Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-16 / 166. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. július 16., szombat ttssg-rftlB ■ Anikó és Pancsa valame­yik nap egymással verseng­je újságolták: — Az anyukámmal vol­,unk megvenni a táskát! Egy csomót elénk tett a néni a boltban, én meg felpróbál- 1 am ... Olyan egérkéset vet­tünk ... Pancsa fölényesen rále- gyintett. — Nekem már régen meg­vették a táskát, és most me­gyünk a füzeteket is meg­venni ... Mint két kis. kofa, úgy ad­ták elő a nagy újságot; lé­vén, hogy nekik — ősszel nennek ugyanis az el­ő osztályba —, az iskolás- .nivolttal együtt járó kötele­zettségek igazán nagy újság­nak számítanak. Később per­sze, ha már néhány osztály padját „elkoptatták”, bizo­nyára ők sem szívesen hal­lanak arról a nyáron, hogy van füzet, ceruza, iskolatás­ka, tankönyv a' világon... Nem a vakáció-rontás szán­dékával néztünk körbe egy kicsit a boltokban, hanem azért, hogy tájékozódjunk: felkészült-e a kereskedelem a minden esztendőben visszaté­rő tanévnyitásra. A PIÉRT vezetői csütör­töki sajtótájékoztatójukon úgy nyilatkoztak: hogy ele­gendő füzet (kivétel a spirál­füzet), ceruza, gyurma, rajz­tábla kerül a kereskedelem­be. Kevesebb lesz a hiány­cikk, az ellátás megfelelő, s amiből a hazai ipar nem tud eleget tenni az igényeknek, importból elégítik ki azt. Nos, ezzel megegyezik a Bor­sodi Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat áruforgalmi osz­tályvezetőiének, Szabó End­rének a tapasztalata is. Az osztályvezető elmondta: a tavalyihoz képest is jobb az ellátás, s a nagykereskede­lem ígérete szerint szeptem­berig a most még esetleg hi­ányzó áruk is megérkeznek. A rajztáblából és a különbö­ző ironokból — ezekkel ta­valy voltak problémák — megfelelő az ellátásuk. A hozzájuk tartozó boltoknak a szokásos készletén felül négymillió forint készletet engedélyeztek. így a szüksé­ges taneszközök döntő része már a boltokban van, hiszen hétfőtől, július 18-tól meg­kezdik a 20 százalékos en­gedményes füzetvásárt is. A BiK boltjaiban pedig ebben az idényben is lesz bonak­ció! Ami viszont a másik fon­tos „kelléket”, az iskolakö­penyt illeti; a köpenyfron­ton nem rózsás; a helyzet. Igaz ugyan, hogy a stooáras iskolakupenyből — Búron Béla, a Ruházati Kiskeres­kedelmi Vállalat áruforgal­mi csoportvezetője tájékoz­tatása szerint — 15 ezret biztosítanak részükre, a vi­szonylag olcsó, de meglehe­tősen esetlen ruhadarabot nem szívesen vásárolják a vevők. A vállalat a „nem stopáras” köpenyekből -0 ezer darabot tud beszerez- , i, ezen belül viszont első- . orban a lánykaköpenyek választéka kielégítő. A kis­fiúkkal mostohábban bánik az ipar... Egyébként a meg­rendelt árumennyiség ötven százaléka már a boltokban van, augusztus 6-ig a többi is megérkezik, s ha szüksé­ges, úgy más megyébe is el­mennek áruért. A boltokban most kezdő­dik majd meg a nagy for­galom, hiszen eddig jószeré­vel csak azok „biztosították be" magukat, akik augusz­tusban veszik ki a nyári sza­badságot, s el szeretnék ke­rülni, hogy a tanévnyitó előt­ti két hétben órákig álljanak sorba, várva, hogy bejussa­nak az üzletekbe. A polco­kon pedig ott sorakoznak már az iskolacsomagok és a táskák. A Széchenyi u. 52. sz. alatti papírboltba a rendéit háromezer táskából 2500 már megérkezett. A Hunyadi ut­cai papírboltban pedig 2000 általános iskolai füzetcso­magot készítettek... S mi­vel az iskolák legtöbbjében — legalábbis az elsősöknek — kiadták, hogy mire lesz szükségük, a felesleges ki­adások is elkerülhetők. Mi Miskolcon néztünk széjjel. De az ellátásról szóló infor­mációink az egész megyére érvényesek. Csutorás Annamária Fotó: Szabados György Megvan minden a füzetcsomagban. Zita már várt a pilla­natra, amikor az „igazi füzetek” csak az övéi lesznek. JEGYZET _____________________ ! Líra ■ i i A teherautó megáll, még egy jó adag égésterméket J bocsát ki magából, majd a pilóta leveszi a gyúj­i ' ' tást. A ponyva alól srácok bújnak elő, nyújóz- j kodnak és megkezdik a lerakodást. Erős szigetelésű i villamos vezetékek, konnektorok, különleges rendelte- 1 tésű kapcsolótáblák, aprócska jelzőlámpák sokasága, ! trafók, mérőműszerek, ruhásszekrény nagyságú vala- i mik. Érkezésük előtt szakemberek már nyilván meg- j vizsgálták —, ha nem, akkor majd most megvizsgál- i jak —, feljegyezték, egyeztették az amperekről, a wat- | tokról, a kimenő, a bemenő teljesítményekről szüksé- i ges tudnivalókat, a terhelés mennyiségét és minden 1 egyebet, ami ahhoz kell, hogy a most hozott felszere- ! lés a munkálatok elvégzése után üzembe állítasson, * működhessen. Látszik, hogy a felszerelés működtetéséhez az úram- i nak, korunk legfontosabb energiájának igen nagy sze- | rep jut. Nélkülözhetetlen szerep. Messziről érkezik az i áram, előbb magasfeszültsággel, hatalmas vastravérze- ' ken, majd a transzformálás után a hálózati vezetéke- ! ken, annak rendje-módja szerint, kár is most erre gon- i dőlni. Persze, a berendezést itt is csatlakoztatni kell, J feltehetően szükséges még újabb „letranszformálás” is, • .ehhez való műszer is lehet a berendezések között. Ne- i künk, a lerakodást szemlélőknek, nézőknek erre is feles- 1 leges gondolni. Meg arra is, hogy mindennek a beren- ! dezésnek a megtervezéséhez, elkészítéséhez milyen pre- ' cíz, mérnöki, technikusi munka kellett és nem is csu- J pán egy szakmából. Persze, hogy felesleges minderre i gondolni. Hiszen régóta ismert, mindennapos jelenségről van i szó. Méghozzá olyan jelenségről, mely kellemes éj- J ményt, az ember legbensejére, lelkére haló, mondhat- i nók lírai élményt hivatott nyújtani. A teherautón 1 ugyanis a szokásos felszereléssel megérkezett a beat- , zenekar. ! (pO Miért késik a szendrői művelődési otthon építése? Még az 1950-es évek ele­jén vetődött fel a gondolat, hogy Szendrő nagyközség új kultúrházzal gazdagodjék, de az isdelényi járási Tanács nem támogatta az elképze­lést, mivel nem volt megfe­lelő anyagi fedezet. A gon­dolat tehát gondolat maradt, Szendrő pedig kultúrotthon nélkül ... A 60-as évek vé­gén úgy tűnt: változás lesz. Ekkor ugyanis a község ve­zetői — Lukács János ta­nácselnök és Slaller Sándor vb-litkár -t- olyan értesítést kaptak felettes szerveik­től, hogy a tanács 3 millió forintot kap egy új kultúr- ház építésének beindítására, később pedig, helyi erőfor­rásból és külső támogatás­sal a hiányzó összeget bizto­sítják. A kérés az volt: gon­doskodjanak a tervdokumen­tációról. Az elképzelés sze­rint a tiszalúci kultúrházat adaptálták volna a község­be. A helyszíni szemle után 1969-ben megkezdődött az építkezés: a kivitelező a já­rási tanács költségvetési üze­me lett. — A szendrői tanács ek­kor nem rendelkezett kész­pénzzel, csupán a megyei ta­nács 3 millió forintjára tá­maszkodhatott. Ebből kezd­tük meg az építkezést — mondja a tanácselnök. — Eleinte szépen haladtunk: az alapot a költségvetési üzem elkészítette és a fel­menő falakból is mintegy másfél métert megépített, le­hat mintegy másfél millió Ft értékű munkát elvégeztek. Már ekkor látszott azonban, hogy a tető alá hozáshoz — a még meglevő másfél mil­lión kívül — további 500 ezer forintra lenne szüksé­günk A szendröieknek nem volt pénzük, elmaradt a felsőbb támogatás is, és a megfelelő szervezés hiányában a hely­béli üzemek, szövetkezetek sem nyújthattak segítséget. Pedig ekkor még előteremt­hették volna azt a félmil­liót. Az idő múlott és tettek helyett szerződésbontás, le­vonulás, a munka abbaha­gyása történt. A megyei ta­nács által biztosított három millióból másfelet felhasz­náltak. A megmaradt másfél millió forint sorsáról Stal- ter Sándor vb-titkár mond­ja: — Időközben vízvezeték építéséhez kezdtünk, és ah­hoz, hogy a gerincvezetéket megépíthessük, 200 ezer fo­rintra volt szükségünk. Ek­kor ehhez , a pénzhez nyúl­tunk, majd az újabb beru­házások során fel is használ­tuk. * Eddig a kultúrház építésé­nek múltja. És a jelen sem biztató. Aki ma Szendrőn át­utazik, vagy éppen ott idő­zik, kőhalmot lát, „vár” he­lyett ... Az építkezés tovább­iba is áll. De mi várható? Lukács János tanácselnök: — Felsőbb támogatásra az V. ötéves tervben nem igen számíthatunk. Helyi erőfor­rásból pedig továbbra is ki­látástalan az építkezés foly­tatása, mert a beruházási jogszabály szerint csak ak­kor kezdhetnénk újra a. munkát, ha a teljes beruhá­zási összeg a rendelkezé­sünkre állna. Ez pedig, mi­vel az építési anyagok ára emelkedett, időközben 7 mil­lióra duzzadt... ' Stalter Sándor vb-titkár: Segítségért fordultunk a helyi üzemekhez: a termelő- szövetkezethez, álész-hez, de a megajánlott társadalmi munkán felül konkrét anya­giakkal nem tudnak segíteni. És milyen állapotban van az elkezdett épület? — Megpróbálták állag- megóvását; letakartuk kát­ránypapírral, de éveken ke­resztül ez nem lehet megol­dás — mondja meggyőzően a vb-titkár. # Eddig a beszélgetésünk. S még csak annyit, Szendrő A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa kulturális bizottsága szervezésében im­máron. tíz esztendeje hagyo­mányosan megrendezik a kü­lönböző szakszervezeti mű­vészeti csoportok, együtte­sek szemléi»;, szakmai-bará­ti találkozóját. így rendsze­resen találkoznak egymással a fúvószenekarok is, ame­lyek ma és' holnap — 16-án és 17-én — Immáron ötödik .alkalommal vesznek részt ilyen megyei szintű találko­zón. Utoljára Kazincbarci­kán rendezték meg a Szak­mai értékeléssel, szakmai megbeszéléssel (égybekapcsolt rendezvénysorozatot, mely­nek ezúttal a Diósgyőri Va­sas Művelődési Központ lesz a házigazdája. A vasas dalosünnep után néhány héttel ismét jelentős zenei kulturális rendezvény lesz Miskolcon. Hiszen — bár ezzel nem követjük most a rendezvény időrendi sorrend­jét— a találkozón hagyomá­nyosnak mondható térzenék­re a város 13 pontján kerül sor, a Tiszai pályaudvar előtt csakúgy játszik majd vasár­nap délután fúvószenekar, mint Tapolcán, Lillafüreden, a Vologdában vagy éppen­séggel a Kilián-lakótelepen. A szakszervezeti fúvószene­karok ötödik megyei találko­zóján részt vevő tizenhárom fúvószenekar ad ugyanis tér­zenét vasárnap délután fél öt és fél hat óra között. A fúvószenekari találkozó­nak elsőrendű célja, hogy a résztvevő együttesek és azok szakmai irányítói felmérjék, nagyközségben ma sincs a kultúrának méltó otthona. Egy biztos: Szendrő, mint annyi más községünk a me­gyében, megérdemelne egy. a nagyközség rangjához, igé­nyeihez méltó kultúrházat! hol tart jelenleg a mozga­lom, sikerült-e előbbre lép­niük szakmai fejlődésükben? Így a nagyközönség előtt is „nyitva álló” hangversenye­ken kívül természetszerűleg sor kerül majd szakmai meg­beszélésekre is, hiszen a hangversenyek, a verseny­programok bemutatásából le­szűrt tapasztalatok megvita­tása segítheti fejlődésüket. Azt viszont hangsúlyozni kell, hogy a szakszervezeti megyei fúvószenekari talál­kozó beépül a megye és Mis­kolc kulturális rendezvényei­nek sorába. így kerül sor például ma, július 16-án es­te a diósgyőri várban az aranylant minősítésű fúvós­zenekarok közös hangverse­nyére, amelyen a Sátoralja­újhelyi Dohánygyár, a Pere- cesi Bányász, a Miskolci MÁV, valamint a Diósgyőri Vasas Fúvószenekar vesz részt. Közel 120 fúvószenész hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők az este 7 órakor kezdődő hangverse­nyen. A vasárnapi programról el­mondhatjuk: reggeltől estig fúvószene! Délelőtt 9 órakor kezdődik a bemutató a Va­sas Ifjúsági Parkban (rossz idő esetén a Vasas Művelő­dési Központban). A találko­zón a már említett zeneka­rokon kívül a rudabánvai, az egércsehi, az ormosbá­nyai, az alberltelepi, a királ- di, a sajókazai, a somsalyi, a sajószentpéteri, valamint a kazincbarcikai fúvószenekar vesz még részt. a BIK—VASVTLL 135. sz. közös szakiizlctébcn (Miskolc, Széchenyi 11. 56.) 1977. július 13—16-ig tartó A gépet működés közben mulatjuk be. Az Áztató és mosószerek használatáról szakmai tájékoztatást adunk. Dobog Béla Fúvószenekarok találkozója Hangverseny és térzene

Next

/
Thumbnails
Contents