Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1977. június 12., vasarnop Az ígazsaiüsyi állaitilkár Miskolcon ' (Folytatás az 1. oldalról) ezek között nem kis szerepe van az ügyek számbeli gyarapodásának. Ennek illusztrálására számokat idézett: amíg 1975-ben 385 000 peres ügyet tárgyaltak a bíróságok, addig ez a szám egy évvel később már 410 000-re növekedett. És ha csak ezt a számadatot vetjük össze azzal, hogy az országban 1800 bíró tevékenykedik, akkor már elérkeztünk a munkával túlterheltség problémaköréhez is. Mindezen túl, az ügyek bonyolultabbak is lettek, gondot okoz a szakértői bizonyítás, és egyes esetekben a bírói munka stílusán is van javítanivaló. A törvényesség a párt politikájának alapelve — fejtette ki ezt követően dr. Markója Imre —, s megállapította, hogy e téren döntően pozitívak az eddigi tapasztalatok. Ami a jogpolitikai elvek érvényesülését illeti, általában arról is az állapítható meg, hogy fejlődés van, ugyanakkor ez nem minden egyes ügyben érvényesül maradéktalanul. Szólt róla, hogy a bűncselekmények társadalmi veszélyességének elbírálásában hol az egyik, hol a másik véglet felé mutatva, bizonyos esetekben eltérő az ítélkezési gyakorlat. Mindezek alapján szólt az igazságügyi államtitkár a további tennivalókról is. — Többet kell foglalkozniuk — mondotta egyebek között — a bírósági vezetőknek az ítélkezés érdemi kérdéseivel, fokozni kell az apparátus politikai és szakmai felkészültségét. Ami azt is jelenti, hogy maguknak a bíráknak is igényesebbnek kell lenniük az önképzésben. Az igazságszolgáltatás feltételeiről szólva elmondható az, hogy az elmúlt években az egész társadalom nagy, figyelemmel kísérte a korszerű jogalkotás minden egyes momentumát. Üj törvények születtek, többet módosítottak, s mindez garancia arra, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének ütemével lépést tart és együtt halad az igazságszolgáltatás is. őszintén és reálisan bemutatva a helyzet tét, szólt a továbbiakban a szorító „kádergondokról” is. Ez a mi megyénkben, Borsodban is igen égető, megoldást sürgető kérdés, hiszen — mint hallhattuk — ez év végén a megyei bíróságon és a megyénkben működő járás- bíróságokon 12 betöltetlen bírói állás lesz. Miután dr. Markója Imre államtitkár a gondot enyhítő lehetőségekről szólt, ezzel fejezte be tájékoztatását: — Most ragadom meg az alkalmat arra, amikor a gondokról beszélünk, hogy elmondjam: mind a minisztérium, mind a magam nevében őszinte köszönetét mondok az itt, Borsod megyében dolgozó munkatársaknak a jelenlegi feltételek között végzett, országosan is elismerésre méltó munkájukért. Hogy ilyen találkozókon mégis elsősorban a gondokról, a feladatokról szólunk, az velejárója e találkozásoknak. Mindezekkel együtt ez az igazságszolgáltatás színvonalas, és kitűnő együttes végzi fegyelmezetten, becsületesen, lelkiismeretesen a munkáját. Ez biztató, s biztosítéka annak, hogy a jövőben is megoldjuk a megnövekedett feladatainkat. Az államtitkár tájékoztatója után dr. Szabó István a pártirányítás kérdéseiről, a bírósági párlalapszervezetek munkájáról adott képet. A vendégek ezt követően üzem- látogatáson vettek részt. Megszökött börtönéi! Martin Luther Kins gyilkosa i James Earl Kay, a Nobel béke-díjas Martin Luther Kingnek, az amerikai polgárjogi mozgalom egykori vezetőjének gyilkosa, pénteken este megszökött a börtönből. Ray életfogytiglani büntetését töltötte Tennessee állam egyik fegyházában, ahonnan öt társával együtt szökött meg. Martin Luther King gyilkosa ezúttal harmadszor tört ki a fegyházból. A hírügynökségek a szökés körülményeiről azt jelentették, hogy a Knoxville-től 70 kilométerre fekvő és Tennessee állam egyik legbiztosabb börtönének tartott — Brushy Mountainből, a 99 évre elítélt Ray öt társával, három gyilkossal és két rablóval együtt szökött meg. A rabok saját maguk ácsolta létrán másztak át a börtönfalon. A börtönigazgatóság a kitörés után hajszába fogott. A vérebekkel kivonuló fegyveresek az > egyik menekülőt elfogták, a többi négy rab azonban még szökésben van. Mint ismeretes, Martin Luther Kinget 1968. április 4-én egy memphisi motelben lőtték le, amikor egy erkélyről éppen beszédet mondott. A gyanú James Earl Ray-re terelődött. A hatóságok két hónap elteltével, London Heathrow repülőterén kerítették kézre. A 99 évi börtönbüntetésre ítélt Ray a börtönben visszavonta beismerő vallomását és azt állította, hogy ügyvédei kényszerítették ilyen beismerésre. Már többször megpróbált perújrafelvételt kicsikarni, de sikertelenül. A CIA Kuba ellen Azóta, hogy Eisenhower elnök felhatalmazta az amerikai titkosszolgálaté1 a kubai szocialista rendszer megdöntésére, mindmáig az Egyesült Államok területéről indulnak ki a terrorista táma- sádok Kuba ellen. Ezt a történelmi tényt dokumentálta az a kétórás televíziós műsor, amelyet pénteken este sugárzott az amerikai CBS hálózat. A műsor megszólaltatta a C1A egykori vezető embereit, akik elmondták: a mindenkori amerikai elnök csakúgy, mint Rov :rt Kennedy, a hatvanas évek igazságügyminisztere., pontosan tudták és jóváhagyták a‘ Kuba elleni, 1961-ben végrehajtott fegyveres támadást, s ami utána következett: a \szocia- lista szigetország . elleni gazdasági szabotázst, a diver- záns akciókat, a Fidel Castro ellen tervezett gyilkossági kísérleteket. Ry Cline, a C1A volt igazgatóhelyettese, a szovjetellenes tanácskozások gyakori előadója arról beszélt, hogyan próbálták a hatvanas években a Kuba által vásárolt ipari és mezőgazdasági árukat használhatatlanná téve, megbénítani a kubai gazdaságot. Cline a CIA története legnagyobb vállalkozásának nevezte a Miami központot: körülbelül 700 amerikai tis; t kétezernél több kubai ellen- forradalmárt irányított. Hyolc balett a Maiiíliai túszdráma vese Elszállítják a fegyveres akció egyik sérültjét. (Folytatás az 1. oldalról) latkozatot tett, hogy minden tárgyalási kísérlet — a pszichológusok kapcsolata a fegyveresekkel csakúgy, mint a közvetítők tevékenysége -— teljességgel eredménytélen maradt. Ugyanakkor közzétették a dél-malukui ifjúsági szervezeteknek a kormányhoz írt levelét, amely politikai megoldást követelt. s Nem sokkal azután, pénteken este a két dél-malukui közvetítő — Soumokil asz- szony, a dél-málukuiak első elnökének özvegye és dr. Hasszán Tan — ugyancsak elismerte, hogy a két fél: a fegyveresek és a kormány, egyaránt hajthatatlan, így . közvetítési kísérletük nem sikerült. Közben az asseni központban dolgozó újságírók, már értesüléseket szereztek a vonat közelében levő katonai erők előkészületeiről : a tengerészgyalogság egységei a vonattól alig 200 méterre helyezkedtek tüzelőállásba. Az elektronikus felderítés révén a csapatok pontosan tudták a túszok elhelyezkedését a vonaton, á húsznapos megfigyelés a fegyveresek felállását, kialakult rendjét is megvilágította. Szombaton reggel óta csak klasszikus zenét és híreket sugároznak a holland rádió- állomások a túszdráma áldozatai iránti tiszteletadásból. A kormány és a királyi család részvétét fejezte ki a két halott túsz, egy 19 éves lány és egy 40 éves férfi családjának. Az akció első politikai következménye: a reggeli órák óta tüntet a dél-malukui nemzetiségű lakosság Assen városában, és az ország más városaiban is megmozdulásoktól tartanak. A rendőrség és a katonai erők teljes készenlétben állnak. A fiéí-sírikei kérdés Loiiüenban H árom napig alkudoztak Londonban a Nemzetközösséj 33 országának képviselői — állam- és kormányfők -* a dél-afrikai helyzet megítéléséről és a teendő intézkedésekről. Egyszer-másszor heves kiíakadások hangzottak el, több részvevő elmarasztalta Nagy-Britanniát azért, hog? nem akart és nem tudott erőteljes eszközökhöz folyamodni a rhodesiai Smith-rezsim ellen. A Nemzetközösség afrikai tagjai általában azt hangoztatták, hogy szükség . van fegyveres felszabadító harcra, ha Rhodesia, Namibia és Dél-afrikai Köztársaság népeinek a függetlenségét meg akarják adni, ha az ottani fajüldöző és kisebbségi, teher rendszereket meg akarják dönteni. S bár az utóbbi esztendőkben felhalmozódtak a keserű tapasztalataik, az afrikai országok felszólították Nagy-Britanniát, hogy folytassa rhodesiai rendezési kísérleteit. Ugyanakkor a Smith- rendszer elleni gazdasági szankciók megszigorítását sürgették, így az • olajembargó érvényesítését. Ha Rhodesia nem jutna olajhoz, egyhamar feladnák a fehértelepesek a reménytelen harcot... Erre azonban sem Nagy-Britanniai sem a Nemzetközösség több, fehér lakosságú országa nefl> hajlandó. Érdekes volt megfigyelni, hogy az angol polgári sajtó » dél-afrikai vitáról a közvélemény figyelmét el akarván te* relni, óriási teret szentelt az „Amin-ügynek”. Ellenőrizhetetlen és fantasztikus híreket közöltek arról, hogy a* ugandai elnök — akit Londonban nemkívánatos személynek tartanak — mindenképp el akar jutni az angol fővárosba (ha nem repülőgépen, akkor hajón ...), és be akar toppanni a Lancaster House-ba, az értekezlet színhelyére- ldi Amin a megbízhatóbbnak látszó értesülések szerint ki sem mozdult Ugandából... Az egész „jön? nem jön, ki utasítják?”-játék csak arra volt jó, hogy az afrikai angol gondokat elleplezzék,1 s hogy a Nemzetközösség afrikai tagjainak állásfoglalásait a sajtóban háttérbe szorítsák. Amint vége lett a Nemzetközösség dél-afrikai vitájának felhagytak a polgári sajtóban az „Amin-üggyel” is. Időközben ismeretessé vált, hogy a hajnali akciót F—104 típusú vadászgépek színlelt támadása vezette be. A gépek mélyrepülésben húztak el a vonat felett, hogy eltereljék a fegyveresek figyelmét, s ezalatt 30 tengerész- gyalogos rohanta meg a vasúti szerelvényt. Még mindig nem világos, hogyan vesztette életét a két túsz. A fegyveresek halottai között van a csoport egyetlen női tagja, egy fiatal lány. A bovensmildei iskolában a rohamozó katonák ostroma meglepte az ott levő négy fegyverest, akik a hajnali órákban még fel sem öltöztek. A golyólyuggatta vasúti szerelvényt már el is vontatták a pályáról. A túszokat kivizsgálásra a groningeni kórházba vitték. A kórházban külön osztályt készítettek elő számukra. A 451. órás fogság és a bizonytalanság okozta stressz miatt nemcsak fizikai, hanem pszichikai állapotuk is leromlott, így alapos pszichológiai kiviszgalá- sukra is sor kerül. Szovjet liiiHüsz Moszkvában szombaton közzétették a Szovjetunió új állami himnuszának szövegét. A szöveget a Legfelsőbb Tanács Elnöksége törvényerejű rendelettel hagyta jóvá. Fatisii hazautazott Moszkvából Szombaton hazautazott Moszkvából Iszmail Fahmi, egyiptomi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, aki a szovjet és az egyiptomi fél között létrejött megállapodás alapján tett látogatást a Szovjetunióban. A repülőtéren.Fahmit Andrej Gromiko szovjet külüg? miniszter és más hivatal0* személyiségek búcsúztatták. Pilóták tiltakozása A svéd polgári repülés pilótáinak szövetsége tiltakozott a svéd kormány dönté-, se ellen. Eszerint nem adják ki a Szovjetuniónak Vaszilij Szoszmovszkijt, aki május 26- án Svédországba térítette az Aeroflot AN—24-es belföldi járatát. A szövetség képviselője a Svenska Dagbladet01' mű stockholmi nápilapn»* adott nyilatkozatában kifej' tette: Svédország ezek utá* nem számíthat arra, hogy repülőgép-eltérítés ellen haf coló országnak tekintsék. ILAGHIRADO Június 15-én kezdődik Belg- rádban az a nemzetközi értekezlet, amelyen 33 európai és 2 észak-amerikai (USA és Kanada) állam képviselői hozzálátnak az idestova két esztenáeje kitűzött feladatukhoz: eszmecserét folytatnak a helsinki záróokmányban foglaltak megvalósításáról, megvonják az európai biztonság megszilárdulásának mérlegét, megtárgyalják a további együttműködést. Ez a nagy jelentőségű találkozó még akkor is alapos indokot szolgáltat a diplomáciai tevékenység ütemének felgyorsulására. ha tudnivaló, hoyy az érdemi munka tulajdonképpen csak az ősszel indul meg. De arra is gondolni kell, hogy magasabb szintű kelet— nyugati találkozások szintén esedékesek: közeledik például Leonyid Brezsnyev franciaországi látogatásának időpontja. A nyugati hatalmak igyekeznek egyeztetni elképzeléseiket es álláspontjukat: Genscher ezért járt Moszkva előtt Washingtonban és Párizsban. Természetesen épp azért történnek kísérletek az összehangolásra, mert . sok kérdésben 'feszülnek ellentétek a nyugati hatalmak között, hogy például a belgrádi találkozót ne változtassák valamilyen „panasznappá” bizonyos amerikai szándékok ellenére sem, azt Giscard d’Estaing és Schmidt kancellár egyformán szorgalmazza. De — mondjuk — a közel- keleti kérdésben sem vág egybe -Washington törekvése Párizséval. És igy tovább... Megjegyzendő, hogy a közel-keleti problémakörben most a szovjet diplomácia vált aktívvá: Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminisztert fogadták a héten Moszkvában. A kairói^ sajtó a találkozás kapcsán a szovjet— egyiptomi viszony állandó elemeiről írt. A kubai—amerikai viszonyban, amelyet majdnem másfél évtizedig szikrázóan ellenségesnek lehetett mondani, mostanában minden hét újabb előrelépéssel szolgál. Mégha egyik-másiknak nincs is 'közvetlenül mérhető következménye, mint például Fidel Castro terjedelmes és izgalmas, őszinte és sok érdekes részletet feltáró televízió-nyilatkozata, amelyet először láthattak képernyőikén az amerikai nézők tízmilliói. A washingtoni jelentések a tv-közvetítés visszhangjáról először is azt emelik ki. hogy az átlagnézőt meglepte Fidel Castro megnyerő, fiatalos külseje, s az ember, akiről eddig any- nyi rosszat hallott, most kellemes hangon megszólalt, rendkívül meggyőzően érvelve. Castro bizonyította, hogy az amerikai reakció, még az Eisenhower—Nixon- korszakban milyen kíméletlenül, milyen jogtalanul tört a kubai népre. Vagy, hogy milyen gyilkos merényleteket szervezett a CIA Castro ellen, az utolsó a 70-es évek elején történt. (Megjegyzendő, hogy a hivatalos Washington is elismert vagy nyolcat a Castro elleni akciók közül.) A washingtoni visszhangban az áll, hogy az amerikai nézők meglepve hallották a kubai vezető válaszait az Angolában tartózkodó kubai fiatalokról csakúgy, mint arról, hogy hány fogoly tölti szabadságvesztés büntetését azért, mert a kubai szocialista rendszer ellen próbált fordulni. Castro kifejezte reményét, hogy Carter elnök alatt a kubai—amerikai kapcsolatok normalizálódnak, de azt is hozzátette, hogv ez jobbára csak egv későbbi időszakban következhet be. Az .amerikai tvnézők végül azt is láthatták, hallhatták, hogy Fidel. Castro hitet tett a Szovjetunióval való. szoros barátság és együttműködés mellett. A legfontosabb a kubai- amerikai viszony kedvezőbb alakításában, hogy az USA megszüntess a -szocialista szigetországgal szembeni embargót, s hogy normális alapokra helyezze a két ország kereskedelmét.
