Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

1977. július 31., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ■HMVHMMMMaBmi I > 5 í i t 1 ) l I \ f i 5 5 J 1 c Á 1 c i. •t t i< t t IH^Maä»äxä wzTantw« *äat*w, «agsctc* *w ■ DZIENHIK VQh&xm ZJBDKOCZONEÍ FARTIÍ ROBOTKiCZBÍ Imi i százmillió tonna síéi fiiöiötl van Borsod lengyel tcstvcrincgycjc, a Katowice vajdaság ha­sonlóképpen a nehézipar bázisa, mint a mi szőkébb hazánk. A Trybuna Robolnicza, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Ka­towice vajdasági Bizottságának lapja július 20-i számában terjedelmes elemző cikket közölt a lengyel szénbányászat fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről. Ebből közlünk most kivo­natosan. Iával és esti tagozatos tech­A lengyel szénbányászat az idén juiius 14-ig 1UU millió tonna kőszenei termelt, any- nyit, amennyit 19üü-ban, az egész esztendőben. Ez a ki­magasló eredmény tanúDi- zonyitéka annak, hogy az egész bányászlársadalom po­litikailag és szakmailag mé­lyen elkötelezte magát a LEMP VI. és VII. kongresz- szusan kitűzött célok megva­lósítása érdekében. A lengyel szénbányászat 1945-ben még csak 27(, 1976-ban már 179,3 millió tbnna sze­nei termelt, amelynek jelen­tős mennyisége kokszolható. A termelési terv 1977-re löt» millió tonna. Könnyen ki­számítható, hogy — ha júli— ,us 14-ig már 100 millió ton­na szenet küldtek a felszín­re —, az idén az eredeti cél­kitűzést túl fogják teljesíte­ni. A dinamikusan fejlődő lengyel szénbányászatnak, kimagasló eredményeinek több összetevője van. Ezek között kell említeni, hogy a lengyel szénbányászát arcu­latát jelenleg magas szak- képzettséggel rendelkező, szaktudását állandóan gyara­pító munkás- és műszaki gárda határozza meg. Míg 1949-ben egy szénbanya vál­lalat átlagosan hét mérnököt és 33 technikust foglalkozta­tott, 1970-ben már közel 70 mérnök és 200 technikus vesz részt egy-egy szénbánya vállalat termelésének irányí­tásában.*1 Ma már a lengyel szénbányászat 27 ezer felső- iskolai — ebből 17 ezer mű­szaki — és 55 ezer középis­kolai végzettségű dolgozót foglalkoztat. A fizikai dol­gozók több mint 80 százalé­ka már szakképzett bányász. A felszabadulást követően Lengyelországban 205 ezer bányaipari dolgozó szerzett vájár —, és több mint 55 ezer dolgozó bányásztechni- kusi képesítést. A lengyel bányászat összesen 217 vá­járképző szakiskolával, nap­pali tagozatos szakközépisko­nikumrnal rendelkezik. Ezek­ben az intézményesben az új tanévben már összesen (jü ezren ismerkedhetnek ma­gasabb fokon a szakmával. A bányamérnöki gárdát a Gliwicei Műszaki Egyetem, és a Krakówi Bányász-Ko­hász Akadémia, valamint a Wroclawi Műszaki Egyetem bányászati kara képezi. A lengyel szénbányászat kimagasló sikereinek fontos előidézője az állandó és kö­vetkezetes műszaki fejlesz­tés, a gépesítés. Lengyelor­szágban a felszabadulás óta 15 új szénbánya vállalat lé­tesült, és a jelenleg összesen 05 üzemelő bányából ez idá­ig 50 nagy bányavállalatnál hajlottak végre rekonstruk­ciót, korszerűsítést, koncent­rációt. A bányákban a leg­fontosabb munkahelynek a szénialat tartják. Míg 1960- ban a frontfejtések az össz­termelés 00 százalékát adták, ma már az összes kitermelt szénmennyiség 87 százaléka kerül ki ezekről a nagy tel­jesítményű munkahelyekről. Az utóbbi időben egyre több úgynevezett komplex beren­dezést telepítenek a front­fejtésekbe. A fejtés, a bizto­sítás, a rakodás és a szál­lítás műveletét gépesítő komplexumok száma az 1970. évi 21-gyel szemben, ma máá eléri a 290-el. A komplex módon gépesített frontfejté­sek részesedése az összter­melésből az 1972. évi 9,9 szá­zalékkal szemben ez év áp­rilisában már elérte az 54,7 százalékot. 'Magas fokon gé­pesített. a szén jövesztése. Az első lengyel gyártmányú szénkombájnt 1950-ben he­lyezték üzembe. Ma már 000 ilyen jövesztő gép üzemel. A gépesítés és a jobb mun­kaszervezés mellett jelentős szerepe van a termelés kon­centrálásának. Az utóbbi időszakban jelentősen csök­kent az üzemelő frontok szá­nta, ugyanakkor a teljesít­mény növekedett. Így példá­ul a termelés koncentrálásá­nak következményeként 1977 első felének végére egy-egy bányavállalat napi termelése átlagosan már 0242 tonna, szemben az 1970 évi terme­lési eredményekkel, amikor a bányavállalatok átlagos napi termelése 5850 tonna volt. Ugyanez idő alatt egy- egy frontfejtésből ma már az 1 íríO-e.s 484 tonnával szem­ben 805 tonna szenet külde­nek a felszínre naponta. A lengyel szénbányászat­ban alkalmazott dolgozok át­lagos életkora 30 év, a 40 éven aluliak részaránya 65 százalék. A Lengyel Népköz- társaság társadalmi-gazdasá­gi fejlődésének megfelelően sokoldalúan javulnak a bá­nyászok és családjaik élet­körülményei is. így például 1971. és 1975. között 57,0 ezer bányászcsalád jutott új la­káshoz. Az idén újabb 18 700 bányászcsalád költözhet új otthonba. S ez a folyamat a jelenlegi ötéves terv idősza­kában tovább emelkedik. A gépesítés ellenére is nehéz fizikai munkát, végző és mos­toha körülmények között dolgozó bányászok egészség­ügyi ellátására is megkülön­böztetett figyelmet' fordíta­nak. A múlt évben közel 319 ezer bányászt üdültettek, akik közül 11 ezren kaptak beutalót külföldi üdülőkbe és szanatóriumokba, a Szovjet­unióba, Bulgáriába, Romá-| niába. Csehszlovákiába és Magyarországra, Több mint száz orvosi rendelőintézet és hat bányászkórház tartozik az iparág igazgatása alá. Számos intézkedés született a bányászok munkaviszonyá­nak javítása érdekében. Ezek hatékonyságát leginkább az mutatja, hogy a baleseti helyzet rendszeresen javuló tendenciát mutat. A lengyel szénbányászat balesetvédel­me világviszonylatban a leg­jobbak közé tartozik. A múlt évben — az előző éveknél jelentősen többet — összesen 4402 millió zlotyit költöttek balesetvédelemre. Az ország felszabadulása óta Lengyelország összesen 780 millió tonna szenet ex­portált, szinte a világ min­den részébe, mintegy ötven országba. A külföldön érté­kesített szén volumene állan­dóan emelkedik. A lengyel szénexport 1971-ben már meghaladta az évi 30 millió tonnát, az idei előirányzat pedig körülbelül 40 millió tonna. Az iparág az 1977 el­ső felére eső részarányos ex­porttervet 100 százalékra tel­jesítette. De nemcsak szenet expor­tál a lengyel szénbányászati iparág. Külföldi megrende­lésre tervdokumentációkát, bányagépeket és különféle berendezéseket is szállít. Ezek exportja szintén álla­dóan növekszik. 1970-ben bá­nyagépekből és berendezések­ből származó exportbevé­tel 57 millió deviza zlotyi volt. ami 1975-ben már H3 millió deviza zlotyira növe­kedett. <KK) A Győrbe , vezető Ml-cs autópálya legnagyobb mii- tárgya lesz a - Nagyigmánd halárában épülő völgyhíd. A 100 ■ «éter hosszú, több mint 80 pilléren álló vasbe­ton szerkezet egy vasútvo­nal -és a Conco patak felett halad majd át. A Hídépítő Vállalat dolgozói először a bal pályát készítették cl. s innen építik majd a híd másik oldalát. Uszályokon szállítják a követ a tokaji kikötőből a partvédelmi munkálatokhoz, mint balol­dali képünkön látható. Jobb oldali ké>'"r>k Stumpf János roesóvezctőt ábrázolja, aki már bosszú évek óta járja a vizeket, s így jó ismerője a Bodrognak is. éle Szokták mondani, a Bodrog nem szüle­tik, hanem lesz. Három folyóból, az Onda- vából, a Laboréból és a Latorcából jön lét­re. Hazánkban az országhatártól a Tiszáig 49 ezer méteren keresztül ,,él” a folyó. Ed­digi élete során sok örömet, de sok gondot is okozott. Különösen a gyors vonulásé ár­vizek idején. A íolypt természetesen gátak őrzik. De nem mindenütt. Különösen a fo­lyó bal partján hiányzó töltés okozott ez idáig sok gondot az árvízvédekezések ide­jén. Megyénk területén egyébként ez idáig több mint 407 kilométer árvízvédelmi fő­védvonal épült ki összesen, de ebből több mint 180 kilométer úgynevezett magassági hiányos. A negyedik ötéves terv időszakában, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság folytatta — többek között — a Bodrog bal parti töltésrendszerének az eKgtóSfcét, Le- ninváros térségében pedig.tjmrc"Áthelyezés is történt. Az V. ötéves, időszakában, mint ahogy ezzel aa^d^zággyülés nyári ülésszaka is l'oghüiljp^öít,'tovább folytatják ezeket a munkálatokat. A tervek szerint megépül a Bodrog bal parti töltése Vaj­dácska és as. országhatár közötti szakaszon és megkezdik a Sajöszöged—Leninváros—Ti- szakeszi árvédelmi szakasz fejlesztési mun­kálatait is. , Az ÉVIZIG I_es számü szakaszmérnöksé- gének. a vezetője, Tausz József, áriról tájé­Ha szükséges, az KVÍZIG műszaki búvárai dolgoznak a viz alatt a speciális feladatok megoldásán koztatott, hogy az említett szakaszon már megkezdődtek a munkálatok, elsősorban a régi véderdő kitermelésével. Ezt követően kerül sor számos nagy munkagép „beve­tésével” a töltés megépítésére 13 ezer 600 méter hosszúságban, amelyet 1978. decem­ber 31-ig káli befejezni. Üj nyomvonalra helyezik az árvízvédelmi telefonvonalakat is. És természetesen az új töltés mellé uj véderdőt is telepítenek. Mostanság a Bodrog éli megszokott, nyu­godt. életét. Vizével, halaival segíti az ean- bert életében és munkájában. fclCÉÉ L.L. : — Csecsemő a csomagtartóban — Két ió aktája — A zongora zsanérja A sapka tisztelgésre vár. Az esernyők — hirtelen nem is lehet megszámolni, meny­nyi van itt belőlük — ösz- szezárva pihennek a sarok­ban. Táskák, szatyrok, kesz­tyűk, salak, kis- és nagyka­bátok pulóverek, munkásru­hák, bőröndök sorakoznak a polcokon. Feledékenységünk — s talán meg lehet koc­káztatni — jólétünk jelei. * Sokan emlékeznek még a következő esetre, Miskolcon, a Tiszai pályaudvartól nem messze történt. Két, megva­dult, izmos ló vágtatott fcl- alá a villamossínek között. Gazdátlanul, félve a száz és száz gépjármű között keres­ték az ismerős gazdát, a megszokott istállót. Szemük, orruk kitágult a rohangá­lásban. nyerítésükkel pró­bálták riogatni a robogó au­tókat. Többször majdnem balesetet okoztak. Nagyne- hezen tudták csak befogni az állatokat. Első hallásra furcsán hagzik; a lovak ta­lált tárgyak — a .Miskolc városi Tanács első kerületi hivatalának fennhatósága alá kerültek. '''Ugyanúgy, mint a biciklik, karórák, táskák, vagy bármi, amit el­hagy az ember. Igaz. a ta­nácsnak nincs istállója, de ha ilyen bejelentés érkezik, kötelesek azonnal intézked­ni. A lovakat befogták, majd kiadták egy mezőőrnek, aki megfelelő ellenszolgáltatá­sért ellátta az állatokat. Ér­dekességként; az akták sze­rint a két ló egy nap alatt 40 forint 50 fillér értékű ta­karmányt evett meg. — A legtöbb gond az ál­latokkal van — mondja a hivatal alkalmazottja. — Sok kutyát hoztak már ide, de volt már tehenünk, ma­lacunk, sőt papagájunk is ... De a madár már „elre­pült”. Mert mi lenne, ha egy papagályt is mezőőrnek kel­lene gondozni?... A megyeszékhely első ke­rületi hivatalának talált tárgyak raktárában most csak egy kerékpár árválko­dik. A páncélszekrény nem sokkal gazdagabb; egy vi- seletes kistáskában levő ko­pott nyelű kalapács, egy óra és egy aranynak látszó kar­kötő. — Inkább keresni jönnek hozzánk — mondja az ügy­félszolgálat vezetője. — Az elmúlt hónapokban a leg­értékesebb az a takarélibe- tétkönyv volt, amit 36 ezer forinttal hagytak el. De jöt­tek már a közelmúltban ér­deklődni egy 5 ezer forintot tartalmazó autóstáska és égy mahagóni fából készült zon­gora zsanérja után is. Egyi­ket sem hozták be hoz­zánk ... Szabályok és leendők — a teljesség igénye nélkül: A beszolgáltatott tárgyakat há­rom hónapig kell megőriz­ni. Ha a tulajdonos nem je­lentkezik ez idő alatt, akkor a Bizományi Áruház Válla­lat megveheti, ha a BÁV becsüse eladhatóhak találja. Ha a megtaláló igényt tart az általa beszolgáltatott tárgyra — elviheti. Kivétel azonban van. Ezek közül néhány. Útlevél. valuta, pénz, (ezeket rövid határi­dőn belül vagy a rendöiség- re, vagy a Pénzügyminiszté­riumba kell elküldeni), es a katonai felszerelések. * A MÁV Tiszai pályaudva­ri raktárában már jóval több holmit őriznek, mint az első kerületi hivatalnál. Az irodai páncélszekrényben hat zseb- és táskarádió, egy szovjet gyártmányú kiske- pernyős televízió, órák, s egy tucat szemüveg vár gaz­dára. A talált tárgyakkal foglalkozó hölgy a raktárba vezet. Csaknem ezer, felcé- dulázott tárgy sorakozik a mennyezetig érő polcokon. Itt aztán végig lehet nézni, hogyan változnak az évsza­kok. Január, február, márci­us* pulóverek, kesztyűk, té­likabátok, sálak. Április: esernyők, egy szaxofon, amit Forró-Encs állomásról hoz­tak be. egy W. C.-ülés... A nyári hónapok polcai a könnyű nylonszatyrok, átme­neti dzsekik. törülközők, esernyők, kistáskák gyűjtő­helyei. Szeptember, október, november: sapkák, mikádók táskák... — Két éve egy csecsemőt hoztak hozzánk. A szülei íentfelejtették a csomagtar­tóban. Ügv jötte’- vissza ér- e. Képzelheti, hogy mit kap­tak ... háborog a vezető. A vasúti kocsikban felej­tett holmikat szintén a BÁV veszi meg. Teimészetesen ak'.ier. lm tulajdonosaik nem jelentkeznek. — Rendszeresen árvere­zünk is — mondja a talált tárgyak osztályának vezető­je. — Kéthavonként kerül sor erre, s azok a tárgyak, amelyeket az árverés után meg kell semmisíteni, már tényleg nem érnek semmit. Puszt&íalvi Tivadar

Next

/
Thumbnails
Contents