes világában, azok is közelebb kerülhetlek e vidékhez, S akik még nem jártak erre? — Nos, reméljük kedvet kaptak a vele való ismerkedéshez. (cs. a.) rászművész dóm borművét, mellyel az egyetemet tervező építésznek állít emléket Az avatóünnepségen a Nehézipari Műszaki Egyetem Tanácsa nevében dr. Simon Sándor akadémikus, az egyetem rektora mondott emlék- Jbeszódet, s méltatta Janáky István munkásságát Gáspár Tibor, a Magyar Építőművészek Szövetségének főtitkára is. bizonyítja, hogy valamennyi színháznak volt egy-két olyan produkciója, amely országos figyelmet érdemelt. Különösen örvendetes, hogy a színházak műsorpoiitikájának középpontjában a magyar drámák bemutatója állt. A vidéki színházaknál is hasonló tendenciák érvényesültek, itt is szinte mindenütt született kiemelkedő produkció. Figyelemre és követésre méltó a Miskolci Nemzeti Színháznak a kortárs magyar drámaírók müveinek felújítása: Fejes Endre: Vonó Ignác és Görgey Gábor: Komámasz- szony, hol a stukker? című drámáinak előadása, örvendetes, hogy a fővárosi és a vidéki színházak munkájában egyfajta kiegyenlítődóst tapasztalhattunk, két vidéki színház kivételével valamennyi társulat vendégszerepeit Budapesten. A fővárosi színházak művészei is gyakrabban megfordultak az ország különböző pontjain. Sikeresnek bizonyult a miskolci színházi napok rendezvénysorozata, amelyen lehetőség adódott az összehasonlításra, s rendkívül jelentős szakmai tanulságokkal szolgált. Az elmúlt színházi évadban kiemelkedő esemény volt a moszkvai Taganka színház magyarországi vendégszereplése. Nagy sikerrel mutatkozott be hazánkban a Szlovák Nemzeti Színház társulata. A magyar színjátszás is kedvező fogadtatásra talált határainkon túl. Fontos feladat az új évadban a társadalmi valósághoz való közelítés. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról való megemlékezés jelentős színházművészeti esemény - sorozat lesz. Legendák világa Telkibánya A termeszd “Ä kegyeit a hegyek közé beszorult kis községnek, amelyet V. István 1270-ben keltezett oklevele így emleget: „Telky a füzéri vár tartozéka ..jelölve egyben a státusát is a településnek, ahol egykoron nemes érceket találtak a föld mélyében. Ezért is ragadt rá a jelző: „aranygombos” Telkibánya, amelyre még manapság is rájár az ide látogató szája, noha a híres aranygomb a templom tetején ma már ugyanúgy csak emlék, mint maga a bánya. Dehát nemcsak a természet volt bőkezű a településsel szemben, a történelem is. Valaha „szebb napokat” láttak az itt élő emberek, akik régtől lakják a patak völgyét, s; akiknek a föld, az erdő, s később a Boglyos nevű pagony agyagbányája adta a mindenpapi kenyeret. Két agyagbánya is volt arrafelé, s az azokból kitermelt ősi anyagot dolgozták fel Brencz- heirn Ferdinánd 1325-ben alapított, később országhatárokon túl is ismert porcelángyárában . .. Ma már múlt a porcelán- gyár is — akárcsak a bánya. A csodálatosan szép festett tányérok, amelyekre a helyi tisztások virágait, a fák között megbúvó madarakat festették rá az asszonyok és a férfiak, ma már csak a múzeumban — hivatalos nevén: helytörténeti gyűjteményben találhatók. A jelen a múzeum, amelyben összegyűjtötték az erdőgazdálkodás, a bányászat és a poncelángyártás fellelhető emlékeit. S persze mindazt, ami Telkibánya évszázadokba vesző történelméből megőrzésre érdemes. S amelyet olyan szívesen keres fel az országjáró turista; a megjövő