Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-25 / 148. szám

1977, június 25., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

A DH-munkarendszer hatásai a Éráinkéi

le ,„4 gazdaságpolitikai célki. ■t Gzések egyre nagyobb köve. ( élmények elé állítják válla- ; la lun kát. E követelmények- s ’!e/c csak a vállalat intenzív _ fejlesztésével tudunk elegei t?nni. Az intenzív fejlesztés , Jlapja a vállalati belső tar la. ; lét feltárása és realizálása. _ nem valósítható neg a , tervező tevékenység illemé.

ae/c gyorsítása, a szervezés- '• fejlesztés hatékonyabbá téte- _ I® nélkül... A DH-munka- 1endszer úgy járul hozzá a hatékonyság fokozásához, i hogy elősegíti a szervezéssel ^érhető eredmények gyor- * sftbö és hatékonyabb elévéI «&"

A KGM Tudományos Műszaki Tájékoztató Intézet kiadványából ragadtuk ki e sorokat, abból a beszámolóból, í amelyben a December 4.

Drót mű vek szakemberei írták t b a Dolgozz Hibátlanul!

Oiunkarendszer meghonosítá- I iának szükségességét, a szervezel telépílését, s adtak szá_

' »Hol az eddigi eredményekről, 'apasz tálatokról, tennivalók.

' ‘ól.

m

A műben kétévi igen ala- t>os előkészítéssel kezdték meg az új munkarendszer bevezetését. Mindenekelőtt megis- . “íertették szükségességét, jelentőségét a drótmű gazdasási, műszaki, politikai, társadalmi vezetőivel, Tették ezt azért, mert ,,A DH-munlca- rendszer olyan■ komplex tevékenység, amely műszaki, Gazdasági, szervezési, vezetési ás mozgalmi elemeket tartal- niaz, bevezetésének előkészítése és bevezetése a vezetők és dolgozók alkotó egységet követeli meg ...”

A feladatok megoldása végett létrehozták a DH-bizolt- súgot, a munkarendszer csúcs. Szervét, amely az igazgatói tanácshoz tartozik, független, minden vállalati szervtől. Az elnök: Kiss Béla műszaki igazgatóhelyettes, függetlenített titkár: Kiss László. A bizottság hét tagja műszaki, Pénzügyi szakemberekből, Pari-, KISZ-, szakszervezeti Vezetőkből áll. Az üzemben számos, speciális feladat megoldására van szükség, ezért létrehoztak húsztagú elemző- csoportot, s minden üzemben műkődnek team (lim) csoportok.

A rendszerbe bevontak minden dolgozót. 2026 kérdőívet adtak át" a fizikai dolgozóknak. Az irányítás nélküli — Hem teszt jellegű — kérdőíves kikérdezési módszer kitűnő eredményt hozott. Kivétel nélkül minden ív visz. szaérkezett, s közte 1326 jelentősebb hibára, a jobb munkát gátló okokra hívták fel a figyelmet, s jó egyharma- dánál a dolgozók a megoldás módjaira is javaslatot lettek.

2

A DH-munkarendszer az első évben kimutathatóan sok milliós eredjtnényt hozott. A jobb üzem_ és munkaszervezés, a belső tartalékok feltárása eredményeként a vállalat 1075-ben 42,8 millió fo- | rinttal nagyobb nyereséget ! ért el, mint az előző évben, S ebből 24,7 milliót a DH hozott. ■ A termelés 8 százalékkal nőtt, s saját erőből 8.8 ! százalékkal növelhették a dolgozók bérszínvonalát.

Az új munkarendszer két és fél év alatt kibontakozott, „beívódotl” a dolgozók és vezetők tudatába, szorosan ösz- szekapcsolódott a gazdasági és mozgalmi vezetéssel. Ebből következően ma már nehéz világosan elhatárolni, hogy az adott eredményben mennyiben van része a munkarend- szernek. Egy bizonyos: nem kevesebb, hanem egyre nagyobb eredményt hoz, új és új belső tartalékokat fedez fel, és hasznosít.

— A mi munkánkban örök változás fejlődés van — mondja Kiss László, DH-tit- kár. — Ami két évvel ezelőtt

kitűnő volt, tavaly már nem felelt meg, s ami tavaly jó volt, az idén nem felel meg.

Kezdetben például igen jó módszer volt a DH-láda. A dolgozó — névaláírás nélkül — papírra vetette gondolatait, s a cédulát bedobta a dobozba. Tagadhatatlan, sokat segített, de igen nagy adminisztrációval járt. DH hiba- jelző lapokat nyomattak, üzemek szerint más-más színben. A dolgozók erre jegyzik lel észrevételeiket, a hiba okait, s kijavításának módjait is. Ez a lap tut végig a vállalat érhálózatán ahhoz, vagy azokhoz, akik legilletékesebbek a leírt gondok megoldásában.

Az egyik dolgozó nem látta biztonságosnak a daru „fogását'’. A hibajelző lapon lerajzolta elképzelését. A lap a fejlesztési főosztály vezetőhöz futott, aki pár sorban írta le egyetért, jó a javaslat. Azóta meg is valósították, az új megoldással a daru biztonságosabban fogja, emeli a dról- kötegeket.

Van három E—400-as eszterga. Selejtezésre ítélték, mert már nem felelt meg a követelményeknek. A tokban dolgozó forgácsolóbrigád elhatározta, hogy megmenti a három gépel. A csoportvezető

— Laczkó Lajos — ki is dolgozta a korszerűsítés módját.

— Ezt utólag újításnak fogadták .el. Lényege: nem kell három új gépet venni, hiszen az esztergák az átalakítás után, ki tűnőén dolgoznak.

Sok dolgozó szólt róla, írta le a panaszt: nehéz, egészségtelen a munka a fémbevonó üzemben. Üj horganyzó gépsort állítottak be, gépesítették a drólikötegek fel- és lerakását. így nemcsak termékenyebbé vált a munka, hanem 20 százalékkal javult a minőség is.

Itt — elsősorban a dolgozók érdekében — nagyszerű megoldást valósítottak meg. A régi módszer szerint az izzó acélszál ólomfürdőn halad át. Az ólom az egészségre ártalmas, amellett drága pénzen külföldről kell beszerezni. Sópotentírozó berendezést helyeztek üzembe. Ez húsz százalékkal olcsóbb mint az ólompotentírozás, a munka jobb. könnyebb, egészségesebb a környezet.

Tavaly és az idén is nagy figyelmet fordítanak az anyag- és energiatakarékosságra. Elérték, hogy 1 tonna hengerhuzalt 6—8 kilogrammal kevesebb anyagból gyártanak, mint korábban. Ez a megtakarítás a huzalmű II- ben dolgozó hőkezelőbrigádok önkéntes kezdeményezése nyomán indult ki. Rosszak a raktározási körülmények, így előfordult, Hogy nem a kívánt minőségű anyagot hőkezelték. Ez csak jóval később, sok munkafolyamat elvégzése után derült ki. A hőkezelők minden anyagot — szikrázta. lássál — ellenőriznek, s e külön meózás után végzik el a hőkezelést.

Az elmúlt évről néhány adat: a tervezett 6 helyett 8 százalékkal nőtt a termelés, 10 helyett 27.1 százalékkal a nyereség, 6 helyett 7,3 százalékkal a dolgozók bére.

Ü.iból és újból érkeznek a hibajelző lapok. Üjabb és újabb belső tartalékra, lehetőségre hívják fel a figyelmet. 100 oldalas katalógusban 320 tétel szerepel, fizikaiak, műszakiak elemzik a hiba okait, megszüntetésének módszereit, munkálkodnak a megoldáson. És végeredményben a nagy ös s zef ogás eredményeként

rengeteg energiát, időt takarítanak meg. növekszik a termelés. csökken a kieső idő — tavaly 66 ezer órát takarítottak meg •— a félévi, s még inkább az. évi munka számvetésénél kapnak reális képei a\ DH-munkarendszer ez évi eredményeiről.

(esb)

A kedvezőtlen adottságú hegyvidéki termelögazdasá- gok egyik legjelentősebb bevételi forrása a melléküzemági tevékenység. Fontosságát fokozza az a tény, hogy helyhez köti — egész évre állandó munkaalkalmat biztosítva — a termelőszövetkezet dolgozóit. Elsősorban ezeket az előnyöket emlegették Bódvaszilason is a helyi Bódvavölgye Tsz-ben, ahol a gazdaság összárbevételének mintegy 25 százaléka származik melléküzemági tevékenységből

A fűrészüzem elsősorban a saját tulajdonban levő erdő faanyagának feldolgozására létesült. Az évi 5,5 millió forint bruttó termelési értéket produkáló faüzemben szerszám- és seprűnyeleket, valamint zárlécet, tölgypallót, tölgygerendát, és parkettfrizt készítenek. A seprűnyelet — évi félmillió darabot — a Borsodi Kézműipari Vállalathoz szállítják Kazincbarcikára, az ugyancsak félmilliós szerszámnyélre pedig az Erdei Melléktermékeket Értékesítő Vállalattal van szerződésük.

A melléküzemágak sorában fontos szerepet tölt be a gazdasági becslceházi dolomit kőporbányája, amelynek termelését ez évben 40 —45 ezer tonnára kívánják felfuttatni.

Bódvaszilason a legjelentősebb melléküzemág a szövőüzem. Az elmúlt évben együttműködve a Pamutnyomóipari Vállalat Kispesti Textilgyárával, 32 dolgozó részére modellüzemet létesítettek a községben. Az alapanyagot a gyár adja, amelyből Szilason az úgynevezett Anikó Ingrid flanell- szövetet készítik. A fiatal üzem fejlesztése, bővítése máns megkezdődött és 12 millió forintos költséggel hozzákedtek egy új, 150 dolgozónak munkahelyet biztosító üzemcsarnok építéséhez. A MEZÖPANEL-elemekből készülő 1260 négyzetméter alapterületű csarnokot a tervek szerint augusztus elsejére adja át a tsz épitöbrigád- ja. Á 120 gépegységű új üzemben végzett bérmunka a bódvaszilasi Bódvavölgye Tsz- nek 17,5 millió forint árbe- vételt jelent majd évente.

<b»>

*

Bal oldali képünkön, a tsz faüzemében Pipoly Ferencné és Kalocsai Zsuzsa seprű- nyeleket készít. Jobb oldali képünk pedig a Bódvavölgye Tsz szövőüzemében készült. A jelenleg 40 dolgozót alkalmazó üzem rövidesen tovább bővül és 150 bódva- völgyi asszonynak ad állandó munkát.

Fotó: Laczó József

Munkavédelmi konferencia keretében értékelték tegnap Ozdon, a Liszt Ferenc Művelődési Központban az Ózdi Kohászati Üzemek munkavédelmi, baleseti helyzetét, ezen belül az első félév tapasztalatait. A tanácskozást az tette szükségessé, hogy az elmúlt év második felében a számos megelőző intézkedés ellenére is 7 halálos és ugyanennyi csonkulásos baleset fordult elő. Idén, napjainkig ugyan csökkent a súlyos balesetek száma, ám a baleseti helyzet csak kismértékben javult. Ezt jelzi, hogy a 3 napon túl gyógyuló sérülések száma az első félévben közel 10 százalékkal emelkedett.

A SZOT, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa, valamint az Ózdi Kohászati Üzemek munkavédelmi szakemberei most a balesetek megelőzésének további tennivalóiról, a munkavédelmi előírások következetesebb ellenőrzéséről az ezzel kapcsolatos feladatokról tárgyaltak.

... a kommunisták lelkiismeretes, példamutató munkával vesznek részt a szocialista építés feladatainak megoldásában. (Az MSZMP Központi Bizottságának 1977. június 22-cn megtartott kibővített üléséről kiadott közleményből). v

II'írOlll emkeiTŐl szól a történet, Ketten közülük

la will tagjai a pártnak, harmadik társuk párton kívüli. Mindannyian az Északmagyarországi Vegyiművekben, Sajóbábonvban dolgoznak fontos poszton, felelősségteljes beosztásban. Az intermediernél — ez az üzem a gyár legnagyobb részlege — a tartálypark a munkahelyük. Vegyszerekkel, a gyártáshoz szükséges alapanyagokkal dolgoznak. Nagy figyelmet és felkészültséget igénylő munkakör az övék. Brigádot ugyan nem alapítottak, de hallgatólagosan Olasz Jánost tekintik vezetőjüknek. Nemcsak bíznak benne,'de hallgatnak a szavára is. Jól tudják, ok nélkül soha nem kér semmit, soha nem kezdeményez olyasmit, ami felesleges tevékenység volna. Egy biztos: kötelességüknek mindhárman maradéktalanul eleget tesznek, precizitásuk, pontosságuk példás, magatartásuk követésre méltó. A munkában nem ismernek tréfát. A legnehezebb körülmények között is helytállnak, s ha úgy adódik, műszak után is bennmaradnak.

Előfordul, hogy befejezve a műszakot, hsfzafelé indulnak, s akkor szólnak: érkezett egy szállítmány, a tartálykocsikban levő anyagot várja az üzem, toldják meg a műszakot... Az is megtörtént már, Olasz Jánost vtthon — hasonló okok miatt — várta a telefonüzenet: jöjjön be. Ilyen esetben vette a kerékpárját, felkereste másik két társát, Kiss Sándort és Csatlós Józsefet, akik szó nélkül csatlakoztak hozzá.

Mindhárman jól tudják, hogy üzemi és népgazdasági érdek egyaránt, hogy a beérkező vasúti szerelvényeket mielőbb „megszabadítsák” terhűktől. Ha ugyanis sokáig »csorognak a vagonok a gyárban, egy meghatározott időn túl kocsiálláspénzt kell fizetni. S az sem mindegy, hogy az ideszállított alapanyag milyen gyorsan jut az üzembe, az intermedierbe feldolgozásra.

Hosszú idő óta ez a munkastílus jellemző Olasz Jánosékra. A kezdeményező, a hallgatólagosan briga- dérosnak tekinthető régi párttag. Olasz János volt, aki soha nem szűnik meg másoknak is elmondani, kifejteni : a párttag kötelessége mindig több a munkaköri kötelességnél. Ezt a többletet ő saját példájával, saját tevékenységével tanúsítja. De ugyanezt teszi Kiss Sándor is és velük együtt a még párton kívüli Csatlós József.

Sok ilyen ember dolgozik az ÉMV-ben és megyénk más gyáraiban, vállalatainál, intézményeinél és üzemeinél. Olyan emberek, akiknek a munkájára, példa- mutatására mindenkor számítani lehet. Nem világra szóló tettek végrehajtói ők, de olyan cselekedetek részesei, amelyeknek lényegét, értékét nagyfokú felelősségtudat és a minden kommunistától elvárható és megkövetelhető példamutatás fémjelzi.

Az Északmagyarországi Vegyiművek párt-végrehajló- bizoltsága nemrégiben az intermedier kommunistáinak munkáját vizsgálta meg és tette mérlegre. Az így szerzett tapasztalatok közreadásával és hasznosításával egészen biztos, még maradandóbb, még figyelemre méltóbb tettek és sikerek jelzik majd azt a tevékenységet, amelynek mércéjét egyetlen mondat is kifejezi: kommunista módon élni és dolgozni ... T. F.

V

Innen lentről, az Oxtromos- ról olyan megkapó az altit-, tunk elterülő táj, hogy testem sem lehelne szebbet. A távolban hegyek koszorúja látszik, közelebb Bódvaszilas, Bódvarákó és Komjáti cseréptetős házai piroslanak, s az ezüstösen csillogó víztükrű Bódva partján tehéncsorda legel.

Ám, nem a szemet gyönyörködtető látványért kapaszkodtunk tel a 321 méteres hegyoromra, hanem a köbá- nyászok munkájával akarunk megisimerkedni. Kiváló minőségű, a kohászatban salak- képző anyagként használatos mészkőből épül fel a hegy, ez is okozza „vesztét”.

— Elődeink lél évszázada kezdték bontani — hordani az Oxlromost. Húsz éven ál vasércet bányásztak. föld alatti műveléssel, kis meny- nyiségben. Miután elfogytak a telérek, rátértek a mészkő bányászására — mondja

Molnár László üzemvezetöhe- helyelles, s rövid áttekintést ad a bánya történetéről.

Amikor még magasabb volt a hegy. tetejéről napos időben ráláttak a Magas-Tál- rára. Napjainkban a negyedik termelőszinten dolgoznám az emberek és gépek, s már készítik elő a jövő évben művelésre kerülő ötödik teraszt A több száz négyzetméter alapterületű, 30 méter magas kőfal lefejtése 8—10 évre biztosít megélhetést a csaknem 200 környékbeli embernek.

— Az idén 750 ezer tonna követ termelünk — tájékoztat Szilágyi Ferenc üzemvezető. — A finomabb őrlemény 1, éves szinten 460 ezer tonnái a Borsodi Ércelőké- s/ítö Műnek, a fennmaradó nagyobb szemű mészkőzúzalékot az Ózdi Kohászati Üzemeknek szállítjuk.

A bányában csend fogad, éppen déli műszakváltásra érkezünk, A hegy lábánál izzasztó a kánikula, a heg}' tetején viszont hűs szellő lengedez. Kihasználjuk a szabad időt, beszélgetünk, ismerkedünk a bányászokkal.

— Vermes üzemvezető inasaként kezdtem, 35 évvel ezelőtt. Évekig kapáltam a kertjét, gondoztam az állatokat, így szolgáltam meg, amiért bejutottam a bányához. Apám is itt dolgozott, ebben a bányában fejtette a követ. Bizony, nagyon nehéz, embertelen munka volt ez akkoriban. Bunkóval aprítottuk a mázsás darabokat, kézi erővel rakodtunk, csilléztünk Ma már mindent a gép végez — emlékezik Szepesi István aknász.

Kísérőnk. Szabados István tok-vezető megjegyzi:

— A KGST-egytittműköde.- keretében új. a réginél korszerűbb gépeket vásárolunk A lengyel rakodókkal köny- nyebb, gyorsabb, termelékenyebb a munka. Mire volna

még szükségünk? Kellene egy talpfúrógép ...

— Hogyan bányásszák a követ? — érdeklődünk az aknásztól.

— Havonta kétszer, háromszor kéttucatnyi, nagyátmérőjű lyukakat fúrunk fémről a kőfalba, s lerobbantjuk. Elhasználunk 160 mázsa pa- xit és Ando robbanóanyagot, s nyerünk általa 65—67 ezer tonna követ. A többi már a rakodógépek, a tehergépkocsik, a szállítószalagok és az őrlőmalmok dolga.

— Kevés a kézi munka ...

— Úgyszólván semmi A gépek fülkéjében ülve még a rossz időjárás, a hó. a fagy,

az eső is elviselhető. A kánikula már kevésbé ...

— Mennyi a fizetésük?

— A négyezret hazavisszük havonta.

— Kél három emoeröltő múlva még nyoma sem les/, az Oxtromosnak. Nem fáj érte a szivük?

Az aknász hátralol.ia őszülő leién a műanyag „kobakot“’.

— A kőnek is az embert kell szolgálnia

Kolaj László