Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-04 / 2. szám
1977. január fl., kedd ESZAK-MAGYAROR5ZÁG 3 A Xí. kongresszus szellemében i páríépitési nÉa i éhány tapasztalata i „Növelni kell a pártba belépők ajánlóinak személyes felelőssegét. Ne csak munkáját, hanem politikai nézeteit, személyes tulajdonságait is imerjék meg annak, akit párttagnak ajánlanak.” (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából.)---------------------—..........................—............. —.............. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa fontos feladatul tűzte a pártszervek és a pártalapszervezetek elé a pártépítő munka továbbfejlesztését. A Mezőkövesdi járási Pártbizottság a határozat végrehajtása érdekében — több fontos elvi és gyakorlati feladatok között' — intézkedési tervbe foglalta azokat a tennivalókat, amelyeknek megvalósítása biztosítékul szolgál az új párttagok színvonalasabb kiválasztásához. a pártba való beilleszkedésük hatékonyabb segítéséhez. A pártbizottság a közelmúltban megbízta a pártépítési munkabizottságot, végezzen széles körű vizsgálatot a kövesdi járásban. Ezt követően 16 alapszervezetben gyűjtöttek tapasztalatokat arról, hogy az utóbbi két édben, vagyis a párt- kongresszus után milyen vonások jellemezték, illetve jellemzik a pártszervezetek pártépítő munkáját. A vizsgálat mindenekelőtt kiterjedt arra; a pártszervezetek hogyan oldották meg az új párttagok kiválasztásával, nevelésével kapcsolatos, és a beilleszkedésüket segítő feladataikat. A járási párt-végrehajtóbizottság elé került tájékoztatóból képet kaphattunk arról, hogy az utóbbi két esztendőben az alapszervezetek kilencven százaléka foglalkozott tagfelvétellel. Egyértelmű volt az a megállapítás is, hogy a kongresszust követően tervszerűbbé vált a tagfelvételi munka az egész járásban. A pártszervezetek céltudatosan munkálkodtak azért, hogy a párt soraiba az arra legalkalmasabb dolgozók'kerüljenek, s a párttagság megőrizze, sőt tovább erősítse munkásjellegét. A pártba felvett csaknem 100 új párttag kivétel nélkül nevelési lista álapján került az alapszervezetekbe. Mindezt természetesen a politikai munka eszközeinek tudatos alkalmazásával érték el. A pártépítési munkabizottság tagjai a vizsgálatkor 36 új párttaggal folytattak beszélgetést, hogy meggyőződjenek, milyen elvek alapján történt a pártba való felvétel előkészítése, a .felöltek kiválasztása; hogyan illeszkedtek be a párttagok sorába, nem utolsósorban • pedig, hogy milyen pártmunkát végeznek alapszervezetükben. A megkérdezettek döntő többsége úgy látta, hogy elsősorban munkája, kifogástalan emberi magatartása, s az emberekhez fűződő viszonya alapján vált érdemessé a párttagságra. Ez az „ajánlólevél” egyben kifejezője a páitba felvett dolgozó politikai felfogásának, meggyőződésének is. Többen nagyon önkritikusan szóltak arról, hogy szükségét érzik az elméleti és politikai felkészültség növelésének, amit a közeljövő egyik fontos feladatának tekintenek. Nagyon érdekes volt hallani azt a véleményt, íiogy a pártba’ való belépéstől nem vártak valamiféle előjogokat, azt -viszont remélték, hogy. munkájukra, javaslataikra ezután jobban odafigyelnek azok, akiket ez illet. Sokan elmondták, hogy ebben nem is csalódták; nap mint nap érzik, hogy véleményüknek, szavuknak súlya van a pártban és a Párton kívül egyaránt. Általános tapasztalatként említhetjük, hogy a pártszervezetek céltudatosan végzik a párttaggá neveléssel kapcsolatos feladataikat. Kellő információval rendelkeznek abból a szempontból is, hogy az utánpótlás biztosításában kik azok, akikre számíthatnak. A párttaggá nevelés tartalmi színvonala tehát tovább javult. Ez döntően annak tulajdonítható, hogy elsősorban a párt- vezetőség tagjai, de a párt- szervezet kommunistái közül is egyre többen tekintik alapvető feladatuknak a pártba belépni szándékozókkal való rendszeres foglalkozást. Mindinkább gyakorlattá válik az a módszer is, hogy a pártalapszervezetek évenként több alkalommal vezetőségi ülésen, legalább egyszer pedig taggyűlésen tekintik át a pártépítő munka helyzetét. Mind több helyen tapasztalható, hogy a párt- szervezet vezetőségi ülésein rendszeresen számba veszik a nevelési listán szereplő dolgozók munkáját, magatartását, s ha kifogás merül fel 'a jelölttel szemben, javaslattal élnek a pártba történő felvétel elhalasztásáról, így időt adnak az érintett dolgozónak a továobi bizonyításra. indenképpen e helyen kell arról is szót ejteni, hogy az utóbbi két évben növekedett az ajánló felelőssége. A párttagokkal történt elbeszélgetés során kitűnt, hogy a legtöbb esetben — az írásos tagfelvételi javaslaton kívül — az ajánlók a taggyűlésen szóban is elmondták .véleményüket a leendő párttag politikai felkészültségéről, munkájáról, magatartásáról. Pozitív vonása a párttagságra történő felkészítési munkának, hogy mindinkább érvényesül a kisebb közösségek, a környezet nevelőereje. A pártba való felvételüket kérő dolgozókra saját elhatározásukon, meggyőződésükön túl igen nagy hatást gyakorol a pártcsoportok munkája is. Elmondható ez a Mezőnagymihályi Állami Gazdaság, valamint a bogácsi termelőszövetkezet párt- szervezetére. A szocialista brigádok tudatformáló szerepe különösen Borsodivánkán és a mezőkeresztesi áfész- nél érvényesül. A személyes beszélgetést őszinte vélemény-nyilvánításként könyvelte e) a járási párt-végrehajtóbizottság. A párttagok jóleső érzéssel nyugtázták, hogy a járási pártszervek figyelemmel kísérik munkájukat, támaszkodnak a párttagok javaslataira, észrevételeire, és az így szerzett tapasztalatokat hasznosítják a pártmunkában. M ilyen tennivalókra hívta fel a figyelmet a végrehajtó oizottság? Hosszan lehetne sorolni a feladatokat. Mi ezek közül mindenekelőtt az ajánló felelősségének tpváboi növelését említjük meg. El kell érni — fogalmazta meg egyebek között a végrehajtó bizottság —, hogy az ajánlók a taggyűléssel ne tekintsék befejezettnek munkájukat, hanem segítsék az újonnan felvett párttagokat a közösségbe való zökkenőmentes beilleszkedésben is. A jövőben a pártcsoportokra is nagyobb feladat hárul, hiszen sok függ attól, hogyan értékelik a felvételét kérő dolgozó magatartását, politikai felkészültségét: egyáltalán érdemesnek találják-e a párttagságra. Lovas Lajos Mit tenne, Az új esztendő új tervek, célok, remények és vágyak valóra váltását ígéri. De, hogy a konkrét elképzelések, hogyan érlelődnek tettekké, az rajtunk személy szerint is múlik. Vannak azonban tennivalók, gondok, problémák, amelyek megoldása érdekében — legyen bármilyen munkahelyről is szó — magasabb szintű döntésekre, intézkedésekre van szükség. . Vajon ki, mit tenne, milyen utasítíóst, rendelkezést adna ki az év elején, ha rábíznák saját vállalata, üzeme, gyárrészlege, vagy akárcsak saját műszakja vezetését, irányítását?... íme a válaszok: Utánpótlás és kisgépesítés Halász Lajos, a Lenin Kohászati Művek kö- zéphenger- művének szocialista brigádveze- töje azt mondja: — Ha itt a középhengerműben az üzemvezetői posztra állítanának, első intézkedéseim egyike a szakember-utánpótlás megoldására irányulna. Utasítanám a munkaügyet, záros határidőn belül készítsen erről jelentést, tegyen konkrét javaslatokat, hiszen egyik legsúlyosabb gondunk már régóta ez. A tapasztalatok összegezése alapján jól átgondolt és részleteiben is kimunkált tervet készítenék, aminek végrehajtását szigorúan ellenőrizném. Egy másik intézkedéssel a kisgépesítési oldanám' meg, ami sürgető igény, hiszen — sajnos — ebben a. hengerműben az U-acélokat, a bánya- támot és egyéb termékeket is még kézzel pakolják. Természetesen ehhez is gondosan felkészülve kezdenék hozzá. Javítani az anyag- és alkatrész- ellátáson Fazekas Ist- ván, a Borsodi Vegyikombinát műtrágyagyárának lakatos csoport- vezetője — I mint mondta j — nem szíve- ' sen cserélne a gyárvezetővel. — Csak mi lakatosok any- nyit „maceráljuk”, hogy az is éppen elég. Nem tehetünk mást, őt sürgetjük, ha nincsenek meg a karbantartáshoz, felújításhoz szükséges tartalékalkatrészek. Márpedig többnyire ez a helyzet... — Ha én lennék a helyében? Azt hiszem keményeb- ben „verekednék”, hogy mindez meglegyen. Itt van például a villás-targonca dolga. Két éve megrendeltük a vállalat illetékes osztályain, elfogadták a rendelést, de targonca máig sincs ... — Az atmoszférikus gázbontónk 15 éve üzemel, elavult, korszerűtlen. Csoda, hogy még működik. Az egyik legelső intézkedésként azt szorgalmaznám, hogy hitellel vagy más módon teljesen új. ha?... modern berendezést vásároljunk helyette. Pár év alatt meghozná az árát, mert lé- nvegesen több ammóniát tudnánk termelni. Feltétlenül szükséges lenne egy kiadós felújítás a nyomás alatti bontónál is. Csakhogy ismét itt az alkatrész gongunk ... — Tudom, rengeteg dolgom lenne gyárvezetőként. Ezeket tenném legelsőként. Jövőre ugyanis az ideinél 5 ezer tonnával több ammóniát vár tőlünk a vállalat. előfordul, különösen az új dolgozóknál, hogy hiúságból nem kötik le rendesen a hajukat, vagy nem viselik a kismamacipőt. Kötelezném továbbá a zajos üzemrészekben, dolgozókat az úgynevezett svéd vatta használatára. A „lazítások” megszüntetése érdekében pedig jobban érdé-, keltté tenném a termelésben a leszedőket is — közelítve bérüket a fonónőkéhez. Ügyelnék arra is, hogy az éjszakások valóban pihenéssel töltsék a félórás munkaközi szünetet. Sokan ugyanis, hogy lepináliák a többieket, jóval a fél óra letelte előtt bein- ( ifjak a gépeket... A „lazítások” megszüntetése érdekében Urbán Vilma, 26 éves orsózónő 1967 óta a Pamutfonóipari Vál- 1 lalat Miskolci Gyárának dolgozója; — Ha valóban rám bíznák az üzem vezetését, akkor azért egy kicsit többet gondolkodnék a tennivalókon. De azt hiszem, az első intézkedésem mindenképp az volna, hogy megszervezném a folyamatos anyagellátást. A készlet ismeretében mindig időben, de inkább még korában adnám le a rendeléseket. Fokozottabban figyelnék továbbá a gépek tisztán-, illetve karbantartására. A művezetőknek rendszeresen ellenőrizniük kellene, hogy a lakatosok 'valóban kijavították-e a jelzett hibákat. Szigorúbban venném a munkaruha használatát is. Gyakran Újítási pályázatra lenne szükség Nemesik György, a December 4, Drót művek Auróra szocialista brigádjának vezető- sl helyettese: — Ha fejlesztési főmérnök lennék? Elsőként a belső tartalékok fokozottabb feltárására tennék intézkedéseket. Például vannak olyan, régi sorozathúzó-gépeink, amelyeket már le kellene cserélni. A gyakorlati tapasztalatok alapján a gyár saját erőből is le tudna gyártani bizonyos húzógépeket. Ezáltal kiszélesítenénk a huzalok mérettartományát, s így kevesebb importhuzalra lenne szükség. A húzógépek gyártására újítási pályázatot hirdetnék, s egy külön bizottságot bíznék meg a belső tartalékok feltárásával. Ésszerűbben, hatékonyabban — felelősséggel (I.) Merre tovább, mezőgazdaság? szocialista társadalom további menete szempontjából elsőrendű kérdés, hogyan alakul a mezőgazdaság jövője.’’ TALÁN AZ ÉLET egyetlen területe sem őrizte meg olyan sokáig a hagyományokat, a kialakult ősi termeléstechnológiákat, • formákat, mint éppen a mezőgazdaság. A néhány ezer évvel ezelőtt feltalált, és akkor — sőt módosított formákban azóta is — rendkívüli jelentőséggel bíró eke alkalmazását követően évezredek, évszázadok teltek el, de a paraszti munkát csak a verejték az időjárástól való rettegés és az alacsony hozamok jellemezték. A szükséges élelmiszereket — amelyeket minden kor stratégiai tényezőnek ’ mondhatott —, csak hatalmas föl dterüle teken, rendkívül rossz „hatásfokkal” termelte meg a föld mezőgazdaságból élő lakossága. . S amíg azelőtt évszázadokra megállt az idő a mezőgazdasági termelés felett, korunk rohamléptekben „termeli” a változásokat, a jobbat, a korszerűbbet, a tudomány akárcsak .)z iparban, itt is közvetlenül vált termelőerővé. Fejlődő világunk, egyre javuló életszínvonalunk , azt kívánja a mezőgazdaságtól, hogy az igényeket minél magasabb szinten, gazdagabb áruválasztékban elégítse ki. Különösen vonatkozik ez országunkra, ahol minden állampolgár — mint érzékeny műszer — rezdül a mező- gazdasági termelésben bekövetkezett változásokra. Mi j'eüemzi korunk magyar mezőgazdaságát? A számadatok azt mutatják — dr. Romany Pál miniszter ismertette a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresz- szusán —, hogy az úgynevezett bruttó termelés ma kétszerese a felszabadulás előttinek, és 50 százalékkal haladja meg az 1961 évit. A termelés mintegy 30 százalékát exportáljuk. Egy mező- gazdasági dolgozó 15 ember egész évi élelmiszerszükségletét termeli meg. A számokon túl elmondhatjuk; mezőgazdaságunk fejlődése jó úton halad. A szocialista nagyüzemi termelés szervezeti formái már a 60-as évek elején Kialakultak. Azóta ez a forma állandóan gazdagodik, tartalommal. Parasztságunk élete szűkebb hazánkban, Borsod- Abaúj-Zempléh megyében is megváltozott. «» Változott a munka jellegében, változott felfogásban, szemléletben, változott az életkörülményekben. „A mezőgazdasági dolgozó már régen nem a kisáruter- meléssel együttjáró individualista, egyéni, a falu határán alig túllátó, látástól vakulásig robotoló, földhözragadt paraszt.’’ — mondotta Kádár János a mezőgazdasági dolgozók kongresszu- sán. Hogy mi okozta ezt a változást? Elsősorban a szocialista nagyüzemi termelésre való áttérés, amely nemcsak a termelési eredményekre hatott pozitívan, de az emberek gondolkodására is. ELSŐSORBAN az utóbbi két évtized változásai, fejlődése forradalmasította a mezőgazdasági termelés technológiáját. Köztudott, társadalmi és közgazdasági tényezők hatására csökkent (és ez a világ csaknem valamennyi országára jellemző) a közvetlenül földből élő lakosság száma, és csökkent a megművelhető földterület nagysága is. Ez pedig azt jelenti, hogy kevesebb embernek, kisebb földterületen kell megtermelnie mindazt, amit a belföldi és a külföldi piac igényel mezőgazdaságunktól. Az elvesztett földeket az egyre korszerűbb agrotechnika, a talajok potenciális termőképességének fokozása, a tápanyagutánpótlás, a nagyhozamú, betegségeknek ellenálló fajták pótolják; az iparba elvándorolt embereket a gépek sokasága, a mezőgazdasági termelésben maradt dolgozók növekvő szakértelme helyettesíti. Merre tovább, mezőgazdaság? — kérdeztük a címben. Nos, az út. adott. A további eredmények forrása — ugyanúgy, mint az eddigieké — az MSZMP jól bevált agrárpolitikája, a lenini szövetkezeti politika. Ezt a politikát kell továbbra is követni, azoknak a tennivalóknak, célkitűzéseiének a valóra váltásával, amelyeket a szövetkezetek III. kongresszusa irányelveiben meghatározott. Ésszerűbben, hatékonyabban, s mindezt tegyük nagyobb felelősséggel — fogalmaz,hatnánk tömören munkálkodásunk módját. Tennivaló, feladat van. és lesz is bőven. A korszerű gépek, új eljárások, nagy teljesítőképességű állat- és növényfajták gyorsabb elterjesztése, a műszaki, anyagi bázis fokozott fejlesztése permanens feladat. Napjaink kulcskérdése: * hatékonyság. Hogyan használjuk ki eszközeinket, elkerüljük-e a párhuzamos, gaz- daságtalan beruházásokat, hogyan fokozzuk a munka, a vezetés szervezettségét. Beruháznunk nemcsak a mának kell. Éppen ezért e téren a jövőt a társulásokban, közős vállalkozásokban megvalósított nagy beruházások jelentik. Az iparszerű termelés —• tudományosan kidolgozott agrotechnikával, nagyhozamú fajtáival, az egész termesztés-technológiához kialakított gépláncaival — már nemcsak a jövőt, de a mát is példázza. Megyénkben 1977-ben a termelőszövetkezetek mintegy !j0 ezer hektáron (a tsz földterület 25 százaléka) termesztik rendszerben a kukoricát, a búzát, a napraforgót és a többi növénykultúrát. Mezőgazdasági üzemeink jelenlegi méretei megfelelőek. A jövó‘ben már nem újabb összevonások szorgalmazása a cél. Ehelyett arra kell törekedniük gazdaságainknak, hogy alaposan mérjék fel adottságaikat, s erőiket a legésszerűbben hasznosítsák. A termelés szakosítása a gazdaságok közötti kooperáció is válasz arra a. kérdésre: merre tovább, mező- gazdaság? Kádár Jánost idézzük: „A magyar mezőgazdaságnak, a termelőszövetkezeteknek nemcsak hősi múltja, biztató jelene, hanem biztos jövője van.” E FONTOS népgazdasági ágazat fejlődésének útját, fejlesztésének irányát érdekeink diktálják. Tíz és fé, millió ember érdeke Hajdú Imre (Folytatás következik)