Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-14 / 164. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1977. július 14., csütörtök Rlár jó kel óraja varunk rá a feleségével. A délutáni nap változó árnyékokat rajzol az új bérházi lakás szőnyegpad- lójfra. Esteledik, mire Tiser Gyula hazaér. — Házi agitáción voltunk — mondja a D1GÉP nyugdíjasa, s látszik rajta, hogy valami bántja. — Mi járatban voltak? — Társadalmi munka. Népfrontmegbízatás. De hogy milyen emberek vannak? Alig lehet némelyikhez hozzáférkőzni, olyan bizalmatlanok. Hiába, új ez a Vörösmarty utcai lakótelep, nem ismerjük egymást, s úgy látom, nem is törekszik mindenki rá, hogy közelebb kerüljenek a lakók egymáshoz. Nem- baj, lassan majd ösz- szeszokunk itt is ... Tiser Gyula ma, amikor ez a cikk megjelenik, hatvanéves születésnapját ünnepli. Ez még csak az öreg kor küszöbe, sokan megérik, s önmagában nem is lenne indok rá, hogy a nyilvánosság előtt megemlékezzünk róla. Más oka van annak, hogy Tiser Gyulát bemutassuk, az pedig az, ahogyan élt és dolgozott, az a tény, hogy a hat évtizednek több mint a felét tevékenyen és- aktívan a munkásosztályért, a közösségért végzett munkával töltötte. — Az apám ács volt, én pedig a szabóságot tanultam, különböző mestereknél dolgoztam — beszél magáról. ■— Hogyan került kapcsolatba a mozgalommal? — Egészen fiatal voltam, szerettem a sportot. A Munkás Testedző Egyesületbe jártam, ott ismerkedtem, kerültem kapcsolatba a szervezett munkásokkal. — Ügy tudom, korán felfigyelt tevékenységére a horthysta rendőrség. — Először akkor, amikor 1937-ben sztrájkot hirdetett a Szabómunkás Szakszervezet. Tagja voltam a sztrájkbizottságnak. Itt volt a gyűlésünk az Arany János utcai házban. szervezze a város környékén a kommunista pártot, majd 1945-ben Debrecenbe ment, hogy átvegye az ideiglenes kormány földművelésügyi miniszterétől űj megbízatását: földosztó kormánybiztos lett Abaúj megyében. Gadna, Gagybátor földhöz juttatott parasztjai talán még emlékeznek Tiser Gyula nevére. Ö maga név szerint emlékszik jó néhányukra. — Gadnán nem volt nagybirtok. Mit osszunk fel? Az egyik öreg bácsi kisütötte; adjunk a gadnaiaknak legalább ötven holdat a gagy- bátori nagybirtokból. Hogy az az ember mennyit talpalt azért az ötven holdért! De végül megkapta a község. Következő feladat az volt, hogy menjen Tiser Gyula pártiskolára. Mégcsak 1945. decemberét írtuk, amikor Debrecenben már a kéthónapos pártiskolai oktatás második turnusa kezdődött. Milyen volt az a pártiskola? — Nem olyan, mint a mostani, az biztos! — emlékezik vissza az egykori hallgató. — Tankönyvünk nem volt, még brosúra sem. Honnan is lett volna akkor. Előadásokat hallgattunk, szóból tanultunk reggel nyolctól este hatig. — Milyen tantárgyak voltak? 1 — Tantárgyak? Hogy is mondjam, tanultunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, a Tanácsköztársaságról, meg arról, hogyan kell a pártot szervezni, mi az a közigazgatás és ilyeneket. A fő tantárgy — ha már így nevezzük — a napi pártpolitika volt. Hosszú lenne sorra venni az elkövetkező évtizedek eseményeit. Tiser Gyula mindig ott dolgozott, ahová a párt állította. Volt járási titkár, megyei munkatárs, igazgató és beosztott dolgozó. Három évvel ezelőtt ment nyugdíjba a Diósgyőri Gépgyárból, ahol akkor anyagbeszerző volt. ; — Miért ment hamarabb nyugdíjba? Kezével kifelé int az ablakon. igen, itt, valahol itt a színes, magas bérházak helyén. Ma már nehéz lenne a helyet pontosan meghatározni, még folyik az építkezés most is, amely eltörli ennek rozzant, sok nyomort megért lakónegyednek az emlékét is. — Először 1941-ben tartóztattak le, április 3U-án. Eleinte nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki, hiszen abban az időben gyakori volt, hogy május'.elseje előtt „begyűjtötték” a baloldali embereket. Akkor azonban nemcsak arról volt szó, a vád kommunista propagandatevékenység. — Volt katona? — Hogyne, többfelé. — Ezt hogy kell érteni? — Ügy, hogy miután letöltöttem a tényleges időmet, 1942-ben behívót kaptam a Huszár laktanya fogdájába. Büntető századba osztottak. Azt hosszú lenne elmondani, hányszor fogyatkozott meg a század, s hogy szervezték újabb csoportba a túlélőket. Valahogy megint hazakerültem, de a német megszálláskor újra letartóztattak — biztonsági okokból. Végül kikerültem a frontra,, aztán sikerült átmennem a szovjet csapatokhoz. Velük mentem egész Székesfehérvárig, akkor azt mondták: most már menj vissza, otthon nagyobb szükség van rád. Éppen akkor értem Miskolcra, amikor a kommunista párt első legális gyűlését tartotta. Innen kezdve mozgalmas, színes évek következtek. Ti- ®ar Gyulát megbízták, hogy — Az úgy volt, hogy lehetőségem volt rá, mert kormánykitüntetést kaptam. Abban az időben nem voltam a legjobb egészségi állapotban, így éltem a lehetőséggel. Tiser Gyula büszke rá, hogy munkáját sok elismerés kísérte. Megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Felszabadulási Jubileurpi Emlékérmet. kiváló dolgozó lelt, s ez év április 4-én átvehette a Munkaérdemrend arany fokozatát. Talán szokványos a kérdés, de ilyen változatos életút után úgy gondolom, joggal fogalmazódhat meg: — Ha újra kezdené, lenne- e olyan, amit ma másként csinálna? — Igen. — Adja meg rögtön a választ. — Bár sok mindent ueyanúgy csinálnék, de ha a tanulás és a munka közti választás előtt állnék, most már több időt szakítanék a tanulásra is. Ez hiányzott az életemből. Tiser Gyula gg a sok, nehéz, áldozatos munkát-vállaló elvtársaink közé tartozik, akiknek több évtizedes tevékenysége benne van a szocializmus építésének minden eddigi mozzanatában. Azok közé, akik nyugdíjas éveikben is vállalják a társadalmi megbízatásokat, akik ma is részesei kívánnak lenni jelenünk és jövőnk építésének. Kívánjuk, hogy jó egészségben még sokáig köztünk munkálkodjék. Adamovics Ilona Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsának — A. I. Sibajev elnök vezetésével — hazánkban tartózkodó küldöttségét. A szívélyes hangulatú, baráti beszélgetésen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. Sclliil ÍÉfiptÉSíi Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár szerdán kétnapos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezeit és találkozott James Carter amerikai elnökkel. Az elnök csakúgy mint vendége a két ország kiváló együttműködését húzta alá beszédében, de nyilvánvaló hogy a két kormány jelentős nézeteltéréseinek is nagy helyet kell szentelniük a tárgyalásokon. Carter a fehér házi’fogadtatáson arról beszélt, hogy „mindig örömmel fogadta” Schmidt kancellár, a jeles közgazdász és államférfi tanácsait” s a „nyílt viták” ellenére nincs alapvető különbség felfogásuk között. Schmidt üdvözlő beszédében hangoztatta: az Egyesült Államok továbbra is számíthat az NSZK-ra, mert „a két ország biztonsága osztathatat- lan”. Kijelentette, hogy kormánya folytatja erőfeszítéseit a feszültség csökkentéséért, az együttműködésért — elsősorban Európában. Schmidt szerdán kétszer, csütörtökön harmadszor folytat tárgyalásokat Carterrel. Az ABC című madridi polgári napilap szerdai belső vezércikkében, amely a kormány külpolitikai programját elemzi, Spanyolország közös piaci felvételében és Gibraltár visszaadásában jelöli meg az országnak a NATO-ba való belépése előfeltételét. A lap szerint Spanyolországnak a NATO-ba való belépését meg kell előznie a Közös Piacba történő felvételnek, mert ha a Közös Piac tagországai — valamennyien a NATO-nak is tagjai — élvezni kívánják a közöt katonai erőfeszítésekben való spanyol részvétel előnyeit, akkor Spanyolországot is részeltetniük kell a közös piaci tagsággal járó előnyökből. Az ABC a továbbiakban hangsúlyozza: a NATO-ba való belépést meg kell előznie Gibraltár visszaszolgáltatásának Nagy-Britannia uralma alól spanyol fennhatóság alá. A nagy stratégiai fontosságú támaszpont, használata lesz Spanyolország legfontosabb hozzájárulása a NATO ügyéhez. (Folytatás ajt 1. oldalról) szervezeti tanácskozásokon. Gondoskodnak erkölcsi és anyagi elismerésükről. Az őrök évente 5—6 ezer bejegyzést tesznek. A vita során a felszólalók elismeréssel adóztak a Borsodi Szénbányáknál tapasztalt munka- védelmi helyzetről. A DH-munkarendszer bevezetésének megyei tapasztalatairól szóló jelentés tömören összesítette az eddigi eredményeket és ajánlásokat tett a további szakszervezeti feladatokra. A DH-munkarendszer 1971-ben elsőként az Ózdi Kohászati Üzemekben, majd a DIG$P-ben került bevezetésre. Az V. ötéves terv induló esztendejében már 15 vállalat alkalmazta. Mivel a DH-munkarendszer kiterjed a vállalat valamennyi tevékenységére; bevezetése a kialakult belső irányítás módosítását igényelte. Megyénkben a nagy- és középüzemek készültek fel szervezettebb formában a DH bevezető :ére. A vállalatoknál DH-bizottságokat, tanácsokat és csoportokat hoztak létre. A bizottságok élén DH-titkárok állnak, akik jóváhagyott intézkedési tervek alapján dolgoznak. A munkásoknak a hibátlan munkára való törekvése természetes igénye. A tudatos felvilágosító munka után fokozódott az aktivitás. Ezt megfelelő anyagi ösztönzéssel is növelték. Ahol e munkarendszert alkalmazzák, kevesebb a hóvégi hajrá, a túlóra, a munkatorlódás, a meghibásodás, folyamatosabb a termelés. Az eredményesség számokon mérhető. A Miskolci Pamutfonóban 1975-ben 5,2 millió forint. 1976-ban 6,6 millió forint megtakarítást értek el. Szép eredmény jelentkezett az ÓKÜ-ben. Szóba került a DH-munkarendszer továbbfejlesztését akadályozó egyéb körülmény is. A többi között megemlítették, hogy időt kell fordítani a meggyőzésre és a szemlélet formálására. A szakszervezeti1 feladatokra tett ajánlások sorában szerepel, hogy hasznosítani kell az eddigi tapasztalatokat, a munkarendszer egységes értelmezése érdekében. A szakszervezeti nevelő munka segítsen olyan szemlélet kialakításában. amely hosszabb távon is biztosítja a dolgozok érdeklődését. Gondoskodni kell a helyes javaslatok felhasználásáról. A tanácskozást Mráz Ferenc, az SZMT elnöke nyitotta meg, Kiss Béla, az SZMT titkára vezette a tárgyalást. Az elnökségi ülésen részt vett Dudla József, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Novák József, a .Miskolci városi Pártbizottság titkára. Sverla József, a SZOT képviselője. K emény vitákat ígértek Schmidt nyugatnémet kancellár szerdán kezdődött washingtoni tárgyalásai. A napirend egyik legfontosabb témája a nukleáris export ügye, jelezve, hogy a korábbi hírekkel ellentétben korántsem sikerült kompromisszumot kötnie a tőkés világ kel vezető gazdasági hatalmának ebben a kérdésben. A vitát lényegében Carter amerikai elnök terve élezte ki. Néhány hónappal ezelőtt azt az ajánlatot tette legfontosabb szövetségeseinek, hogy az Egyesült Államok lemond a plutónium kereskedelmi előállításáról, de ezt elvárja tőlük is. Javaslata kétségtelenül érzékenyen érintette az amerikai szövetségeseket, Nyugat-Európát és Japánt. Miért? Leegyszerűsítve: a hagyományos atomerőművek fűtőanyaga az uránium, ám energiatermelés közben radioaktív hulladék- is keletkezik, s eooen plutónium van. ä piu- tónium viszont az úgynevezett szaporító, vagy gyorsreaktorok segítségével önmagát újratermelő fűtőanyag, vagyis