Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-10 / 161. szám
1977. július 10., YOSürfKip ÉSZAK-M AGY ARQR5Z AG 7 far Megjelent a Borsodi tájak címmel indított miniatűr sorozat ötödik kötete. A megye értékeinek ismertetését szolgáló sorozatban eddig a Tokaj-Hegyalja, a Borsodi népmesék, a Borsodi szénbányák és a Borsodi népdalváltozatok című kiadvány látott napvilágot. Az ötödik kötet a borsodi völ'élyverseK és -rigmusok legszebbjeit gyűjtötte csokorba. A kétszáz oldalas kötetet a miskolci Herman Ottó Múzeum egykori néprajzkutatójának, Lajos Árpádnak hagyatéka alapján Szegeczky László és Imreit József állították össze. A miskolci Herman Oltó Múzeummal együttműködve a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének tizenkét hallgatója néprajzi kutatást kezdett a Borsod megyei Komlóska községben. A falut valamikor kárpát-ukrajnai rutének alapították, akiknek ősi szokásait megőrizték. A csoport tagjai összegyűjtik a népi táplálkozásra, a viseletre, a mezei munkára vonatkozó visszaemlékezéseket, a ház belsejére, berendezéseire, építésére, a szerszámok készítésére vonatkozó módszereket. P Lcnkcy Zoltán rajza Az állatgondozó Mindig szerettem az állatokat. 1973 óla dolgozom állatenyésztőként a he- jökeresztúri Hejö menti Termelőszövetkezetben. Előtte néhány más gazdaságban is dolgoztam, de itt sikerült letelepednem, és számításaimat is megtalálnom. Jelenleg 53 szarvas- marha gondozását végzem másodmagammal, ami igencsak kitölti a munkaidőt. Nem könnyű az állattenyésztő dolga. Ebben a szakmában nincs vasárnap, de húsvét és karácsony sem. Az állatok mindennap egyformán megéheznek, gondozásuk igen pontos napi programot jelent. Hajnali három órakor kezdek és a munkák sorrendjében: takarítás, abrakolás és l'ejés következik. Ezzel rendszerint hat órára végzek. Majd délután háromkor ismét kezdődik elölről, és este hat óra után ér véget a munkaidő. A közbenső időszakban „szabad” vagyok, de hát ahol négy gyerek van, ott nemigen beszélhetünk olyan sok szabad időről. Ilyenkor otthon segítek: anyakocával foglalkozom, és a ház körül* is akad mindig tennivaló. Amikor idekerültem, még csak 2200 liter volt az egy tehénre jutó tejtermelés, de az idén már 3400 liter szerepel a tervben. Nem dicsekvésből mondom, de az elmúlt években jelentősen emelkedett a tejhozam, s ez elsősorban a helyes takarmányozáson és gondozáson múlik. A gépi f'ejés nagy figyelmet kíván. Vannak, akik azt hiszik: most van időm leint elszívni egy cigarettát. Ilyenkor a gondozó figyeljen valamennyi állatot. hu kell, azonnal cselekedni tudjon. Fejes közben igen fontos a pihentető. mert csak így tudja a jószág 'leadni azt a mennyiséget, amire képes lehet, de ez csak úgy megy, ha szeretjük is azt, amit csinálunk. Sajnos, a mi szakmánk nem népszerű a fiatalok körében. Meg az átlagosnál is nagyobb jövedelem sem vonzza őket. Pedig sokan szeretik, vagy szeretnék az állatot, de nem szívesén mondanak le az ünnepekről, és még egyelőre a szociális körülmények sem a legideálisabbak. Magam, a szövetkezet segítségével ebben a tanévben végeztem el az általános iskola 8. osztályát, és most Miskolcra járok gépkocsivezetői tanfolyamra. De szakmát mégsem akarok változtatni... Elmondta: Bodnár Sándor Lejegyezte: Csanálossi Béla Kétezerben jártunk II jövfi jelene Mezőkövesden P ár hete csak, hogy megyénk lcfiatalabb városát köszöntöttük Miskolcon, abból az alkalomból, hogy elhozta múltját, jelenét — ha csak a részleteket érzékeltető ösz- szegzésben is —, kiállított tárgyak, tablók, termékek által. Es külön örömünkre szolgált, hogy megpróbálkoztak a város jövőjének felvillantásával is. A kiállítást rég lebontották, a bemutatkozók „hazaköltöztél?!1’, élik, alakítják. saját településükön a maguk jövőjét, a jelen munkájával. E héten ismét megjelentek — egy kiállítás keretében — azok a dokumentumok a mezőkövesdi városi-járási művelődési központ nagytermében, amelyek — mintegy varázsszóra — elviszik az érdeklődőt a város jövőjébe. A városi tanács végrehajtó bizottsága rendkívüli tanácsülésre hívta össze e napon, tagjait. Gyülekezve az ülés előtt, még mindenki- kihasználta az utolsó perceket, hogy megnézzen egy egy neki érdekes, izgalmas részletet. Az egyik térkép előtt idős ember figyelte elmélyülten a rajzokat: — Nem először látom ezeket a tablókat. — újságolta —, ott voltam Miskolcon is, megnéztem, hogyan mutatkozunk be. Sok változás lesz, az ember pillanatnyilag nem is tudja, melyiket vegye szemügyre. Kíváncsian várom magam is, mit mondanak majd a tervezők. Milyen is lesz a városunk... Mezőkövesd általános rendezési tervének elkészítésére a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet kapott megbízást. A tervezőcsoport — Övári Mariann vezetésével — a helyszínen végzett előtanulmányok, vizsgálatok után elkészítette a városrendezési terv programját, és azt hozták a tanácsülés elé jóváhagyásra. A vezető tervező elmondta szakmai ismertetőjében, hogy, Mezőkövesd települési formájában is sajátos helyet foglal el az ország városai között. Azt tartják, minden településnek van „levegője” ... Aki Mezőkövesden csak átutazik; de az is, aki rövi- debb-hosszabb időt eltölt ott, úgy érzi: az a tény, hogy a várost szinte kettészeli, közepén „szalad át” a 3-as fő közlekedési út: mintha szétvinné ennek a városnak az életét, mintegy „beleavat- kozásszerűen”. Övári Mariann vezető tervező is elsőként emelte ki ezt a tényt, és elmondta, hogy a városrendezés 30—40 évre megszabott programját adó tervezés egyik lényeges eleme volt, hogy kiiktassák innen a város életét „elhordó” nagy forgalmat, ami fokozott baleseti veszélyekkel is jár. Ennek egyik reális alapja a majdan megépülő — a város északi részén elmenő .— autópálya, ez azonban önmagában még nem jelentene érdemi változást. ezért terelőutat is építenek, hogy a 3-as út maradjon meg. amennyire lehet, a város főutcájának. Hasonlóan sajátosan adott helyzet itt, Mezőkövesden, a Zsóri fürdő léte. Külön általános rendezési terv készül ennek fejlesztésére is, figyelembe véve a termálprogramot. Minden jelenlévő örömmel nyugtázta a tervezőknek azt az állás- foglalását, hogy a város köré úgynevezett zöldgyűrüt építenek ki. A Kánya-patak mentén például sétányt terveztek, az utak mellé véderdőt. .. (Mint azt a későbbi beszélgetés során a tervezők elmondták: Mezőkövesd zöldfelülettel való ellátottsága országosan is igen alacsony. Csak két számadat: jelenleg az egy lakosra jutó zöldfelület nagysága 1,8 négyzetméter; Körülbelül 2010-re a terv végére — ezt az arányt 33 négyzetméterre kell növelni). Hamarjában felsorolni is sok lenne, mi mindenre terjedt ki az általános városrendezési terv programja. Amelyet a városi tanács testületileg jóváhagyott, és a terv várhatóan az év végére el is készül. Egyetértésre talált az a törekvés, hogy az intézményközpontok építésének tervezésénél öt optimális körzetre osztották a várost, és 'az óvodák helyének kijelölésekor például messzemenően figyelembe vették az utak forgalmasságát — a gyerekek közlekedésének biztonságát ... Meghatároztak például, hogy maximálisan ötszintes .lakóházakat kel! építeni. Ezek helyét is a jövőre gondolva jelölték ki. építési övezeteket kialakítva ... Mezőkövesden 1945-ben 4442 laké: volt. 30 évvel később már 5220: és ebben az ötéves tervben 776 lakás megépítését ígérik, várják, vagyis 1980-ban 7 ezer lakás lesz a városban. A számítások szerint a város lakossága ekkor eléri a 20 ezer főt. (A 30—40 évre előre mutató városrendezési terv — az időszak végén — 26 ezer lakossal számol.) A közműves vízhálózatba bekapcsolt lakások száma 1975-ben 1188 volt, a tervidőszak végére ez több mint négyszeresére növekszik. És itt már elérkeztünk — ahogyan Pataki István, a városi tanács elnöke megfogalmazta — Mezőkövesd jelenleg legégetőbb gondjához: a vízhez... Mindenekelőtt a csapadékvíz elvezetésének a problémaköréhez. Es hozzátette a tanácselnök: az álalános rendezési tervtől éppen — e témában is — azt várták, hogy biztos alapot, koncepciót adjon a részletes rendezési tervek elkészítéséhez. A városi tanács tagjai szavukat, szavazatukat adták Mezőkövesd jövőt formáló általános városrendezési tervének programjára. Akik ismerik az itt élőket, azt is hozzátették: ebben a város lakosságának akarata, egyetértése is kifejezésre jutott. Mintegy 700-an írták le véleményüket a tervvel kapcsolatban — kiadott kérdőívekre —, és az üzemek, vállalatok dolgozóival is igen termékeny találkozásai voltak a város vezetőinek. Tón agy József Valóban szükséges ismeretek A Minisztertanács legutóbbi — július l-i — üléséről szóló tájékoztató közlemény egyik mondatát idézem: ..Az, igazságügyi, az oktatási és a munkaügyi miniszter javaslatára a kormán!/ határozatot hozott az állampolgári cs a közérdekű jogi ismeretek iskolai oktatásának kiszélesítéséről.” A Rádió aznapi Esti Magazi n j ába n el hangzói t még az is, hogy a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban. a szakmunkás- képző intézetekben kerül sor ezeknek az (igazán ■ szükséges, a szocialista társadalom fiatalságának nevelésében egyenesen nélkülözhetetlen) ismereteknek az oktatására — részben a történelem, részben a társadalmi ismeretek tantárgyának és az osztályfőnöki óráknak keretében. A részleteket természetesen még nem ismerhetjük. Bízunk abban, hogy a középfokú oktatás irányítói — a lanulók életkori sajátosságaira is figyelve — úgy fogják megállapítani az állampolgári és közérdekű jogi ismeretek tananyagát, hogy az valóban hasznos, az állampolgári és a közéletben biztonságot, eligazítást nyújtó gyakorlatias ismeretkör legyen, mentes az öncélú elmélelieskedés- töl, és ne fokozza a még amúgy is meglevő túlterheltséget. Egyelőre csak örüljünk az öi-vendetes ténynek. Annak, hogy kormányhatározat született e valóban szükséges és hasznos ismereteknek az iskolai oktatásban történő ki- szélesítéséről. Mert — valljuk be — e téren nemcsak a múlt, hanem a felszabadult ország középiskoláinak is vannak adósságai. Miközben hirdettük és vállaltuk a helytálló követelményt: „Nem az iskolának, hanem az életnek...” — éppen az életre, a valóságos, a gyakorlati állampolgári életre nem készítettük fel eléggé az iskolai oktatásban fs, a tanórákon is a fiatalokat... Saját tapasztalataimból tudom, hogy érettségizett, sőt, egyetemet végzett emberek között, is számosán vannak olyanok, akiknek gondot okoz egy levelezőlap vagy levélboríték helyes címzése, egy csekk, utalvány, szállítólevél pontos kitöltése, egy nyugta, elismervény, meghatalmazás, jelentés, pályázat, önéletrajz formás megírása — hogy csupán ezeket a kisebb dolgokat említsem. Mert ezek- ' nél az „apróságoknál” kezdődnek az állampolgári ismeretek! ... Es folytatódnak azzal, hogy tudjuk, már az iskolában elsajátítsuk: melyik ügyes-bajos dolgunkkal milyen szervhez. hivatalhoz, hatósághoz fordulhatunk, sót. kell is fordulnunk... Végződnie pedig — ha egyáltalán valahol és valamikor bevégződhet! — azzal kell az állampolgári és a közérdekű jogi ismeretek oktatásának, hogy megértsük: a dolgoknak, minden dolognak két — egymással összefüggő, egymást kölcsönösen feltételező két — oldala van. s a kettő csupán együtt alkot egy egészei! Fény és árnyék, nappal és éjszaka, keletkezés és elmúlás, minden munkában a nehezebb kötelességteljesi- tés es a felszabadító ered-, meny, sikerézés mozzanata ... De nem is sorolom tovább a vég nélkül szaporítható példákat — közismertek, szinte közhelyek azok. Amire velük utalni kívánok, az: a helyes szocialista szemléletben és állampolgári magatartásban a jog' és kötelesség összefüggésének tudata és gyakorlata. Ami jogunk, az (és a vele való élés) egyben kötelességünk is. „Nagyok” vagyunk sokszor jogaink — és úgyvélt „jogaink” — felsorakoztatásában, viszont gyakran megfeledkezünk ezek kötelezettségi oldaláról! Jogunk van — s ezt emlegetjük is — a munkához és a munka díjazásához; de hogy tartozunk is érte a legjobban, a leghatékonyabban, felelősséggel dolgozni, erről többnyire —. enyhén szólva — szemérmesen hallgatunk... Pedig nemcsak a könyvvitelben, hanem az egyén és a társadalom, az állam viszonyában is kölcsönösen érvényesülnie kell a ,,tartozik” és „követel” oldalának! ... A törvényességet ne csak magunknak kívánjuk, hanem adjuk meg másoknak is. A szocialista demokráciát ne csupán élvezzük, hanem tanúsítsuk, formáljuk, gyakoroljuk magunk isi... Tiszteletet csak az várhat el másoktól, aki maga is tud tiszteletet tanúsítani embertársai iránt... Aki „lefelé” gyalázatos, „felfelé” többnyire alázatos — egyik viselkedésmód sem szocialista állampolgári vonás! Jogunk van a művelődéshez, mindazokhoz a — sokak által, sajnos, nem is eléggé ismert és méltányolt — közvetlen és közvetett művelődési lehetőségekhez, kedvezményekhez, melyeket a szocialista állam nyújt nekünk, polgárainak — ugyanakkor: kötelességünk is valamilyen módon mindig, szüntelenül művelődnünk, szakmai, politikai és általános műveltségünket gyarapítanunk... — Ezt a gondolatsort sem folytatom tovább — a belőle adódó következtetést foglalom össze. így: Nem csupán reményem, hanem meggyőződésem is, hogy ha a kormány határozata alapján szélesebb körben oktatják az iskolákban — és nemcsak az iskolákban! — az állam- polgári és a közérdekű jogi ismereteket akkor közművelődésünk is gazdagodik egy kissé elhanyagolt és szükséges ismeretkörrel, az élet dolgaiban való korszerű tájékozottságunk is növekszik. s ami a legfontosabb: népünk politikai egysége a szemléleti, világnézeti egység irányában fejlődik tovább' Jyáríás Imre
