Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

1977. április 17„ vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Fejes Endre komédiája „1117.BEN, az első világháborúban kez­dődött ez a cifra játék, ez a tótágast állt, — hazugságból átszőtt, szemétdombra való életem” — mondja nekikeseredett imájá­ban. Vonó Ignác 1956. november 3-ról 4-re virradó éjszaka, apácából lett felesége fran- ciaerlcélyes otthonának miniatűr házioltára előtt. Számot vet eddigi életével, hiszen Hol­nap már elkerülhetetlen a leleplezés. Kide­rül majd, hogy a kemény felvidéki úrnak, földjeveszett birtokosnak ismert Vonó Ig­nác egyszerű hazudozó, lecsúszott urat ját­szó kis senki. Vonó Ignác alapjában .nem bűnös lélek. Egyike az ezerszer áldott és ezerszer elát­kozott nyolcadik kerület lakóinak, Fejes End­re más elesett alakjainak, a hazudósnak, Vi- gyorinak. Mocorgónak, Cserepes Margitnak, a sötétruhás fiúnak, bizonyos mértékig még, az öreg Hábetlernek is sok közös vonást felmutató rokona. Egyszerű álmodozó kis­ember, aiki a Felvidékről, falusi szegény­sorból került Pestre, majd az első világhá­borúban az olasz frontra, s ahol őrségen állva is álmodozott, önmagának hazudott, hogy szebbé tegye életét. Álmodozott a zöld szemű asszonyról, aki éjszakánként el­jön hozzá, a szenvedő szegény bakához, s amikor érte nyúlva egy csillag leié muta­tott, eltalálta csuklóját az olasz puskago­lyó. Kacsikakezű nyomorék lett, de a hábo­rút ezzel megúszta. Aztán altiszt lesz az OTÍ-ban, majd átváltozik hivatalsegéddé az SZTK-ban. Nem érez osztálytudatot, nem ismeri a társadalmat, nem gondolkodó em­ber, szolgaiélek. A második világháború számára csak annyi „ha szól a sziréna, le­megyünk a pincébe, ha megint szól. feljö­vünk, ennyi az egész". Megnyomorított tes­tű és lelkű, öntudat nélküli proletár, aki boldog, ha főnöke megkínálja cigarettával, mert kipucolta a cipőjét, s vágyainak non plus ultrája, ha menetrend szerint kive- szekedheti magát főbérlőjével, özvegy Mák Lajosnéval, akit a maga módján szeret, de az urakat irigyli is. Így keveredik a vélet­len folytán egy, nagy hazugságba már a felszabadulás után, amikor egykori főnö­kétől való címeres tárcája, gyűrűje és órá­ja alapján lecsúszott birtokosnak véli egy' volt apáca; hazudja a földbirtokost, s ad­dig áltatja környezetét és magát ezzel, amíg el is hiszi, úgy él és viselkedik, mint­ha tényleg egykori nagysurányi birtokos lenne. Hiába inti őt a józanul gondolkodó Materié, hogy az urak úgysem fogadják be, meg hogy majd ö leleplezi, végleg az úri gazemberek közé áll. feleségül veszi a volt apácát, élvezi az úri életet és új környe­zete részéről a birtokosnak kijáró tisztele­tet. Csak akkor ébred rá, hogy játéka mivé lett, amikor az ellenforradalom utolsó nap­jaiban a tettek mezejére kellene lépnie ne­ki, a „visszatérő földesúrnak”. Teljes ösz- szeomlásában újra a régi barát, Mákné próbál segíteni rajta. — „Gyere, öreg. Ne félj. özvegy Mák Lajosnénak még van ere­je. Vigyáz rád. Kézen fogva elvisz a Ho­mok utcába. A nyolcadik kerület, az ezer­szer áldott nyolcadik kerület most is ad a szegény embernek búvóhelyet” —, de már erre nincs szükség, mert szovjet tankok jelennek meg az utcán. Mivé lesz később ez a hányódó lélek, nem tudhatjuk. Talán majd az erős akaratú Mákné embert farag belőle, talán végleg elvesz a deklasszáltak között. EZ A VONÓ IGNÁC áll a komédia kö­zéppontjában, az ő életének négy évtize­dében tükrözteti Fejes korunk legfonto­sabb változásait olyan sajátos megközelítés­sel, hogy maga a jöalak szinte teljesen kí­vül áll minden történésen, passzív szemlé­lője a világ folyásának, mégis egy sajátos magatartásforma testesedik meg benne; az ezerszer áldott és Fejesnél örök helyszín Józsefváros tisztes lakói között nem is kis számban még ma is fellelhető, sehová sem tartozó, a munkásság, a lumpenprolelariá- tus, meg a kispolgárság határán bolyongó könnyű emberkék világa. Fejes hősei nagy­üzemi dolgozók és kis pinceműhelyek al­kalmazottai, csavargó; csóró bolti alkalma­zottak. az egykori Teleki tér ácsorgói, a Mátyás tér, meg a mai Köztársaság tér me- sélői, kishivatalnokok. kisemberek, többsé­gükben szebbre, jobbra is vágyó álmodo­zók. olykor hazudozók. Nem a legjelleg­zetesebb és legöntudatosabb reprezentán­sai a dolgozók mai társadalmának, de itt élnek velünk, köztünk,, s nem is ke­vesen. Fejes mindig sok szeretettel kö­zelít hozzájuk. Életük, nyerseségük, be­szédük vaskossága Fejes tollán költö- ibbé szépül, történetük lebegőbbé lesz, de nem távolodik el a Józsefváros realitá­saitól. Megszeretteti őket Fejes kisebb-na- gyobb hibáikkal, fogyatékosságukkal, vagy éppen kóklerségükkel együtt, mert vala­mennyien sokkal inkább szánalomra, mint elutasításra, társadalmi kirekesztésre érde­mesek. Mindössze tíz nyomtatott oldalnyi az ere­deti novella, amelyből Fejes előbb rádiójá­tékot, majd színpadi komédiát írt. (A Ma­dách Színház mutatta be a hatvanas évek legvégén, s Kiss Manyi halála vetett véget meglehetősen korán a sikerszériának.) A novella Vonó Ignácának a komédiában ' te­remtett társat az író özvegy Máié Lajosné személyében. Erős akaratú, csupa vidámság és ha* irozottság, ugyanakkor komikusán öntudatos VIII. kerületi szegénv asszony, aki igaz szeretettel vonzódik az öregedő kok­cr a miskolci színházban terhez. Cserepes Margit nagynénje is le­hetne, de van benne valami a Rozsdate­mető Pék Máriájából is, csak minden de­rűsebb. Egy-két kupica pálinka, meg a jól begyakorolt álveszakedésak Vonó Ignáccal, egy-egy vaskosabb odamondogatás „űbero- lása” jelentik számára az örömet. Életvi­dám, a realitások alapján álló teremtés. Tanulatlan, de tudat alatt is osztályához tartozónak érzi magát, felszabadulás utáni megnövekedett öntudata nem kevés komi­kus vonással is terhes, a marxista tanítá­sokból igen sokat félreért, de ösztönösen a jói. tudja választani. Egyébként Mákné a darab legfőbb humorforrása, s — fejtetőre állított komédiái helyzet! — társadalmi igazságainknak is ö a képviselője. E két emberre épül a komédia, az ő dia­lógusaik képezik a játék gerincét. Négy nagy dialógusuk, meg a harmadik felvonás forrpontján nagy ütközésük jelenti a játék legfőbb értékeit. Rajtuk kívül egy urat ját­szó buta OTI-tanácscsnak, egy volt apácá­nak, a későbbi Vonó Ignácnénak, néhány reakciós figurának jut még szerep, meg a nyitóképben néhány front-katonának. De ezek mind csak Vonó Ignác portréjának és pályájának megrajzolását segítik. Á MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ el­évülhetetlen érdeme, hogy elővette ezt a darabot, s Jurka László rendezésében igen jó előadásban színre hozta. Wegenast Róbert kitűnő színpadképe a tucatnyi jelent nyolc helyszínét nagyszerűen komponálta egybe, többségben szűkszavú, de érzékletes teret biztosítva a. játéknak. (Érdemes a „játszó” hátsó függönyt is figyélembeveimi). Hruby Mária ruhái jól szolgálták a produkció egé­szét. Herédy Éva kísérőzenéje az egyes je­leneteknél jó hangulati előkészítést adott. Az előadás azért igen jó, sőt. kitűnő, mert Jurka Lászlónak sikerült azonosul­nia Fejes koncepciójával, ráéreznie az író teremtette ízekre, és azokat a szövegkönyv betűiből emberi jellemekké, mozgássá, tör­ténéssé, gondolatokat hirdető színpadi cse­lekvéssé változtatni, a leírt játékból élő, él­vezetes valóságot teremtenie. A hagyomá­nyosan három ielvonásra osztott, 12 képre tördelt játék korszerű színpadon pereg, a je­lenetek törés nélkül kapcsolódnak egymáshoz, az első világháború lövészárkálól 1956. no­vember elejéig roppant ívet fognak át, és történelmet érzékeltetnek egyetlen ember sorsfordulataiban. Jurka hű volt Fejeshez. Megéreztette a nyocadik kerületi Homok utca, az ezerszer áldott Józsefváros levegő­jét, a lejesi figurákat, — mint örökös sta­tisztákat, mindig jelenvaló tömeget — lát­hatatlanul is odahozta a szmpadtérbe: Vonó Ignác és Mákné körül ott érződött ez a környezet. És gyűlöletessé tudta tenni a másik oldalt, a népi demokrácia bukására spekulálók csoportját, bár ezek megjelení­tésében nem mindig tudta leküzdeni a szö­vegkönyvből ki-kiüiköző néhány sematikus jelenséget. Egészében Jurka László munká­ja tisztes, becsületes, igen értékes; a művet a fentiekben már vázolt értelmezés szerint állította elénk; a játék sodra egyenletes, a feszültség esetenkénti apróbb lazulása szerkezeti adottság, nem rendezői hiba. Ren­dezői telitalálat volt a két főszereplő kivá­lasztása, alighanem a siker legfőbb záloga. Vonó Ignác Kulcsár Imrében talált kitű­nő megszemélyesítőre. Nemcsak négy évti­zed öregedését oldotta meg ragyogóan, ha­nem igen sokszínűén tudta érzékeltetni en­nek az embernek eredendő kisszerűségét. szinte bambaságig naív voltát, aki csak ak­kor ébred a veszélyre, amikor a leleplezés­től tart. Amikor először földesúrnak hiszi az apáca, csak egy pillanatra hökken meg, ha­mar beletalál a szerepbe, de amikor 1956. november elején szorul világa,, akikor már csupa rettegés, nyüszítő alázat, újra az urak cipőjét pucolni kész szolga. Maradéktala­nul valósította meg az írói elképzeléseket, a történelem sodralékát formálta meg szá­nalmasan derűs alakjában. Hasonlóan ma­radéktalanul teljesítette feladatát Máthé Éva, aki özvegy Mák Lajosné alakját töltötte meg hitellel, derűvel, természetes asszonyi okos­sággal, megbocsátó-megértő asszonyisággal, igazi józsefvárosi élettel. Szerep és színész nagyszerű találkozása ez az alakítás, Mákné Fejestől kapott jellemzőinek, és Máthé Éva személyi varázsának, mindenek fölébe kere­kedő humorának remek ötvözete, a kitűrfó művész pályájának eddigi csúcsai mellé méltán sorakozó teljesítmény. Ilyennek kép­zelhette el az író, ilyennek' vártuk mi is; a megbántotlságát derűs játék mögé rejteni tudó asszony, a segítésre kész barát, és a derűsből okosan fenyegetővé válni tudó ?m- ber igen szép alakja. Sallós Gábor karika- turisztikus vonásokból építette lel az eleve nem túl okos Del Pietro Antal OTI-taná- c.sost. Máthé Eta — pár nappal a premier előtt vejte át a szerepet! — a halk 'szavú, egykori apáca csendes megadása mögött az örök gyűlöletet éreztette meg. Dariday Róbert és Matus György jól hozta a gyűlöl­ködő reakció két lípusfigurájál: Lenleey Edit a szűk lehetőségek között i.s megcsillantotta komi kai vénáját. Szili. János. Olgyay Magda, M. Szilágyi Lajos, Hídvégi Elek és Gyar­matiig Ferenc neve jegyzendő még fel a si­ker részeseiként. EMLÉKEZETESEN SIKERES, nagyszerű bemutató részesei voltunk. Hisszük, hogy megérdemeli siker kíséri. Vonó Pm-í • lováb­ól út ját is. Benedek Miklós Lukovszky László munkája Szoknyák pörögtek, csiz­mák dobbantak, parkett re­csegett, s^áz torodból szállt a dal. A népek dalai, á mis­kolci testvérvárosok népeinek dalai. Életképek nyomán minden néző előtt megjelen­tek a népszokások, a jelleg­zetességek. Katowice, Tampere, Vo­logda. S még számtalan or­szág levelezőtársainak a mi szemünk számára furcsa bo- rítékcímzései. Száz és száz levél, képeslap. S az ered­ményhirdetés a levelezési versenyben. Mindez a miskolci Zrínyi Hona Gimnázium által pro- I dukáltatott. S még számta­lan apró megmozdulás, ami I a testvérvárosokról szóló kö­zel kéthetes eseménysoroza­tukban benne volt. Kipirult arcú diákok, kiállítási tablók előtt nézelődő, más iskola- beli diáktársak, érdeklődők sokasága/ voltak a jellemzői a programoknak. UNESCO asszociál! iskola. Ez a hivatalos megnevezé­sük. A szervezet nemzetközi. A kapcsolatok is, amelyeket a gyerekek és nevelőik léte­sítenek. tartanak. India, Ka­nada, Szovjetunió, Lengyel- ország, Csehszlovákia és még sorolhatnánk az állomásokat. Barátságok szövődnek, s közben a diákok sora tanul meg írni, olvasni, beszélni a világnyelveken. Egymás éle­tét megismerve, eljátszva, levélben megbeszélve egysze­rűbb minden. / —v. Jöttek a régi olvasók... írás a táblán le ei ív ér öt: dk :et •tű >b el ne ne ke 1 tel, if itai ■jbü Wo iiiii if le I sz va fa b* d; re ol Most még minden nagyon új a miskolci városi könyv­tárhálózat legifjabb „gyer­mekében”, a Petőfi fiók- könyvtárban. Új és szép. A földszinten mértéktartóan elegáns a felnőtt részleg ké­nyelmes foteljaival, ügyesen szerkesztett dolgozóasztalkái­val; bohókásan játékos az al­só tagozatosok kuckója az emeleten, a gyermekkönyv­tár részlegében, s vidám a nagyobbak „terme”. Úgy­hogy a rövid kis séta után — ismerkedni, könyvtárt-fölfe- dezni jártunk a néhány nap­ja átadott új diósgyőri könyv­tárban — , egyetértőén bólo­gatunk,- amikor a régi olva­sók (csak az épület új, a könyvtár maga az Ady- könyvtár állományát őrzi to­vább) elmondják: „Sokat vártünk rá, de megérte .. Most már persze ne le­gyünk ünneprontóak. De az érthetőség kedvéért azért nem árt feleleveníteni: több­ször is módosítani kellett az átadási határidőt, amíg elké­szült az épület felújítása, el­készült a berendezés, s idő­közben bizony beszüntették a kölcsönzést az Ady Művelő­dési Ház emeletén i szűkös kö­rülmények között műkqdő könyvtárban. Kooasz Erzsébet, a Petőfi fiókkönyvtár vezetője — iga„ zán könyvtáros szemmel — annak örül. hogy helye van végre mind a 31 ezer kötet­nek. A régi helyükön a leg­több kötet a raktárban „he­vert”, s bizony minden kis lyukat, minden kis sufnit kötetekkel tömtek tele. S ilyen körülmények között, a legnagyobb jószándék mel­lett is előfordult, ha az ol­vasó keresett egy-egy köny­vel. bizony sok időbe tellett, míg rábukkantak. A gyere­keknek meg mindössze két polcot tudtak biztosítani. Pe­dig, amikor tavaly bezárták az év közepén a könyvtárat az Ady bau, 350 tizennégy éven aluli beiratkozott olva­sójuk volt. Most, a nvitva tartás első öt napján 02-en „váltották ki” a beiratkozást igazoló kártyát;.. S a környéken most kez­dik felfedezni, hngv végié megnyitották... A Táncsics téri iskolából például már ielezték. rövidesen ellátogat­nák- a könyvtárba a magyar ‘-■ 'aknsok. ;v/ é I < "i|",->| ,",l< Égyüt Imüködésl szeretnének előkészíteni. S ottjártamkor csengett a telefon: a szom­szédos iskolából az iroda­lomszakkör tagjai szeretné­nek héttőn délután a könyv­tárban eltölteni. néhány órát. Talán mondani sem kell, örömmel várják őket. Hiszen a Krencsey Iván belsőépítész megálmodta gyermekrészleg­ben —, persze az egész könyvtár belső elrendezését ö tervezte — bőségesen van hely, a „dobozbútorokból” tetszés szerint, az igények­nek megfelelően alakítható szék vagy asztalka. S a könyvtár munkatervében el­ső helyen szerepel: jó kap­csolatokat kell kialakítani a környéken levő négy iskolá­val. Fölösleges bizonygatni: a könyvek barátai nagyon vár­ták már a nyitás napját. (Hó­napokkal ezelőtt szerkesztő­ségünkbe is jó pár levél ér­kezett, íróik mind-mind a könyvtárnyitást sürgették). De még a könyvtárosokat is meghatotta, amit a költözkö­déskor tapasztaltak. Amint észrevették — és hát egy könyvtárköltöztetés nem megy titokban! —, hogy vi­szik a könyveket, már jöttek segíteni, A cipekedésben, a hurcolkodásban, a szortíro­zásban. Török István és Zol- tai László régi olvasóik — több napot segédkeztek, csak­hogy gyorsabban haladjanak. A kohászatban dolgozó Mes- ko János brigádjának pedig még szólni sem keleti, ami­kor körülnéztek, rögtön fel­ajánlották. csinálják a ruha­tári számok kis fogantyúit, a hanglémez.tároló betétiét. Iparos embernek nem lett volna üzlet, a könyvtárosok­nak pedig jócskán utána kel­lett volna járniuk . . . No és persze az Ady Művelődési Ház dolgozói is segítésükre siettek: nemcsak a költözés­ben; ezer kis cédulát nostáz- ták a környező lakóknak: megnyílt a könyvtár. A báb­szakkör vezetője. , Balogh Sándorné nedig a leekísseb- bek szobáiéba készített me­seposztót. Azt pedig niég fel­sorolni is nehéz, hányán szor­goskodnak az udvar csinosí­tásán. 150 ezer forintot érő munkát végeznek el társa­dalmi munkában a szocialis­ta brigádok. A nvitás után pedig — inszán csak néhány nap teli el azóta —sorra-rendre visz­szajötlek a leghűségesebb ol­vasóik. Olyanok is, akik idő­közben máshová iratkoztak be. Jöttek szétnézni és köny­vet is vinni. Visszatértek ... Ez persze a könyvtárosok Vi felelősségét is növeli. Ahogy r( Kopasz Erzsébet mondta: jó j közművelődési könyvtár1 sze­retnének lenni. Ahová .érdé- 3i mes betérni, s ahol szívesen k eltöltenek egy kis időt az o emberek. Az Ady Művelődé- n si Házzal jó kapcsolatokat tartanak fenn ,— régi keletű az együttműködés .. —, ha ! v szükség van rá, együtt lud- C nak dolgozni. S az adottsá- n gokat ■ kihasználva klub- könyvtár-jelleggel író—olva- 1 só találkozókat, kerekasztal- ® beszélgetéseket szervezhet- n írek, van rá helyük. No és 5 szeretnének „összehozni” égy könyvbarát klubot is — könyvgyűjtőkből. 6 Amióta eldöntött tény, »' hogy az Adj’-ban levő könyv- f tár költözik a Petőfi Fiók- j könyvtárba, jelentősen meg­növekedett a könyvbeszerzé- si keretük. Százhatvan ezer * forint értékben gyarapíthat- ; ják évente az állományt. S jelenleg, a hét napilapot nem számítva 99 hetilap és folyó­irat, valamint 26 féle külföl­di kiadvány jár a Petőfibe. Kedvére böngészhet, aki , akar. S bent. az olvasók ren­delkezésére áll a hanglemezr állomány is. Fülhallgatóval. De egy-egv foglalkozáshoz is besegíthetnek vele. Akárcsak a diafilmekkel, a magnóval. Régi könyvtár kapott új ruhát. Még nafeyon új itt minden. „Be kell még lak­nunk — mondta a fiók- könyvtár vezetője —. ka­punk majd Petőfi-illusztrá- cir^íai i.s. a város kérte fel erre a helvi képzőművésze­ket —, s be kell lakniuk az olvasóknak is”. Az olvasók­nak, akik közül a gyérekek már az első napokban meg­mutatták ragaszkodásukat. Két kislány a nyitás utáni napon oár festett könyvjel­zővel állított be a gyermek- részleg ' könyvtárosához. .,Az­ért hoztuk — mondták —, hogv lessenek meeaiándé- ko?ni velük a bei rat1--ózd gyerekekéi”. S vakén kúriá­val ezt írta. fel a köpvv'ár- ban levő +áh1ára: „Szeretet­tel köszönti ük az éri könyv­tárat” Ehhez nem szükséges komme--1 őr Csulórás Annamária

Next

/
Thumbnails
Contents