kimeríthetetlen energiaforrás. Logikus tehát, hogy elsősorban az energiában szegény országok érdeklődnek iránta. Ez egyben magyarázza azt is, miért hódították el az utóbbi években az alompiac jó részét nyugat-európai cégek az amerikaiaktól. Sőt; az NSZK és Franciaorszag nagyszabású, sok milliárdos üzletet is kötött a fejlődő vi- lágnoz sorolt országokkal. Carter természetesen nem az amerikai gazdasági érdekekre hivatkozott, hanem arra — s ebben tagadhatatlanul van igazság — a gyorsreuklorok elterjedése, a plutóniumgazdaság kialakulása veszedelmes nukleáris fegyverkezési versenyt indíthat meg. Már néhány kiló plutónium is elegendő az atombombához. Ugyanakkor az Egyesült Államok semmit sem veszít, ha késlelteti a plutónium felhasználását, mert az ország nemcsak a legnagyobb urániumfogyasztó, hanem a legnagyobb urániumtermelők egyike is. Hogy a javaslatnak nyomatékot is adjon, Carter megerősítette a korábbi amerikai kormányzat által már életbe léptetett uránérc-exporttilalmat. Márpedig a nyugati világban működő atomreaktorok jó részét az Esésűit Államok látja el nyersanyaggal. Sőt, hasonló tilalomra késztette az uránium- bányászatban vezető szerepet játszó Kanadát és Ausztráliát is. A fejlett tőkésországok londoni csúcstalálkozóján valamifajta kompromisszum látszott körvonalazódni. Az Egyesült Államok készségét nyilvánította az exporttilalom enyhítésére, cserébe azzal a nyugatnémet és francia kötelezettségvállalással, hogy a jövőben hajlandók lemondani a plutónium termelésére, az atombomba építésére is alkalmas nukleáris technológiák és berendezések exportjáról. Ez a kötelezettségvállalás azonban nem érinti a már megkötött üzletet, így például azt, hogy az NSZK 6,5 milliárd dollár értékű nukleáris berendezést kíván exportálni Brazíliának. Franciaországnak pedig Pakisztánnal van érvényes szerződése. Mi több, alig egy héttel ezelőtt született olyan francia—nyugatnémet megállapodás, amely előirányozza a gyorstenyésztő reaktorok közös kifejlesztését. Schmidt Washington előtt Kanadában járt, ahol sikerült „ideiglenes megállapodást” kötnie az uránexport felújításáról, Eszerint Kanada „hamarosan" ismét szállít urániumot az NSZK-nak. Hogy a kanadai „hamarosan” valójában mit jelent, az hamarosan kiderül — Schmidt washingtoni tárgyalásain. ✓ Dolores Ibárruri a spanyol parlament megnyitásán. A Spanyol Kommunista Párt elnökétől jobbra (kezére támaszkodva) Rafael Alberti, a neves kommunista költő, aki szinten száműzetésben élt a Franeo-rczsim évei alatt. A Riga melletti Jurmala üdülőhelyen július 9—13-ig megtartott 11. Darlmouth- konferencia eredményeiről számoltak be szerdán moszkvai sajtóértekezletükön a szovjet és az amerikai küldöttség képviselői. A sajtóértekezleten hangsúlyozták, hogy a lehető leghamarabb megállapodást kell kötni a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról, majd tárgyalásokat iiíeraá kell folytatni a hadászati fegyverrendszerek csökkentéséről. A konferencia résztvevői kijelentették: a közeljövőben lépéseket tesznek annak érdekében, hogy megszűnjék az Egyesült Államokban a szovjet export ellen irányuló diszkriminációs vámtarifa- rendszer és az export-import bank ne korlátozza a Szovjetuniónak folyósítandó hiteleket. szirájkíeayeptás Röviddel azt követően, hogy Törökország legnagyobb szak- szervezeti szövetségének vezetője szerdán országos méretű sztrájk meghirdetését helyezte kilátásba arra az esetre, ha a parlament bizalmat szavaz egy jobboldali pártokból álló Demirel-kormánynak, Semih Sancar tábornok, a fegyveres erők vezérkari főnöke visszautasította azokat a spekulatív megnyilatkozásokat. amelyek szerint a hadsereg az ország gazdasági és politikai válságának további mélyülése esetén beavatkoznék.