tavasszal, s nyárral együtt számban folyton gyarapodva ... Amikor arra jártunk, beteg volt a tanitó néni, a helytörténeti gyűjtemény kezelője, a porcelánanyag adományozója. Helyette Kassai Sándor kalauzolta 'a kiváncsi idegent, jó kalauzhoz méltóan mesélve régi meséket is, aímelyeket idós emberek hagyományoztak a gyerekekre, hogy felnőttként tovább regéljék... A várról, amelynek Dobó István volt a tulajdonosa, s amelynek szép faragott köveiből kiadott néhányat a föld mélye. Mesélt a kopjafás temetőről, arról,, hogy más-más kopjafa járt a férfinak, az asz- szonynak, a fiúgyermeknek, a pártában maradott lánynak. S hogy a kopjafák megvannak még — tábla jelöli az útirányt a kiváncsi idegennek —, de ma már sírkövek készülnek inkább, díszes faragott kövek, így hát' menteni kell, ami még a régiekből megmaradt... Ezért is őrzik oly nagy szeretettel a maguk múzeumát, amelyet, megesik, nyáridőben kétezren is felkeresnek havonta. Egy-egy szép vasárnapon néha több kiránduló busz is érkezik, olyankor csak részietekben tudják beengedni a látogatót az egykori porcelánüzembe, amely ma otthont ad a múltidézéshez. Sajnos, kicsit mostoha otthont... Vizes, málladozó vakolatú épület már, felújításra várna, de a kis község aligha tudja önerőből felújítani... Telkibánya azonban nemcsak múltjából él. Igaz, szűkre szabottak a művelődés lehetőségei — nagy örömükre az úttörőtáborban éppen mostanában avattak fel egy kis könyvtárat —, de azért megvannak azok is. S ha a gyűjteményt elsősorban az idegenek, a turisták keresik is fel, azért a sajátjuknak érzik. S mesélnek nekik Mátyás kútjáröl, a sírról, amelyről Tompa Mihály versében azt 'írja: egy lány nyugszik benne, ki szerelmes lett a vadászba, s aki nem volt más, mint a király... Szép Ilonka az! — bizonygatják még ma is, noha Szép Ilonkát a Vértesben nyugtatja Arany... Dehát a legendában maga a legenda a szép — s ez tovább él, vonzva a kúthoz és a sírhoz a kirándulót. Telkibánya ^SSSt más ^kisközség. A gyerekek játékautón „száguldoznak” i az udvarokon és a ház előtt, a felnőtteket ma is munkára hívja az erdő és a föld. A turista, az üdülő vendég pedig elidőz egy kicsit a régmúltban .. . Vagy szamócát szed a zöld lombok alatt... Csulorás Annamária * i , I iEgyetemre készüli | a f onónő I ' Karacs Mária fiatal fonó- j nő úgy határozott, hogy el- i végzi a Közgazdaságtudo- j mányi Egyetemet. i — Még fiatal vagyok, az 1 idő úgy is elmúlik, s miért ! ne lehetne oljran haszno- i san eltölteni, hogy annak 'J megfelelő eredménye le- i gyen — mondja Mária, J amikor szót váltottunk vele i elhatározásáról. Egyúttal ■ örömmel újságolta, hogy [ mint munkásfiatalt, az elő- i készítőre már felvették. [ Egy félévig a műszaki i egyetemen tanul, majd a 1 következő félévben intenzív | kurzuson Budapesten foly- i tatja a felkészülést. , [ — Három évig az NDKi ban vendégmunkásként ] dolgoztam. Már ott megszületett bennem a továbbtanulás gondolata. Egyébként 1970-től dolgozik fonónőként a Miskolci Pamutfonóban. Édesanyja itt takarítónő, édesapja már nyugdíjas! Több testvére van, akik már férjhez mentek. — Nem fél a kemény munkától? — Felesleges lenne azt mondanom; hogy nagyon bátor vagyok, de bízom magamban, hogy ez az elhatározás, ami bennem megszületett, végig megmarad és hozzásegít, hogy elvégezhessem az egyetemet. Mint a gyár ösztöndíjasa, szeptemberben felváltja a fonógépet az iskolapaddal. Bort a
