Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-23 / 19. szám
e 1977, január 23., vasárnap „ESZAK-MAG. AkORSZAG 3 i' r ii f. H «■ r i' i: í i. t t ií I II H j C Ü ií ■1Ö1 V j r v í 1' ií t' |T :t' il' lí V jt Iv ií ()' i;' j i| >1' K )1> r 2. ií >i n 6 tf Csattog a metszöolló, hamvad a venyige Télben fogan ■ö'rrU*‘<K reíí'!;’'* öw'*1^'9!k 'Wv. /7 a ld¥dS£ Tokaj-HegyaSja szölöskertjesben Itt is. ott is fellángol a meleget acló láng, pattognak a megfásodott hajtások, vizet sziszeg a nedves venyigeszár. A hó elolvad a tűztél, s nagy körben előfeketéllik a föld ... A reggel, igen a reggel az a legnehezebb. Nemcsak azért, mert lélig-meddig még egy a gondolat a pár perccel elhagyott családdal. Az otthon melegét fagyok viszik tova és a köd, mely belél egez- ve tüdőt, hörgőket tölt telje, miközben az ember csak akt érzi, valami láthatatlan súly préseli, nehezedik mellkasára. Alig néhány órával ébredés után már nehéznek érzi a lépést, a gumicsizmát, amelyben négy pár harisnya, két pár kapca őrzi a meleget. Reggelente éget a hideg. Az arcok érzik, apró tűszúrások bizseregtetik az előpirosodó hajszálvékony ereket. A télre minden emberi testrész reagái, A kéz a hidegtől fájni kezd, mintha csak kalapáccsal ütöttek volna rá. A hát beleborzad, le-, s felszalad rajta a fagy páternoszte- re. Ök azt mondják, mindez elviselhető, csak a láb ne fázzon, mert az a legrosz- szabb. Először csak azt érzi az ember, hogy fázik, de később már a fájdalmat is. Ha a láb fázni kezd, hiába topognak, a tűz is keveset segít, tompít ugyan valamit a fájáson, de ha elmennek mellőle, minden kezdődik elölről. A szölőtabla végében ham. vad a venyige. A láng hol alábbhagy, hol magasabbra szökken. Gémberedelt tenyerek mohón lopják hevét, guggoló, álldogáló, toporgó emberek vigyázzák parazsát. Dél van. Kőkeményre fagyott szalonna csurran, ser- cen a barnásfeketére per. zselődött zsír, átmelegszik a reggel becsomagolt kenyér. A harapás félig hideg, de léiig megőriz valamit a fűzből, egy parányi energiát. S talán ezért, az ember arca kisimul. Az örömöket a körülVillás targonca érkezik az üzem bejáratához. A huzal- kötegeket leengedi a földre, s liátrafarol. Két férfi odagörgeti a kötegeltet a kitárt, megrokkant lemezszárnyú ajtó mellé, s a mérlegen ellenőrzik az előirt súlyt A csarnok elején egymástól meghatározott távolságra térdig érő csővázas szerkezetek. motollák forognak. Ezekről csévélőd iek 1. a huzalok, s feszesen haladnak a különböző kádakon ót a csarnok végéig, ahol a gyűjtődobokra már horganyzott bevonattal tekerednek fel, Az ólom fürdő felett remeg a nvilkos levegő. A kád Deremén vasfésű l'oaai vezetik a huzalokat. — Az ólomban a húzás műveletének kenőanyagrétege megbomlik. Ami ott hasznos volt. nálunk szennyező — mondja Jankó Károly, a December 4. Drótművek horganyzó üzemének vezetője. ■— A kenőanyag a vízhűtéstől megtöredef'i’k. majd a párkódban lemaródik — magyarázza a következő műveletek hasznát, s a mosókád után a cinkkloridos fürdőre mutat: — Itt a cél az. hogy egv olyan huzalfelület jöjjön létmények differenciálják. Télben, szabadban, fáradt csuklóval, jo néhány megmetszett szőlősorral a háta mögött az ember a meleg zsírral esüpögtelett kenyérnek is örül. Hogy pontos legyek, ez az öröm nyugalom. Ott a kisimult^ a tüzel, a szenesedö venyigéket bámuló arcokon. Két asszony. Több kilométerre egymástól metsz, egyedül, tarsak nélkül. Társaik legleljebb a csattogó met- szöollók és az arva kordon- karok, no meg persze a hó, a mindent beborító fehérség. Ahogy lépnek előre egyik tőkétől a másikig, lábuk alatt betörik az érintetlen hó jégtükre, s reszelés, érdes hanggal kísérve, mint harmonika, tömürödik ösz- sze a lábnyomnyi fehérség. Besüpped mélyen a gumicsizma, nemritkán a nadrágszár is, s körötte a hófal, mint ragasztóanyag fogja körül a lábakat. Kiemelni nehéz, nem könnyen engedelmeskedik az ész parancsának, szorítja a fogva tartó hó bilincse. S míg lent, a talajközeiben ez történik, feljebb a kéz meg a metsző- olló rendet tesz a vesszők kusza szövevényében. Gumicsizma, nadrág, háromnegyedes köpeny, vagy kabátféle — vastagon aláöltözve —, a- fejükön vastag sál. Csaknem azonos az öltözetük. Mindketten két kiskorú gyermeket nevelnek, s milyen furcsa véletlen, mind. kettőjüknek ez az első metszési idényük. Először dolgoznak a borkombinüt széleiben, s egyáltalában szőlő- munkán. ■ — Nem ördöngős mesterség ez, csak a kar, a csukló, csak az fárad el nagyon. Erő keli ide, és szívósság — mondja Kiss Istvánná, a Köcs- méri táblában, a bodrogszegi határban kurtán, de mit is mondhatna többet, ügy igaz, ahogy fogalmaz, legfeljebb azzal lehet kiegészíteni: szakértelmet kíván ez a munka, még akkor is, ha ő ezt így nem mondja ki. — Eddig az erdőn dolgoztam — ezt Novákné meséli. re, amelyre könnyen felvihető a horgany, illetve a horganykádig ne oxidáljon a huzal. Csobádi János, kemence- mester lassan, óvatosan engedi bele a szűrőlapátot a folyékony horganyba. Hidegebb anyagtól a horgany fröcsköl, nem egyhamar fogadja macába. A kádban, a huzalokat vezető lenyomó henger alatt, összegyűlik az úgynevezett kemény horgany, amely mór a húzal- és ke- meneeold'' ’’ szennyezett — ki kell 'melni. A kemence- mester a kód széléhez vigyázva ütögetve a lapátot visszacsepegteti á tiszta horgany). s a szennyezett meny- műséget egv formába önti Két rövid drótot behajlít, a forma két végén lenyomja őket. Később, a megmerevedett horganyt ezekkel a fogásra hr. tiltott drótokba1 emelik ki. A kád horganymennyiségé) oótotni kel). Csobádi János, a fürdő peremén nlömelegílel l szilárd horganytömbök egyikét szakszerűen a Irmaion be lecsúsztatja a kádba. A kiléoő horganyzolt huzalok függőlegesen vezetődnek fel. Novak Veretlené, a tolesvai részén, az Antalka dűlőben. — Itt jobb dolgozni, nehezebb a munka, de viszont a kereset jobb. Százötven, százhetven forint naponta. Eny- nyit kapunk a metszésért, a teljesítménytől függően. A téli szőlő? Bizony, másmilyen mint október tájban,' a szüret idején. Szegényesebb, árvább, de az mégsem mond. haló róla, hogy az itl munkál találó ember semmilyen szépséget nem talál benne. A szőlődűlők télen is szépék. Kiérve egy-egy ;or végére, vagy melegedve a venyigelángnál van alkalom végigpillantani a hóban szunnyadó domboldalakon, s ez a látvány annak is szép, aki min. dennap látja, aki mindennap fázik azalatt, míg a jövő évi termést alapozza, s kezét, arcát kérgessé cserzi a csak néha-néha elszunnyadó szél. Mert, például ritka, látvány, amint a hóruha szelszagga- totl. darabjai lógnak a fekete kordonkár ókon, víztől nehezülve, elkészülve a lepoty- tyanásra. Most például, a nap is kisütött, meleget ugyan nem sokat ad, de a hó apró ezüstjei napból lopva tükreiket ezerlelé. szórják a csillámokat. Egyszóval nem csúnyák télen sem a szőlőbe, gyek. .Elismerik azok is, akik nap mint nap, elsősorban nem gyönyörködni járnak ki a szőlősorok közé. A bodrogszegi Kiss István- nénak, a tolesvai Novák Fe- rencnének több száz társa járja már hetek óta Tokaj- Hégyalja szőlőskertjeit. Formát nyernek a furmint, a hárslevelű kordonkarok, elégnek az előző évi termést becsülettel meghozó vesszők, napról napra több hektár várja tisztán a rügyfakadást, A szőlőhegyi télben már fogan a tavasz. — Ilyenkor a horgany még képlékeny, rezdülésre is megrepedezhet — mondja Jankó Károly üzemvezető. A magasból meghatározott szög alatt érkeznek a huzalok a gyüjtődobokra. A horganyzás rendszerének zártságát látva felvillan bennem a kérdés, mi történik akkor, ha egy huzal elszakad? S egyál- talán hogyan fűzik ál a huzalokat a különböző káda- 'kon ? Juza Bála, a műszakvállás illán! kemencemester mosolyogva válaszol: — Ügveskedni kell. Nézze, erről a motolláról lassan elfogy a huzal. Egy kötegel kibontok, felhúzok belőle néhány rétegnvi szálat, s a drót végét megcsülkölöm. De gyorsan ám. mert a motolla jár. mint a motolla. Onnan is megkapom a szál végét, vigyázva a kezemre, összeakasztom a szálakat es kész. Mehet a huzal tovább. — Persze, ha valamelyik műveiéi közben elszakad a huzal, mondjuk á gyártás! hegesztés mialt. nem olyan egyszerű a dolog —- magyarázza Juza Béla. — ’Ivánkor egv feszített, a rendszerbe bekötött huzalra kell a vécéi rákötni, nagyon gyorsan, úgy. Már reggel hal órakor, jóval a hivatalos munkakezdés előtt az állomáson van Mako Imre állomásfőnök. Most a nyugtalanság is hajtotta. Éjjel a rendező pályaudvaron mínusz. 13 Celsius fokot mértek. Elektromos áram fűti ugyan az automata váltókat, de a nappal olvadt hóié megfagyott,, s kemény páncélként akadályozza a szerkezet működését. A metsző hideg megdermesztette a kocsik tengelyén a kenőanyagot, a ' vágányfékezők kényszerből unatkozhattak, mert főleg az üres vagonoknak, nem volt „kedvük'’ lefelé gördülni a gu rí tóról, s így akadozott a kocsirendezés is. Az állomás közel 1900 dolgozójára nagy terhek hárulnak. A Tiszai a borsodi iparvidék szive, s a munka végzése. ritmusa szétsugárzik az egész vasút vérkeringésére. — Naponta 204 személy-, gyors-, expressz- és 100—170 tehervonat indul, érkezik, halad át a vasúti csomóponton. S ez örök, lankadatlan figyelmet, fegyelmezett munkát kíván az egész kollektívától ... . Sátoraljaújhelyről a Zemplén expresszvonat közel 30 perc késéssel érkezik. Egy késés 5—10 vonat, menetrendszerűségét zavarja meg. Ennek áttételes kihatása, hogy a csomópontról kiinduló szerelvények közül a legtöbbet a bánrévei késik. A fordulógép nem ér vissza időben, s így 30 perccel később, pontosan délben indulhat. Nappal összesen .10 személyszállító vonat, s e nap — szerda — éjszakáján — mínusz 19 fokot mértek —, még hét vonat növelte a késési statisztikát. S itt nem is a statisztika okoz gondot, hanem az, hogy minden vonat sok száz ember idejére, idegére hal ki. hiszen hétköznap 75—80 ezer, ünnepnapon 100 ezer ember érkezik, indul, halad at a Tiszáin. A percek, ’órák alatt gyűlő feszültséget délelőtt 10 órakor pár percnyi öröm váltja fel. Tóth János, az igazgatóság újítási megbízottja kis embercsoportot hivat a főnöki irodába. — A MÁV Miskolci Igazgatóság országosan kiemelkedő eredményt ért el az újítómozgalomban. 13 millió forint eredményt hozott. A Tiszai pályaudvar dolgozóinak szóló köszönettel jöttem: az eredményben jelentős része van az itt dolgozóknak is. A főnökségek közötti versenyhogy ne csúszkáljon, ne akadjon, ne szakítsa el a másikat, és a végén ki is jöjjön. Ha most egyáltalán nem futna huzal, akkor kampóra kötve minden egyes kádon átdugva ólomban, savban, horganyban kínlódva fűznénk át a Aiuzalt, de ez folyamatos üzem, itt ilyesmi nem fordulhat elő. Az egyik gyüj tődob megtelt. Juza Béla és Jakab Mihály együttes erővel emelik le a huzalmennyiségei.. Egy- egy köteg súlya 60—170 kilogramm. Nehéz lenne pontosan meghatározni. hogy ezek a munkások egy műszak alatt mekkora terhet emelnek. A horganykád fölött, az elszívó berendezés sajnos, már jó ideje nem működik (? !) Az ólmos, a savas kádak fölött pedig egyáltalán nincs semmiféle levegőtisztítás. A munkások közül többen is 10—20 éve dolgoznál) a horganyzóüzemben, s azóta szervezetük védekezik a mérgezések ellen. Nehéz elhinni, hogy egy léi liter tej. egy zacskó cukorka közömbösíteni tudja a munka káros hatásait. Ebben a szagban egy idő után talán már elviselhetetlenné válik a tej illata, ize is. S képtelenségnek tűnik, hogy a horganykád fölé hajló, munkás cukorkát szopogasson. Karos! Imre ben ez a kollektíva a harmadik helyezést erte el. Jólesik a köszönet, s az is, hogy az újításért kapott ösz- szegen túl a „köszönömöt” nyolc embernek szóló boríték „vastagítja” meg. Különösen két kollektíva, a Beké, valamint a dr. Csanádi brigád tevékenysége emelkedik ki. Zoller Janosné, a Béke brigád vezetője a boríték sorsáról ezt mondja: — Az eredmény közös, így ez a pénz is a közös kasszába kerül. Színházbérleteket veszünk, nyugdíjasokat támogatunk az így berakott összegekből. A brigádvezető szerénységből hallgat róla, hogy az állomáson az ő kezdeményezésükre bontakozott: ki az Egy brigád, egy újítás mozgalom. Ök tavaly 41 újítást ötlöttek ki, s adtak be. A vasutasok szakszervezete központjából érkezik két ember. Személyi ügyeket vitatnak meg. Csak ezután indulhatunk útnak . . . A rendező pályaudvar elején a sínek közölt egy vasutas asszony hajlong, fagyálló olajjal keni be a váltok csúszólapjait. Á Xll. őrhely e pillanatban üres.. Barabás János, aki már 35 évet „morzsolt le” a vasút szolgalatéban éppen vonatot „meneszt”. — Kicsit vontatottan halad a munka — mondja. — A vasút ellensége, a tél a fagy akadályoz. Nehéz a váltóállítás. A mikrofonhoz hajol, s valakivel közli: — A ... számú vonat kiállt Diósgyőr felé. Ellenvonat nincs. ... a 77-es részére a jelző áll . . . Továbblépkedünk a csikorgó hóban, a jeges gya- loguton. — No, Misi. hogy álltok? — kérdezi az állomásfőnök a következő őrhelyen Kurmai Mihály külsős forguhni szolgálattevőtől. — Rosszul! — Ügy hallottam, hogy volt síntörés is. ' — A sínnel nem voll baj. Egy heveder tört el. Fenn a gurítónál. benézünk az „agytröszthöz”. A helyiség, a légkör katonai irányitóközpont benyomását kelti. Az oldalt levő asztaloknál a segéd irányítók munkálkodnak. Elöl. a széles ablaknál, a telefonokkal, mikrofonokkal, hangszórókkal felszerelt irányítóasztalnál Dékány Tibor állomásirányító : — A szokatlan időjárás, a hó. a fagy nehezíti a munkánkat Az éjjel 909 kocsi gurult. Mi. a nappali szolgálatban szeretnénk az Il00-a1 elérni. Egv-két fogással előbb is lehetnénk, de a csapágyban megfagy az ólai nehezen gurul az üres. — Egyébként most van itt generációs váltás. Sok vas, utas nyugdíjba ment, s megy jönnek n fiatalok. A régieknek csak ki kell adni r. munkát, fél óra. óra múlva jelentik, hogv kész. Most rá kell néhol kérdezni. S ha hi~ ■ ba van valahol, először önmagam okolom érte. hogy miért is nem kérdeztem rá. Telefon cseng, a hangszóró kérdést tolmácsol, s az ál- lomásirányító már válaszol is. Láthatóan mestere a munkának. A vagonok most főleg kohászati alapanyaggal, termékkel vannak terhelve, s ami ilyenkor szokatlan: Nvékládházáról is jön, jön a kavics... A legyező alakban szerteágazó sínek között középmagas, viharkabátos ember. Kertész Ferenc sarus elö- munkás az utolsó hónapjait pergeti a vasútnál nyugdíj előtt. — Nehéz munka a miénk. Zuhoghat az eső. eshet a hó, lehet izzó napsütés, mi nem állhatunk félre. Van, amikor egész nap esik az eső. Ilyenkor háromszor is átöltözünk. Nagy veszély nincs. Csak akkor volt baj, amikor 32 órán át esett a hó. A brigád?... . Lehetne V egy kicsit jobb is. Több az új ember, akiknek még kevés a gyakorlatuk. Erős Gyurira — neki se sok van már hátra nyugdíjig —. a fiatal Nagy Istvánra lehet számítani. De lassan a többi is belejön. A hangszóró munkára szólít. A sarusok kitódulnak a melegedőből. A lejtőn gurulnak a vagonok, s lassan ösz- szeállnak a szerelvények. Az idő délután három óra felé járhat. A nyékládházi Kormos József jegy vizsgáló most lép szolgálatba. Rendszerint a miskolc—mezőcsáti vonalon teljesít szolgálatot. — Ilyenkor jó. Enyhültebb az idő. melegebb a kocsi. Hajnalban rossz. Idő kell, amíg a Diesel-mozdony bemelegíti a szerelvényt. Igen. most jobban kell vigyázni. Néhány állomáson; Hejőke- resztúron. Igriciben a peronon még mindig ott áll a hó. Az utasok a kitaposott részén lepik el a vonatot. Ahogy lehet, segítek a gyerekkel utazóknak, leadom, felveszem a nagy bőröndöt. Szeretem ezt a munkát, Nem is tudnék mást elképzelni. Hogy most hideg van? Igaz. De hát más most a vasutas élet, mint amikor kezdtem. Emlékszem, egyszer mínusz 31 fokot mértek, tehervonatiul utaztam. Az rettenetes volt. Ma már nem kell a féken utazni, és hát jobb a jegy vizsga lóknak is . . . — Mit látott, tapasztalt az állomásfőnök? Mi a véleménye ? — Találtam néhány műhibát. Arról majd az Illetékesekkel szót váltunk. S ami jó: pezsgőbb eletet láttam, jobb munkát, körülményeket tapasztaltam. mint, amit az éjszakai nagy hideg után elképzeltem. s amire számítottam. Mi a véleményem az. emberekről? A személyzet nagy körültekintéssel, felelősségérzettel dolgozik. Kemény munkát végez, de iól megállja a helyét. S ha valamikor. akkor most erre nagy szükség van. Csorba Barnabás Hajdú Imre éreg” a kád fölött
