Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-27 / 22. szám

1977. január 27., csütörtök eSZAK-MAGVARORSZÁG 3 A Kismotor és Gépgyár 3. számú, Mezőkövesdi Gyáregysége a. város többi ipari üzemeihez hasonlóan teljesítette múlt évi termelési előirányzatát. A gyáregységben az idén vezetik be az önálló elszámolási rendszert, amely megfelelő alapul szolgál az itt folyó munka reális értékeléséhez. Képünkön a gyáregység gépműhelye látható. Tápaiyag-gazdálkedás az állami gazdaságokban Amikor ott jártunk, a sík, tiszabábolnai határban is esak havat láttunk minden­felé. Végeláthatatlan fehér hótakarót, s „átéltük-’ a ko­rán leszálló alkonnyal érke­ző védtelen csendet. A földek sorsa még az iro­dában fogalmazódott. Persze csalt azoknak, amelyeknek sorsa még döntésre várt, mert 690 hektáron már a hó alatt búvik a jövő évi „élet", a búza. Sőt, a növénytermesz­tési terv, nevezhetnénk úgy is, „forgatókönyv” kerete: az, hogy mi minden zöldell. és ad munkát kora tavasztól késő őszig. ennek az alföldi adottságú gazdaságnak, az sem csupán már gondolat. Vajda Béla főagronómus. és Tóth Elek növénytermesztési agronómus sorolták a vetés- szerkezete' : — Tavaszi árpa 114, kuko­rica 114. szója 100, cukorré­pa 35, dohány 120, zöldség 30 hektár ... Azt, hogy milyen növények és milyen arányban kerül­tek a ter-be, a vezetők el­mondása szerint 4 szempont határozta meg: a természeti adottság, a tiszabábolnai ha­gyományok. a munkaerő ál­landó foglalkoztatottságának igénye és nem utolsósorban a népgazdasági elvárás. Alföldi jellegű terület lé­vén, a Rákóczi Termelőszö­vetkezet fő növénye a búza. Él erre egy mondás, misze­rint: ha van búza, van nye­reség, ha nincs búza, nincs nyereség. Egyszóval a búza szerepe meghatározó. S ép­pen ezért a gabonák jelenle­gi állapotát látva, örülnek a bábolnai gazdák, mert a kez­det biztató... A kalászosok vetésterületé­hez viszonyítva szinte el­enyésző a dohány- és a zöld­ségterület nagysága. Pedig mindkét növénynél a tava­lyi évhez képest megduplá­zódnak a hektárok. Ez a két növény az, (sőt részben még a népgazdasági elvárásból termesztett cukorrépát is ide számíthatjuk), amelyeket a kézi munkaerő állandó fog­lalkoztatása érdekében ter­meszt a gazdaság. A dohány­nál még meg kell említeni azt is, hóm' már épül a két dohányszárító: a zöldségnél pedig azt, hogy bővül a ter­mesztett növények választé­ka. Idén paradicsom, papri­ka. dinnye, őszi káposzta, zöldbab és burgonya is te­rem a szövetkezet kertészeté­ben. A szójáról külön szük­séges szólni. Megyénkben ke­vés gazdaság foglalkozik ez­zel a fehérjében rendkívül gazdag takarmánynövény ter­mesztésével. A Rákóczi Tsz is csak tavaly kezdte el ta­nulni a szójatermesztés ho­gyanját, a Rákóczifalvi Szó- jatermesztési Rendszerhez tartozva. A főagronómus mondta: — Az első év nem úgy sikerült, aho^y vártuk. Megkésett a vetés, az érés elhúzódott, a betakarítás csapadékos idő­ben törtért, nem rendelkez­tünk megfelelő adapterrel sem. A rendszer átlagtermé­se hektáronként 12 mázsa lett, a miénk 10,4 mázsa. Idén egy év tapasztalataival a hátunk mögött — úgy ér­zem: reálisan reménykedünk jobb szójatermésben ... Lapozgatom a jegyzetei­met: még mi mindent írtam fel a Rákóczi Tsz irodájá­ban? Igen. a beruházások .. . Há­rom toronysiló befejezése, a HSZV-telep átadása. Mind­kettő 1977-es feladat. A gondok ... Nincs a gé­pesítés élén megfelelő vég­zettségű szakember, „hiány­cikk'- a villanyszerelő, kevés a növénytermesztési szak­munkás. Amitől sokat várnak ... Idén tagjai lesznek a mező­kövesdi agrokémiai centrum­nak. Remélik, megoldódik ez­zel a tápanyag-utánpótlás több éves gondja, és így mindig optimális időben és ..valódi” hatásfokú műtrá­gyát juttathatnak a talajba. Nehéz év lesz — mondták a vezetők, amikor azt kérdez­tük: milyen esztendőre szá­mítanak? Nem sorolták fel a panaszok özönét, nem dön­gették a mellüket, hogy majd megmutatjuk, mindössze azt hangsúly- ták: eleget kell tenni az elvárásoknak. S iga­zuk van. nem a panasz, nem az ígérgetés, hanem egyedül a munka b' nyit. Az időben elvégzett, értelemmel és lel- kiismeretlel végrehajtott munka. (ha) Megyénk állami gazdasá­gai az idén átlagosan 344 ki­ló műtrágya hatóanyagot jut­tatnak egy-egy hektárnyi ter­mőterületre. Ez jóval több, mint amenijyit tsz-eink hasz­nálnak fel a hozamok növe­lése érdekében a tápanyag- v issza pótlásra. És ez a több műtrágya még „többet ér", ha figyelembe vesszük, hogy állami gazdaságainkban a szakszerű tápanyag-vissza­pótlás ma már cl sem kép­zelhető előzetes talajvizsgá­lat nélkül. Az idén az állami gazda­ságokban már minden mű­trágya hatóanyag „földkós- íolás” alapján, tehát a leg­optimálisabb, a valóban szük­séges mennyiségben kerül az egyes kultúrált alá. Sajnos ugyanakkor a tsz-ek egy ré­sze még nem „érzi” a talaj- vizsgálat alapján történő táp­anyag-visszapótlás jelentősé­gét. mert áltakarékossági szempontból sajnálják az ez­zel járó többletköltséget. Pe­dig sok esetben 50—100 má­zsa műtrágya értékéből fe­dezhetnék az ezzel járó ki­adást, cs ezzel olyan biztos információkat, kapnának tala­jaik állapotáról, tápanyag- szintjéről. ami tetemes meg­takarításokat eredményezhet­ne. Talaj vizsgálati eredmények nélkül ugyanis gyakran olyan Líbiákat műtrágyáznak na­gyobb adaggal, ahol ez nem indokolt, más területeik vi­szont nem kapnak megfelelő tápanyagot, pedig azok táp­anyagban szegények. , A szervesanyag-utánpótlás- ban is jelentősen előre lép­tek megyénk állami gazdasá­gai. Az ősszel 3700 hektárnyi határrészük kapott, szerves trágyát, ami az utóbbi tiz esztendő islallólrágyázási re­kordja. A gazdaságok egyik fontos célkitűzése, hogy az évenként termelődött szer­ves trágyát a földekre juttas­sák és alászántsák, mert a több évig ..halmozott-’ trágya sokat veszít értékéből. A trá- gyaterités robbantásos mód­szere is segíti, hogy ez a cél­kitűzés maradéktalanul meg­valósulhasson. A GYŰRÖTT noteszba íráshoz ke­vésbé szokott, nehéz kéz rótta a soro­kat. Az egyik lapon ez olvasható: „Bri­gádom erőssége a munka. Eddig még nagy kudarc nem ért bennünket. Addig kitartunk elképzelésünk mellett, amed­dig az eredményes. Brigádom tagjai messze túlteljesítették legszebb álmo­mat is.” — Mikori a bejegyzés? — Várjon csak... — töpreng Káro­lyi István brigádvezetö. — Megvan [Ja­nuár 14-én írtam be. — Az utolsó mondat tehát az elmúlt évi munkájukra vonatkozik? — Hát igen ... Nem is emlékszem rá, mikor volt utoljára ilyen tizenkét hó­napunk. Ilyen mozgalmas, s ennyire si­keres. Hallgat kissé, aztán hozzáfűzi: — Sokan akadtak „tamáskodók”, akik persze nem bíztak bennünk. Egye­sek falán még elennünk is drukkoltak. Kiálltuk a próbát!... Az akna kettes telepéről sokáig az a hír járta, hogy nem gépesíthető itt a termelés, pontosabban: a jövesztés. Szí­vós, kemény, köves ez a sz' i, belelö- rik a csákány. Ugyanakkor mégis fon­tos a bányászása, mert a művelés alatt aló egyes t. 'ep szene hamarosan elfogy; Ha pedig nem lesz mit fejteni, bezár­hatják a bányát. Ráeondolni is rossz ... — Négy évvel ezelőtt láttunk hozzá a gyaluval való jövesztés kísérleteihez — emlékezik a 38 éves, nagydarab brigád­vezető. — Az eredmények biztatóak voltak. A tapasztalatok birtokában dön­töttek vezetőink a teljes gépesítés mel­lett. A 96 méteres front homlokon márci­usban kezdte meg az üzemelést a szov­jet MK—97 jelű biztosító berendezés és a lengyel gyártmányú maróhenger. Az induláskor természetesen voltak zökke­nők. ám a dolgozók naook alatt meg­kedvelték a munkájukat jelentősen megkönnyítő géneket. Ez döntően be­folyásolta a további eredménveket. — A jót mindig könnyebben meg­szokja az ember. Kézi munkahelyen sokszor egész műszakon ki nem került kezünkből a csákány, a lapát. Itt más a bányász feladata. Különösen a fiatalok Próbatétel Neve: Madách Imre frontfejtö szocialista brigád Vezetője: Károlyi István Alakult: 1065-ben, ifjúsági brigádként Létszáma: induláskor 12 fő, jelenleg 72 fő Munkahelye: Mákvölgyi Bányaüzem, edelcnyi akna Legmagasabb elismerés: brigaderem, ezüst fokozat találták fel magukat az új helyzetben, s maradtak mindmáig lelkes hívei a gé­pesítésnek. A brigádvezető megemlíti Gólya Ti­bor, Kiss Béla, Dósa Pál és Bortnyik Albert nevét. Persze mondhatna máso­kat is. hiszen a csapat valamennyi tag­ja kiváló szakember, néhány kivételtől eltérően vájár, politikai és társadalmi tisztségek viselője. — Fokozatosan belelendült a brigád — folytatja a gondolatsort Károlyi —. s 80 mázsás műszakleljesítményt értünk el. Aztán, mint derült égből a villám­csapás, úgy halott ránk a váratlanul tá­madt nehézség: a víz, a sár. a berende­zések elsüllyedése. Voltak, akik azt be­szélték: most aztán „befürdik” a híres Károlyi-brigád. Pedig meg sem fordult egyikünk felében sem. hogy feladjuk a küzdelmet: dolgoztunk megállás nélkül. Végül egyenesbe kerültünk, megmen­tettük a bányánkat, s ekkor (igen ek­kor!) kovácsolódott igazán közösséggé a 72 ember. Szakonként csak 18 fő az engedélye­zett létszám. De kiket küldjenek el ezek után? Inkább úgy dolgoznak, hogy ki­termeljék az előírt közel 600 tonnái na­ponta. — A hónap közeoén hajtottunk vég­re sikeres frontátállást — említi a csa­patgazda. — A mostani munkahely 108 méter széles, átlagosan 1,2 méter vas­tag széntelepet feji. Már ismét felszín­re küldjük fejenként és műszakonként a 80 mázsái. — A fizetés? — Havonta hazavisszük a hat darab ezrest. Félezer forinttal keresünk töb­bet. mint amikor hagyományos jövesz- tésű fronton dolgoztunk. — Hogyan értékelték a brigád tava­lyi tevékenységét? — Megint ezüst fokozatra terjesztettek fel bennünket. 118 százalékra teljesítet­tük éves tervünket, szemben a 108 szá­zalékos vállalással. Sajnos, volt egy csonkulásos balesetünk. A brigádvezető lelkesen mondja: — Többen tanulnak nálunk, mert na­gyobb szaktudás esetén még a gépek is másként engedelmeskednek. Ketten a bányaipari technikum esti tagozatára járnak, ugyancsak ketten az általános iskola hiányzó osztályait pótolják. Ta­nulunk a marxista—leninista közép­iskolában, részt veszünk párt- és KISZ- oklatáson. Hetvenkötetes könyvtárral kilencen rendelkezünk, s tavaly a bri­gádtagok 2430 forintért vásároltak szép- irodalmi és szákkönyvet. Az új ismeretek haszna a mindenna­pos munkában is kamatozik. Készítet­tek egy olyan újítást, amivel megvédik a rongálódástól a méterenként 2000 fo­rintot érő maróhengerkábelt. Változtat - fali a vízpermetezés módszerén is, s ez­által hatékonyabb a porlekötés. Elérték, hogy kevesebb gumitömlő hibásodik meg, kevesebb maróhengerkés vész el a szénben. — Milyen vállalást tettek ez évre? — Célunk az aranykoszorú. Ennek megfelelő a vállalásunk. Hogy mást ne mondjak: 20 százalékkal akarjuk nö­velni a termelésre fordítandó munka­időt. .«Tervezésekkel. A NOTESZBA Károlyi István ezeket is beírta: „A továbbiakban azt várom brigádom tagjaitól, hogy ne elégedje­nek meg az eddigi sikerekkel! Próbál­janak még tovább lépni, még nagyobb „magasságokat” meghódítani!” Akkor pedig újabb és újabb próbaté­telek következnek. Kolaj László Tervezés és végrehajtás A dolgozók alkotó aktivitása fontos feltétele a népgazda­sági tervek sikeres végrehajtásának, annak a soha ki nem kerülhető feladatnak, amit a Központi Bizottság 1976. december 1-i határozata egyértelműen kifeje­zésre juttatott. Eszerint a jelenlegi tervidőszakban, de külö­nösen ebben az esztendőben szigorú követelmény, hogy mint az a határozatban olvasható: ..A nemzeti jövedelem növeke­dését a társadalmi termelés hatékonyságának a javulása ered­ményezze ... Gyorsuljon a gazdaságos termékszerkezet ki­alakítása. a műszaki fejlődés . .. Bővüljön a minden piacon jól értékesíthető, versenyképes termékek előállítása.” Mindez olyan igény és kötelezettség, aminek csak jól megalapozott, részleteiben is körültekintően kimunkált tervek alapján lehet eleget tenni. De legyen bár akármilyen jó a terv. ha azok. akik valóra váltják — egy vállalat, egy üzem vagy intéz­mény dolgozói — fia szó tennivalót, egyetlen tételt sem is­mernek belőle. A távlatokat is beleértve mindebbe, hiszen csak ilyen alapon célravezető és gyümölcsöző a munka. A munka, amelyhez tudni kell mindenütt: kinek, mi a teendője. Az igazgatónak éppúgy megvan a kötelessége, a helye, szerepe, mint a segédmunkásnak a sikerhez, az ered­ményességhez vezető úton. Az eredményesség — természetesen — sok mindentől függ. A végrehajtás kivitelezése hosszabb vagy rövidebb ideig tartó előkészítést és felkészülést követel, ami a helyi terve­zésben. az üzem- és munkaszervezésben, az emberekkel, a dolgozókkal való eszmecserékben, a javaslatok, a tapasztala­tok összegezésében és hasznosításában, s még egy sor ilyen jellegű követelmény érvényesítésében jut kifejezésre. Ha a Diósgyőri Gépgyárban még csak most kezdenének törekedni és intézkedéseket tenni a termékszerkezet korszerűsítésére (mert, hogy már a IV. ötéves terv során kiderült, hogy ez az egyik legszoritóbb gondjuk), akkor most megnézhetnék ma­gukat. Csak kullogva, lépegetve juthatnának előre mind a hazai, mind a nemzetközi piacon. De mert már évekkel ez­előtt. hosszú távra tervezve cselekedtek, állják — s nem is akárhogyan — a versenyt. Akkor, annak idején elkészítettek egyfajta számvetést és meghozták a szükséges döntésekét. Az ehhez igazodó programban aztán meghatározták: hol, mi­lyen gyártmányoknál van lehetőség a fejlesztésre, mely te­rületek azok. ahol a termékek gyártását illetően csak a szin­ten való tartás az indokolt, s milyen termékek előállítását kell abbahagyni... Nincs mit tagadni azok, hogy az átállás nem ment maröl holnapra. De évek múltán sem sikerült volna, ha ezeket a terveket — a vállalat különféle fórumain — elfelejtették volna megvitatni a gyár kollektívájával. De mert ilyesmit még csak feltételezni is — enyhén szólva — udvariatlanság erről a gyárról, határozottan le kell írni: a váltás jól sikerült. Sikerült, mert a terveket, az elképzeléseket mindenki ismerte és ismeri, azokkal nemcsak egyetértett, hanem a kivitelezés­ben is tettekkel járult és járul hozzá. A tervek teljesítéséhez szót érteni az emberekkel sehol sem lehet csak szólam, csak elv, mert mindez — ha ennél nem több — a gyakorlatban sehol sem mérhető elfogadható ' eredmény. Illetve csupán egyfajta módon érzékelhető mind­ez: a kapkodásban, a hó végi hajrákban, es a bizonyítványok magyarázgatásában... Tény, hogy az ilyenfajta magatartást ma már mindenütt igyekeznek száműzni, félretenni, mert jól tudják, hogy „had­sereg nélküli tábornok” az olyen vezető, vagy gyári „vezér­kar”, ahol kihagyják, vagy csak részben veszik számításba az egész kollektíva közreműködését, javaslatait, tapaszta­latait. Mindezzel kapcsolatban megszívlelendő a Központi Bizottság december 1-én tartott üléséről kiadott közlemény­ben olvasható útmutatás, amely szerint: ,.A pártszervezetek, a szakszervezetek, a KISZ-szervezetek és a gazdasági vezetők minden termelő, gazdálkodó egységben megfelelően tájékoz­tassák a dolgozókat a népgazdasági tervben foglalt gazdaság- politikai célokról és a helyi feladatokról. Igényeljék javasla­taikat, bátorítsák a tervek megvalósítását segítő, kezdemé­nyezéseket ,.., Karolják fel a dolgozók termelési mozgal­mait, támogassák az újítókat, tegyenek intézkedéseket a szo­cialista brigádmozgalom, a szocialista munkaverseny további kibontakoztatására.” Ahol mindezekre odafigyelnek, és ezt tették eddig is. a negyedévenkénti vagy az év végén készülő számvetések örömteliek, ösztönzőek. Mint ahogy az volt a Borsodi Vegyi­kombinátban, ahol tavaly 5.3 százalékos termelésnövekedést . értek el, ami 150 millió forint értékű terméktöbbletet jelen­tett. E nagy vegyipari üzemben ugyanis hagyomány, hogy mielőtt nekikezdenek valaminek, előbb tanácskoznak az üzem dolgozóival arról: mit tartalmaz a vállalati terv? Erről soha, ez évben sem feledkeztek meg. Tehát nemcsak a nép- gazdasági tervet vitatták meg részletesen, hanem azt is, hogy abból mi jut rájuk, mit kell tenniük. S a brigádok az 1977, évi szerződések elkészítésekor már erre építették vállalásai­kat, felajánlásaikat. Igényesen, célratörően, nagyfokú fele­lősségtudattal. Enélkül — jól tudják — csak terv maradna a terv, és az, hogy tovább növeljék a termelés színvonalát, hogy bővítsék a termékválasztékot, hogy az exportban (ezen belül a tőkés exportban) még szebb eredményekről adjanak számot, hogy az V. ötéves terv végére a jelenlegi 3.5 milliárd forintról 7,5 milliárdra növekedjék a vállalatnál a termelési érték. Másutt is hasonló módon igyekeznek teljesíteni, valóra val­lani a népgazdasági és helyi terveket. A Habselyem- és Kői töttárugyár ebben az évben 8 százalékkal magasabb tervT kötelezettségek valóra váltására készült fel annak ellenére, hogy hihetetlenül sok gondot és akadályt kell még ehhez leküzdeniük. De mint Talabér Gézát lé, az üzem igazgatója mondta egy magas szintű tanácskozáson: ..Együtt, egy aka­rattal a dolgozókkal teljesítjük, amit magunk elé célul kitűz­tünk". Ilyen hangnemben nyilatkozott az Észak-magyar­országi Regionális Vímű igazgatója. Aranyossi Gábor is, ami­kor kifejtette, hogyan akarják elérni, hogy önerőből való korszerűsítéssel az ivóviztermelést 12 ezer köbméterrel növel­jék naponta. Az igazgató egymaga hiába hozna egy ilyei) , értelmű döntést, papíron maradó elhatározás lenne abból, ha nem tudná, hogy a törekvések végrehajtásában a vezetőség mindenkor számíthat a vállalat dolgozóinak aktív közremű­ködésére. Ehhez persze az kellett, hogy a tervről azok is tudjanak, akik a gyakorlati kivitelezés legfőbb gazdái: a dolgozók. A tervezés és végrehajtás alapkövetelménye tehát a dol­gozók széles körű informálása, aktivitásuk igénylése, a kezdeményezésekre való ösztönzés és egy sor olyan feladat, amelyek nélkül- beszűkülnének, esetleg telje­sen kiapadnának a sikerek, az eredmények forrásai. Tóth Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents