Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-03 / 155. szám
1977, július 3,, vasárnap "Wr1 ÉSZAK-MAGYARORSZ.AG 7 Barczy Tál munkája Utak mellett, útközben... Tisztes családfők, kódorgó diákok, természet- és utazást kedvelők özönlik el hazánkat minden nyáron. Találkozni velük szinte mindenütt. Utakon, utak mellett, folyó- és töoarto- kon, kempingekben, és csak úgy, a szabad ég alatt. Különösen ilyenkor, június vége felé érkeznek sokan megyénkbe. Vannak olyanok is, akik már többször fordultak meg nálunk, vannak, akik csak most ismerkednek szokásainkkal, tájainkkal. Alsózsolca mellett — mint minden nyáron — most is sátrak állnak. Az országúiról jól látni a sebtében felállított kék és sárga sátrakat. Mellettük két Polski ,< | PIÁT áll. Gazdáik nem először járnak már Magyarországon. Varsóból jöttek a családdal, és a Balatonon szeretnék eltölteni nyári szabadságukat. — Tavaly néztük ki ezt a helyet — mondja egyikük. — Újjel indultunk, mostanra értünk ide. Ügy gondoltuk, pihenünk egyet, mielőtt újra volánhoz ülünk. Tizenegy óra lehet. A gyerekek már alszanak, csak az egyik férfi bókol a harm i nefokos hőségben. Felesége konzervet bont, esznek pár falatot, mielőtt ők is .lefeküdnének. Sátoraljaújhely előtt ketten állnak az út mellett. Tóth Imre és felesége Csehszlovákiából jön. — Autóstoppal szerelnénk bejárni az országot — szól a fiatalember. — Sajnos, ma még nem sok szerencsénk volt. Hajnaltól ..dekkolunk” itt, Üj- hely előtt, pedig délutánra szerettünk volna Debrecenbe érni. Van ott egy barátunk, s már megbeszéltük, ezt a nyarat — pontosabban egy hónapot — együtt töltjük. Az úticélok: Szeged, i Kecskemét, Budapest, Fonyód... , A nyékládházi elágazásnál kiszállnak. Csomagjaikkal megrakodva indulnak a debreceni út felé ... Nem messze az úttól, ahol a tavak kezdődnek, sátrak állnak. Diákok töltik itt szünidejüket. — Tavaly fedeztük fel Nyékládházát — mondja egyikük. — Debrecenben tanulunk, illetve tanultunk. Az érettségi jól sikerült, s mielőtt munkába állnánk, engedélyeztünk magunknak egy-másfél hónap szabadságot. Hatan vannak, s azt mondják, semmi pénzért nem mennének „zajosabb” helyre. — Én úgy tartom, ha valaki pihenni akar, ne a Balatonra menjen ... — mondja az egyik fiú. — Különben is, van itt minden: tiszta viz, jó levegő, pár száz méterre bolt, presszó. És ha meggondolná magát valamelyikünk, hát kiáll az útra és „meszel”. Mondani sem kell, stoppal jöttek ők is. Azzal is mennek majd haza, de hogy mikor, még ők sem tudják pontosan. Mezőkövesd, posta, délután fél három. Középkorú házaspár görnyed a tucatnyi képeslap fölé. A címzés Drezda, Berlin. Az asszonynál három matyómintás blúz van. Nem régen vehette fel a negyediket, látni még a hajtogatásokat. Később egy dobozt kerítenek, becsomagolják a három blúzt, precízen körültekergetik madzaggal és megcímezik a csomagot. Valószínűleg, mire ők hazaérkeznek, a csomag is megérkezik. Este nyolc órakor már ritkán látni stoposokat az út mellett. Mályi előtt két srác vár a buszra. Meglepődnek, mikor megállunk mellettük. — Pihenés? — kérdez vissza az egyik. — Itt voltunk az egyik barátunknál. Építkezik, s valószínűleg rámegy a nyara. Meg a mi- I énk is. hiszen megígértük, segíteni fogunk. Szép. nagy családi ház lesz. Az alapok mér állnak, a falakat mi húzzuk fel, őszre meg a tető is kész lesz. Hát ez a mi pihenésünk ... —falvi TAMKO SIRATÓ KAROLY; Melyik szíved fáj? Luezy-Muczy... — melyik szived fáj? Mind a kilenc egyformán! Első — fáj a kék mennyboltért Második — a hideg holdért Harmadik — ha szemem riadt az iramló szépség miatt Negyedik — egy bús homlokért Ötödik — a hullt lombokért Hatodik — mért semmit sóin ér’ kedveszegett éleleméi-’ Hetedik — elsírt örömért Nyolcadik — az egész földért Kilencedik — Tevégett cd mert a sorsot elvétetted Ügy élhetnél — velem mintha égbe vinne ezüst hinta De — így, éljünk bár örökké Nem érlek el soha többé! A zenész líí rolíak SS“ és pénteken a piacon, az öreg meg a lány. Az öreg keservesen hegedüli, a lány pedig figyelte, sürgette. Néha, amikor sikerült kijátszani a lány éberségéi, elcsent kel-három forintot, de ilyenre ritkán volt lehetősége. Figyelte a lány mindig. Akkor is. amikor a kipakolt portékákat nézték a sorok közötti újságpapírral borított placeokon és akkor is. amikor egy-egy széolc- vöje akadt a lánynak. Szép lány volt. Húszéves lehetett. fekete haja egész.en válláig ért, szeme meg kék, ami a környéken lakó cigányoknál ritkaság. Ha valaki megszólította, az öreg úgy tett, mintha se látna, se hallana. Igaz, rosszul esett neki, de szólni nem mert, arrébb ment inkább pár méterrel. Pedig látnivaló volt, hogy rosszul esik neki. Ilyenkor a lány mérgesen figyelte, nem lopkod-e a férfi a megviselt kalapból, s ha észrevette, hogy valami rosszban töri a fejét, a piacot túlharsogta, nem törődve senkivel, semmivel. Az öreg ilyenkor dohogott, aztán, hogy kiengesztelje a lányt, álla alá támasztotta a hegedűt és elkezdett játszani. Kalapját ott tette le, ahol éppen állt, fejét egészen a húrok fölé hajtotta és játszott. Keservesen húzgálta a vonót, hamisan nyekergett a hangszer, mintha fájna neki az ujjak szorítása. A lány ilyenkor fintorogva vette tudomásul az öreg tettetett mozdulatait, a ritmikusan járó lábakat, a szánni valóan erőltetett mosolyt, de azért nem hagyta békén. Ha elfáradt, megmarkolta mellén a ruhát, ordított rá. Egyszer, amikor pálinkát ivott, pofon is vágta a vézna kis embert, aki kiejtette kezéből a kalapot és a hegedűt. A pénzt együtt szedték össze, s amikor végeztek. az öregnek ismét játszania kellett — bönletés- böl. Még a piaci cigányok is nevettek az öregen. Biztatták a lányt a férfi ellen, nem sajnállak forintjaikat a mulatságért és sokszor addig játszatták, míg annak arcáról patakokban folyt a víz. a húrok közé. Ha nsgv- piac’ volt, többen gyűltek össze: körbeálllák vagy táncollak. s egv-egy fordulóra elkapták a lányt is. aki még ilyenkor sem feledkezett meg a kalapba gyűlő pénzről. Igaz., az. öregnek nem kellett ilyenkor lopni, jutott neki is a kihordott italból. Másra meg mire költött volna? Enni nemigen evett ilyenkor. Nem volt rá ideje. Néha, ha megéhezett, vettek a lánynyal egy nagy, négy forintos kiflit. Ezt felezték meg. Utoljára nagypiackor jöttek ki. A hónap első szerdája volt. Nem régen osztottak fizetést, reggel halkor már szabad placcot nem lehetett találni. Az öreg komótosan bontotta ki hegedűjét, felhangolt, majd ült még egy kicsit a piac szélén levő árokparton. Sötét ruhát, fehér inget viselt, mint mindig. Ezt is a lány kényszeritette rá, mert úgy tartotta, egy zenész nem viselhet akármilyen szedett- vedett göncöt. Mit szólnának a hallgatók, ha a hamis játék mellett, még egy toprongyos embert is el kellene viselniük? Pedig az öregnek ilyenkor nyáron veszett melege lehetett; amíg mások ingujjban is izzadtak, ó vastag zakóban várta az árokparton, hogy elrendeződjenek a zsibáru- sok, felállítsák sátraikat a pulóver- és cipőkészítő kisiparosok. Figyelte a készülődést, a lány valahol a piac másik végén beszélgetett ismerőseivel. Latolgatták a mai piaci lehetőségeket. A nép meg csak egyre gyűlt. Az árok mellett levő út túloldalán már javában gazdát cseréltek a farmerok, kozmetikai cikkek, pelenkák és ‘ törülközők. Ezeknek nem érdemes játszani — gondolta az öreg—. messzi földről jöttek, nénzt meg nem adnak. Később a lány is megérkezett. s már messziről rinakodott a férfira lustasága miatt./Az nehézkesen fölállt, hóna alá vette a hangszert és elindultak. Jócskán kerestek ezen a délelöttön. Kétszer is ki kellett üríteni a kalapot, any- nyi volt a két- és egyforintos. Délfelé már táncoltak is a hegedű keserves nyikor- - gására. nemsokára a lány is eltűnt az egyik férfival. Az öreg pihenhetett egy kicsit. Átvágott a piac túlsó oldalán levő füves rét felé, behúzódott egy fa árnyékába és leült. Kabátját maga mögé telte. hegedűjét meg egészen a fa tövébe, hogy ne ereszkedjenek meg a búrok. Nehéznek érezte magát; karját a feje alá tette, és az eget bámulta. Csak egy órácskát engedélyezett magának, így is attól félt, hogy a lány keresni fogja. Szemét lehunyta, s álmában óriási hegedűkkel álmodott, amelyeken nem is lehetett hamisan játszani. Látta a lányt is, éppen énekelt valamit, meg mosolj’gott közben, úgy, ahogyan már régen nem látta mosolyogni. Ilii *1 fa alatt találtak isi, a lel rá Hegedűjét még halálában is markolta. A mentőorvos azt mondta, a szíve vitte el. Pusztaíalvi Tivadar Beszéljük meg: Ami rajtunk múlik... A NAPOKBAN egy tanácskozáson, amelyen a levegő szennyezettségéről mért borsodi, miskolci adatokat ismertették, a KÖJÁL igazgatója a tényeket röviden így summázta: „Korom, nitrogéríoxid, kéndioxid — Szemere utca. Miskolc, gépkocsi-közlekedés ...” Folytawatnánk a sort, mégpedig így: dübörgés. csikorgás, tülkölés, csattogás, zaj ... Zaj az utakon, tereken, zaj a lakóházakban, nyugalmat remélt otthonunkban, és zaj a munkahelyeken. És következnek a decibelekben, milligrammokban mért adatok a méregről, amely a levegőben van. a vízben van, s az utca zajában van; a lassan ölő méregről, amelyet a levegővel, a vízzel, a környezet zajával magunkhoz veszünk, születésünktől kezdve szervezetünkben hurcolunk. Egészségőrök, a Közegészségügyi-Járványügyi Állomás szakemberei vizsgálják a levegő, a víz szennyezettségét, a zajt: a város főútvonalain. a kevésbé forgalmas utcákon; az új lakótelepeken helyezik el műszereiket.. Máskor a lakosság segítségét kérik: írják le, milyen zajt észlelnek, hogyan hat rájuk a gépkocsik, motorkerékpárok, az árura- kodások zaja; a közeli üzemekből, szórakozóhelyekről, vagy éppen a szomszédból áthallatszó lárma? Itt pedig álljunk meg egy szóra! Mert amíg nagyüzemeinkben. gyárainkban már kezdik mérsékelni a károsító hangokat, vagy ahol ez nem lehetséges, különböző eszközökkel védik a dolgozók hallását, egészségét, lakásainkban, vagy az utcán mi magunk megleszünk-e mindent, vagy akár egy keveset is teszünk-e környezetünkért, magunk, s embertársaink egészségéért? Amikor bérházi lakásainkban felrúgjuk a társadalmi együttélés szabályait, szőnyegünket. portörlő rongyunkat az alattunk lakó nyitott ablakába rázzuk; amikor az erkélyen könyökölve örvendezünk, hogy serdülő fiunk a hangtompító nélküli motorral milyen bátor, s nem utolsósorban hangorkánnal kísért Jiázi tömb körüli versenyt rendez a langyos nyárestéken ... Pedig tudjuk: a szomszédban lakók már aludnának, ha hagynánk őket. hiszen három műszakba járnak, s tudjuk magunkról, milyen fárasztó, idegesítő az, amikor a zajtól csak forgolódunk az ágyon. Amikor a zajos környezetben lakó munkásember reggel a műszakból hazatérve nehezen alszik el. a szellemi dolgozó pedig fáradtan ébred, ilyen-olyan betegségről panaszkodik. Nem is sejti, hogy a munkahelyi, az utcai és az otthoni zaj okozta a bajt. Mint mondtam: az üzemekben már felismerték, hogy tenni kell, s a lehetőségekhez mérten tesznek is ellene. Orvosok, pszichológusok tartanak rendszeres vizsgálatot, költséges berendezéseket építenek be. A lakó- hazák, s a ház körüli terek zajtalan!tusához nem kellene külön beruházás, csupán a közösség tagjainak kellene akarniuk. Azoknak. is, akik oly gyorsan megírják panaszos, bejelentő-feljelentő leveleiket a tanácshoz, az újsághoz, a rádióhoz, a televízióhoz, ha a bal oldali szomszéd által okozott zajról van szó. miközben a levélírás alatt a legnagyobb hangerőre állítják a magnót, a rádiót, hogy a jobb oldali szomszéd se tudjon aludni . A LAKÓHÁZI társadalmi együttélésnek sokféle szabálya van. de mindegyik alapja az: kölcsönösen tiszteletben tartva, kölcsönösen figyelembe véve egymást — tanuljunk meg eevütt lakni. Ehhez valóban nem kell beruházás. csak akarat és szándék, és ez csak rajtunk múlik! Ünodvári Miklós
