Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
1#77. wprtfis 3., vasárnap ESZAK-MAÜYARORSZAO 9 Szavak, tettek, csillagíényei fcoküycsdíől S'™! szőlő- présházak, kőszentek. feszületek, akácfák kísérik az utat. A Gyürtető ! tu fa tömbjének eleven köj bői kifaragott egyik házsorát most Kláva utcának j. hívják. Írinét volt az utol-, f só útja Klavgyija Trofimo:j va Tarzimanova őrmesterj: nek. -Üj. tiszta, fehér gyol( csőt terítettek a földre, ar] ra fektették harcostársai, j elvtársai és barátai és fe• hér gyolccsal takarták le; ; Két rózsás 'gyertyát égettek a kemence tetején. Amikor nyolc esztendővel ezelőtt ott jártam, az eleven kőből faragott ház fehérre meszelt falán koszo- j rúk emlékeztek némán. A másik falon régi, búcsúból hozott, színes képén mutatta vérző szívét Jézus. A kői mennyezet alatt szőlőfürtök aszalódtak, birsalmaszag' i terjengett. Kláva még nem volt húsz esztendős, amikor 'i a Vörös Hadsereg tagjaként életét áldozta hazánk szabadságáért. A hősök nyomát kutatva három helyen jártam. Ároktőn, ahol szőkébb hazánk, Borsod megye területére 1.944 késő őszén érkeztek a felszabadító szovjet harcosok, Mezőkövesden, amely néhány esztendővel ezelőtt emelkedett városi rangra és Miskolcon, a megyeszékhelyen. Az iskolákban a gyerekeknek azt a korosztályát kerestem meg, akik most feleannyi idősek, mint Kláva volt, vagy ugyanannyi idősek, mint én voltam a felszabadulás idején, Ároktő úgy kapcsolódik a Tiszához, mint gyerek az anyjához. Az első szovjet katonák 1944. november 5- én, vasárnap hajnalban keltek át a Tiszán. Sokan veszítették el közülük vérüket, életüket, akik a fűzfák, a kőrisfák, a nyárfák, az akácfák tövében a labo- da dudvával, vadszőlővel, kattankóróval, vurádics kóróval most benőtt lövész- ároknál léplek a gyilkos tüzérségi és gyalogsági tűz után. partra. Moszkvában találkoztam Nyikolaj Sztye- panovios Kjabov géplakatossal, aki a háború idején ide jutott el, és aki már , 'november 6-án. mint az egyik műszaki alakulat pa- y rancsnoka. a falu lakosai segítségével irányította a németek által félbehagyott cölöphíd építését. ' amelyen már aznap átdübörögtek az első gépesített szovjet egységek. Mint elmondotta — Moszkvában, emlékeire bízva magát, — a gyalogság számára hordóhidat készítettek. Nyikolaj ’Sztyepano- vics harminc esztendővel a győzelem napja után inkább arról faggatott, hogy milyen most a község, vannak-e ..kjubikosok. és vá- jogtégláík”. Merthogy ennek megfelelőjét sehol sem találta az orosz nyelvben. 'Ez valami nagyon magyár specialitás — mondotta találkozásunk alkalmával. Mondottam neki. hogy ..kjubikosok a régi értelemben már nincsenek, és vá iogtéglábúl sem építenek már házat". Végső meg- nyugtatás'-ént segítségül hívom az új ároktői iskola 9. osztályos tanulóit, akik írásban és rajzban — mint az elkövetkezendőkben a lobbi települések 5. osztályos tanulói — megható vallomásokat tettek szülőföldjükről. ..Nagvon sze'">. tóm ezt a kis falut — r''a az ,egyi.k tanuló. — fin o'-. ben a faluban fogok élni és meghalni is." „NagVO” vidám volt a gyerekkorom — írja egy másik, sokat játszottam a falunk melletti nagy réten, ahol most tavasszal elolvadtak a hóvirágok." Nem. elhervad lak. kérem! Elolvadtak. Mert ha hó. akkor az elolvad meg akkor is, ha virág. „Ha elhagyom a 8. osztályt tovább megyek tanulni, de ettől a falutól nehezen fogok megválni” írja egy harmadik tanuló. A röpdolgo- zal — természeténél fogva — rövid. Írnak arról a g}'e- rekek, hogy a község lakóinak a fele a termelőszövetkezetben dolgozik, hogy szeretik a sjlőke Tiszát, az egyre szépülő községet, az új iskolát, á környékén levő rózsafáival. Egyetlen gyerek sem említi a zsellér, a summás, a kubikos sorsot, a vályogból épített házat. Most kellene' Nyikolaj Sztyepanovics R.iabov géplakatosnak idelátogatnia! Nyolc esztendővel ezelőtt abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy hosszú napot tölthettem 1. V. Kpnyev nyugalmazott tábornok. a Szovjetunió hőse, a volt 3. gárda légidesszant- hadosztály parancsnokának társaságában, aki Mezőkövesd vendége volt. Annak idején részt vett Mezőkövesd felszabadításában. ..A háborúban nehéz volt az élet — mondotta akkor — civilnek, katonának, magvarnak. orosznak egyaránt. Nem volt fény. nem volt kenyér. A gyerekekre emlékszem a leginkább. A gyerekek szemére emlékszem. A szemük akkor már sokat láthatott, a szemük már felnőtt volt, a szemük már öreg volt. Igen. öreg gyerekek voltak... A mezőkövesdi 3. számú új Általános Iskola kisdiákjai kissé fáradtan, . de mosolygósán búcsúztak az iskolapadtól.. Itt az 5/cosztály tanulóival találkoztam, akik írásban és rajzban matyóország fővárosának, szinte legyőzhetetlen patriótáinkként mutatkoztak be. Ezek a tízegynéhány éves gyerekek emellett jól tájékozottak is. Ismerik településük múltját, pontosan tudják, mikor emelkedett városi rangra, mi minden épült az elmúlt esztendőkben, és mi mindenre vap még szükség. Szeretik 'a szülőföldjüket. Büszkék népszokásaikra és népművészetükre. A tábornok annak idején a matyó népművészet szépségét ecsetelte. s miután az oroszban nem találta meg ennek megfelelőjét. így a matyót magyarul matyónak nevezte. ..Akármennyire is ki- ' szolgáltató,tta.k és kizsákmányoltak voltak e földlakói — mondotta akkor a, nyugalmazott tábornok —, ez a nép tulajdonképpen soha nem volt szegény. Legalábbis abban az értelemben — folytatta —, hogy megvalósította önmagát szigorú kis világában, a népművészetben.” A gyerekek, akikkel találkoztam, enyhén fájlalják azt, hogy a népművészeti remekművű ruháikat csak ünnepi alkalmakkor vehetik fel, de egyáltalán nem tiltakoznak az emeletes házak, a szó nemes értelmében vett új gyerekszobák, ezek íróasztalai. könyvespolcai ellen. .,Néhány év múlva elmondhatjuk, hogy szép városunk van — írta dolgozatában az egyik kislány. — Azért most sem csúnya! Ahhoz képest, hogy régen vályogból v készült viskókban, kunyhókban éltek az emberek. most meseszép a lakóhelyünk. Vigyázunk rá.” I. V. Konyev Mezőkövesdre annak idején úgy emlékezett. mint valami „földszintes városra”. Fügedi József, az 5/c osztályos tanuló ezt írja a dolgozatában: „Mezőkövesden több mint 35 darab emeletes ház található”. Moszkvában valamikor azon a területen vadásztak sólyommal a cárok, ahol az első ötéves tervek idején felépítették a Kirov kerületben az akkor egyedüli, keményötvözetek kombinátját, amely most egy forradalmár, á gyár első igazgatójának a nevét viseli, Szolovjevét. A győzelem 30. évfordulója előtt 1.975-ben itt találkoztam Julia Afa- naszjeva Gorotkovával, a kísérleti üzem laboránsnő- jével. aki mint ápolónő a II. Ukrán fronttal, a második világháború idején eljutott hazánkba, s hosz- szabb időt töltött Miskolcon is. 1944 decemberétől 1945 január végéig Miskolc volt az állomáshelye. Két esztendővel ezelőtt, amikor Moszkvában beszélgettünk, nagyon komor hangulatú városképet festett a háborús Miskolcról. A színekre emlékezett leginkább. A tél. a köd piszkos szürkéjére, a megviselt emberek hamuszínü arcára, az egy- utcás Miskolc lebombázott vásárcsarnokára.' pályaudvarára. Az időben — mint mondotta — a miskolciak legnagyobb vigasza és öröme a béke volt. A szót magyarul mondta ki. így hogy béke. Azt mondotta, igazán itt tanulta meg. itt. használta ezt a fogalmat a legtöbbször. Az‘ új. miskolci 11-es számú Általános Iskola 5 a osztályában jól táplált, jól öltözött, jól képzett kisdiákokkal találkozhattam. Írásban és rajzban mondták el véleményüket szülőföldjükről, amely most természetesen mikroviláguknak megfelelően, a szülőkre, a testvérekre, a családra, a nagyszülőkre, a lakóhelyükre, az új iskolára, de már-már talán az egész városra vonatkozik. „A inai Miskolc már teljesen’ más, mint akkor, amikor elsős voltam — írja az egyik tanuló. — Amikor az iskola ablakából kinézek, azt látom.' hogy az egyik házat építik a másik után.” Egy vasgyári esztergályos lánya ekképpen bíbelődik a betűkkel: ..A munkások igyekeznek. hogy mi és ők kényelemben és gazdagságban éljünk.” Egy mérnök lánya arról ír dolgozatában, hogy „nagyon jó békében élni, és békességben az egész családnak ...” Nem tudom meghatottság nélkül letenni Szabó Ildikó ’gyöngybetűvel irt dolgozatát, aki ekképpen fejezi be a kis dolgozatot: „Nagyon jó ilyen békében. nyugodtan élni. Édesanyámnak és édesapámnak nagyon köszönöm a szép ruhákat a cipőket, a szép lakást. Édesapám és Édesanyám szorgos munka- . ja teszi ezt lehetővé. Nagyon köszönöm nekik. Ha felnövök,' meghálálom ...” ★ Majoros Juciit, a 11-es számú miskolci Általános Iskola 5á osztályos tanulója szó szerint ezt irta: „És amit most írok. az szín tiszta igazság ...” Szavak. tettek, emlékek csil- lagfényeit kutatjuk, ha nem is messzi történelemben, mint a távoli égboltokon. Turgenyev egyik elbeszélésében egy ősrégi skandináv legendát elevenített meg. Arról van szó, hogy a király egy sötét és hosszú hodályban a tűz körül ül harcosaival, amikor egyszer csak berepül á nyitott ajtón egy madár és kirepül a másikon. A király azt mondja: olyan ez a madár. mint az ember sorsa a földön: sötétségben érkezett és sötétségbe száll, s nem sokat időzött a melegben és a világosságban. A király egyik harcosa vitába száll vele. és azt mondja: királyom, a madár a sötétben sem vész el. megtalálja fészkét. . . Aztán Tor- > genyev még hozzáteszi, hogy valóban, életünk gyorsan múló és jelentéktelen, de minden nagy" dolog ern- " berek által megy végbe... Oravec János Korkos Jenő munkája Ózdi virágok Ózd. Gyárváros, gomoly- gó füst. A parksávokban. a lakótelepen minden lehető helyen virágok. És lak. Mint megyénk más településein is. Virágok, fák, gyepszö- nyeg. Ezeket az ózdi virágokat, fákat nézve viszont óhatatlanul is felrémlik az emberben: itt, a gyóivarosban valamivel több munkát kíván, nagyobb erőt igényel mindennek a megteremtése. Most épülő, gyarapodó városainkban, új lakónegyedeinkben valamicskével könnyebb is a szépítés. Dé ebben a városban, a gyárvárosban nagyobb szükség van rá. Ózdon tudják ezt, tesznek is érte. Nagy erővel, sok munkával. Lépten-nyomon találkozhatunk ennek a mun- kának az eredményével, a tisztogatással, szépítkezéssel. Valahogy olyan a város. mint egv lakás a nagytakarítás után. Most éppen olyan. — v Szeretnénk, ha ilyen maradna, illetve, ha később " még szebb lenne — mondja Kiss Géza. a kertészeti költségvetési üzem vezetője. — Nálunk nagy a szeny- nyeződés. sok a por. a korom. A kémények messziről szépek, mulatósak, de „közelről” bizony erősen kormoznak, füstölnek. Szeretnénk széppé tenni a várost. de ez igen nehéz. És nenn csupán a gyárváros- jelleg miatt nehéz. Az igazság az, hogy a lakók egv része núalt is. —*, Milyen nagyságú parkterülete van jelenleg Ó/d- nak ? ;— ötszázezer négyzetméter. Erre a részre az év különböző időszakában meghatározott fajtájú növényeket ültetünk. Ilyen például az egynyári palánta, a tulipánhagyma. az árvácska, a rózsa, a díszcserje, hogy csak néhányat említsek. A peremkerületekre áh ólában évelő növényeket ültetünk', a város központi fekvésű parkjaiban pedig évente háromszor cseréljük a no- • vényeket. Négy virágboltunk is van. ahová vágott, cserepes virágokat és különböző kötészeti „termékeket” szállítunk, mindig az igényhez és az évszakhoz alkalmazkodva. — Tevékenységük a növénytermesztésen kívül másra is kiterjed? — Öt nagy területre lehet bontani munkánkat. A parkfenntartásra, a kertészeti telep tevékenységére, a takarítószolgálatra, az építőipari tennivalókra és a virágkereskedelemre. A legtöbb gondot a takarító- szolgálati feladatok jelentik. Hálátlan munka. Példa erre a március 15-re megszervezett ..nagytakarítás”. Azért igyekeztünk és fáradoztunk, hogy' virágokkal. bokrokkal, díszcserjékkel és facsemetékkel minél nagyobb területet ültessünk be. és az itt—ott eldobált szeméttől megtisztítsuk a várost Sikerült is ünnepi díszbe öltöztetni Özdot. Örömünk nem tartott sokáig. mert pár nap múlva majdnem minden olyan volt. mint azelőtt. .Sajnos, nem minden embert érdekel a város külleme. — Mi várható erre az évre? — Az idén több. mint 600 négyzetméter alapterületű üvegh á'Z/.al bővítjük üzemünket. Ezzel növeljük virágaink mennyiségét és választékát is. javítjuk a város virágboltjainak ellátását es a parkok gazdagságát. Ezen tűt. feladataink közé tartozik az állandó karbantartás munka, a telepi üvegház felújítása, és néhány kiszolgáló hely iség megépítése. Április negyedikére szeretnénk fel virágozni a várost.. Ültetünk, gyarapítónk újra. még akkor is. ha netán néhányan megrongálják, kitapossák, pusztítják a virágokat. Azt hiszem, hogy ez — sajnos — így van más városokban is. De az is így van: akik a szépítéssel, foglalkoznak, virágot, fákat ültetnek, újra és .újra elkezdik, elültetik. folytatják a munkát. Így vagyunk ezzel mi is. Ezt a várost nehéz megszépíteni, de ami erőnkből telik. azt megtesszük. Aki itt jár Ózdon. láthatja: nem ' ; -'hfivalóan Mohos Márta
