Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-28 / 282. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 1976. november 28., vasárnap Ti járat, rövidéi menetidő Ismert már a döntés, egy- 1 re közelebb a megvalósulás i dátuma: a Bodrogközben, Sárospatak-elágazós és- Zemplénagárd között, az : I évtizedekig kisvasúdon le- bonyolított személy- és te- , herforgalmat januártól- megszüntetik. Nemrégiben,- az így fokozott szerephez . jutó közutak állapotáról ír- j tunk, arról, hogyan oldotta- meg feladatát az előkészítő i munka során a KPM Mis- t kolci Közúti Igazgatósága. > Az úton azonban menni • is kell, közlekedni, elszállítani az eddig kisvonattal ■ utazókat munkahelyükre, az ■J ügyes-bajos dolgukat intéz- ni indulókat egyik község- •' : bői a másikba. Ügy. aho- i j gyan az eddig történt, de > j most már a közúton — 1 ! autóbusszal. Ez a feladat 1 vár a Volán 3. számú Vál- 1 I lalatra, s nem kevés tenni- i j való jutott már eddig is a : ! felkészülés napjaira, hónap- ’ Ijalra . .. ! Szeptember hónapban I például a vállalat szakemberei „szállták meg” egy 1 hétre a bodrogközi kisvo- natot, hogy utasszámlálást végezzenek, feltérképezzék a mozgásirányokat, helyszínről szerzett információkat ! gyűjtsenek az autóbuszok menetrendjének kialakít á- 1 Kához, a valóságos igények optimális megközelítéséhez, j Mindezekhez az érintett I tanácsoktól is kértek infor- I (nációkat. Két héttel ezelőtt a sátoraljai üzemegységnél j ellenőrizték a felkészülést, s megállapították: időará- ! nyosan haladnak. A 7 új 1 Panoráma autóbusz — Ikarus 206-os — már készen áll, hogy a megszabott úton és időben nekiinduljon a bodrogközi utaknak. Hogy hol és milyen időszakokban mennyi idő alatt és, milyen összeköttetést biztosító járatok közlekednek majd a megszüntetett kisvonat helyett — erről tanácskoztak a minap azon í a, Sátoraljaújhelyen meg- J tartott, összejövetelen, amep------------------------------------------------------•i ______________ lyen egy asztalnál ültek a Volán Tröszt, a Volán 3. sz. Vállalat és a járási hivatal képviselői az érdekelt községek tanácselnökeivel. A kézhez kapott menetrendtervezet alapján a tanácsi vezetők nem késlekedtek a véleménynyilvánítással. — Jó a tervezet, nem találok kifogásolni valót — mondta a Kiesei közös községi Tanács képviselője, a lácacsékeiek és semjéniek képviseletében is —, úgy találom, a mi esetünkben jól sikerült az autóbuszok menetrendjének kialakítása. Biztosították, hogy minden Sárospatakról induló vonathoz is meg legyen a csatlakozás ... — Az az én véleményem — kezdte zemplénagárd! kollégája —, hogy ne tekintsük ezt az írásos tervezetet, ami papíron egyébként jónak látszik, egy évre érvényes „bibliának”. Azt most még megjósolni nem lehet, hogy beválik-e vagy sem, egy hónap elteltével felül kellene vizsgálni, hogy a gyakorlat, a mindennapi utazás hogyan igazolja az elképzeléseket. A megépült autóbuszvárókból hiányoljuk a padokat. — Nem látom biztosítottnak Tiszakarád és Györgyiarl ó összeköttetését, mert a menetrend szerint a jövőben kerülővel. Sárospatak érintésével juthatunk el egymáshoz — mondja a közös községi tanács elnöke. Sorra veszik, közösen, a lehetőségeket, hosszas számolgatás, mérlegelés következik, a jelenleg reális variáció meg is születik még üt: hetente három napon egy alkalommal menetrendi járatot közlekedtet a vállalat a két község között. hogy a györgytarlói ak közvetlenül átutazhassanak Tiszakarádra, ha elintéznivalójuk akad. Zemplénagárdot és Sárospatakot a kisvasút 7 járattal kötötte össze eddig, a jelenleg is közlekedő és a kisvonat megszűnése után beállított autóbuszok ennek éppen a kétszeresét kínálják majd utazásra. Javul a menetidő: amíg Sárospatakról Tiszakarádra 68 percig tartott az út vonattal, az autóbusz 35 perc alatt szállítja majd ugyanezen a távolságon az utasokat. Ugyanígy, a menetidő lényeges csökkenését ígéri a többi számarány ,is, Zemp- lénagárdra például az eddigi 160 perc helyett 105 perc alatt érnek el az utasok. Tájékoztatást kaptak a tanácsok vezetői a viteldíj változásáról is. Erről any- nyit jegyzünk itt fel, hogy akik eddig a kisvasúton munkás- vagy tanulóbérlettel utaztak, azok 3 évig az autóbuszon változatlan utazási díjjal közlekedhetnek. A Volán egyébként a sárospataki elővételi pénztár mellett Tiszakarádon és Cigándon is biztosítja a jegyelővétel, bérletváltás lehetőségét. Mindezekről, a menetrendről, a díjszabásról és egyéb tudnivalókról falugyűléseken tájékoztatják majd a helyi tanácsok a lakosságot. Napról napra életszerűbbé. érzékelhetőbbé válik az itteni forgalomátterelés mind megannyi részlete. Nagy István, a Volán 3. számú Vállalat személyforgalmi főosztályának a vezetője elmondta, maguk is várakozással, izgalommal várják a startot. Nem tekintik véglegesnek és megváltoztathatatlannak az eddigi elképzeléseket, s már most kijelölték azt a napot, január 20-a. amikor újra összeülnek a községi tanácsok vezetőivel, hogy már a mindennapok hozta tapasztalatok alapján értékeljék a közös munkát. A zárszó elhangzott: — Balesetmentes, jó közlekedést! Ténagy József Cirkuszosok: artisták, idomárok, állatszelídítők, állatetetők, bohócok, kisegítők, kötéltáncosok ... Életük — kívülről nézvést — csavargás. Tegnap még itt, holnap már 200 kilométerrel arrébb hajtják le fejüket. Délelőtt próbák, délután és este előadás. Egy szezonban többnyire ugyanazok a számok ismétlődnek, de készülni kell minden előadásra. A szerek, a cirkuszi szerek, a különféle kötelek, hálók, trapézok ellenőrzése, a tartozékok, merevítők karbantartása úgy hozzátartozik már életükhöz, mint az evés, az alvás, a lélegzés. Ebből élnek, ezért élnek, ez hosszabbítja meg életüket. Kemény, kitartó munka kell ahhoz, hogy valaki eljusson a porondig, addig a pár négyzetméteres, fűrész- porral felszórt platzig, amely szinte születésüktől halálukig meghatározza életüket. Sokuknak ez a munka a legtermészetesebb valami. Ez adja a kenyeret, az érvényesülést, a sikert, és sokszor a bukást. Az érti meg ezt csak igazán, az tudhatja ennek csak igazát, aki beleszületett, benne él, s aki életében ezenkívül mást nem csinál. Az öreg, ahogy az egész cirkuszi világ ismeri: Csicsa bácsi, 72 éves. Kettesével veszi a lépcsőket. Lakókocsijának berendezése inkább hasonlít egy hivatali irodához, mint egy cirkuszi lakókocsihoz: epv íróasztal, tetején dosz- sziék, papírok, műsortervek, szerződések és még ki tudná felsorolni mennyiféle kézzel vagy géppel írt papír. Nem cirkuszoshoz, idomárhoz méltó munka, de hát az évek múlása talán ebben a szakmában a legkegyetlenebb. Valamit muszáj csinálnia annak, aki, ha csakis ezt a szakmát ismeri, itt akar megöregedni. Pedig sosem szerette a papírmunkát. Most is restell- kedik a nagy halom dosszié miatt. Hát ez lett az öregből... Történetet mesél. Apja valamikor, az 1900-as évek elején egy jólmenő biztosítási ügynökség alkalmazottja volt. Egyszer abban a csehországi kisvárosban fellépett egy társulat. Volt velük eev gyönyörű szőke artistanő, aki eszét vette a biztosítási ügynöknek. Másnap, amikor szedelőzködött a cirkusz, a kishivatalnolc már a szőke artistanő lat- kókocsijában utazott az egyelőre ismeretlen világ felé. Gyerekeket és egy asz. szonyt hagyott otthon. Ebből a házasságból született valahol útközben egy lakókocsiban Csicsa bácsi, a Smaha-Vinicky artisíacsa- lád tagja. Ismerik őket Keleten és Nyugaton, Európában, Ázsiában, Amerikában. Már a monarchia alatt is cirkuszosok voltak, azt mondja belenőtt a cirkuszba, mást sem tudna csinálni., Nemrégen jártak Miskolcon. Amikor felmentünk az irodának berendezett lakókocsiba, sokat beszélt a régi szép időkről. Amerikáról, ahol egy szezont végig dolgozott, Angyalföldről, ahol három évig általános iskolába járt, Prágáról, ahol most lakik — szóval mindenről, amiiől egy 72 éves ember beszélni tud. Az emlékek, amelyek olykor felérnek több ember életével, mindenképpen kápráztató- ak voltak. Egyszerű földig halandó számára 'a cirkusz' egy külön világ. Neki ez a világ jelenti azt a közeget, amelyben élni lehet, amelyben van miért élni. A siker, az esténkénti taps ma már csak emlék. Es az öreg Csicsa bácsi már csak ebből él, ezzel büszkélkedik. Ö, aki tényleg a bölcsőből — pontosabban a lakókocsiból — került a kör alakú porondra, megdolgozott a sikerért. Azt mondja, ért a lovak nyelvén, ismeri az állatokat, szereti a cirkuszt. Mi mást is szerethetne, mihez kötődne, amikor egész életében a cirkusszal, s a cirkuszért volt? ... Most Prágában dolgoznak. Ű, aki évek óta már nyugdíjas, szintén aktívan dolgozik, készül fel a következő szezonra. Mielőtt elmentek innen, valami új számról beszélt, amit itt Euróoában még nem sokan csináltak. Azt akarja betanítani ebben az évben. 'Az utolsó napon, amikor már pakolt a cirkusz, kint állt a p’-tzon. Ügy köszönt: viszontlátásra! Pusziafalvi Tivadar Hetvenöt éves j a Vasgyári Kórház j Kis földszintes házak, kertes kolónia veszi körül Miskolcon a Vasgyári Kórházat. A környék képe szinte semmit sem változott az eltelt évtizedek alatt. A csendes utcákat nem veri fel a városra jellemző megduzzadt forgalom zaja, itt még nem tornyosulnak a szürke, beton bérházóriások, de nincs csillogó, neonfényes áruház sem. A sok évtizedes, hagyományőrző csend azonban már itt sem tarthat sokáig, de most még emlékeket idéző kerete a fennállása 75. évfordulójára készülő kórháznak, „7 forintos házak'’ Nyugdíjas, idős ápolónő emlékeket kutató gondolatai ' visszavezetnek az egészségügy őskorához. — Volt itt kórház ezt megelőzően is. A gyárVI-os kapujával szemben rendezték be 1880-ban az akkor „7 forintos házak”-nak nevezett kis épületekben. Szegény munkások lakta telep, szegényes körülmények. Sáros, kátvus utcák, nagy sárban a szekér is nehezen járt. — Ügy volt — emlegették a régi öregek —, ha sérülés volt a gyárban, vagy a környéken, fűzfavesszőből font kosár-hordágyakon vitték a betegeket a „7 forintos házba.” Ebben az időben került Miskolcra dr. Soltész Károly, ő lett a Diósgyőri Vases Acélgyár első főorvosa, s ö szorgalmazta 10 éven keresztül, hogy kórházat kell ide építeni. Olyat, amilyen a kor követelményeinek megfelel. Az építkezés 1898- ban kezdődött meg. Barakk a dombon 1901-ben felépült a kórház. Sebészet és belgyógyászat. Az első világháború idején tífuszjárvány söpört végig a városon. Pusztított a kór a vasgyári telepeken is. A járványos betegeket nem lehetett a kórházba bevinni, nem volt mód az elkülönítésre. Ekkor épült meg a járványkórház, távolabb, a vasgyári temető mögötti do ibon. Egy idősebb orvos, aki maga is dolgozott abban az épületben így írja le: — Favázas, téglafalú barakképület volt. Később TBC-osztálynak használták, egészen az ötvenes évekig. Amikor a második világháború idején közeledett a front, s egyre több SÁS behívót kézbesítettek a postások. ugyancsak telt ház volt a dombtetőn. Ma is találkozom még gyakran ohmn emberekkel, akik igen hálásak az akkori, ottani „gyógykezelésért”. Ez az épület ma már nincs meg. A vasgyári kórház tovább bővült. A modern belgyógyászati épületet 1939-ben adták át, elkészült a gazdasági épület, és 1940-ben a szülészet. A menekülő kórház A háború nem kímélte a kórházat. 1944. szeptember 13-át már igen sokan átélték a most ott dolgozó egészségügyiek közül is. Az egyik ápoiónő emlékezetében így él az a nap: — A bombázás alatt az akkor nemrég felépült kórházi részlegek mind megsérültek. Azon a napon óvóhelyre menekültünk, s mikor feljöttünk szörnyű látvány fogadott. Sok volt a halott, sebesült, akiket a gyárból is ide hordtak. A kórházban azonban képtelenség volt tovább dolgozni. Kitelepítették Perecesre, az ottani bányászklubba, és a hegyoldalakban levő óvóhelyekre. Ebben az időben dr. Földest (Feldmann) József volt a kórház igazgatója. Neve, személyisége szorosan kapcsolódik ehhez a kórházhoz, kapcsolódik a kortársak emlékezetéhez. Most, amikor mintegv számvetés készül a 75 éves múltról, az igazgató neve gyakran szóba kerül. „Emberségből példát...” A második világháború nehéz éveiben nemcsak betegek kaptak itt gyógyulást, hanem az üldözöttek is menedéket. Álljon itt néhány őszinte vallomás, amelyben orvosok emlékeznek a vészterhes időkre: „Medikus voltam Földesi főorvos osztályán 1940-ben. A főorvos nemcsak szakmailag foglalkozott velem, de ö ismertetett meg a marxista ideológiával is.” „A vasgyári kórház dolgozóinak emberség tekintetében is érdemei vannak. Dr. Földesi mint a vasgyár szülötte mindig a munkás oldalán állt, s ahol csak tudott seg'ett." A kórház a bánya társ- pénztárhoz tartozott. Az ányaai üeveket ott intézték, ott döntöttek arról, hogy a szükséges felszerelések meglegyenek. Igazgatóság soha sem működött, nem is építettek igazgatói rezidenciát. Ma sincs ilven. A jelenlegi igazgatót az osztályán találjuk most is. gvóevít mint eddig, mint az elődök. A jelen sem hivalkodó A felszabadulás után elkezdődött az újjáépítés. Rendbehozták a szülészetet. s újabb emeletet építettek j a belgyógyászatra. A kór- ! ház jelenlegi igazgatója, dr. j Ditrói Sándor szintén itt dolgozott, előbb mint medikus. aztán mint szigorló, majd mint kezdő orvos. Bár az elmúlt, évtizedek alatt ! igen távoli földrészekre is I elszólította hivatása, dolgo- ; zott Koreában, de végül új- > ra ide tért vissza. Idézzük a múltat, mérlegeljük a jelent: — Ez a kórház soha sem i ‘ törekedett látványosságokra ! — mondja elgondolkodva az | igazgató főorvos — területileg kicsi, de jelentőségében ; igen nagy. A város munkás kerületének egészségügyi bázisa, s ez meghatározza legfontosabb funkcióit. Nem születtek itt nagy. korszak- alkotó tudományos felfede- j zések. Ez nem a kutatás, j hanem a mindennapi, szorgos, lelkiismeretes gyógyító munka színhelye. A vasgyári kórháznak ! n • ncsak azért ez a neve, j mert területileg a vasgyár- - nak nevezett városrészen helyezkedik el. A kórház mindig szoros kapcsolatban volt a két nagyüzemmel. Ez a kapcsolat egyre intézményesebbé válik. — /- legfontosabb célunk — beszél a jelenről dr. Ditrói Sándor —, hogy a hozzánk tartozó területen és az üzemben magasszintű egészségügyi ellátást biztosítsunk. Az integráció során szoros kapcsolat alakult ki a kórház és az üzemegészségügyi hálózat között, mondhatnám egységes egészet alkot már ebben az évben. Túl a kórház falain A jelenlegi egészségügyi hálózat rendszerében nincsenek elszigetelt egységek. A korszerű gyógyítás, a gyógyító eszközök technikai fejlődése összehangolt komplex munkamódszert igényel. Ez bontakozott ki itt is, ez tágította, szélesítette a hajdani kis kórház hatókörét. Már túlléptünk a múlton, s amikor a jelent sorolnánk, amikor az igazgató főorvos belelelkesedik az intézmény sokoldalú munkájának ismertetésébe. a tervek a jövő felvázolásába, rá kell J jönnünk, hogy erősen feszegeti a téma egy cikk szűkre szabott kereteit. A korszerű üzemorvosi hálózat, az ottani szakrendelések megteremtése, a majdani munkaalkalmassági intézet létrehozásának küszöbön álló terve, a Medicor itt létrehozandó fejlesztési laboratóriuma. a 120 millió forintos beruházással énülő sebészeti osztóiv terve már sejteti, hogy az elkövetkező 10 esztendő több változást bnz a kórhó- életében, mint az a 75 év, amelyet most ünnepelnek. A kis földszintes házakkal. kertes kolóniával körül ölelt vasgyári kórház csak kívülről őrzi a hagvománvt Csak megjelenésében. Benn a falak között mai. korszerű. a legmagasabb szintű ellátásra törekvő egészségűid gárda dolgozik, szervez, tervez. Mi az mégis, ami öröklődött. ami élő hagyomány? Az a vezérlő gondolat, hogy itt minden a gyógyítás érdekében történik, ma is úgy. mint az elmúlt, sok nehézséggel is terhes évtizedek alatt. Adamovics Ilona <
