Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

1977. január 23., vasárnap eSZAK-MAGYAKORiZAG 7 ........ - n ...........................r'., —— — I».«.,.,.. G yümölcsöző szomszédolás így például a Vörös Csil­Ügy kezdődött az egész, mintha egy író találta volna ki, ürügyül, hatásos indítá­saként egy elbeszélésének. Történt 1970 nyarán, az aratás kellős közepén, hogy a sajópüspöki Sajóvölgye Termelőszövetkezet négy arató'cséplőgépje közül ket­tő bénán állt, mert néhány aprónak tűnő alkatrész hi­ányzott. Két kombájn mun­kájának, teljesítményének a kiesése pedig nagy szó olt, ahol csak négy van ebből a tonlos gépből és különösen nagy szó, ha kenyérről van szó. Az egyik nap külföldi rendszámú gépkocsi érkezeit a közös gazdaság központ­jába. A szomszédos Cseh­szlovákiából, Lenártovce- ból, vagyis Lénár-tfalváról, az ottani Vörös Csillag Termelőszövetkezetből ér­keztek vendégek. De nem ám üres kézzel. Pontosan olyan és annyi alkatrészt hoztak a lcét lerobbant kom­bájnhoz, amennyire és ami­lyenre szükség volt, hogy is­mét megindulhassanak, dol­gozhassanak, vágják-csépel" jék a búzát, a gabonát, a Sajóvölgye közös gazdaság tagságának, és az ország­nak a jövő évi kenyerét. Máig is rejtély, máig sem derült ki, honnan tudták ,meg a határon túli szom­szédok, hogy két kombájn alkatrészhiány miatt áll, mennyi és milyen alkatrész akadályozza a munkát. Ak­kor sem tudták meg, azóta sem. — Mert nem ez volt ä fontos — mondja most, fél­tucat esztendő után Ri- bárszki Pál, a Sajóvölgye Termelőszövetkezet elnöke. — És ma sem az. Hanem az a lényeg, hogy segítet­tek rajtunk. A szóban forgó és hiányzó alkatrészek pénz­ben kifejezett értéke cse­kély volt. de számunkra mégis nagy értéket kénvi­seltek, hiszen a nagy telje­sítményű gépek munkáját nehezen tudtuk nélkülözni. Az országhatárból mint­egy öt kilométer hosszúsá­gú szakasz egyben a két kö­zös gazdaság határát is ké­pezi. Tehát itt valóban szomszédságról van szó. így hát nem véletlen, hogy a kezdeti és esetleges kapcso­lat az elmúlt évek során gyümölcsöző szomszédolássá fejlődött — ahogy 'bzt a községben ma már emlege­tik. — Együttműködési meg­állapodást írtunk alá Ma­darász Sándor barátommal, a Vörös Csillag közös gaz­daság elnökével — folytat­ja a Sajóvölgye Tsz elnöke. — Ebben rögzítettünk min­dent, amivel egymásnak segítségére lehetünk, a munkától kezdve az üdül­tetésig. A szomszédolás, vagyis a két gazdaság kap­csolatának alapja a munká­ban való együttműködés, kölcsönös segítségnyújtás. Így például a Vörös Csil­lag traktorai a múlt esz­tendőben is szántottak ide­át, ha nem is a mi gazda­ságunkban, hanem más ter­melőszövetkezetekben, ahol erre szükség volt. Rend­szeresen kisegítjük egymást gépekkel, kombájnokkal, ami igen fontos, hiszen egy egy mezőgazdasági munka­csúcs idején csak így tud­juk feladatainkat maradék­talanul, időben és jól meg­oldani. Szinte fel sem le­het mérni, hogy milyen gazdasági haszna van az egymásnak nyújtott techni­kai segítségen kívül a ter­melési technológiákban, ter­melési eljárásokban, mód­szerekben, egymásnak nyúj­tott szakmai segítségnek. A Vörös Csillag legutóbb a szalmabetakaritás, a szal­malehúzás általunk kidol­gozott és gyakorlattá vált gépesített eljárását teljes egészében átvette. A szak­mai segítségnyújtás azon­ban nem korlátozódik csak a két közös gazdaságra. Egymás érdeklődési köré­nek megfelelően tapaszta­latcsere-látogatásokat szer. vezünk mindkét oldalról. lag szakemberei több olyan magyar termelőszövetkezet­ben, állami gazdaságban, kí­sérleti gazdaságban, tangaz­daságban megfordultak, ahol különféle termelési, növényvédelmi tanulmá­nyokat folytattak. És ez for­dítva is megvan. Pénzben ki sem lehet fejezni annak az értékét, amit egymástól tanulva azután gyakorlati munkánkban realizálha­tunk. Mint a beszélgetés során megtudtuk, a két termelő- szövetkezet kapcsolata ma már szinte személyes, csa­ládias, családi kapcsolattá fejlődött. Minden jelentő­sebb rendezvényen kölcsö­nösen meghívják és kép­viseltetik egymást, családok ismerkedtek meg, barát­koztak össze. Sajópüspöki- ben, illetve a Sajóvölgye Termelőszövetkezetben most húszán nagy útra ké­szülnek. Az együttműködé­si megállapodás alapján az idén húszán Csehszlovákia legszebb üdülőhelyein, Kar­lovy Varyban, Pöstyénben, és Prágában pihennek.— Vannak köztük olyanok, akik életükben most üdülnek először. A húsz főből ti­zennégy fizikai munkás. Jól emlékszem még azokra az időkre, amikor a paraszt- embereket, a tsz-gazdákat nem lehetett rávenni arra, hogy igénybe vegyék az üdülési lehetőségeket. Vál­tozik a világ, változik a szemlélet... A lénártfalvai Vörös Csillagból pedig ugyanennyien pihennek majd Magyarországon, Deb­recenben, a Nagyerdőben levő impbzáns közös ter­melőszövetkezeti üdülőben. Vannak testvérmegyék, testvérvárosok, testvérválla- latok, testvérlapok, újságok. Ha vannak testvér közös gazdaságok, akkor a lenár- tovcei Vörös Csillag és a isajóoüsoöki Sajóvölgye Ter­melőszövetkezet az. Oravcc János Suszter a kaptafánál Piciny munkaasztal, há­romlábú szék, csirizes tál, közvetlenül az asztal fölé eresztett ernyös lámpa, a széken a mester, hatalmas kék kötényben, szájában tucatnyi faszeg. És valami meghatározhatatlan szag, birsalma, csiriz és börszag keveréke. Éz jut eszembe ma is, ha a cipészműhelyre gondolok. Mert így nézett ki gyerekkoromban, jófor­mán minden „suszteráj”, ahol csak megfordultam. A mai cipészműhely? Alig különbözik. Például Diósgyőrben, a Blaha Lujza utcában. A főnök, Sándor Andrem veszi fel a megren­deléseket. két cipész dolgo­zik a műhelyben. Igencsak közel a nyugdíjhoz. — Nemigen jön ma már suszternak senki. Lassan kihal ez a szakma. Üj cipőt szinte sosem csinálunk. Ja­víttatni is egyre keveseb­ben jönnek. Volt idő. ami­kor 12 suszter dolgozott itt, most ez a kettő, meg néha egy nyugdíjas. És győzik. Igaz. rossz helyen is va­gyunk. Hétkor nyitunk, ad­digra elmennek dolgozni az emberek. Négykor zárunk, még szinte senki nem ér haza. De azért van forgalom most is. Idősebb emberek, GYES-en levő kismamák, gyerekek jönnek. Néha olyan cipőt hoznak, hogy alig érdemes- javítani. De mégis megéri , nekik, még mindig olcsóbb, mint az új. — Itt ez a csizma. Bükk- szentkeresztről hozta egy bácsi. Sarka már nincs, még a kérge is félre van tapos­va. Nyolcvan forintért meg­csináljuk neki. Még egy­két évig elhordhatja. Egyéb­ként lü—:?0 forintos téte­lekben dolgosunk, ebből is kihoz ez a két ember, évi 360—380 ezer forintot. Mégis miben különbözik ez a műhely a 20—30 év előttiektől? Gépesítve van, ahogy lehet. Varrógép, csi­szoló; tűzőgép. De inkább abban, hogy más anyaggal dolgoznak. Egyre kevesebb a bőr, több a gumi, a mű­anyag. Újabb kuncsaftok jönnek és mennek. Kis szü­net után folytatja Sándor András: — Ahogy mondtam, nem­igen jönnek hozzánk ta­nulónak. Csak olyan, aki már sehol sem kell. Meg testi fogyatékosok. De nem is lehet Miskolcon kitanul­ni a szakmát. Azt mondják az iskolában, nincs ember, aki az elméletei tanítsa. Fel kellene járni Buda­pestre. Ezt nemigen vállal­ja senki. Így aztán betaní­tott munkásokat veszünk föl. azokat próbáljuk fel­szabadítani. De hát a ke­reset sem vonz senkit. Egy segéd, az első évben alig keres 1200—1300 forintnál többet. En mint részlegve­zető 2300 forintot keresek, plusz amit csinálok, apróbb munkákat, varrást, ilyes-. mit. Ezért minden forint­ból, 30 fillér az enyém. Az is baj, hogy 68 óta nem változtak az áraink. Ennyi pénzért meg ki jön ma ci­pésznek? Pedig én még érettségiztem is. Felnőtt fejjel tanultam. De ismeri a közmondást, „suszter ma­radj a kaptafánál!”,. Hát én maradtam. De nem is bánom, nem nekem való az iroda, az egyhelyben ülés. Bizonygatja többször is, hogy halálra ítélt szakma az övék. Mert ma már in­kább eldobják az emberek a cipőt, és újat vesznek, nem javíttatják. Néha ku­kásasszonyok, cigányok hoznak be, kis hibával, több száz forintot érő cipőket. A lakótelepi kukákból szedik ki. Csak bámulja az ember, miket dobnak el. Lehet, hogy igaza van Sándor Andrásnak, és lassan kihal ez a szakma is. mint annyi más, az utóbbi évtizedek­ben. Bár én azt hiszem, mindig lesz annyi munká­juk, hogy fölöslegesek so­ha nem lesznek. Most kü­lönben is, hamarosan szép, új helyiségbe költöznek. A diósgyőri városközpont új szolgáltató házában ci­pészműhely is nyílik az idén. Gyerekkorom kékköté- nyes, csirizes, faszeges mes­terének utódja tehát pesszi­mista. Pedig én is tanúsít­hatom, hogv szépen, jól dolgoznak. Üj megrendelő érkezik, a táskából előke­rül a csámpás sarkú, levált talpú csizma. Tíz-tizenkét éves kislányé lehet, s ahogy elnézem, biztosan kifizet­tek érte 500—600 forintot. Most még megjavíttatják. De jövő télen ez a kislány is. új csizmát fog kapni. Szatmári Lajos Néhány nappal ezelőtt az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumban Szilá­gyi Lajos miniszterhelyet­tes értékelte az 1976. évben megrendezett tervpályázat eredményét, majd ezt köve­tően Rózsa Kálmán, Mis­kolc megyei város tanács­elnöke átadta a díjazott tervek szerzőinek az őket megillető díjakat. A miskolci városközpont megoldására, már több terv- pályázat került kiírásra; ezeken túlmenően több ter­vezési feladat keretében foglalkoztak tervezővállala- tok, városépítők és építészek e bonyolult együttes, kor­szerű megoldásával. A városközpont területé­nek a Dayka Gábor, az Északi tehermentesítő, (Fa­zekas, Jókai) utcák, a Búza tér, a Zsolcai kapu. a Kun Béla út, a Budai József, a Felszabadítók útja. a Ma­gyar—Szovjet Barátság te­re, a Papszer, a, Bacsó Bé­la út, és a Dayka Gábor utca déli irányú meghosz- szabbításának vonala te­kinthető. E terület a múlt század végétől kezdve a történelmi Miskolc része, és így a területre, a felszaba­dulás elölt készített rende­zési tervek is vonatkoztak, városszerkezetének javítá­sával, korszerűbbé tételé­vel. E megoldásokat kelet­kezésük idején itt-ott hala­dó törekvések is jellemez­ték. .4 városépítésben a jó terv önmagában kevés; kö­vetnie kell azt a lakosság egyetértésének, és a követ­kezetes végrehajtásnak. Minden ilyen feladat meg­oldása komplex gondolko­dásmódot, cselekvést és szemléletet is igényel. Alap­vető a távlat, és a ma igé­nyeinek olyan összehango­lása, amely biztosítja egy­részt. a városépítés folya­matosságát, másrészt gon­doskodik az elkészült ré­szek kulturált, jól formál­ható, és esztétikus egymás­ra épüléséről, kapcsolatáról, mindazokról a műszaki, technikai körülményekről (forgalom, fűtés, közművek, szemétgyűjtés, parkolás stb.) amch) korunkban, és az elkövetkezendő évtize­dekben a városközpont kor­szerű működéséhez szerve­sen kapcsolódik. Az új városközpont igé­nye közvetlenül a felszaba­dulás utáni napokban kör­vonalazódott meg. A MÓ­KÁN mellett működő mű­szaki csoport már foglalko­zott ilyen kérdésekkel is. Tudományos megalapozásá­ra az 1949. évi Weiner-féle tervben; annak vizsgálatai, majd továbbfejlesztő mun­karészei keretében került sor. A felszabadulást köve­tő első évtized számos el­méleti és tervmunkát ered­ményezett. E tervek fel- használására; városképi és műemléki együttesek rész­leges felújítása,' foghíjbe­építések, és a színházre- konstrukció kínált jó lehe-' tőséget. A miskolci városközpont korszerűsítését szolgálta az 1952—54 között nagyrészt a Belkereskedelmi’ Miniszté­rium, és a városi tanács kö­zötti együttműködés révén az Avas alatti tér, város­építési és építészeti megol­dására kiírt tervpályázat. Ennek keretében szálloda- és áruházépítésekre került volna sor. Több mint húsz év távlatából ma már úgy tűnik, hogy ezek a megoldá­sok azért nem valósulhattak meg, mert a szanálási le­hetőségek nem tették lehe­tővé e beépítéseket. Később az igények lényeges növe­kedése, és a korszerűbb épí­tészeti szemlélet határozott érvényesülése hagyta fel­használatlanul e korábbi terveket. 1955—1962 között több javaslat készült a Széchenyi utca építészeti és közlekedési kérdéseinek megoldására, foghíj beépí­tésére, a színház rekonst­rukciójára, Sötét kapu, és környéke építészeti kialakí­tására. Végül a városköz­pont területén belül három terület (Széchenyi utcától északra, Szinvától délre, és a keleti területek) képeztek önálló tervezési, ill. építési akcióe^ységet. A részmun­kák után elkészült egy ösz- szefoglaló rendezési terv, amely terület felhasználási vonatkozásban, és egyes ki­emelt létesítmények elhe­lyezésénél került felhaszná­lásra. A településhálózat-fej­lesztés elmélete és gyakor­lata csak ebben az időben kezdett kirajzolódni. Ezek a körülmények eredményez­ték, hogy a tervanyag ké­szítését követően 1963—69 közölt két tervpályázat, és ezek eredményeként két rendezé;i terv is készült. Mind a tervpályázatok, mind a rendezési tervek azonban a városközpontnak, egy-egy kiragadott területé­re készültek. A miskolci városközpont korszerű megoldását külö­nösen nagymértékben segí­tette a Magyar Építőművé­szek Szövetségének 19B9. december 1—2-t Miskolcon megtartott kibővített veze­tőségi ülése. Az ülésről köz­readott jegyzőkönyv, majd az összefoglaló és ajánlás számos ma is érvényes megállapítást tett a munka folytatására. A városközpont korszerű­sítése útján további fontos állomás volt az 1972. évi közlekedési tervpályázat. Ennek keretében alapvető feladat a kéregvasút nyom­vonalának kijelölése volt. Ezt a célkitűzést a tervpá­lyázat eredményesen telje­sítette. 1972-ben a közleke­dés egyéb kérdései is napi­renden voltak, azonban az alaptérkép kötöttségei, va­lamint elegendő számítási, kapcsolati és prognózis adat hiányában átfogó közleke­dési megoldásról nem lehe­tett szó. 1972—76 között -a Vörös­marty utca térségében in­tenzív lakásépítkezés révén, a városközpont lakóterüle­tének jelentős része kötött­séggé merevedett. Az e te­rületen megvalósított léte­sítmények okozta ellent­mondások a meglevő adott­ságokhoz és a városszerke­zet szükséges továbbfejlesz­tése; talán nem utolsósor­ban más városok városköz­pont rekonstrukciójának eredményei szükségessé tel­ték a helyzet átfogó felmé­rését, és új tervpályázat ki­írását. A miskolci városközpont egyetlen magyar várossal, illetve annak központjával sem hasonlítható össze tár­gyilagosan. A legszebb és legjobb hazai megoldások Salgótarján, Szekszárd, Kecskemét, Győr, Tatabá­nya méretében, és jellegé­ben sem hasonlítható Mis­kolc városközpontjához. Merőben eltérő feladat az új szocialista városok egyre inkább kibontakozó köz­pontjainak formálása is, mert e városokban Kazinc­barcika, Dunaújváros, Komló, Ajka, Leninváros a központ formálását megelő­zően igen tudatos és terv­szerű, előkészítő munka folyt. Miskolcon — egy, a fel- szabadulás előtti elmaradt szerkezetű városkából — szükséges a kiemelt felsőfo­kú szerepkörnek megfelelő színvonalú központot kiala­kítani. Ez egyike a legne­hezebb hazai urbanisztikai feladatoknak. Indokolt volt tehát az 1976. évi tervpá­lyázat előtt igen alapos, új elemzéseket készíteni, hogy az új tervpályázati kiírás programja minden eddigi­nél megalapozottabb és át­fogóbb legyen. Technikai okokból a terv­pályázat a tényleges város- központ területénél kisebb teialetre készült el: ebből különösen a déli központi részek elhagyása okoz majd nehézségei, a tervkészítés során. A tervezési területen jelenleg 4551 lakás, 38 265 m- kereskedelmi, illetve vendéglátó egység. 5223 in- szolgáltató alapterület he­lyezkedik el. A felsorolta­kon kívül a városközpont kereskedelmi, és szolgálta­tó hálózatát egészíti ki mintegy 210 kisipari egy­ség összesen 10 5''0 m- alap- területtel. A városközpont területén napjainkban tizenegy kö­zépfokú oktatási intézmény van. Ezek az intézmények általában — területi nor­mákhoz viszonyítva — túl­zsúfoltak, felszereltségük, tornateremmel és tornaud­varral való ellátottságuk nem kielégítő. Öröklött hi­bája e középfokú oktatási intézményeknek, hogy túl­zott mértékben a városköz­pont területére telepítettek, ami felesleges közlekedési igényt is támaszt. Néhány kollégium és fürdő egészíti ki a városközpont középfo­kú intézményeit. Távlati igények felmérése alapján a területen további ti 000 m- kereskedelmi, 4500 m- szol­gáltató, 15 400 m- iroda, és 600 m2 gyógyszertári, 29 500 m- művelődési területfej­lesztés szükséges, a közép­fokú ellátás teljessé tétele érdekében. A fejlesztési szükségletek a kiemelt felsőfokú szerep­körből adódóan különösen magasak. Ennek keretében a meglevő huszonhat ilyen jellegű intézmény részleges bővítésén túl 61 000 m2 igazgatási, irányító, kutató­intézeti területre, 600 férő­helyes új szállodára, 4500 m* alapterületű fürdőlétesít­ményekre lesz a majdan 250 ezres lakosszámú Miskolc- nak szüksége. E létesítmények járulékos vonzata, mintegy 8000 gép­kocsi parkolási igényének megoldása, összefüggő zöld­területi rendezer kiépítése, és számos, adatokban nem is rögzíthető megoldás és lehetőség, szükséges a kor­szerű városközpont kialakí­tásánál. Dr. Horváth Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents