Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1977. január 1., szombat Az anyakönyvvezető Vaszily Lászlóné anyakönyvi csoportvezető: — A kívülálló szemével nézve, a mi munkánk nem más, mint állandó ünneplés: jönnek a szépen öltözött fiatal párok, máskor pedig a névadókon csöppségek hangjával telik meg a terem. Pedig az anyakönyvvezető dolga sokkal több ennél. Itt zajlik az élet minden fontosabb hivatalos eseménye. Sokrétű munka ez: jönnek az ügyfelek a bejelentésekkel, mások kivonatot kérnek, olykor bizony, egy folyosón érkezik a bejelentés születésről, halálról. — Ami az anyakönyvvezetőt is megfogja sok-sok évi munka után is, az igazán őszinte emberi érzés, a fiatalok erőt, magabiztosságot sugárzó arca, együvé tartozásuk, egymáshoz való ragaszkodásuk. Amikor ilyen emberekkel találkozunk, az még számunkra is ünnepibbé teszi a családi eseményt. — Azt szeretném, ha a következő évben minél több ilyen jól meggondolt, szép házasság kötődne nálunk. Olyan házasságokra gondolok, amelyek később harmonikus házaséletet hoznak, ahol áldás a gyerek. A bíró Dr. Batta Miklós, a Miskolci Megyei Bíróság tanácsvezető bírája: — Jutott az idén bőven a töprengésből, álmatlan éjszakából, hajnalig tartó munkából. Naponta tanulnunk kell az anyagot, a leckét, az embert. Készülnünk kell a másnapi döntésre, az ítélet kimondására. Kérdésekkel megrako^tan érkeznek mindig a másnap-szerelvények. Kérdésekkel hagyjuk el mindig a tegnap-állomásokat. Egy-egy ítélet, amit kimondunk, amit ki kell mondanunk, nemcsak lezárása valaminek, nemcsak retorzió. Nemcsak a tegnapnak szól, hanem a mának, a holnapnak is. Előre kell mutatnia, prognózist kell adnia a jövőre. Olyan erőssé kell formálnunk, hogy visszatartó ereje legyen. Hogy az ügyön kívül álló állampolgárokra is nevelő hatása legyen. Ebben van a bírói munka legnagyobb nehézsége. Ebben van a szépsége is. Nem volt kevés és könnyű dolgunk az idén. Munka nélkül, sajnos, jövőre sem maradunk. Azt tettük ez évben, azt tettem magam is, lelkiismeretem szerint mondhatom, amit kívánunk: a közösség nyugalmát, közrendet, kevesebb bűncselekményt. Szűnjön a gyűlölködés, a bosszúvágy, a harag, az oktalan nagyravágyás. Több tiszteletet várok magam is a mások tulajdona, valamennyiünk közösen megteremtett java iránt. Mi, bírák hazavisszük magunkkal töprengéseinket, kérdéseinket, kételyeinket, gondjainkat. Ez az otthoni, családi élet kerete. Két gyerekem van... Talán mondtam is már, mit kívánok az új esztendőtől... A kismama Huba Györgyné miskolci fiatalasszony: — Fiút vagy lányt várok. A férjemnek és nekem csak az a fontos, hogy egészséges legyen. Hétéves házasok vagyunk és nagyon szerettünk volna már egy kisgyereket. A nevet is kiválasztottuk: Péterre vagy Zsuzsára gondoltunk. A babakelengyét megvásároltuk, a kiságy, a gyerekkocsi még a szüleimnél van. A férjemre vár majd a feladat, hogy mire hazajövünk a kórházból, átrendezze a lakást. Készen álljon minden a kis jövevény fogadására. — Egyébként három éve költöztünk ebbe a szép, kényelmes lakásba; sikerült otthonosan berendezni ez alatt • az idő alatt. Az utóbbi hónapokban táppénzen voltam. A kollégáimnak köszönhetem, hogy nem szakadtam el a munkahelyemtől. Hat éve a megyei tanácson dolgozom, pénzügyi főelőadó vagyok. Nagyon fontos számomra, hogy ne essek ki a gyakorlatból: a pénzügyi munka egyre több területe gépesített, lépést szeretnék tartani a fejlődéssel. Éppen ezért úgy tervezem, ha féléves lesz a kicsi, bölcsődébe viszem. Visszamegyek dolgozni. A rendőr Csenge Gyula rendőr törzsőrmester, a közlekedésrendészeti osztály beosztottja. — Azt várom, hogy a közlekedők türelmesebbek legyenek egymás iránt, tekintet nélkül arra, hogy teherkocsi, autóbusz volánja mögött ülnek, ha gyalogosan haladnak, vagy személykocsit vezetnek. Azt szeretném, ha kevesebb lenne a többiekre dudáló, fényszórózó, türelmetlen, ideges autós, aki egy-egy rövi- debb útszakaszon is sok-sok embert idegesít, tesz indulatossá. Útjainkon együtt közlekednek azok a vállalati járművezetők, akik rendszeres továbbképzésben részesülnek, akik újabb és újabb sikeres, magas szintű vizsgák nélkül nem is maradhatnának a volán mögött és olyanok is, akik tíz, tizenöt éve vezetnek és elégedettek a megszerzett rutinnal. Pedig ennél többre van szükség. ' — A magánéletemben? Szeretnék külföldi autótúrára menni a családommal, remélem szép élményekkel gazdagodhatunk. A gyerek Draskóczky Imre, a miskolci 40. számú Általános Iskola 2. osztályos tanulója: — Jövőre megyek harmadik osztályba... A bizonyítványt most kapjuk meg, ha vége a téli szünetnek. Van rajta mit javítani ... Az az igazság, hogy én szeretek tanulni és sportolni is. Javítani kell sok tantárgyból, nem mintha olyan rossz lenne majd a bizonyítvány, csak hát tudom én, hogy jobb jegyeket is szerezhetnék. Ezt mondják anyuék is. A sportban is jó vagyok. Szeretnék a következő évben és a tanévben is értékes helyezéseket, érmeket szerezni. A nyáron meglehet, hogy lemegyünk anyuékkal a Balatonra. Hát, csak ennyit szeretnék. Az évforduló-naptár az idén is jelessé tesz bizonyára minden napot. Gondos és tudós szerkesztői mindegyikre találnak egy töLbé-kevésbé kerek számú és említésre érdemes évfordulót. Hiszen rejteget ilyeneket az egyetemes és a magyar történelem, a munkásmozgalom, az irodalom és a művészetek, a tudományok és a felfedezések története —, csak búvá. rolni kell őket, szakavatottan és szerencsés leleménnyel !... Az új esztendő lehetséges és valóságos évfordulói közül azonban háromnak vitathatatlanul kiemelkedik a jelentősége, megbecsülésre és éltető emlékezésre késztető értéke. Tartalmuk ereje: lény, melynek múltból érkező világa: a mában formálódó halnapnak mutat jó irányt; büszkén a jövőbe tágítja szívünket... 1977-nek ez a három kiemelkedő évfordulója, ha naphoz kötjük őket, a kö- - vetkező dátumokra esik: március 26-ika — Beethoven halálának (1827.) 150- ik, november 22-ike —Ady születésének (1877.) századik, és november 7-ike — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének (1917.) hatvanadik évfordulója .... De talán nem is kellene feltétlenül naohoz kötnünk őket! Illendőbb és helyesebb lenne azt mondanunk és úgy gondolkodnunk, hogy az új esztendő, 1977: a 150 éves Beethoven, a 100 éves Ady cs a 60 éves Nagy Október éve. A szabadság és a forradalom lángoló előhírnökeinek, gyújtó hatású szószólóinak és diadalmas megvalósulásának emlékét idézzük fel hát ebben az esztendőben, — bizonyára nem csupán a pontos évfordulók egyetlen napjain!,—, hogy példájukból erőt merítsünk kedvezőbb körülmények közötti, másféle, de nem csekélyebb társadalomépítő küzdelmeinkhez. Hogy — Tóth Árpád szép sorai szerint Lenau: Az • „Albigensek” Utóhangjának műfordításából — Régmúlt harcos sorsoklcal egybeszöve Táguljon szivünk büszkén a jövőbe!... Máris mutatkoznak biztató előjelek, hogy valóban. így fogjuk megünnepelni ezeket az évfordulókat. A százötven éves Beethoven emlékezetét a Magyar Rádió „Beethoven műveltségi verseny” megrendezésével újítja meg. — remélhetőleg nemcsak nevét és élete, működése adatait, hanem szellemét is idézve. A Televízió „Zene. zene” rovatának műsorvezetője is ígéretet tett arra, hogy a következő hónapokban a műsor feladványai és il- lusztárciói Beethovenhez, a zene e felülmúlhatatlan óriásához, a szabadság és a teljes emberség „hírhedett zenészéhez”, a szabadság és a teljes emberség hangjainak „nagy tanárjához” fognak kapcsolódni. A Zeneműkiadó pedig a múlt év végén újra megjelentette — nagy példányszámban és olcsó kiadásban is — a legszebb és legtartalmasabb könyvet, melyet magyarul —, s talán nemcsak magyarul — Beethovenről valaha írtak: Szabolcsi Bence remekmívű munkáját, a Beethoven — Művész és műalkotás két korszak ha- tárán-t... Legszívesebben egész Éíőszó-ját ideiktatnám, hiszen azzal a kérdéssel foglalkozik: mit jelent a mai embernek Beethoven művészete? —, de a feleletnek csupán néhány mondatát idézhetem, néhány gyöngyszemét e szinte páratlan írásművészettel megalkotott nagy műnek: „Jelenti az emberi érzelem- és gondolatvilág páratlan erejű művészi megragadását, jelenti az emberi sors, a küzdelem, a diadal nagyszerű felmutatását, a jövőben való bizalom, az életerő és a humanitás, az eljövendő szabad emberiség gyönyörű hitvallását ... Beethoven, a nagy francia polgári forradalom kortársa, s ez a forradalom minden művészet közül az ő zenéjében szólalt meg leghatalmasabban és legmeszszebbre hangzóan ............... B eethoven hangja............új, m inden eddigi zenében ismeretlen módon új: a népszónok hangja, a néptribün hangja, a tömegek szószólójának, költőjének és vezérének hangja ............... Az ö regedő, süket, magáraha- gyott zeneköltő szeme előtt egyre erőteljesebben bontakozik ki egy mindent feledtető ragyogó látomás: az eljövendő, felszabadult és boldog emberiségé. Erről álmodik, feléje tárjá ki karját Beethoven ...” Tehát: rólunk álmodott, f elénk tárta ki karját, a ma élő, felszabadult, és szabadságáért most küzdő emberiség felé... Éppúgy, mint a százéves Ady Endre, a költő és újságíró, kinek méltó ünnenlésére már a nyáron közzétett felhívásában serkentett az Ady- emlékbizottság, és Ady vers- és prózamondó versenyt hirdetett meg — más illetékesekkel együtt — a Magyar Rádió és Televízió!... Ady életművéből is sugárzik az emberi érzelem- és gondolatvilág páratlan — beethoveni — erejű megragadása, az emberi sors, a küzdelem, a diadal — és letéteményese: a magyar munkásosztály — nagyszerű felmutatása; az ő költészete is a népszónok hangját, a néptribün hangját, a tömegek költőjének hangját szólaltatja meg, — a stílus és a formák — hagyományokat is felszívó — megújításával, sajátos művészi erejével... De — Babitsot idézve, Ady „neve többet jelent, mint költőt és verseket; a neve embert és életet jelent...” — A kiemelkedő évforduló jó alkalom lesz annak leméré- sére is, — hogy él-e ma valóban az „ifjú szívekben”, akikben reménykedett, „lec- ke”-e csak számukra vagy időszerűen felhasználható erőforrásként is ismerik-e?! A történelemnek anélkül az átélése nélkül ugyanis, melvhez Ady gondolatvilága juttathatja a már szabad hazában született és felnőtt nemzedékeket, aligha lesz eléggé edzett és korszerű a hazaszeretetük!... Dátum szerint a két irodalmi-művészeti évforduló, a Beethoven- és az Ady- évforduló közé esik az idén o Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének kerek számú, hatvanadik születésnapjáról történő megemlékezésünk. Ennek jelentősége ma már iskoláinkban tananyag. Ez a nemzetközi ünnep egyben nemzeti ünnepünk is. Hiszen mindazt, amiben a szabadság és a forradalom olyan szószólói reménykedtek, mint éppen Beethoven és Ady: a Nagy Október áttörése nyomán, a Nagy Október világszerte kibontakozott következményeként valósíthattuk meg. Ady még csupán előlegezte, remélte és hitte, hogy „ez az ország a mi országunk, itt most már a mi kezünk épít”, számunkra viszont: természetes adottság. Beethoven utolsó szimfóniájában, a IX-ben még csupán látomásként szólaltathatta meg az önmagára talált, egy- testvérré vált világot, — mi viszont saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy 1917. november 7-vel kezdődött meg a világ önmagára találásának, egv-testvérré válásának — küzdelmes, ma is és sokáig még harcot kívánó, mégis mind erőteljesebb szükségszerűséggel kibontakozó — folyamata, ahol — Ady szavaival — az Embernek adatil. meg „itt a földön minden szépség, igazság” !. .. — Szívünket büszkén a jövőbe tágító kiemelkedő évfordulók éve lesz hát a ma megkezdődött új esztendő, 1977............És ennek már küszöbén is elmondhatjuk: a százötven éves Beethoven, a százéves Ady és a hatvanéves Nagy Október tanulsága, tanítása: szemléletesebb, mint valaha. ... Mert mi: az ő örököseik vagyunk, ők: minket igazolnak. Legjobb törekvéseinket erősítheti a rájuk való emlékezésünk, ha eleven és értő!... Gyárfás Imre JBozsik István rajza
