Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-16 / 88. szám
£S2A*«MAOYA!¥OftS2áe4, 1977, opriTis lér, tísmbíít Mozik a megye életében A Borsod megyei Közművelődési Bizottság a közelmúltban vitatta meg azt a jelentést, amely a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat közművelődési tevékenységéről — a Kulturális Minisztérium ágazati vizsgálatának jegyzőkönyve, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vizsgálata, valamint az érintett vállalat jelentései és terve alapján készült. A témát, illetve a minisztériumi vizsgálat eredményét korábban a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megvitatta. A barcikai tanácskozás margójára: Egységes tervezés, tanári vezénylettel Miiüd a jelentés, mind a vizsgálat közművelődési tevékenységről beszél címében, gyakorlatilag azonban más területeket is érint, de meglehetősen szűkszavúan foglalkozik a müsorpolitikaval, annak jobbítási lehetőségeivel, az országos íilmoszías nehézkes keretei között valamilyen sajátos borsodi művészeti-közművelődési profil kialakításával. A jelentés öt nagyobb fejezetre oszlik, hatodikként a feladatokat foglalja össze. Az első feladat általános képet ad, többek között arról, hogy a közművelődési célkitűzések megvalósítása terén tovább javul a filmszínházak és a művelődési intézmények kapcsolata, rendszeresebbek lettek az ifjúsági filmvetítések, kiépült az iskolai és kiépülőben van az üzemi közönségszervező hálózat, stagnál a fejlődés a szakszervezeti filmhálózatban. További fejlődésre van szükség a mezőgazdasági területeken, az autósmoziszolgálat tervszerűségében, a szervező és propagandamunkában. valamint meghatározott filmkategóriák forgalmazásában. Nem elég átgondolt még a műsorpolitikai tevékenység, és az elemző, értékelő munka hatékonysága sem megfelelő. E sommás, átfogó kép, es különösképpen a keményen hangzó utolsó megállapítás után azt hihetnek, bőségesen foglalkozik majd a vizsgálati anyag a műsorpolitikai tevékenység jobbításával. De nem, pusztán a, nyolc feladati pont egyikében esik röviden róla ismételten szó, mondván, átgondolt, tervszerű műsorpolitikai tevékenységet kell kialakítani, a differenciált érdeklődésnek megfelelő filmellálással és forgalmazással kell kísérletezni, főleg a nagyobb városokban. És itt zárójelben megemlíti a differenciált forgalmazás három kísérleti lehetőségét. v ★ A jelentés egyébként igen részletesen szól a mozi üzemi vállalat munkájának más oldalú vizsgálatáról. Például a hálózat és mozipark helyzetéről, megállapítva azt is, hogy a megyei mozipark összetétele jóval kedvezőtlenebb az ország vidéki átlagánál, a mozik műszaki, technikai állapota és színvonala is az országos vidéki átlag alatt van, és sajátos módon ez főleg a nagyobb moziknál jelentkezik. Elég csak megemlíteni — bár ez a jelentésben nem szerepel — a miskolci Kossuth mozi akusztikai gondjait, vagy a miskolci Béke recsegő erkélyét. Megállapítja p jelentés. hogy a különböző nagy értékű fejlesztések ellenére, amelyekben a belső kulturáltság, a műszaki színvonal emelése döntő szerepet játszott, igen súlyos az elmaradás, és például megyénkben a felszabadulástól napjainkig, egyetlen új mozi sem épült. Itt hozzátennónk, hogy csak a megyeszékhelyen. mennyire fogyott a mozik száma. Megszűnt például a vasgyári művelődési ház (Lovarda), a diósgyőri Diadal, a diósgyőri Ságvári (e helyett néhány előadásban hetenként besegít az Ady Művelődési Ház), a papírgyári, a vasutas Erkel, az Ady KPVDSZ, a perecest (e helyett született egy kis klubmozi), a görömbölyi és a népkerti