Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
üSZAK-MAGYARORSZAG 4, 1977. április 3., vasárnap Iskolából — iskolába Meglehetősen ellentétes véleményeket .fejtegettek két hónappal ezelőtt a sárospataki Coménius Tanítóképző Főiskola végzősei, amikor a vizsgaidőszak egyik napján — de már a pályázati kiírások közzététele után — arról faggattam őket, hol szeretnének elhelyezkedni. Az nagyjából egyöntetű vélemény volt, hogy a „pályán” maradnak — így a kötelező pályairányítás nagyobb vitára nem is sarkallta őket. Tanítónak tanultunk — mondta lakonikus tömörséggel az egyik diplomás-jelölt lány — így hát tanítani fogunk. Ám mindez korántsem jelentette azt, hogy egyéni „zökkenőket’ nem éltek át. Az egyik tanítónő- jelölt például, kicsit keserűen jegyezte meg, vissza szeretett volna menni szülőfalujába (Putnokra való), dehát sajnos, oda nem hirdettek állást, így azután fogalma sincs róla. hogy merre pályázzon, mert még a közelben sem taláált elhelyezkedési lehetőséget. Márpedig ha albérletbe kell mennie valahol, bizony nem lesz könnyű a pályakezdés... Azóta persze már neki is < döntenie kellett, s bizonyára talált is magának — reméljük megfelelő — iskolát. Hiszen ahogy még annak idején monootta a tanítóképző főiskola igazgatója, dr. Károly István; a pataki felsőfokú intézet végzősei között fehér holló az, aki nem kamatoztatja . hároméves tanulmányait. .. Mármint aki nem az iskolák alsó tagozatában kamatoztatja. Ezt egyébként —, legalábbis a szándékot — a pályázatban való részvétel igazolja. (Mint ismeretes, ebben az esztendőben már a kötelező pályairányítás szellemében ' helyezkedhetnek el a végzős, friss diplomás pedagógusok, pályázatok útján.) Nyolcvanöt végzős tanitójelöltjük közül 74-en nyújtottak be pályázatot, s mivel egy hallgató több - pályázatra is „nevezhetett”, 117 álláshelyre. A néni pályázottak között; olyanok vannak, akik korábbi megállapodások alapján szerettek volna, vagy szeretnének elhelyezkedni, de azokat az álláshelyeket nem találták meg a pályázati kiírásokkö- zött. A 17 végzős óvónő közül 11-en pályáztak meg álláshelyeket. Eddig viszonylag kedvező a kép. Ám korántsem az, ha a pályázatok elfogadását vizsgáljuk: 46 végzős pályázatát fogadták el, 28 hallgató elutasító választ kapott. Három óvónő érezheti biztonságban magát — nyolc még nem tudja, hol is fogja kezdeni szeptemberben a tan- évet. Az Oktatási Minisztérium közelmúltban kiadott tájékoztatása szerint a pályázati rendszerben a hall- galoK 7o százalékú vett reszt. a borsodi pedagógusképző íeisőoktatási intézményekben — hiszen a Coménius Tanítóképző Főiskola mellett, ha nemis jelentékeny számban, de a Eiszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozata is számításba jön, s itt négy hallgató kivételével a lö végzős pályázott — a részvétel magasabb, ;de a végeredmény — legalábbis a második forduló előtt — nem megnyugtató. S- ennek kétségkívül több oka is van. A kötelező pályairányítás bevezetésétől igen sokat — talán túlontúl sokat! — vártunk. Többek között azt, hogy az irányítottabb, a megyék kérései alapján a minisztérium által kontrollált pályázati kiírások hozzájárulnak a pedagógus-ellátottság kiegyenlítettségéhez. Köztudott, hogy megyénk ebben a tekintetben eléggé mostoha helyzetben van. Több mint ezer képesítés nélküli pedagógust foglalkoztatnak az iskolák. így tehát azzal egyet tudunk érteni, hogy — ellentétben néhány végzős fiatal véleményével — nem a nagyvárosok üres álláshelyeit hirdették, hanem azoknak az iskoláknak adtak lehetőséget, akik a friss tanerők fogadása nélkül csak roppant nehézségek árán tudnák kezdeni a tanévet. S éppen ezért több mint furcsa, például a sárospataki főiskola hallgatói közölt fordul elő ilyen, hogy azzal utasítanak vissza pályázatot., hogy „tanulócsoport csökkenés miatt nem tudják fogadni”. S nem tudni mit rejt az olyan elutasító válasz, hogy „helyhiány miatt nem tudjuk fogadni”. A minisztériumot minden esetre elgon- doikodlatásra kell. hogy késztessék ezek a jelenségek is, hiszen a pályázat kiírását, a meghirdetés komolyságát kérdőjelezhetik meg, s egy jó szándékú, szükség- szerű pályairányítás negatívumai lehetnek. Ugyancsak tapasztalhatták a főiskolán azt is, hogy a pályázatot kiíró tanácsok nem veszik eléggé figyelembe az okatási intézmény „rangsorolását”, s felkészültebb hallgatók elé helyezlek fiatalokat. Negatív jelenseg az is, hogy a meghirdetett pályázati feltételeknek nem minden esetben tesznek vagy akarnak eleget tenni a fogadó iskolák. Bár a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozata speciális helyzetben van, hasonló tapasztalatokra jutott. Részint végzőseik nem vehettek eddig részt az általános iskola egyszakos énektanárok pályázatán — holott erre is képesítésük van —, másrészt külön pályán fut a zenekari tagok álláshirdetése, s ez egyfajta bizonytalanságot szül. Jó néhány nehéz'helyzetben levő zeneiskola hátrányos helyzetbe került a pályázati kiírásoknál, s mivel nem elégséges feltételekkel rendelkezik, pályázó nélkül maradt. Olyan állásokat, amelyeket pedig már most betöltenek a hallgatók, nem írtak ki. így vagy óraadóként foglalkoztatják majd őket, vagy szétszóródnak az országban. S ez az a pont, anol—.legalábbis számunkra, Borsod megyeiek számára — újból kedvezőtlen tapasztalatot hozott a bizony-bizony finomításra szoruló pályairányítási rendszer. A Coménius Tanítóképző Főiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozata is területi beiskolázásra épít, bevallott szándéka szerint a megye, illetve a környező megyék pedagógus ellátási gondjait hivatott enyhíteni. Ebben a pályázati rendszerben —- legalábbis a jelenlegi formájában — a területi jelleg sikkad ei, ami Borsodban egyáltalán nem mellékes körülmény. Ráadásul éppen az eredeti szándék ellenére, hiszen az irányított pályázati rendszer éppen a rosszul, vagy a gyengébben ellátott iskolák, területek pedagógusgondját lenne hivatva enyhíteni. Változatlanul fenntartjuk; —- egyetértve a kötelező pályái rá nyitási rendszerről szóló kormányhatározattal — hogy oktatásügyünk és népgazdaságunk érdekében szükség van az irányított elhelyezkedésre. Hiszen egy-egy diplomás fiatal taníttatására százezreket fordít államunk, — méltányos is, hogy ezért kérhesse: tanult „szakmájukban” kamatoztassák tudásukat. Az oktatásügyünk előtt álló nagy feladatok is feltételezik, hogy a színvonalkülönbségek csökkentéséhez megfelelő pedagógusok álljanak rendelkezésre, s ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ezt egyébként a fiatal, végzős pedagógus-jelöltek is megértették. De éppen azért, hogy a kötelező irányított pályázat betöltse a neki .szánt feladatokat, finomítani szükséges rajta. Á pályázatok második fordulója még bátra van. Talán már ekkor is érvényesíteni lehet — az eddiginél alaposabban, jobban — a nehéz helyzetben levő területek Segítésének elvét. S az .eddig napvilágra került ellentmondásait is érdemes lesz megvizsgálni. Sok kis iskolában várják a tanítókat, a tanárokat. És sok fiatal most mégis, még mindig bizonytalanságban él. Az ellentmondást nem nehéz feloldani, fel is kell oldani. Csutorás Annamária Népet és nyelvet megismerni Tizenegy évvel ezelőtt alakult meg az MLSZBT Központi Gorkij Nyelviskola Borsod megyei Tagozata. Egy évtized tapasztalatait, eredményeit fonja egybe és viszi tovább az idei, tizenegyedik tanév. Miskolcon, a 8-as számú Általános Iskolában találkoznak rendszeresen a nyelviskola különböző szintű tanfolyamainak hallgatói. Az üzemekben, vállalatoknál megszervezett nyelvoktatáson résztvevőkkel együtt napjainkban már hatszázan tanulnak a borsodi tagozaton. Szőke Józsefnével, a nyelviskola megyei tagozatának vezetőjével beszélgetünk az eredményekről: f— Ebben a tanévben huszonhat tanár foglalkozik a nyelvoktatással, köztük több,' orosz anyanyelvű is. Valamennyien tagjai a MAPRI- ÁL-naík; az orosz nyelvtanárok nemzetközi szervezetének. A korszerű oktatási módszerek ismeretét és gyakorlatát a rendszeres továbbképzés biztosítja: figyelemmel kísérik a külföldön kipróbált, idegen nyelvű oktatási kísérleteiket, és jó néhány módszert alkalmaznak is közülük a tanfolyamokon. — Milyen lehetőség nyílik megyénkben a korszerű nyelvismeret elsajátítására ? — Eredményes és közkedvelt formája a nyelvtanulásnak az intenzív tanfolyamokon való részvétel. Évről évre sok hallgató tanul a korszerű nyelvi laboratóriumban. Az idén júniusban két intenzív nyelvtanfolyamot is szervezünk; a fiatalokéra száznál többen jelentkeztek. Nem a lexikai ismerethalmok elsajátítása az elsődleges cél, hanem az alapos tudás. Éppen ezért nemcsak a beszéd- készség fokát differenciáljuk; figyelembe vesszük azt is, ki milyen céllal tanulja a nyelvet. A megyénkben- működő MSZBT-tagcsoportak mindinkább felismerik: a barátsági tevékenység egyik alapköve az orosz nyelv ismerete. Az üzemek, vállalatok pártbizottságai támogatják a tagcsoportokat e törekvésükben: mind több dolgozó vesz részt a szervezett nyelvoktatásban. — A Volán 3-as számú Vállalatának és a MÁV Miskolci Igazgatóságának tagcsoportjaiban már hagyomány a nyelvtanulás-. A Tiszai Pályaudvar MSZBT- tagcsoportjában, vagy a Diósgyőri Gépgyárban pedig nagyrészt szakmai igény is az orosz nyelv ismerete. A mezőgazdasági üzemek közül a ni egyébéit « Mezőnagymi- hályi Állami Gazdaságban szerveznek évről évre tanfo- lyamot. — Ma már a szakmunkásoknak is szükségük lehet arra, hogy tudjanak oroszul. — Főképp azoknál a vállalatoknál, amelyeknek szovjet gazdasági kapcsolataik vannak. Hiszen a tanácsadók a munkapad mellett is együtt dolgoznak a munkásokkal, meg a szovjet gépi berendezések használatánál is segítséget jelent a nyelvtudás. AVASI PINCÉK Seres László rajza Berenesy Sándor: Füstiéi szentelt levegő tüdőnk szárnyal belepi mindennapi rohanás izmaink megfeszíti keréken pörgő világ csonthátú szürke utak megrakott nagy kocsikat vontatnak lomha lovak hullámzik a délelőtt főutcán kirakatok ombernyi nagy batyuval fejkendős mama szuszog bútorbolt ablak előtt sóvárgó kerek szemek albérlők vágya tolong mezítláb cigánygyerek plakátok ordítanak, oszlopon házfalakon párhuzamos síneken sikongó villamoson létünk kristálybuborék vérünkben kattog a pere pihenni nem jut idő nyugalmat este se lelsz étellel aggyal kínál feleség és szerető utcánkban jár a jov/í rajta vörös vállkendő Kun Bélának és a Tanács- köztársaság leverése után a Szovjetunióban élő magyar internacionalistáknak legendás históriáját, valamint a Kun Béla nevét viselő Uszty- lümszikben dolgozó ifjúsági brigádok helytállását örökíti meg a MAFILM stúdiójának legújabb filmje. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának jegyében készülő film felvételei Kun Béla szovjetunjóbeli életéről fellelhető dokumentumok alapján a távoli szibériai tájakon készülnek. A film rendezője Kolonics Ilona, operatőre Szabó Árpád. A 20 perces dokumentumfilmet ősszel mutatják be. A nyelviskolán tanulók között a legkülönbözőbb korosztályú hallgatókat találjuk. Az általános iskolások tanfolyamait Miskolcon kívül évről évre megszervezik Ózdon, Leninvárosban, Ru- dabányán is. A gyerekek érdeklődése a ' Szovjetunió iránt sokoldalú képzésre ad lehetőséget: az országismeret mellett foglalkoznak az orosz irodalommal is a tanfolyamokon. Legutóbb Miskolcon, a 6-os számú iskolában rendeztek , kiállítást és versenyt az oroszul levelező pajtások gyűjtemé- j nyéből. A Szovjetunió fenn-| állásának 60. évfordulója tiszteletére pedig április 17- | én Rudabányán rendezi j meg a nyelviskola borsodi tagozata a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő megyei döntőjét. Májusban, a tagozat 600 hallgatójának részvételével valamennyi tanfolyamon megtartják a tanulmányi versenyeket. A legjobbak szovjetunióbeli utazásokon vesznek részt; a középiskolás győztesek pedig a ver- hovinai nemzetközi nyelvi táborban nyaralhatnak. M ásfél évtized történelmi méretekben rövid idő. A Napjaink című irodalmi és kulturális lapnak viszont ez az eddigi .teljes élete. Ez a másfél évtized felszabadult életünknek csaknem a felét jelenti. 1962. április 4-én jelent meg először ugyanis a Napjaink, amely azóta minden hónap első napján odakerül az újságárusok polcára, az irodalom és a művelődési élet iránt érdeklődők ezreinek kezébe. Jót emlékszünk az alapítás időszakára, az indulás izgalmaira, a lappal szembeni elvárásokra. Kollégáink közül került ki a lap első főszerkesztője. Nagy Zoltán, az ői követő Gulyas Mihály, és a jelenlegi főszerkesztő, Papp Lajos. A Napjaink másfél évtizedére emlékezve, feltétlenül szólni kell arról a korábbi negativ nézetről, amely szerint Borsod megye és a megyeszékhely — Miskolc — kevés olyan irodalmi hagyománnyal rendelkezett, amely egy irodalmi orgánum eltelő talaja lehetett volna. Szívesen hivatkozunk rá, hogy Kazinczy Ferenc életében Széphalom országos irodalmi központtá lett, a tovatűnt, évszázadnál hosszabb idő ezt az országos figyelmet rég eltüntette, és a közvetlen megelőző történelmi korszakban a megyeszékhelyen' igen-igen szegényes volt az irodalmi élet. Hivatkozunk a század elején Kaffka Margit itt töltött éveire, vagy arra, hogy itt élt a pátriárka kort megélt Lévay József, akinek vendégeként stjk neves irodalmi személyiség megfordult itt a múlt század végén; vagy hogy itt született Szabó Lőrinc — mindez kévés volt folyamatos, élő irodalmi élet teremtésére. A két világháború között rövid ideig Gergely Sándor rovatvezelős- ködése, majd Hajdú Béla folyóirat-kísérlete jelentett valami próbálkozást, de igen kevés eredményt. A felszabadulást követően több kísérlet történt a helyi irodalmi élet felélesztésére. Megszületett először a Kohó, majd a Széphalom című folyóirat. Az ellenforradalom után lapunkban a Borsodi Tükör című melléklet próbált lónumot biztosítani a helyi irodalomnak, de igazi éltető erővé, rendszeres publikációt biztosító orgánummá, irodalmi vonzerővé csak a Napjaink válhatott. Mint minden folyóirat-alakulásnál, itt is lelkesedések és sértődések, igyekvések és lemorzsolódások jelezték az út kezdetét. Voltak korábban olyan kísérletek, hogy Miskolc irodalmi életét valamely ismert író idetelepítésével kellene megoldani. Örömmel jegyezhetjük. íel, hogy sikerült a párt művelődéspolitikájának végrehajtásával, a megfelelő erők felszínre hozásával mindenféle import nélkül megteremteni helyileg azt az irodalmi magot, amely nemcsak fenn tudott tartani egy lapot, hanem újabb és újabb tehetségeket tudott maga köré csoportosítani, kibontakoztatni, és a Napjainknak országos rangot teremteni. Volt persze, különösen a kezdeti évűkben olyan észrevétel is, és nem is egészen alaptalanul, hogy ez a lap „valamiféle fővárosi fiók"-vállal- kozás, túltengett benne a vendégírás. Az arányok azonban lassan helyreálltak, s ma már e tekintetben helyeseknek mondhatók. Az elmúlt néhány évben lassú változás tapasztalható a Napjainknál. Nagyobb hangsúlyt kapott benne a közéleti- ség, valamint egy olyan szerkesztői tendencia, hogy lehetőleg minden lapszámnak legyen valami arculata, gerincanyaga. Tagadhatatlan, hogy így nehezebb a szerkesztés, de a lap sokkal izgalmasabb, érdekesebb, sokrétűbb. Gyakoriak benne a vitaanyagok, a polemizáló írások. Mindemellett következetesen teljesíti irodalmi funkcióját, nemcsak közöl irodalmi anyagokat, nemcsak bírálatokat ad közre, hanem rendszeresen mutat be új ígéreteket is. Természetesen q, szerzői gárda stabilitása továbbra is gond a lapnál. A szépírókon kívül a helyi újságírók is nagy számban segítik a lap munkáját, és a jó együttműködés nagymértékben járul hozzá, hogy a Napjaink egyre inkább közéleti tényezővé lesz pátriánkban. A Napjaink munkájának, illetve sokszínű érdeklődésének érzékeltetésére érdemes az elmúlt évi számokból idejegyezni, hogy verset 88 költőtől, szépprózát 42 szerzőtől, Ciliket, jegyzetet 70 szerzőtől, színházi kritikát 6 kritikustól, film- és televízió témájú írást két szerzőtől, zenei írást háromtól, könyvbírálatot 38 recenzenstől közölt és 42 grafikus munkáit is közölte. Ez a statisztika a széles körű tematikai kínálatot, műfaji választékot és a szerzői gárda nagyságát is bizonyítja. Tizenöt év alatt a Napjaink országos orgánummá lelt, az irodalom és a művelődés iránt érdeklődők szerte az országban olvassák. Most már az országos terjesztése is nagyrészt megoldódott. A benne megjelent írásokra rendszerint felhívja a figyelmet a Látóhatár is, több riportot átvett már belőle az írószemmel című éves antológia. M ásfél évtized egy olyan irodalmi és kulturális lap életében, amelynek nem voltak előzményei, és amelynek az elsősorban ipari, technikai érdeklődésű megyében kellett megvetnie a lábát, és magát elfogadtatni, ugyancsak nem sok, de az eredmények, amiket máris fel tud mutatni, méltán érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Amikor a Napjaink erre az eltelt 15 évre visszatekint és leendő feladatait is számba veszi, első másfél évtizedét elégedetlen regisztrálhatja. Mikes Márta Benedek Mikié«
