Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-05 / 156. szám

1977, július 5., kedd- ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Takarmány-,.tartalékok” i zok a milliók, amelyekről írni szerelnék, elfelejtett mil- /t liók. Esetleg olvasunk róluk, rácsodálkozunk az újdon­ságra, vagy lelkesedünk, hogy mire képes ina már a tudomány. Mire kiérünk a halárba, talán el is felejtjük az egészei, s a levágott élet után az égő tarló, a be nem gyűj­tött szalma lángoló rendjei már nem juttatják eszünkbe: el­vesztegetett milliók füstölnek olt. — Mit tudjak kezdeni ve­le? — fakadt ki egy agronó- mus ismerősöm. — Két-há- roméves szalmakazlaink van­nak, ha idén is begyűjtőm, akkor a szomszédok kinevet­nek. Tudom, hogy kincset ér, de felhasználni lehetetlen. így kezdődött a mellékter­mékek felhasználásáról a vi­tánk, amelyben hiába sora­koztattam a szerintem meg­győzőbbnél meggyőzőbb ér­veket, mindeme volt ellen­érv, s a legtöbb a begyűj­tés, felhasználás gazdaságta- lanságából indult, ki. Ezért, szeretném most megfordíta­ni a gondolatot; ha a mel­léktermékek felhasználásáról bebizonyosodott, hogy jöve­delmező, akkor is szükség van a meggyőzésre? Mert olyan milliókat pazarolunk könnyelműen el, amelyek az üzemek gyakran nehéz pénz­ügyi helyzetéi, alapjában ja­vítanák meg. És ma már ezt be tudjuk mutatni egy üzem példáján is. A mezőkövesdi Matyó Ter­melőszövetkezeiben a szal­máról már nem mellékter­mékként, hanem . a búzával egyenlő társként beszélnek. Nem azért, mert közel ugyanakkora mennyiségben terem, mint a mag — 1000 vagon! — inkább értéke ■ miatt. Közismert, hogy a szalma takarmányként fel­használható, de. eddig öle­lésre csak lakarmányszűkös időben Használtuk fel. Vi­szont, ha összekapcsoljuk egy másik kihasználatlan „ágazattal”, a lucernaliszt- üzemekkel, olyan terméket gyárthatunk, amelynek jöve­delme megközelíti a búzáét. Ez a „Sinapellel”-nek neve­zet takarmány, bellarlalmi- lag értékes és mindenkor exportképes. Előállításához az alap a szárítóüzem, ahol a felszecskázott, baktérium­mal beoltott — a szarvas- marha bendőjében található cellulózbontó mikroorganiz­musokkal —, adalékanyagok­kal feltöltötl, .szárított, maid préssel tömörített pellet el­készül. (A haszon ezért kettős. Az év vany részében kihass ná­la liánul álló szárit óüzem, szinte mindennap dolgozni, tud. nonevakkor akár üze­men belüli felhasználásra al­kalmas. álcáé minden nincon korlátlanul elhelyezhető — és nem is olcsó — fa kar - •má"ifi nyernek, ztaaóí a szalmó.hó1 amnlziei, eddig ja­varészt elégetlek.) Megyénkben jó néhánv lu- cernaliszl-iizeni van. Eltérő típusúak, de mindegyik fel­szerelhető a pellett-készítés- hez szükséges járulékos be­rendezésekkel. Mert a ki­használtság továbbra is dön­tő. s ezért próbálkoztak ed­dig is gazdaságaink külön­böző készítményekkel. Ezek közül a legfontosabb a fű- lisztként ismert, a rétek, gvepek kaszálásából szárma­zó termék. Termelőszövetke­zeteinkben' — már amelyik­ben gyártják — panaszkod­nak. hogv nem keresett, nem igényelt takarmány, pedig mekkora mennyiséget állít­hatnánk elő belőle. Ez igaz, olyan módosítással, hogy lisztként, tényleg eladhatat­lan, a szállítás nehézsége miatt. De pétiéiként .igen! Es akkor azN a hatalmas fűlö- meg, amely megyénk legelői­ről — eddig ki nem hasz­nált gyepeiről — szármázná, értékes devizaszerző takar­mányunk lehetne. (A melléktermék ilyen jel­legű hasznosítása ráfordítás- ige nyes fejlesztést takar. Nagy termelőszövetkezetek, mint a mezőkövesdi, szent- íslváni, vagy hernádnémeti gazdaságok saját erőből, már megoldották. A többiek, vi­szont az eddig ki nem hasz­nált forma — megint kihasz­nálatlanság (!) — az üzemek közötti együttműködés, vagy társulás hereiében megvaló­síthatnák. Mert a mellékter­mékek intenzív felhasználása már nem ábránd, nem a jö­vő feladata, hanem igenis a jelené ...) A melléktermékek és a kihasználatlanság összekap­csolása sok lehetőséget rejt magában. Például egy-két termelőszövetkezetünkben a baromfitelepek alomját (fosz­forban, fehérjében gazdag) szárítás után már használják a szarvasmarhatelepeken ete­tésre. És ez sem kis tétel. Ugyanígy ma még mellék- terméknek tekintjük, s nem hasznosítjuk a kukorica be­takarítása után a táblán ma­radó szárát. Gyakran szárzú­zóval feldaraboljuk, és eké­vel beforgatjuk. De ugyan­akkor senki nem tagadja, hogy. silónak is alkalmas. Sőt, Mezőkövesden a közel­jövőben a kukoricaszárra alapoznak egy ágazatot, a húshasznú szarvasmarhatar­tást, Sajnos, még mindig van­nak olyan melléktermékek, amelyekkel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Tokaj- Hegyalján évente százezer mázsa szőlőtörkölyt használ­nak trágyázásra. Kevesen tudjak, hogy ez a „másod­lagos” anyag alapja a bqr- kősav-, vagy a tusgyártásnak, de magas cukortartalma egyik legkiválóbb takarmá­nyunkká is tehetné. Ma még nem az. A gépsorok kiforrat­lansága miatt — vagy, mert a tervezés sem számol fel­használásával — ugyanakkor olyan értékes takarmány megy évről évre veszendőbe, mint a leveles cukorrépafej. A melléktermékek felhasz­nálási módjait \ összevetve, megkapjuk a belterjes gaz­dálkodás mikéntjét. Hogy a gazdaságban nincs mellék- termék, „egyenrangú” termé­sek vannak. És ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor a haszon már hármas. Hiszen csak a mezőkövesdi Matvó Termelőszövetkezetben 500 hektár szántóterület szaba­dul fel az árunövény-ter- mesztésre. amelven eddig ta­karmánynövényeket vetet­tek ... Kármán István UzeiE- és munkaszervezés A Miskolci Műanyagfel­dolgozó Vállalatnál at év el­ső felében olyan új módsze­reket vezettek be az üzem- ős munkaszervezésben, ame­lyek hatására 15 százalékos növekedést értek el á ter­melésben. A gazdaságosabb termékszerkezet kialakítása érdekében például csökken­tették termékeik számát, s ezzel egyidejűleg ésszerű munkamegosztást valósítot­tuk meg a vállalat telepei között. A termelés emelke­désében jelentős szerepet, játszott továbbá a munká­sok megfelelő átcsoportosítá­sa is. A vállalatnál azt tartják: vannak még tartalékaik a termelés további dinamikus növelésére. Éppen ezért újabb szervezési feladatok megol­dását tervezik. A hasznos fémek újrafelhasználása jelentős népgazdasági ér­dek. A MÉH Sajó-parti telepén Puskás Zoltán színképelemzés segítségével válogatja ki a hulladékból a színesfémeket. Bríptaeti — Mintegy hatezer dolgozója van a Borsodi Vegyikombi­nálnak, akiknek egy része csak közvetlen környezetét, munkahelyét ismeri. Az ide­stova 100 hektárnyi területű gyáróriás egységeinek, üze­meinek széttagoltsága nem is igen teszi lehetővé a jobb megismerést. Most ezen kíván segíteni a BVK munkaverseny-irodá- ja. A szocialista brigádok vezetői részére tegnaptól, hétfőtől szervezett formában lehetővé teszik, hogy az ed­digi ismereteiket bővítve, még alaposabban megismer­kedhessenek a kombináttal. Csütörtökig napi két alka­gyárlátogatásén lommal — reggel hét órakor és délután léi háromkor — gyárlátogatást szerveznek. A részvevők a Radnóti Miklós Művelődési Házban találkoz­nak. ahol megtekintik a BVK-ról készült díjnyertes kisíilmet, majd autóbusszal sor kerül a gyárlátogatásra. Bemutatják az ammónia gyáregységet, a PVC—Hl. nagyberuházást, a műanyag- feldolgozó üzemet, s a prog­ram a kombinát bemutató- termében ér véget, ahol a szocialista brigádok vezetői részletes, áttekintő képet kapnak a kombinál egész te­vékenységéről. Első a népgazdaság értele 1 r gy fogalmaztak nemrégiben azon a tanácskozáson, ahol a TVK polipropiléngyára beruházásának helyzetet vitatta;» meg az érintett vállalatuk szak- szervezeti vezetői. A résztvevők egyúttal választ kap­tak arra a kérdésre is. hogyan hajtották végre az új létesítmény megvalósítására kötött szocialista együtt­működési szerződést. Megnyugtató volt hallani az ága zati szakszervezeti szervek jelenlevő képviselőinek vé­leményét, mely szerint valamennyi aláíró fél igyekezett messzemenően eleget tenni a beruházáson vállait kö­telezettségének. A beruházó — jelen esetben a Tiszai Vegyikombinát. — mindenekelőtt a zavartalan munkavégzéshez szük­séges terv, illetve adatszolgáltatás időben történő bizto­sítását tekintette elsődleges feladatának A kivitelező vállalatok döntő többsége kezdettől fog­va határidőre elvégezte az előírt építési és szerelési munkákat. Ennek, és a vállalatok között kialakult jó együttműködésnek köszönhető, hogy 1977. első felé­ben teljesítették a beruházás pénzügyi előirányzatát. Legalább ilyen teljesítményre lesz szükség az év hát­ralevő részében is, amikor az építőknek és a technoló­giai szerelő vállalatoknak a legtöbb munkaterületen egyidőben, esetenként az eddiginél gyorsabb ütemben kell dolgozniuk. A megbeszélés légköre, a felszólalók mondanivalója nagyfokú felelősségérzetről tanúskodott. Szinte kivétel nélkül mindegyik válalati szb-titkár arról beszélt, ho­gyan kívánnak dolgozni a beruházás további szaka­szában. Tehát a tennivalók, azok megoldásának módja került előtérbe. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat és a magasépítési munkákat végző 31. számú ÁÉV képvise­lője egyaránt garanciát vállalt azzal kapcsolatban, hogy az év végéig még további több mint százmillió forint értékű munkával járulnak hozzá a beruházási program időarányos teljesítéséhez és minden esetben biztosítják a munkaterületet a szerelők részére. A szerelő vállalatok — így például a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat, a CSŐSZER, az Április 4. Müvek, a Ganz-MÁVAG, a Fémmunkás Vállalat — szintén úgy foglaltak állást: ha az építők állják a szavukat, azaz időben biztosítják a folyamatos munka feltételeit — nem lesz akadálya annak, hogy teljesítsék ez évi köte­lezettségüket. Kedvező visszhangot váltott ki a résztvevők körében a VEGYÉPSZER képviselőjének bejelentése. E szerint a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat kiemelt fel­adatnak tekinti a polipropiléngyár beruházását. A ve­zérigazgató — aki korábban ígéretet tett arra, hogy júliusban megerősíti az itt dolgozó szerelőgárdát — el­rendelte, hogy a második fél évtől százra kell növelni a helyi kirendeltség létszámát. A hírek szerint részben már megérkezett az erősítés a polipropiléngyárba. Csak helyeselni lehel a VEGYÉPSZER-nek azt a szándékát is, hogy — a PVC—Ill-hoz és a TIFO-hoz hasonlóan — a polipropiléngyárban ugyancsak folyamatos munka­rendben akarják a rájuk háruló szerelési munkákat folytatni. N em egy felszólaló aláhúzta a polipropiléngyár ha­táridőre — vagyis 1973. október 31-re — történő üzembe helyezésének nagy népgazdasági jelentő­ségét. Csak egy jellemző példa erre. Ha a mű elkészül, a polipropilén-export egyetlen hónap alatt hárommil­lió dollár devizabevételt jelent az országnak. Tehát, ahány hónappal a határidőnél előbb, vagy később he­lyezik üzembe a létesítményt, annyiszor 3 millió dol­lár plusz bevételhez jut. illetve ennyi veszteség éri a népgazdaságot. Ezenkívül, az új beruházás elkészülté­vel tovább szélesedik a hazai műanyagf el dolgozás nyersanyagbázisa, és egyúttal olyan termékkel látják el a hazai piacot, amelyet jelenleg csak tőkés piacon tudunk beszerezni. L. L. Ölen A fmtml'i lassan vonult be a tUlllHld csaiád életébe. Elő­ször — érdekes módon — a csa­lád egyik férfitagja, Kollár Béla jelentkezett munkára a miskolci pamutfonóban. Annak persze, már több mint húsz éve. — A tanult szakmám asztalos — mondja. ,— Mesteremberekre akkor itt igen nagy szükség volt. Kez­detben úgy gondoltam: addig ma­radok csak, amíg a szerelési mun­kák tartanak, amíg üzembe he­lyezzük a gyárat. Aztán másképp történi... — Az idő tájt egyébről sem hal­lottunk otthon — emlékezik visz- sza a sógornő, Gyovai Istvánná —, csak a fonodáról. Gondoltam, nem lehet az rossz, amit a sógor ennyire dicsér — így aztán én is szerencsét próbáltam. Akkor per­sze még nem volt könnyű bejutni ide. Az igazat megvallva, nekem is csak „csellel” sikerült. Már el­múltam harminc, jelentkezni pe­dig csak 30 éves korig lehetett, így azt mondtam: különváltál! élek a férjemtől, egyedül nevelem a há­rom gyereket. Rögtön felvettek ... Amikor a turpisság kiderült, Gyovainé már bizonyította, hogy itt a helye. Nem csalódtak benne az üzemben, munkáját többször is „Kiváló Dolgozó” kitüntetéssel is­merték el a húsz év alatt. Kollár Béla bizonyára „toborzó- ként” is megkereste volna a ke­nyerét. A családból -a következő, aki kedvel kapott a fonodái mun­kára, Kotlámé, Magdi volt. — A férjem és a testvérem olyan elismeréssel szóltak a fonodáról, hogy végül engem is ide húzott a szivem — mondja Kollárné. — Akkor indult a hathónapos átkép­ző tanfolyam a fonók részére. Áz előző munkáin idényjellegű volt, tetszett a biztos kereset, no meg a szép, korszerű üzem. — A fonodának igen jó Ilire volt — veszi át a szót a harmadik testvér, Nagy Zoltánná. — Sok lány és' asszony — köztük én is — szívesen jött volna ide dolgoz­ni. 1965-ben végre felvettek. A IV. műszak gyűrűsfonó üzemrészébe kerültem, ahol a testvéreim is dol­goznak. Magdival még egy brigád­ban is vagyunk! Kollárné, Magdi a húsztagú Zó- ja szocialista brigád vezetője. Ö is többszörös kiváló dolgozó, két alkalommal elnyerte a „Könnyű­ipar Kiváló Dolgozója” kitüntető címet is. — Vajon a brigádvezetö néni bí­rálja-e enyhébben a testvér mun­káját? — Ellenkezőleg — tiltakozik Nagyné. — Ha én vétek valamit, még az „udvariassági formulákra” sem kell adnia — elvégre, család­ban marad. De a teljesítmények különben is önmagukért beszélnek. Gyovainé „elkotyogta”: a IV. műszakban Katónak, azaz Nagyné- nak a legjobb a százaléka. A „csa­ládi hagyományokhoz híven”, ő is többszörös kiváló dolgozó. A feleség, és a sógornők figyelő tekintete elől Kollár Béla sem ..me­nekülhet”. Ö az asztalosmühelyben csoportvezető, de munkája gyak­ran szólítja a gyűrűsfonóba. Leg­utóbb például a parkettát javítot­ta az asztalosbrigád. — És szép lett? — Szép, bizony — mondjak szinte egyszerre az assszonyok. — Viccesen meg is fenyegettük Bé­lát: úgy dolgozzanak, hogy aztán mi látjuk kárát, vagy hasznát a munkájuknak. A beszélgetés során kiderült az is: Kollár műbútorasztalosnak ta­nult. így igen örült, hogy az utób­bi időben sok alkalom kínálkozott szakmai tudása bizonyítására. Az asztalosbrigádot bízták meg példá­ul néhány évvel ezelőtt a hatal­mas könyvtárszekrény, s a precíz ínunkát igénylő faburkolatok elké­szítésével. — Négyen dolgoznak itt a csa­ládból? — Nem. Öten. Itt van a lányunk is — helyesbít Kollárné. — Elő­ször ő is fonónő volt, aztán elvé­gezte a szakközépiskolát, majd a kereskedelmi csoporthoz került. _ (Ifiií mondott a feleségem " — veszi át a szót Kol­lár Béla —. de ez csak a szűk csa­ládra vonatkozik. Itt dolgozik ugyanis az unakaöcsém, s az uno­katestvérem lánya is. Egyelőre ennyien vagyunic, de van még utánpótlás bőven. A feleségeméi; nyolcán vannak testvérek: az ő gyerekeik, unokáik közül bizonyá­ra sokakat vonz majd ez a mes­terség ... Déváid Hedvig

Next

/
Thumbnails
Contents