Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
airtti.h.fiintft Emi. tfjWBflLJúnius T9., vasárnap ESZAKíMAGYARORSZAG 5 Interjú Tusnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével — Beszélgetésünk indításaként, ön volt szíves átadni egy füzetecskét, amit a Diósgyőri Gépgyárban jelentettek meg; címe: „Ütmuta- tó, újítási javaslatának elősegítésére”. 'fémameg jelölésként hadd idézzek a füzet utolsó fejezetéből: „A Diósgyőri Gépgyár újítási Mozgalmának sikere az ön érdeklődésétől és részvételétől is függ. Ez a mozgalom az öné ... Lehetőséget ad ar- ta, hogy ön a vállalat jajára kölcsönösen előnyös feapon gondolkodjék és tevékenykedjen. ... Lehetővé teszi, hogy gondolatait és ezáltal befolyását munkájának ■torinál keretein túl is elterjessze ... Tehát gondolkodjon, javasoljon, segítse elő, hogy a DIGÉP versenyképes maradjon.” Bevallom: meglep a rokonszenves, az embereket felnőttnek tekintő fogalmazás és az egész füzet összeállítása és ha arra gondolok, hogy áz újítómozgalom néhány évvel ezelőtt szinte reménytelen helyzetben volt, sőt, sokan el is parentálták, ékkor itt, nagy változásoknak kellett történni. Hely-' fellónak tartják ezt a következtetést? í iló ,C' eá n' ol á ,e ß‘ ne tv ;tt 0‘ cl; dzt, n« ti' 5 n' s* ií fi' |K t— No, nem szabad arra Sondolni, hogy a diósgyőriek módszerei és eredményei általánoságban is jellemző- fk. Még arra sem, hogy az afféle tájékoztatókból oly tok lenne az ország üzemeden. Az viszont kétségtelen, hogy 1971, 1972. óta, amikor a mozgalom a mélyponton Volt, valóban sok minden történt. — Jól emlékszem az akkori vitákra, és jól emlékűéin arra is, hogy azokban a vitákban sokan mondvacsinált érveket sorakoztatok egymás mellé és elkenek a lényégét. Lényegében Mi voit a visszaesés oka? — Nem mintha szerencsés dolognak tartanám a múltat hánytorgatni, de annyit el kelj mondanom, hogy a mozgalom megtorpanását, majd Visszaesését az emlékezetes, 1967-ben megjelent újítási fendelet okozta. Volt ennek 5 rendeletnek számos erénye, hogy mást ne mondjak: olyan feltételeket szabott, amelyek révén az egész Újítási mozgalom, hogy úgy Mondjam, „megkomolyodha- fett”. A rendelet más eloltásai viszont súlyos károkat okoztak. Olyanokra gondolok. amelyek érvényesítése gyakorlatilag kirekesztette az újítómozgalomból a Műszaki értelmiséget, következésképpen megbénult az ■újító kedvű fizikai munkások és a műszaki értelmiségiek közötti együttműködés ■«. Aztán: mivel minden újí- ■ási díjat a részesedési alap terhére kelleti fizetni, a vállalatok rendkívül óvatosan bántak az újítási díjakkal. ’Tisztázatlanok voltak a be- fuhaza i újítások feltételei is, Egyszóval: sokan nem látták úrielmét az újító munkának, be mondom, ne hánytor- Sassuk a múltat... •— Ezt a sokat vitatott rendeletet 1974. végén mó*—iwi—mmiiiii nwim iimiimi dosították. Innen számíthatjuk a mozgalom fellendülését? — Nem. Említettem, hogy volt ennek a rendeletnek sok pozitív vonása is, s azt semmiképpen sem állíthatjuk, hogy megbénította volna a mozgalmat. Lassan felismerték ezt a vállalatoknál is és már 1973-ban, a rendelet adta lehetőségek jobb kihasználásával javult a helyzet; több újítást nyújtottak be, többet fogadtak el, szóval: a mozgalom túljutott a mélyponton. S ha csak a számokat nézzük, azóta a fejlődés lényegében töretlen, sőt felgyorsult, éppen a rendelet módosításának eredményeként. Bevált az „egy brigád — egy hasznos újítás” mozgalom. Ismét a DIGÉP példájára hivatkozom: 800 szocialista brigádjuk 1200 újítását hasznosították. Ez a mozgalom egyébként jól példázza, hogy a társadalmi szervezetek is komolyan veszik az újító tevékenységet, mindenekelőtt a szakszervezetek. Néhány megyei szakszervezeti tanáccsal különösen jó az együttműködésünk és ez meg is látszik a szóban forgó megyék üzemeinek újítási tevékenységén. — Miért csak néhánnyal? — Az Országos Találmányi Hivatalnak mindössze nyolc munkatársa foglalkozik az egész ország újítóinak ügyeivel. Nyolc ember teljesítőképessége pedig véges . .. De, amit tudunk, megteszünk. Most például — szintén a szakszervezettel közösen — azon vagyunk, hogy a legjobb módszereket összegyűjtve, könyvbe kiadva mindenki számára hozzáférhetővé tegyük. Különböző tájékoztatókon, beszélgetéseken, sőt, különböző szakcikkekben minduntalan elhangzik. hogy nincs minden rendben az újítási díjak, körül. Mintha sokhelyen nem tartanák egészen illendőnek, hogy egy- egy jelentősebb újításért valóban jelentős összegeket fi" zessenek ki. Mi hát az igazság? — Való igaz, hogy az utóbbi években az újítások által hozott gazdasági haszon és az újításokért kifizetett díjak összege közötti olló szétnyílt. Számokban kifejezve: tavaly 25 százalékkal több haszon származott a bevezetett újításokból, mint 1975-ben, de az újítási díjak összege ugyanebben az időszakban csak 2 százalékkal emelkedett... — ... mellőzve most a hosszas és köriilményeskedő gondolatmenetet, hadd jegyezzem meg, hogy ez egyszerűen etikátlan, hogy ne mondjam erkölcstelen. — Ne haragudjon, ha erre a megjegyzésére nem reagálok. A ielenség ismert, az okokkal kapcsolatban egyelőre csak feltételezéseink vannak, de ezek is elégségesek ahhoz, hogy tüzetesebben is megvizsgáljuk a dolgot. Ami pedig az illendőséget illeti: ezt a kifejezést nem annyira a magas díjak kifizetésével, hanem az egész újítási tevékenységgel kapcsolatban használnám. Sok helyen valóban úgy latszik, hogy legalábbis felesleges okvetetlenkedés- ként kezelik az újításokat. S a háttérben — meggyőződésem — mindig az emberi hiúság és irigység áll. Azok hiúsága és irigysége, akik valamilyen ok miatt nem tudnak, vagy nem képesek újat alkotni. Persze, ezt senki nem vallja be. de az irigység csak dolgozik, indoklásul pedig mindig kézre esik néhány jól hangzó magyarázat. Ha most nemcsak az újí_ fásaikról, de a találmányokról is szú esnék, sok elkeserítő, sőt megdöbbentő példákat mondhatnék... > Másik gond: a különböző pénzügyi szervek sem mindig fogják fel az újítómunka jelentőségét. Tudomásom szerint azt még egyetlen revizor sem kifogásolta, hogy valamilyen jelentős újítást nem vezetlek be, vagy csak olyan körülményesen, hogy a késlekedés sok millió forint kárt okozott. De ha valahol rábukkannak egy nagyobb összegű újítási díjra, eleve gyanakvással kezdenek vizsgálódni. Ennek aztán híre megy és a bátortalanabb vállalati vezetők gyorsan levonják a megfelelő konzekvenciákat. A folyamat legvége, hogy a szellemi termékek értéke devalválódik, hogy ezekkel az értékekkel senki nem gazdálkodik megfelelően. Egy fél kiló szöggel el kell számolni; egy milliós haszonnal kecsegtető újítás sorsával nem .. . — Nem gondolja, hogy azért e gyanakvás, mert arra is lehetne példákat sorolni, hogy bizonyos újítások mögött bizonyos manipulációk is felfedezhetők? — Valóságos, vagy feltételezett manipulációkból kiindulva még nem lehet ál1 talánosí Iható értékítéletet alkotni. A lényeg: az ország szellemi kapacitásával, az emberek szellemi teljesítő- képességével nem gazdálkodunk megfelelően. A manipulációkat illetően pedig hadd mondjak egy példát, mert a kifejezés használatakor bizonyára arra gondolt, hogy egyes újításoknál célszerű dolog bizonyos személyek, kel társulni az újítás elfogadása és bevezetése érdekében. Nos; az Északma- gy arországi V egyiműveknél kitalálták, hogy adott esetekben érdemes az újításokat megvalósító embereket is anyagilag érdekeltié tenni. lévén, hogy egy újításnál nemcsak az ötlet, de annak kidolgozása is rendkívül fontos. Ilyen, vagy ehhez hasonló megoldásokkal elkerülhetők a manipulációk, tiszta légkör teremthető az újítások körül. De ilyen megoldásokon csak ott és csak azok töprenghetnek, ahol és akik felismerik az újítómozgalom hallatlan gazdasági, társadalmi jelentőségét; akik bátran ösztönöznek arra. hogy mindenki gondolkodjon, javasoljon, segítse elő, hogy az üzem versenyképes maradj,on. V. Cs. 111,1"1 “»""■«'J-"'« , wm Jó lenne, ha már minden nagyobb településünket illetően leírhatnánk azt. amit Sárospatakról: az 1977. évi program megvalósítása után gyakorlatilag a város teljes vízellátása megoldódik. Tegyük meg hozzá: Végardót is beleszamí tva. Bodrogba 1 ászit ugyan még nem. de a kiviteli tervek erre vonatkozóan is elkészülitek. Magától értetődő, hogy amíg ez a tömör, .rendkívül súllyal bíró mondat hitelessé válhatott és ilyen formában kerülhetett Sárospatak városi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága elé. addig sok mindennek kellett történnie. Történt is. bár valójában igen rövid idő alatt. Az első. nagy fordulatot hozó eseményt 1970 őszén ünnepelték meg. amikor elkészült a 20 kilométer hosszú, városi vízvezeték, a 15 kilométernyi távvezeték, a két 500—500 köbméteres tároló medence. Ezzel a város- központ és á távvezeték környékén levő részek vízellátása megoldódé.., tennivaló azonban bőséggel maradt. A vízellátás biztosításának tennivalóihoz pedig köztudottan nagyon sok pénz és sok munka szükséges. A vizműtársu- lat, hogy olcsóbbá tegye a munkát, saját kivitelezői részlégét hozott létre. Sikerrel. Megkezdték a külső városrészek vízellátásának munkálatait. Szép eredményeket é-tek el, számos utca lakói a társulat munkája révén kapják az egészséges, tiszta ivóvizet. Évek múltán azonban mintha elfáradtak volna. Valahogy nem sikerült mindent a terv szerint, az • elképzelések szerint elvégezni. Sokat dolgoztak, nagy feladatot hajtottak végre, de még időben észrevették — becsülettel —-, hogy többre, másra van szük_ ség. Az okokat részletesen, alaposan megvizsgálva az intéző bizottság és a küldött taggyűlés elfogadta az KVÍZIG javaslatát, melynek érteimében a kivitelezői részleget megszüntették és ezt a munkát ez év január elsejétől a Bodrogmenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Tar_ sulatra bízták. A szükséges munkákat jelenleg is végzik, folytatják, ahol szükséges gyorsított tempóban, Körülbelül egy hónap múltán újabb utcák lakói kapnak vezetékes vizet, év végéig pedig, ha minden sikerül — márpedig ehhez megvannak a lehetőségek — halászi kivételével mindenütt elkészülnek a munkával. A vezetékek, kifolyók, csapok tehát mindenütt vagy már megvannak, vagy meglesznek, lehat maga a szállító- berendezés elkészül, ’..csak” a víznek kell jönnie fennakadás nélkül. Mi ezzel a helyzet? Különösebb panaszra nincsen ok és a tervek valóra váltásával a későbbi években sem lesz. A víz Sátoraljaújhelyről érkezik, egyenletesen, kellő mennyiségben. Jelenleg Sárospatak vízigénye a csúcsidőszakok napjaiban 2200—2500 köbméter. Két-há- rom év múlva napi 3000 köbméterre lesz majd szükség. Sátoraljaújhely fejlesztési tervében egyebek között a kettes számú vízkivételt mű megépítése is szerepel, ennek 1980-ig munkába kell állnia. Végleges kiépítése 1985-re várható, ami kőris eléri azt a teljesítményt, mellyel Üjhely és Patak igényé1; is biztonságosán kielégítheti. Természetesen a már várható növekvő igényeket. Hadd mondjuk el azt is. hogy a majd későbbi tervidőszakokban szerepel a második távvezeték megépítése is. Sátoraljaújhely—AU s ébere oki —Vajda es ka—Sárospatak nyomvonalon.’ Ezzel a második távvezetékkel egyrészt az érintet községeik vízellátását oldják meg. másrészt pedig Patak ellátásának biztonságát fokozzák. De maradjunk a mánál. A távvezeték, az elosztó hálózat, a műszaki berendezések ma is képesek a nagyobb víz- mennyiség továbbítására, a kutak hozamát azonban az időjárás itt is erősen befolyásolja. Egyelőre nincs baj a vízzel, remélhetőleg nem is lesz, a pazarlásnak azonban itt is elejét kell venni. Jöhetnek száraz, nyári napok, amikor időszakosan megszűnik a vízszolgáltatás. A vb-ülésen felhívták a figyelmet a takarékosság fontosságára, az ellenérzések megszigorításának szükségességére. A takarékosságért, a felesleges locsolások, pazarlások megakadályozásáért természetesen maguk a lakók tehetnek a legtöbbet és érdemes is tenniük. Sárospatak valamennyi lakójának, hiszen a tervek valóra váltásával még ebben az évben mindenütt megkaphatják az egészséges, jó ivóvizet. (P<) Az MHSZ-íagság egynyolcada Borsod megyében él Ülésezett az MHSZ megyei vezetőségének tanácsadó testületé, s megvitatta a szövetség borsodi szervezettségének helyzetét. Megállapítást nyert, hogy megyénkben az elmúlt évben jelentős előrelépés történt a honvédelmi nevelés irányítóinak munkájában: javult a klubtanácsok tevékenysége. a tagság aktivitása. aminek eredményeként növekedett az MHSZ klubjainak és tagjainak a száma. A fejlődést bizonyítja, hogy a megyei vezetőség év végi ellenőrzése során a klubok 55 és 40 százaléka jó, illetve megfelelő minősítést kapott, s csak huszadrészük nem érte el a megkívánt színvonalat. örvendetes, hogy a megye lakosságának 3.2 százaléka tagja a szövetségnek. Az arány országosan nagyon jó, hiszen az MHSZ-tagság több mint egynyolcada Borsodban él. Valamivel jobb az országosnál a nők aránya is: a tagság 13 százaléka az ö soraikból került ki. Járásainkban és városainkban ugyanakkor a taglétszám aránya ' nem jelentéktelen eltérést mutat. Legjobb a mezőkövesdi, legrosszabb a miskolci járásban, ahol a lakosság 5,09, illetve 1,9 százaléka vesz részt a szövetség munkájában. A városok közül 6.8 százalékkal Sátoralja- újhely viszi el a pálmát, s 0,98 százalékkal Ózd a „sereghajtó”. (A megyeszékhely lakosságának a 2,58 százaléka tagja az MHSZ-nek.) A legtöbben a lövész-, majd a tartalékos, a honvédelmi klubokban tevékenykednek, a nagy felkészültséget, sok gyakorlást igénylő speciális technikai sportágak művelői közölt pedig a rádiósok vannak az élen, s a modellezők, a repülők és ejtőernyősök, végül a könnyűbúvárok követik őket. A sorrend természetesen nem szolgálhat minősítésül, hiszen e sportágak létszámigénye más és más. A tanácsadó testület azt is megállapította. hogy az MHSZ szervezettsége azért is javult, mert a társadalmi tisztségviselők száma és aktivitása. felelősségérzete szintén jelentősen növekedett. Nem utolsósorban a párt- és állami szervek az értékelt időszakban változatlanul támogatták', s ellenőrizték a szövetség helyi és megyei vezetőségének ténykedését. Bokor József alezredes, .megyei titkár például legutóbb május 26-án adott az MHSZ- munkáról tájékoztatót a megyei tanács értekezletén, amelyen a városi tanácselnökök, a megyei tanács vb osztályainak vezetői és a járási hivatalok elnökei is részt vettek. Mindez arra utal, hogy a honvédelmi nevelés jól halad megyénkben a társadalmasítás útján. A babérokon persze nem szabad megpihenni, fogalmazódott meg a tanácsadó testületi ülésen. Az új honvédelmi törvénynek megfelelően az MHSZ-nek is magasabb követelményeknek kell eleget tennie. Ezek közé tar- tozik, hogy — főként a középfokú tanintézetekben, a hivatalokban és a termelőszövet kezetekben — fejlesz- sze a klubok hálózatát, nagyobb gondot fordítson személyi állománya szakmai és politikai képzésére, növelje az aktív és a pártoló tagok számát, tervszerűbben gondoskodjék a káderutánpótlásról slb. x. I. mammmmmmm f a—»«—— 8&ÍSKOLC BELVÁROS Fotó: Laczó József