Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-26 / 48. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4, 53 1977. február 26., szombat Filmesek számvetése (I.) A szemle krónikája Az elmúlt héten Budapes- en tartották meg a IX. magyar játékfilmszemlét. Az ;ves mérlegelés — mint ismeretes — évenkénti váltással Pécsett és Budapesten történik. A február 13-án kezdett és 19-én este befejezett szemle nélkülözőn minden -fesztivál-jelleget. Nem voltak díjak, ünnepi külsőségek, mégis ünnepi értéke volt ennek a hét napnak. Számvetés, művészi mérlegelés volt ez a hét a szó legmarkánsabb értelmében, amelynek során újra vetítő- vászonra kerültek az elmúlt évben készült magyar játékfilmek, szám szerint tizenkilenc, köztük hat olyan, amely a szémle idejéig még nem került a nagyközönség elé. A szemle vendégei, illetve részvevői — a hazai filmalkotók, kritikusok, a csaknem száz külföldi vendég — e tizenkilenc film alapján vonták meg a magyar filmgyártás elmúlt évi mérlegét. A program — természetesen — nem az említett tizenkilenc film vetítésére szorítkozott. Ezeket a vetítéseket egészítette ki a szemle központját jelentő Vörös Csillag mozin kívüli vetítések sorozata. Például az Üj Tükör moziban a hat új filmet — Budapesti mesék, Fekete gyémántok, A királylány zsámolya, Pókfoci, Teketória, Ludas Matyi —, meg a most felújított Valahol Európában címűt három-három előadásban mutatták be, A Toldi moziban a szemle programjából tíz filmet vetítettek, meg egy sor korábbi magyar filmet. A Bányász Filmszínházban (Magyar Filmek Mozija) harmincnégy előadásban tizenhárom korábbi magyar filmet láthatott az érdeklődő. Megrendezték Vár- konyi Zoltán életmű-sorozatát, eddigi tizenkilenc filmjének bemutatósorozatót. Hat . művelődési házban, illetve klubban tartották kihelyezett vetítéseket a szemle filmjeiből, valamint egy-két vidéki nagyvárosban is rendeztek új bemutatókat. Minden helyen, ahol a szemle filmjei kerültek vetítésre, előadás után a közönség találkozhatott a film alkotóival és szereplőivel, s e találkozók nemcsak zsúfoltságot jelentettek minden alkalommal. hanem gondolatgazdag eszmecseréket is. A külföldi vendégek számára —■ akik huszonhat országból jöttek Budapestre — a HUN- GAROFILM külön vetítéseket, is tartott a délelőtti órákban, s ezeken a szemle filmjein kívül más alkotásokat is megismerhettek. E széles körű és sokszínű program volt a IX. magyar játékíilmszemle egyik fő vonulata. Vitatható, hogy a túl sok vetítés és az eddig még nem említett tanácskozások sora miként tette e hetet ünnepi értékűvé. Tagadhatatlan, hogy Pécsett, vagy Veszprémben egy-egy szemle, vagy fesztivál sokkal inkább a város és a társadalom ünnepévé Válik, mint Budapesten, ahol kevésbé lesz központi esemény, mégis ünnepinek kell tartani. Azzá tette a közönség, a mozik zsúfoltsága, a találkozókon részvevők érdeklődése, valamint az a tény, hogy a szakmai érdeklődést és mérlegelő munkát nem a fesztivál-külsőségek kell, hogy fémjelezzék. A sokfajta vetítési program. illetve filmművészetünk legutolsó időszaka termésének igen sokszínű és sokfelé történő feltárulkozása jó mérlegelési alapot adott' a hazai részvevőknek a filmek egymás mellett történő áttekintésére, korábbi filmélményeinek felidézésére, a korábban időbelileg szétszórtan látott művek együttes, összehasonlító vizsgálatára. A külföldi film-szakembernek meg arra volt jó, hogy együtt lásson egy évnyi termést, egyszerre ismerhessen fel jellemző vonásokat, s azokból megfelelő tapasztalatokat »Kihasson le. A már említett és igen sok hasznos tapasztalattal jaró, nemkülönben mindkét fél számára élménygazdag közönség találkozón kívül a szemle hivatalos tanácskozásai szolgáltak igen 'sog tanulsággal. Ezekre még (vissza kell térnünk, itt csak krónilcaszerü- en jelezzük, milyen témákról is esett szó ezeken a gondolatcseréken. Sorrendben az elsőt az írószövetség székházában tartották, s azon írók és filmalkotók, valamint kritikusok az irodalom és a film kapcsolatát vitatták meg. Mind a jelenlevő, filmalkotók, mind az írók az írónak a film alkotásában való közreműködése mellett foglaltaic állást, de ennek a mikéntje körül még sok kérdés nyitott. Dobozy Imre, az Írószövetség elnöke bevezetőben azt hangsúlyozta, hogy nem egymás szakállát tépni jöttek össze, hanem közösen keresni az utat. amely elvezet oda, hogy az iró megtanul filmre írni, a filmes pedig azt tanulja meg, miként kell filmjéhez írást „rendelni”, miként lehet közös műalkotást létrehozni a különböző alkotói szuverénitások egyeztetésével. Erre recept nincsen, s a hosszú gondolatcsere sem adhatott útmutatást, de hihetőleg nemcsak a jelenlevő írókat és filmalkotókat serkentette az egymáshoz közeledésre. A második és harmadik tanácskozás a tavaly januári — hasonló témájú — pécsi ankétok szerves folytatásának tekinthető. A Fészek klubban tartott második ankéton a filmforgalmazás időszerű gondjait, elsősorban a magyar film és a hazai közönség kapcsolatát vitatták meg. Vitaindítót Gergely Róbert, a Filmfő- •igazgatóság főosztályvezetője tartott, s azt mintegy kiegé-' szítette Tárnok János sok, meghökkentő adalékban gazdag beszámolója a Filmtudományi Intézet által végzett, a magyar film és a közönség kapcsolatát kutató felmérések eredményeiről. Ezen a tanácskozáson rendezők es mozihálózati szakemberek vizsgálták a továbblépés lehetőségeit, s nagy pozitívuma a közös eszmecserének, hogy alkotók és forgalmazók már nem egymást okolták, nem egymásban keresték a hibát — mint arra korábban nem kevés példa akadt —, hanem együtt kutatták a kiút lehetőségeit. A szemle központi vitájának szánt pénteki, ugyancsak a Fészekben tartott tanácskozás nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. Rényi Péter nagyszabású vitaindítója — Magyar film, 1976 címmel — igen sokrétűen foglalkozott a témával, részletesen e'lemzett csaknem minden filmet, amely 1976-ban készült és a szemlén szerepelt, a vita mégis alatta maradt mind a bevezető. mind a téma ismeretében táplált elvárásainknak. Ennek okai között szerepelhet az a tény, hogy egy évvel ezelőtt hasonló átfogó témát vitatott meg nagyjából ugyanez a társaság — rendezők, dramaturgok, kritikusok, a filmélet irányítói, a forgalmazás képviselői —. s ■egy év nem elég idő a markánsan észrevehető változásokhoz, másrészt a tavaly nyári siófoki vígjáték-vita, nemkülönben a Filmművész Szövetség január 10-i közgyűlése is döntő részében est a témát járta körül. E vita tanulságaira még rátérünk. Igen érdekes, mondhatni izgalmas volt viszont a szombati ankét, amelyen a külföldi vendégek mondták, el tapasztalataikat, észerevé- teleiket. ,A szemle hat új filmje közül egyet — Fekete gyémántok — időközben bemutattak, a továbbiakat premierjeik után méltatjuk, a szemle tanulságairól meg legközelebb szólunk. HÁZI FELADAT Fotó: Laczó József A tisztes ipar zenei hagyományai Pénteken már a negyedik része hangzott el a Kossuth rádió műsorában Nemesik Pál műsorának. Nemesik Pál borsodnádasdi pedagógus, a Borsodnádasdi Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója, a munkásélet és a munkás zenei kultúra országhatárainkon túl is ismert kutatója hatrészes sorozatában egy- egy — ma már olykor csak emlékekben éiö — szakma napjainkban is. fellelhető dalait szólaltatja meg, kiegészítve azokat a korabeli sajtóban és okmányokban talált hangulatos szövegekkel. A tisztes ipar zenei hagyományai cimű sorozat első adása, a. Kovács pengeti a vasat, a második a Sej, most építik címet viselte. A szerdán hallott harmadik rész címe Csizmadiamester, ki vagy a céhben volt, míg a pénteki negyedik részé Vas- fazok fóaasson, rocska javíttasson. A sorozat a jövő héten folytatódik: kedden lő.30-kor Hét, hét, minden darab hét címmel a vásár zenei folklórját ismerhetjük meg. s még azon a héten (jelentkezik a záró, hatodik rész — Ugorj papó, árok! a címe — a' koldusok énekeiről. Ellenőrző és üzenőfüzet Mire jó egy osztályfőnöki? NÉMI MEGRÖKÖNYÖDÉSSEL hallgattam a napokban, hogy az egyik álta- lánds iskola első osztályába járó alig hétéves kisgyerek igazgatói intőt kapott. Mivel az igazgatói figyelmeztetés, intő és rovó csak az osztály- főnöki figyelmeztetés, intőilletve rovó utón következik, a dolgok természetéből adódik, hogy a meg nem nevezett kisfiú az osztályfőnöki büntetések mindegyikével rendelkezik. Míg a beszélgetést hallgattam, mindvégig azon morfondíroztam magamban, vajon milyen égbekiáltó bűnt követhetett el, hogy alig hathónapos iskolai pályafutása alatt ily sok fegyelmező eszközt kellett „bevetni” vele szemben. Hiszen a gyerekek többsége általában nyolcéves iskolai pályafutása alatt sem szerez eny- nyi, vagy ilyen súlyos figyelmeztetést. Nos, a beszélgetésből kiderült, hogyakü- lönben kicsit valóban élétik gyerek valami olyasmit mondott — megbocsáthatatlanul — a tanító nénijének, hogy „márpedig az ö anyukája okosabb, mert az ő magyarázatát jobban megérti”. Ha úgy tetszik, akár szemtelenkedésnek is fel lehet fogni, magam viszont jobban hajlok arra, hogy a gyerek pusztán ősziútén elmondta, vagy megmondta azt, amit érez. Lehetséges, ha korábban nem lett volna kisebb-nagyobb vétségek miatt egyéb figyelmeztetése, intője, akkor most .ezért sem járt volna igazgatói, viszont — íTjert ez sajnos az utóbbi években gyakorlat lett az iskolákban — kisebb vétségek miatt is nagyobb fegyelmezési eszközökkel élnek, mert ugye be kell tartani a fokozatosságot. FÉLREÉRTÉS ne essék. Nem azt akarjuk bizonygatni — hiszen erre nincs sem jogunk, sem alapunk —, hogy a fegyelmezés eszközével ne éljenek a pedagógusok akkor, amikor súlyos fegyelmezetlenségekkel találják szembe magukat egy- egy tanulónál. Azért van az ellenörzőfüzet, hogy az ilyen vétségekről, s a velejáró büntetésekről írásban is értesítsék a tanulót, illetve a szüleit. Csakhogy az utóbbi években elég furcsa szemléletmód kezd elburjánzani, nemcsak Borsodban, hanem országosan is. Ez pedig nem más, minthogy mindenféle, sokszor igazán csip-csup dolgokat is beírnak, vagy az ellenőrzőbe, vagy az üzenő- íüzelbe. Jó magam az utóbbi időben szinte sohasem mulasztottam el iskolákban járva, hogy belelapozzak néhány ellenőrzőbe. Nos, a bejegyzések “között igazán nem volt ritka az olyan, hogy „A tanuló az órán fecsegeti’, „Értesítem a kedves szülőket, hogy gyermekük nem figyelt az órán, kibámult az ablakon, kérem megbüntetését”, „Gyermekük szemtelen volt. Kérdésemre csak vonogatta a vállát. Kérem megbüntetését”. És hasonló beírásokkal nemcsak az általános iskolai tanulók ellenőrző-, vagy üzenőfüzetében lehet találkozni. A közelmúltban az egyik miskolci középiskola igazgatónőjével beszélgettem, aki elmondta: egyik osztály- látogatása alkalmával meglepődve vette észre az osztálynapló bejegyzését, miszerint az egyik tanulónak igazgatói intőt adott. Akkor ér- • tesült róla. Kiderült, hogy az osztályfőnök — tartva magát a fegyelmezési rangsorhoz — az egyik notóriusan f egyel mezetlenkedő fiúnak beírta az igazgatóit. Merthogy az előtte való fokozatokat már kimerítette. Az már pusztán a sors pikantériája, hogy az igazgatónő pedagógiai hitvallása szerint az ilyenfajta fegyelmezési i eszközzel csak a legvégső esetben szabad élni. Nos. amikor ilyeneket hallok, vagy ilyenekkel találkozom, mindig eszembe jut Makarenko közszájon forgó híres pofonja. Sok egyéb mellett ugyanis — ilyen például Makarenko munkára-, vagy közösségi nevelése •— a nagy pedagógus egyszer egy pofont adott az egyik neveltjének. S azóta ezt az időben adott egyetlen pofont — merthogy Makarenko a testi fenyítésnek végsőkig ellene volt — példaként említik. Időben és hatásosan! — ez a lényege. S meggyőződésünk, hogy a pedagógus mai fegyelmezési eszközeinek is ezt a célt kell szolgálnia. De vajon szolgálhatja-e a nevelést az egyre- másra adott osztályfőnöki, vagy igazgatói intő. rovó. Az említett példáink is azt bizonyítják, hogy elvesztik értéküket. devalválódnak, azaz tulajdonképpen nem 1 öl - tik be funkciójukat, nem fegyelmeznek. S ezúttal igazán nem szándékozunk kitérni arra, hogy az órán való fecsegés nem szülői íelelős- ségrevonást igényel. Ez a tanár és diák ügye. De el tudom képzelni, hogy elóbb- utóbb elfásul az a szülő és legfeljebb automatikusan aláírja az értesítést, aki hetente egyszer találkozik egy ilyen bejegyzéssel. Vagy rosszabb esetben — mert a szülők között ez azért még ■nagyon dívik — jól elnáspá- golja a gyerekét. Ami meggyőződéseim, egyáltalán nem segíti elő a tanár és a cliák közötti harmonikus kapcsolat kialakítását. Márpedig ezen a harmonikus kapcsolaton múlik a bizalom, s a bizalom megléte, vagy hiánya, az eredményes együll- működést — pro vagy kontra — bizony befolyásolja. • És ez a dolog lényege. KÉTSÉGTELEN, hogy az utóbbi időben tapasztalt pedagógusok is sokszor felvetik. hogy kevés fegyelmezési eszköz áll rendelkezésükre. Ügy véljük azonban, hogy a fegyelmezéshez, a harmonikus tanár—diák együttműködés kialakításához nem elsősorban a meglevő eszközök szinte mértéken felüli alkalmazásával lehet hozzájárulni. Mert az eszköz ilyenkor a cél ellen fordul, s az eszköznek ugye mégiscsak a célt kellene szolgálnia. Így hát — és hasonló jellegű állás- foglalásokkal találkozhatunk a különböző szakmai lapokban is — úgy érezzük, egyfajta szemléletváltoztatásra is szükség van pedagógusaink körében. Napjainkban, amikor a nevelés az iskolai munkán belül elsődleges fontossággal bír. korántsem lényegtelen, hogy milyen eszközökkel kísérelünk meg nevelni. A nevelésben a szülői háznak és az iskolának együtt kell működnie. De hisszük, hogy nem járunk messze az igazságtól, amikor azt mondjuk; nem olymódon. mint ahogy azt említett példáink, is bizonyítják. Tény, hogy a nevelésben az iskola sokszor átveszi a szülök feladatát is. De fordítva ez nem lehetséges. Vagyis amit az iskolának, a pedagógusnak kell elvégeznie, azt nem .háríthatja át a szülőkre! Ügysem. hogy a felelős- ségrevonásban kéri közreműködésüket. Mert ez egyáltalán nem szolgálja a nevelés ügyét. Csutorás Annamária A Miskolci Vasipari, Vállalat Miskolc. Baross G. u. 13—15. PÁLYÁZATOT hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: Munkaügyi osztályvezető: Feltétel: közgazdasági technikumi végzettség, munkaügyi szakképesítés és legalább 5 éves szakmai gyakorlat. Üzem- cs munkaszervező: Felvételi követelmény: főiskolai végzettség, legalább 2 éves szakirányú tevékenység. Tervelőadó: Feltétel: közgazdasági technikumi• végzettség, és megfelelő szakmai gyakorlat. Gyakorlattal rendelkező gépíró-adminisztrátor. Mindhárom beosztásban fizetés a 16/1976. (XII. 11.) MüM rendelet szerint. A pályázatokat írásban vagy személyesen a vállalat személyzeti előadójának kérjük leadni. SZERZŐDÖTT SÜLDŐJÉT HIZLALJA MEG! Jobbam Azok a kistermelők, akik a múlt év december 31-ig 1977. első negyedévi (1977. március 31-ig) lejáratra kötöttek süldőértékesítési szerződést, a süldők után bruttó 45 kg-os súlyig 3,— Ft/kg időszaki felárra jogosultak. Az ilyen szerződést kötött kistermelőknek lehetőséget biztosítunk arra, hogy süldőjüket hizlalásra átszerződhetik úgy, hogy a süldőértékesítési szerKérjUk a miskolci ingatlantulajdonosokat, HOGY 1977. ÉVI VlZ- ÉS CSATORNA- BEKÖTÉSEIKET 1977. MÁRCIUS 31-IG MEGRENDELNI SZÍVESKEDJENEK Megrendelés helye: Miskolc, I., Baross Gábor u. 24., 1/4., építési osztály, kedden 8—17 óráig, csütörtökön 8—15 óráig. Ügyintéző: Oláh István. A megrendelés felvételéhez 350 Ft cs 50 Ft-os illetékbélyeg szükséges. Miskolci Vízművek, Fürdők cs Csatornázási Vállalat ződésben biztosított 3,— Ft/kg felárat is megkapják! A hízóra átszerződött süldők után darabonként 120,— forint időszaki felárat is fizetünk még a hízottsertés- értékesítési szerződés megkötésekor! (gy hízója után — az egyéb feltételek fennállása esetében — együttesen kg-onként 28,— Ft-ol meghaladó (29,— Ft) árat is elérhet! Benedek Miklós