Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1977-03-19 / 66. szám

ESZAK-MAGYARQRSZÄG?4, i 1977. március 19.r szombat Mérlegen megyénk közoktatása Egy vasmunkás életműve Kassák Lajosról — születésének 90. évfordulóján Március 21.: .Jeles .nap”, ünnepi évforduló, éspedig — amint ez köztudomású — két­szeresen is. 1919-ben ugyanis — tehát 58 évvel ezelőtt — ezen a napon kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot. És húsz esztendeje — tehát 1957-ben, a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának akkori 38. évfordulóján, céltudatos és valóságos elkötelezettséggel vállalva a mintegy jelképes jelentőségű dátum örökségé­nek átvételét és folytatását — ugyancsak ezen a napon bontott zászlót a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, a KISZ. Az viszont már kevésbé is­meretes —, bár jobb zseb­naptáraknak a jelentősebb évfordulókat feltüntető lap­jain olvasható —, hogy az idén még egy kerek számú évforduló esik március 21- re: 90 esztendővel ezelőtt ezen a napon született Kas­sák Lajos, a vasmunkásból lett költő, író és képzőmű­vész, akinek gazdag, sokszí­nű, ellentmondásos kitérők­ben is bővelkedő, valóságos munkás keménységgel, első­sorban önmaga iránti „tiszta szigorúsággal” kialakított életműve — századunk ma­gyar irodalmának egyik fon­tos és tanulságos fejezete. Azt, hogy ez a fontos és ta­nulságos fejezet valójában "ait is tartalmaz, még vázla­tosan sem igen tudnám ösz- izefoglalni az évfordulói cikk ízűk keretei között. Inkább idézném — a vasas centená­rium évében — e „vasmun­kás” néhány személyes val­lomását, hogy emberi arcát- jellemét valamelyest jobban megismerjük, mint a tudo­mányos értékelés hűvös és elvont mondataiból; s elmon­danám saját olvasói élmé­nyem némely mozzanatát ■lássák időben is hatalmas — csaknem hat évtizedes alko­tói pályát felölelő — életmű­véről. (1910 tájától tekinthe­tő hivatásos írónak-költőnek, : egészen 1987-ig, a 80. szü- ■tésnapján túl bekövetkezett ••háláig, úgyszólván szünte­lenül dolgozott...) Kamaszkorú gimnazista voltam még, amikor Kassák legértékesebb prózai művé­nek, az Egy ember élete cí­mű — Gorkijt vállaló és kö­vető jellegű és beosztású — önéletrajzának köteteihez, gy osztálytársam figyelem- le! hívó és kölcsönző jóvoltá­ból. hozzájuthattam. Még az ! régi, fűzött, több kötetes, •leső sárgás, durva papírra ’vomott kiadás volt, a köte- • ■'!< fedőlapján a viszonylag még fiatal Kassái; jellegze- ; ns arcának képével ... Nagy •atassal volt rám —, olyas­félével. mint később csak Ve- es Péter Számadása, vagy Gorkij önéletrajzi regénytri­lógiája. Az Egy ember élete — immár az új, egyetlen, vaskos kötetben foglalt ki­adásban — ma is kedves könyveim közé tartozik; azok közé, melyeket időnként újra meg újra előveszek, melyek­be időnként újra meg újra belelapozok ... A költő Kassák sokáig ide­gen volt tőlem; különcködő keresettségnek és képtelen­ségnek éreztem, meg is mo­solyogtam nem égy hírhedt sorát. Ma már tudom, hogy — körülményeivel és jelle­mével összefüggésben — a njaga igazát, a tökéletes, a megmunkált kifejezést keres­te ezekben Kassák, kipróbál­va az „izmusv-oknak mind az útvesztőit, mind a termé­keny vívmányait és terméke­nyítő lehetőségeit, míg elju­tott — nevezzük így — öreg­kori költészetének egysze­rűbb, melegebb, közérde- kűbb. „klasszikusabb” hang­jaihoz, tartalmaihoz .. . Ezért ugyancsak kedves könyvem az 1945—67. között napvilá­got látott költeményeiből Vá­logatott terseinek az a kö­tete, mely 1975. végén a 30 év sorozatban jelent meg. — Nem állhalom meg, hogy ne idézzek néhány ízelítő sort e kötetből: .,adassék néked tisz­telet, szorgos és szomorú köl­tő / aki egy személyben kertje és kertésze voltál ma­gadnak.” (Babitsról szól a vers.) Igaza van nagy, akadémiai irodalomtörténeti kéziköny­vünknek, amidőn megálla­pítja Kassákról, az egykori' vasmunkásról, hogy töretle­nül megmaradt szegénypár­tinak, és ha tartósan nem is tartozott a szervezett mun­kásmozgalomhoz, sőt bizo­nyos pontokon szembe is ke­rült vele, állásfoglalása soha nem volt jobboldali; jelentős funkciója volt a XX. századi magyar líra megújhodásában, és a világirodalom újabb áramlatainak közvetítésével, a munkás-téma korszerű fel­vetésével történeti szerepe általánosságban is figyelem­re méltó. S tegyük hozzá; az ö életműve az első a jelenté­keny íróinké-költőinké kö­zül, amely mélyről, egy va­lódi munkás sorsából bonta­kozott ki (a hála nagyobb József Attila'; értelmiségi képzettség birtokában lett költő!): Kassáknak . csak egy gimnáziumi osztály volt a há­ta mögött, lakatosinas lett, segédlevelet szerzett, gyárak­ban, Angyalföldön dolgozott —, mindent a maga erejéből, saját élettapasztalataival szerzett meg: .,Úgy tartom magam a kalapácsok alá, mintha a saját kezemben fe­hérre hevített acéldarab len­nék: üssetek, mondom a ko­vácsoknak, keményítsetek meg még jobban, műveljelek ki egészen, holnap vagy hol­napután annál inkább a hasz­nomat vehetitek”. — Az ön­tudatos, becsületes, a dolgo­zó és művelődő munkás ma­gabiztossága csendül ki ilyen és ehhez hasonló önvallomá­saiból, naplójegyzeleiből: „Mennyi mindent értem meg... ...szerelemben, csínylevésben, szorgos mun­kában, hosszas csavargások­ban. több ország börtöneiben, szóval jóban és rosszban, és mindezt a mai napig (1955.) kibírtam. Az acélt mennél jobban döngetik a nagy ka­lapáccsal, annál tömörebb és keményebb lesz.” — „... . .. minden munkámat a tő­lem telhető legjobb belátás­sal, és legjobb odaadással végeztem... j.. Nem ma­gamra, hanem a világra irá­nyítottam figyelmemet...” Ez a figyelem érhető tet­ten. ésnedig eredményeiben, harmadik kedves Kassák- könyvemnek lapjain: a Csa­vargók. alkotók címmel meg­jelent válogatott irodalmi ta­nulmányainak, kritikáinak, írói arcképeinek gyűjtemé­nyében. Tételeivel, gondola­taival ugyan, mikor olvasom, gyakran vitába szállnék —, de a tisztes, tartalmas, az ön­állóan és (önmagával is) ví­vódva gondolkodó „ellenfél­nek” kijáró tisztelettel... — Születésének 90. évfor­dulója alkalmából annak a Kassáknak kemény, ellent­mondásos és tanulságos élet­műve iránt próbáltam ér­deklődést kelteni, akiben a vasmunkás diadalát szemlél­hetjük, akiben a munkásosz­tály legjobb képességei és tu­lajdonságai fejeződnek lei... Aki ígv vallott önmagáról: „Nem iszéplelkű költő vagyok én ...............hanem egyszerű t punkásember, aki szereti az anyagot, s úgy érzi, föl kell emelni azt a legmagasabb egységbe. Nem nyugszom bele, hogy úgy vannak a dol­gok, ahogyan vannak, s az anyag átalakítása, a magam képére való formálása, ez az én költészetem:” — „egysze­rű mesterember vagyok, aki későn fekszik, fáradtan éb­red és szorgalmasan dolgo­zik." ... Aki mindig „a va­lóság partján í rózsaszín szemüveg nélkül" járt.. . Aki Munkásportré című versében hitet tett arról, hogy „ez az ember olyan amilyen én va­gyok / egyazon ég alatt / emiazon dalt i daloljuk / ve­tésről ! aratásról" .. . Költői hitvallását pedig ebben a mondatban foglalta össze: „A művészet nélkülözhetet­len ahhoz, hogy az ember a világot megértse és megvál­toztassa”! ... Gyárfás Imre Az elmúlt év végén — több mint két hónapon ke­resztül — folytatott vizsgá­latot Borsod megyében az Oktatási Minisztérium és a Művelődési Minisztérium. A vizsgálatok tapasztalatairól néhány héttel ezelőtt tájé­koztatták a megyei tanács végrehajtó bizottságát. Ha­sonló jellegű vizsgálatra ko­rábban —, amely kiterjedt nemcsak az oktatásügy felté­teleinek biztosítására, hanem annak tartalmi munkájára, szervezettségére is — tíz év­vel ezelőtt került sor me­gyénkben. — Évente átlago­san 2—2 megyében végeznek hasonló nagyságrendű mun­kát a minisztériumok — így érthetően megalapozó jelen­tőségűek lehetnek a tapaszta­latok az elkövetkező évek munkájához, mert általános érvényű, átfogó képet ad. egy-egy megye oktatásügyi helyzetéről, mérlegelve az el­ért eredményeket és rámu­tatva a még fellelhető nega­tívumokra. A több évre meghatározott távlati feladatok mellett elő­térbe kerülnek, kerülhetnek a sürgős tennivalók is, ame­lyek rövid távon megköve­telik a változtatásokat. Ak­kor is, ha Borsodban általá­nosságban megfelelő színvo­nalú oktató-nevelő munka folyik, sőt megyénk kezde­ményezőként is fellépett az elmúlt években például az iskolára előkészítő tanfolya­mok szervezésében vagy az iskolai könyvtári hálózat ki­építésében. Ugyancsak dicsé­retes az az erőfeszítés, ame­lyet az óvodai hálózat fej­lesztése terén elértünk, noha az óvodáskorú gyermekek­nek csak alig több mint 50 százalékát tudják fogadni a gyermekintézmények. Ezzel függ össze, hős megyénk­ben igen erőteljes az iskolai előkészítők rendszere, az 1975—76-os tanévijén például hét járásban és három vá­rosban már egyéves időtar­tamú előkészítőket szervez­tek, amelyek mellett a ha­gyományos, háromhónapos időtartamú foglalkozások, is „éltek”. így az iskolába lépő gyermekek közel 85 százalé­ka már részesült valamilyen előkészítésben, ami a beil­leszkedést, a kollektívában való magatartás kialakulását jó irányban befolyásolta, s egyben alapot is jelentett az iskolai tanulmányok sikerrel való megkezdéséhez. Nyil­vánvalóan ez a tevékenység is benne van abban, hogy csökkent a bukások száma az első osztályosok körében. (Csak összehasonlításkéonen említjük, hogy amíg 1970- ben az első osztályosok 1-1 százaléka bukott ismétlésre. Dolgozókat alkalmaznak A u. sz. Lakásszövetkezet ház­felügyelőt keres. Másfél, vagy 2 szobás cserelakás szükséges. Ér­deklődni lehet: hétfőn és csü­törtökön 17 órától. Szövetkezeti iroda: Katowice 7. sz. alatt. Nyugdíjas éjjeliőrt keresünk éjszakai műszakra. Erkölcsi bi­zonyítvány szükséges. Jelentkez­ni lehet: MOBIL. Munkaügyi osztály. Miskolc, /.sokai Ka­pu IS. Az ATI közraktára (Miskolc, repülőtéri bekötő út) felvételt hirdet raktáritok! állás betölté­sére. Követelmény: közgazd. technikum, vagy szakközépisko­lai képesítés és legalább 3 eves munkaviszony. Fizetés: 11/1974. MŰM. sz. rendelet szerint. Jc. ientkezés: részletes önéletrajz be­nyújtásával a fenti címen. A Zrínyi Ilona Gimnázium ta­karítót keres. Jelentkezés: Mis­kolc, Rudas L. u. Z. !. cm. 8. szoba. Azonnali belépéssel dolgozókat alkalmazunk Miskolc-Tapolca, Ig- lói úti turista-szállásra takarí- i tói minőségben (12 fő). Jelent­kezni leltet, az Idegenforgalmi Kirendeltségen, Miskolc-Tapolca, Martos Flóra u. 7. sz. Kjlián-cicli kenyérgyárunkba jó kereseti lehetőséggel női munka­vállalókat felveszünk. Miskolci sütőipari V., Miskolc, Lorántffy Zs. u. 34. A Miskolci Sütőipari Vállalat szállítási részlegéhez férfi mun­kavállalókat gépkocslkíséról munkakörbe felveszünk. Jelent­kezni lehel, Miskolc, III. Sétány u. 2. sz. s 6,2 százalékuk maradt osz­tályozásán a mulasztások miatt, addig 1975-ben az osz­tályismétlésekre bukott ta­nulók „csak” 4,1 százalékot tettek ki, s 5,2 százalék ma­radt osztályozatlan.) A csök­kenő tendencia ellenére is e téren jelentkeznek a legna­gyobb feladatok, hiszen még mindig itt a legmagasabb a tanévet vésztők aránya. Kü­lönösen meggondolásra kész­tet az osztályozhatatlan ta­nulók magas száma, ami mutatja, hogy a tanácsok — bár ezt nem lehet egy az egy­ben általánosítani — még mindig nem elég következe­tesek és határozottak a mu­lasztások miatti felelősségre vonásban. A minisztériumi vizsgálódás tapasztalataira építve nyilvánvalóan -szüksé­ges a törvény szigorával is jobban élni. Azaz: követke­zetesen figyelni kell a rend­szeresen igazolatlanul mu­lasztókat, s ha Ítéli, akkor nemcsak figyelmeztetni, ha­nem bírságolni is kell a gyer­meküket iskolába nem jára­tó szülőket. Ez már csak azért is szükséges, mert — főleg a szabad szombatok el­terjedésével — divat is lett a hét végi szülői kikérések gyakorlata. Márpedig, ha va­laki 200 tanítási napból mondjuk 90—100-at hiányzik, akkor irreális lenne osztá­lyozni teljesítményét. E konkrét, intézkedést, ha­tározott fellépést igénylő fel­adat mellett a minisztériumi vizsgálat rámutatott arra is, hogy a színvonal-kiegyenlí­tésben még nem kevés fel­adat vár a tanácsokra és az iskolavezetésre. Noha az el­múlt években szembeszökően javulti az iskolák felszerelt­sége — a tárgyi felszerelt­ségre gondolunk, hiszen a tanteremhiány és a napközi ellátás szűkössége közismer­ten nagy gond a megyében —, sok helyen még nem él­nek kellőképpen az oktatás- technikai eszközökkel, ami­nek persze nemcsak tanári kényelmesség, hanem a szer­tárak hiánya is oka. De a tárgyi feltételek javulása még önmagában nem jelenti azt. hogv az iskolák közötti színvonalbeli különbségek megszűnnének. Sőt, olyan ta­pasztalatok is vannak, hogv még azonos teleoülésen levő iskolák között is elég jelen­tős diíferenciák vannak, nem­csak a tartalmi munkában, hanem például az iskola mű­ködését megalapozó anyagi fedezetben is. A költségveté­si különbözőségek „szóródás” csökkentése és megszünteté­se ugyancsak jelentős állami feladat lesz, s e téren ha­laszthatatlanul lépéseket kell tenni. Anélkül, hogy az oktatás­ügy minden területéről szól­nánk — azaz valamennyi feladatot érintenénk —, fel­tétlenül megszívlelendő a vizsgálatnak az iskolai élet demokratizálódására vonat­kozó része. Kétségkívül je­lentős lépések történtek e té­ren, s általában javult az is­kolai vezetés színvonala, nőtt az iskolai demokratizmus. De ugyanakkor tapasztalható volt az is — ezt főleg az is­kolai házirendek tükrözték —, hogy az ifjúság bevoná­sa még korántsem elégséges, azaz, a tanulók, az iskolai KISZ-szervezetek vagy az úl- törőszervezet még nem elég­gé tud élni a demokratizmus biztosította jogával. Mindössze néhány, ám ko­rántsem jelentéktelen vizsgá­lati tapasztalatra utaltunk. Elsősorban olyanokra, ame­lyek a határozott előbbrelé- pést célozzák. Nyilvánvaló, liogy a tapasztalatok összeg­zése után, már nem az okok feltárásán kell gondolkod­nunk, hanem a hogyan to­vább formáit kell keresni és megtalálni. Részint adot­tak a tennivalók, a felada­tok, másrészt viszont nem­csak az állami szervek in­tézkedéseit kívánjált meg. (Meggyőződésünk például, hogy a tankötelezettségi tör­vény végrehajtásában, a mu­lasztások csökkentésében nemcsak a szigorúbb felelős­ségre vonás lehet eredmé­nyes, hanem társadalmi szemléletformálásra is szük­ség van, amely elítéli azt a szülőt, aki ennek az állam- polgári kötelezettségének nem tesz eleget.) Énpen ezért örülhetünk annak, hogy a tapasztalatok nyilvánosság­ra hozása után egy sor fó­rumon megkezdődött annak vizsgálata, hogy sajátos le­hetőségeikkel miként segít­hetnénk az oktatásügy, s következésképn megyénk közoktatásának javulását. Csulorás Annamária Érdeklődés és ajánlás Mondja a mozigépész, hogy az elmúlt he­tekben hiába mutatták be egy-két alkalom­mal este a nagy hírű magyar filmet, alig volt nézője. Vajon hogyan is lett volna, ha ere­detileg csak néhány délelőtti előadásra hir­dették, a közönség csak azt olvashatta a plakáton, az utólag szervezett előadásról csak későn, akkor is a mozifolyosón elhelye­zett papírlapon tájékoztatták. Ami iránt első meghirdetésekor bizalmatlanságot kelle­nek, ahhoz nehéz utólag közönséget nyerni. Blickfangos plakát a mozifolyosón. Egy hatalmas ököl szétver valami téglafalat. Fö­lötte a film címe: Szöktetés. Fiatal fiúk mennek el a plakát előtt. A filmről még mitsem tudnak, de a kép megragadja őket. — Ez jó lesz biztosan, ezt megnézzük! — mondja az egyikük, s biztos vagyok benne, hogy valóban meg is nézték. Az ellenállha­tatlan ököl rajzolata megbűvölte őket. Mind­egy, miről szól a film, mindegy milyen, a lényeg, hogy valami izgalmas bunyó kínál­kozik benne. Mást mit is sugallhatna az ököl? Más kérdés, hogy a filmben az ököl­nek vajmi kevés szerepe volt, s aki Charles Bronson nagy bunyói kedvéért megy a mo­ziba, most nélkülözni volt kénytelen ezt a csemegét. Két orkándzsekis fiatalember böngészi a havi müsorplakátot. Nehézkesen, tagolva ol­vassák a színesbetűs filmcímeket. Nem so­kat mond nekik egyik sem. Végre a plakát legalján, a hónap végén találnak egy isme­rősét: Zorró. Örömmel kiáltanak fel: — Ezt nézzük meg! Emlékszél, amikor a tévé­ben ... — és egymás szavába vágva eleve- nítgetik fel a sok évvel ezelőtt látott hu­szadrangú televíziós kalandfilm epizódjait. Mert arra még emlékezlek. Pedig igencsak suttyó legénykék lehettek még, amikor a képernyőn sugározták. Az első film — ami a közönség érdeklő­dését illeti — Miskolcon alighanem megbu­kott. A másodiknál pótelöadásokat tartottak. Már előre igy számoltak vele. A harmadik is bizonyára kifizetődő üzleti vállalkozás lesz. Az első bukásáért nem kis mértékben felelős a forgalmazás is. A második és a harmadik példában említettek iránti, fenn­tartás nélküli vonzódás művészetpolitikánk és művészetpropagandánk gyenge pontjaira figyelmeztet. Egyben olyan feladatokra is felhív, hogy tömegkommunikációs műsor- ajánlatunk módszerei felülvizsgálatra, ala­pos javításra, differenciálásra szorulnak. És ez nemcsak a mozik feladata, hanem min­den szerv és intézmény kötelessége, amely szórakozást, művészetet, művelődési anyagot az emberekhez eljuttat, továbbit és ajánl. (bm) KISKERTTULAJDONOSOK! MEZŐKÖVESDEN a vásárlással egybekötött március 19-én, 20-án, 21-cn (szombat, vasárnap és hétfőn is még nyitva tart.) (Matyóház mögött.) A mezőgazdasági bolt soron kívül szombaton és vasárnap is nyitva tart. Szombaton: 8 órától 17 óráig vasárnap: 8 órától 13 óráig, hétfőn: 8 órától 12 óráig cs 14 órától 17.30 óráig Mezőgazdasági kisgépekből, felszerelésekből, növényvédő szerekből, állattartáshoz szükséges eszközökből gazdag Áruválaszték Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ AGROKEU Vállalat, Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents