Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-14 / 138. szám

1977. június 14., kedd w Újabb kivitelezők láttak munkához A nehézipari tárcához tar­tozó ipari nagyberuházások közül Borsodban a TVK po­lipropiléngyárának építését tartják a legsikeresebbnek. Természetesen itt is akadnak gondok. A beruházás első évében mindenekelőtt a ma­gasépítésben következett be határidő-eltolódás. Mégis azt kell mondani, hogy alapjá­ban véve jól mennek a dol­gok, ami összefügg azzal, hogy a beruházó — jelen esetben a Tiszai Vegyikom­binát — kellőképpen előké­szítette a polipropiléngyár építését. Az első esztendőben, vagy­is 1976-ban egymilliárd 144 millió forint pénzügyi telje­sítést értek el, ami összhang­ban van az előirányzattal. Lehetett volna ennél több is, ha a magasépítéshez nagyobb erőket tudtak volna felvo­nultatni. Csakhogy, a TTFO- nál és Kazincbarcikán, a PVC—111. építésénél is „szo­rított a cipő”, ott is eleget kellett tenniük szerződéses kötelezettségüknek. Az idén sokat javult a helyzet. Az év elején a 31- es számú Állami Építőipari Vállalat nagy munkaerö- álcsoporlositást hajlott vég­re. Ezzel elérte, hogy bizo­nyos munkaterületeken ta­valy bekövetkezett 2—3 hó­nap határidő-eltolódást nem követte újabb csúszás. A beruházó szerint az idén a tavalyinál lényegesen na­gyobb pénzügyi teljesítés várható. Erre lehet követ­keztetni az első öt hónap eredményéből is, hiszen a polipropiléngyár építésére és szerelésére ez idő alatt 310 millió forintot költöttek. Annak ellenére, hogy az 1977-es esztendőt a techno­lógiai szerelés évének tart­ják, döntő fontosságú az épí­tőipar tevékenysége is. Meg­nyugtató, hogy. a Közmű- és Mélyépítő Vállalat kezdettől fogva rendkívül szervezetten, a határidőket betartva dol­gozik. A másik generálkivi­telező: a 31. számú Állami Építőipari Vallalal jelentős lépést telt előre, hiszen az első negyedév végén mint­egy megduplázta dolgozóinak számát, és a korábbi évek gyakorlatának megfelelően eg.yútlal becsületbeli kérdés­nek is tekinti a szerződés­ben rögzített feladatok tel­jesítését. A beruházó szerint milyen feladatok megoldására kell a figyelmet összpontosítani? A kérdésre Kiss 111. László, a TVK beruházási igazgatósá­gának létesítményi főmérnö­ke adott választ: — A 31. számú Építőipari Vállalat tavaly főként a ki- szogáló jellegű létesítmények építésénél maradt adós. Egyebek közölt megemlíthe­tem a villamos alállomás, a sótalanító rendszer stb. épí­tését, amely 1976-ban elma­radt a tervezett ütemtől. Szeretném azonban hangsú­lyozni, hogy az egyes mun­katerületeken tapasztalt el­maradások — ha azokat újabbak nem követik, s erre minden remény megvan — nem veszélyeztetik a poli­propiléngyár határidőre, azaz 1978 második felében történő üzembe helyezéséi. A lényeg az, hogy az építők határidő­re átadják a munkaterületet a szerelőknek, s ez a jelen­legi létszámmal elérhető. Mi a helyzet a techno­lógiai szereléssel? Ezen a területen is gon­dot okozott az időnkénti lét­számhiány. Például a csö- előregyártást, amely függet­len az építőipari tevékeny­ségtől, már tavaly nagyobb intenzitással végezhették vol­na a kivitelezők. De több­nyire csak „dolgozgatlak”, mert nem volt elegendő szak­emberük. Ezzel szemben a készüléktelepítési munkák program szerint folytak. A TVK, mint a polipropi­léngyár beruházója, minden tőle telhetőt elkövet, hogy biztosítsa a hiányzó munka­erőt. Ennek eredménye, hogy a Csőszerelő Vállalat is be­kapcsolódott a szerelésbe, ugyanis jó néhány millió fo­rintos munkára — a beru­házó hibáján kívül — nem tudtak