Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-22 / 145. szám

/

1977. június 22,, sxorda

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

\ •

Az edelényi áfész segítsége

H „hátsó udvar” árutermelése

A Minisztertanács egyik utóbbi ülésén megtárgyalta a háztáji ®s kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztésére hozott határozatok végrehajtásának helyzetét. A kormány megállapította: a kistermeléssel kapcsolatos politika világos és egyértelmű megfogalmazása jelentősen segítette a háztáji és kisegítő gazdaságok társadalmi-gazdasági szerepének egységesebb megítélését.

BÁRMERRE IS járunk megyénkben, érződik a változás, s a kormányhatározatok szellemében végzett termelést segítő munka —, ha mindenütt még nem is tökéletes —, de növelte a „hátsó udvarok” árutermelési kedvét.

Az Ede lény és Vidéke Afész-ben járva meggyőződhettünk, hogy mit eredményezett már eddig, s mit ígér a jövőben a „hátsó udvar” árutermeléséhez nyújtott segítség.

A járási pártvezetés véle- hiénye, hogy ez a kereskedelmi téren, az ellátásban jó munkál végző, fogyasztási szövetkezel, a körzetéhez tartozó 29 településen a termelésszervezés, a felvásárlás fejlesztésének: vonatkozásában is jelentősen lépett előre.

Fodor Sándortól, az áfész '^•«igatóságának elnökétől és helyettesétől, Fejes Lászlótól megtudtuk: nagy körültekintéssel, tervszerűen fogtak hozzá ehhez a munkához.

És tegyük hozzá, hogy a kormányhi, lározatok megjelenésekor itt nem megkezdeni, hanem folytatná, bővíteni és javítani kellett ezt a tevékenységet. 1976-ban már nyolc jól működő szakcsoportja volt a szövetkezetnek, s ezek taglétszáma meghaladta a nyolcszázat..

A méhészek 1975-ben 200 mázsa, az elmúlt évben pe- áig már 326 mázsa mézel értékesítettek. Két mezőgazda- sági géptarsuláruk és két nyúltenyésztő szakcsoportjuk 's régebben működik már. Az Utóbbiak megerősödése, fel- lejlődése a szövetkezet sokoldalú segítségével történt. 860 darab, tiszta fajú „fehér Qyöngii” tenyésznyúllal frissítették fe’. a törzsállományt. A tagok hitelbe, a szaporulatból történő kétévi törlesztésre kapták meg a tenyész- nyulakal. Az eredmény: az clmúlt évben 620 mázsa nyúl- búst értékesítenek, s évről ívre nagyobb árutermelés t’árható ebből a fontos ex- j törteitekből.

! A sertéshizlalás 1975-höz ' Viszonyítva az elmúlt évben mint mindenütt — visszaesett, de az áfész szervező munkája, segítsége nyomán az idén már javul a tenyésztési kedv, s több hízóra számítanak. Többek között 94 süldőt és 66 anyakocát „helyezlek ki”. Nem a szövetkezeten múlott, hogy az ország távoli nagyüzemeiből nagy nehezen beszerzett elő- hasi kocák egy része nem Vált be. De a sertéstartók zü- trie —. akik értettek is hozzá — megtalálták a számításukat.

Vozár Ist ván Hangácsról 6 darab, az edelényi G. Nagy István nyugdíjas 20—22, Bar- nóczki István 10—12 hízót értékesít évente, és hosszan sorolhatnánk azokat, akik a „hátsó udvarban” egyre in- len zi vedben foglal kozn ak

sertéstartással.

— Hogy érdemes-e?

— Vajon vállalnánk-e, ha nem lenne érdemes, ha nem kapnánk hozzá az áfász-tői kellő segítséget? — kérdeznek vissza.

— Vajon az áfész számára hoz-e nyereséget a termelésfejlesztési tevékenység? — adódik a kérdés.

— Ha csak a forintot néznénk — hangzik a válasz — akkor azt kellene válaszolni, hogy ráfizetünk. De mi a helyi és az országos ellátás érdekeit nézzük, és az árutermelésből amolyan „mellékes” jövedelemre szert levő tag, -gét.

Az edelényi zöldségtermelő szakcsoport példáját említik. Az elmúlt évben mintegy 1400, az idén már 2000 négyzetméter fólia alatt, s egyre több kiskertben termelnek. zöldségféle -el. A legnagyobb nyereség, a „közös haszon” az, hogy az idén ez a szakcsoport kétszer annyi zöldáruval javítja a helyi ellátást, mini tavaly. Edelény- ben, a szövetkezet saját felvásárlásból 150 mázsa zöldségre számíthat.

Ami a felvásárlást illeti, •megszervezték, hogy minden községben legyen üzlet, amely átveszi a kiskertek saját szükségleten felüli árujaI. Ha a termelő felkínálja, akikor olyasmit is, mint a Lakon termesztett laskatök, vagy a ládbesenyői (aligha édes) szőlő...

Egy ígéretes új szakcsoport is alakul az idén, a baromfitenyésztőké. Az áfész gondoskodott az igényelt mintegy 60 ezer előnevelt csirkéről. A cél: fajtiszta hús vagy tojóhibridekkel feljavítani a háztáji baromfiállományt. Mert nem mindegy, hogy az udvarokban kapir- gáló tyúkok 120—150. vagy esetleg 260—270 tojást tojnak-e évente.

A TOVÁBBI tervek: a meglevőt erősíteni, fejleszteni. tenyészállattal, takarmánnyal. műtrágyával, növényvédő szerrel, minden szükséges eszközzel ellátni, segíteni. és szaktanáccsal, szervezéssel bővíteni az újabb árutermelési lehetőségeket, mint például a ga- lambtenyésztés, a bányavidékeken bontakozó kertszövetkezeti mozgalom iránti érdeklődést. (p. s.)

A kisipar új szabályozásáról

Hazánkban 56 ezer íötog- hükozású, valamint 28 ezer Oiunka viszony ban álló, illetve nyugdíj mellett dolgozó kisiparost tartanak számon. Július 1-én lép életbe az a törvényerejű rendelet, amely újból szabályozta a kisipari T'üködést. Ennek megfelelően új iparigazolványtípust vehetnek be: a működési engedélyt. Ennek birtokában a kisiparos javítás. karbantartás. és egyéb szolgáltatás elvégzésére jogosult. Áz ipar- igazolvány alapján viszont a kisiparos a szakmája körébe tartozó minden tevékenységet elvégezhet, beleértve az árutermelést is. Az új szabályozás lehetővé teszi, hogy a kisiparos több szakma kő- bibe tartozó vegyes javító tevékenységet folytasson ellátatlan területeken. Ugyancsak elsősorban a szolgáltatóknak lehetőségei nyújt a társulásra azonos, rokon, más kiegészítő ipari munkák együttes elvégzésére. Szigorítják a szakmai követelmények rendszerét. Még korábban a képesítéshez kötött kisiparosok kétharmadát minden ^szakképzettség nélkül kétévi gyakorlat alapján folytathatták, ezután a képesítéshez kötött iparokban előírt a szakmunkásképesítés, az élet- és egészségvédelmi szempontokból igényes szakmákban pedig a mestervizsga is. A családtagok is segíthetnek a munkában. A rendelet megengedi, hogy a segítő családtag tevékenysége foglalkozásnak minősüljön. Nagyobb adókedvezményt kapnak a szolgáltató és az idős kisiparosok.

Mookáslaltások

KomlősletdD

[Y| iskolc egyik legszebb la- kótelepének körvonalai bontakoznak ki Komlóstetőn, A beépítésre kerülő terület nemcsak fekvését, terepadot.t- ságait tekintve mondható szerencsésnek, de a nyugat— kelet irányú szélnek köszönhetően levegője is rendkívül tiszta, mentes a nagy gyárak porától, íüstjétől. Ugyanakkor mégis a vasgyár közelében épül fel, a lakók a munkahely szomszédságába költözhetnek. A dombháton épülő munkáslakások korszerű otthont nyújtanak majd 6660 —7400 embernek. A városi tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztett részletes rendezési terv szerint lesz munkájuk a területen az építőknek még 1980 után is: az igényeket tekintve ugyanis a niunkáslakás-építé'Si akció népszerűvé vált Miskolcon.

Tavaly a kivitelezői munkák üteme nem tartolt lépést a tervezettel, a befejező munkálatok az év végére maradtak. A városi tanács végrehajtó bizottsága a napokban megtartott ülésén elfogadta a tervosztály jelentését a városfejlesztési feladatok időarányos teljesítéséről. Ugyanezen az ülésen jóváhagyták Komlóstető részletes rendezési tervét is. Ebben az évben jól halad a munkáslakások építése, eddig ugyanis több. mint félezer otthon műszaki átadására került sor, és ez csaknem százzal több a tervezettnél, és csaknem kétszázzal haladja meg az előző év hasonló időszakában műszakilag átadott lakások számát. Az év végéig több, mint 1800 új otthon áladása vár az építőkre, de ezek közül kilenc'száz- nak a szerelési munkáit már befejezték, négyszáznak pedig az alapjait rakták le. Mindez többek között annak köszönhető, hogy a korábbinál lényegesen jobb a tervszolgáltatás. Csupán egy kivétel említhető: a Nógrádterv egy hónapos késéssel adott tervet és ez a hátrány — amely 16 lakást érint — már csak úgy hozható be, ha az LKM szakipari dolgozói is részt vállalnak a szerelésben.

A város legújabb, most épülő lakótelepe bölcsődét, óvodát és iskolát is kap, a szolgáltató jellegű létesítményekkel együtt.

A szovjet Plalov önlerakós gépsor újabb sínmezőt ereszt az alépítményre.

gépek és vasútépítők

Árnyékban is legalább 30 fok a meleg. De hát hol van árnyék a vasútépítők számára? Itt. Zsolcán. ameddig csak a szem ellát, a régi jobb oldali vágány eltűnt. Sínmezőkre szabdalták, s a méterenként 48 kilogrammos síneket a talpfákkal együtt Olaszliszka és Sárospatak között beépítették. A régi alépítményt is eltüntették. Földgépek gyalúkése tépte lel a laza talajt és ért el a kemény anyaföldig. Kavics, majd közúzalék tömeggel fedték be a „tükröt”.

Az alsó ágyazaton erős zúgással egy vibrátor tömöríti a kőzúzalékot. A hengerelt területen a szovjet Platov gépsor rakja le maga elé a tíz- méteres új sínmezőket a méterenként 54 kilogrammos sínekkel. A vasútépítő szakmunkások összekapcsolják a sinmezőket. a gép azon tovább gördül, és újabb sinme- zöt rak le a másik elé.

— Huszonketten dolgozunk a Platovval — magyarázza Horváth István munkavezető, aki mérőszalaggal a kezében ellenőrzi a sínlerakást. — Mind kipróbált vasútépítő szakmunkás, nagy része 20— 27 éve dolgozik a MÁV Miskolci Építési Főnökségén. Sajnos, lassan kiöregszenek, nincs utánpótlás fiatalokban. Pedig ma már más az élet, a munkakörülmény.

— Legalább tízszerte köny* nyebb a munkánk, mint amikor én 27 évvel ezelőtt kezdtem — állapítja meg Horváth Mihály, aki, a nyugdíjazás előtti utolsó hónapjait/ morzsolgatja. Az izmaiban benne van az egykori munkaíeszités. Az. hogy kezdetben a 21 méteres síneket lógóval emelték fel és cipelték a helyére, s 50—60 kilogrammos súly jutott egy-egy emberre. A vagonokból kézi erővel, villával hányták ki a zúzott követ, kézi erővei teregették. Most? önűrítéses kocsik eresztik oda az anyagot, ahol szükség van rá.

— Milyen az egészségem? Nagyon jó. Ha a régi munkaviszonyok maradnak, aligha értem volna ezt a kort ilyen egészségben. Nagy családom van: tíz gyereket neveltem fel. Mindnek szakmája van. A vasút segítségével tehettem, hiszen nekem csak egy jövedelmem volt, amit a vasúttól kaptam, és beosztottuk azt a kis pénzt. Most már a kereset is jó, megvan a havi 3500—3800 forint, s amint látja, nyugodtan támaszkodhatunk a karókra. E rudakra csak addig van szükségünk, amíg a sinmezőt pontosan a helyére nem igazítjuk. Ha találkozom az egykori munkatársakkal, akik itthagyták a vasutat, mint valami mesét, oly-an elképedéssel hallgatják. hogyan dolgozunk a gépsorokkal, s mint a tűbe a cérnát, úgy „gomboljuk” be vendégsínek helyére az ösz- szehegesztett sínszálakat.

A brigád legifjabb tagja a geszterédi Cserenyi Imre. A 36 éves fiatalember öt eve került a vasútépítéshez.

— Nem bántam meg; a célomat elértem, a fizetés is jó, megvan a három és fél ezer. elmegy 4 ezer forintig

■ is. Néha van egy kis túlóra, ez jól jön, hiszen három gye— .ló erőben, egészségben megyek nyugdíjba.

*

— A célomat elértem, a számításomat megtalálom.

rek eltartásáról kell gondoskodnom. Öt év alatt is sokat változott itt az élet. Amikor ide kerültem, kézi portáldarukkal fektettük a síneket. Az még nagy erőkifejtést kívánt.

Az oldalt álló figyelő kezében íelbög a kézi sziréna. Vonat jön. A vasútépítők félrehúzódnak, míg elrobog a szerelvény, aztán rakják tovább az új sínmezőt, míg kiürül a Platov gép mögött átló kocsisor. A szerelvény visszaindul, s újabb sinme- zőkkel megrakodva érkezik az előkészített alépítményre.

Az építési főnökség emberei Szerencs és Mezőzombor között: ez évben már elvégezték. és május 23-án megkezdték Felsözsolca és Her- nádnémeti között a vágány- felújítást. Eddig közel 10 kilométer vágányépítést végeztek el. 63 ezer köbméter tőidet mozgattak meg. 19 ezer köbméter bányakavicsot, és 33 ezer ionná zúzott követ építettek be.

Csorba Barnabás Fotó: Szabados György

Fivárssi gazdák - vidékea

Bizonyára

nem is olyan régen még gondol okozott megyénkben a női munkaerő rendszeres foglalkoztatása. így volt ez a mezőkövesdi járásban is, ahol a nők közül sokan szívesen vállaltak volna munkát ipari üzemekben. Erre azonban egészen a hatvanas évek végéig igen kevés lehetőség adódott. Érthetően örömmel fogadták a hírt a járás vezetői, s az itt élő asszonyok, amikor két budapesti szövetkezet' bejelentette ipartelepítési szándékát a járásban.

A Budapesti Fehérnemű Szövetkezet például nyolc községben, a XIII. kerületi konfekció szövetkezet pedig Mezőkeresztesen létesített telepet, A fehérnemű szövetkezet kis családi házakban alakította ki a varró műhelyekéi. A munkakörülmények korántsem voltak ideálisak, ám az asszonyok így is örüllek, ideiglenesnek vélték a megoldást. Azóta eltelt jó néhány esztendő, de a munkakörülmények nem sokat javultak. A műhelyek zsúfoltak. s a szociális ellátottság sem megfelelő. A fővárosi gazda ez ideig nem sok figyelmei fordított ezekre a szempontokra, k meglepve

nyugtázta a selejtes termékek viszonylag magas számát az utóbbi időben.

Különösebb gond kezdetben a XIII. kerületi konfekció szövetkezet mezökeresz- t esi üzemében sem volt. A kétszáz asszony gyorsan elsajátította a szakmai fogásokat. szépek voltak a kezük alól kikerülő gyermekholmik. Az üzemet itt a régi munkásszálló .épületében alakították ki, s a szociális létesítmények. ha nem is a legkorszerűbbek, de elfogadhatóak voltak. Az asszonyoknak tetszett az üzem, a jó kereseti lehetőség — már az alapítást követő esztendőben 18 millió forint termelési élteket állítottak elő. A problémák három évvel ezelőtt kezdődtek. Az akadozó szabványellátás eleinte „csak” egy-két-órás állásidői, illetve néhány túlórát eredményezett. Később mind gyakrabban fordult elő. hogy nem érkezeit meg a szabvány, haza kellett küldeni az asszonyokat. Ez. természetesen, a keresetekre is rányomta a bélyegéi. Az asszonyok zúgolódtak. sokan le is számoltak az üzemtől. De az otlmara- dóknak is alábbhagyott a lelkesedése: visszaesett a termelés. s mind több reklamáció érkezett a termékek minőségére. A központban nem sokat törődtek a vidéki telep sorsával — a vezetőség figyelmét lefoglalta egy esetleges egyesülés egy másik budapesti szövetkezettel. Az elgondolás hamarosan valóra is vált: a szövetkezet fuzionált a budapesti EKISZ Ruházati Szövetkezettel.

1976. július 1. új fejezetet nyitott a mezőkeresztesi telep életében is. A telep vezetői — gondjaik megoldásában — sokat vártak az új gazdától, s eddig úgy tűnik nem is csalatkoztak.

— A profilban nem történt változás, annál több viszont az új módszer a szervezésben — mondja Majoros Veronika. az üzemi pártszervezel titkára. — A jelenlegi vezetőknek egészen más a dolgozókhoz való viszonya, jobban engedik érvényesülni az üzemi demokráciát. Nagyobb hatáskört kapott a telep vezetője is: a dolgozók, s a jó munka érdekében a központ utasítása, engedélye nélkül is intézkedhet, sőt kell is intézkednie.

A jó hír gyorsan szárnyra kelt: az asszonyok elújságol- ták lakóhelyükön, hogy ismét érdemes munkát vállalni a mezőkeresztesi ruhaüzemben A régiek közül sokan vissza

is jöttek, s — mint mondják — nem bánták meg.

— Az alapítás óta itt dolgozom. igaz, néhány hónapos megszakítással — mondja Murányi Erzsébet. — A kezdetben minden jól ment. aztán egyszer csak nem kaptunk munkát, s alig kerestünk valamit. Az EKISZ helyreigazította a csorbát — ismét a régi kedvvel dolgozunk. De érdemes is: havonta kétezer forintot keresek átlagosan.

Hasonlóan vélekedik Takács Lászlóin: és Pecsmán Kár oly né is. Vass Józsefnc pedig, aki a vasaló teremben dolgozik, még azt is hozzáfűzte: nemcsak a keresetek lettek magasabbak, ha'nem lényegesen javultak a munkakörülmények is.

V korszerűbb ™nqí"'

menyek a folyamatos a > g- ellátás hatása megmutatkozik a termelés meny- nyiségében és minősegében is. Az első negyedévben — a bázishoz viszu- nyítva — több mint 4 százalékkal növekedett a termelés hatékonysága mégpedig

úgy. hogy termékeik minőségére nem érkezett reklamáció. Módszereikre, a saját kárukon szerzett tapaszta'a- tokra* érdemes volna felfigyelniük :: Budapesti Fehérnemű Szövetkezel vezetőinek is.

Déváid Hedvig