Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-03 / 234. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1976, október 3,, vosámcip Bepillantás a magyar film műhelyeibe A magyar filmgyártás ez év eleje óta áj szervezeti keretek között működik. Míg az elmúlt években két ön­álló vállalati jellegű film­stúdió — a Hunnia és a Bu­dapest — készítette elő a filmeket és a MAFILM, az­az teljes nevén a Magyar Filmgyártó Vállalat mintegy rendelést teljesített, most négy stúdió, azaz négy al­kotóműhely működik a MA- FILM keretein belül és ké­szíti az évi 20 játékfilmet. Ezeken kívül még több rö- vidfilmstúdió is dolgozik. Most először, a játékfilm- stúdiók munkásságára hív- fel a figyelmet. © ( A négystúdiós rendszer sokakban felidézheti a hat év előtti szervezeti formát, amikor ugyancsak volt négy stúdió, bár akkor csak ró­mai számokkal jelölték, a mostani négyes felosztás azonban nem egyszerűen szervezeti tagolódás, hanem művészi-tartalmi eltérést is mutat a korábbitól. Minde­nekelőtt abban, hogy a stú­dióvezető mellett művészeti tanács működik, amelynek tagjai részben a stúdióhoz szervezetileg tartozó rende­zőkből adódnak, részben kí­vülálló szakemberekből. A Budapest Filmstúdiói Ne- meskürty István vezeti, he­lyettese, s egyben a művé­szeti tanács vezető rendező­je Ranódy László. A Dialóg Filmstúdió vezetője Bogács Antal, helyettese, illetve ve­zető rendezője Bacsó Péter, a Hunnia Filmstúdió vezető­je Köllö Miklós, helyettese, illetve vezető rendezője Sí­rná Sándor, míg a legfiata­labb. az Objektiv Filmstúdió vezetője Marx József, he­lyettese október elsejétől Szabó István, aki mint más stúdióknál, a vezető rende­zői feladatot is ellátja. A, művészeti tanácsokban — mint említettük- —. többség­ben rendezők foglalnak he­lyet, a stúdióhoz való kap­csolódás azonban nem jelen­ti a rendező foglalkoztatásá­nak kizárólagosságát. Példá­ul a Budapest Filmstúdió­hoz tartozó rendezők alkot­nak más stúdiókban is, és fordítva. A stúdióknak nincs mereven lehatárolt profiljuk sem, nem tagolódnak szóra­koztató filmeket készítő, vagy első filmeseket tömörí­tő alkotóműhelyekre. Mindezeket a szervezeti változásokat Révész Miklós, a MA FILM igazgatója, Vala­mint az említett stúdiók ve­zetői ismertették a kritiku­sokkal, illetve filmes újság­írókkal a napokban tartott sajtókonferencián, amelyen a személyi és szervezeti válto­zásokon túl az egyes stúdiók, illetve az egész MAFILM alapvető célkitűzéseiről is szó esett és természetesen beszámoltak a bemutatásra váró, vagy előkészítés stádi- mábun álló filmekről is. © " Igen fontos törekvésnek tartják, ezt ismételten hangsúlyozni kell, hogy sem személyek, sem műfajok, vagy témák élőit nem zár­ják le a stúdiók sorompóit, sőt minden stúdióba várják az újabb rendezők bekapcso­lódását, elsősorban a fiata­lokat. Van olyan törekvés is, hogy az alkotók közül az ar­ra érdemesebbek, a legtehet­ségesebbek ne Icényszerülje,- nek sokéves kihagyásokra, mint a jelenlegi, illetve most elhagyott struktúra ezt ered­ményezte, hanem ovan mun­kamenetet kívánnak a stú­diókban kialakítani, hogy a rendezők munkájában is le­gyen valami folyamatosság. Ez azt jelenti, hogy a stú­diók dramaturgiáinak úgy kell segíteniük a forgató- könyvek előkészítését, hogy amikor egy-egy rendező for­gatásának befejezéséhez kö­zeledik, már újabb forgató- könyve adjon munkát szá­mára is, s már az újabb mű megvalósításában is gondol­kozhasson. ' így elkerülhető, hogy Kossuth-díjas rendező például kilenc ével vár új'abb forgatásra, mint ez megtör­tént. Vagy másik Kossuth"*- díjas rendező külföldön dol­gozik. (Egyébként Jancsó Miklós — mert róla van szó — a közeli hetekben itthon kezd újabb filmje forgatásá­hoz.) © Nem érdektelen talán meg­említeni, milyen filmek be­mutatása várható a közeljö­vőben, mely filmek készül­nek, vagy vannak az előké­szítés stádiumában. Néhány nap múlva mutatják be a premiermozik Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című film­jét, ’ amely Sánta Ferenc azonos című regénye alapján készült. Ugyancsak október­ben kerül még a mozikba Gábor Pál filmje A járvány, amely az 1831-es koleralá­zadás egy epizódját idézi mozivásznainkra. Elkészült es bemutatás előtt áll Bán Róbert — Mikszáth Kálmán regénye nyomán készült — Kísérlet Lublón című filmje, Mészáros Márta Kilenc hó­nap című filmdrámája, Pa- lásthy György Tótágas című, elsősorban gyermekekhez szóló és karácsonykor a mo­zikba kerülő játéka. De a közeli időben várható Fejér Tamás A királylány zsámo­lya, Dömölky János A kard, Dárday István Nővérek, Sza­bó István Budapesti mesék, Zolnay Pál Szélmalom című filmje, valamint a televízió­val koprodukcióban, Eszter­gályos Károly rendezésében készült Kísértések. Nem érdektelen talán a később várhaló filmek közül megemlíteni Várkonyi Zol­tán Fekete gyémántok, Szijj Miklós Emberi történet, Kar­dos Ferenc Ékezet, Rózsa Já­nos Pókfoci című munkáit, a későbbi tervek közül az Ady Endre centenáriumra készülő Ki látóit engem? cí­mű Révész György filmet,’ Makk Károly Egy erkölcsös éjszaka című munkáját, amely Hunyadi Sándor A vö- röslámpás ház című elbeszé­lése nyomán készül, Bacsó Péter Ridsztólövésél, Mészá­ros Márta Barátnők című munkáját, amely ismételten munkásasszonyok gondjaival foglalkozik. Meg kell emlí­teni az elsőfilmes András Ferenc Veri az ördög a fe­leséget című mai. témájú filmjét, Mihályfy Imrének A közös bűn. című Galgóczí- regény adaptációját, Sándor Pál Mégis fáj, fáj, fáj című filmjét a fiatalok eleiéről gondjairól. © A játékíilmstúdiók az új szervezeti rendben állag öl filmet készítenek majd éven­te. Még sok az áthúzódott munka a korábbi évekről, de máris sokkal több meg­filmesítésre érdemes forga­tókönyv van a stúdiók ve­zetőinél, illetve a művészeti tanácsok előtt, mint ameny- nyire a stúdiók kapacitása futja. Lehetséges, hogy a stúdióvezetők által említett, vagy akár éppen az álta­lunk felsorolt filmek közül is egyik-másik 1977-ben nem valósul meg, áthúzódik 1978- ra. (Pedig a terveknek csak egy hányadát ismertettük fentebb.) Ugyanakkor válto­zatlanul hiánycikk nemcsak a készülő filmek közült, ha­nem a tervek közölt is az ifjúsági és gyermekfilm, valamint a filmvígjáték, amelynek gondjairól az au­gusztusi siófoki szimpozionon igen sok szó esett, s amely­ről a minapi sajtókonferen­cián még semmi érdemi biz­tatót nem tudtak a stúdió- vezetők elmondani. A rovidfilmstudiók közül kettőnek a munkájával is­merkedtünk meg közelebbről. Először a Híradó- és üoku- mentumfilm-slúdióval. Ez a heti híradókon kívül külön­böző magazin összeállításo­kat és igen sokféle doku- mentumíilmet készít. Érde­mes megemlíteni, hogy Ma­gyar József, aki Miskolcon már többször nyert díjat a filmfesztiválon, Tűzben cím­mel a lyukóbányai bánya- tűzről készített dokumen­tumfilmet, ami hamarosan bemutatásra kerül. Nem len­ne oktalan ezt a filmet elő­ször itt Miskolcon bemutal- ni. A Népszerű Tudományos- és Oktatófilm-stúdió évente 18—20 népszerű tudományos és 44 oktatófilmet készít, s az elkövetkező három évre mintegy 250 témát adtak már be a rendezők. A kél rövidíilm-stúdió munkáját azért nem részletezzük bő­vebben, mert 1977 májusá­ban a miskolci filmfesztivá­lon egy hétig ezekkel fogunk ismerkedni. Akkor lesz majd módunk a stúdiók munkáját elemezni. Mint Révész Miklós, a MAFILM igazgatója mon­dotta, bepillantást akarlak adni a magyar filmgyártás­ba, a MAFILM életébe. Ezt próbáltuk a fentiekben a konferencia néhány adaléká­nak közreadásával mi is megtenni. És ehhez nyújt majd Segítséget a játékfil­mek esetében az 1977. feb­ruár 10-e és 17-e között meg­rendezendő budapesti film- napok bemutató- és vitaso­rozata, amely a magyar já­tékfilm újabb éves mérlege lesz. Benedek Miklós Októberi Napjaink Az elmúlt nyarat idézi fel a Napjaink októberi száma azzal, hogy nagyon is termé­szetes és érthető okokból, most megjelent számának írásai közül több foglalkozik a tokaji, immáron ötödízben megrendezett írótáborral. Nem pusztán mérlegkészítés ez — bár 'kétségtelenül az is —, hanem a dolgoknak olyan mérlegre tevése, amelyben célját, jelentőségét is megfogalmazzák, mint ahogyan tette azt Zimonyi Zoltán Tokaj ötödször című írásában, többek .közölt így fogalmazva meg az írótábor „hasznát’':' „egészséges helyi szellemet épít, politikus ma­gatartást tükröz”. De ez a felidézés, amely hagyomá­nyosan követi a tokaji írótá­borokat, abban is segít, hogy részint továbbgondolkodásra ösztönözzön, részint pedig szélesebb körben publikálja, ismertesse az ankétokon el­hangzottakat. Ezt a célt szol­gálja Kosa Erzsébet előadá­sának közzététele, amely az idei írótábor izgalmas tema­tikájából adódóan — A csa­lád és . az életmód —- külö­nösen indokolt. A lap néhány más írása is feltétlen figyelmet érdemel. Mérhető mérhetetlen? cím­mel Rézműves János, me­gyei szakfelügyelő szól hoz­zá ahhoz a már-már orszá­gos vitához, amely irodalom- tanításunkat kíséri. Filmvíg- játék-keresőben a műfaj egy sor izgalmas kérdését véli fel Benedek Miklós. A nem pub- licisztikus jellegű írásokból pedig az Egy segédmunkás élete című Halmos Ferenc írást emelnénk ki Beke Fe­renc, A napraforgók tánca, e számban befejeződöd. Ta­mási Áron elemzése mellett. Hivatástudat és kényszerítő körülmények Manapság — s nem véletle­nül — a legkülönbözőbb fó­rumokon egyre gyakrabban kerül szóba a pedagóguskép­zés helyzete. S nem is úgy, ahogy korábban vitaalapot szolgáltatott, hogy sok vagy kevés pedagógust képzünk a felsőoktatási intézményekben (hiszen a pedagógusképző in­tézetek növekvő felvételi ke­retszáma ellenére sincs pél­dául elegendő tanár és tanító az általános iskolákban, külö­nösen a kisebb településeken, de még Budapest peremkerü­leteiben . sem), hanem a pá­lyára felkészítés tartalmi ol­daláról közelítve. Hiszen azt az ellentmondást, ami a kép­zésben részt vevők számának növekedése, illetve a betöltet­len álláshelyek és a képesítés nélkül tanítók száma között feszül, nehezen lehelne csak azzal feloldani, hogy még több fiatalt vesznek fel a ta­nítóképző és tanárképző főis­kolákra, a pedagógusképző tu­dományegyetemekre. Ehhez egyébként sem adottak a fel­tételek, hiszen a megfelelő képzéshez behatároltak a le­hetőségek, nem korlátlan a felvehetők száma sem. Hiszen elvileg az eddig tanítói, tanári képesítést nyert fiataloknak is elégségeseknek kellett volna lenniük az utánpótlás bizto­sítására. A valóságos helyzet pedig egészen mást mutat. Az elmúlt tanévben például — jóllehet évente mintegy 3000— 3200 friss diplomás pedagó­gusi adnak a felsőoktatási in­tézmények az iskoláknak — hazánkban 1864 pedagógus „hiányzott” az általános isko. Iákból, s több mint 4600-an képesítés nélkül — bár tanul­mányaikat többségükben már megkezdve — tanítottak. Minden valószínűség sze­rint, az igazságot keresve, az ellentmondás okát abban kell látnunk, hogy a pedagógus- képző felsőoktatási intézmé­nyeknek nagy adósságai van­nak a pályára nevelésben. A hivatásra felkészítéssel ma­radnak adósok, legalábbis a tudományegyetemek. (Ez még akkor is igaz, ha a magyar felsőoktatás jelenlegi rend- szei’én is szükséges lenne né­mi változtatás, hiszen egy sor olyan pálya van, amely igény­li a felsőfokú végzettségei, de olyan jellegű egyetemi vagy főiskolai képzés nincs .ha­zánkban. így ezek a fiatalok is túlnyomó többségükben a tudományegyetemek hallgatói lesznek, sohasem fognak taní­tani, vagy eddig legalábbis sohasem tanítottak.) A peda­gógusképzésről szólva így ter­mészetszerűleg a pályára ne­velés, a pályára felkészítés erősítéséről, a módszertani oktatás arányának növelésé­ről kell beszélnünk. Hiszen — bár az őszinteség sokszor meg­kérdőjelezhető —, a felvétel­re jelentkezéskor nincs olyan fiatal, aki akár esküvel is ne bizonygatná, „csak a pedagó­guspályán tudja elképzelni életét, s szívesen vállal állást akár a legeldugottabb telepü­léseken is, csakhogy taníthas­son”. S ha netán később meg­próbálnák „behajtani rajta” ígéretét (elsős korában letett fogadalmát), a kibúvók, a magyarázgatások vagy a fel­háborodás gazdag tárházát szolgáltatnák — tisztelet a ki­vételnek ... Nem véletlen, hogy — egy sor diplomáspá- lyával együtt — a végzett ta­nítók, tanárok hároméves kö­telező elhelyezkedésének be­vezetésére is sor kerül. Nem vitatjuk, szükséghelyzet dik­tálja e rendelkezés bevezeté­sét, mint ahogy azt sem vitat­juk, ne|u lesz gondoktól men­tes. De egyet kell értenünk azzal, hogy egy sor más, a pe- dagógushiányt csökkentő ren­delkezéssel párhuzamosan, erre a kényszerítő lépésre is rá kell szánnunk magunkat. S. nem elsősorban azért, mert százezrekbe kerül az állam­nak egy diplomás szakember, következésképpen egy peda­gógus is. Az oktatás előtt álló nagy feladatok megoldásához pedagógusokra van szükség. Hivatásukat . szerető, pályá­jukra jól felkészült pedagó­gusokra. S az- sem tekinthető ideális állapotnak, hogy a ta­nító- és tanárképző főiskolák levelező tagozatain hellyel- közzel többen tanulnak, mint a nappali tagozatokon. Sáros­patakon például, ahol a nap­pali felvételi keretszám 100. a levelező tagozaton 116 tanító­jelölt kezdi meg az első évet. S ez az aránytalanság még- jobban kiütközik az óvónői szakon, ahol. a nappali tago­zaton 25-en, a levelezőn pedig nyoicvanan kezdték meg ta­nulmányaikat. Az oktatás ará­nyainak felborulása semmi- ' képpen sem egészséges folya­mat, bár szükségszerűen kö­vetkezett be. Mindenképpen összetett probléma tehát a pedagógus­helyzet, amelynek szorító ha­tását épp az általános isko­lákban érezhetjük. így az is érdekesnek számit, hogy amíg a felnőttoktatás iránt csök­kent az érdeklődés — s ezen belül is különösen a tudo­mány-, az agrár- és a műsza­ki egyetemeken felvételre je­lentkezők száma apadt meg —, a tanítóképző főiskolákra jelentkezők száma megnőtt. S ez bizonyára nemcsak azzal a puszta ténnyel függ össze, hogy a tanítóképző intézetek főiskolai rangra emelkedtek, hanem annak tartalmi olda­lával is. A főiskolai rangra emelkedett tanítóképzés ugyanis azt is jelentheti — s reméljük, jelenti is —, hogy a pedagógusokat alaposabban, jobban készítik fel nemcsak az oktatásban jelentkező fel­adataikra, ami a hivatástudat erősbödését, a pályakezdés ne­hézségeinek leküzdését, a be­illeszkedés megkönnyítését is magával vonhatja. Mert — sokaknak véleménye — a szükséges irányított elhelye­zés csak akkor lehet igazán eredményes (három év azért gyorsan elrepül!), ha az egyéb intézkedések mellett minden­esetre elsősorban a hivatás gyakorlására való felkészítés­sel is párosul. S a pedagógus- képző felsőoktatási intézmé­nyekben ebben tették meg az első nagyobb lépéseket. Csutorás Annamária Kedden nyílik a múzeumi hónap A minden őszön ismétlődő múzeumi és műemlékvédel­mi hónap borsod-miskolci esemény-sorozatának nyitó ünnepségét október 5-én, kedden délelőtt 10 órakor tartják Miskolcon, a Her­man Ottó Múzeum Szabad­ság tér 3. sz. alatti épületé­nek emeleti előadótermében. A múzeumi hónap nyitásá­nak már hagyományos kez­dő aktusa az Istvánffy Gyu- ' la néprajzi és honismereti gyűjtőpályázat értékelése és díjainak átadása. Most tizen­ötödik alkalommal kerül er­re sor. A pályázatot értékeli és a díjakat átadja Bujdos János, a megyei tanács el­nökhelyettese. Ezt követően a pályázat előző 15 eszten­dejéről tartanak ankétot dr. Szabadfalvi József megyei múzeumigazgató vezetésével, majd Töltési Imre, a Haza­fias Népfront honismereti bizottságának titkára a hon­ismereti mozgalom országos eredményeiről és feladatai­ról — Hegyi Imre, a Hazafi­as Népfront Borsod megyei Bizottságának titkára pedig a népfront és a megyei mú­zeumok egy ült működéséről tart előadást. !

Next

/
Thumbnails
Contents