Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-05 / 262. szám
1976. november 5., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A MEZŐGÉP miskolci gyárának új gyártmánya a hidraulika. A képen Fchcrfalvi Lajos esztergályos a hengerek nagyolását végzi iza, lm juhászat Az utóbbi egy esztendő nagyon sok örvendetes vál- lozüst hozott a szikszói Béke Tsz-ben. A közös gazdaságban, ahol az elmúlt évben megszilárdították a vezetést, minden ágazatban javult á termelés, nőttek a bevételek, megteremtődött a pénzügyi egyensúly. A tsz szakvezetőivel, kétkezi munkásaival beszélgetve szinte mindenki elmondja, hogy jobb a tervezés,' elérhetőbbek a kitűzött célok, javult a munkaszervezés, a munkafegyelem. Az idei sikeres, rendkívül gyorsan elvégzett aratás után, amikor Bene Sándor, a tsz' elnöke elmondhatta, hogy kalászosokból többet sikerült termelni a tervezettnél, s a féléves „mérleg” adatai a tervezettnél kevesebb kiadást és több bevételt jeleztek, arra a kérdésre, hogv mit várnak a tervciklus első évétől, még csak annyit válaszolt: „Bizakodunk, de biztosat mondani, majd csak az ösz- szel tudok .. * Amikor most ősszel eljutottam a Béke Tsz-be, elsősorban nem is erre a kérdésre kértem választ, hanem a szikszóiak baromfi- és zöldség-programja”, annak alakulása érdekelt. Az elnök, aki az év közepén még csak bizakodott, most már elmondhatta, hogy a nagyon kedvezőtlen időjárás ellenére jól zárják az ötödik ötéves terv'első évei. Az „alapozás” jól sikerült, s ez az elkövetkező évekre nézve is biztató. És mindebben jelentős része van az említett „programnak”. Kezdjük a’ zöldséggel. A Béke Tsz-ben 22 hektáron kertészkedtek az idén. Diny- nyét és különböző zöldségféléket, zömmel paprikát, paradicsomot termesztettek. — Nem nyertünk raji a semmit — mondja az elnök —, de nem is a haszonért, az „üzletért” csináltuk. A mezőgazdaság, s így a mi kötelességünk is, hogy megtermeljük az ellátáshoz szükséges zöldárukat. Jövőre 10 hektárral növeljük a zöldségtermő területet. Az idén a tervezettnél kisebb volt az árbevételünk, de sokat tanultunk ebben az esztendőben. Jövőre jobban fogjuk csinálni, hozzáértőbben, s akkor majd a számításainkat is jobban megtaláljuk. * A „program" másik részével, a baromfiágazattal már előbbre tartanak a szikszóiak. Az év elején üzemelésre átvett szikszói keltelöállo- más nagyszerű eredménnyel zárja az ével. Persze csakis úgy, hogy a keltető mellett előneveléssel és húscsirke „termeléssel” is ioglalkűzL nak. A „csibegyárban” nagyon jó, 84,3 százalékos volt a ke- lési arány. Mintegy háromnegyed millió darab naposcsibét értékesítettek. Ézen leiül már az első fél évben elérte a százezret az előnevelt csirkéik száma, s 150 ezer darab pecsenye-gyöngyöst is értékesítenek, s mindezt jó haszonnal. A jövő évi tervek még nagyobb 'fejlődést ígérnek ebben a jól jövedelmező ágazatban. A keltetőüzem kapacitását már most teljes egészében szerződésileg „lekötötték”. A szükséges te- nyésztojást — 1,4 millió darabot — az idén is jó partnernek bizonyuló prügyi tsz szállítja. A keltetőgépekből, amelyeknek „feltöltését” már decemberben megkezdik, 1977-ben 1,1 millió naposcsibét várnak. Hasonló mértékben fejlesztik jövőre az előnevelést és a húscsirke előállítását is. # És a halárban is jól „alapozták” meg a .jövő esztendőt. Az őszi vetésekkel időben készültek el, növelték a műtrágya-felhasználást, s a táblák nagy részét .szervestrágyázták is. őszi talajmunkákkal még sosem álltak olyan jól, mint az idén, amiben nagy része van a .gépesítésre fordított csaknem hárommillió forintnak is. A nagy teljesítményű Rába erőgép most valóságos kincset ér. (p. s.) Az éppen a határból, amolyan kis területszemléről visz- szaérkezelt Mészáros István, a kesznyéteni Szabadság Tsz elnöke, kissé fázósan bár, de derűsen summázza, hogy fogyófélben van odakünn a munka, befejezéshez közeledik az őszi hajrá. — Az idén megyei szinten is az elsölc között voltak a kesznyéteniek a kalászosok termesztésében, vajon jól „alapozzák”-e a jövő évi aratást? — Ez évben 45,7 mázsa búzánk és 41,4 mázsa árpánk termett hektáronként — mondja az elnök. — Már a talajmunkáknál is nagyon ügyeltünk rá, hogy jövőre is jó termést adjon a kenyér- gabonánk. Jó minőségű vetőmagot vetettünk, s bízunk, hogy ismét jó lesz a termés. Hozzáteszi, hogy a határban a legsürgősebb munka a kukorica betakarítása. Némileg gyorsítja a munkát, hogy a saját FT—5-ös szárító 10 óra alatt 5 vagon kukoricát szárít meg. — A tsz-ben vagonszámra tárolják a burgonya vetögu- mót. Milyen területen termesztenek burgonyát? — Évekkel ezelőtt már termeltünk burgonyát, de akkoriban nem láttunk benne „fantáziát”. Most a korszerűbb gépek lehetővé teszik a termesztési technológia leegyszerűsítését, s az intenzív burgonyafajták ugrásszerűen növelték a termésátlagokat. A sajópüspöki Sa- jóvölgye Tsz gesztorságával már évek óta eredményesen működik a Borsodi Burgo- nyatermesztő Társulás, s ehhez csatlakozunk most mi is. Jövőre 100 hektáron termesztünk burgonyát — tudtuk meg az elnöktől. — Sa- jópüspökiből, Göncről, Ede- lényből folyamatosan érkezik a jó minőségű vetőgumó szövetkezetünkbe, amit tétire mi tárolunk nagy gondossággal. Ami az állattenyésztést illeti, itt is van „újság” a kesznyéteni tsz-ben. — Elsősorban a juhásza- tunkat fejlesztjük. Most készült el egy 600 férőhelyes juhhodályunk. Az ötödik ötéves tervben további új férőhelyeket építünk. El szeretnénk érni, hogy 1980-ra — évről évre növekvő juhállományunknak — 4800 korszerű férőhelye legyen. (Utry) A n yagm o igátok Újsághír: Hazánkban ma még mintegy J,1 millió ember, az aktív keresők 20 százaléka foglalkozik a nyár,- mozgatással, szállítással, rakodással. Délelőtt 10 órakor alig tapasztalható mozgás a Borsod—Heves megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat miskolci raktárbázisán. Az igazi forgalom időszaka a reggel. A megrakott gépkocsik 7 órakor indulnak cl terhükkel a közületi felhasználók, kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységek felé. — Évente 1 milliárd 200 millió forint értékű árut juttatunk el Miskolc és környéke boltjaiba. Közel hatezer féle cikket szállítunk. A fuvarozást 30 darab, 5—6 tonnás gépkocsival bonyolít-i juik le — tájékoztat Lelik László igazgató. Az alapvető élelmiszerek raktára előtt tésztát raknak le teherkocsiról. Az áru a fővárosból érkezett. A rakodólapra pakolt csomagokat fiatalember továbbítja villás targoncával. — Balogh Balázs, a targoncás brigád vezetője, — mutatja be kísérőm. — öt évvel ezelőtt. 17 évesen jöttem ide dolgozni. Kö vettem az apámat, aki szín tén targoncás, csak a másik telepén. Szeretem ezt a munkát, jól is keresek. Többször vettem részt szakmai versenyen. Legutóbb ötödik voltam az országos döntőben. Másfél évtizeddel ezelőtt kizárólag kézzel végezték az anyagmozgatást. Akkor még megfelelt ez a gyakorlat, a jelenlegi, időközben többszörösére növekedett forgalom mellett azonban már nem járható ez az út. Naponta 2500 mázsa áru érkezik be, s ezt a mennyiséget kétszer kell megmozgatni. — A kívánatos az. lenne, ha mind nagyobb területen alkalmaznék a kiskor:téneres szállítást. Napjainkban viszont mindössze 60 nagyobb boltban uralkodó ez a korszerű szállítási rendszer. Tizenkét emelővillás targonca és félszáz kézi hidraulikus árumozgató kocsi segíti dolgozóink munkáját. Mi tagadás, szükség van még a fizikai erőre ... — folytatja a/ igazgató. A csaknem 400 főnyi létszám nagyobbik része közvetlenül vágy közvetve anyagmozgatással foglalkozik. Megoldhatatlan gondot jelent, hogy a 10 ezer négyzetméter alapterületű és 500 vagon áru tárolására szolgáló raktárak szűkeit, ahol a munka nem gépesíthető. — Várjuk már azt az időt. amikor beköltözhetünk a zirmabcsenyöi elágazásnál épülő korszerű raktárbázisba — sóhajt a 11 éve igazgató Lelik László. — A* l!)80-tó) üzemelő létesítményben mindennemű műnkét gépekkel végzünk majd. — Harmadikos élelmiszereladó tanuló vagyok. A miskolci fióktól kapom az ösztöndíjat és ide járok gyakorlatra. Domokos Erzsi — szak- nyelven szólva — árut készít. elő kiszállításra. Huszonkét társával együtt, műszakonként annyi anyagot megmozgat, hogy az csak tíztonnákban fejezhető ki. , — Mi köze a cipekedésnek az eladószakmához? — Valójában árukezelő leszek, ilyen képzés azonban nincs a nagykereskedelemben. Munka közben megismerem az áruféleségeket... — A raktári teendők ellátása megkívánja a szakképzettséget. Saját erőnkből indítunk tehát kétéves áruke- zelöi tanfolyamot. Külön előnye, hogy eladói képesítést is biztosít — szól közbe a raktárbázis vezetője. Az udvaron dobozos árukai raknak tehergépkocsira. Jósvai Csaba árukísérő és Un ti Árpád társaival 1400 boltba szállít. A fel- és lerakást egyaránt kézzel végzik, s felelősséggel tartoznak a fuvarozott anyagokért. — öl hó napja kerültem kocsira — mondja Jósvai. — Előtte Egerben, építkezésen voltam gépi rakodó. Másod- nagammal, műszakonként 180 mázsát mozgatunk meg. A pénzre nem panaszkodom, megvan a három és fél ezer. Meddig csinálom? Szerelnék gépkocsivezető lenni... A létszám háromnegyede asszony és lány. Sok a fiatal. — Szezon előtt állunk, ünnepekre készülünk, ezért mindenkidnek meg kell fognia a munka végét. Nálunk a beosztás alig számít, ha jön az áru, nem maradhat az udvaron — magyarázza Bakó Antalnc, két forduló közti szünetben. Az élelimi- szeráru-forgal mi csoportvezető édességekkel teli dobozokat emelget, rak „pakliba” beosztottjaival. Járjuk a raktárakat, legalább egy órája. Ameddig a szem ellát, egymás mellett és fölött kozmetikai cikkek. Súlyuk jelentéktelen, ám a számuk ... Valamennyit meg ; kell fogni, amikor a polcra kerülnek, illetve leveszik onnan. — Lehet-e leltárhiány? — kérdez vissza Réti Ernönc raktárvezető. — Százmillióból 28 ezer forint a káló. — íme, a kézi rakodóbri- gád! Csupa asszony. Nyújtott műszakban hatan, száz tonna súlyt mozgatnak. A fizetés kétezer forint havonta. — Tavasszal és ősszel, télen és nyáron a szabadban dolgozunk. Valami fedett hely kellene legalább az eső. a hó ellen. Jó is lesz már az új raktárbázison ... — így Petőfi. Féretlené. Öcs Karolync nevelve meséli : — A két év alatt egyszer , voltam beteg, a derekammal. Az orvos, miközben . vizsgált, egyre csak hajtogatta: hogy lehet valaki rakodó- munkás, nö létére? Mit mondhattam volna neki? Knlaj László Ep párbeszéd margójára A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál első ízben 1974. április 24-én tartottak ifjúsági parlamentet. Akkor és azt követően olyan fő feladatokat jelöltek meg, amelyek az ifjúsági törvény egyre teljesebb megvalósulását tűzték célul. Fő feladat lett: a vállalati létszám ösz- szetételének javítása, a fiatalok bérhelyzetének .felülvizsgálata, a beilleszkedés megkönnyítése és szociális ellátásuk — sport, kulturális igényeiknek — kielégítése. A munka értéke A célkitűzéseket tekintve konkrét eredmények születtek. A fiatalok aránya az elmúlt években kedvezően változott és az 1973-as évhez képest több mint 60 százalékkal jobban nőtt, mint a vállalati összlétszám. A vállalati átlagbér színvonala 39 százalékkal emelkedett, ezen belül a fiatalok átlagbére 54 százalékkal nőtt. Ügy tűnik tehát, hogy a fiatalok helyzete, befolyása a vállalat életébe és ugyanakkor szemléletük is kedvezően alakul. A KISZ-korú fiatalok egyre inkább felismerték a munka értékét és azt a hivatásérze.iel végzett tevékenységgel azonosítják. Kérték és kérik, „sürgették” a pártszervezetet, a gazdasági vezetést, hogy fokozottabban lássák el őket, konkrét feladatokkal. Több társadalmi munkát igényelnek, mondván: társadalmi munkával így, vagy úgy szűkebb és tágabb értelemben a saját környezetüket, életüket szépítik. A vállalat sem hagyja a fiatalokat magára. Talán az országban egyedül ez a vállalat fizet a fiatalok számára 24 éves életkorig betanulási pótlékot. Többek között ennek, az ilyen intézkedéseknek is köszönhető, hogy a fiatal szakmunkástanulók létszáma 1973-hoz képest több mint hétszeresére nőtt. Jogok és kötelességek A vállalatnál sok-sok millió forintot költöttek szociális célokra: munkásszálló korszerűsítésére, tv, rádió, hűtőgép, könyvvásárlásra. Ez azonban úgy tűnik, még nem elégíti ki teljesen az igényeket. Ennek egyik oka, az igények egyre magasabb színvonala, másik — szintén nem elhanyagolható — a berendezések idő előtti elhasználódása, amit nagyon gyakran a „helytelen” használat okozott. Azaz, a fiatalok egy része túlságosan természetesnek vette és nem „köszöni e” meg azt, amit a vállalattól, illetve a társadalomtól kapott. Hisz ma már annyi minden természetes. Természetes az, hogy nincs munkanélküliség, természetes a társadalombiztosítás általa - nossá válása, természetes a gyermekgondozási segély, természetes a demokrácia különböző formái. Ezekkel a lehetőségekkel persze élni kell! Élni, de nem visszaélni... A jogok melleit, kötelességek is vannak. Ügy az értékek' megőrzésében, mint a rövid és hosszabb távú termelési feladatok megoldásában. Itt is helyt kell állni a fiataloknak, ahhoz, hogy igényeiket egyre magasabb fokon elégíthessék ki, hogy nyugodtan, „lelki ismereti ur- dalás nélkül” nézhessenek zenibe tegnapjaikkal és b holnauokkal. Ehhez józanul gondolkodó, aktív fiatalokra van szükség. Olyan fiatalokra, akik főként szocialista brigádokba tömörülve a párt-, társadalmi, gazdasági vezetés által kitűzött feladatokat tudatosan teljesítik. Építőipari DH-mozgaíom A fejlődés lényeges hajtóereje — a vállalatok életén belül is —, a gazdasági, a strukturális helyzet alapos, önkritikus elemzése. Például; ez évben már vannak gondok, a szakmunkásképzés terén. Ennek egy része a munkaerőforrások kiapadásából adódik. Más része, esetleg az átlagosnál kedvezőtlenebb munkakörülmények, vagy a helytelen társadalmi értékítélet, a szakma hiányos „becsületének” következménye. Az új intézkedések várható eredményeként — mint például a vállalat, pályaválasztási szakkönyvének létrehozása — mégis a szakember- szükséglet 80 százalékát saját erőből fedezik. Egyes idősebb szaktársak még nem mindenütt ismerik el — a fiatalok szakmai hozzáértését illetve lendületét, ami igen számottevő munkaerőt, energiát jelent. Ezt kedvezően és hatásosan befolyásolhatja a 9-es építésvezetőség által kezdeményezett versenyfelhívás a DH-mozgalom bevezetésére és kiterjesztésére. Az ilyen kezdeményezés — általában minden építőipari vállalatnál kedvező visszhangra találhat. Bízunk benne, hogy az elhangzott versenyfelhívás ami a teljesítménynövelést és a minőség javítását .tűzte célul, a többi építésvezetőség ICISZ-korú munkásai, de az idősebb szaktársak körében sem marad „válasz” nélkül. Kinek az asztala? Hiszen csak a több és jobb minőségű munka eredményezheti a magasabb igények kielégítését. A sportot, a szórakozást, a művelődést és ezeknek feltételeit. Amelyekre a fiatalok túlnyomó része még íí 10 és félórai munka után is kedvei, vágyat érez. Teljesítésük persze nemcsak a vállalatokon múlik, hiszen azok elsősorban termelőegységek. A kulturális igények kielégítésében nagy feladat hárul arra a sok-sok tanácsi és szakszervezeti kezelésben levő művelődési házra, múzeumokra, könyvtárakra, ismeretterjesztő társulatra, amelyeknek elsősorban ez a feladata. Az állam jelentős pénzeszközöket biztosit, ezen intézmények működtetéséhez. Képzelt szakemberek, közönségszervezők sokasága dolgozik itt, főként az ő feladatuk a kulturális igények kielégítése. Az intézmények dolgozói úgyis elég sokat panaszkodnak az érdektelensr -e, arra. hogy egyes rendezvényeken kevesen vesznek részt. Ez rajtuk is múlik. Hogy kellő időben, színvonalas programot ígérve keressék meg a gazdálkodó egységek noli*lkai. társadalmi. gazdasági vezetőit, illetve kulturális felelőseit és rajtuk keresztül a dolgozókat. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat közelmúltban megtartott ifjúsági parlamentiének — a tájékozódás és a tájékoztatás fórumán — margójára ezek a sorok kívánkoztak. Anélkül, hogy kiemelnénk az ÉVM. a felügyeleti és irányítószervek. a dolgozó fiatalok képviselőinek és a vállalat vezetőinek valamennyi, talán még lényegesebb gondolatait. Ez a parlament, ez a párbeszéd hasonlóan az országban napjainkban lezajló rendezvénysorozatokhoz, a vélemények tisztelThen l’vtá‘=ávnl, az ígért segítségek és vállalások kölcsönös teljesítésével minden bizonnyal nemcsak a fiatalok számára lesz hasznos és hasznosítható Buciiért Miklós
