Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1977-03-17 / 64. szám

1977. március 17., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ötvenezer gyümölcsfacsemete... i Fának tana gyümölcsén tetszik meg A bejárat melletti 'fekete táblánál az újonnan érkezők mindig megállnak. Böngész­getik a krétával leiírt fajta­választékot. Minél később ér­kezik valaki, a táblán annal több az átnüzott név. Itt is érvényes a mondás: ki korán kel... Már csak azért is, mert egy-egy jofaúp gyü­mölcsfa. vagy szoiüoltvány vetekszik az arannyal... Az Ül tét vény tervező Vál­lalat Szpulnyik utcai telepe — ahol gyümölcsfát és sző­lőoltványi árusítanak — ná- rom hete igencsak látogatott. Ha a kapu nem volna tárva, úgyis fogalmazhatnék: az emberek egymásnak adják a kilincset, — Valóban nagy a keres­let, de szerencsére tavalyhoz képest bővült a fajták vá­lasztéka is — tájékoztat Fe­kete János megyei felügyelő. — Igaz, es nem jelenti azt, hogy jelen pillanatban min­őén fajtából bőséges válasz­ték várja a vásárlókat. A „sláger-gyümölcsfák” — az őszi- és kajszibarack — mar elfogylak. Pedig mindkét gyümölcsféléből tíz-tízezer csemetét forgalmaztunk. A kereslethez képest azonban ez is kevésnek bizonyult... A telepen' az árusítás ősz­szel kezdődött meg. Aki ak­kor jött, nagyobb választék­ból válogathatott. Kertészke- dők! Megszívlelendő tanács az idei őszre! Már csak asért is, mert az ősszel ültetett fák eredése jobb. — Ősszel 50 ezer I., 11. osztályú és suháng minőségű facsemeténk volt, szőlöoll- ványból vedig 30 ezer darab. 15—20 fajta. Azóta persze sokat eladtunk, őszi- és kaj­szibarack már nincs, szőlő­fajtákból csak 5—6 féle kapható. Almából, körtéből, meggyből még most is van bőven. Cseresznyefa is kap­ható. igaz ebből kevesebb van ... Olvasom a fajták neveit. Szőlőből még árusítanak riz­lingszilvánit, saszlát, Irsay Olivért (ez utóbbit: személy szerint igen jó fajtának tar­tom. mert kettős hasznosítá­sú), Kékfrankost. .. Meggy­ből érdi bőtermőt, Pándy üvegmeggyet. Körtéből Har­dy vaj körtét. Esperen berga- mottját.... A gyümölcsféle­ségek teljes felsorolása nél­kül írom fel e néhány nevet a jegyzetfüzetembe. — A fajtaválaszték bővü­lésén kívül van-e még vál­tozás az elmúlt évhez ké­pest'! — Idén, első alkalommal szállítottunk vidékre ' szapo­rítóanyagot. Sajöecsegen, SzuliakáLlóban, Kazincbarci­kán, Özdon két helyen. Sá­rospatakon. valamint Mis­kolcon. a Búza téren és Eré­nyében árusítanak még fa­csemetéket. oltványokat, leg­több helyen az AGROKON- ZUM boltjaiban, illetve le­rak alain. — A Szpulnyik utcai el­árusítóhely a kertészkeaök köreben a gyümölcsfákról és a szőlőoltványokról Ismert. Pedig itt árulnak dísznövé­nyeket is ... — Elég széles választé­kunk van díszfákból, dísz­cserjékből, örökzöldekből. Sajnos, nagyon kevés fogy. Pedig az anyag minőségére nem igen lehel kifogás. Ta­lán az a magyarázata, hogy a kertbarátok jó része a lel­kén inkább gyümölcsöt, sző­lőt termeszt. Kevés még az úgynevezett díszkert. A má­sik ok az, hogy lelepünk ilyen jellegű szolgáltatását nem is nagyon ismerik a vá­sárlók. Éppen ezért, akj dísz­fát. díszcserjét akar besze­rezni. az a Kertészeti Válla­lat faiskolájába megy vásá­rolni. — Meddig tart még a fa­csemeték tavaszi vására? • — Teljesen az időjárástól függ. hogyan tavaszodik. Mi április végéig tervezzük az árusítást. A telep udvarán szép számmal sorakoznak a vá­sárlók. Van közöttük nyug­díjas. tanár, bányász, orvos. Hétvégi telkekre, házikertek­be viszik 'az alma-, szilva-, körtefákat. Nem egvnek ez az első ismerkedése a gyü­mölcsfával. Amilyen vigyáz­va, féltő szeretettel veszik át a megvásárolt csemetéket, nem nehéz megállapítani: ezek a kisfák jó helyre ló kezekbe kerülnek. Az eset­leg még meglevő szaktudás hiányát pótolja a szemmel is érzékelhető, nagy-nagy lelke­sedésük. Jómagam is kedvet kapok a vásárláshoz: veszek tíz da­rab szőlőoltványt. Kékfran­kost — mert azt kedvelem. (ha) Milliók kisgépesítési* az LKM-ben A Lenin Kohászati Művck- ben évről évre nagy összege­ket fordítanak kisgépesítésre. Ma már természetes, hogy a gyár udvarán egyre több pi­ros és kék multikárt látni, és az üzemekben, műhelyek­ben is megannyi korszerű szerkezet segít az anyagmoz­gatásban, a biztonságos mun­kavégzésben, a termelékeny­ség növelésében. A diósgyőri Kohászat szer. vezési és fejlesztési főosztá­lyának illetékesei, az 'zemek javaslatai alapján határoz­zák meg a kisgépesítési prog­ramot. Mivel a beruházási, fejlesztési keret adott, fon­tossági sorrendben állapítot­ták még a fejlesztésre 'eg- inkább rászoruló területeket. Ezek között — hogy csak né­hányat említsünk — a mun­kaerő-gazdálkodás javítása, import-megtakarítás, a ter­melékenység növelése és mi­nőségjavítás szerepel a orog- ramban. Az elmúlt esztendőben mindezekre 5 millió 700 ezer forintot fordítottak. Az ösz- szeg egy része a munkakö­rülmények javítását célozía, de az anyagmozgatás korsze­rűsítésé is jelentős beruhá­zást igényelt. Annak ellené­re, hogy a gyár illetékesei évek óla e területen tesznek a legtöbbet, mégis itt érezne- tö a legnagyobb lemaradás. A fluktuáció, a nyugdíjba cá- vozottak pótlása ugyanis csak bizonyos határok kö­zött oldható meg élőmunká­val. A többit pótolják a tar­goncák. emelők, a különböző szerszámgépek, amelyek be­szerzése és üzembe állítása — adott lehetőségek között — folvamalosan történik. A jelenlegi ötéves tervben tovább folyik a gépesítési program végrehajtása. Az elkövetkezendő három évben 179 területen kívánják iigves. okos. tói hasznosítható kisgé­pekkel segíteni a nagy gyár termelését. Ezek közül 100 a munka könnyítését, 24 az egészségvédelmet, 30 pedig a termelékenység növelését szolga lie Az eddigi tapasztalatok és a vizsgálati eredmények ked­vezőek.: azokon a munkahe­lyeken, ahol kisgépek üze­melnek. észrevehetően nőtt a termelékenység, javult a munkaidő kihasználása. Készül a tartószerkezet... Foto: Kozák Pclcr I) kollektív szerződésről ' o IH-tn A vállalati kollektív szer­ződés végrehajtásának ta­pasztalatait összegezték a TVK-ban azon a szakszerve­zeti tanácsülésen, amelyet a napokban tartottak a kombi­nátban. A szakszervezeti ta­nács elé terjesztett beszá­moló részletesen elemezte az utóbbi egy év eredményeit. A . értékelés kitért — egye­bek között — a szakember- utánpótlásra, a dolgozók ok­tatásával,, illetve továbbkép­zésével kapcsolatos időszerű kérdésekre is. Utalt rá, hogy a Központi Bizottság közmű­velődési határozatának vég­rehajtása során mindenek­előtt a dolgozók műveltségé­nek növelésére törekedtek, ezenkívül új szakmák elsa­játítására, magasabb szintű képzettség megszerzésére ser­kentették a munkásokat. Megkülönböztetett figyel­met szenteltek arra. hogy mi­nél több vállalati dolgozó el­végezze az általános iskola 8 osztályát. Ennek érdekében kihelyezett tanfolyamokat szerveztek, és a tanulási kedv fokozására a kollektív szer­ződés 400 forint egyszeri ju­talmat írt elő azok számára, akik befejezték általános is­kolai tanulmányaikat. Az ál­lami oktatáson kívül nagy gondot fordítottak a dolgo­zóknak .tanfolyamokon tör­ténő továbbképzésére is. A munkaerő-gazdálkodás­ban a legfőbb célkitűzés az volt, hogy tovább csökkent­sék az elvándorlást, vagyis a fluktuációt. Ezt sikerült el­érni, amelyben döntő szere­pük volt azoknak a vállalati intézkedéseknek, amelyek vé­gül is a dolgozók fokozot­tabb erkölcsi és anyagi meg­becsülését eredményezték. A vállalat politikai és tár- sadabni szervei a gazdasági vezetéssel közösen arra töre­kedtek, hogy a lehetőségek­hez mérten növeljék a dol­gozó kollektívák életszínvo­nalát, jövedelmét. Így pél­dául a múlt évre előirány­zott 5. százalékos bérfejlesz­téssel szemben 5,72 százalé­kos bérszínvonal-növekedést biztosítottak a kombinátban. Ez több volt, mint amennyit a kollektív szerződés 197(i-ra előirányzott. Ugyanakkor központilag rendezték vala­mennyi fizikai állományú dolgozónak az alapbérét, amely az 1975-ös országos szakmai bértáblázat szintjét nem érte el,. Külön intézked­tek a nehéz fizikai munkát végző, továbbá a folyamatos munkarendben foglalkozta­tott és váltóműszakba járó dolgozók anyagi megbecsülé­séről. A törzsgárdatagok —, akik­nek száma az elmúlt évben meghaladta a 3200-at — munkájának fokozottabb el­ismerését jelentette, hogy a kollektív szerződésben rögzí­tett egyszeri jutalom címén 5 millió forintot fizettek ki részükre. Az év végi részese­dés is kedvezően alakult, hi­szen a vállalati terv túltel­jesítése. különösen pedig az exportszállításokban elért sikerek eredményeképpen 31 napi munkabér illette meg a TVK dolgozóit. M egyénk ipara a muu évben az országos át­lagot is meghaladó . mértékben teljesítette köte­lezettségeit. Mintegy 3,5 szá­zalékkal adott többet a nép­gazdaságnak. (Az országos átlag 5.5—(i százalék volt!). Globálisan!. . , Szép és tiszteletre méltó eredmény ez. Szégyenkezni valója nincs lehat Borsod­nak, de feladata annál több. Több azért, mert a globális eredmények egyben arra is figyelmeztetnek, hogy a ter­vek részletekben való telje­sítésével még nincs minden rendben. Sőt! Néhány vál­lalat adóssággal kezdte ezt az évet. E.zt pótolni, s a je­lenlegi tervidőszak második esztendejére meghatározott terveket is teljesíteni — ez a feladat. Jói tudják ezt mindenütt, ennek jegyében készültek el a cselekvési programok, amelyek — ter­mészetesen — csak akkor érnek valamit, ha az elha­tározásokhoz tettek is tar­toznak. E programokat jól kiegészítik azok a vállalá­sok, amelyeket a csepeliek felhívásához való csatlako­zásokban is megfogalmaztak a megye üzemeiben, vállala­tainál és intézményeiben is. A tapasztalatok tanúsága sze­rint e felajánlások jó! segí­tik a tervcélokat, konkrét formában azt is meghatároz­zák. hogyan, mii módon, mi­lyen feltételek alapján tel­jesíthetőek a vállalások. Ami­kor mindez általánosságban elmondható — sajnos — az sem ritka eset, hogy egy-egy vállalás öncélú, megalapozat­lan, mi több csak papírfor­ma. A Gömöri felüljáró épí­tésénél például — tudvalé­vőén — nagy késésben van­nak. A szándék, hogy ezt be­hozzak, tiszteletre méltó. Ért­hetetlen viszont a módszer, ahogyan a végrehajtást szer­vezték, azazhogy szervezge- tik. Az elhatározásról ugyan­is a dolgozók vágy legalább­is túlnyomó többségük sem­mit sem tud, mert azt velük — előzetesen — senki nem tárgyalta meg. Pedig első­sorban rajtuk, a kétkezi munkásokon múlik, hogy egy ilyen felajánlás ne marad­jon írott mai ászt. Az effajta szervezés és elő­készítés olyan, mintha egy több emeletes épület alapja­it vályogtéglából készítenék el. Fabatkát sem ér. Az ér­tékét a legapróbbnak tűnő elhatározásnak is az adja, ha — a távlatokat is figyelem­be véve — célratörően jelöl meg tennivalókat. Mert ten­nivalónk — országosán és helyileg egyaránt — van ele­gendő. Esetenként meghök­kentő és gondolkodásra kész­tető tények tanúsítják, hogy a megnyugvásra nincs sem alap. sem ok és indok. Ha például egy év alatt — or­szágosan — a felhasznált anyagoknak csak egyetlen százalékát takarítanánk meg, 5—6 milliárd forinttal lenne gazdagabb az ország. Ebből pedig annyi lakást építhet­nénk. amivel egv csapásra A gép elején lévő vizes masszából néhány mélerrel odébb már papír lesz. Képünkön: ifj. Mikit» Jenő papírgyártó állítja be a gépet a diósgyőri papírgyárban. megoldódna Miskolcon a la­kásgond, s minden igénylő kényelmes, szép otthonba költözhetne, S ez csak egyet­len tétel a gazdasági építő- munka buktatóiból, azokból a tennivalókból, amelyek megoldásával az ország pénz­tárcája lenne vastagabb. Mert sok-sok érték megy veszen­dőbe másféle csatornákon is. Hogy másról ne beszéljünk: általában mindenütt szorító gond a sok-sok üresjárat a munkaidő kihasználásában. Persze ezt —. s minden más gátló, tényezőt — nem elég csak felismerni és tudomá­sul venni, önmagától ugyan­is semmi nem oldódik meg. S ha mérlegre tesszük a té­nyeket. mindig abból indul­junk ki: megletlünk-e min­dent a még jobb teljesítmé­nyek érdekében, a hibák le­küzdésére?.'.. Elért eredmé­nyeinket mindig önmagunk­hoz mérjük. S a mérce 'le­gyen mindig magas. Akkor se engedjünk a színvonal­ból, ha az értékítélet kiala­kításánál az elmarasztalás­nak is jut — átmenetileg — egy rovat, A kedvező irányú válto­zásokhoz az első lépés mindig nehezebb, mint a következő. Hosszú időn at például senki sem beszélt arról, hogy az építőiparban kialakult hagyomány és szo­kás, az úgynevezett három­napos munkahét milyen vesz­teségekkel jár, mennyire sér­ti az országos, a helyi és az egyéni érdekeket is. Erre vonatkozóan egy magas szin­tű tanácskozáson a Tiszai Hőerőmű építésével kapcso­latban hangzott el, hogy itt „ ... három napból tart egy hét. Hétfőn hozzákezdenek, kedden, szerdán, csütörtökön belelendülnek, péntekén már nem dolgoznak s ez kezdődik minden héten elölről.” S va­lóban! A hét elején és végen nézzen csak szét bárki az építkezéseken. Ember sehol a láthatáron, állnak a gépek es berendezések, áll a mun­ka. Pedig egy hét alatt dup­la teljesítményről adhatná­nak számot, ha folyamatos lenne a munkarend. A kieső idő megszüntetése azt is je­lentené, hogy kihagyhatnánk a szótárunkból az olyan sza­vakat, mint a késés, a ha­táridőcsúszás, a lemaradás stb. S az sem közömbös, hogy személy szerint is min­denki jobban járna, mert a nagyobb teljesítmény maga­sabb keresettel is járna. S akkor az építőiparnak sem kellene újra és újra szembe­néznie azzal, hogy a rendel­kezésére álló gépalap mind­össze 18 százalékban van ki­használva. Milyen messze van ez a 100 százaléktól!... Elérhetetlen cél? Erről szó sincs! Szó van viszont arról, hogy az adott helyzetbe be­lenyugodni még akkor sem szabad, ha időközben nelán komoly nehézségekkel kell számolni. A törvényes ren­delkezések mindenkire egy­formán vonatkoznak, ame­lyeknek érvényt szerezni nem feltétlenül a felsőbb szervek intézkedésére van szükség. A mikor tehát arról be­szélünk, hogy 1977 a jelenlegi tervidőszak döntő esztendeje, az elisme­résre méltó eredmények mel­lé mindig tegyük oda azt is: milyen gondok, problémák várnak még — menet közben — megoldásra. Mert az is igaz és egyértelmű: többre vagyunk képesek. Többre an­nál — itt a megyében > is —, mint amit a múlt évben le­tettünk az ország asztalára. Ha ezt mindenütt nemcsak elismerik, de cselekedeteik­ben is igazolják, akkor az év végi számvetéskor újra leírhatjuk. elmondhatjuk: megyénk hiánytalanul telje­sítette kötelességét. Ehhez azonban az szükséges, hogy az eredménvekre való jogos büszkeségből ne legyen el­bizakodottság. Telteinkben minriie a munka öröme ösz­tönözzön. méghozzá azzal az igénnyel. hogy nézzünk szembe bátran a fogyatékos Ságokkal, s javítsunk ol' ahol. s amiben iavítaniv; lónk van. Tóth Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents