Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
1976, október 17., vasárnap: * ESZAK-MAGYARORSZAG7 t I — A hazat meg nem gyújtották egymásra!... — A helyi tanács egyik vezetője sommázza ily módon a legfontosabb tudnivalói a két szomszéd Ügyében, melyben most éppen mi váltunk szót. Váltottak egyébként már mások is, például a .járási hivatal illetékesei, a járási Népi Ellenőrzési Bizottság, egyik pesti vállalat miskolci kirendeltségének képviselői, a pesti vállalat képviselői, de leginkább a községi tanács illetékesei, akikre végül is az ügy tartozik. Mert végül is rájuk tartozik. Mint annyi minden más a községben. Bizonyos, hogy bármely helyi tanács vezetői órákig tudnának beszélni a kisebb-na- gyobb ügyekről, melyek vagy elsimulnak, vagy tovább mérgesednek, ez, amelyről most váltunk szót, éppen tovább mérgesedik. Elvileg rendkívül egyszerű dologról van szó. A faluban az egyik ember hivatalosan, engedéllyel készíti a koszorúkat, egy másik ember pedig nem hivatalosan, nem engedéllyel. Aki pedig nem engedéllyel készíti és természetesen adja el a koszorúkat, az szabálysértést követ el. Másrészt pedig rontja annak az üzletét. aki ezért a tevékenységért adót fizet. A helyi tanács feladata. hogy eljárjon az ügyben, megszüntesse ezt az állapotot. Valahogy mégsem sikeredik. A tanács már szabott ki büntetést, valószínű, hogy újra kiszab, de nem biztos, hogy étinek foganatja lesz. Mindenesetre a koszorút tovább fonja, készíti, Uötüzgcti a két 'szomszéd. Az egyik hivatalosan, a másik tusiban. Legalábbis valószínű, hogy tusiban is készülnek koszorúk. Pár hét még és itt a halottak napja. A tiszteletadás, a megemlékezés napja. Csendes, békés megemlékezésé. Sok virággal, gyertyával és persze koszorúval. Nyilvánvaló, hogy a koszorúforgalom fellendül majd mindenütt és nyíl várna- ló. hogy a két szomszéd között tovább élesedik maid a •háborúskodás is. ,,A házat még nem gyújtották egymásra.” Valahogy persze elejét kellene mégis venni, hogy ne is gyújtsák. Még akkor is, ha az a bizonyos gyújtás nem szó szerint értendő. A jogszabályok, a Vendeletek adottak, azoknak szellemében kell eljárni. Igaz. könnyű ezt így messziről kijelenteni, okosan buzdítani és megint más a helvszínen (enni. Mégis ebből kell kiindulni. A jogosból és a jogtalannak a vizsgálatából. Nem nagy ügy persze, nem nagy. Fontos, valóban nagy feladatok végrehajtása igényli a községi tanácsok vezetőinek energiáját, teszi próbára ideg- rendszerét. Feltételezhető az is, hogy más községekben ugyancsak léteznek a koszorús háborúskodáshoz hasonló esetek, legföljebb nem, vagy még nem váltak ügyekké. De itt ügy lett belőle. Rendezésre váró ügy. (Pt) Lukovszky László munkája 4 domb mögött Bódvarákó Tiszta és éles itt a reggeli levegő." A domb tövében két sor ház. Távolabb, a házsorok mellett, a síkságot a Boldva szeli át. Csak sejteni lehet medrét. Csendes a falu még ilyenkor. Akik dolgozni járnak, már elindultak. A háromszáz lakosú kisközség, Bódvarákó úgy bújik házaival a dombhoz, mintha fázna ebben a koraőszi, metszőén tiszta levegőben. * Bodolai Istvánná, a helyi tanácsi kirendeltség vezetője, aki régen tölti már be ezi, a tisztséget, azt mondja: nem menne el innen semmi pénzért. Nyugodtabb és szebb helyet úgysem találna. meg aztán ide köti sok minden. Szeretik az emberek, ő is ismer mindenkit. Kis túlzással azt lehetne mondani: háromszáz ember bizalmasa. Sokszor keresik föl otthon ügyes-bajos dolgokkal, s elvárják, hogy egy kirendeltségvezető mindenre tudjon választ adni. — Jó itt lakni, és örömmel lehet elmondani: a fiatalok sem mennek el innen. Igaz, dolgozni eljárnak, mert — kivéve a kőbányát — nincs munkalehetőség. Pedig kevés itt a szórakozási lehetőség. Hetente egyszer mozielőadás, az is hely hiányában, az általános iskola tantermében. Igaz. rádió, televízió szinte minden háznál van. — Ha már az iskolát em- litqtlem, érdemes lenne megnézni ■— mondja Budo- lainé. A templom mellett kanyargó úton indulunk fölfelé. Alacsony, földszintes epület az iskola. Az udvaron két diófa alatt gyerekek labdáznak. Pásztor István, aki tizenhat éve tanit itt, Bódvaszilason él. Felesége is pedagógus. Ö is itt tanított valamikor. — Hat éve még 30 alsótagozatos gyerek járt ide. Most nyolcán vannak, két év múlva már csak négyen lesznek. A felsősök Bódva- szilasra járnak, s lehel, nemsokára az alsósokat is átirányítják oda. Alihoz képest, hogy csak nyolc gyerek tanul íalai között, jól felszerelt az iskola. Rádió, televízió, két magnetofon, s egy kétszázkötetes kis könyvtár nyújt segítséget az oktatáshoz. A tanító, miközben az udvaron játszó gyerekeket figyeli, mintha kicsit keserűen mondaná a tényeket. Két év múlva minden bizonnyal megszüntetik az iskolát. Vagy hamarabb . .. Ö, aki tizenhat éve tanít itt, már megszokta, megszerette ezt a falut. * Persze, nemcsak a falusiak szeretik ezt a vidéket. Ott, ahol a házak kezdődnek, út vezet a dombra. A két mocsári ciprustól nem messze hétvégi házak emelkednek az üt mellett. Építkeztek ide sokfelől: budapestiek, vecsésiek, miskolciak. — Sok turista is jár erre nyaranként — mondja Bodolai Istvánná. Dicsérik a környéket, amelyet messze elkerül a füst, a zaj. Kifelé jövet a faluból, pár méter után hirtelen bújnak vissza a domb mögé a házak. Csak a két ciprus magasodik az út fölé. Azt mondják, télen is zöldellnek, dacolva hóval, faggyal. (—falvi—) * Nyári esemény őszi befejezéssel Ügy gondoljuk, a Blikkben élő emberek közül sokan emlékeznek még arra az óriási májusi viharra, amely végigszáguldott a hegyek között, s tetemes károkat okozott. A legtöbbet szenvedett községben, Bükkszentlász- lón még ma is sokat beszélnek erről a természeti csapásról, hogy pontosak legyünk: 1970. május 21- ről, amikor este nyolc órakor óriási mennyiségű víz zúdult le a hegyekből. Vá- rallahul érle a községet a tengerár, valahol Fehérkő- lápán volt a felhőszakadás, s a két-három kilométeres utat egész rövid idő alatt futotta meg a víz. A község vezetői azonban — bár azonnal tisztában voltak a veszély nagyságával —, nem veszítették el lélékjelenlétüket. Tudták, ebben az esetben csupán egyetlen kiút lehetséges: az összefogás! Szinte percek alatt mozgósították Bükkszentlászló minden, odahaza tartózkodó embe-j rét a községet kettészelő patakocska felső folyásához, ahol az első áradathullám már elsodorta a hidal. A mentőcsapatnak csupán egyetlen célja volt, szabaddá tenni a lezúduló árnak a patak medrét, hogy ne terüljön szét. ne .sodorja el a környező házakat. Nem túlzás: emberfeletti munkát végeztek. A máskor csendes, apró kavicsokat görgető patakocskában most mázsás sziklatömböket sodort ár. hatalmas farönkök csapódtak a patak kövei bélelt oldalaihoz. s a híd helyén valóságos gat keletkezett. Oldalakat lehetne írni erről a viharos — a bükk- szentlászlóiaknak annyira emlékezetes — éjszakáról. Arról, hogy Lakatos János iskolaigazgató-tanácselnök es Orliczki Sáudor la- nár —, aki a község párt- titkára is — milyen felelősségérzettel irányították a mentési munkákat. Embert is mentettek: Nemecsek Gyula, aki az LKM kőbányájában dolgozik, és részt vett az árvízveszély elhárításában, egy kútszerü mélyedésbe zuhant, összecsá- pódtak felette a hullámok, onnan emelték ki. A vihar utáni másnap a hősies, közös összefogás ellenére, bizotjy elég szomorú képet mutatott. A palák felső folyásánál néhány ház megrongálódott, a patak oldalfalaiból rengeteg követ sodort el a víz, s az amúgy is gyenge állapotú utat sok helyen még jobban tönkretette. Márpedig ez a község már munkás- község, a férfi lakosság kilencven, a nőknek pedig harminc százaléka az LKM- be és a DIGÉP-be jár dolgozni. Naponta tiz-tizenkét buszjárat szállítja őket a gyárakba. Az út tehát létfontosságú, és ezt értették meg rögtön a megyei tanács vezetői. Ha ma, ezekben a szép őszi napokban valaki végigsétál Bükkszentlászlón, ugyancsak akadályozva lenne a szó szerinti sétálás- ban. A községet kettészelő út jó vastagon terített zúzalék kővel, és mire e sorok megjelennek, talán mái hengerelik is. Igen, Bükkszentlászló, a hegyek közé ékelt kis nemzetiségi község, új utat kap a megyei tanács gyors intézkedése révén. Közel kétmillió forint gyorssegélyt utaltak ki számukra, ami nem kis összeg. Holdi János Október Ilyenkor,. október közepén a hegyek szívében már hűvösek az éjszakák. Az eldugott erdei réteken csak napközben szárad fel a harmat. A vizek felett gyülekező fecskék már. rég elindullak messzi vándor-' útjukra. A szarvasok szívében megmozdul valami csapatokba verődve járnák a csillagos, holdfényes éjszakában. A családok felbomlanak, hogy aztán más társaságot keresve, neműknek megfelelően új csapatokba verődjenek. Hu (Ilikbun A fiatal fák összehasogatott kéreggel sínylik meg az őszelőt. A bikák rajtuk dörzsölik, fényesítik agancsaikat, hogy aztán ilyenkor, októberben a holdvilágnál villogó ágakkal a csapatok élére álljanak. Olykor a párás hajnalokon, az erdei rétek szélén el-el hangzik egy-egy — még morgáshoz hasonló — torokköszörülés. A párhívogató, kihívásra' ingerlő bőgőst próbálja. A szarvasok nászra készülődnek. Rudiikba verődve ballagnak a vezértehén vagy a bika után. Ellegelésznek a holdvilágnál, s aztán néhány hét múlva érces hangok bödülnek bele a hegyvidéki éjszakába. Visszhangoznak tőlük az erdők, a hegyoldalak. Néha agancsok fémes, csattogása hallik. Október van. Mintha kiszáradt és megfonnyadt volna az egész világ. Néha köd és pára üli meg a hajnalokat, ősziesen messze hallatszik a hollókárogás. A szarvasok rudlikba verődve járják az erdőt, a tisztásokat. Biztos jeléül az ősznek. És megszólalunk A hónap derekán még zöldek a levelek, de az őszi szél már végigsimogatta őket, s csókjaitól itt is, ott is pirosra vált egy-egy. Az éjszakák hűvösebbek, har- matcsepp csillog az erdei rétek fonnyadó fűszálain, s a holdvilág aranyló fénynyel önt el mindent. Itt a szarvasbőgés ideje. Esténként az erdő felől hűvös szellő leng végig a völgyeken. A