Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-31 / 309. szám
-ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4, 1976, december 3i„ péntek Számvetés Azt mondják: a. legszebb... Az Antikvárban... A búcsúzó esztendő utolsó napjaiban — a kialakult szokásnak megfelelően — számvetésre ült össze a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi területi Szervezetének konzultatív bizottsága. Meghallgatták és megvitatták a Mazsaroff Miklós területi szervezeti titkár előterjesztette éves beszámolót és az 1977-es munkatervvázlatot, valamint jó néhány gyakorlati teendőt is megvizsgáltak. A tételes beszámoló helyett következzék most itt inkább néhány meditativ gondolat a tanácskozás egyes fontosabb adalékairól, az eszmecsere csomópontjairól. Elhangzott egy olyan adat a beszámolóban, hogy 1976- ban a területi szervezet rendezésében, illetve közreműködésével 479 képzőművészeti kiállítás volt az ide tartozó három — Borsod, Heves, Nógrád — megyében. Ez a szóm meghökkentően (valaki azt mondta: ijesztően) magas. Még akkor is, ha ebből Borsodra csak 177 jutott (Hevesben 170, Nógrádban 135 volt) s ha tudjuk, hogy ezt a számot i«en megnövelte a képzőművészeti világhét alkalmából rendezett sok kisebb jelentőségű tárlat. Borsodra két országos jellegű kiállítás — Rajzok, Téli tárlat, e"v szabadbeadásos kiállítás (Kazincbarcika) jutott. A vándorkiállítást anyagot a megvében 18 helyen mutatták bei e Ebben a magas kiállftás- számban* jócskán akad vitatható értékű tárlat, de nincsen pontos adat azokról a különféle kiállításokról, amelyeket — nem ritkán jogszabályokat „súrolva” — rendeztek különféle szervek, elsősorban üzemi szakszervezeti kultúr bizottságok, köz- művelődési intézményei:, s azokon igen sokszor olyan alacsony színvonalú anyagot mutattak be. amelvek sokkal inkább ártottak közművelődési céljainknak, mint az íz- lésfeilesztést szolgálták volna. Sajnálatos módon, meglehetősen kusza az ilyen kiáltások rendezési gyakorlatata, a bemutatott anyagok zsűrizése, vagv éppen anélkül történő bemutatása. A jelenleg érvényes rendelkezések kibúvókat hagynak, s különösképpen az amatőrök bemutatkozásának lehetőségeit kezelik lazán. Félreértés ne essék, nem a szakvezetővel dolgozó képzőművészeti körök tárlatairól van szó elsősorban, hanem azokról a helyi jellegű kiállításokról, amelyeket valamilyen szerv patronál, és nem ritkán a támogatási jó szándék mellett háttérbe szorul mind a művészi igényesség, mind a rendelkezések figyelembevétele. Nem _ ritkaság, hogy az ilyen tárlatokat különféle politikai akciókkal „cédulázzák jel”, vagv arra hivatkoznak: ..örüljünk annak, hogy X elvtárs egyáltalán ilyesmivel foglalkozik, legalább színesíti a brigádéletet” stb. Természetesen mindig hivatkoznak a közművelődési feladatokra is. s bizonyára legtöbb esét- ben őszintén hiszik is, hogy az adott tárlat segít a köz- művelődésben. Nem új téma ez. de feltétlenül rendcsinálást, több figyelmet kíván. Tanácsi hatáskörben kellene szabályozni akár az üzemi kerítéseken belül rendezendő képzőművészeti kiállítások lehetőségeit is, s csak megfelelő elbírálás után engedé- Ivezni azokat, mert a jelen állapot ;— ismételiük — közművelődési zászló alatt az esetek naou hányadában a közművelődés ellen dolgozik. A közművelődési törvény realizálása nedig elsődlegesen tanácsi feladat, a közművelődési rendezvények irányítása tanácsi hatáskör. Persze, nemcsak az. ama-a tőrök és- az ilyen eldugott tárlatok színvonala ielent gondot. A bevezetőben említett. maeas tárlatszám egyáltalán y.em telent színvonal- emelkedést. « egváltalán nem megnyugtató a második Borsod megyei képzőművészeti kiállítás, a kazincbarcikai szabadbeadásos tárlat néhány tapasztalata sem. Két, egymástól el nem választható motívum árnyékolja be ezt a tárlatot és az abban megtestesült törekvést: a beadott anyagok zsűrizése körüli nem kevés visszásság, valamint a hivatásos művészek távolmaradó tartózkodása. Nem kis mértékben járulhattak ezek is ahhoz az állásfoglaláshoz, hogy a konzultatív bizottság az ilyenfajta szabadbeadásos tárlatok szükségességét megkérdőjelezze. Persze nem lehetne rossz út a legjobb művészek példaadó szereplése sem. * •• is igaz viszont, hogy a ’ .f-ok kiállítás és az azol .aló értékesebb, vagy kevésbé értékes szereplési „kötelezettség” nem segíti, hogy az élvonalbeliek mindig rangjuknak megfelelően szerepelhessenek. Sokszor éppen ezért maradnak távol. © Igazságtalannak tűnhet éppen a súlyos gondokat kiragadni a képzőművészeti szervezet egy esztendei munkájából. Hiszen itt volt a Rajzok kiállítás, amit Szentendrére is meghívtak a képzőművészeti világhét orszá- cos nyitó tárlataként,- itt volt a hét sok jó tapasztalata, a sikeres művészcsere a kato- wicei művészteleppel, a bővülő nemzeti kapcsolatokról sem feledkezhetünk meg. Jó volt a szervezet közreműködése a városképek kialakításánál, a közművelődés különböző fórumain. Sajnálatos viszont, hogy a Miskolci Galéria átépítése nem halad megnyugtató módon, s ezzel a város legfontosabb kiállí- tóhel're esik számításon kívül, s ugyancsak sajnálatos, hogy az új művészlakásokat — építési okok miatt —még mindig nem lehetett átadni, & Az 1977-es év szervezeti munkájának meghatározásánál — nagyon helyesen — elsőként a közművelődési teendőket vették számba. Például a képzőművészeti világhét kampány jellegű eseményeit rendszeresítve a köz művelődésének szolgálatába állítani, bekapcsolódni az iskolák, a TIT, a művelődési házak munkájába. A kiállításokon túl ,is szeretnének kapcsolatot teremteni és bővíteni szélesebb dolgozó rétegekkel. Mivel az üzemi szocialista szerződések ügye sajnálatos módon stagnál — ebben nem a művészek a hibásak, a közülietek mecéná.si szerepében Borsodban néhány éve káros megtorpanás jelentkezett, s az nem akar a holtpontról elmozdulni —, a , művészeknek kell kezdeményezőbbeknek lenniök: a művész rendezzen saját műveiből kiállítást a számára is vonzó üzemben, kapcsolódjék be a szocialista brigádok életébe, segítse a brigádtagok ízlésének fejlesztését, ismerje meg az üzemi életet, gyűjtsön ott élményeket, készítsen vázlatokat, s az ez úton kialakult kölcsönös bizalom alapján kerüljön sor szocialista szerződés kötésére. Persze, ehhez az üzem megértő támogatása is szükséges. Nem érdektelen az a javaslat sem, amelv a minapi tanácskozáson felmerült; foglalkozzon a szervezet a jövőben többet az önképzéssel, tagjainak művészi, emberi- fejlődésével, az aktív, produktív társulati élet kialakításával és fejlesztésével. Az éves munkaterv igen sok részletkérdéssel is foglalkozott, a képzőművészeti világhét előkészületeitől az amatörmozgalom segítésén át a szervezeti élet apróbb mozzanatáig, meg a jövő évi kiállítások felelőseinek kijelöléséig, az ülés legfőbb tanulsága mégis az, hogy a képiművészek területi szervezetének magasabb szinten, a maga művészi eszközeivel kell segíteni közművelődési céljaink realizálását, s 'az alkotás inellett ez az egyes művész feladata is. Benedek Miklós A Széchenyi és a Déryné utca sarkánál, a hókupacok szegélyezte keskeny járdaszeleten kíváncsiskodók álldogáltak. Nyitásra vártak az antikvár könyvek hűséges barátai. Most — sajnos — hiába. Jóllehet az újjávarázsolt boltban halvány fénynyel világítottak a vörösréz burkolat mögé rejtett izzószálak. s a könyves szaicma művelői is bent szorgoskodtak —, a nagyközönség előtt egyenlőre nem nyílt meg a miskolci Antikvárium. A használatbavételi engedély nem készült el. Így csak a műszaki átadásra kerülhetett sor —, s csak a „szakma” ismerkedhetett az újjáalakított Antikváriummal. A nyitás azonban csak né- hánynapos késedelmet szenvedett. Január első napjaiban — az ÉMÁSZ január 4-re ígérte a még hiányzó villanyórák beszereleset, s addigra az engedély is készen lesz — reméljük: — most már nem év végi, hanem újévi ajándékként végre ismét birtokukba vehetik a régi könyvek barátai. Márciusban zárt az Antikvár könyvesbolt — áprilisban kezdődött meg a felújítás tényleges munkája. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat közel 1 millió 400 ezer forintos költséggel —, s ha a vásárlók meggyőződhetnek róla, akkor hitelesítik az újságírói véleményt — valósággal varázslatosan széppé alakíttatta a különben nem túlságosan nagy alapterületű könyvesboltot.Persze —, s ez a masfajta elrendezéssel magyarázható —, az Antikvár nagyobbnak tűnik, mint amilyennek megszoktuk, megszerettük. Hiszen az ósdi, hatalmas puliok kikerültek az eladótérből, helyüket kecses, a környezetbe illő pultok foglalták el. Így azután nemcsak szabadon odaférhet a . könyvekhez a vásárolni, böngészni szándékozó, hanem mindezt kényelmesen teheti majd. S az ' Antikvár könyvesbolt dolgozói is közvetlenebbül segédkezhetnek, ha valaki nem bukkan rá az általa keresett, áhított könyvre. Dr. Mogyorósi Raymond, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat fejlesztési főosztályvezetője azt mondta: nagyon büszkék a miskolci Antikváriumra. Az egyik legszebb hazai könyvesbolt, s a legszebb Antikvárium. Úgy modern — egy íalatnyi helyen —, hogy sajátos, régies, antik hangulatot is araszt. A mozaikbonlás — négyféle színkombinációban — a vörösréz és a kovácsoltvas-kiegészítés harmonikusan ötvöződik. Valósággal ösztökél, hogy eláddo- gáljünk, keresgéljünk a polcokon. S ha majd kinyit a bolt, a vásárlók tapasztalhatják azt is, hogy ésszerűbb lett az elrendezés. A felvásárló részt — ide a Déryné utcáról jöhetnek be azok, akik eladásra kínálják fel a könyvet — ügyesen elválasztották az eladórésztől. A szemérmesebb könyveladók biztosan hálósak lesznek érte, s az eladók helyzete is könnyebbedik. Az igazi persze mégiscsak az lett volna, ha a könyv- barátok most nem rekednek kívül. De mint Doroszlai Ferenc, a vállalat áruló: gal- mí főosztályvezetője és No- vák Attiláné boltvezető mondotta: a nyitás napján hatszázezer forint értékű régi könyvet kínálnak majd eladásra. S a könyvválaszték kitűnő. Az Antikvárium tulajdonképpen csak mint könyvesbolt zárt be: utcai pavilonban és a Kazinczy Könyvesboltban árusítottak. Sőt. árukészletüket is gazdagították. Hűséges vásárlóikat nem akarták cserbenhagyni. S hogy hűséges vásárlóik vannak — és barátaik is — azt tegnap a kint toporgók, a kíváncsiskodók bizonyították. Reméljük — Tok Miklós, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese is így nyilatkozott tegnap —, az új esztendőben most már valóban mihamarabb a nagyközönség adhatja egymás kezébe a kilincsek Cs. A. Fotó: Sz. Gy. Az IBUSZ Borsod megyei Igazgcitósógo pályázatot hirdet ügyintézői tnuÉskir betöltéséle. Jelentkezési feltétel: érettségi bizonyítvány, (nyelvtudás előnyt jelent). Miskolci lakosok jelentkezését várjuk. Pályázatot kizárólag írásban fogadunk el, önéletrajz beadása mellett, Jelentkezési határidő: / 1977. január 20. Cím: IBUSZ Utazási Iroda, 3501 Miskolc, Széchenyi u. 56. Zempléni szilveszter '■f a múlt század veden : 3 A régi újságokat lapozgatva, a tudósításokban nyoma sincs valamiféle csákós, harsonás, papírtrombitás „össznépi” óesztendő-búesú/.ta tusnak. Különösen vidéken nem, ahol a szilveszter csupán a megyei urak számára jelentett az év folyamán különben is bőven tartott mulatozások után még egy utolsó nagy vigasságot. Ahogyan ez például Sátoraljaújhelyen történt az 1893-ról 94-re álhajló szilveszter éjszakán. A Zemplén című hetilap 1894. évi első száma tudósítja erről olvasóit. „Ragyogó fényárban tündökölt szilveszter éjjelén a bálterem, hél vármegyére szóló vígasságot rendeztek Zemplén urai” — kezdi beszámolóját a „kiküldött’ tudósító, majd így folytatja: „Kocsit kocsi követve hozta a meghívottakat, s csakhamar megteltek a termek Zemplén vármegye és Üjhely város űri társaságának tagjaival,, a báli öltözékekben megjelent szépekkel. A táncos gárdának kipróbált és kitartó fél százada volt együtt.” Cigányzenekar húzta az „úri talpalávalót”, s amikor elérkezett az éjfél, a „fényesen” terített asztaloknál az egész társaság hozzálátott a „dúsan felrakott és körülhordozott ételeknek a fogyasztásához, amiket a szakácsművészet mint remeket alkotott, és amiket, ahányfé- léket a Hegyalja csak teremni tudott...” A szilveszteri mulatság „kivilógos kivirrad- tig” tartott, s amint az egykorú krónikás tudósítása végén írja: „Lankadatlanul tartó tánc és pompás mulatozás közben az öreg esztendőből vígan vágtatott át a jókedvű úri társaság a reménnyel teli új évbe,” H.osz" szasán lelkendezik még a tudósító „a valóban úri mulatság átélvezéséről”, majd hogy beszámolója „komplett legyen”, közli azoknak a* zemoléni, budapesti, miskolci. kassai és természetesen újhelyi úriasszonyoknak, úrleányoknak és uraknak teljes névsorát, akik á szilveszteri mulatságon részt vettek. És a lap többi írása? Megtudhatjuk ezekből, hogy a reggelig tarló mulatság ellenére sem maradtak el a hagyományos újévi „tisztelgések”. Zemplén vármegye „tisztikara, segéd- és kezelőszemélyzete ősi szokás szerint” a vármegyei főjegyző vezetésével előbb az alispánnál tisztelgett, azután „az alispántól vezetve a főispán! termekbe vonult a tisztelgők nagy csapata, s a főispán ű- méltóságát az elfogad,óteremben való megjelenésekor harsány éljenzés köszöntött' Az. elhangzott köszöntök i mertetése után közii a cikk író, hogy „a vármegyeisták távozása után:: Öméltósága a kir. törvényszék. a kir. ügyészség és a többi állami jj hivatalok., egyházi és világi r testületek képviselőinek lisz- telgéseit fogfedta.” z Azután Olvashatunk ebben r a lapban arról, hogy 1894 el- s c so napjaiban az influenza is . „ellátogatott Üjhelybc, alig g van ház, ahol nem volna be- r teg”. .Ködeles János görögka- ' toliküs lelkészt nagy kitün- p tetés érte, mert „Őfelsége, a r király 30 forintnyi kegyes ' adományt küldött neki”. To- 1 kajban K. A. ifjú, a vadász- társaság . egyik „fiatal Nim- * ródja” a Hársasban ren- 1 dezett vadászaton egy olyan ! „hatalmasan megtermett far- 1 kast lőtt, hogy a Romulust ! és Remust dajkáló farkas- ‘ mama ahhoz képest csak > peszlra lehetett”. Friedmann * Gábor újhelyi ruhakereskedő hirdeti, hogy március 1- i én üzletét kénytelen meg- ■ szüntetni, ezért „a tisztelt úri közönség” figyelmét felhív- : ja, a nagy „occasióra”, amíg a készlet tart, jóval „a gyári áron alul” vásárolhatnak egyebek közt „keppeket, kerék köpenyeket, karmantyú- • kát.. És amíg Zemplén urai „egy felejthetetlen, kedves alkalom mámoros emlékével” vetlek búcsút az óesztendö- töl, ugyanabban a lapban-az árverési hirdetmények egész sorát lelték közzé a hatóságok — a. szegények ellen. Szikszai Jánosnál 139 forintért tartanak árverést, Zabo- rovszki Izabellánál és Ilonánál 243, Sütő Erzsébet olasz- liszkai lakosnál 19, Szavcsuk Józsefnél 30 forint „töke, ennek 6 százalékos kamata és az összes perköltség erejéig” szántóföldet, legelőt, különféle házi bútorokat lefoglaltak és elárvereznek: Így szilvesztereztek nyolc és fél évtizeddel ezelőtt Sátoraljaújhelyen a zempléni urak. „Fecerunt magnum áldomás” , — idézhetnénk jellemzésül Ady verséből, ugyanötőle hozzátéve: „Csak a plebs maradt” kívül a „fényárban tündöklő” újhelyi báltermen... Hegyi József MINDEN KEDVES ÜGYFELÜNKNEK Észak-magyarországi Nyersanyag-hasznosító V.
