Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-17 / 167. szám

1977. júFius 17., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 ÍV tegnapokkal múlik a nyár tr ~i ló Ili ie|ftpják sz áiinukat it Idén is tegnapokból épít- 1- kezik az esztendő. Maid két- száz tovaröppent idődarabból t, ímelkedik már az 1977. év á háza. A fal napról napra ma- Sasabb, minden inából hol- ' napra a tegnap téglája lesz. ■' Változnak a funkciók, amire ' rna azt mondjuk, éljük, nem- ■' sokára éltünkké módosul. A vaa. volttá válik. Az embernek mire marad s slég ideje? a Az ember alig ocsúdik fel ' a tavaszi munkák sárral, víz­zel, széllel bélelt kuszaságá- „ Jól, s máris odacsöppen az arató nyár égő kalászai közé. Most ezt éli, ez ad neki dol- íot, verejtéket, óhajtást a jó ideg sör után, s maggal teli sákokat. De a tegnapokkal túlik a nyár, a magérlelő apók száma nagyon is be- atárolt. Végtelen a munka, jvéges a rájutó idő. j Végeredményben mindegy, pvasz van-e vagy nyár. Mindössze az ember szerepe n Változik: a szántó-vetőből - arató lesz. A „színpad” azon- 2 pan ugyanaz, mint régen. S szereplők dolga változat- 11 fanul sok. Aki két órakor még a nyár ötétjében kel, az megnvújt- a a napot, de álmait is meg- opja. S a szeme bármennyi- e alkalmazkodik a másmi­lyen ébredéshez, a hajnalok hegyes szögű napsugaraira összeszűkül a szürkülethez szokott pupilla. * A hejőkeresztűri He.iőmenti Tsz asztal simaságú tábláira hajnalonta korábban tör be a fény. Annyira azért nem korán, hogy ezekben a na­pokban megelőzné a bonsót betakarító kombájnokat. A szakáiéi határrészben éjfél 'Után két órával ntár dohog­jak az SZK-k, rendről csé­pelik a levágott borsót. Ezt Pevezik két menetben vég­tett aratásnak. • Ezzel a módszerrel len­re legjobb betakarítani mind o kétszáz hektárt, de annyira Pereg a szem, hogy kényle­Smife a A Miskolci Bányaüzem ve- i zetösége negyedéves szerző­dést kötött kilenc frontfejtő jé^ nyolc elővájó szocialista brigáddal. Alihoz, hogy a kol­lektívák megkapják a beígért lenek vagyunk egy részét egymenetben kicsepelM. Mindezt Mátyás Antaltól, a szövetkezet gépészmérnö­kétől hallom. Farkas László, az egyik SZK vezetője mondja: — Ezekben a napokban mindig két órakor kezdünk. Amíg harmat van, addig ki­sebb a szempergés ... Persze, ez csak a dolog egyik oldala. Ragán János, a másik kombájnos bosszús. — Reggel hét óráig hét „medvét" szedtem össze. A borsó vizes, sűrű, sok benne a zöld, nemcsoda, ha a ka­szarész hamar eltörnödik, s beszorul a csiga ... A termésről Molnár Ferenc mezőgazdász beszél: — Sajnos nem dicsekedhe­tünk vele. Átlagosan 15 má­zsával fizet hektáronként. Pedig biztatóan indult a bor­só. Tavasszal voltak itt nyu­gatnémetek. s ök is elége­detten nyilatkoztak a növény fejlődéséről. Később a szá­razság mindent visszájára fordított. Ezek a kavicsaljza­tú földek a legkisebb víz­hiányt is megérzik. Főleg a kötődés idején kellett volna az eső... A betakarítás sem könnyű, a borsó fekszik a földön... * A hejőkeresztűri Hejő- menti Tsz idei aratnivaló- ja: 200 hektár borsó, 100 hektár tavaszi árpa, 560 hek­tár őszi búza. A borsóról már elmondtuk, gyengén fi­zet. Nem rózsásabb a hely­zet az árpánál sem. Hektá­ronként mindössze húszmá­zsás termést várnak. A búza szerencsére jobb. Az eddig learatott terület, de az álló kalászok is ígérik a 40 má­zsás átlagtermést. A betakarítás terve Hejő- keresztúrban is komplex. Az aratásra rendelkezésre áll egy Claas Dominátor, két db E—512-es. egy SZK--5-ös és négy SZK—4-es kombájn, a szállításhoz hat IFA teher­gépkocsi, a szalmalehúzás­nem 65 ezer tonnával több szenet a tervezettnél, hogy közben javult, a balesetvédel­mi helyzet. hoz négy MTZ—50-es trak­tor. a tarlóhántáshoz, a nyá­ri mélyszántáshoz egv Rába Steiger és egy T—150-es erő­gép. * A hejőszalontai határrész­ben a Pap-tagban árpát vág a Cla.as Dominátor. Bizony rendkívül alacsonv a szára, és a kalászok is aprók. — Ez özvegyik leggyen­gébb táblánk. A talaj sem híres, silány homoktalaj, ezen a tényen a csapadékhiány csak tovább rontott. — ma­gyarázza Molnár Ferenc. — Szerencsére van ennél jobb árpánk is. Az árpatábla közelében a tsz kertészetében már bíz­nak a görögdinnyék. A horti Farkas Bandi bácsi azonban nem elégedett. — Ez még csak hagyján. De a megye más részein na­gyon rossz a dinnye. Lesz is ára az idén,, meglátják! A Rába és a T—15U-es — nyergükben Supálc Józseffel, Riz Józseffel — a Felső-gyep betakarított borsótábláit tö­rik nyújtott műszakban. Hogy ez mit jelent? Napi 14 óra munkát és 16—18 hek­tár felszántott területet. A Kertalja dűlőben egy katona, Poós Miklós ai'at. — Kikért a tsz az aratás­ra. Tíz napra kaptam enge­délyt. holnap már le is te­lik ez az idő. Szívesen jöttem haza. Ez a munka szabadabb, pénzt is hoz. de könnyebb­nek nem nevezhető. Tegnap is 11-kor kerültem ágyba, és ma már fél 5-kor itt voltam kint a határban... * Ezekben a napokban nem­csak Poós Miklós életét, jel­lemzi a korai kelés és a ké­sei ágyba kerülés. Traktoro­sok, szállítók, kombájnosok, mezőgazdászok ugyanezt mondhatják el magukról. Mindez a nyár, az aratás sajá­tossága. Hej őkoreszt úrban is, másutt is végtelen a munka és az idő véges rá. A* gyor­saságtól is függ, mennyi és milyen termény kerül be a magtárakba. A kalászban, a hüvelyben megtermelt szem ■nagy érték, veszteségmentes betakarítása kötelessége mindazoknak, akik tavasszal szántóvetőként útjára indí­tották a magot. Ezért mond­ják a hejőkeresztúriak: augusztusban már csak múlt időben szeretnének az aratásról beszélni. Hajdú Imre Diósgyőri kalapácsok Munkában a légkalapács, a salgótarjáni kohászati üzemben. A levelet az olaszországi Vareséből, az Innocente Ri- ganti cégtől küldték. Kari László, a Diósgyőri Gépgyár propaganda csoportvezetője hangosan olvassa: — Folyó hó 12-én befeje­ződött az ellenütős kalapács ellenőrző bevizsgálása, amely­nek eredményével elégedet­tek vagyunk. Ugyanakkor tel­jes megelégedettségünket kell kifejeznünk szerelőjük, Mor- csák Gyula munkájával kap­csolatban. akinek műszaki képességét és szakmai tudá­sát nagyra értékeljük. Szívé­lyes üdvözlettel: Rino Ri- ganti. — Gyakran kapnak ha­sonló. elismerő levelet ? — Hogy ne tűnjön dicsek­vésnek, azt mondhatom: elégszer. Ahhoz legalábbis elégszer, hogy tudjuk: világ­szerte jó véleménnyel van­nak a gyár által készített el­lenütős kalapácsokról, meg­becsülik szakembereinket. — Mióta gyártanak légka­lapácsokat? — Csaknem huszonöt éve — válaszolja Kripkó László vezető tervező. — Kezdtük az EK—6-os és az EK—13- as típusokkal, saját célunk­ra. Ezek még mechanikus kézi vezérlésű gépek voltak. — A fejlesztések során több szabadalom volt a ka­lapácsokra, s 1964-re befeje­ződött az új generációs csa­lád kialakítása. A korábbinál korszerűbb légkalapácsokat hat típusban gyárt juk 3 ezer­től 32 ezer méterkilopond ütési energiával. — Várható-e további elő­relépés? — Természetesen, hiszen eleget kell tennünk az igé­nyeknek. A jövő évre le­gyártunk egy 40 ezer méter­kilopond ütési energiájú ka­lapácsot. A működéséről csak annyit, hogy minden eddigi­nél modernebb lesz. Amíg tíz évvel ezelőtt a szerszámgépek 20—25 száza­lékát tették ki az alakítógé­pek, addig ma már ez az arány 30—35 százalékra nö­vekedett. A légkalapácsok- nak magas a világpiaci ára, nagy nyereséggel értékesít­hetők. — Tizenöt országba expor­tálunk ellenütős kalapácso­kat, hetven százalékban tő­kés, harminc százalékban szocialista országokba — tá­jékoztat Veláczki Péter, a műszaki kereskedelmi főosz­tály osztályvezető-helyettese. — Külföldi vevőink között van az NSZK, Olaszország, Franciaország, Anglia. Japán, Finnország, Brazília. A KGST-n belül hazánk sza­kosodott az ellenütős kalapá­csok gyártására, s Magyaror­szágon csak a D1GÉP készí­ti ezt a terméket. — Milyen bevételt jelent évente ez a gyárnak? — Az elmúlt évben 532 ezer dollár es 350 ezer ru­bel volt az exportunk. Az idén magasabb gazdasági eredményre számítunk, mert mar eddig 700 ezer dollar es 250 ezer rubelt kaptunk az eladott légkalapácsokért. — Miért elégedettek a ve­vők a diósgyőri kalapáccsal? — Először is: megfelelnek a magas követelményeknek. Mi helyezzük üzembe a gé­peket. segítünk a munkások betanításában. Egyéves ga­ranciát vállalunk, s tíz évig szállítunk alkatrészeket. Mi­lánóban szervizüzemet léle- sítéltünk, s embereink rend­szeresen elvégzik a szükséges karbantartásokat. — Hogyan propagálják a légkalapacsokat? — Erre hadd válaszoljak én — mondja Kari László. — Évről évre részt veszünk a külföldi vásárokon, bemuta­tókon. Jelen lesz termékünk a szeptemberben Hannover­ben megrendezésre kerülő II. nemzetközi szerszámgép vi­lágkiállításon is. A legkülön­bözőbb szaklapokba is írunk. A légkalapácsok üzembe helyezése, karbantartása 6—7 dolgozó feladata. A világjá­rók egyike a 45 éves Tóth Béla, az egyed i gépgyártó gyáregység szerelőlakNosa. — Hová készülök legkö­zelebb? Belgiumba megyek garanciális javításra, maid Hannoverbe, a világkiállítás­ra. Nős. két gyermek apja. Alapfokú nyelvvizsgája van németből, angolból, de nem lehet ..eladni” Portugáliában sem. Ha olyan országba kül­dik, amelynek nem beszéli a nyelvét, igyekszik a legfon­tosabbakat megtanulni. A no­tesz mindig a zsebben van, először a szerszámok és az ételek neveit írja fel. — Indiában bivallyal von­tatják a meleg vasakat a gyárban — meséli. — Kép­zelheti, milyen nehéz volt ilyen körülmények között szerelni. Brazíliában a gyá­ros úgy vette meg a gépet, hogy fogalma sem volt a működéséről. Egyre csak haj­togatta: leesik majd a mun­kadarab. Meglepődött, ami­kor látta, tévedett. — Elismerik a munkáját? — Háromszor kaptam Ki­váló Dolgozó kitüntetést, megkeresem az öt darab ez­rest havonta. — Mit érez. amikor járja a világot, s látja üzemelni a DIGÉP emblémájú légkala­pácsokat? — Büszkeséget... Igen, büszkeséget érzek. Kolaj László célprémiumot, alapfeltétel, inogy az akna 17 ezer tonná­ival több szenet adjon az elő- j írásban szereplő mennyiség- j nél. A termelésre vonatkozó feltételeket két fokozatban ál- lapították meg a kollektívák számára, s a pajzsos gépi fron­ton dolgozó brigádoknak pél­dául 155 ezer tonna szenet kelj a felszínre küldeniük a 205 800 forintos jutalomért. Az akna az első fél évben az egyedüli nyereségesen ter- '■ meló egység volt a vállalatnál. ; Az első öt hónapban a gaz­dasági mulató 10 és fél millió forinttal volt kedvezőbb a ter­vezettnél. A szén tonnánkénti önköltsége 2 forint 80 fillérrel alacsonyabb, az árbevétel 4 forint 80 fillérrel magasabb volt az előirányzottnál. Az akna éves szinten 100 ezer tonnás többlettermelést vál­lalt, s szeretnének mindvégig nyereségesen dolgozni. Éppen ezért csak sokat ter­melni kevés, a brigádoktól | minőségi munkát várnak. A j szén meddőtartalma nem ha­ladhatja meg a három száza­lékot, s a darabos szenek ará­nyát 37,5 százalékban hatá- , rozták meg. Lyuikóbányán az Az üzemvezető gal, sőt. belső feszélyezettséggel te­kint a belépő, fürge mozgású, szin­te álható pillantású emberre. — Parancsolj, foglalj helyet tit­kár elvtárs, megkínálhatlak egy feketével ? — Köszönöm. Jó lesz — bólint a vendég — hosszú értekezleten vet­tem részt, legalább egy kicsit, fel­pezsdíti a vérem. Az üzemvezető kisiet, visszatér, s picit összehúzott szemekkel mé­regeti a látogatót. Vajon mi hoz­hatta ide. hol, miben lehet a hiba. — Nem tartalak fel a munká­ban ? — Ugyan — mosolyodik el készsé­gesen az üzemvezető — a párt szá­mára mindig van időm. — Ez szépen hangzik, de... — valamit még mondana, de elharap­ja a szót, nehogy valamiféle okta­tásféle hangozzék el. — A párt-vb megbízásából jöttem hozzád — rukkol ki a látogató. — Párt-vb? Mit keresek én ott? — Az ügyed hozott ide. — Az én ügyem?! — Igen. Bejelentés érkezett elle­ned, hogy túlléped a hatásköröd, átlépsz a művezetők feje fölött, megsérted az üzemi demokráciát és goromba vagy. — Én?! — kerekedik tágra a kö­zépmagas, halk szavú ember tekin­tete, és a cigarettát fogó ujjai új­ra meg újra riadtan, idegesen rez­zennek meg. — Te ismersz engem hosszú évek ótaj Fel tudod tételezni, hogv. . A látogató — Itt nem a feltételezésről van szó. A tényekre vagyok kíváncsi. Meghallgattam a bejelentőt, és most azért vagyok itt, hogy téged is meghallgassalak. A titkár, hogy keményen, szi­gorral hangzó szavainak élét ve­gye, barátinak szánt mosollyal biz­tatja a másikat. — No, mi^van itt nálatok? Az üzemvezetőből erős sóhajtás­sal bu°''van elő. — Egy éjszakai látogatással kez­dődött az egész... — Éjszal>aival? Mit kerestél itt? — Volt egy nagyon sürgős mun­kánk. Te tudod a legjobban, hozzá­tok futott be az információ, hogy a megrendelők egy időben rekla­máltak a késéseink miatt. Nem hagyott békén a gondolat, aludni sem tudtam qiiatta. Azon vettem észre magam, hogy már fel va­gyok öltözve, a gyár udvarán bak­tatok. — Gondolom, volt egy kis ria­dalom? — Szándékosan nem a főbejára­ton mentem. Ha a darus meglát, rögtön riasztotta volna az embere­ket. A hótulsó kisajtón léptem be. A, legelső, amibe belebotlok, egy ember volt, aki kényelmesen meg­ágyazott magának a munkapadon. — Te, meg jól megmondtad a magadét. — Nem. Megráztam, barátságo­san jó reggelt köszöntem neki, és mentem tovább. Az egyik óriási csőben hárman pihentek, őket is csak jó reggelttel köszöntöttem. Két ember ülve, egymásnak hátat vetve aludt. Az egyikük nagy da­rab, mogorva fickó. — Ezt tollad le. — Nem. ö kapott le engem. — Ezt nem értem. — Nekem esett, hogy mit leske- lödöm én utána. Van neki műve­zetője, aki jól tudja, hogy kinek, mi a feladata, s ha ő elvégezte munkáját, a művezető nem szól. mi közöm hozzá, minek ártom be magam az ő belső ügyükbe. — Igazán nem vitatkoztál, nem veszekedtél velük? Az üzemvezető arcára a megbán- toltság szomorkás, kesernyés mo­solya lopakodik. — Hát olyannak ismersz? — Nézd, hiszek neked — szűri a szót megfontoltan a párttitkár. — Elhiszem, hogy csak jó reggeltet köszöntél, nem küldted el őket va­lahová, de annál érthetetlenebb számomra az egész. — No. igen, nem szóltam a kö­vetkezményekről. — Ügy, tehát mégis volt? — Igen. Tudod, ebben az üzem­ben, mint munkás kezdtem. Dol­goztam, elvégeztem az iskolát. Nem a diplomára akarok én utalni, ha­nem arra, hogy jól ismerem a munka nehézségeit, sót személy szerint az embereket is. A szemem egy pillantásra átfogta az üzemet, és oly jólesett látni, hogy egykori szaktársaim, sőt több fiatalt ne­veltem, az álmosságot, a fáradtsá- -got leküzdve szorgalmasan dolgoz­tak, úgy fájt az alvónak, a közös­ség ügyével nem törődő emberek közönye, lustasága. Másnap éjsza­ka pusztán a bizonyosság kedvé­ért mentem be. Ugyanaz a kép. — Akkor robbantál ki? — Nem én, hanem azok, de csak később. — Miért kerülgeted a forró ká­sát? Térj a lényegre! — De hiszen arról beszélek. Jött a bérfejlesztés, s akik két ember helyeit is dolgoztak, azok többet kaptak, ott vastagon fogott a ce­ruza, az alvó embereknek meg vo­nás sem jutott, és elmaradt a mű­vezető prémiuma is. És ekkor tört ki a botrány. Hát ez történt... És most — parázslik fel újra az üzemvezetőben a nyugtalanság — mi neked, a pártbizottság titkárá­nak a véleményed? — Sejtettem, hogy ilyesmi van a háttérben . . Az üzemvezetőben kadna minden feszültség, újból kérdez: — Mondd, te mit tettél volna a helyemben? — Pontosan ugyanezt!... No, — mosolyodik el —, igyuk meg a fe­ketét. mert nagyon kihűl ... Csorba Barnabás j első fél évben úgy adtak csak- r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents