Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-10 / 266. szám

T976. november TO.; sreiüföF ESZÄK-MAGYARORSZÄG 3 HAHÓM AKNÁJÁVAL, 3501) dolgozójával Albertié- lep a Borsodi Szénbányák legnagyobb üzeme. A napi termelés — állagban — 339 vagon szén. Jó minőségű ter­mék. ami a bányászok mun­káját dicséri, mindenekelőtt azokét, akik — mintegy 2500- an — a törzsgárdához tartoz­nak. Mert sokan csak átjáró­háznak, időleges munkahely­nek tekintik a bányát, ahol nem tudnak, vagy nem akar­nak, gyökeret verni. — Volt rá példa, hogy va­laki leszámolt, és két nap múlva felvételre jelentkezett — mondják az üzemben. S hozzáteszik, természetesen „nem!"-et mondunk. E jogos és indokolt eljá­rással az üzem az égvilágon semmit sem vesztett. Később, hasonló esetek során kide­rült: a határozottság, a he­lyén való szigorúság köve­tendő módszer. Olyan mun­kastílus, amivel a szorgal­mas, fegyelmezett, emberek, az üzemi törzsgárdát jelentő közvélemény egyetért. Persze, arra nagyon vigyáznak, hogy a szélsőségeket elkerüljék. De ahol már — ahogy mondani szokás — minden kötél sza­kad, ott nincs pardon. Ne is legyen, hiszen felnőtt embe­rekről van szó, akik felelősek a tetteikért, ami különösen akkor esik súlyosan latba, ha a hiba a felelőtlenség, egy­ben a bizalom, a segítő szán­dék felrúgásával is együtt­jár. — Szocialista brigádjaink hihetetlenül sokat segítenek abban, hogy rendet, még na­gyobb rendet teremtsünk a Portánkon — mondja, hang­súlyozza Vivosztek Sándor, munkaügyi osztályvezető és Gergely István bérügyi veze­tő. Egy-egy brigád a soraiba fogadja a „vándorokat”, de azt is közli: — Jó helyed lesz, a számí­tásod is megtalálod, de a műszak... A lógásnak, a téblábolásnak, az igazolatlan kimaradásnak helye nincs. A kemény és szigorú be­széd sokaknak nem tetszik és még inkább nem az ilyen tő­ről fakadó fegyelem. De a kollektíva nem teketóriázik. Amit kimond, vagy kimon­dott — törvény. S aki ezt megsérti, annak számolnia kell a következményekkel. — Az eredmény? kérdez­nek vissza önkéntelenül is. Beleiéi1 egyetlen szóba: kez­deti ... Nincs mit tagadni, hogy a brigádok által befoga­dott „vándorok” jelentős ré­sze újra tovább áll. Aki ma­rad. arra egy idő után már lehet számítani. Aki gyökeret tud és akar ereszteni, az ön­maga jön rá: a vándorbot. a sűrű munkahely változta tás .igen csak költséges életmód, s amellett bizonytalan is. A bizonytalan életmód el­len a legjobb ellenszer, a rend­szeres munka. Régi igazság ez, még akkor is. ha egyesek — itt Alberlteiepen is — másként vélekednek. SENKI SEM ÁLLÍTJA. hogy a bánya laboratórium. Szó sincs erről! Nagyon is kemény, egész embert köve­telő hivatás ez, ahol a nagy­fokú gépesítés és moderni­zálás ellenére is meg kell fogni a munka vastagabbik felét. A gép hűséges segítő­társ. átveszi a nehéz fizikai munka túlnyomó részét, de mellette az embernek, a bá­nyásznak is jelentős szerep jut. S hogy a gép kapacitása ne heverjen parlagon, arról a bányászoknak, vezetőknek ési kétkezi dolgozóknak együtt kell gondoskodniuk. Jól tudják mindezt az al- berttelepi aknák munkahe­lyein. ahol a jó szervezést, a rendet, a fegyelmet ugyanúgy a munka feltételeihez sorol­ják, mint a legmodernebb szénfejlő gépet. Ezért is tá­mogatják azokat a kezdemé­nyezéseket. amelyek az üzem és a népgazdaság érdekeinek megfelelően — a helyi sajá­tosságokról sem feledkezve el — érvényre jutnak. Ebben az évben már arra törekedtek, hogy a munkára jelentkezőknél előnyt bizto­sítottak azoknak, akik hely­ben laknak. Ezzel elérték, hogy csökkent valamelyest a fluktuáció, ami a létszámgaz­dálkodásban való stabilizáló­dást segíti. Bár. ... — Az a helyzet, s ezen nincs mit tagadni, — mond­ják az illetékesek —, hogy az így felvett emberek között is akad, aki — enyhén szólva — még kimaradozik a műszak­ból. A kimaradások ellensúlyo­zására is tettek intézkedése­ket. Ilyen — többek között —. hogy aki folyamatosan nyolc napot mulaszt, annak hivatalosan megszüntetik a munkaviszonyai. Aki ennél kevesebb műszakból van tá­vol, azzal az aknák vezetői elbeszélgetnek, és ezután tesznek javaslatot a íelelős- , ségrevonás mértékére. Ez le­het figyelmeztetés, megrovás, es szigorú megrovás. Ha egyik sem használ, az akna- vezető javasolhatja az elbo­csátást. Az indoklásnak azon­ban egyértelműnek kell len­nie, hiszen nem könnyű dolog egy ilyen határozatot meg­hozni és aláírni. De még min­dig helyesebb a helyén való szigorúság és határozottság, mint az engedékenység, amelynek ára tonnákban, a .népgazdaság rovására törté­nő veszteségekben mérhető. Az Albertlelepi Bánya­üzemben 1974-ben 3 042. egy évvel később már 3 335 és 1976-ban — eddig 3 500 volt az igazolatlan mulasztások miatt a kieső műszakok szá­ma. S hogy mennyi a veszte­ség? Ebben az évben kere­ken 5 ezer tonna, azaz 500 vagon szén, több mint az üzem egynapi termelése, any- nyi, amennyi elesendő len­ne a télen 250 család lakásá­nak a fűtéséhez, A NOTÓRIUSÁN igazolat­lanul mulasztók neve többé- kevésbé közismert a bányák­ban, így Alberttelepen is. Sajnos, sokan vannak még mindig, akik tíz—húsz, vagy még ennél is több napot is mulasztanak; sorozatosan. El­feledkeznek argói, hogy a munkahelyre bejárni nem szí­vesség dolga. Azok a törek­vések. amelyek Alberttelepen is mind erőteljesebben ér­vényre jutnak a munkafegye­lem megszilárdítása, a fluk­tuáció csökkentése érdeké­ben csak helyeselhetek. E kezdeményezések találkoz­nak a szorgalmasan, becsüle­tesen dolgozók igazságérzeté­vel és egyetértésével. Tóth Ferenc „Ablak" a vasútvonalon Gépkocsink futása lelassul, s megáll. A kézi mozgatású sorompó le van eresztve. A sarkánál már ott a műszer­szekrény, s jelzi, hogy az em­ber munkáját itt is automata Veszi át. Most az áljutásra hosszú időn át semmi remé­nyünk. Ifjú vasútépítők dol­goznak. Csattog a csákány, csikorog a kő, s mind mezte­lenebbé válnak az acélsínek, amelyeket izmosabbakkal, s szigeteltel váltanak fel. Olyan most a ludasi állo­más. mint valami hadszíntér. Itt szabályosan máglyába ra­kott talpfák, olt sínek hal­maza. Fedor Vendelnek, a miskolci BFF építésvezetőjé­nek „birodalmánál” kábel­dob kábeldobot ér. szerelők készítik elő a müszerszekré- nyeket „bevetésre”. Az úgynevezett felvételi épületen a Miskolci Építési Főnökség magasépítői mun­kálkodnak. s a helyiségek Miskolc felöli részén műsze­részek „élesztik” a DOMINO •—55 típusú biztosítóberende­zést. Mészáros Ferenc, a mis­kolci Biztosítóberendezések Fenntartási Főnökségének tő- mérnöke néhány szóban vá­zolja a jelentős munka okát. E fővonalon az őskori berende­zések túlnyomó részét „nyug­díjazták”. Az állomásokon az 57-15 percet igénybevevő ké­ziváltás, sok ember munkája helyett automatikus berende­zés másodpercek alatt állítja át a váltók sorát. Automaták biztosítják a megfelelő tér­közt a vonalok között, s ad­nak parancsot a mozdonynak lassításra, vagy éppen a meg­állásra. Az automatizálásban a MÁV Miskolci Igazgatóság területén már csak Vámos- györk és Füzesabony között van „ablak". Az első ütem­ben, ez évben Vámosgyörk és Ludas között végzik el az acélsínek szigetelését. Luda­son 12 csoport új kitérőt, épí­tenek. Kábeleket fektetnek le, térközbiztosit,ó automatá­kat szerelnek. — ötvennyolcán dolgozunk itt az állomáson és a vona­lon :— mondja ifj. Holló Ist­ván művezető. Az emberek szorgalmasan, jól dolgoznak. Elöl haladnak a kábelesek, ők a kötéssel foglalkoznak, s utánuk mennek a műszeré­szek. A munkaterület nagy: Vá- mosgyörklöl Ludasig terjed. A BFF emberei hol kocsin, hol vonaton, hol hosszú gya­loglás után érnek ki a pá­lyára a fontos munkák vég­zésére. ­A műszerészek a főerőt, az energiát most a ludasi DOMI­NO élesztősére fordítják. Kö­zépmagas. ifjú, tettrekész embert, Kocsis András cso­portvezetőt szólítjuk el röp­ke időre az igen-igen fontos munkától. — Nyolcán vagyunk a mű­szerészcsoportban. Kicsit vándorló élet a miénk, de aki 3—5 évet kihúz, az megsze­reti, marad és szívesen csi­nálja. A csoport egyik tagja Papp László műszerész pél­dául 11 éve dolgozik a BFF- nél. Kitűnő szakember, ön­állóan tud dolgozni, s ezt mondhatom Holló Tiborról is, aki már 9 éve dolgozik itt. A helyiségben, ahol a DO- MINO-berendezés terpeszke­dik, csöndben dolgoznak a szerelők. A művezető, a cso­portvezető a brígádtag egy­forma figyelemmel dolgozik. Láthatóan szó nélkül is ér­tik egymást. A jó munkalég­kör magával ragadja Juhász Ferencet, a MÁV tyiiskolci Pártbizottságának szervező titkárát is. aki — egykori szakmáját gyakorolva — a szerelőkkel együtt töpreng egy akadékoskodó apró szer­kezet kijavításán. A csoport létszáma itt nem teljes. Három műszerész, Vincze Mihály. Biró László, s Kovács István kinn van a vonalakon, köd. s csöpörgö. eső ellenére a térközszekrénvek üzembe helyezésének előké­szítésén dolgozik. Nyúlánk férfi, Csőké Adói­ja II, a kábelszerelők csoport- vezetője érkezik. — Hogy megy a munka? — Egy-két apró alkatrész hiányzik, de azért csinál luk — hangzik a válasz. Lehet, hogy más emberből ez pa­Kiszállíiásra váró anyagok Ozdon, a durvahengerműnél Fotó: Mizerák István A Ö1SEP a zaj ellen H sárospataki Kossutli Tsz a háztáji ingákért Külön segítség a nyugdíjasoknak Ebben az évben minden eddiginél nagyobb gondot fordítottak a Diósgyőri Gép­gyárban a zajszint csökken­tésére, mert idáig az egyes üzemekben nagy volt a zaj­ártalom. Az líj műszaki in­tézkedések hatására ez ideig is jelentős eredmények szü­lettek. Az év folyamán épülő egyengető üzemrészben olyan berendezéseket szerellek lel, amelyek a megbatározott ér­ték alatt tartják a hallószer- vekre káros zaj szintjét. Az ilyenfajta ártalmak kiküszö­bölésére a DIGfiP-ben külön tervet készítettek, amely az előzetes orvosi és műszaki felméréseken alapul. Az ötö­dik ötéves tervben a válla­lat közel 20 millió forintot fordít dolgozóinak a zajárta­lom elleni megvédésére. nászként törne ki, de az örökvidám. tréfáskedvü em­ber sohase ismer lehetetlent. Bármilyen szokatlan, nehéz feladat van, s megkérdezik tőle: — Meg lehet csinálni? Mindig ez a válasz. — Mondtam, hogy nem? Mokícat László, a MÁV miskolci pártbizottságának titkára még egyre kiváncsi: elkészülnek-e a munkával az év végére. Az építésvezető: Vámosgyörk—Ludas—Nagyút között az építés, szerelés ed­dig jó ütemben halad. A mű­szerészek csoportvezetője: az ez évi programot időben meg­valósítjuk. Meggyorsítja a legnehezebb munkát, a kábel- fektetést. hogy egy’ hete ká­belfektető gép érkezett. S a kábelszerelő csoportvezető válaszát már előre fel lehet jegyezni: — Mondtam, hogy nem? A vasútépítők végeznek. A sorompó felemelkedik. Gép­kocsink motorja felzúg, még egy búcsúpillantás az auto­matizálás színhelyére, s el­marad, ködbevesz mögöttünk az állomás, a vasúti pálya, ahol „névtelen” segéd- és szakmunkasok. műszakiak a családtól, az otthontól távol dolgoznak értünk, utasokért, hogy a vonatokon biztonságo. sabban haladhassunk céljaink felé. Csorba Barnabás Megyénk termelőszövetke­zeteiben sok szó esik napja­inkban a háztáji üzemágról. Kevés kivétellel felismerték, megértették a háztáji kister­melés segítésének fontosságát, de a segítés hogyanját, mód­szereit, a közöshöz való szo­ros kapcsolódósát illetően sok tsz-ben még csak az útkere­sésnél tartanak. Ez az útkeresés lerövidít­hető, hiszen jó néhány' közös gazdaságban már a gyakor­latban is jól bevált módsze­rekkel sikerült fejleszteni, vagy egyes ágazatokban leg­alábbis szinten tartani a háztáji árutermelést. Az egyik' jó példával, bevált gyakorlattal a sárospataki Kossuth Tsz-ben találkoz­tunk. Ebben a közös gazdaságban a háztáji, mint önálló üzem­ág a kollektiv gazdaság szer­ves részét képezi. Tevékeny­ségét a háztáji bizottság irá­nyítja a háztáji agronómus operatív vezetésével. „Módszereik” lényegéről a következőket tudtuk meg Karajz Miklós tsz-elnöktől: — Figyelemmel kísérjük a háztáji gazdaságok tervezett termelését, értékesítési szán­dékát és a különböző anyag-, takarmány- valamint vető­magszükségletét. Ennek meg­felelően kötjük meg a szer­ződéseket. illetve intézke­dünk a beszerzések ügyében. Biztosítjuk számukra a szük­séges műtrágyát, növényvé­dő szert. a vetőmagvakat, pa­lántát, naposbaromtit, az ab­rak- és szólaslakarmányo- kat. A háztáji agronómus fel­adatai közé tartozik ebben a tsz-ben a szaktanácsadás, az állatiéi vásárlások bonyolítá­sa. Ö irányítja a háztáji üzemág rendelkezésére bo­csátott öt traktort, időszakon­ként a két kombájnt és a 15 pár — a szállításokhoz el­engedhetetlenül szükséges — lófogatot. Jó, ösztönző módszereik, kedvezményeik közé tartozik, hogy például a tsz útján ér­tékesített. háztáji sertés és hízómarha után kilónként egy forint külön jutalékot ad a szövetkezel a tartáskörülmé­nyek korszerűsítésére.. To­vábbá minden leadott hízó- állal után öt mázsa abrakta­karmányt vásárolhat a tsz-tag kedvezményes áron a szövet­kezettől. Azok a szarvasmar­hatartó tsz-tagok pedig, akik a közösben kötelező munka­napokat. teljesítették, 110 fo­rintos egységáron tíz mázsa pillangós takarmány vásárlá­sára is jogosultak. A hizla­lásra leszerződött szarvas- marha után bizonyos meny- lijiségü ingyenes pillangós is jár. A tejtermelésre ösztönöz, hogy minden 500 liter érté­kesített tej után egy mázsa ingyenes pillangós takar­mányjut tatait kap a tsz-tag. A nyugdíjasoknak nyújtott külön segítség, hogy az ilyen idős tagok háztáji területének megmunkálását ingyen végzi el a tsz. Annak, hogy a Kossuth Tsz-ben a közös gazdaság szerves részeként kezelik, se­gítik a háztáji termelést, már aránylag rövid távon is le­mérhető az eredménye. Ezt igazolja a háztáji termelés, áruértékesítés növekedése, s az a körülmény is, hogy az elmúlt évhez viszonyítva fej­lődik a háztájiban tartott ál­latállomány. A tsz „statisztikái” szerint 1972-ben a háztájiban 704 darab volt az összes szarvas- marhák száma, s ebből 287 darab volt a tehén. 1974-ben, amikor a háztáji állattartás a „mélyponton” állt, 588 volt a háztájiban tartott szarvas- marhák és ebből 259 a tehe­nek száma. .4; ösztönző ked­vezmények, a segítség hatá­sára jelenleg több. mint 860 szarvasmarha, s ebből már több. mint 450 tehén találha­tó a Kossuth Tsz tagjainak portáin A háztájiból értéke­sített tehéntej 1972-ben 55939 liter volt, az elmúlt évben meghaladta a 221 ezer litert, s az idén még sokkalta több lesz. A háztáji sertéstartás is je­lentősen elmozdult az elmúlt évi „mélypontról”. 1975-ben 1265 sertés, s ebből 315 koca volt a portákon, az idén pe­dig az összes sertések szama 1S50 darab körüli, s ebből mintegy 450 a koca. Ez a fejlődés már az idei, de még inkább a jövő évi háztáji árutermelés és érté­kesítés szempontjából igen biztató. A sárospataki Kossuth Tsz és jó néhány más közös gazdaságunk hasonló ió pél­dájának követése remélhető­en másutt is fellendíti a ház­táji üzemágat.

Next

/
Thumbnails
Contents