Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1977. június 12., vasarnop Az ígazsaiüsyi állaitilkár Miskolcon ' (Folytatás az 1. oldalról) ezek között nem kis szerepe van az ügyek számbeli gya­rapodásának. Ennek illuszt­rálására számokat idézett: amíg 1975-ben 385 000 peres ügyet tárgyaltak a bíróságok, addig ez a szám egy évvel később már 410 000-re növe­kedett. És ha csak ezt a szám­adatot vetjük össze azzal, hogy az országban 1800 bíró tevékenykedik, akkor már el­érkeztünk a munkával túlter­heltség problémaköréhez is. Mindezen túl, az ügyek bo­nyolultabbak is lettek, gon­dot okoz a szakértői bizonyí­tás, és egyes esetekben a bí­rói munka stílusán is van ja­vítanivaló. A törvényesség a párt poli­tikájának alapelve — fejtet­te ki ezt követően dr. Mar­kója Imre —, s megállapítot­ta, hogy e téren döntően po­zitívak az eddigi tapasztala­tok. Ami a jogpolitikai elvek érvényesülését illeti, általá­ban arról is az állapítható meg, hogy fejlődés van, ugyan­akkor ez nem minden egyes ügyben érvényesül maradék­talanul. Szólt róla, hogy a bűncselekmények társadalmi veszélyességének elbírálásá­ban hol az egyik, hol a má­sik véglet felé mutatva, bi­zonyos esetekben eltérő az ítélkezési gyakorlat. Mindezek alapján szólt az igazságügyi államtitkár a to­vábbi tennivalókról is. — Többet kell foglalkozniuk — mondotta egyebek között — a bírósági vezetőknek az ítél­kezés érdemi kérdéseivel, fo­kozni kell az apparátus poli­tikai és szakmai felkészültsé­gét. Ami azt is jelenti, hogy maguknak a bíráknak is igé­nyesebbnek kell lenniük az önképzésben. Az igazságszolgáltatás fel­tételeiről szólva elmondható az, hogy az elmúlt években az egész társadalom nagy, fi­gyelemmel kísérte a korszerű jogalkotás minden egyes mo­mentumát. Üj törvények szü­lettek, többet módosítottak, s mindez garancia arra, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének ütemével lépést tart és együtt halad az igaz­ságszolgáltatás is. őszintén és reálisan bemutatva a helyzet tét, szólt a továbbiakban a szorító „kádergondokról” is. Ez a mi megyénkben, Bor­sodban is igen égető, megol­dást sürgető kérdés, hiszen — mint hallhattuk — ez év vé­gén a megyei bíróságon és a megyénkben működő járás- bíróságokon 12 betöltetlen bí­rói állás lesz. Miután dr. Mar­kója Imre államtitkár a gon­dot enyhítő lehetőségekről szólt, ezzel fejezte be tájé­koztatását: — Most ragadom meg az alkalmat arra, amikor a gon­dokról beszélünk, hogy el­mondjam: mind a miniszté­rium, mind a magam nevé­ben őszinte köszönetét mon­dok az itt, Borsod megyében dolgozó munkatársaknak a jelenlegi feltételek között végzett, országosan is elisme­résre méltó munkájukért. Hogy ilyen találkozókon még­is elsősorban a gondokról, a feladatokról szólunk, az ve­lejárója e találkozásoknak. Mindezekkel együtt ez az igazságszolgáltatás színvona­las, és kitűnő együttes végzi fegyelmezetten, becsületesen, lelkiismeretesen a munkáját. Ez biztató, s biztosítéka an­nak, hogy a jövőben is meg­oldjuk a megnövekedett fel­adatainkat. Az államtitkár tájékoztató­ja után dr. Szabó István a pártirányítás kérdéseiről, a bírósági párlalapszervezetek munkájáról adott képet. A vendégek ezt követően üzem- látogatáson vettek részt. Megszökött börtönéi! Martin Luther Kins gyilkosa i James Earl Kay, a Nobel béke-díjas Martin Luther Kingnek, az amerikai polgár­jogi mozgalom egykori veze­tőjének gyilkosa, pénteken este megszökött a börtönből. Ray életfogytiglani büntetését töltötte Tennessee állam egyik fegyházában, ahonnan öt tár­sával együtt szökött meg. Martin Luther King gyilko­sa ezúttal harmadszor tört ki a fegyházból. A hírügynökségek a szökés körülményeiről azt jelentet­ték, hogy a Knoxville-től 70 kilométerre fekvő és Tennes­see állam egyik legbiztosabb börtönének tartott — Brushy Mountainből, a 99 évre elítélt Ray öt társával, három gyil­kossal és két rablóval együtt szökött meg. A rabok saját maguk ácsolta létrán másztak át a börtön­falon. A börtönigazgatóság a kitörés után hajszába fogott. A vérebekkel kivonuló fegy­veresek az > egyik menekülőt elfogták, a többi négy rab azonban még szökésben van. Mint ismeretes, Martin Lu­ther Kinget 1968. április 4-én egy memphisi motelben lőt­ték le, amikor egy erkélyről éppen beszédet mondott. A gyanú James Earl Ray-re te­relődött. A hatóságok két hó­nap elteltével, London Heath­row repülőterén kerítették kézre. A 99 évi börtönbünte­tésre ítélt Ray a börtönben visszavonta beismerő vallo­mását és azt állította, hogy ügyvédei kényszerítették ilyen beismerésre. Már többször megpróbált perújrafelvételt kicsikarni, de sikertelenül. A CIA Kuba ellen Azóta, hogy Eisenhower el­nök felhatalmazta az ameri­kai titkosszolgálaté1 a kubai szocialista rendszer megdön­tésére, mindmáig az Egye­sült Államok területéről in­dulnak ki a terrorista táma- sádok Kuba ellen. Ezt a tör­ténelmi tényt dokumentálta az a kétórás televíziós mű­sor, amelyet pénteken este sugárzott az amerikai CBS hálózat. A műsor megszólaltatta a C1A egykori vezető embereit, akik elmondták: a minden­kori amerikai elnök csak­úgy, mint Rov :rt Kennedy, a hatvanas évek igazságügy­minisztere., pontosan tudták és jóváhagyták a‘ Kuba elle­ni, 1961-ben végrehajtott fegyveres támadást, s ami utána következett: a \szocia- lista szigetország . elleni gaz­dasági szabotázst, a diver- záns akciókat, a Fidel Cast­ro ellen tervezett gyilkossá­gi kísérleteket. Ry Cline, a C1A volt igaz­gatóhelyettese, a szovjetelle­nes tanácskozások gyakori előadója arról beszélt, ho­gyan próbálták a hatvanas években a Kuba által vásá­rolt ipari és mezőgazdasági árukat használhatatlanná té­ve, megbénítani a kubai gaz­daságot. Cline a CIA története leg­nagyobb vállalkozásának ne­vezte a Miami központot: kö­rülbelül 700 amerikai tis; t kétezernél több kubai ellen- forradalmárt irányított. Hyolc balett a Maiiíliai túszdráma vese Elszállítják a fegyveres akció egyik sérültjét. (Folytatás az 1. oldalról) latkozatot tett, hogy minden tárgyalási kísérlet — a pszi­chológusok kapcsolata a fegy­veresekkel csakúgy, mint a közvetítők tevékenysége -— teljességgel eredménytélen maradt. Ugyanakkor közzé­tették a dél-malukui ifjúsági szervezeteknek a kormány­hoz írt levelét, amely politi­kai megoldást követelt. s Nem sokkal azután, pénte­ken este a két dél-malukui közvetítő — Soumokil asz- szony, a dél-málukuiak első elnökének özvegye és dr. Hasszán Tan — ugyancsak elismerte, hogy a két fél: a fegyveresek és a kormány, egyaránt hajthatatlan, így . közvetítési kísérletük nem sikerült. Közben az asseni központban dolgozó újság­írók, már értesüléseket sze­reztek a vonat közelében le­vő katonai erők előkészüle­teiről : a tengerészgyalogság egységei a vonattól alig 200 méterre helyezkedtek tüzelő­állásba. Az elektronikus fel­derítés révén a csapatok pon­tosan tudták a túszok elhe­lyezkedését a vonaton, á húsznapos megfigyelés a fegyveresek felállását, kiala­kult rendjét is megvilágította. Szombaton reggel óta csak klasszikus zenét és híreket sugároznak a holland rádió- állomások a túszdráma áldo­zatai iránti tiszteletadásból. A kormány és a királyi csa­lád részvétét fejezte ki a két halott túsz, egy 19 éves lány és egy 40 éves férfi családjá­nak. Az akció első politikai kö­vetkezménye: a reggeli órák óta tüntet a dél-malukui nemzetiségű lakosság Assen városában, és az ország más városaiban is megmozdulá­soktól tartanak. A rendőrség és a katonai erők teljes ké­szenlétben állnak. A fiéí-sírikei kérdés Loiiüenban H árom napig alkudoztak Londonban a Nemzetközösséj 33 országának képviselői — állam- és kormányfők -* a dél-afrikai helyzet megítéléséről és a teendő intéz­kedésekről. Egyszer-másszor heves kiíakadások hangzottak el, több részvevő elmarasztalta Nagy-Britanniát azért, hog? nem akart és nem tudott erőteljes eszközökhöz folyamodni a rhodesiai Smith-rezsim ellen. A Nemzetközösség afrikai tagjai általában azt hangoztatták, hogy szükség . van fegyveres felszabadító harcra, ha Rhodesia, Namibia és Dél-afrikai Köztársaság népeinek a függetlenségét meg akarják adni, ha az ottani fajüldöző és kisebbségi, teher rendszereket meg akarják dönteni. S bár az utóbbi esz­tendőkben felhalmozódtak a keserű tapasztalataik, az afri­kai országok felszólították Nagy-Britanniát, hogy folytassa rhodesiai rendezési kísérleteit. Ugyanakkor a Smith- rendszer elleni gazdasági szankciók megszigorítását sür­gették, így az • olajembargó érvényesítését. Ha Rhodesia nem jutna olajhoz, egyhamar feladnák a fehértelepesek a reménytelen harcot... Erre azonban sem Nagy-Britanniai sem a Nemzetközösség több, fehér lakosságú országa nefl> hajlandó. Érdekes volt megfigyelni, hogy az angol polgári sajtó » dél-afrikai vitáról a közvélemény figyelmét el akarván te* relni, óriási teret szentelt az „Amin-ügynek”. Ellenőrizhe­tetlen és fantasztikus híreket közöltek arról, hogy a* ugandai elnök — akit Londonban nemkívánatos személy­nek tartanak — mindenképp el akar jutni az angol fővá­rosba (ha nem repülőgépen, akkor hajón ...), és be akar toppanni a Lancaster House-ba, az értekezlet színhelyére- ldi Amin a megbízhatóbbnak látszó értesülések szerint ki sem mozdult Ugandából... Az egész „jön? nem jön, ki utasítják?”-játék csak arra volt jó, hogy az afrikai angol gondokat elleplezzék,1 s hogy a Nemzetközösség afrikai tagjainak állásfoglalásait a sajtóban háttérbe szorítsák. Amint vége lett a Nemzetközösség dél-afrikai vitájának felhagytak a polgári sajtóban az „Amin-üggyel” is. Időközben ismeretessé vált, hogy a hajnali akciót F—104 típusú vadászgépek színlelt támadása vezette be. A gé­pek mélyrepülésben húztak el a vonat felett, hogy elte­reljék a fegyveresek figyel­mét, s ezalatt 30 tengerész- gyalogos rohanta meg a vas­úti szerelvényt. Még mindig nem világos, hogyan vesztette életét a két túsz. A fegyveresek halottai között van a csoport egyet­len női tagja, egy fiatal lány. A bovensmildei iskolában a rohamozó katonák ostroma meglepte az ott levő négy fegyverest, akik a hajnali órákban még fel sem öltöz­tek. A golyólyuggatta vasúti szerelvényt már el is von­tatták a pályáról. A túszokat kivizsgálásra a groningeni kórházba vitték. A kórház­ban külön osztályt készítet­tek elő számukra. A 451. órás fogság és a bizonytalanság okozta stressz miatt nemcsak fizikai, hanem pszichikai ál­lapotuk is leromlott, így ala­pos pszichológiai kiviszgalá- sukra is sor kerül. Szovjet liiiHüsz Moszkvában szombaton köz­zétették a Szovjetunió új ál­lami himnuszának szövegét. A szöveget a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége törvényerejű rendelettel hagyta jóvá. Fatisii hazautazott Moszkvából Szombaton hazautazott Moszkvából Iszmail Fahmi, egyiptomi miniszterelnök-he­lyettes, külügyminiszter, aki a szovjet és az egyiptomi fél között létrejött megállapodás alapján tett látogatást a Szov­jetunióban. A repülőtéren.Fahmit And­rej Gromiko szovjet külüg? miniszter és más hivatal0* személyiségek búcsúztatták. Pilóták tiltakozása A svéd polgári repülés pi­lótáinak szövetsége tiltako­zott a svéd kormány dönté-, se ellen. Eszerint nem adják ki a Szovjetuniónak Vaszilij Szoszmovszkijt, aki május 26- án Svédországba térítette az Aeroflot AN—24-es belföldi járatát. A szövetség képvise­lője a Svenska Dagbladet01' mű stockholmi nápilapn»* adott nyilatkozatában kifej' tette: Svédország ezek utá* nem számíthat arra, hogy repülőgép-eltérítés ellen haf coló országnak tekintsék. ILAGHIRADO Június 15-én kezdődik Belg- rádban az a nemzetközi ér­tekezlet, amelyen 33 európai és 2 észak-amerikai (USA és Kanada) állam képviselői hozzálátnak az idestova két esztenáeje kitűzött felada­tukhoz: eszmecserét folytat­nak a helsinki záróokmány­ban foglaltak megvalósításá­ról, megvonják az európai biztonság megszilárdulásának mérlegét, megtárgyalják a további együttműködést. Ez a nagy jelentőségű találkozó még akkor is alapos indokot szolgáltat a diplomáciai te­vékenység ütemének felgyor­sulására. ha tudnivaló, hoyy az érdemi munka tulajdon­képpen csak az ősszel indul meg. De arra is gondolni kell, hogy magasabb szintű kelet— nyugati találkozások szintén esedékesek: közeledik példá­ul Leonyid Brezsnyev fran­ciaországi látogatásának idő­pontja. A nyugati hatalmak igye­keznek egyeztetni elképzelé­seiket es álláspontjukat: Genscher ezért járt Moszkva előtt Washingtonban és Pá­rizsban. Természetesen épp azért történnek kísérletek az összehangolásra, mert . sok kérdésben 'feszülnek ellenté­tek a nyugati hatalmak kö­zött, hogy például a belgrá­di találkozót ne változtassák valamilyen „panasznappá” bizonyos amerikai szándékok ellenére sem, azt Giscard d’Estaing és Schmidt kancel­lár egyformán szorgalmazza. De — mondjuk — a közel- keleti kérdésben sem vág egybe -Washington törekvése Párizséval. És igy tovább... Megjegyzendő, hogy a kö­zel-keleti problémakörben most a szovjet diplomácia vált aktívvá: Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminisztert fogadták a héten Moszkvá­ban. A kairói^ sajtó a talál­kozás kapcsán a szovjet— egyiptomi viszony állandó elemeiről írt. A kubai—amerikai viszony­ban, amelyet majdnem más­fél évtizedig szikrázóan el­lenségesnek lehetett monda­ni, mostanában minden hét újabb előrelépéssel szolgál. Mégha egyik-másiknak nincs is 'közvetlenül mérhető kö­vetkezménye, mint például Fidel Castro terjedelmes és izgalmas, őszinte és sok ér­dekes részletet feltáró tele­vízió-nyilatkozata, amelyet először láthattak képernyői­kén az amerikai nézők tíz­milliói. A washingtoni jelen­tések a tv-közvetítés vissz­hangjáról először is azt emelik ki. hogy az átlagné­zőt meglepte Fidel Castro megnyerő, fiatalos külseje, s az ember, akiről eddig any- nyi rosszat hallott, most kel­lemes hangon megszólalt, rendkívül meggyőzően ér­velve. Castro bizonyította, hogy az amerikai reakció, még az Eisenhower—Nixon- korszakban milyen kímélet­lenül, milyen jogtalanul tört a kubai népre. Vagy, hogy milyen gyilkos merénylete­ket szervezett a CIA Castro ellen, az utolsó a 70-es évek elején történt. (Megjegyzen­dő, hogy a hivatalos Wa­shington is elismert vagy nyolcat a Castro elleni akci­ók közül.) A washingtoni visszhangban az áll, hogy az amerikai nézők meglepve hallották a kubai vezető vá­laszait az Angolában tartóz­kodó kubai fiatalokról csak­úgy, mint arról, hogy hány fogoly tölti szabadságvesztés büntetését azért, mert a ku­bai szocialista rendszer ellen próbált fordulni. Castro ki­fejezte reményét, hogy Car­ter elnök alatt a kubai—ame­rikai kapcsolatok normalizá­lódnak, de azt is hozzátette, hogv ez jobbára csak egv későbbi időszakban követ­kezhet be. Az .amerikai tv­nézők végül azt is láthatták, hallhatták, hogy Fidel. Cast­ro hitet tett a Szovjetunió­val való. szoros barátság és együttműködés mellett. A legfontosabb a kubai- amerikai viszony kedvezőbb alakításában, hogy az USA megszüntess a -szocialista szigetországgal szembeni em­bargót, s hogy normális ala­pokra helyezze a két ország kereskedelmét.

Next

/
Thumbnails
Contents