hegytetők szürke fényben úsznak, a nagy hegyi kaszálót a hold fényében csillogó párák borítják. Valahol messze, nagyon messze el bőgi magát egy bika. Öblös, mély hangját szakadozva hozza el az esti fuvalom. Kisvártatva közelebbről újra megszólal, rekedt ordítással bőgi bele haragját a holdvilágos éjszakába. A visszhang ösz- szevegyül a" bőgéssel, s úgy hallatszik, mitha két bika szidalmazná, hívogatná egymást viadalra. A másik oldalon megso- kallja a hivalkodást egy morcos agglegény, s mélyen kezdett felfelé ívelő, majd ismét leszálló vontatott tutulással fenyegeti meg s közli, hogy más legény is van a csárdában. Messze, valahonnan a túlsó völgyből is felzúg olykor, olykor egy elvert bika panaszos bógése, tompán, szaggatottan, mintha a föld alól jönne. Hol nyög, nyöszörög, hol meg átcsap egy búgó, panaszos bőgősbe, melynek hullámzó akkordjait egy távoli, menydör- gésszerű morgással fejezi be, majd megint azt a küzdelemre hivő, rövid, érces csataordítást hallatja, amikor a dühében tbporzékoló bika agancsával a levegőbe hányja a fölkapált hantot. Hajnali lesen A hajnal párája most száll föl a völgy mélyéről. Lucskos harmat csillog a hold gyér fényében, a vadászok gumicsizmáin. A hegytetőn,, a sűrű fiatalos szélén hosszú árnyékot húzva nyújtózik a magasles. Halk roppanással tűri az elaggott deszkázat a fent ülő emberek súlyát. Körben, a rét szélén előtűnnek a hajnali derengésből az október színes tarkaságát viselő bükk- és tölgysuhángok. Galagonya- csipke- meg sombokrok mutogatják tűzpirosra érett termésüket. Arrébb — az egyik csücsökben — lomb- j avesztett kökény bokor kéklik apró bogyóival. A távolból megreccsen egy földre hullott száraz gally*. Elsőre csak. egyet roppan, majd ágak suhogása, avar csússzanasa is hallik. Halk böffenés jön a sűrűből, morgássá erősödik, végül elhaló bőgés válik belőle. Utána Cüörtelés. s a rét szélén méltóságteljesen megjelenik a bika feje. Alig hallható csettenésse! csúszik ki a távcsöves fegyveren a biztosító billentyű A délgömb ott táncol a lapockán. Villanás, dörrenés, s a vastagnyakú nagysöré- nyü, visszarakott, öreg bukott-király* égre vág az agancsával. Dühödten a gyepbe túr, még tétován lép néhányat. Elszürkülő szemmel, erteilen tekintettel bámul bele a kora reggelbe, s tűzbe rogy. JSapkclíén Az emberek némán nézik a jobblétre szenderült erdei királyt. Lassan kel a nap, aranyló fénnyel melegíti a környező csúcsokat. Sugaraitól pipálni kezdenek a hegyoldalak, madarak röppennek. A völgyi út felől autózúgást hoz a felélénkülő szellő. Aztán az is elhal. Csend van mindenütt;. Csak az erdő megszokott zsongása hallik. Ólomlábakon jár az idő. Szedelöz- ködnek az emberek, kinyújtóztatják elgémberedett tagjaikat. A hajnali zsákmányhoz mennek. A riadt erdőben lassan helyreáll a rend. A hajnali vadászat nyomát csak néhány elhullott vércsepp jelzi, s a letaposott iü. Aztán délelőttre az is kiegyenesedik. V. I. TÜCSKE CSABA: AKVARELL i ü szarván harmat: csöppnyi bog; kinyílt tenyér a lanka, ím gyöngyök itizével ég. lobog benne a holdas kankalin. Éjszakák tücske kódorog; zöldhangú csöndre, mintha nm csendülnek ezüst záporok akác-faágak húrjain. nczgöru halk kolompja ring, öreg bürök néz jámborul: holdporos hajnal jő megint Ct menten bodzanyáj vonul, szivemre hajló íriszek ereiben a let zizeg.
