Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-25 / 148. szám

1977. június 25., szombat £SZAK-MAGYARORSZÁG 5 A képviselőcsoport is megvitatta Á megye A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselőcsoport kö­zelmúltban megtartott ülésé­nek egyik napirendi pontja-, ként Vezse Sándornak, az Észak-magyarországi Vízügyi I gazgatósá g i gazgató j á n ak előterjesztésében ' megtár­gyalta a megye vízgazdálko­dásának helyzetét és terve­zett fejlesztését. A tanul­mányszámba menő írásos je­lentés alapos és részletes tá­jékoztatót adott megyénk vízgazdálkodásának adottsá­gairól és helyzetéről, a víz- gazdálkodás fejlesztéséről, ezen belül a vízkészlet-gaz­dálkodásról, a vízminőségi viszonyokról, a környezet- és vízvédelmi feladatokról, a vízellátásról, az árvízmente­sítésről, a - folyószabályozás­ról, a belvízrendezésről, a hegy. és dombvidéki vízren­dezésről, a mezőgazdasági vízhasznosításról és a külön­böző társulati tevékenysé­gekről. A tefvek szerint az V. ötéves tervciklusban megépítésre kerül az úgynevezett többcé­lú bogácsi, monoki, telkibá­nyai, varbói, mezőkövesdi és az abodi víztározó, közel 13 millió köbméter hasznos tér­fogattal. Továbbra is kiemel­kedően kell kezelni Miskolc város vízellátását, hiszen a város vízigénye az elkövet­kezendő tíz évben a kétsze­resére növekszik majd. A v í z termel és k ap a el t ás feji es z- tése során üzembe kell állí­tani a Keleti csúcsvízmű II. ütemét, a sajóládi vízmű I. egységet, a diósgyőri új vá­rosközpont vízhiányának megszüntetése érdekében pe­dig a Garadna forrásfoglalá* sáról is gondoskodni kell. A továbbiakban olyan vízbázi­sokat kell bekapcsolni a vá­ros vízellátásába, mint példá­ul a Tisza vízkészlete, amely hosszú távon is biztosítja az igények kielégítését. Vízellátás, csatornázás Igények, készletek Az alapos tájékoztató arra enged következtetni, hogy meg} ónk vízgazdálkodásának helyzete nem tart ott, ahol szűkebb hazánknak, a nép­gazdaságban. a társadalom­ban elfoglalt szerepe kíván­ná. Bőven van tennivaló a vízellátás és a csatornázás területén az országos állag­hoz kepest. A természetes vi­zek korlátozott mennyisége, egyenlőtlen területi és időbe­ni megoszlása miatt állandó­an nő a feszültség a vízigé­nyek és a hasznosítható víz­készletek között. A víz iránti igények fokozódása, vala­mint a rendelkezésre álló vízkészletek korlátozott vol­ta feszültségei idéz elő. A fejlesztés üteme a vízgazdál­kodás jellegéből adódóan befolyásolja megyénkben is az egyéb népgazdasági ágak fejlesztési lehetőségeit. A megye népgazdaságilag is meghatározó szerepére való tekintettel az elkövetkezendő időszakban még nagyobb gondot, figyelmet és anyagi eszközöket kell fordítani a vízgazdálkodás fejlesztésére, az ezzel kapcsolatos felada­tok megoldására. A jelentés hangsúlyozta, hogy a vízgaz­dálkodás iránti társadalmi igények egyre magasabb színvonalon történő kielégí­tése érdekében az V. ötéves tervben két súlyponti felada­tot kell — a lehetőségekhez mérten — megoldani. A te­lepülésfejlesztési feladatok és a lakásépítési program végrehajtásának egyik elő­feltétele a lakosság közmű­ves, egészséges vízzel való ellátása, a csatornahálózat további bővítése. Gondot kell fordítani a növekvő vízigé­nyek és a csökkenő vízkész­letek közötti egyensúly meg­teremtésére, a társadalmi és a gazdasági igények térben, időben és jó minőségben va­ló kielégítésére. Ij tározók A vízkészlet-gazdálkodás feladata a vízkészleteknek és a vízhasználók igényeinek mennyiségi, minőségi, időbe­ni és térbeli összehangolása. Ezen a területen az egyik legfontosabb feladat a víz- pótlórendszerek, a tározók fejlesztése, ezek révén a hasz­nosítható vízkészletek gyara­pítása. A készletek kihasz­náltsága már most is magas arán.vszámot mutat. Az 1975. évi igényekre vetítve a víz­felhasználás a felszíni vizek­nél 64 százalékos, a felszín alatti vizeknél 26 százalékos. Az elmúlt tervidőszak dön­tő változást hozott a falusi lakosság vízellátásának fej­lesztésében. A IV. ötéves tervben 27 településen fejez­ték be és 18 településen kezd­ték meg a vízellátó müvek építését. Ennek ellenére a megyében még 178 község­ben nincs egészséges, jó ivó­víz, amelyekben legalább közkutak építésével kell az ellátás alapfeltételeit biztosí­tani. Az V. ötéves tervben 24 község korábban megalakí­tott vízműtársulatának épí­tési feladatait kell megvaló­sítani, valamint a tervidő­szakban 26 községben újon­nan alakítandó, vagy már megalakított társulattal kell a társulat fejlesztését bizto­sítani. A megye területén a vízműtársulatok keretén be­lül az V. ötéves tervben ősz- szésen 39 község vezetékes ivóvízzel való ellátása való­sul meg. A következő tervidőszak­ban nagy feladatokat kell megoldani a környezet- és vízvédelemben. A különböző üzemek már eddig is sokat tettek ezen a téren, de to­vábbi erőfeszítésekre van szükség. Az elvégzendő víz­védelmi munka túlnyomó ré­sze a Sajó völgyében jelent­kezik. Tekintve, hogy a folyó ivóvíz és haltenyésztés szem­pontjából negyedosztályú, ipari és öntözővíz szempont­jából a második és a harma­dik kategóriába sorolható, csak széles körű együttmű­ködési szervezettel valósítha­tó meg a feladat. A tervezett létesítmények közül legjelen­tősebb a miskolci városi szennyvíztisztító telep, amely az üzembe állás időszakára — sajnos — már szűknek bi­zonyul majd. Ezért, tovább­fejlesztéséről a VI. ötéves terv időszakában kell gon­doskodni. Lényegesen elma­radt a vízellátástól a telepü­lések csatornázása. Az V. öt­éves terv időszakában a víz­ellátási és a csatornázási ol­ló — sajnos tovább fog nö­vekedni. Míg a vízellátás 8 —10 százalékos fejlesztésével a megye lakosságának 60—62 százalékát, a csatornázás a tervezett 5—6 százalékos fej­lesztéssel csak az ellátottság 36—37 százalékára növek­szik. Árvízvédelem Nagy feladatokat kell meg­valósítani a mostani lerveiit- Jusban az arvizmenlesités te­rületen is. A megye terüle­ten eddig összesen 407.4 kilo­méter árvízvédelmi fővédvo­nal épült lei, amiből magas­sági hiányos 181 kilométer. Nincs megépítve a Sajón egy 94 kilométeres hosszúságú, a Hennádon pedig egy 90 kilo­méter hosszú árvédelmi töl­tés. Az EVIZIG és az OVI- BER összesen több mint 370 millió forintot fordít többek között a Bodrog bal parti töl­tésépítésére, Vajdácska és az országhatár között, valamint hozzákezdenek a Sajószöged —Leninváros—Tiszakeszi ár­védelmi 'szakasz fejlesztésé­hez is. Az OVIBER beruhá­zási keretéből a tiszavalk— ároktól fejlesztés valósul meg. Ezeken túl a Bodrog­köz árvízi biztonságának fo­kozására az Országos Víz­ügyi Hivatal külön hiteleket is biztosít. Az V. ötéves terv idején a legjelentősebb fo­lyószabályozási munka a Ti­sza laktabáji kanyarulatá­nak átmetszése, amely mint­egy 37 millió forintba kerül, s melynek következtében két kilométerrel rövidül a me­derszakasz, ami által gyor­sabban vonulhat le az árhul­lám és megszüntethető az e térségben gyakran jelentke­ző jégtorlaszok kialakulása. A vízrendezési munkák érté­ke — az előbbieken túl — ebben a tervidőszakban meg­haladja a 300 millió forintot. Ennek keretében befejezik a Bódva patak és a Szinva ren­dezését és megkezdik a Han- gony, valamint a Hor—Kó­nya patakok komplex víz­rendezését is. A belvíz és az aszály ellen A mezőgazdasági vízhasz­nosítással kapcsolatban a je­lentés kiemelte, hogy az ele­mi csapás mértékű aszályok kártételeinek csökkentése csak valamennyi érdekelt be­vonásával, igen szoros és koordinált öntözési tevékeny­séggel érhető el. Az öntözés- fejlesztés feltételezi azoknak a többcélú' víztározóknak a megépítését, amelyekről már az előbbiekben szóltunk. A koi-szerű és biztonságos me­zőgazdasági termelésnek egyik alapvető feltétele a belvízrendezés fejlesztése, a bel ví zga zd á 1 k od ás magasab b szintre való emelése. Me­gyénkben a belvízrendszerek területe meghaladja az 1500 négyzetkilométert. A belvi­zek befogadóba történő át­emelését 16 szivattyútelep és 100 hordozható szivattyú biz­tosítja. A belvízrendszer kar­bantartására az V. ötéves tervben hitelfedezetből 50' millió forintot biztosítanak. Továbbra is nagy gondot kell fordítani elsősorban az utóbbi években is a belvíz­től sokat sújtott Bodrogköz, Taktaköz és a dél-borsodi te­rületek) belvízrendszerének fejlesztésére. Ebből a rövid összefoglaló­ból is kitűnik, hogy me­gyénk további fejlődésének egyik fontos feltétele a kor­szerű vízgazdálkodás kialakí­tása. ennek fejlesztése. Kor­mányzatunk ennek megfele­lő súllyal foglalkozik a kér­déssel. Nem véletlen, hogy az országgyűlés közeli ülés­szakának egyik javasolt na­pirendi pontja éppen a víz- gazdálkodás helyzete és to_ vábbi feladatai. O. J. MÉRETEK A Borsodi Vegyikombi­nát KlSZ-védnökség- gel épülő új pvc-gyá- rónál 1976-ban nem telje­sítették a beruházási prog­ramot. Á lemaradás össze­ge mintegy egymilliárd fo­rint, mely a befejezési ha­táridőben 4—6 hónap csú­szást jelent. A PVC—III. területén foglalkoztatott kivitelezői létszám az elmúlt évben 800—900 dolgozóval volt kevesebb a szükségesnél. Ilyen előzmények után a KISZ-védnökségi operatív bizottság már 1976 augusz­tusában kezdeményezte — a KISZ IX. kongresszusá­nak határozatai értelmében —, hogy 1977-ben szakmun­kástanulók részvételével szakosított építőtábort szer­vezzenek a nagyberuházá­son. A kivitelező vállalatok­kal történt egyeztetések, a létszámigények elbírálása után hozzákezdtek az épí­tőtábor szervezéséhez. Az első turnus 371 rész­vevője július 3-án érkezik Kazincbarcikára, s augusz­tus 27-ig négyszer kéthetes váltásokkal összesen 1440 szakmunkástanuló segíti a VEGYÉPSZER, A GYGV, a Hőtechnika Vállalat, az ÉÁEV, a 31. számú AÉV, valamint a BVK polimer szerelési gyáregységének munkáját. Ácsok, vasbetonszerelők, festők, lakatosok, csőszere­lők dolgoznak majd a' nagyberuházáson, pótolva a hiányzó munkáskezeket. A kivitelező vállalatok, a BVK és a városi KlSZ-bi- zottság felkészült a fiata- 5 tok fogadására. A közösségért — a közösséggel A különböző szakmai foglalkozási es tudo­mányágak mintha az utóbbi időben túlságo­san kezdenének elkülönülni, eltávolodni egymástól. Néha- néha nem is leitételezik egy­más létét, figyelmen kívül hagyják egymásra utaltságu­kat, együttműködésük nélkü­lözhetetlenségét. A másik probléma, hogy így elkülö­nülve is nagyon keveset, vagy egyáltalán semmit nem adnak a közösség véleményé­re, a tömegek ésszerű javas­lataira. elképzeléseire, meg­látásaira és kívánalmaira. Ezek a megállapítások és észrevételek elsősorban ép­pen azokra a szakágazatok­ra vonatkoznak, amelyek a tömegek igényeit hivatottak szolgálni, kielégíteni a tö­megek megelégedésére. A legtöbb vitát á városfejlesz­tés. az üdülőtelepek kiala­kítása, építése úgy is mond­hatnánk, hogy a településhá­lózat fejlesztése váltja ki. Talán soha ennyi vita és né­zeteltérés nem volt ezen a téren, a szakemberek és a lakosság között, mint most napjainkban a fejlődő, válto­zó világ rohanása közepette. De nemcsak a szakemberek és a „laikus” tömegek vitái csapnak magasra, a hozzáér­tők. müértők egymás közötti vitái is néha az egeket ost­romoljak. Pedig ezeket az összeütkö­zéseket el lehetne kerülni vagy legalábbis minimálisra csökkenteni egy kis figyel­mességgel. jóindulattal és ügyszeretettel. Valamikor még divat volt, hogy az épí­tészek-, tervezők, városfej­lesztők megkérdeztek más szakmabelieket is, mielőtt valami nagy dologba fogtak volna. De mostanában ez már mind ritkábban fordul elő, s ha megesik, legtöbb­ször csak udvariasságból, formalitásból. S a következ­mény; bizonytalanság, inga­dozás. tanácstalanság, nem utolsósorban jelentős idő­veszteség és anyagi kár. S ez már a közhangulatot is je­lentősen befolyásolhatja és aligha hiszem, hogy pozitív es építő irányban. A közelmúltban alkalmam volt több urbanizációval, te­rületfejlesztéssel kapcsola­tos, televíziós riportot végig­nézni, sajtóvitát végigolvas­ni. Ezeken a csatározásokon bőven esett szó a főváros fejlesztésének koncepcióiról, a vidéki városok rekonstruk­ciójáról, fejlesztéséről, a ki­rándulóhelyek, üdülőtelepek kialakításáról és még sok­sok, ezekkel kapcsolatos és összefüggő kérdésekről, fel­adatokról. A szakma meste­rei, tudósai a viták során majdhogynem hajba kaptak, egymás szavába vágtak, el­képzeléseiket szenvedélyesen védték. Állásfoglalásaik, vé­leményeik bizony néha na­gyon messze álltak egymás­tól. A legtöbbször elképzelni is nehéz lett volna, vajon melyik elképzelés győz. me­lyik koncepció alapján fej­lődik. formálódik tovább a szóban forgó város, vagy vá­rosrész. Kétségtelen, nem könnyű dolgok ezek. Óriási tudást és hozzáértést igényel­nek. minden szakembertől. De azért fetisizálni sem sza­bad ezeket a szakmákat Nem ártana, ha néha-néha más szakmabeliek esetleg egyszerű járókelők fantáziá­jára okos. alkotó, újat aka­ró. újat teremtő emberi lo­gikájára is apellálnak az illetők. Érdemes odafigyelni az utca emberének véleményére is, mert nagyon sok alkoto gondolat indul el az egysze­rű koponyákból is es terem­tett újat, nagyot, maradan­dót az emberiség számára. Ha például egy-egy épülő városrész közérthető tervraj­zait, makettjeit közszemlére tennék, egy kis magyarázat­tal, útbaigazítással aligha történnének olyan építkezé­sek, «ahol az óriási háztöm­bök oly közel kerülnek egy­máshoz, hogy levegő is alig van közöttük. Valószínű, olyan esetek sem, hogy az amúgy is szűk utcákat még jobban leszűkítsék. Az egyik kis városban például a leg- íorgalmas'abb főútvonal mel­lé olyan közel építettek, hogy a függőfolyosók szinte az ut közepére nyúlnak, és,: alattuk a járdának mindössze 50 centi hely jutott. Az emberek szeretik a sé­tányokat. a parkokat, a ját­szótereket, a tágas, leve­gős horizontot. Az építészek, a tervezők egy része azonban mintha idegenkedne ezektől. Pedig a közvélemény elénk reagálásaira érdemes odafi­gyelni. mert tanulni is lehet belőlük. Amikor például Mis­kolcon megépítették és ki­alakították a Tanácsház tér­rel szemben levő teret, amely az Avas aljáig nyúlik, az egyetértés, az elismerés szá­zakat ösztönzött köszönöle- vélirásra és nyilatkozatra. Nem igaz, hogy mindent le­fitymálnak az egyszerű em­berek. nem igaz, hogy csak kritizálnak, hiszen minden szépnek, emberinek, szívből tudnak örülni. Csak jobban oda kellene figyelni a város­lakók véleményére, jó szán­dékú segíteni akarására. A napokban egy csodálatosan szép hegyvidéken jártam, amelyet az ország legszebb tájának neveznek. Az erdő- mérnökök és kultúrmérnökök elrettentő példaként mutat­ták. hogy a hegyvonulat' leg­szebb gerincét úgyszólván csupaszra borotválták, a fá­kat kiirtották. A kopasszá vált hegyoldalba szabályta­lanul. összevissza, hányaveti módra hétvégi házakat épí­tettek. Hogyan lehet ilyet csinál­ni — sóhajtottak fel keserű­en. Vajon ki engedhette meg ezt? Valóságos barbarizmus a természet ellen! Vajon ki?... Egyik szakigazgatási szerv% amelyben valószínű szakemberek is vannak. Az azonban elképzelhető, hogy helyszínelés nélkül vázlatról, elavult térképekről, a termé­szetvédelmi szakemberek megkérdezése nélkül'. em jó dolgok ezek. Vá­rosokat, falvakat, par­kokat, üdülőtelepeket nem pár évre építik. Hosszú-hosszú évszázadokra, több nemzedék és generáció számára. S azt is látni kell, hogy az emberek az életük jelentős részét ezeken a he­lyeken élik le. Nem mind­egy, hogy jól érzik-e magu­kat, vagy rosszul.-Mindenek- előtt erre kellene gondolni, mielőtt a közösség érdekében bárki is cselekvésre szánja el magát. \V. E. Nélkülözhetetlen segítség Értékelemzés ’77 címmel kiállítás nyílt Budapesten, a kohó- és gépipar Rákóczi úti Technika Házában. A koráb­ban meghirdetett pályázatra 63 vállalat készített érték- elemzést egy-egy gyártmány, ról. technológiai folyamatról. A kiállításon 58 vállalat ér­tékelemzési módszere és az ilyen módon előállító*t kész­termékek láthatók. Az 1975. évi pályázat első díját meg­osztva a Labor Műszeripari Müvek, a METR1POND Mér­leggyár, á VBKM Kapcsolók és Készülékek Gyára, és a Volán 14 számú Vállalat kapta. Több intézmény ka­pott megosztva második és harmadik díjat. Az érték- elemzés tulajdonképpen dön_ •.éselökészitő szemlélet és el­járás. a termékszerkezet kor­szerűsítésének. a gazdaságos­ság. az export növelésénél« szinte nélkülözhetetlen segí­tői. t

Next

/
Thumbnails
Contents