Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-11 / 8. szám

1977, januar 11„ kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Korszerűsítés Putnokon A HÓMARÓS... ZSUJTÄN született, falu­ban tehát, és úgy volt ő is mint annak idején még a legtöbb gyerek: vonzották, csábították azok a pöfögő, kér 'telten tovagördülő, mun­kára és gyors járásr a egy­aránt erős. titkokat maguk­ban dohogó nasinák: a gé­pek. Aztán a gyerekkor, az iskola után dolgozni ment, suttyó gyerekként a kőbá­nyához kerül* "izet horda­ni a munkásoknak. Itt is voltait, szerencsére, gépek. Hogyan is történhetett volna hát tnás„ ipen: megismer­te őket. megtanulta, melyik mire való. Nehézgépkezelői vizsgát tett. maid gépkocsi- vezetői jogosítványt szerzett. Elment katonának, leszere­lés után nedig megtalálta az éppen neki való helyet: e hónapban tizenhárom éve •lesz. hogy a KPM Miskolci Igazgatóságár.-Jc a dolgozója Baricskó István. — Mint mindenki, én is örülök a télnek, az igazi, szép téli időnek, szeretem a havat, no, meg hómaróval igen szeretek dolgozni. Szin­te élvezem ezt a munkát, báj- minket, hómarósokat csak akkor állítanak „csata­sorba”, ha hófúvás van és az utakon 60—70 centis akadályt kell „áttörnünk”. Ha igazán dolgozik a tél, meg besegít a szél is, bizony előfordul, hogy mire elmegyünk egy út­szakaszon és visszafordulunk — nemigen látjuk a mun­kánk eredményét. Megint belepi a hó... Volt már olyan eset, hogy ott marad­tak mögöttünk beíúva a ko­csik mire visszaértünk, így aztán előbb azokat kellett kihúzni, hogy újra nekilát­hassunk „havat fújni” ... Előfordult az is, hogy a ke­nyeret szállító kocsi, vagy a postakocsi, máskor meg ép­pen a sürgős segítséget vin­ni akaró mentőkocsi néni tu­dott bemenni egy-egy köz­ségbe. Ilyenkor mindig men­tünk ... Talán ezért is sze­retem ezt a munkát, az na­gyon jó érzés, hogy mi tu­dunk menni, hogy segíthe­tünk a bajbajutottaknak ... Ami engem illet, én még nem maradtam bent a hó­ban. eddig még nem kellett segítségemre jönni a többi­eknek. Bár. most:, amikor a heicei bekötő utat szabadítot­tuk ki a hófogságból, be­csúsztam egv kicsit az árok­ba ... mondom magamban, na, hát csak nem maradok itt szégyenszemre, innen ki kell valahogy lutni. Addis­Baricskó István a liómaróval addig mocorogtam, hogy va­lahogy sikerült. Kijöttem és csináltam tovább, amit kel­lett. — Egyszer, régebben tör­tént, akkor még ZSUK-kal jártam, kiküldtek cg.v havas napon nézzem már meg a 37-es utat, hogy’ halad a munka. Ki is mentünk, de bizony elkapott bennünket egy hóvihar. Újharangodon éjszakáztunk, reggel tudtunk csak visszafelé indulni. Út­közben megtaláltuk az egyik elakadt 1 ekén kel. A veze­tője még nem sok télben volt benne, nem merte ne- kihajtani a gépet a hónak és ..belefult”. Helvet cserél­tünk ... EZ UTÓBBI „havas szto­rit” némi biztatásra idézi fel. Főnökei is besegítenek. Baricskó István amennyire szereti a gépeket, a hóma­róját és a munkáiét, any­ujára nem szeret minderről beszélni. Nem szereti ő az ilj’en „adminisztrációs dol­gokat” így hát azt is főnö­kétől tudjuk meg, hogy munkahelyén. a szikszói üzemmérnökségen nincs olyan munkagép, amihez ne lenne vezetői jogosítványa. nem érkezhet kül, hogv megnézhetem, tóm? — Ha a ói gén anél­meekérdezné: kioróbálha- megvében van valahol hófúvás, akkor itt. a Hennád völgyében. az abaúji részeken bizonyára van. Ezért: itt több a hóma­ró is. mint másutt, s Ba- rieskó Ist-'án nemcsak a sa­játjának eazdáia. mind az Öt működéséért;, karbantartásá­ért is felelős. Mert a liómá­rónak akkor is készenlétben kell lennie télen, ha' éppen nem esik a hó. Hetente leg­alább kétszer járatni kell, hogy menjen is, ha szüksé­ges. — Ha hófúvás van, ha az utak járhatatlanok, addig kell mennünk, amíg akadály van. Ez a-"munkaidőnk. A hómarós munkája? Kapkod­ni nem lehel. A jó hómarós fö tulajdonsága a nyugodt­ság. Vagánykodni nem szok­tam, ezzel nem lehet, mert ha az elején „kitikkad” a gép. akkor vége... Az biz­tos. hogy mennie kell bát­ran. de nyugodt vérrel, ez a lényeg. Nem ripsz-ropsz- ra, hogy na, gyerünk neki... És aztán az sem mindegy, hogjr hová. melyik irányba fújjuk a havat. Meg kell nézni azt is, honnan támad a szél. A hómarók komoly gépek, naev télben a legfon­tosabbak. így kell velük dol­gozni, ennyi az egész ... — És ha azt mondanák hófúvásos időben, hogy nem engedik a gépre, nem kell dolgoznia, üljön csak itt eg,y meleg szobában, vágj' ma­radjon a telepen" — NEM ,IÖ ÉRZÉS lenne. Biztos betegre idegesíteném inasam, hogy mi van oda­kint. hogj' dolgoznak, hogy győzik a munkát. Az az igazság, szeretem a hóma­rót. itt meg nekem van a legnagyobb gyakorlatom, én gondozom őket és pont én ne dolgozhatnék rajta? Nem jó érzés lenne ... ((. 11. i.) JELLEMEK Biológia szakkör A Pécsi Állatkert vezetősége szakkört szervezett a biológia iránt érdeklődő iskolások részére. A diákok hetente egyszer elméleti cs gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt. Kapcsolataink (köz- ) helyei Az igazgatóval üzemláto­gatásra indulunk. Kilépünk az ajtón, a titkárságon kö­zépkorú férfi várakozik, szinte alázatosan néz veze­tőjére. A mögöttem 'kilépő ember arcán bosszús vonás villan. — Majd később. Láthatja, hogj’ el vagj'ok foglalva. Jó órát, másfél órát töl­tünk az üzemekben. Beszél­getünk emberekkel az örö­mökről, a gondokról, aztán indulunk visszafelé. A kö­zépkorú férfi most is ott ku­porog a titkárságon. Újból szól, sürget, de most talár pillantásában az alázat mel­lett ott ég az indulat is, érezhetően .. pokolba kí­vánna. Ügy látom, nagyon bántja valami. Ha sürgős-— addig várhatunk a mi beszélgeté­sünkkel — javaslom az igaz­gatónak. — Hadd várjon ... Az igazgatót jó szándékú, tisztakezű, tisztaszívű em­bernek és jó vezetőnek is­merem. E pillanatban azon­ban sehogy sem értem, ho­gyan lehet közöm'ös a vá­rakozó valószínűleg nagy gondjai iránt. Néhány szó és kiderül, hogy a valóság más, mint ahogy ezt én a körül­mény"' böl látom. Emberünk kitűnő koponya, de az ital tönkretette. Éppen az igazgató kezdte istápolni, segítette talpra állni. Az italozás ma is belekavarja emberünket a fegyelmezet­lenségbe, munkáját hanya­gul végzi. Egy kis figyelmez­tetés és az ösztönzés után megint jól dolgozik egy ide­ig. Munkája arányában nőtt az erkölcsi és az anyagi el­ismerése. Es most, égj- má­sik vállalatnál magasabb be­osztásba szánják. Az igazga­tó őszintén megírta, hogy er­re még nem alkalmas. Olyan beosztást kell neki adni. ahol keménykezű vezető yan. aki időnként helyre­igazítja. — Azért vár rám — mondja az igazgató —. hogy írjak más iellemzésl. Nem vacvok hajlandó erre. hiszen csak kárt okoznék vele egv másik vállalatnál. Az esetet leírtam, aztán a kéziratot — a tanulságok tö­mörítése végett — égj' idő­re félretettem. Voltait olyan gondolataim: ió lenne, ha már mindenütt ezt, s íav tennék. El°s sűrűn előfor­dul, hogy ilyen, vagy olyan vonatkozásban gyenge ké­pességű emberről azért ad­nak kitűnő jellemzést, hogy a másik cég „ráharapjon”,« menjen isten hírével. Mi­lyen jó példa is, hogy ez az igazgató kemény és kövelke- zites, inkább J'állalja embe­rünkkel együttjáró gondot, szinte folyamatos nevelő- munkát, de nem tesz sem­mit meggyőződése ellenére. Eddig jutottam a tanulsá­gokban, amikor egy másik vállalatnál járva látom, hogy a vezető valami miatt na­gyon bosszús, ingerült. — Ü; • látom, rossz pilla­natban jöttem — tapogató­zom az idegesség okai iránt. A vezető eg.y ideig kerül­geti a témát, aztán, hogj’ a maga gondját :s megossza, őszintén kipakol: Dolgozott a vállalatnál egy törekvő, vagy inkább törte­tő ember. Lent kezdte, a kollektíva költségén tanult, aztán hála ide, hűség oda, áttörteteti egv másik céahez nagvobb beosztásba, mint amilyet itt kapott. A vezető figyelmeztette — gondolja jól meg a választást, nem bírja majd ellátni a nagyobb munkakört. Emberünk ma­kacsul ragaszkodott a na­Hazánk egyik legkorsze­rűbb szénbányáját alakítják ki Putnokon. A közel 2 éve tartó beruházási munkála­tok azzal kezdődtek, hogy új lejtős aknát mélvitellek le a régi, elavult berendezésű, kis kapacitású. függőleges akna kiiktatására. Napja­inkban a lejtős akna végle­ges biztosításán dolgoznak, úgynevezett sűrített) evegős rendszerű lőtt betonnal. Folytatják m-v” a program tnegvalós'tását és ennek ke­retében elvégzik a bánya ra­kodóterének falazását, ezt követően elkészítik :i fi. szám" leitjps akna ferde sza­kaszát. A naavaránvú tervekhez kancso'öTk a C-mező feltá­rásra. féltésre való előkészí­tése. illetve vizének lecsa­polja. Az akna jövőjét meghatározó bányamezőben várhatóan 2 év múlj'a he- lyezik üzembe az első front­fejtést, s ebben az időben az egység termelése duplája lesz a jelenleginek; eléri a napi 1500 tonnát. A 150 mé­ter homlokszélességű tömeg- termelő munkahely beindí­tása , 100 milliós beruházást igényel. A közeljövő egyik legfon­tosabb teendője a vizdús fe­dőrétegek víztelenítése. A helybeli szakemberek ha­zánkban eddig még nem al­kalmazott eljárást dolgoztak ki, nielj’nek lénj-ege, hogy a külszínről fúrólj-ukakon ke­resztül szivattyúzzák ki a rétegvizeket. Az első — 720 milliméter­rel Induló és 400 milliméter átmérőben végződő, több mint 300 méter hosszú — fú­rólyuk lemélj’ítéséhez előre­láthatóan ez év 111. negyed- évében kezdenek hozzá. Egy­ívűk költsége e’' :i az 5 mil­liót, ebben benne van a szi­vattyú beépítése is. Az el­képzelések értelmében 6 fú- rólj’ukat fúrnak le a C-me- zőben. A cél az, hogj' a je­lenlegi plusz 70 méteren el- helj’ezkedő nyugalmi viz- szintet 50—70 'méterrel csök­kentsék. Ehhez 5 millió köbméter vizet kell lecsa­polni a külszínről es a bá­nyából fúrt fúrólyukakkal. gyobb beosztáshoz. Kiderült, nem megfelelő. Néhány hó­nap múlva visszatért: ve­gyék jásszá és ha hűséges embert látnak, akkor az ö lesz. A visszatért egy ideig szé­pen dolgozott, aztán egyre inkább kezdett elégedetlen­kedni, törleszkedni jobbra- balra. Végül is égj’ felsőbb gazdasági szervhez vitték el. A vezető őszintén megírta véleményét emberünkről, az pedig — miután átvették. — közölte a vezetöj’et „ezt ka­matostól fogja visszaadni”. Vezetőnk nem - volt rest. ezt a fenj-egetést közölte a felsőbb szervvel, s kérte, hogy emberünket ne küld­jék oda ellenőrzésre, ahol maga is gyenge munkát vég­zett. Ö nem is jött, de jött helyette egy másik. Ha va­lahol hibát akarunk találni, mindenütt lehet. A lentről jött ember pedig akart hi­bát találni, s tudta is halál pontosan, hogy hová kell avulnia. Olvan hibákat is a vállalatra olvasott, amit ko­rábban a felsőbb szervhez elvitt ember csinált. Eddig értem a témában. S töprengek, milyen tanulságé- gat is kellene ezekből az ese­tekből levonni. Gondolom akadnak mások is. akik ve­lem együtt töprengenek. Csorba Barnabás 4 z ember melegségre vágják. Emberségre, társra. Szükségünk van egymásra, hogy szép és őszinte kapcsolatokban megmutathassuk magun­kat. Bizonj-, leírva és sza­vanként követve, újraol­vasva most a fenti mon­datokat. hajlok magam is rá. hogj' igazat adjak is­merősömnek: sok ez igj' együtt. Általános és köz­tudott. elhasznált gondo­latok ezek, s egjT csokorrá fogva már — és még — nem egyebek a közti elv­nél. Leírtam mégis, vállalván a szem rehán j’ást. Mert szabadulván az ünnep fel­oldotta görcsbő!, mindnyá­jan engedünk most az ed­dig óvatosan kikerült sza­vak csábításának: kimond­juk. meghallgatjuk, cserél­getjük őket. Mert nemcsak a kintről támadó hideg ellen véde­kezünk. Fagyot. hideget jelentő érzékeinknek már válaszoltunk, megtettük a szükséges intézkedéseket. Beszereztük a tüzelöanja- got. naponta begyújtunk otthonunk. kömj-ezetünk levegőjének hőmérsékletét f elmei egiteni. Hogy elvi­selhetővé tegyük, hogy ki­szabadíthassuk benne, nem fűthető helyeken hideg­rohammal elfoglalt, fog­ságba ejtett érzékeinket. A testünket támadó tél ellen felkészültünk. Átöltöztünk. Cipő. sapka. sál. kesztyű, nagj'kabát. Ha kimegyünk az utcára, már többet be­töltőnk a térből. Rövidült így hát az út. a távolság, a köztünk levő. Közelebb kerültünk egymáshoz ... De ilyenkor, január kö­zepén. amikor a tél lassan már elfoglalja végső had­állásait. nemcsak a kintről támadó hideg ellen véde­kezünk. Mintha csak természeti jelenségként. valamiféle melegáramlat vonul át raj­tunk, embereken." Es hi­szem is. nemcsak rajtunk, de bennünk. Idesodorja, érzéseinkbe gyűjti-hord ja az elmúlt hónapok, az el­múlt év emberi találkozá­sain a k. kapcsol a fai n ak. egymáshoz-közünk meg­annyi tapasztalásának me­leghullámát. Ezekben fü- röszt.iük. mondatjuk most megfáradt, rohanástól, idő­zavartól. elmulasztott ta­lálkozásoktól meggyötört magunkat. Kitakarítunk az „arc túlsó felén”, ezért lát­juk viszont a béke őszin­te. bölcs derűjét, nyugal­mát egymás szemébe néz­ve. Nem szalad a tekintet, most megpihenve ráér. Mintha több időnk lenne egymás szamára. Mintha > többet betol fenénk az idő- | bői is. Közelebb kerültünk , egymáshoz, térben és idő- 1 ben egyaránt... | K özelebb jutottunk ön- j magunkhoz is. Na- ! gyobb a tér. több az 1 idő önmagunk kiszabadi- \ lőtt gondolatai, érzései, 1 cselekedetei év \'égi szem- | léjére is. És mintha va- i rázslat történne. mind [ több. szebbre és jobbra , válthatódott volna lehető- i séget fedezünk fel. Már | hiába élesztgetjük őket. i Rendetlen sokaságban. j mint hirtelen-kénj’szerüen elhagyott harcmezőn a se- besültek-áldozatok. ellen- , állnak későn jött feltá- • niasztó akaratunknak. • új- ; raélesztö őszinte próbálko- - zásainknak. Most szégj-ellheljük és sajnálhatjuk a vaktában , kilődözött. sebei oszló go­lyókat. Mert azok. puska- | liól kilőtt golyók ezek: fö- ! lényesség, hiúság, kényei- ■ messég. képmutatás. És áldozatai, igen, most mér­jük tel igazan, mennyire azok; a barátságra nyújtott kezek, a követni érdemes , példák, az élményt kínáló emberi találkozások, a fej- ] vesztve menekülő őszinte , kitárulkozások. Most már tudjuk, érezzük: szégyelle­nünk ezeket kell, a veszni ■ hagyottakat. Nem a köz­hellyé kikiáltott szavakat, mondatokat. Nem a naiv­nak megpecsételt őszinte ’ érzést... Mert most mérhetjük fel i igazán, és ebben a ben- J nünk természeti jelenség- j ként áthullámzó áramlat- - ban, most tudjuk teljes bi- I zoajossággal, érezzük hite- , lesitett érzéssel, hogy igazi | örömünk, arcunkat szépítő ‘ tisztaságunk csak annyi, i amennyit emberi kapcsola- . Iáinkban adni tudtunk. j Amennyit kapni érdeme- [ sek voltunk. 1 A tói még nem próbált > meg igazán bennünket. , Csak ólálkodott kertjeink j alatt. A kintről támadó hi- 1 I deg készülődésére már vá- 1 faszoltuk. Felmelegitettük , környezetünk levegőjét. | i z ember melegségre [ i\ vágyik. Emberségre, i ■ társra. Szükségünk 1 van egymásra, hogy szép , és őszinte kapcsolatokban | megmutathassuk magún- ' kát. Egymásból tápláló- > tünk. Közhelyek?!... I Csak rajtunk múlik. • » Uénagj) i-------------------------------------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents