Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

1977. január 30., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Igen, a magnó a hibás. Ha . « téglányi doboz nincs a ke­ze ügyében, sosem jut eszé­be ilyesmi. Tavalyról megmaradt! egy kerek hete, s főnöke — „Pistiikéin! Rend a lelke mindennek 1— holnaptól itt ne lássalak egy egész hé­tig ...” Harmadik napját morzsolja éppen a télen semmire-se-jó szabadságnak, amikor tekintete megakad Terikén és Dezsőn, testi-lelki barátján. Ebben a minutum- ban arra gondolt, végre lesz kivel inni, nyakára hágnak a szilveszterről maradi piá­nak. Dezső angyali pofa pi- tyókásan, szelleme sziporká­zik. stb. Jöttek az utcán. Dezső nyilván előkóstolót adott vicc terítékéből — kiesi már lehetett is a fejében —, mert Tériké olykor megállt, hát- ravetetl fejjel belekacagolt az égbe, ami most hófeilege- ket ringatott. „Te, kapcabe­tyár! Ezer esztendeje nem láttalak... No, gyere, csak gyere, ezt nem úszód meg szárazon ...” Ám ebben a pillanatban Pista észrevette a téglányi készüléket, és is­teni ötlete támadt, Az csali természetes, hogy a lakás leg. meghittebb és vendégmarasz­talásra legalkalmasabb he­lyiségében, a hallban teszik le magukat, ö is itt szeret ücsörögni. Tele zölddel, a fotelek kényelmesek, a ka­napén elvetheti magát az ember ... Cselekedett. .. Egy cetlire firkán tóttá: „Beugrottam a gályára, hát­nál korábban nem szabadul, hatok. Bocs és pusz-puszü!” A „gálya” a tervezőiroda volt, szóval, a munkahelye. A szerkentyű remek japan márka, tökéletesen zajtalan. Beteszi a kanapé alá, a leg­nagyobb hangerőre állítja, hogy már az előszobát is hallja — egyetlen szót nem szeretne elszalasztani! —De­zső tényleg angyali... Magára kapja télikabátjál. A kanapéhoz szalad, bekap­csolja a magnói. — Felvétel indul! — és nyomás ki az aj. tón. A nyíl felfelé . mutat, a ' lépcső . túl. a liftajtón. Nem áll meg hal Iga lózni; mit mondanak, hogy hiába nyom­ják a csengőt. Még csak az hiányozna neki, hogy valaki észrevegye, nicsak, a mér­nök úr leselkedik. Nyugod­tan megy lefelé, le a he­tedikről. A hátsó ajtón megy ki. A felvételi idő harminc percét kibírná a szabad ég alatt is, de már három nap­ja nem volt emberek között, társas lény lévén, a presszó felé veszi útját. Nem, fel óránál tovább nem ül itt fe­ketéje mellett, Dezső meg ta­lálja magát gondolni — „re­mélem, Tériké rájött, mi a dolga egy rendes gazdasz- szonynak ... Dezső hálából szóval tart...” Megnyomja a csengőt. Cső. szogás. Tériké szereti húzni papucsát a földön. — Ki az?! — Valaki ... — Hát már itthon vagy, te jómadár! Milyen hangos ez a Tériké, nem szokása..'. Hát .persze, vendég van a háznál... Ügy tesz — ez csak ter­mészetes —, mint aki sem­miről se tud. Terézia mar pongyolában — mihelyt be­teszi a lábát, rögtön bújik pongyolájába — és kedvet­lenül neki támad: — Igazán megmondhatnád nekik, a szabadság nem mun­kaidő, de te egyből .......hogy­n e, kérlek szépen, már is ro_ hanok ... azon ne múljék...” — Ugyan, Tériké, látod, hatig ott akarlak tartani, és most még csak negyed öt. Piszlicsáré ügyecske ... — Mit gondolsz, ki van itt?.! — Nem tudom — vágja rá Pista érdeklődést színlelve. — Dezső! — Miii ?! Sebesebben kapkodja le Kabátját, vágja fel a kalapot a polcra, és mar messziről kiállja: — Oh, te hétördög, hat végre idelaláltál?! Tárt karokkal ... hátbave- regelés ... harsánykodás ... Az asztal üres a hallban. „Hogy milyen neveletlen ez a Tériké;:;” Lopva órájára pillant, nem harminc, kere­ken negyven perc telt el az. óta. Kiszalad a száján: — Mikor érkeztél? — Öl perce sincs — így, kicsit unottan, Dezső. — Lát­hatod. még kicsit fújtatok. Várom, hátha megment va­laki a* lépcsőmászástól. — Kedvetlenül belekaszál a le­vegőbe. — Sose voltam sze­rencsés fickó. Öregem, sehol senki, mintha próbariadót rendeltek volna el. üres a lépcsőház. — Hirtelen elha­rapja a szót, fordít beszédén. — De máris loholok, éppen csak felugrottam. Tudod, február tizedikén gyászos nap virrad rám. elkezdem ötödik évtizedemet. Jöttelek meghívni benneteket. — Tré­fásan emelt hangján. — Meg akarom ülni megboldogult ifjúságom és legénykorom halotti torát — a múlt szá­zad elején a negyvenévesek­re azt mondták, amice, önre már egy fabatkát sem te. sziink ... — Felcihelődött. In­dult. És ami a legfurcsább: Pis­ta nem marasztalta, még a kabátját se segített feladni. Agyában villámként cikáztak a gondolatok. Uöl ismerte — legalábbis úgy hitte, jól — barátját. 'Meggyőződéses agg­legényt. Harmincöt éves ko­ráig azt hajtogatta: még nem érdemes, utána: már nem érdemes, megnősülni, nyaka, ba venni az igát... „Ez a disznó kitett vala­mit." Máskor úgy kell leva­karni innen. 1-Tiba leltet a kréta körül. Elhúzta a csí­kot . . . Azon kapta magát, hogy kutatva körbeles, az erősza­koskodás nyomait keresi, Minden úgy van, ahogy hagy. ta. Terézia' kidugta fejét a konyhaaitón, hangja mint reggel, tegnap, tegnapelőtt, azelőtt, arcán a felindultság- nak csepp jele sincs. — Apus! Nem ugranái le a boltba? Nem hoztam kávét. Reegel nuhez kezdek? Ha nem iszom meg az adago­mat. .. de hiszen tudod. — Nem akarózik. Pista szeretett votna négy­szemközt maradni dobozával, pontot kell tennie kételyei után — most már jobb a bi_ zonyosság, legyen, aminek lennie rendeltetett.. . Felesé, gé felkapta bundáját, a pon­gyolára. Elment. Amint bekattant mögötte az aitó, Pista rögvest gug­gol le. nyúl a kanapé; alá. Riadtan, szinte rémülten fogja meg a dobozt, mintha valami levélbomba lenne. Fennhangon mondja: — Sorsdöntő pillanatokat élek át! Lenyomja a visszapörgető kapcsolót. Alig hallhatóan, nesztelenül suhant a szalag a kazettában. Pirinvó katta­nás jelezte, a készülék adás­ra készen. Keze' tétován le­begett az indítóbillentyű fe­lett. — Szedd össze magad. Pis­ta! — kiáltotta, s mutató­ujja súlyosan nehezedett a kapcsolóra. Csend .. . Meg mindig sem. mi ... Kerekre tágult szem­mel nézi-bámulja a kazet­tái; .. . Méregbe gurul. — Szó­lalj már meg, mert földhöz csaplak. — Füléhez nyomja. Icipici cikkanások hallatsza­nak, de semmi más. Azt se veszi észre, hogy megjött az asszony. — Csak rontsd el, ad neked a fiad! — így Terézia, ki­csit epésen. — Mindjárt hozzad vágom! —- Pistából kitört a méreg. Tériké csípőre kapta ke­zét — egyikben Omnia — es türelmetlen követelőzéssel ellentámadásba lendült: — Te valamit rejtegetsz előttem, Kovács! — Még mindig „Kováesozott”, ami nála a legnagyobb fölindult, ság jele volt. — Mért nem mondod meg; minek hívtak munkahelyedre, mi?! Ki ve- ’le, hallani akarom. Jóban, rosszban együtt voltunk, jo­gom van mindent tudni ró­lad, mindent az égvilágon, ezt vedd tudomásul! Elcsesz, tél valamit? — Az. asszony hirtelen könyörgésre váltott — Pistukám, az ég szereimé, re, ne hagyj kétségek között, . nagyon kérlek. És mi történt ebben a pil­lanatban? Odarohant, mellé­je vetette magát a kanapé­ra, átfogta erős vállát — mozdulataiban a gyermek ár. tatlansága volt, nem tudta szegény, ebben a kivételes pillanatban vadállatot ciró­gat, féltékeny félőrültet, aki bármelyik pillanatban égé. szén megőrülhet. Kovács felrúgta magát ül­téből. Szétvetett lábbal a megrémült asszony elé vágó. dott. Fogát; valósággal csat­togtatva az asszony arcába sziszegte: — Vedd tudomásul, nem voltam a „gályán”. Láttalak mindkettőtöket. Gondoltam, magatokra hagylak bennete­ket — valósággal kiáltotta — „édes kettesben”! Leszalad­tam a lépcsőn, tettem egy sétát. Negyven perc múlva azt mondja nekem az a disz. no ... — Pista! .— Tériké felsi- koitott — A legjobb barátod neked disznó?! — Disznó?! — Pista, ön­magából teljesen kivetkőzve megvadult, kutyaként vicsor­gott. — Nem disznó, egy nyomorult, aljas gazember... Azt mondja nékem, — arca felé lökte kezét—, ide, bele a pofámba, hogy most öt perce jött, és azért; fújtat, mert meginászta a lépesöt. Tériké furcsamód megsze­lídülve, mondhatni, elérzé- kenyülve legeltette szemét férje dellás alakján, — isten- kém, tizenöt év és még min­dig .. . Váratlanul megszólalt a csengő, igen furcsán szólt, mintha fél. vágj' éppenség­gel negyedár animal működne. Kovács a kijárat, Tériké a kanapén heverő doboz felé fordult. Erősen figyelt. És mit ad isten, saját hangját hallja: „Pistát berendelték vala­minek az, irodára”. Férfihang, bosszúsan fúj­tat. ..A csuda vinne el, nem jött senki, megmásztam a lépcsőtöket. De legalább meg­melegedett a lábam ... Tu­dod, ügyfelem ez az alak, nem hagyhatom csak úgy fa­képnél . .. Legalább megkér­tem volna, hozzon fel .. . Már majd elfagyott a lábam”. Tériké: „Itt jó meleg van. Hozzak valamit? Mit innál meg? Van egy kis konyakunk, bor egy demizsonnal félig — az após küldte szilveszterre”. Dezső: „Semmit, egy kortyotlse... már van bennem egy löket, holnap meg három tárgyalá­som, át kell nézni az anya­got”. Tériké: „De azért; ülj le, ne vidd el az álmunk.” Dezső: „Akkor is leülnek ha nem marasztalnál... úgy fújta, tok, mint egy vacak gözmoz- dony ... néha kimondottan — fogd be a füled — sz... érzem magam, kihízok az isten...” Vége. Terézia törte meg a csön­det: — Oh, le gazember, te... Elképzelni se lehel, még mi mindent mondott volna, ha az a tohonya alak nem veti magát eléje, ölebe hajt­va fejét. G ulyas Mihály STUDIO AZ ISKOLÁBAN ... A felsözsolcái 1- sz. Általá­nos Iskolában tanuló pajtá­sok méltán dicsekedhetnek azzal, hogy számukra jól kezdődött az l!)77-es év. az „Együtt — egymásért” úttörő- akció második féléve. Nagy esemény volt. amikor a kas- lélyiskola ódon falai között, a téli szünet után, felhang­zott a vidám zeneszó. Az osz­tályteremben ülő gyerekek boldog ellenzéssel fogadták az új iskolarádió első műso­rát, hiszen szeptemberben, a csapat program összeáll] tásá­mii az ő ötletük volt a fő­dió. A nagyközségi tanács tá­mogatta tervüket, s a szük­séges felszerelés megvásárlá­sára Ki ezer forintot bocsá­tott a csapat rendelkezésére. Hiába jártunk azonban hete­kig a szaküzleteket, nem si­került műanyag Tesla hang­dobozt kapni. A felsözsolcái MEZŐGÉP Vállalat K1SZ- szervezete — amellyel már több éve van hasznos együtt­működési szerződésünk — se­gítségünkre sietett, megvásá­rolta számunkra a hangdobo­zokat. A beszerelési munká­kat az „Egy raj — egy szo­cialista brigádmozgalom'’ szép példája tette lehetővé. Pavlik János, műszaki főtiszt brigád­jával együtt .„»jött iskolánk­ba, felmérlek a munkát, es egy nap alatt e! is végezték ezt. Arra is szakítottak időt, hogy a 11. Rákóczi Ferenc raj úttörőstúdiósait megta­nítsák a berendezések tech­nikai működtetésére. Köszö­netét szeretnénk mondani ezért, a Távközlő és Biztosító Berendezések Fenntartási Fő­nökség miskolc—berentei sz.a- kasz Béke szocialista brigád­jának, a MEZŐGÉP Vállalat KISZ-eséinek, a nagyközségi tanácsnak, akik hozzásegítet­ték a pajtásokat kívánságuk valóra váltásához, s ezzel nagy örömet szereztek, úgy nekik, mint az egész iskolá­nak. Koezi Rozalia úttörőcsapat-vezető Felsőzsolca GAZDÁJÁT VARJA A VIZSLA . .. Sajnos, az utóbbi időben — s erről as újságokban is ol­vasni —, egyre több gazdai- lat kutya kóborol a városok, községek utcáin. Az eb tulaj­donosok ugyanis új otthonba költöznek, alwrá az állatot már nem vihetik magukkal. Ezért vagy a régi helyen hagyják, vagy autóval elhoz­zak vidékre, s mint egy mar nem használható tárgyal, ki­dobják az úton. hogy meg­szabaduljanak tőle. Bizonyá­ra igy járt az a nagy fekete vizsla is. amely egy hónapja kóborol az utcánkban. Szá­nandó ez az állat, amint éhez­ve. fázva, lesántulvq szalad mindenki után, keresve hűt­len gazdáját. Éhségét még csak tudjuk csillapítani, de befogadni sajnos nem tudjuk, hiszen mindenkinek van itt kutyája. Hossz látni, ahogyan szenved ez a hűséges aliat, amíg hűtlen gazdája új ott­honában élvezi a meleget, a terített asztalt. Talán, ha meglátja, neki is megesik a szive rajta, és ha nem is tudta magával vinni, de leg­alább egy injekcióval megrö- vidiltati a szenvedését. Én már megtettem volna, nem is a pénzen múlik, de úgy ér­zem. nincs jogom ehhez. Bí­zom abban, ha a fekete vizs­la gazdája olvassa c sorokat, eljön, es eldönti a kutya to­vábbi sorsat, r. B,-nc Putnok, Petőfi u. "8. KIRÁNDULÁS — BOSSZÚSÁGGAL,.. Riba Dezső miskolci olva­sónk panasszal fordult szer­kesztőségünkhöz. Levelében írja: „A kitűnő téli időjárást és a hóviszonyokat szerettük volna kihasználni gyermeke­immel egy kis hétvégi* spor­tolásra: Nagy nehezen fel is jutottunk Bánkúira (január 8-én). és úgy gondoltuk, hogy hazafelé már könnyebb lesz az út. Délután fél ötre. hosz- szú gyalogtúra után érkez­tünk- le Ómassára. a 15-ös autóbusz végállomására, ahol már szánkókkal, siléeekkel nagy tömeg várakozott". Vol­tak közöttük többen, akik már a háromórás autóbusz­ról is lemaradtak. Kilátásta­lannak láttuk helyzetünket, mivel egy melegedőhelyiség sincs a közelben, csupán egy kocsma, amely annyira tele volt emberekkel, hogy oda be sem lehetett férni...” Levélírónk és családtagjai csak a késő esti órákban ér­lek haza, s szóvá teszi, hogy gyermekekkel és sífelszere­lésekkel ilyen nehézségek után bizony sokan lemonda­nak a kirándulásról. Bánkúi­ról, Igaz, nem szívesen, mert sok több gyermekes, szerény jövedelmű családnak jelent ez szórakozást, sportolást, egészséges kikapcsolódást. A Miskolci Közlekedési Vállalattól a következő felvi­lágosítást kaptuk az észre­vétellel kapcsolatban: Ban- kutat — különösen amióta leesett a hó, — napi/ gonddal kezelik a vállalatnál, .ló a kapcsolatuk a síszövetséggel is. A hét végeken három ko­csival „megerősítették” a 15- ös járatait, A panaszosnak igazat adnak, mivel január 9-én az említett útvonalon nehézségek voltak. Az ok: rendkívül síkossá, csúszóssá vált az üt, s elakadt a szó- rókocsi is! Ezért a 15-ös jel­zésű autóbuszok csak a dé- destapolcsányi elágazásig tud­tak közlekedni. Nehezíti az MKV gondjait az is, hogy a személygépkocsi­tulajdonosok Omassán parkí­roznak le, s elzárják az egy nyomsávos út jelentős részét. Ezért akadt cl a szórókocsi is! Ami szintén figyelmet ér­demel: ezen az útvonalon még telefon sincs, ahonnan o bajba jutottak értesítem tud­nák az illetékeseket. Ezért ismételten kérjük a gépjár­mű-tulajdonosokat. hogy ne parkírozzanak az ómássai úton, mert ezzel az autóbusz- közlekedést lehetetlenné te­szik! .4 melegedővel kapcsolato­san közölhetjük, hogy a me­gyei síszövetség illetékesei foglalkoznak ezzel a kérdés­sel. s rövid időn belül re­mélhetőleg megoldást is ta­lálnak. Telítetlen tölgy és akác, 1,80 mh szőlőkaró a TÜZÉP-telepeken megvásárolható, illetve tranzitszállítással megrendelhető. Észak-magyarországi TÜZÉP V. Miskolc A Felsözsolcái MEZÖGEP Vál­lalat felvételre keres képesítés- sel rendelkező gyors- cs gép­írói, gepiró-adminisztratori mun­kakör betöltésére. Jelentke­zés a vállalat műszaki főosztá­lyán, Felsőzsolca, Állomás üt 3. szánt. KÖZÉRDEKŰ FELHÍVÁS Felhívjuk azokat az ebtulajdonosokat, akiknél 1976. január hó 1. után az ebtartás terén válto­zás következett be, hogy a kerületi hivatal pénz­ügyi osztályához szíveskedjenek 1977. február hú 15-ig bejelentést tenni. Változásnak számít, ha az eb az eddigi össze­írásból bármilyen okból kimaradt, időközben a háromhónapos kort elérte, elpusztult vagy elve­szett stb. A később bekövetkező változásokat is kérjük 15 napon belül a kerületi hivatalhoz bejelenteni. VÁROSI TANÁCS V. B. PÉNZÜGYI OSZTÁLYA Gyakorlott gyors- cs gépírókat felvesz a Borsod-A.-Z. megyei Beruházási Vállalat. Fizetés meg­egyezés szerint. Jelentkezés: Miskolc, Fazekas ti. 2. sz. II. emelet. Felvételre keresünk felsőfokú végzettséggel rendelkező köz­gazdászt, valamint :t fő érettsé­givel rendelkező dolgozót admi­nisztratív ügyviteli munkakör­be. Jelentkezés: Borsodi Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat, Miskolc III., Győri kapu 149. sz., munkaügyi osztály. Kiemelt munkára keresünk ars, kőműves, vasbetonszerelő. vil­lanyszerelő szakmunkásokat, komplett kubikosbrigádokat, leg­alább öt eves gyakorlattal ren­delkező lö,gépészt, kismunkagép- kezelőket, mélyépítő gyakorlattal rendelkező technikusokat. „IV* kategóriás gépkocsivezetőket. Je­lentkezés Miskolc, Avas II. épít. keze», KEVUSP. Február 1 -töl ISMÉT NYITVA a Pótkerék-csárda a 3. sí. úton, a 165-ös kilométerkőnél. Házias ételek, figyelmes felszolgálás,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents