Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-21 / 144. szám
If 1977. június 21., kedd Kevesebb emberrel nagyobb eredmény A Volán intézkedési programja Legnagyobb gondunk: a munkaerőhiány. Ennek meny- nyiségi és minőségi kihatásai megyénk sajátosságából adódóan a nagyarányú iparfejlesztés, építés, beruházás eredményeképpen Borsodban az országos átlagot is meghaladó feszültséget okoznak. Ilyen belső gondjaik megoldású végett a Volán 3. számú Vállalatánál kibővített Párt-végrehajtóbizottsági ülésen elemezték a munkaerő- Sazdálkodás helyzetét. Csökken a fluktuáció A nagy szállító szervezet az igényelt fokozatos növekedése, a munkaerő-tartalék csökkenése következtében 1970-el kezdődően foglalkozik behatóbban a munka- és üzemszervezés korszerűsítésével, a munkaidő jobb kihasználásával. Ennek eredményeképpen. azóta a tehergépkocsiknál az egy személy egy órára eső termelése 80 százalékkal nőtt, s növekedett az autóbuszvezetők óránkénti teljesítménye' is. Évről évre csökken a kilépők aránya. 1968-ban például a dolgozók 28,8 százaléka hagyta el a vállalatot. Ez fokozatosan csökkent, s tavaly már csak 14 százaléknyi ember ment el. Ez év első negyedében a dolgozók 4,4 százaléka lépett ki és így éves átlagban 10—12 százalékos fluktuációval számolnak. A statisztikai adatok mögött az húzódik meg, hogy jobban törődnek a dolgozókkal, igyekeznek őket a szociális gon- ‘ doskodás különféle formói- 1 Val, módszereivel körülven- j Pi, segíteni őket gondjaik megoldásában. A munkásállományban — I a szakmunkástanulók mun- ! kába állítása nyomán — | nagyjából megoldják az után- | Pótlást. A forgalmi utazók i cselében azonban sokéves tendencia: a leszámolok száma túlhaladja a felvételre jelentkezőkét. Miután a hagyományos munkaerő-utánpótlás „beszűkült’’, a vállalat maga képzi ki ifjú emberekből a gépkocsivezetőket. Közös ten nivalók Az említett fórum beszámolója, az intézkedési program, s a felszólalások azt mutatják: e vállalatnál közös kamplex tennivalónak, politikai, társadalmi ügynek tekintik a technológia fejlesztését, az üzem- és munka- szervezés korszerűsítését, a belső tartalékok feltárását. A felmérések azt mutatják, hogy van még lehetőség a veszteségidők csökkentésében. A gépjármű-karbantartásnál például a munkaidő .13,3 százalékát nagyobb részben vállalati, kisebb részben a dolgozók hibájából nem használják ki. Az áruszállításnál a munkaidő 28.8 százaléka veszteségidő. Ez nagyobb részben — elsősorban a megrendelés hibájából — a tétlen várakozásokból rakódik össze. A gépkocsivezetők aztán igyekeznek ezt a veszteséget behozni, így az itteni kifejezésekkel élve, „alacsony repülésben” haladnak az országutakon. Előfordul, hogy amíg a vállalat itt, vagy ott nem bírja gyorsan kielégíteni az igényeket, a vállalatok által bérelt kocsik között akadnak, amelyeknek napi teljesítménye az 50 kilométert sem éri el. Elhangzott: ez is: — Az egészségtelen munkaerőmozgást meg kell szüntetni, ne más vállalattól hozzunk el embert, és más vállalatok ne tőlünk vigyenek el, például autóbuszvezetőket. E kérés korántsem ok nélküli. Gyakori eset, hogy a sok milliós költségen kiképzett gépkocsivezetők — hűtlenül — rövid idő múlva más vállalatnál állnak meg. (Készülőben van egy rendelkezés, amely megfékezi az ilyen jelenségeket.) Hatékonyság és megtakarítás A Volán 3. számú Vállalatára az új ipari üzemek építése, régiek gyarapodása, a személyszállítási igények növekedése fokozott tennivalókat ró. Mindemellett csökkentenie kell a dolgozók foglalkoztatási idejét. Ez évben a tehergépjármű-vezetők foglalkoztatási idejét havi 1 íz, a rakodógépvezetőkét nyolc, az autóbuszvezetők, kalauzok és szállítómunkások munkaidejét 18—18 órával kell csökkenteni. A nagyobb feladat végzéséhez. a munkaidő csökkentéséhez a vállalatnak 581 emberrel többre lenne szüksége. Miután a munkaerő-utánpótlás „beszűkült”, igy a vállalat gondjait 25 százalékban létszámemeléssel, 75 százalékban a termelékenység növelésével akarja biztosítani. Az ezzel kapcsolatos intézkedési program 63 pontban határozza meg a legfontosabb munka- és üzemszervezési tennivalókat. Eszerint a szervezési intézkedések, a dolgozók még jobb anyagi ösztönzése, a folyamatos munkavégzés biztosítása, a munka- fegyelem. a munkaverseny erősítésének kihatásaként 374-el kevesebb emberrel tudják a kívánt hatékonyságot elérni. A sok.között a hosszabb távú fuvarozást akarják előnyben részesíteni, növelik a hétvégi szállításokat, egyes vállalatoknál két-liárom műszakos szállítást szerveznek meg. A szállítás gyorsítása, az emberi munka könnyítése végett, fokozzák a korszerű szállítási módszereket, — a rakodólapos, a konténeres szállítást — s ennek megfelelő gépeket szereznek be. A munka szervezésére, az információ meggyorsítására felhasználják a számítógépeket is. Csorba Barnabás ESZAK-MAGYARORSZAG 3 I A meóban a „Minőség őrei”, háromszoros aranyjelvényes szocialista brigád tagjai éberen őrködnek a jó minőség betartásán a Miskolci Pamutfonóban Fotó: Szabados György az Avas BÉíprta A munkaegészségügy és a munka megkönnyítése szempontjából is egyaránt jelentős az a fejlesztés, amelyet a miskolci Avas Bútorgyárban a minőség javítása érdekében végeznek. A gyá.ban egy úgynevezett lapszabógépet és egy felületkezelőt építenek be. A görgősines félautomata lapszabógép kiküszöböli a nehéz fizikai munkát, az öntő- és felületkezelő sor pedig a korábbinál jobb. korszerűbb felületkezelő eljárásokat tesz lehetővé. A felületkezelő szá- rítóalagúlja ezzel egyidöben nagymértékben csökkenti a lévegőbe kerülő oldószerek mennyiségét is. A miskolci gyárban a lapszabógép beszerelése elkészült, a próbaüzemet megkezdték, az öntő- és felületkezelő sor pedig a jövő év első felében készül el. taiési pÉrlaíon A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem KISZ- szervezetének kollégistáival nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki a gépgyárban. Megállapodásukat elsősorban annak a célnak érdekében kötötték, hogy az egyetemi hallgatók még tanulmányaik alatt megismerkedjenek a nagyüzemben folyó munkával, a nagyüzemi munkások munkahelyi légkörével és életmódjával is. Többször meglátogatták e megegyezés alapján a megye üzemeit. Elsősorban természetesen a Diósgyőri Gépgyárban folyó munka, az egyes területek, gyáregységek és főosztályok tevékenysége érdekelte az egyetem diákjait. Érdekesnek bizonyultak a' vitadélutánok is, valamint az emlékezetes közös kirándulások. A gépgyári szocialista brigádok közül legutóbb a protóüzemi Malinovszkij MSZBT-brigáddal találkoztak. A nemrég lezajlott gépészkari tanácskozáson pedig úgy döntöttek, újabb brigádokat kérnek fel a gépgyárból közös program rendezésére, hogy az eddig is hasznos barátság még eredményesebb, mindkét partner részére kamatozóbb legyen. Az elmúlt hetekben számos termelőüzemben, gyárban kieafordultam. Elsősorban fizikai munkásokat kérdeztem, -a terepen” dolgozókkal beszélgettem ; munkahelyeiken, aiüszakváltáskor az öltözőikben, vagy éppen a gyárud- varon. Ugyanakkor jártam Üzemvezetői irodákban, előadói szobákban, meghallgatni az .itt dolgozók véleményét arról, amit a munkahelyeken elmondtak. Arra voltam kíváncsi, hogyan alakul üzemükben a termelékenység, milyenek az első fél év várható eredményei, hogy érzik, mennyiben múlik rajtuk az éves terv teljesítése, miben várnak nagyobb segítséget több törődést, támogatást, mik gátolják a Végrehajtást. Válaszaikból azt éreztem ki; mindent megtesznek a sikeres „évzáróért”. Szóba kerültek az anyagellátási gondok, szervezési hiányosságok, termelési nehézségek, .az anyagi és erkölcsi megbecsülés és — szándékosan utolsóként említem — a takarékosság, pontosabban e6yfajta „takarékosság". Beszélgetéseinkben a ..miben várnak nagyobb segítséget, több törődést” kérdésre gyakran elhangzottak olyan Panaszok, amelyek a munkahelyi szociális ellátás hiányosságait sorolták. •— „Nézze meg! Kitört ablakok, huzatos munkahelyek, csarnokok ... nincs csap a mosdónkban úgy kell hazamennünk. hogy dugdossuk az olajos kezünket, nehogy megszóljanak .. Ésszerű takarékossággal! Észrevételeiket ' igazolandó, jó néhány mosdóba, fürdőbe, munkahelyre és pihenőbe beinvitáltak. Itt-ott az említetteknél nagyobb hiányosságokat is tapasztaltam. — Amikor szóvá tesszük, rendszerint ez a válasz: vigyázzunk jobban a csapokra is. az ablaküvegekre is, — takarékoskodjunk. Hogy erre is szükség van. értem! De talán nem árt, ha gyárunk irodáiba is ellátogat: a művezetőnél tapétázott falat, sok helyen túl drága berendezéseket talál. Ezeket lehetne és kellene talán mérsékelni, igy is takarékoskodni és a szükségesebb helyre fordítani a pénzt. — fogalmazták meg több helyen. Ügy érzem, mindezt jogosan. Ha volt is némi túlzás a panaszokban, nagyobb részük helytálló. A mosdókat, fürdőket illetően éppúgy, mint az irodákat tekintve. Legalábbis ahol megfordultam, így állt a dolog. A megye valamennyi üzemére nyilván nem általánosíthatók az észrevételek. Nem, mert példák sokaságával lehet. bizonyítani, milyen nagy összegeket költenek egy-egy gyárban a dolgozók munkahelyi körülményeinek a javítására, a jobb termelés eme fontos feltételének a megteremtésére. Ezekben az üzemekben nincs is baj a termeléssel. a termelékenység emelkedésével. Nagyszerű eredményeket érnek el egyebek mellett a takarékosságban, s nem tesz ki oldalnyi listát a végrehajtást gátló, bántó dolgok felsorolása. Itt tudják a vezetők, a közvetlen irányítók, hogy a tonnák a milliók elsősorban a munkapadoknál, a „terepeken” születnek, azokból lehet később — az üzemi munkahelyi körülmények szüntelen javítása után — szebb az iroda. De csakis azután! Takarékosság! Úgy tűnik, némely vállalatnál a „fogjuk meg! — vigyétek!” mondás érvényesül. Vagyis takarékoskodjon más! Mintha elfeledkeznének róla. hogy a mindenfajta pazarlástól óvó figyelmeztetés nemcsak az anyagokkal, eszközökkel, munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodást jelentené. Pedig ide értendő a padlószőnyeg, az irodai faburkolat, az egyetlen zacskó lej miatti egész nap üzemelő hűtőszekrény is. Ha csak az utóbbit számítom; a villanyszámla futná az öltözői csap árát. fölszerelését, az üzemcsarnok ablakának újraüvegezését. Az ilyen szemléletű takarékosság, mint a bumeráng visszacsap arra,aki elindította; az üzem, a munkahely irányítójára. Egy idő múltán ugyanis csodálkozva veheti észre a csökkenő eredményeket, kutathatja a lemaradás miértjeit. Talán nem is gondol arra, hogy tulajdonképpen ő idézte elő. Azzal, hogy elfeledkezett kötelességéről, á beosztottakkal való törődés alapvető, olykor talán apróságnak tűnő. ám rendkívül fontos munkahelyi szociális igények kielégítéséről. Ez ugyanis eldöntheti, befolyásolja áz 'üzem, a gyár egészének eredményét, lelkesítheti a dolgozókat a jobb munkára, ugyanakkor le is fékezheti lendületüket. Az 1977. év eredményei meghatározóak az V. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításában. Aligha lehel közömbös bármely szintű vezető számára, hogyan sikerül elérni, még ilyen közvetett módon is elősegíteni elsősorban saját üzeme, vállalata, ezen keresztül az országos feladatok végrehajtását. Az év telét írjuk. — számos lehetőség van még az esetleges korábbi mulasztások megszüntetésére. a hibák kiküszöbölésére. Ez nemcsak „belátás” dolga, hanem vezetői kötelesség! N. I. Nehéz eljutni 3 Bíikkalia Ti z-be A mezökeresztesi vasútállomáson sokan várjuk a Súly felé közlekedő autóbuszt. A helybeliek, a „törzsutasok" szidják a járatot. Lehet, hogy megint kimarad. .. AZ idén már háromnapi szabadságomba került, mert nem volt busz, s nem értem el a vonatot... Jó magának, nálunk legalább három nappal előbb kell bejelenteni a szabadságot, nekem 1500 forint nyereségrészesedésem úszott el a busz miatt. .. Végre bedöcög az öreg busz, s lelkendezve üdvozlik a könyökig olajos sofőrt, akit csak Lajcsinak szólítanak a sályi „bejárók”. Nem értem, az előbb a járatot szidták, s Lajcsi a járat „lelke”, de aztán amikor megszólal, világosság gyűl... — Kis türelem emberek ... Nincs kuplungom, de ígérem hazaviszem magukat... Lassan már többet fekszem ez alatt a tragacs alatt, mint amennyit a volán mellett ülök ... (Amikor felfedezi az ..idegent”, felém fordulva külön magyarázatot tűz a dologhoz.) A sályi bekötő útra nem adnak jobb kocsit... Most jár le a műszakija, ki kellene selejtezni, de azt mondják, hogy újra levizsgáztatják ... Ez az út nem érdemel más kocsit ... Később. Bükkábrány és Súly között, az útnak nevezett valamin légpárnás járműről álmodom ... A Bükkalja Tsz-ben. Szabó József elnöknek mesélem az utazást. Bosszúsan legyint és a következőket sorolja: — Naponta több tízezer teli palack Márka italt szállítunk oda. s ugyanannyit üresen, vissza ezen a hepehupán. Volt olyan napunk, amikor 250 darab volt a palack- törés ... A kár több száz forint. Még nagyobb kár, hogy az IFÁ-k sem bírják. Sorra mennek tönkre. (Hogy milyen rossz ezeknek a kocsiknak az alkatrészellátása, az közismert.) Amikor az őszibarackot. szállítjuk, még több a kár. Mire a kényes gyümölcs kiér a főútira, a sok ütődéitől, rázkódástól egy-két. „osztályt" romlik a minősége ... Aztán reménykedve hozzáteszi: ígéret már van. hogy hamarosan megjavítják az utat. Az ígéretnél is b'zta- tóbb. hogy már lei is szállítottak az út mellé néhány beton átereszt. Nehéz „elkanyarodni” az úttól, de amikor a közeledő aratást kérdem, Vályi Nagy Bela, a tsz főagronómusa is segít... Az út helyett szidni lehet kicsit az időjárást, de aztán elmondják-, azt is, ami jó, az idei tervek szempontjából biztató. A csaknem 700 hektárnyi kalászos aratására gondosan felkészültek. A hat régi SZK kombájnt az idén egy új, SZK—6-os is erősíti. — A termésátlagok? — Elfogadhatóak — hangzik az óvatos válasz, mert még sok múlik azon, hogy kapnak-e esőt. Az őszibarackos, amely tavaly 140 vagon gyümölcsöt termett, a fagykárok miatt most csak a felényit Ígéri. A 250 hektárnyi szőlő, a jó gondozás, az eredményes növény- védelem és nem kis mértékben a két éve alkalmazott szálvesszős metszés gyümölcseként. még a nagyon óvatos becslés szerint is 100 mázsás átlagtermést mutat. A sályi víztározó melletti oldalban mesterséges esőt. permeteznek a' szórófejek. — Amennyire csak lehet, hasznosítjuk az öntözővizet, — mondja a föagronómus. — A víztározó különben hármas hasznosítású. Halat nevelünk benne, öntözővizet szolgáltat és a partján három turnusban 15 ezer pecsenyelibát hizlalunk. Az egri borkombináttal társulásosán üzemeltetett palackozóban csúcsidény van. Több, mint százan dolgoznak itt a három műszakban, zömében fiatalok. — A maximálisai hozzák ki a már öregnek számiló palackozósorból — mondja az elnök. — A tavalyi nap: 40—50 ezerről 55—60 ezer palackra növelték a termelési. — A fiatalság zöme a palackozóban dolgozik, lesz-e elegendő gyümölcsszedö,. szüretelő? — Már most bebiztosítottuk a munkaerőt. Az egész környékről jön ismét a segítség. és a szüreti csúcsra egy sor iskolával már megkötöttük a megállapodást. Máris van 1450 diákunk.1 akik 8—8 napi szüretelést vállaltak. Hazafelé jövet. Ábrányig. a gödröket kerülgetve még szidjuk az utat. De óvatosan, nehogv eiharapjuk a nvel- vünket. Alighanem a megye egyik legrosszabb útszakasza. Nem lesz olcsó a rendbehozatala. Ha az „ígéretig” nein is. de az. őszibarack szállításig talán csak elkészül... (P. s.)