korábban kivitelezőt találni. A beruházó ezenkí­vül igénybe vette egy len­gyel szakmunkás csoport se­gítségét is. Köztudott, hogy a nagyberuházásokon évek óta problémát jelent a temérdek állványozási és szakipari munka időben való elvégzé­se. A kivitelező vállalatok többsége húzódozik ettől a feladattól, meg nincsenek is felkészülve rá. Ennek a gondnak a megoldásához nyújtanak most segítséget a baráti ország szakemberei, akik még a technológiái sze­relésben is közreműködnek. A beruházási munkák üte­mének fokozását célozza a TVK-nak az a döntése is, melynek értelmében — a po­lipropiléngyár építésének ide­jére — a vállalat dolgozóiból egy külön kivitelezői üze­mel hoztak létre. Ez a mun­kás- és műszaki kollektíva végzi az összes olyan mun­kát (technológiai szerelést, állványkészítést, festést stb.), amit a külső vállalatok rész­ben kapacitáshiány vagy egyéb okok miatt nem tud­nak teljesíteni. A beruházás további me­netét tekintve kedvező a helyzet azért is. mert szin­te valamennyi import beren­dezés a helyszínen van, ez nem lehet akadálya a mun­kának. Ugyancsak elkészül­tek és a beruházó rendelke­zésére állnak a hazai gyárt­mányú szerelvények, készü­lékek. Befejezés előtt áll a hazai tervező munka: rövi­desen elkészítik a villamos erőátviteli és műszerezési tervdokumentációt. Megje­lentek a beruházáson a vil­lamosszerelési és műszerezé­si munkákat végző kivitele­zők. így, a VI LATI szakem­berei már hozzáfogtak a gyár központi vezénylőter­mének szereléséhez. Lovas Lajos Gpuícsözik n összefogás a ntegyaszói tayfiaiisz Tsz-lien Az aratás gépei indulásra készen A megyaszói Aranykalász és az alsodobszai Búzakalász Tsz egyesülése óla még nem sok idő telt el, de a tagság és a szakvezetők egyaránt azt vallják, hogy a most már 4100 hektáros, s ebből 3260 hektár szántóterületen gaz­dálkodó nagyüzem jó úton halad, hogy minden ágazatá­ban megteremtse a termelés biztonságát. Szalui György főagronómus szerint az Aranykalász Tsz nincs híján a gondoknak, mert a fejlesztések, a beru­házások, az új módszerek be­vezetése mindig több'2t mun­kával, gondokkal jár, de az eredmények, a nagyobb biz­tonságosabb árul-. .nelés e nélkül elképzelhetetlen. És persze az idei tavasz — és mos1 már a nyárelő — időjárását itt sem dicsérik. Élőbb a sok csapadék, most pedig már a valóságos aszály az, ami a kezdeti nagyon szép kilátásokat csökkenti. De azért a főagronómus azt vall­ja, hogy nagy odafigyeléssel — rendszeren kívül is — a termelési rendszerek tapasz­talatainak. agrotechnikai alkalmazásával részben kikü­szöbölhetők az időjárás okoz­ta gondok. * Azl. hogy ez mennyire így van, a 960 hektárnyi őszi bú­zavetés bizonyítja a legjob­ban. A tsz határrészeiben ed- dik a 33 mázsás átlagtermés volt búzából a csúcs. A ked­vezőtlen időjárás ellenére egy most már biztos: az idén én­nél többéi aratnak. — Az időben, jól végzett vetés, a jó vetőmag, az idejé­ben elvégzett vegyszeres gyomirtás, az előző éveknél több műtrágya és a kétszeri levéltrágyázás eredménye — mondja a főagronómus —, hogy a búza 45 mázsa körüli átlagtermést ígér. És. hogy ez a nagyon jó­nak ígérkező termés veszte­ség nélkül idejében kerüljön a magtárakba, az aratás gé­pei — kevés kivétellel — már most kijavítva, indulásra ké­szen várják a nagy munka kezdetét. A 96 hektárnyi zöldborsó sem ígér rossz termést, kö­zel lesz az átlag a 30 mázsá­hoz. A 450 hektárnyi tava­szi árpa sínylette meg eddig legjobban a szeszélyes, igen mostoha időjárást, de a ter- . vezett 32 mázsás átlagtermés elérésében még bíznak. A 670 hektár kukoricave­tés még igen nagy kérdőjel, .löl sikerült a vetés, szépen kikeltek a sorok, jól sikerült a vegyszerezés is. de ahhoz, hogy a 60. mázsa körüli át­lagtermést elérhessék az idő­járásnak is „adnia” kell va­lamit. Most elsősorban sok esőt. utána jöhet a napfény, s a hosszú szép ősz. * A másik fő ágazatban, az állattenyésztésben is jelentős fejlesztéshez kezdtek az egyesülés után. — Annakidején az Arany­kalász Tsz-ben — meséli a fö- agronúmus — a TBC mente­sítést saját erőből végeztük el. Most a brucella mentesí­tés folyik. Ha ezt nem vé­geznénk el, akkor nem be­szélhetnénk tenyésztésről. De 258 tehenet saját erőből, sa­ját anyagi eszközökkel sajnos nem tudunk lecserélni. Ehhez hitelre van szükségünk, amit reméljük meg is kapunk. És segítséget kértünk a borjú- nevelde felújításához is. A mentesítéshez különben már rendelkezésünkre, ált 150 da­rab. saját nevelésú szép üsző. Ami a tejtermelést illeti, a nagyobb odafigyelés —, a szakszerű munka, a takar­mány biztosítása — már ed­dig is eredményeket hozott. Nemrégen 1900 literről „in­dultak”, s most már túl van­nak jóval a tehenenkénti 2600 • ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyárában nagyban segíti a termelést, ugyan­akkor csökkenti a nehéz f izikai munkát a gépesítés. A képünkön látható diszpécscrasztal- nál egyetlen szakember több gép működését irányítja. Fotó Szabados György Í PHP a gyerekekéit Mint minden évben, az idén is nagy gondot fordíta­nak a vállalati dolgozók gyerekeinek üdültetésére a Diósgyőri Gépgyárban. A nyári szezonban mintegy 70 SZOT- és körülbelül 200 vál­lalati beutalót biztosítanak a gyerekek üdültetésére. A gyerekek körében az egyik légkedveltebb üdülő a Zsóri fürdő mellett levő vállalati létesítmény, ahol ezen a nyáron 10 napos turnusok­ban pihenhetnek. literes évi tejtermelésnél, a cél pedig a 3000 liter elérése. A jó tömegtakarmány bázis­ról, az összesen 570 hektár javított, mű trágyázott legelő­ről, a háromévenként „felújí­tásra” kerülő 240 hektár lu­cernáról és 250 hektár vörös- heréről beszélgetve említi a főagronómus a tsz harmadik nagy ágazatát. Itt ugyanis a közös részének, ágazatának tekintik a háztáji termelést. Meg is van az eredménye. Megyaszó és Alsódobsza por­táin mintegy 450 fejőstehén található. Évente 7,5—8 mil­lió forint értékű tejet értéke­sít a háztáji. S ezen felül foglalkoznak itt szarvasmar­ha- és sertéshizlalással, apró­jószággal, vannak nyúlte- nyésztők. méhészek, fóliázok, úgy hogy a sajat fogyasztá­son felül, mintegy 10 millió forint a „hátsó udvarok” évi árutermelésének értéke. És ehhez a nagyüzem min­den tőle telhető segítséget igyekszik megadni. így töb­bek között a 210 hektár mü- trágyázott legelőt, a zöld fu­tószalagon felül évi 70—90 vagon pillangós. 80 vagon kö­rüli abraktakarmányt. Mond­ják sokszor okoz gondot, hogy mintegy 500 portára1, kell kiszállítani az 5—6 má- zsányi takarmány „adagokat”, de a termelés érdekében ezt a házhoz szállítást is mindig megoldják. Nem véletlen, hogy ahol a háztájit a közös „részeként” kezelik, a tsz-ben dolgozók is sajátjuknak tekintik a közöst. Ezt bizonyítja az is, hogy az Aranykalász Tsz-ben nincs egyetlen alkalmazott sem. A tsz tagjai a szerelők, a trak­torosok is. (P. s.) Gazdasági jegyzetek Verseiififépesség — életképessé! O z ország megélhetése legtöbb forrásának nagysaga attól függ, hogy termékei milyen áron kelnek el: mennyi hasznot hoznak, mennyire taksálják a világpacon. Ez a magyarázata annak, hogy ez a kérdés az utóbbi időszakban állandó beszéd- és vitatéma lett, megyénk üzemeiben is a tervek középpontjába került. A versenyképességet — mert sok mindenből össze­álló fogalom — több minden szolgálja. Például ver­senyképes lehet egy kevésbé korszerű termék is, ha az ára alacsony, de az önköltsége még ennél is alacso­nyabb. Jobb azonban abból kiindulni, hogy egy kór- szerű termék biztosabban eladható jó haszonnal, több piacon is, mint egy régebbi. A versenyképesség, a gazdaságosan exportálható keresett termék elsősorban a gyártmányfejlesztő asztalán születik meg: hiszen a versenyképesség legfőbb hordozója maga a konstrukció. Az exportképesség javításához tehát nemcsak kor­szerű gyártási eljárások és gépek, jól szervezett üze­mek, szilárd minőség, pontos piaci információk, jó nyersanyag stb. kell, hanem — és elsősorban — gyors, rugalmas, jó színvonalú gyártmányszerkesztés is. Erről pedig manapság kevés szó esik, mintha tartalékokkal csak a gépek, vagy a munkaidő jobb kihasználásában rendelkeznénk, s például a fejlesztések átfutási idejé­ben ilyenek nem léteznének. Az a gondolat ritkán válik hangsúlyossá, hogy a termékszerkezet-váltás, a korsze­rűsítés az alkotó műszaki embertől kell hogy elindul­jon. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy milyen a fejlesz­tők érdekeltsége, vagy munkakörülményeik; milyen a helyzetük egy-egy vállalatnál és így tovább. S ezt nem is kell feltétlenül ankét keretében mérlegelni, külön- külön bármelyik gyárban érdemes napirendre tűzni ezt a vizsgálódást, és szükség szerint változtatni. Ha például a műszeriparban, nemzetközi átlagban 1—3 év alatt megújul a termékválaszték, ehhez nálunk még mindig 4—5—6 év szükséges. Ha viszont egy ága­zat átlagos fejlesztési átfutási ideje 50—100—200 száza­lékkal hosszabb a nemzetközi átlagnál, akkor nem csoda, ha a lassan készülő, a piacokon késve megjelenő gyártmányokért lényegesen kevesebbet kapunk. A hosszú átfutási időnek persze itt is több oka van. Például megnyúlhat az átfutási idő azért is. mert a külkereskedelem nem érdekelt különösebben abban, hogy egyes gyárak fejlesztő laboratóriumait gyorsan kiszolgálja. A kísérletekhez-esetleg szükséges 1—2 kiló anyag, 1—1 speciális szerszám, vagy műszer elvész a külkereskedelmi vállalatok hatalmas tételei között. Ezek nélkül viszont a kísérletek, a próbadarabok nem készülhetnek el. Adódik gond abból is, hogy a jelenlegi vállalatokon belüli érdekeltségi rendszerben a fejlesztőket semmi nem ösztönzi, hogy világraszóló újdonsággal rukkolja­nak ki. Akár merőben újat, akár a tavalyi megoldás- nál csak • kicsivel jobbat tesz le az asztalra, a bére ugyanannyi. Ezen viszont már segíthetnének á válla- : latok — a falakon belül, önerőből is. Ha az újdonságból találmány lesz. akkor persze többnyire más a helyzet. Az már kifizetődik a fejlesz- . tőnek, de a szabadalmi eljárás igen hosszadalmas, s < amíg véget nem ér, addig nem jó. ha elindul a gyártás. Ez olyan ellentmondás, amit fel kellene oldani. Az is lassítja a fejlesztést, hogy a vállalatoknak na­gyon kell vigyázniok a fizikai—alkalmazotti létszám arányára. Tehát nem mernek elég embert felvenni a fejlesztésbe, mert tia megbomlik ez az arány, kapják a fejmosást. Ezért olyan vállalatokkal kell a világ­piacon versenyezniük, ahol a fejlesztésben — a fizi­kaiakhoz mérten — két-háromszorta többen dolgoznak. 0 fejlesztői létszámmal különben sem szabadna \ takarékoskodni sehol sem. A fejlesztők a válla- t lat, a népgazdaság holnapi versenyképességét, életképességét „tervezik". A holnapot pedig semmiféle j mai érdekből, megfontolásból nem szabad kockáztatni.

Next

/
Thumbnails
Contents