Észak-Magyarország, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG-10 1977. május 1., vasárnap Ol ’«ree János: •mmrmmF _ int ahogy a lisztből lehet kenyeret is @ jB sütni és robbanóanyagot is készíteni, ra/G ugyanígy a bányászok kenyere és GIB mérge is a föld, a föld mélye, a baff B nya. A bánya, amely tulajdonképpen JL1 J8_ nem más, mint — szén és meddő. Ha a szenet akarjuk, meg kell küz- denünk a meddővel. A meddővel, amely nehéz, haszontalan, szürke, egyenetlen, durva, terméketlen, nem nő meg rajta virág, de még gomba sem. s ha meglátják, félrelökik, kikerülik, káromkodnak az emberek. De meddő fonja körül a szenet, meddőbe van ágyazva a szén, mint bölcsőbe a gyerek. Mert meddő nélkül nincs szén. Egy település valójában akkor válik azzá, ami, amikor megszületik és meghal benne az első élet. A pereces! temető egyidős a bányateleppel. Akik ott nyugosszák örök álmukat — közöttük az én elődeim is —, többnyire bányászok voltak. Van, akiknek „csak” jelképesen állítottak fejfát, mert örökre 'elnyelte őket a bánya. Róluk mondják, hogy az ő kenyérkereső munkahelyük egyben koporsójuk is volt. hogy nekik van a világon a legnagyobb sírboltjuk. A májusban már csendesen virágzó temető első sorában azokat a bányászokat takarja a föld, akik ezerkilencszáznegyvenhét májusának második napján ugyanazokban a percekben haltak meg a Baross-aknai alag- útban. Az a nap is utolsó óráját élte, amikor a délutános műszakból a kisvonat kis fából készült személykocsijában hazafelé szundikáló tizenkét bányászt egy pillanat alatt markába szorította a Halál. Közülük kilencnek, Köves Józsefnek, Kalafusz Sándornak. Kovács Sándornak, Mócz Károlynál-;. Domokos Zoltánnak, Sallai Ernőnek, Rekuper Józsefnek, Visnyai Jánosnak és Hoili Dezsőnek elvette az életét, de a másik három, Lelák Lajos, Batta Benjámin és Kiss Károly bányásztársaik segítségével kiszabadult a „halálkocsiból”. Mint a későbbi vizsgálat megállapította. az egyik teherkocsi kerekének karimája letört, a kocsi kisiklotl. kiütötte az alagút biztosítására szolgáló sínhajtványokat. Felülről megindult a föld, a meddő, a futóhomok. Mintha egy óriás tenyerekre rá egy gyuí'ásdobozra ... Ezerkilencszáznegyvenhétben május másodi_ ka pénteki napra esett. Szép idő volt, sütött a nap. Az élet várta a nyarat, a bánya a bányászokat. Előtte való nap Kiss Károly vájár is ott volt Miskolc ünnepi felvonulástömegében. A zászló, amit követtek, ejtőernyő nyers selyméből készült, bányászasszonyok festették előtte egy esztendővel vörösre, és hímezték aranyszínű fonállal rá a betűket: Magyar Kommunista Párt. Kiss Károly vájár örült az .ünnepnek, a jó időnek, a napsugárnak, a friss levegőnek, a zsenge levelű fáknak, a virágoknak, a fiatalságnak. Aznap volt a 34. születésnapja. Otthon, a tizenkét egyforma bányászkolónia, a Vándortelep egyik igen kis szoba-kamrás lakásában fiatal felesége ünnepi ebéddel, pohár borral várta. Az ünnepet követő hétköznapon, azon a pénteken is ünnepi ebéd párolgott az asztalon. Május második napja ugyanis a felesége születésnapja. Ebéd után a Vándortelep tizenkét egyforma kolóniájának egyikéből ugyanúgy indult el a bányába, délutános műszakra Kiss Károly vájár, mint több száz társa. A nyolcórás műszak éppúgy telt el a Baross-aknai bányában, mint máskor. Dolgoztak. Elvették, fejtették a szenet, a meddő szorításából. Az akkor az országnak oly fontos szenet. Jól ment a munka, hiszen pihentek voltak, és társával, Köves Józseffel, felesége nagybátyjával szinte szó nélkül is értették egymást. Estefelé, robbantás után, amíg a „füst elment”, megették a magukkal hozott szalonnát, kenyeret. Valaki a csapatból azért zsörtölődött, mert hogy ünnep után mindig száraz a kenyér. Köves József igazította ki, hogy nem száraz, csak szikkadt. Kiss Károly bólogatott, s mielőtt bekattintotla volna a bicskáját, sorra nézte a rajta levő eszközöket a karbidlámpa gyér világánál. A hidegen és élesen csillogó nagy pengét, a kis pengét, a másik oldalon pedig a dugóhúzót. Elmosolyodott magában. A tegnapi ünnep járt az eszében. Nézzük, amiből élünk — mondta még csendesen, szokás szerint szinte csak magának, és felállt. Megropogtatta csontjait, nyújtózott egyet, és a csákány után nyúlt. Lassan felálltak a többiek is. vizet eresztettek a mohón kortyoló karbidlámpákba. Világosabbak lettek a fények, sötétebbek az árnyékok. Nemsokára erős, súlyos, éles bányászszerszámok tompa dobbanása hallatszott. Dolgoztak tovább. Mire a sikta végeztével kiértek a föld alól, a tavaszi nap már rég lenyugodott, sötét volt. és a kisvonat indulásra készült. Kiss Károly és társa, Köves József nem talált már máshol helyet, csak a vasból készült tehervagonok utáni első. fából készült kis személykocsiban. Azelőtt soha nem szoktak, az első kocsiban utazni. Két ülőhely volt még a kocsi elején és bal oldalán, szemben egymással. Kiss Károly háttal a menetiránynak, a sarokban ült. mellette Holli és Kovács. Vele szemben Köves, mellette pedig Batta és Lelák. A vonat elindult. Amíg be nem értek az alagútba, a nyitott ajtókon jól látszott a csillagos ég. amely olyan volt. mintha bányászlámpákkal aggatták volna tele. Kiss Károly a kocsi sarkának támasztotta a fejét, lehunyta a szemét. Fáradt volt. szundikált. De jól hallotta, hogy a kocsi másik oldalán Domokos arról beszél: ez volt az utolsó műszakja a bányában. Jelentkezett katonának, elmegy a honvédséghez. Amikor a kisvonat befutott az alagútba, elhalt a beszélgetés, és tompább lett a karbidlámpa fénye. A gőzmozdony kéményéből erős széngáz áramlott be a kocsiba. Mielőtt teljesen elaludt volna. Kiss Károly még hallotta. hogy valaki kesernyés-viccesen megjegyzi : a fene enné meg, ezt a szenet is mi termeljük, aminek most mi isszuk a levét... Kiss Károly arra riadt, hogy a vonat nagyot rándult, fölakasztott karbidlámpája nekivágódott a homlokának, és nyomban folyik is a vér az arcán. Hallotta, hogy felülről hirtelen és nagy robajjal megindult a föld, a meddő. A mérhetetlen súly mérhetetlen erővel nyomta le, törte össze a kocsi tetejét és közepét, morzsolta szinte szálkákra a deszkát, nyomta, kényszerítette az emberek fejét először a térdükhöz, azután a bokájukhoz. A hatalmas robajlás és recsegés után Kiss Károly már csak csendes nyöszörgést, jajgatást, aztán halk, állandó neszezést hallott. Futóhomok! — villant fel benne, és közben érezte, hogy egyre kisebb és kisebb lesz körülötte a világ. Ösztönösen és gyorsan elővette zsebéből az öngyújtót, megkereste a kocsi padlóján a karbidlámpát, és meggyújtotta ... Szemben vele, az ülés alatt Batta Benjámin, közöttük és Kiss Károly lábánál feküdt Lelák Lajos. Szomszédja. Holli Dezső az ülésen nyöszörgött. már csak nyöszörgőit, kezét a fény felé nyújtotta, és erős ujjaival belemart lámpát gyújtó társának a combjába. Aztán lassan minden elcsendesedett. Kiss Károly a combján érezte, hogyan merevedik Holli szorítása, hogyan száll el belőle az élet. Aztán egyszerre a nagy csendben távolinak tűnő, ütemes dobbanásokat hallott. Először arra gondolt, hogy bányásztársai jönnek segítségükre. És csak 'nagysokára döbbent rá, hogy ez nem siető léptek zaja. hanem Batta szivének dobogása, aki a padlón feküdt. tette szívverésének hangját, mint egy .nagy hangszer, mint egy óriási faláda, mint ahogy ez a fából ácsolt — börtön. Végignyalta cserepes szája szélét, és érezte a vér és a verejték sós ízét... Nem szabad a halálra gondolni! — ismételgette magában. Nem szabad a szomszédoló halálra gondolni, csak az életre. Eszébe villant az a háború utáni tüdőgyulladásos lázálma, amitől azóta sem tudóit szabadulni. A bomba tölcsérekbe, az ágyúgolyó vágta kráterekbe facsemetéket ültettek'az emberek. Ö is ott volt közöttük, és azt magyarázta a többieknek, hogy milyen jó lesz. ha a fák koronája nem lesz magasabban az emberek fejénél... Óriási erővel nekivágta a karbidlámpát a kocsi oldalának, abban reménykedett talán, hogy ki tudja törni a deszkát. Nem sikerült. Teljes nyugalmat erőltetett magára. Érezte, hogy a vér megalvadt már az arcán, összehúzza bőrét, a verejték pedig kifogyhatatlanul vándorol le a nyakára, onnan pedig a mellkasára és a hasára, ahol az ing issza fel. Aztán gyorsan megvizsgálta a lámpát saját világánál, amely ugyan égett, de mintha ijedten pislákolt volna. Tudta, hogy ez a szerszám szinte nélkülözhetetlen társa, ha életben akar maradni, önkéntelepül eszébe jutott, amit a lámpáról tanult, az, hogy a bányában lámpa nélkül közlekedni, dolgozni szigorúan tilos. Az. hogy a karbidlámpánál a kalciumkarbidnak azt a tulajdonságát hasznosítják, hogy vízzel érintkezve, aceli- léngázt fejleszt, amely meggyú.itva, erős fénnyel ég. Az, hogy a lámpa a bányász nél- . küjözhetetlen segítőtársa. Az, hogy u karbidlámpa préselt lemezből készült alsó tartályában körülbelül 10 óra időtartamra elégséges karbidot tárolhatunk. Mennyi idő telhetett el a nyolcórás műszak óta? Meddig világít neki még ez a lámpa? Addig keli cselekedni. amíg lát! Remegő kézzel előkotorta zsebéből a bicskáját. Jó jószág ez, éles kés, erős. Elkezdte faragni a deszkát. Csak körömnyi darabokat tudott egyszerre kivágni. Az erős kézben jól szolgált a hűséges szerszám. Amikor a penge először átfúródott a kocsi falán, a kis nyíláson szinte tódult befelé a futóhomok. Mereven nézte a finom, lisztszerű homok tolakodó futását, és akkor már tudta, hogy ez a fából készült személykocsi koporsó ... Többre már nem volt képes akkor, mint arra, hogy egy letört bordadeszka-darabbal megtámasztotta a tetőt a feje felett a sarokban, ahol ült. A sarokban, amelynek köszönheti, hogy még lélegzik. A deszkadarabot pedig két kézzel fogta, hogy el ne csavarja a , nagy nyomás, amely az első ütés után, most lassan, de állandóan dolgozott... Az a súlyos sérülése jutott eszébe, amely- lyel az első munkásnapokban, még ezer- kilencszázharminckilenc májusában fogadta a bánya. És ő. Kiss Károly fiatal csillés, akkor, a kórház után sem rettent meg, hanem megismerte a bányát, és nemsokára segéd- J vájár lett. Eszebe jutott az is, hogy akko.--- ban még minden leszálláskor imádkoztak a 1 bányászok Az ablaktalan, sötét felolvasó- teremben mormolták az imát. Hogy is? „Eöl- séges Isten, mennynek és földnek ura! Ki a világot bölcs szíved szerint igazgatod. Kérünk téged, adj nekünk erőt és bátorságot, \ hogy a föld mélyében, a sötétség rejtelmében dolgozhassunk. Oltalmazz meg minket minden bajtól és veszedelemtől. Viselj gon- ; dot...” 1 Ekkdr hangokat hallott. Emberi hangokat. ' Azt hitte, már hallucinál. Maga előtt látta a felolvasóterem falán a méter nagyságú J'e- J születet, rajta a bronzból öntött. - szenvedő ' arcú Krisztust, és azt az egyetlen szöget, amellyel a két lábafejél ütötték át... És akkor az emberi hangokat már tisztán hallotta, és megismerte a hangok gazdáit. , Bányásztársai voltak, akikkel együtt dolgo- ) zott ezen a délután, és akik a beszakadt j alagútból azért mentek vissza, át a sötét erdőn Perecesre, hogy erről az oldalról ment- ! sék, ha van még kit menteni. Volt, Kiss Ká* ] roly bentről irányította munkájukat. Hallót- j la az erős. súlyos, éles bányászszerszámok zaját. Már a deszkakocsi oldalán hallotta j döngésüket. Ügy érezte, a bőrét érik az üté- ' sek. Csákány . — gondolta akkor magában. És ismét e«zébe jutott, amit a bányászszer; számokról tanult. Leggyakoribb a kéthegyű keresztcsákány. Súlya kettő-négy kilogramm. | A másik oldalról fejsze hasította a deszkát- j Bányászíejsze, a bányafa faragására szolgáló ( szerszám. Edzett acélból készült, szükség szerint utánélezhető. És ekkor hirtelen a bal ■ lapockájánál ütést érzett. Egy súlyos szer- ( szám elsőnek áttörte kívülről a deszkafalat. Gyámrúd — jutott eszébe. Gyámrúd, avagy feszítőfád, amely általában olyan méter hosszú, hat-nyolc kilogramm súlyú, egyik végén kihegyezett, másik végén laposra kovácsolt vasrúd. Érezte a hátán a hideg vas ütését, de nem a fájdalomtól, hanem a& örömtől kiáltott. Még arra emlékszik, hogy elsőnek őt húzták ki a deszkafalba vájt lyukon, amely olyan volt. mintha ágyúgolyó ütötte volna. Leszakadt róla a ruha és a bakancs is. Először az összetört, homokkal borított kocsi tetejére fektették, itt pihent egy j keveset, lélegzett nagyokat, aztán levették, j neki támasztották az alagút kormos, nedves j falának, de akkor ő még nem tudott a lábáó [ állni. Aztán mégis kibotorkáltak valahogyKint. az alagút bejáratánál már sokan vol- | lak. Férfiak, asszonyok, de gyerekek is. Ék- kor tudta meg. hogy tizenkettőjükből ők hárman maradtak életben. Mindenáron visz- sza akart menni, megszállottként hajtogatta, hogy nem igaz, nem lehet iga'z. mert ha 6 életben maradt itt. még kell más életnek is lenni. Pohár pálinkát itattak vele, és hazakísérték. , Már kivilágosodott, amikor a felesége ajtót J nyitott neki. Nem beszéltek sokat. Az asz- I szony nézte az összeszakadt ruhát, a fél pár bakancsot az egyik lábán, nézte a hajnali j világosságban emberének megviselt arcát, megtört fényű szemét. Kiss Károly vájár azon a hajnalon nem tudott nyugalomra térni. Aludni próbált, de nem sikerült. Csak az járt az eszében, amit az alagút szájánál hallott, amikor kihozták, i Azt beszélték az emberek, a bányásztársak, a cimborák, hogy ott kell hagyni a bányát, vagy gyalog kell átjárni a hegyen, és nem ezen a halálalagúton. És ő akkor reggel újra felöltözött, és visszament az alagúthoz. Dolgozni, menteni akart, de már nem volt értelme. Egymás után hozták ki azokat a bányászokat, akikkel néhány órával ezelőtt még együtt dolgozott, együtt utazott, hallotta hangjukat' értette beszédjüket, és érezte kézfogásuk súlyát. Kiss Károly vájár hetekig nem tudott rendesen aludni. De aztán a munka meggyógyította. Ugyanazon az alagúton hozta, vitte a kis vonat sokáig még, éveken keresztül. Nem lett hűtlen a bányához. A bánya, az alagút Perecesen már meghalt. De a bányászok emlékét, munkáját nemcsak a temető fejfái. hanem gyümölcsfák. házak, gyerekek és életek is őrzik. S ok minden megváltozott azóta. lent. a föld alatt, a bányában, ugyanúgy, mint kint, a napon. Okos, erős gépek, önjáró pajzsok segítik, óvják a bányászt. A föld alatt az életveszély azonban még mindig kísért. És az életveszélyt nem lehet megszokni csak elfelejtkezni róla, vagy állandóan észben tartva i dolgozni, liléit ha a szenet akarjuk, az embernek le kell mennie a föld alá. Meg kell küzdenie a földdel, a meddővel. A meddővel, j amely nehéz, haszontalan, szürke, egyenet- j len. durva, terméketlen, nem nő meg rajta j virág, de még gomba sem, s ha meglátják, félrelökik, kikerülik, káromkodnak az embe- : rek. De meddő fonja körül a szenet, meddőbe van ágvazva a szén. mint bölcsőbe a gye- ; rek. Mert meddő nélkül nincs szén. A fából készült személykocsi úgy íelerősí- visszament a bányába, és visszaütött. Vagyis Borsodi táj