szabadtéri (ez utóbbit nem pótolják a rendszertelenül jelentkező egyéb nyári vetítések.) Figyelembe véve néhány átalakítást, amely ugyancsak férőhely-csőkké nőssel járt, az ötvenes évektől napjainkig több mint ötezerrel csökkent Miskolcon a mozi- férőhelyek száma, igaz, ebből maga a népkerti szabadtéri, amely májustól októberig működött, 2400 ülést jelent. ★ Részletesen foglalkozott a jelentés a mozik látogatottságával, a tartalmi feladatokkal, a film és a közönség kapcsolatával. A látogatottsági visszaesés jóval nagyobb volt az országosnál, s főleg a városokban jelentkezett. A differenciált forgalmazási módszerek bevezetése a csökkenést néhány éve megállította, de az új néző- állag alig valamivel több a hatvanas évek csúcsideje látogatottságának felénél.- És hozzá kell fonni, hogy az iskola- és óvodamozi-háló- zat és a különböző bérlet- rendszerek segítettek a statisztika szépítésében, de nem biztos, hogy a látogatottsági szám mögött közművelődési érték is húzódik minden esetben, mert az islkolásgyer- meketakei bevattázoll nézőtér inkább csak statisztikai adat, mint köziművelődési hatóerő. Elmaradás van a szakmunkástanulók íifmizle- sének í'ejlesztésébeh, és a munkásság, valamint a film .kapcsolatában. Bizonyos bérletfajták nagyon is vitatható értékűek, legalábbis a mozi. és a szocialista művészet összefüggéseiben vizsgálva. Hiányoznak a munkások részére tartott előadások, filmviták, egyebek. Az 1976- Os látogatottság a magyar filmeknél emelkedést mutat, ebben tagadhatatlanul nagy szerepe van az Árvácskának és A kengurunak. Kevés még a törekvés a film befogadását segítő kis közösségek kialakítására, az olyan klubokra, ahol munkásaknak, tanulóknak, egyéb rétegeknek differenciáltan lehet az igényét kielégíteni filmekkel. vitákkal egyaránt. A filmkluboknak nevezett intézmények többségijein inkább filmmúzeumok. Igen. önkritikusan szól a jelentés a személyi ellátottságról, de nem említi azt a követelményt, hogy a filmes dolgozó végeredményben népművelő. A helyi tanácsok irányító munkája szintén külön pont a jelentésben, ehhez hozzá kell tennünk, hogy tekintettel a filmosztás országos centralizáltságára, a helyi tanácsoknak viszonylag kevés lehetőségük van a helyi mozik munkájának irányításában, még ott is, ahol egyáltalán a mozit, mint közművelődési tényezőt kezelik, és nem mint valami odatelepült állatni szórakoztató, vagy hasonló szervezetet. ★ A már említett nyolc pont jól összegzi a feladatokat, és különösen öröm, hogy a már említett műsorpolitikai szintet javító szándék is helyet kapott benne, valamint kiemelt feladatként kívánják kezelni a munkások, az ifjúság és a falusi lakosság filmellátását, filmkultúrájuk, ízlésük formálását. Hozzá - tennénik, hogy továbbra is fontos a kiemelt filmek kategóriájában a magyar filmekkel való különös törődés. Van egv feladatpont, ameiy- lyel érdemes vitázni. Azt fogalmazták meg, hogy a f ilmszínházak közművelődési funkcióját tovább kell növelni, el kell érni. hogy a hagyományossá vált járásivárosi kulturális rendezvényeken a film megfelelő helyet kapjon. Ez rendben van. De a mozi nem attól lesz közművelődési tényező, hogy március 15-én külön rendelésre levetíti a Feltámadott a tengert, hanem a folyamatos ás következetes, mindennapi közművelődési-művészeti munkájával válhat környezete ízlésének alakítójává, közművelődési élete szerves részévé. Már az eddigiek során is sok tekintetben kiegészítettük a közművelődési bizottság vitaanyagát. Még egykét gondolatot érdemes idejegyezni. A minisztériumi vizsgálatban részt vett film- főigazgatósági munkatárs a vitán élőszóban — tööoek között — arról beszélt, nogy a mozi vem játszik Borsod megye eleiében napjainkban még olyan szerepet, mint amilyet játszhatna. Arról is beszélt, s ezzel csak egyetérteni lehet, hogy veszélyes, ha a film nem jut cl azokhoz, akikhez szol, hisz akkor hiába volt a művészeti alkotás. de az sem veszélyleien, ha olyanokhoz jut el. akikhez nem láván szólni, tehát például a legkülönbözőbb filmek iskolás gyermekekkel történő, nem mindig eieggé átgondolt vieqnózetése is lehet kedvezőtlen közművelődési hatású. Végül ideidézendő még az a megállapítás, hogy Borsodban nem alakult ki, legalábbis eddig a filmnézőknek olyan bázisa, amelyre az újfajta forgalmazás sikeresen alapulhatna. A film — a nézőszám csökkenése ellenére — mit sem veszített a lenini megal- lapitas szerinti fontosságából. Az alkotások és a nézők folyamatos közelilése napjainkban sürgető es egyre sürgetőbb feladat.. E feladatokra mutatott rá határozottan, keményen a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat munkájáról készült felmérés. A feladatok tehát láthatók. Megoldásukon a sor. Benedek Miklós MEG A TANÉV első felében vetődtem be az egyik kisközség -általános iskolájába. Az iskola igazgatója egy kis mentegetőzés kíséretében — „ez persze még nem olyan, mint amilyent Miskolcon vagy Barcikán láthat!” — szinte azonnal végigkalauzolt az osztálytermeken, mutatta: szaktantermeket alakítottak ki. s így azután hozzáférhetővé tették az iskolában az elmúlt években alaposan meggyarapodott szemléltető es oktatási segédeszköz-állományt, amelyeket addig, szertárszükiben, alig-alig tudtak használni. ..Persze vannak még a szaktantermeinknek hiányosságai — mondta —, dehá.t magunk is csak az első lépésnek tekintjük a kialakítását, s az elkövetkező évek feladata lesz, hogy minden szükséges felszereléssel ellássuk.” Az igazgató szavai, no és a falusi szaktantermek jutottak eszembe a Kazincbarcikán megrendezett országos pedagógiai tanácskozás záró napján, amikor — összefoglalva a háromnapos eszmecsere tapasztalatait és tanulságait — arra a megállapításra jutottak, hogy a helyi sajátságok és adottságok figyelembevétele mellett mégiscsak jó lenne az eddiginél egységesebb alapokra helyezni a ’szaktantermek kérdését. Nem annyira az elvi-tartalmi kérdésekben, mint inkább a gyakorlati kialakításban, a berendezésben. Hiszen' általánosan elfogadott elv — s a szaktantermi oktatás értékelésében ebből az alapállásból kell kiindulni —, hogy a korszerű oktatás középpontjában továbbra is . a pedagógus áll. A tanár felkészültsége, pedagógiai rátermettsége meghatározó jelentőségű. De az oktatás korszerű feltételei — tárgyi feltételei — segíthetik, befolyásolhatják munkáját. S a mai ismereteink szerint a szak- tantermi rendszer az, ami a legtöbb pluszt tudja nyújtani a pedagógusnak abban, hogy a tanulókat rávezesse az ismeretszerzés legszélesebb, leghatásosabb módszereire. s hozzásegítse őket az önálló ismeretszerzés módszerének elsajátításához is. Mindezek azonban feltété- lezik, hogy a szaktanterem valóban olyan körülmények között működhessen, amely ezt a munkastílust — a tanítás és a tanulás munkastílusát — lehetővé teszik. Pontosabban szólva: a szaktanterem nem elnevezés kérdése. nem az osztályok vándoroltatásában merül ki, hanem olyan tárgyi feltételek rendszere, amely a tanári es a tanulói munkaszabadság legszélesebb lehetőségét nyújtja. ÉPPEN a barcikaiak mutatták meg, hogy ehhez egy viszonylag egységes rendszerre épülő szaktantermi hálózatra van szükség. Az első szaktan termék, meglehetősen különböztek egymástól, a tanári egyéni elképzelések alapján alakultak ki. A város új iskoláiban viszont már az iskola átadásával egyidőben, egy. az alapkoncepciójában tipizált szaktan- termi rendszer alapjait vetik meg. Pontosabban szólva: kidolgozták azt az alaptípust, amelyben a lehető legpraktikusabban helyezték, el az alapvető oktatástechnikai segédeszközöket, s amelyre építve a szaktantermi sajátosságokat ki lehet fejleszteni. Ez a szaktanterem használhatóságát növelte meg. s egyben maximálisan alárendelte a tanári munkának. De túl ezen, kétségtelenül szükség lernte arra, hogy oktatáspolitikánk alapvető céljainak megfelelően, az anyagi lehetőségekhez igazítva, fokozatosan tovább építsük a szaktantermi hálózatot. Megyénk eddig is sokat tett ezen a területen — az általános iskolai tantermek 42 százaiéira szaktanteremként működik. Hozzá kell azonban tennünk: különböző szinten, különböző színvonalon. A továbblépéshez azonban még néhány dologra szükség van. Egyrészt arra, hogy a felsőfokú pedagógusképző intézetekben jobban felkészítsék a pedagógusjelölteket a szak- tanteremben való tanításra. Ezen a téren a korábbi évekhez képest viszonylag csekély az előrelépés, bar kétségtelen tény, hogy néhány felsőfokú intézetben a/, oktatástechnikai eszközök kezelésére már tanítják — csekély óraszámban — a hallgatókat, (Többször megírtuk már, hogy sok helyen azért porosodnak a több ezer forint értékű berendezések, mert a pedagógusok nem ismerik működtetésüket, félnek használatuktól.) A szaktantermi oktatás azonban természetszerűleg más módszertani munkát jelent, másféleképpen kell felépíteni az órát is. A szaktanterem egyik nagy előnye az, hogy manipuiáltatja a tanulókat — tanári irányítással „dolgoztatja” őket —. s ezzel a már említett önálló ismeret- szerzést segíti elő. De — mint az eddig elmondollakból is kitűnik — a tanai', a pedagógus vezető, szervező egyénisége irányítja ezt a munkát is. A KOKSZ ERŰ oktatás korszerű feltételei is következésképpen csak akikor vezethetnek eredményre, ha a pedagógus — a, tanító, a tanár — sokoldalú, jól felkészült, hivatása magaslatán álló egyéniségként áll a tanítványai elé. A pedagógus továbbra is az oktatás-neve- les kulcspontja. Ez volt a barcikai tanácskozás végső summázása is. Csutorás Annamária t n MISKOLCI TELEPHELYE ELKÖLTÖZÖTT ÚJ CÍMÜNK: I., VÖRÖSMARTY U. 83. Mindenfajta fényképezőgép, villókészülék, filmfelvevő, vetítő és tartozékaik javítása. Kisebb hibák esetén gyorsjavitás. Új szolgáltatásunk: a Durst típusú nagyitókészülékek helyszíni javítása. rr II ORVOSI ELEKTRONIKAI KÉSZÜLÉKEK GYARA mechanikai műszerészeket, *• betanított női és férfi munkásokat, középfokú képesítéssel raktárosokat, raktári munkást targoncavezetői jogosítvánnyal, gyors- és gépírót helyettesítésre, utókalkulátort. Jelentkezés: Miskolc III., Győri kapu 24. sz. Üzemgazdasági osztály, munkaügyi csoport. Az IBUSZ Borsod megyei Igazgatósága ügyintézői állást hirdet Jelentkezési íelfotelek: érettségi bizonyítvány, nyelvtudás előnyt jelent. Fizetés: megegyezés szerint Állandó miskolci lakosok jelentkezései varjuk. Jelentkezési határidő: 1977. április 25. Jelentkezéseket kizárólag írásban, önéletrajz csatolása mellett fogadunk el. Címünk: IBUSZ Utazási Iroda. 3501 MISKOLC Széchenyi u. 56. A KIOSZ Egészségügyi Szakosztálya folyó hó 17-cn, vasarnap frizurabei fodrász szakmunkástanuló-versenyt és termékbemutatót tart, nemzetközi versenyzők közreműködésével. Helye: MHSZ-szckhaz, Miskolc, Rákóczi út 14. Az érdeklődőket szeretettel várja a RENDEZŐSÉG