Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1977. június 24., péntek \ Közlemény az MSZ (Folytatás az 1. oldalról) I!. A Központi Bizottság értékelte a párttag­sági könyvek cseréjének végrehajtását, es megállapította: í A XI. kongresszuson elhatározott tag- könyvcserét a pártszervezetek — a Központi Bizottság 1-975. októberi határoza­tában foglalt előírásokat érvényesítve — gondosan készítették elő, az időszerű poli­tikai, gazdasági, ideológiai, kulturális teen­dőik egyidejű elvégzésével nagyfokú szerve­zettséggel bonyolították le. A tagkönyvcsere jól szolgálta a párt fel­készítését a kongresszus határozataiban és a programnyilatkozatban megfogalmazott feladatok megoldására. 2 A párt tagjaival folytatott beszélgeté- 1 sek nyílt, őszinte eszmecserék voltak politikánkról, a kongresszusi határozatok megvalósításáról, a párttagok kötelességeiről, a párt életéről, valamint közéletünk minden fontos kérdéséről. A Központi Bizottság megállapította, hogy a párttagság az egyéni beszélgetések során is reálisan, nagy felelősséggel nyilatkozott a párt politikájáról és annak megvalósulásá­ról. A párt eszmei, politikai, szervezeti egy­sége szilárd, érvényesülnek a lenini noi'mák, a kommunisták lelkiismeretes, példamutató munkával vesznek részt a szocialista építés feladatainak megoldásában. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt eredményesen tölti be társadalmunkban irányító, vezető szerepét. A Központi Bizottság a tagkönyvcsere ílJ’8 politikai tapasztalatai alapján a követ­kezőkre hívja fel a figyelmet: — Továbbra is nagy gondot kell fordítani a pártépítő munkára. A pártba jelentkezők elé magas erkölcsi és politikai követelmé­nyeket kell állítani. A tagfelvételi munkát annak tudatában kell folytatni, hogy a pár­tot körül veszik a szocializmust meggyőző­déssel építő szimpatizánsok széles tömegei. Közülük egyéni elbírálás alapján — minden mechanikus kategorizálást mellőzve — a munkások, mezőgazdasági dolgozók, terme­lőszövetkezeti parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak legjobbjait kell párttaggá ne­velni. ,— A párt belső életét bevált gyakorlatunk szerint, a lenini normák alapján kell töké­letesíteni. Ennek fontos eleme, hogy minden pártszervezetben mindenkor biztosítani kell a párttagok személyes véleményének szabad kifejtését, és erre a vezetőségnek munkájá­ban támaszkodnia kell. Az évenkénti beszá- rpoló taggyűléseket úgy kell előkészíteni, hogy a párttagoknak módjuk legyen a fon­tos politikai kérdésekben véleményt nyilvá­nítani, s eúiellett személyes gondjaikat is megbeszélni. — A párton belüli demokrácia a párt eredményes működésének egyik döntő felté­tele, ugyanakkor alapja a közéleti és a munkahelyi demokrácia fejlődésének is. A szocialista demokrácia társadalmunkban ak­kor válik mind teljesebbé, ha a párt életé­ben, egész tevékenységében a lenini elvek­kel összhangban érvényesül a demokratikus szemlélet. . — A tagkönyvcsere igazolta a Központi Bizottság korábbi döntésének helyességét, hogy fokozott figyelmet fordít az alapszer­vezetek munkájára. A pártmegbízatások rendszerével továbbra is biztosítani kell a párttagság aktív részvételét a politikai mun­kában. Az alapszervezetek erősítsék kapcso­lataikat a pártonkívüliekkel, gyakoroljanak nagyobb hatást környezetük szocialista szel­lemű formálására, a politizáló légkör fej­lesztésére. — A párt és az ország előtt álló feladatok sikeres megoldásához elengedhetetlen ered­ményes szövetségi politikánk következetes folytatása. Ehhez kedvező lehetőséget teremt az a tény, hogy a XI. kongresszuson elfoga­dott országépítő céljaink nemzeti program­má váltak. Szövetségi politikánk eredményei­re támaszkodva, a lehetőségeket jól hasz­nosítva tovább kell erősíteni a párt tömeg_ kapcsolatait. Pártonkívüli szövetségeseinket fokozottan kell bevonni a közéleti munkába. Következetesen érvényt kell szereznünk an­nak a gyakorlatunknak, hogy pártfunkció kivételével minden tisztséget betölthetnek pártonkívüliek is, ha erre egyébként alkal­masak. A párt tömegkapcsolatainak fejlesz­tésében, szövetségi politikánk megvalósítá­sában különösen jelentős szerepük van a tö­megszervezeteknek, s tömegmozgalmaknak. A, A XI. kongresszus megállapította, hogy s * a fejlett szocialista társadalom építé­se fokozott követelményeket támaszt a párt­tal, a párttagsággal szemben. Ezzel összefüg­gésben a tagkönyvcsere során megváltak a párttól azok, akik valamilyen okból nem tudtak eleget tenni a növekvő követelmé­nyeknek. A pártból ily módon — saját aka­ratukból, vagy az alapszervezet kezdeményei" zésére — a tagságnak- 2,7 százaléka maradi ki. Ugyanezen idő alatt a pártépítő munka azt eredményezte, hogy a taglétszám nem csökkent, a tagkönyvcsere lezárásakor azo­nos volt az egy évvel korábbival; a Magyar Szocialista Munkáspártnak 1976. december 31-én 765 566 tagja volt. A Központi Bizottság kötelezi a pár! minden vezető szervét, hogy biztosít­sa a tagkönyvcsere tapasztalataiéinak, a párttagok véleményének és javaslatainak szervezett hasznosítását. D. A Központi Bizottság nagyra értékeli, hogy pártszervezeteink a tagkönyvcsere időszaká­ban megnövekedett aktivitással dolgoztak; elismerését fejezi ka mindazoknak, akik e fe­lelősségteljes munka eredményes elvégzésé­ben részt vállaltak. m A Központi Bizottság megvitatta és jó- váhagj’ta a kulturális politika néhány idő­szerű kérdésével foglalkozó tájékoztató je­lentést. I A Központi Bizottság megállapította: művelődéspolitikánk alapelvei, ame­lyeket húsz esztendővel ezelőtt á Magyar Szocialista Munkáspárt 1957 júniusi országos értekezlete, majd ezt követően részleteiben 1958-ban a művelődéspolitikai irányelvek fogalmaztak meg, kiállták az idő próbáját. Ezeket az irányelveket erősítették meg és fejlesztették tovább a párt kongresszusai. A XI. kongresszusnak a kulturális kérdésekre vonatkozó határozatai és a párt program­nyilatkozata ezekre az alapokra építve je­lölte meg hosszabb távra a kulturális épí­tés irányát és fő feladatait. Az MSZMP a marxizmus—leninizmus orientáló erejével, következetes elvi irá­nyító munkával, a nem> marxista nézetek­kel folytatott elvi vitákkal gondoskodik ar­ról, hogy a tudományos kutatás, az iroda­lom, a művészet, az oktatásügy és a köz- művelődés eredményesen segítse szocialista céljaink elérését. A párt fő politikai irány­vonala a kulturális életben is kedvező fel­tételeket teremtett valamennyi haladó, ha­záját szerető, alkotni és a közösségért mun­kálkodni kész erő összefogásához. E poli­tika jegyében a párt a jövőben is minden lehetőt megtesz a szocialista kultúra fel­virágzása, a tudományok fejlődése, a mű­veltség terjesztése érdekében. O Pártunk számos dokumentumban fo­galmazta meg a kulturális élet egyes területein jelentkező feladatokat. Megfelelően halad a Központi Bizottság tudománypolitikai irányelveinek végrehaj­tása. A tudományos kutatás fejlődése meg­gyorsult és eredményeinek gyakorlati al­kalmazása mind nagyobb mértékben járul hozzá népgazdaságunk fejlődéséhez és tár­sadalomépítő feladataink megoldásához. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Központi Bizottság tudománypolitikai irány­elvei helyeseknek bizonyultak, s még hosz- szú időre megszabják az alapvető feladato­kat. A tudománypolitika és a tudomány­irányítás néhány területén, elsősorban a mű­szaki és agrárkutatás-íejlesztésben azonban új követelmények és új feladatok is . kör­vonalazódnak. A tudományos és a technikai haladás nyomán a tudomány mindinkább közvetlen^ termieőei'ővé válik, az egyik leg­fontosabb népgazdasági tartalékunk, s egyút­tal a hatékonyabb termelésnek és gazdálko­dásnak, a versenyképes termékek gyártá­sának is fontos tényezője. A gazdaságpolitikai célok fokozott érvé­nyesítése, a kutató-fejlesztő tevékenység ja­vítása megköveteli a szellemi és anyagi erők koncentrálását és a fokozott bekapcsolódást a nemzetközi tudományos munkamegosz­tásba. A tudomány távlati fejlődése és a gya­korlati gazdasági feladatok megoldása a jö­vőben is megköveteli az alapkutatások nö­vekvő mértékű támogatását. Az alapkuta­tások fejlesztése, a szakemberképzés fel­adatainak eredményes megoldása érdekében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az egyetemi kutatás és oktatás feltételei­nek javítására, kiemelt fejlesztésére. *-> A Központi Bizottság 1972. évi okta- * táspolitikai határozatának és a XI. kongresszus iránymutatásának szellemében folyik a közoktatás fejlesztése. Csökkent az iskolák közötti színvonalkülönbség; a tárgyi és személyi feltételek javulásával emelke­dett az oktatás színvonala; korszerűbbé vált az alapfokú oktatás és a szakmunkáskép­zés; előtérbe került a nevelőmunka: vala­mennyi oktatási szinten jelentősen emelke­dett az esti és levelező tagozatokon tanulók száma. Társadalompolitikai,.céljaink megvalósítá­sa, s ezen belül a felnövekvő nemzedék számára az egyenlő tanulási feltételek biz­tosítása még hosszabb időszakon át elsőran­gú fontosságú feladattá teszi az általános iskolai oktatás színvonalának emelését és kiegyenlítését. A Központi Bizottság rámutatott, hogy a következő években is a legfőbb feladat az 1972. évi oktatáspolitikai határozat végrehaj­tása, az új tantervek bevezetése, a felada­tokhoz szükséges feltételek megteremtése. Ezek a folyamatok a közoktatás adott szer­kezetének gyökeres megváltoztatása nélkül valósulnak meg. Az időszerű korszerűsítési munkálatokkal egy időben tovább kell dol­gozni a fejlett szocialista társadalom köve­telményeinek megfelelő iskolarendszer tar­talmi, pedagógiai, szervezeti és más kérdé- • einek komplex kimunkálásán.- /f Társadalompolitikai feladataink meg- '* oldása szorosan összefügg a közműve­lődés és a művészetek fejlődésével. Fokozott erő*eszí léseket kell tenni a klasszikus és a mai kultúra értékeinek közkinccsé tételéért. Erősíteni kell a művelődés iránti érdekellsé- . get és feléklsségec az egyénekben és a kö­zönségekben egyaránt. Növelni kell a ma; magyar művészei eiKotelezettségét társadal­mi valóságunk Kérdéseinek szocialista esz- meiségű megválaszolása iránt. A Központi Bizottság 1974. évi közműve­lődési határozata nyomán kedvező változás bontakozott ki a közgondolkodásban, a kul­turális munkában, a kulturális, művészeti műhelyek közművelődési tevékenysége szem­betűnően fejlődött. Az előrehaladás azonban nem egyenletes. Alkotó művészeink többsége azonosult a párt politikájának fő vonalával. Több művé­szeti ágban erősödött a törekvés a szocialista életmód és erkölcs fő kérdéseinek, a dolgozó osztások életének ábrázolására, s fokozódott az ilyen művek népszerűsége. Folyamatos feladat művészetünk szocialista eredményei­nek kritikai elemzése, értékelése, új voná­sainak bemutatása. nek fontos feladata, hogy nemzetközi síkon is helytálljanak, és hozzájáruljanak a hala­dás és a szocializmus eszméinek térhódítá­sához. Kulturális kapcsolataink a szocialista or­szágokkal eredményesen fejlődnek, s arra tö­rekszünk, hogy tartalmas együttműködés jöj­jön létre az emberiség kultúrájának minden haladó képviselőjével. Népünk kész arra, hogy befogadja az emberiség múltjának és jelenének minden kulturális értékét, s ugyan akkor büszkén tárja a világ elé saját alko­tásait. /k A Központi Bizottság megállapította: értelmiségünk magáénak vallja a szo­cialista társadalmat, alkotó munkájával tá­mogatja építését, s ez megfelelően tükröző­dik kulturális életünkben is. Pártunk politi­kája, szocialista rendszerünk, értelmiségünk helytállása biztosíték arra. hogy kulturális fejlődésünk a jövőben is eredményesen foly­tatódik. :i A marxista—leninista elmélet propagálása, az ideológiai kérdések folyamatos tisztázása, a szövetségi politika érvényesítése egymással összefüggő, egyidejűleg megoldandó feladat. Ez növekvő követelményeket támaszt a kul­turális élet párt- és állami irányításával, a művészetpolitikai gyakorlattal, az alkotómű­helyek felelős vezetőivel szemben. Művelődéspolitikánk céljai a nemzet­közi méretekben folyó ideológiai harc és a kulturális értékek fokozódó cseréjének bonyolult feltételei között valósulnak meg. Tudományos és kulturális életünk tényezői­D. A Központi Bizottság a továbbiakban szer­vezeti és személyi kérdéseket tárgyalt, és döntéseket hozott: — Kozári József elvtársat, a KB pártgaz­dasági és ügykezelési osztályának vezetőjét más megbízatása miatt felmentette beosztá­sából : — Karakas László elvtársat, a Központi Bizottság tagját kinevezte a KB pártgazdf sági és ügykezelési osztályának vezetőjévé — Ezenkívül ajánlásokat fogadott el álla­mi tisztségek betöltésére. Dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Magyarország ■ állandó KGST-képviselője nyilatko­zatot adott a Magyar Távira­ti Irodának. Kérdés: Hogyan jellemez­né a KGST XXXI. üléssza­kának munkáját? Válasz: A KGST XXXI. ülésszaka jelentős eseménye volt a tagországok egyre magasabb szintű együttmű­ködésének. Ez alkalommal emlékeztünk meg külön ün­nepi ülésen a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójáról. Lázár György elvtárs az ün­nepi ülésen tartott beszédé­ben maga is hangsúlyozta, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom interna­cionalizmusa az éltető ereje a KGST-nek is. Az ülésszak munkatanács­kozás volt. amelyen a tag­országok közötti együttmű­ködés soron levő tennivalói­val foglalkoztunk. Meghatároztuk az 1981— 1985. évekre szóló tervek összehangolásának tenniva­lóit, megvitattuk a tudomá­nyos-műszaki együttműködés időszerű feladatait, valamint az atomenergetikai gépgyár­tásban megvalósuló együtt­működést. Kérdés: Az elmondottak­ból úgy tűnik, hogy az ülés­szak elsősorban a távlat, a jövő kérdéseivel foglalko­zott. Valóban így van ez? Válasz: A jövő sikerei, a jelen, napjaink erőíeszitései- ben gyökereznek. Akkor, amikor a távlati terveink­ről és programokról tárgyal­tunk, egyetértettünk abban, hogy a jelenlegi munkákat hatékonyabban kell végez­nünk, különös gondot for­dítva nemzetközi kötelezett­ségeink pontos, jó minőségű teljesítésére. ötéves tervünk második évében vagyunk, de máris hozzáfogtunk a következő: az 1981—1985-ös évet felölelő tervidőszak munkáinak elő­készítéséhez. a tervek nem­zetközi összehangolásának megszervezéséhez. Az ülés­szak jóváhagyta ennek prog­ramját. A tanácskozás során egy­öntetű volt a vélemény ar­ról, hogy mindenekelőtt az energia- és nyersanyagellá­tás, a mezőgazdasági és a-- élelmiszeripari termékekbe mutatkozó szükségletek ki elégítésének kérdéseivel kell i foglalkozni. A tanácskozás homlokteré­ben tehát a növekvő ener­gia- és nyersanyagszükség­letek kielégítésének problé­mái álltak. Az energia- és nyersanyagellátás megoldá­sa nem csupán a szocialista országoknál áll a figyelem középpontjában, hanem a világ minden részében. Rend­kívül összetett feladatokról van szó, és éppen ezért a megoldáshoz sokirányú tevé­kenység szükséges. A XXXI, ülésszak erőteljesen felhívta a figyelmet a belső erőfor­rások, elsősorban a szilárd fűtóan,vágok és a vízi energia maximális hasznosítására, az atomerőművek gyorsított épí­tésére, az energiahordozók feltárását szolgáló geológiai kutatások fokozására. Hason1 ló nyomatékkal szerepelt gazdaságos és takarékos fű tőanyag- és energiafelhasz­nálás, az energiaigénye* iparágak ésszerű telepítése, s mindennek érdekében tagországok közötti együtt működés fokozása, az erőK egyesítése, A legfontosabb energiahordozók a szén. olaj, a gáz, az atomenergia; Az elsődleges energiaforrá1 sok bővítése mellett nap1 jainkban rendkívül nagy je1 lentősége van a szóban for­gó energiahordozók takaró kos felhasználásának, a ve­lük való ésszerű gazdálko1 dásnak. Kódár iám az NSZK budapi .............1 ^ s s fogadta ;sli nagykövetét Kádái- János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára fogadta Hermann Kers- tinget, a Német Szövetségi Köztársaság rendkívüli ét meghatalmazott nagykövetét! a látogatást a nagykövet kér­te. Belgrádi jelentés A keresés jegyében teltek el a belgrádi találkozó első napjai. A mostani előkészítő szakasz napirendjében — konszenzus alapján — már megállapodtak a küldöttsé­gek, nincs azonban még egyetértés az őszi, fő talál­kozó tartalmára és napirend­jére vonatkozólag. Ebben * kérdésben sok függ attóli mennyire sikerül összeegyez­tetni a szovjet és az angol-- amerikai javaslatokat. — ír­ják az APN szovjet hírügy-! nökség belgrádi különtudósí- 5 lói. A magyar gyógypedagógia 175 éve (Folytatás az I. oldalról) A magyar gyógypedagógia 175 esztendejét Gordosnó, dr. Szabó Anna, a Gyógypedagó­giai Főiskola tanszékvezető tanára elevenítette fel. Elő­adásában szólt arról is, hogy a Császár András által 1802- ben alapított váci siketek hö­rn a magyar gyógypedagógia öriénetének kiindulópontja e a társadalom csak a fel- 'abadulás után fordított legkülönböztetett figyelmei a fogyatékos gyermekek ok­tatására és nevelésére. A tegnapi napon oktatás­politikánk időszerű felada- tairól szólt a résztvevőknél* dr. Tóth 1st án, az MöZM? KB közoktatási alosztályt*' nak vezetője, aki előadásé ban az új tanterveknek gyógypedagógiában tör bevezetését is elemezte. A* emlékünnepélyen adták át*1 Bárczy Gusztáv Emlékérme*1 több évtizedes gyógypedagé- giai munkásságukért Szett*' mártani Lászlónak az At>a' újkéri Gyógypedagógiai IP' tézet nyugalmazott igazgató' i-inak és Angyal Józsefnek.f Magyar Gyógypedagógus*^ Egyesülete elnökének. ‘‘h. oi ül <k % % ffé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents