Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

1977. június 26., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Fölüli pfíii a művelődési lözpon’ban A mai embereket nagyon érdekli a politika. A mai embereket nem érdekli a politika. A két. vélemény közül természetesen mindig az első mellett álltam ki, példaként említve a poli­tikai oktatásban részt vevők hatalmas táborát, s azt az egyre növekvő látogatottságot, amely a pártnapokon tapasztalható. Erre mondhatták, hogy egyrészt zárt keretekről van szó, másrészt pedig a pái'tnapokon részt venni „illik”, ez ma már hozzá tartozik az emberek politikai moráljához. A napokban meghívást kaptam a sátoraljaújhelyi vá­rosi-járási művelődési központtól, „politikus—közönség­találkozóra”. A találkozó helye a művelődési központ művészeti klubja, ideje — mert ez is lényeges! — dél­után 4 óra. Tehát nem közvetlen műszak után. A prog­ram, bel- és külpolitikai tájékoztató, utána válasz a kérdésekre, vita. Részt vesznek a szocialista brigádta­gok. Ebben az évben már két sikeres pártnapsorozat is lezajlott, az egyik éppen belpolitikai, a másik, a má­jusi, külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Ezek után milyen érdeklődésre lehet számítani? Húsz, eselieg harminc ember — gondoltam. Még nem volt négy óra, amikor már több mint ötvenen voltak, s később ki kellett nyitni a terem válaszfalát. Van újság, rádió, televízió, az emberek minden ese­ményről gyors és pontos információt kapnak, de a sá­toraljaújhelyi találkozó is példa rá, hogy az élő szót. a közvetlen párbeszédet az eseményekről semmi sem tudja pótolni. Még néhány évvel ezelőtt is rengeteg témát adott az újságírónak az ilyen találkozó, hiszen gyakori volt, hogy amolyan panasznap lett belőle. Szóba kerültek az esetleges kereskedelmi ellátási gon­dok, helyi bürokráciával kapcsolatos észrevételek, de sorolhatnánk a lakásügyekkel bezáróan. Erre most is mód lehetett volna, hiszen ott volt Filc András, a vá­rosi pártbizottság titkára is, a helyi viszonyok jó isme­rője, aki a sátoraljaújhelyi problémákra azonnal vála­szolhatott volna. A politikus—közönségtalálkozó mintegy száz rész­vevője azonban túlnézett a város halárán, az ország dolgai, a nemzetközi élet ma valóban izgalmas és sok­színű eseményei iránt érdeklődött. Egy fiatalasszony például igy fogalmazta meg a kérdését: — Miért hide­gült meg a Szovjetunió és az USA kapcsolata, s egy­általán mit várhatunk Carter további külpolitikai irányvonalától? Mások a Szovjetunió és Egyiptom űj színt mutató kapcsolata után érdeklődött, és így to­vább. Egy éles fordulattal megtörtént a nagy átkapcso­lás a külpolitikáról a belpolitikára. A párhuzam meg­lehetősen „erős” volt és kissé indulatos is. de az élő szó sok mindent kibír. — Igaz, hogy a tőkés országok­ban 16 millió munkanélkülit tartanak nyilván, de mi van nálunk a munkaszervezéssel? Hogyan használják ki az emberek a munkaidőt? Ettől kezdve szinte nem is volt felszólaló, aki szen­vedélyesen, a jobb módszereket kutatva, a hatékonyabb munkafegyelmet sürgetve ne szólt volna üzemszerve­zési kérdésekről, .,a szocialista módon dolgozni” prob­lémájáról. A találkozóra több üzemből, intézményből és hivatalból jöttek, de ez bizonyára központi kérdés lett volna akkor is. ha több városból, esetleg több megyéből érkeznek. Nagyon jó. hogy ez így van, olyan erők állnak a gazdasági vezetők oldalán, amely erők­re minden úját és jobbat akarás érdekében támasz­kodni lehet. Hát nem nagyszerű az, hogy maguk a dolgozók ítél­nek el mindenféle munkafegyelemlazítást, rossz belső szervezést? Ha elítélik, bizonyára készek arra is, hogy segítsenek a bajok megszüntetésében. A közel két óra hosszat tartó beszélgetés után még hatarozottabban állítom ezután: a mai embereket na­gyon érdekli a politikai A Adamovics Ilona — Tudja-e már hová ke­rülnek? — Szeles-aknán dolgozunk majd, elővájáson. Együtt megy az egész brigád. — Nem sajnálja itthagyni a régi bányát? — Járt már Berentén? Ha, igen, akkor láthatta, alig mé­ter magas fronton dolgoztunk, térdepelve lapátoltunk, csá­kányoztunk. Elég volt belő­le ... — Mit gondol, anyagilag is megtalálja majd a számítá­sát? — Jobb bányában csak többet kereshetek. * Régóta ismert a szénme­dence dolgozói előtt: az idén bezárnak három bányát Bor­sod megyében. Az Egeresein Bányaüzem hasznosi és az Ormosi Bányaüzem Ella-ak- nája júniusban, a Bükkaljai Bányaüzem Berente bányája előreláthatóan szeptember vé­gén fejezi be a termelést. — A mai. vagy a közeljövő technikai és gazdaságossági színvonalának nem megfele­lő bányákról van szó — mondja Papp György, a Bor­sodi Szénbányák Vállalat munkaerő-gazdálkodási és munkásellátási osztályának vezetője. — Ráadásul ezek a bányák már lefejtették a szénvagyonukat. A három ak­na bezárásával korszerűsödik a vállalat termelési szerke­zete. A jövőben 12 aknából kell biztosítani a jelenlegi terme­lést, az éves szinten 5,2 mil­lió tonna szenet. Megköze­lítően 300 tonnával, 1550 ton­nára növekszik majd a ter­melőegységek napi termelése. Ehhez természetesen nagy­arányú fejlesztésig van szük­ség, s az ötödik öléves terv- *ben mintegy 1,8 milliárdot költenek erre a célra. A napokban hagyták jóvá Futnok Sajómercse fejleszté­se II. ütemének végrehajtá­sát. Eszerint az akna napi kapacitása 2600 tonnára emelkedik. Ennél is többet ad majd a lyukói, az ormo­si és a feketevölgyi bánya, ezek lesznek a legnagyobb termelőegységei a vállalat­nak. A szakember még hozzá­teszi: a bányák bezárásából eledő átszervezés 1600 em­bert érint, s százan mennek nyugdíjba. A vállalat széle­sebb munkaerő-gazdálkodásá­ban hármas célt kívánnak el­érni : csökkentik a szükséges munkaerőt, fokozzák az élő­munka hatékonyságát, s a kedvezőbb munkafeltételek megteremtésével hozzájárul­nak a dolgozók megtartásá­hoz. — Az emberek áthelyezésé­nél a legmesszebbmenőkig összeegyeztettük az egyéni és Keresett ü niíiipterittek Az elmúlt év végén, s 1977 első hónapjában Szekszárdon, a Borsodi Vegyikombinát gyáregységében a 12 gépsor tele állt. Gondot Okozott a műanyag ajtók és a különfé­le falburkolók értékesítése, ugyanekkor alapanyaghiány is akadályozta a termelést. A granulátumhiányt sike­rült megszüntetni, növelték a szín. és típusválasztékot, igy a szekszárdi gyáregység ter­melése elérte a kívánt szin­tet. Várhatóan 5—6 millió forinttal túlteljesítik az 1977 első féléves 'tervüket. Nagy sikere van a/műanyag redő­nyöknek. Az ÉPFA-val kö­tött megállapodás értelmé­ben megszüntették a fából készült redőnyök értékesíté­sét, ezzel értékes import fa­anyagot takarít meg a nép­gazdaság. Budapesten már van olyan házsor, ahol csak a BVK színes műanyag re­dőnyeit szerelték fel. melyek nemcsak tartósak, hanem az utcaképet is változatosabba teszik. Június első napjaiban új termék exportját kezdte meg a BVK. A poextrudált üveg- tartó és üvegszorító mü- anyagprofilokat Csehszlová­kiába szállítják. A termék •alkalmazása jelentős aszta­losipari szakmunka megtaka­rításával jár. Köztudott, a Borsodi Ve­gyikombinát — a korábbi évek együttműködése alapján — műanyagablak-gyártó üze­met létesít Egeiben, a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalattal közösen. Az új üzemben a nyugatnémet Kömmerling-cégtöl vásárolt profilokkal megkezdődött a szakmunkások betanítása. Ezekben a hetekben 1900 da­rab ablakot és erkélyajtót készítenek Egerben — mű­anyagból. A tervek szerint a garanciális átadásra augusz­tus végén kerül sor, s szep­tembertől megkezdik a soro­zatgyártást. Az évi 15 ezer darab ablakot teljes egészé­ben a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat használja majd fel, illetve értékesíti. A tavaszi Budapesti Nem­zetközi Vásáron a nagykö­zönség is megismerkedhetett a műanyagablak-gyártó gé­pekkel. Már akkor több vál­lalat érdeklődött, s tárgyalá­sokat folytattak a BVK ve­zetőivel arról, hogy az or­szág különböző részein az eg­rihez hasonló konfekcionáló üzemet építenek majd. (felföldi) Gépszemle a javítóműhely udvarán Hosszában szántva, keresztben vetve, hosszában vágva II hé itiptéíl, a kép Hat elkezdődött! Borsod megyében is megkezdődött a nagy nyári betakarítás munkája, a „kenyér munkája, a munka kenyere...” Tegnap délelőtt az emodi Sza­badságharcos Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben megtörtént az első „kaszavágás” — már, ami sziikebb hazánkat, Borsod megyét illeti. A nyár legfontosabb munkájával, a gabona betakarításával kapcsolatos elő­készítő munkálatok általában mindenütt, rendben le­folytak, illetve folynak. A felmérések szerint megyénk­ben összesen 104 ezer hektárról kell betakarítani a ka­lászosokat, amire a jelenlegi géppark 16—17 nap alatt képes. A gazdaságok, a kombájnvezetők és mindenki, akinek valami köze van a gabona betakarításához, pon­tosan tudja, hogy gyors, veszteség mentes munkára ran szükség, annál is inkább, mert a hosszan tarló száraz­ság, a néhány helyen, szinte elemi csapás erejű aszály okozta karokat csak így lehet csökkenteni. műszaki, biztonságtechnika szövetkezetnek is a szoká­sosnál közel egy héttel ha­marabb kellett hozzákezdeni az őszi árpa betakarításához. A szárazság miatt a növény kalászai rövidebbek a szoká­sosnál, termésének beérlelé- se közben érté a szárazság, ezért „szükségtermés-képzés- re” tért át, vagyis az érési folyamat a szokottnál koráb­ban záródott le. A mag en­nek megfelelően apróbb. A termes azonban még így sem mondható rossznak. Ér­tékes vetőmagról van ^szó, amelyet a tegnapi aratás után holnap fel is dolgoznak. A 35 hektárnyi őszi árpának a tegnapi levágása egyben a gépek próbája is volt, hi­szen korán reggel került sor a közös gazdaság gépműhe­lyének udvarán a gépszemlé­re, közöttük hét kombájn es tűzrendészeti felülvizsgá­lására. A tehergépkocsik, traktorok, kombájnok zajától hangos volt a gépműhely, mindenki talpon volt, akit a szemle érintett. A látványos, hangos, nagy port kavaró fékpróbák után —, amely ál­talában a gépszemlék befe­jező aktusa — került sor a balesetvedelmi oktatásra. Va­lahogy úgy vettük észre, hogy ez a szombat reggel nem egyszerű hétköznap, nem egyszerűen egy egysze­rű hét utolsó napja, hanem egy kicsit ünnep is egy nagy munka, jövő évi kenyerünk teremtésének kezdete. Né­mely munkagép vezetőfülké­jének műszerfalán néhány szál virágot is felfedezhet­tünk, a gépkocsivezetők, a traktorosok, a kombájnveze­tők pedig frissen borotváltak voltak, ingujjuk, vagy a kék színű munkászubbony ujja könyökig fel volt gyűrve. Nagy munkához készülődtek. A több mint ezer hektárnyi kalászost és borsót a tavalyi 13 nap helyett 12 műszak­nap alatt akarják betakarí­tani. S erre minden lehető­ség megvan, hiszen olyan jól kipróbált kombájnosai van­nak a közös gazdaságnak, mint Szűcs Barnabás, Tóth, József, Rémiás István, La­bancz Dezső, Faragó Sándor, Szabó Dezső, és Halász Ber­talan, akik NDK gyártmányú ara tó-cséplőgép j ükkel Bor­sod megyében az idén első­ként kezdték meg a betaka­rítás nagy munkáját. A Miskolc—Budapest kö­zötti fő közlekedési út .mel­lett. a híres Bagolyvár csár­dával szemben, a közel 30 Celsius-fokos melegben „ha­raptak” bele a kombájnok a korábban beérett őszi árpá­ba. A homlokán a. .nagy egyes számot viselő kombájnt Fa­ragó Sándor szerelő vezette, akinek az idei a tizenharma­dik aratása, a kettes gépen Szabó Dezső szerelő ült a ve­zetőfülkében. a hármas gé­pet pedig Halász Bertalan traktoros irányította, aki az idén jubilál, hiszen ez a ti­zedik aratása. Tegnap reggel „ráértek” ötkor kelni, hiszen a gépszemle csak hat órakor kezdődött, otthonhagyni csa­ládjukat, az asszonyt, és a gyerekeket. De ha beindul a nagy munka, akkor bizony hajnali négykor csörög majd a vekker és késő este. csilla­gos ég alatt térhetnek csak nyugalomra.*­i bárra bánya! É3RIH a vállalati érdeket — tájé­koztat Loslorfer Rezső, a vál­lalat munka- és üzemszer­vezési osztályának vezetője. — Tudjuk, emberi sorsokról döntünk, éppen ezért általá­ban teljes brigádokat, jára­tokat irányítottunk át, az új bányákhoz. Tekintettel vol­tunk arra, hogy megfelelő legyen az aknák produktív és improduktív létszámösszeté­tele, s ügyeltünk a szakmák­ra is. Bízunk benne, ki-ki megtalálja a helyét az új munkahelyen. * Berente csaknem hatvan évig üzemelt, s ezalatt 5,8 millió tonna szenet termelt. Az akna 1970-ben élte a vi­rágkorát, azóta .egyre csök­kennek az eredményei. Kí­sérleteztek itt a vékonytelep gépesítésével, ám sikertele­nül. Az üzemben lévő lét-1 számhiányt átcsoportosítás­sal próbálták ellensúlyozni, s korábban 110 embert helyez­tek át Tervtáróra és Szeles aknára. — Teljes mértékben meg­oldódnak a létszámgondja­ink. sőt még Feketevölgynek is tudunk embereket adni. Tervtáron megfelelően kite­lepíthetjük a frontokat, nz elővájásokat, visszaraboljuk a pálszigeti főereszkét és a IV. déli ereszkét, s lesz elegen­dő emberünk az új lejtős ak­na beindítása után a dekon- centrált szállításhoz. Szeles- aknán a keleti bányamező kutatásának és feltárásának meggyorsítása a célunk. A külüzem építészeti részlegé­nek létszámnövelésével elő­segítjük a bányászlakások időbeni felépítését — magya­rázza Balázs Sándor, a Bükk­aljai Bányaüzem műszaki csoportjának vezetője. A hasznosi akna bezárásá­val véget ér a 130 éves múlt­tal rendelkező borsodnádasdi bányászkodás. Már tavaly is helyeztek át arlói, borsod- szentgyörgyi lakosú dolgozó­kat Putnokra, júliustól to­vábbi 37 bányász kerül az aknához. Itt dolgoznak majd azok az aknamélyítök is, akik eddig Szeles-akna be­ruházási munkálatait végez­ték. Egercsehiben kilencve- nen. Farkaslyukon 12-en. el­sősorban iparosok folytatják a munkát. A nyugat-borsodi szénmedence termelése egyéb­ként nem csökken, mert Put- nokon további fejlesztések várhatók. Ella I-es akna 1922-től mintegy 4,5 millió tonna sze­net adott az országnak. A bezárását év végére tervez­ték, de a művelés alatt álló frontfejtés elszerencséllene- dett, felesleges lett volna a további kínlódás. Júniusban már csak kétharmados ter­melés volt az aknában. — A bányászok szinte ki­vétel nélkül Ormos VII-es akna egyes és kettes körleté­ben dolgoznak majd. A már eddig áthelyezett bányászok előkészítették azt a frontot, ahová beosztjuk az Ella-ak- nai komplexbrigádot. Meg­oldódik a létszámgondunk, s folytathatjuk a szállítás re­konstrukcióját, fokozhatjuk a vágathajtást; Termelésünk a jövőben is napi 300 vagon körül alakul, egyáltalán nem érezzük meg az aknák szá­mának csökkenését. * A bányáknál természetesen felkészültek az áthelyezésre kerülő dolgozók fogadására Erről Németh György, az üzem műszaki csoportvezető­je ezeket mondja: — Kezdetben kissé zsúfolt lesz a fürdő és az öltöző, bái beállítottunk pótszekrénye­ket. Az év végén azonban hozzákezdünk egy új. 1100 személyes szociális létesít­mény felépítéséhez. Van erre 13 millió forintunk. örülünk, amikor halljuk az egyik ormosi bányász meg­jegyzését: — Mi, régi dol­gozók is segítünk majd új társainknak abban, hogy mi­előbb otthonra találjanak. Kolaj László Régen az első kaszavágást ceremóniák, szertartások előz­ték meg. Most nem sok be­szédre volt szükség. Tudták, hogy a tábla hosszában volt szántva, keresztben volt vet­ve. így hosszában kell vágni. A nagy teljesítményű gépek egymás nyomában és mellett beleláboltak az árpatáblaba. Tudták, hogy értékes anyag- ban dolgoznak, vetőmag lesz abból, amit most levágnak és ki csépelnek. Ez pedig fontos dolog. Mert nemcsak ma van, és nemcsak holnap lesz, ha­nem holnapután is ... A sarkában, a kom­/I Ki Üld bájnok nyom­ban már ott voltak, ott ké­szülődtek a traktorok, a mun_ ka’gépek a szalmalehúzáshoz, a tarlóhántáshoz, a másod­vetéshez. Mert ez így van rendjén. Mint egy lánc sze­mei. És a betakarítás folya­matossága is biztosítva van. mint Koncz István ágazatve­zető agronómus elmondotta. Jövő héten nekiállnak a ko­rai érésű búzának, aztán a borsónak, ezt követően pedig az őszi búza aratásának- cséplésének. Gyorsan, veszte­ségek nélkül akarnak dol­gozni. Ehhez segíti őket a ta­valy átadott szárítóberende- zés is. amely tíz óra alatt 3000 mázsa kenyérgaboná­nak csökkenti a n'dvesséc- tartalmát. Tehát , nemcsak gyorsan, veszteségek nélkül, hanem jó minőségű munkát is akarnak végezni. Mert nem kevésről v§ szó.'A kenyérről. Az éleiről Szövect Oravec János Kép: Laczó József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents