Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

1977. április 24., vasárnap

ESZAK-MAGYARORSZ'AG 7

Putrik és lakások

Egy cigánygyűlés hangulatát, légkörét nehéz hűen visszaadni. Különösen akkor, ha önnön sorsukat, életüket formáló döntéseket boncolgatnak a résztvevők, bizalmatlanul, vagy éppen bizalommal.

Ki így, ki úgy fogadja a segítő szándékot. Eleinte nehéz volt megértetni: Nem a lekezelő segítség, hanem a lehetőség a lényeg. Lehetőség, amely saját és gyermekeik életét is meghatározza.

~k

Több, mini két évvel ezelőtt történt: két ember összeveszett az encsi járásban levő egyik község főutcáján. Apa és fia azon vitatkozott, érdemes-e építkezni, vagy vásárolni új lakást. Az öregember, aki a falu szélén levő cigánytelepen nőtt fel, ugyanott, ahol az apja, és annak az apja is élt, átkozódott. Atkozta fiát, mert az — ahogy ö mondta —*■ eladta magat, házát vett, bent a falu közepén, és már meg sem akarja ismerni őket.

Hat és félezer cigány él az encsi járásban. Nagy részük a faluszéleken levő telepeken, ott, ahol a iöld- padlós, vályogfalú házakban nehéz az élet. Az öreg lehetett úgy hatvanéves. A fia Miskolcon dolgozik, fi- < zetésc van, gyerekei vannak. Az apu megátkozta ott, a főutcán a fiát, aki kinevette. És manapság már természetessé vált a faluszéli putrikban, a ci- gánygyülésekcn, vagy éppen a kocsmában, hogy az építkezésről, a lakásvásárlásról beszélgetnek.

Nehéz-e kiszakadni a megszokott környezetből?

Az Encsi járási Hivatal osztályvezetője, Szilágyi Mihály nem egy cigánygyűlésen vett részt „hivatalból”. Annak idején, amikor a „Cs”-lakásakció megkezdődött, sokan bizalmatlanul fogadták a tanácsi embereket. Kevesen építkeztek, bizalmatlanok voltak, Azután egyre többen keresték fel az Encsi járási Hivatalt, a községi tanácsokat — építkezési, vagy éppen lakásvásárlási ügyben. A járás községeiben levő cigánycsaládok közül — és különösen ez a fiatalokra jellemző — ma már sokan új házban laknak. Az elmúlt évben hatvan megüresedett cigánylakást számollak fel a járásban, ahonnan elköltöztek. Szintén tavalyi adat: a járásban 30 cigánycsalád építkezett, huszonnyolc pedig hazat vásárolt. A legnagyobb igény Forrón és Szikszón volt, s bár a járási hivatalnak az ezredfordulóig 4(i cigánytelep felszámolása van beütemezve, valószínű — ismerve az itt lakók igényeit — 2000-ben nem ,esz cigánytelep az encsi járásban.

Persze, a szándék még nem elég. A forrói Dankó- telepen egy öregasszony mondta: „Mit akarnak tőlünk, miért nem hagynak minket itt békében?” A lánya, aki meg általános iskolába jár, már nem akar itt élni. Kifelé menet a telep szélén arról beszélt; nem bánná már, ha elmennének ebből a házból. Csodálkozott, hogy az anyja ragaszkodik ehhez a környékhez.-k

A „Cs”-lakásépítési akcióban az encsi járás a

megyében a legjobbak között van. A feltételek ismertek. A vásárlóknak, illetve az építtetőknek először is dolgozni kell. Szilágyi Mihály mondja, hogy sokan munkahellyel sem rendelkeztek addig, amíg nem akartak építkezni. A .,Cs"-lukás — magyarul: csökkent értékű lakás, manapság már nem egy szobából, egy konyhából, s egy előszobából áll. Forrón nem ritka a két és fél, háromszobás lakás sem. Az építtetők az építési költségnek körülbelül 15—20 százalékát előre fizetik be. Vásárlásnál az úgynevezett elő- takarékossági akció keretében pedig mindössze 4—5 ezer forintot fizetnek’

Bár a „Cs”-lakásépítési akcióban előkelő helyen áll az encsi járás, problémák is akadnak jócskán. A kivitelezők általában kisiparosok, és amint azt a tanácsi vizsgálat megállapította: sokszor előfordultak

visszaélések is.

A hosszadalmas kivitelezés ellenére ebben az ötéves tervben évente mintegy 50—00 cigánycsalád építkezik, illetve vásárol lakást a járásban. Az OTP- fiók általában a legrövidebb időn belül — mindössze tíz nap alatt — bonyolítja le az adásvételt, illetve az; építési szerződések megkötéséi. A járásban ugyancsak nagy gondot fordítanak a régi, megüresedett putrik szanálására is. Az elmúlt évben saját erőből, a megüresedett, faluszéli cigánylakásoknak több mint 110 százalékát bontották le.

Puszlafalvi Tivadar

Á régi könyvek új külsőre találnak

Lipcsében, a Német Könyvtár Könyv- és Kéz- iratmúzeumában a régi es értékes múzeumi tárgyak ápolása és karbantartása érdekében 1904-ben megkezdődött a restauráló műhely felépítése. Ma ebben a műhelyben a XIV—XX. századbeli könyveket, újságokat, grafikákat és térképeket újítják fel. Itt található és említésre méltó a „Nagy Hercegek Térképe”, a világ egyik legnagyobb könyvének sikeresen elvégzett felújítása. A térkép szélessége 2,10 méter, magassága 1.70 méter, a súlya pedig 125 kilogramm. E helyen látható az a pergamen kézirat is, amit 1038- ban a híres írásoktató. Georg Peschel foglalt könyvbe. Ennek a műnek a restaurálása is befejeződött. Megmaradtak. és ugyanitt megtalálhatók August dem Starken udvari könyvkötőmester munkái, a Jakob Krause' által pompás kézi aranyozással készített művek, de találkozhat a látogató Johann Wolfgang Goethe kézirataival is. A restaurátor munkája nyomán megújulva láthatók a kommunista és a munkásmozgalom kiáltványai és dokumentumai.

A múzeumtárgyakon keletkezett károknak különféle okai vannak. Ezek: a természetes elöregedés, a biológiai kártevők által okozott kár. a háborús es a

katasztrófa-következmények, valamint a gyakori használat miatti mechanikai rombolás. Elsárgult és törékeny, szennyezett és tépett, penészgoniba-foltok- kal tarkított, az idő vasfogának kitett müvek fogadják e múzeumban a látogatót. Ezeknek a nagyértékű tárgyaknak regenerálása a restaurátor dolga, aki kárelemzéssel kezdi a munkáját. E művelet különböző eljárásokat igényel. A teljesen szétszedett könyv lapj’ait reagensekben fü- rösztik. kiáztatva ezáltal a papírból a káros anyagokat. Ezután a hasadásokat zárják el, és kiegészítik, pótolják a hiányzó részeket. Különösen nagy károsodás esetén a szakember a papír úgynevezett fél beválasztásával „operál”. E módszer lehetővé teszi a szakembernek a papír két oldalra való elválasztását. S amikor ez megtörténik, új, szilárd részt helyeznek a lapba, így eredethű könyvoldalt lehet előállítani.

Ahhoz, hogy a restaurátor minden tekintetben eleget tudjon tenni feladatának, szükséges, hogy jártás legyen a vegytanban1, a biológiában és a fizikában. Mindehhez természetesen szükséges a kézügyesség es egy jól felszerelt speciális műhely. E felszereléshez tartozik — többek között — a mikroszkóp, a nagyprés, a különféle mérőeszközöK. a desztilláló készülék, es még sok egyéb elenged rietet len kelléke e munkának Amikor egy-egv könyv valamennyi oldalát restaurálták, megkezdődik a könyv újra való előállítása, a korhű követelményeknek megfelelően. Ehhez az adón. korban . használatos szerszámokat veszik igénybe A restaurátornak ismerh i e

kell a valódi kenderzsinórra való tűzést, a íafedelek előállítását, a díszítőelemek elkészítését, egyszóval a regi kézműves technikát. Az elkallódott részeket is az eredeti anyagokból állítják újra elő. E hosszadalmas, nagy gondosságot és körültekintést igénylő kezelés eredménye az újra tetszetős könyv. Ilyen feladatokkal foglalkozik, ilyen megbízatásoknak lesz eleget a restauráló műhely kollektívája a Német Könyvtár Könyv- és Kéziratmúzeumában.

Lukovszky László munkája.

A vasfa és a többiek...

Szovjet Azerbajdzsán völgyeit és fennsíkjait minden évszakban sokszínű „szőttes” borítja. .4 köztársaság viszonylag kis területén több mint 4200 különböző_ növény honos. Közülük mintegy 370 csupán Azerbajdzsánban található meg. Ősi növényfajták esek. mint például a vasfa. az eldari fenyő, a kaukázusi ébenfa és alenkoráni akác.

KECSK

ESO RS

sem jár. Legalábbis riadtan a magasba szökken, ha nem akarja felnyársaltatni magát a gallyakon meredező tüskékkel. Így mondják ezt a megértő helybeliek, akik még a tizedik kupica pálinka után sem mernek ajánlkozni a hegy megmászására. Igen, ajánlkozni, mert a szombat esti kocsma unalmát itt fogadásokkal szokás elűzni. És ezért születnek legendák vasárnap virradóra a csősz kékre festett kutyájáról, a főtéren megtalált „faépítményről”, a farok nélküli kakasokról. De hogy valaki nekivágjon a tüskerengetegnek, brrr, azt, nem. Ezért volt hetek óla a találgatás tárgya az a tavaszi nap, amikor a keményfejű Kovács Fevkó — az elmebaj minden külső jele nélkül — futva indult az ösvény nélküli meredeknek.

Rohant ész nélkül. A visz- szacsapódó ágak csíkokat vágtak a képébe, ruháját szaggatták, de nem hátrált meg. Egy alattomosan kiálló szikladarabban akkorát esett, hogy legalább tíz métert hefnpergődzött vissza a lejtőn. Számolatlanul húzta ki a bőre alá fúródott tüskéket, sziszegve szilkolódzott, s gyilkos dühvei újból nekilódult. Vörösödő képpel hörögte —

megöllek gazember — és az első útjába kerülő fáról jókora husángot vágott.

Lihegve ért a tetőre. „Áldozata” kissé távolabb állt, .nyugtalan sárga szemével a lurkót fürkészte. Ferkó el_ vigyorodott, s meglóbálta a husángot — agyonverlek, te dög — sóhajtotta kéjesen és előre lépett.

Az meg hátra. És így tovább, lépésről, lépésre. — Ne curikkolj — nyögte összeszorított szájjal és izmait feszítő vággyal hiytelen előre zúdult. Napokkal utána is bizonyos volt benne, hogy ekkorát még éleiében nem ugrott, de így is csak a levegőt ütötte szét. Mire egyensúlyát visszanyerte. az üldözött már a tisztás túlsó szélén járt.

Nem is bírta többet meg- közelíteni. Hosszú perceken keringtek egymás körül, az el nem vette volna a tekintetét a bunkóról. Ferkó hiába meredt az égre. s csúsztatta lábát nesztelen feléje, a másik mindig időben kitért. — Kellett nekem elaludni — jajdult fel. mert dühe csillapodván meglátta ruháját. Mármint azokat a foszlányokat, amelyek valami csoda folytán rajta maradtak. Búsan indult visszafelé a maga tört ösvényen. — Az átkozott kecskéje, hogy tört volna cl a kezem, amikor megvettem.

1-Ia egy pillanatig elszunnyadok, rögtön meglóg a gazember, és pont erre az átkozott hegyre tudta hozni az ördög.

— Az asszony — hasított belé a rémítő gondolat, s- érezte, hogy a düh ismét hatalmába keríti. — Itthagyom, s azt mondom otthon, elkódorgott.

— Hátrafordult, és szája tát— va maradt a csodálkozástól. A kecske öt lépésnyire követte. — Ó, fordította a szemét az égnek. Estig a kíváncsi tekintetek elől a szélső bokrok között kuporgott, várta a jótékony sötétet, hogy a kertek alatt hazaosonjon. A holdfényben öt lépésnyire a háta mögött egy négylábú árnyék kísérte.

(A falu kacagott. Teliszájjal azzal az utolérhetetlen ízzel. amikor a magyar ember más kárán szokott nevetni. Akkor alkonyaikor, kissé tántorogva jött a szomszéd falu marhavásárából Ferkó. kötőféken a kecskét vezetve. A jó szomszédok már kint voltak a kocsma előtt, hiszen az alvégi verebek, meg a boltos, akinél kenyerei veszik, már hajnalban tudták, hogy borjai ment vásárolni. Kijöttek állatnézőbe. Körbeálllák. — Fura borjú — így egyikük —, de már van szarva.

— Kissé alacsony — ez volt Pali szomszéd —, s már van tőgye... És fát rág. mint a

kecske. A többi mustrát nem várta meg Ferkó, jót csapott az orgonabokorból csemegéző állat hátára, és... Szóval méltóságteljesen igyekezett elhagyni a helyszínt, ami a nevetés fokához mérten igazán szép teljesítmény volt.)

A felesége egész éjszaka zsörtölődött, csak hajnaltájt bőgte el magát, s a piscso- gást Ferkó végképp nem bírta-----No, majd gondoskodom

é

n róla. hogy igazán legyen okod rinyálni — öntötte el a harag. Amikor neje végül elaludt, kiment a konyhába, felkapta a nagykést, és rohant az udvarba, az ,ólhoz. — Vérét veszem — húzta ki a kecskét az udvarra. Elég volt a kötelet egy pillanatra elengedni, mert mire visszanézett. a kecskét már sehol sem látta. A mekegésre megrökönyödve rácsodálkozott a háztetőn álló állatra. — Huncut — állapította meg, amikor sem jó szóval, sem sóval, de még szénával sem tudta lecsalnt.

— Cak az asszony ki ne jöjjön — szégyellte el magát a gondolatra, miközben nesz nélkül az eresznek támasztotta a létrát. — Fene. a buta feiedi talán ölbe hozzalak le? Mi a csudának mentél fel oda? És lassan kapaszkodni kezdett, a kecske meg nézte, nézte, egészen addig, amíg ót_

tornászta magát a tetőre, akkor az omladozó kőkapun az udvarra szökdécselt. Ferkó meg fent a magasban csak a fejét vakarta.

— Ha lementéi, jó helyen vagy —, de azért már benne is szörnyű gyanú támadt, amikor ismét földet ért a lába. Sokáig nem mert a válla fölött hátralesni, s amikor megkockáztatta, tudta nem tévedett. — Te zerge vagy. nem kecske — rázta az öklét a háztetőn álló állat felé. Ismét kapaszkodni kezdett fölfelé. A nyaka majd görcsöt kapott, annyira figyelte az állatot, s tarkójában zsibbadást érzett, mert úgy tűnt. hogy a kecske szakálla rázkódik a kacagástól. Amikor a már üres tetőre felért, óvatosan körülnézett, hogy melyik szomszéd ébredt fel. és viszonylag megnyugodott, amikor a portókon mozgást nem látott. — Mit keresel ott? — hallotta a hangot. Azt a hangot, amely késszúrásként érte. Meglepetésében majd legurult a tetőről, elbotolva saját lábában. A látvány már nem tett rá különösebb hatást. csak komoran meredt az asszony lábához dörgölődző kecskére__

(F

erkónak. amikor van ideje gondolkodni, s újdonsült pásztorkodása erre sok alkalmat biztosit, mindig a ..Gazemberrel” foglalkozik.. így nevezte cl az első nap.után kecskéjét, amely hosszúi heteken ál rá is szolgált nevére. — Mit jelenthet ez a sző.

hogy „unikum” — morfondírozott. Homályos képek éllek benne, az alkut előző kocsmai beszélgetésről. Akkor mondta az a zsíros kalapét paraszténi- ber, hogy mi mindenre lehet használni a kecskéi. Járomba fogni, ráadásul tejel, a gidá. tiak zsenge a húsa. a bőre meg értékes Végül a meggyö. zö érv az unikum volt Ezt a szót még soha nem hallotta, s ezért cserélt gazdát a Gazember.)

— Átvert az átkozott — mormogta maga elé Ferkó. — Azt elfelejtette hozzátenni, hogy nagyon régen volt eny. nyi haszna. Bár igaz. hogy sokszor a jót meg a rosszat, csak az idő választja el Ami a múltban ió. az rossz a mában. — így van ez — nvu. godot.t, meg a gondolatban. Közelebb húzta a ki pányvázott állatot. — Na. Gazember — dörgölte meg hz állat fejét, — T.e vagy az egyetlen kecske a környékén. Senkinek se kellesz. Több eszed is ran, mint a bamba marhá- \ nak. és az. én fejemnek. Hallod a harangot — figyelt (el a szélcibált kondulásokra — téged búcsúztatnak. .

fii indullak „,1}?zafe!éElöl a gaz. da, hátul a kecske Otthon megfejte. Az édes. sűrű tejet kettéöntötte. Az esti kávéhoz elég fél liter. A malacok élesen visításba foglak. Várták a többit Igaz. ésszel n°m fogták fel. hogv „unikum” állat tején nőnek fel

Kármán István