Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-05 / 210. szám
—W.B 1976. siept. 5., vasárnap E5ZAK-MAGYARQRSZAG 3 i Anga Zsigmond és társa? Az Idei bányásznapon A hr a Zsigmond szakvezclö kapta meg a Kiváló Bányász kitüntetést. Fotó: Laczó József ODAKINT, a rtapszinten verőfényes nyári délelőtt, ideien!:, a bányában örök a sötétség, s szinte érzékelhetetlen az idő. Kétszáz méter mélységben vagyunk a löki gyomrában, Tervtáron, a D/19-es fronton. A kétszárnyú munkahely 2üt) méter pillért hasit ki a másfél méter vastag s/énle- lepből. Az egymás mögött és mellett sorjázó, fehérre festeti- Dobson biztosítóberendezések ,,tartják a hegyet”, és a maróhenger egyszerre (ili centimétert harap le a szén- falból. A fronton az ország második legkiválóbb fejtési brigádja dolgozik. Negyvennégy bányász, a mártírhalált halt Asztalos János nevével. Az akna napi 1000 tonnás termelésének kétharmadát küldik a felszínre. A brigádvezető, Németh I. István érkezik, s hangos „Jószerencsét!” köszön. Leül mellénk a szénkupacra, megveti hátát a deréknyi vastagságú egységen, s ránk figyel. — Mi újság', Pista? Hogy haladtok? — kérdezi tőle Búrom Zoltán, az akna versenyfelelőse. — Minden rendben — válaszolja a markáns arcú, szigorú tekintetű, mindenre odafigyelő brigadéros. — Jó most a bányánk ,.. Januárban múlt harminchét éve, hogy eljegyezte magát a mesterséggel. Most ötvenként éves, de negyvenötnél nem látszik többnek. Apja, bátyja szintén bányász volt, öccse is ezt választotta. Tavaly kapott Kiváló Bányász miniszteri kitüntetést. — Az idei bányásznapon a szakvezetőmnek, Anga Zsig- mondnak tűzték a mellére a miniszteri elismerést. Másik társunk L. Pál János pedig Kiváló ‘ Dolgozó jelvényt vehetett át — újságolja. Valahonnan a front belsejéből előkiabálják Angát, siet is a mackómozgású ember felénk. — Gratulálunk! Arcán szétszaladnak a vonások. a szemei ragyognak a büszkeségtől, a boldogságtól. Szívet melengető érzés együtt örülni velük. A mi vájárunk pedig csak hallgat, nem kenyere a sok beszéd. Ügy kel) „kicsalogatni” belőle minden szót. — Negyvenéves vagyok, tardonai. Tizenhat évesen két évet kellett lódítanom, hogy leenged jenek a bányába. Húsz embert irányítok a bal szárnyon ... PORTRÉ, két és fél mondatban, szűkszavúan, bányász módra. Anga Zsigmond huszonkét éve Cé.iti, rakja a szenet. Hosszú ideig volt elővájó, kilenc éve a brigád tagja. Kiváló dolgozó. — Az elsők között, 1960- ban alakult a brigádunk, lei - lene taggal. Háromszor nyertünk arany koszorút, az elmúlt évben a vállalat kiváló brigádja lettünk. A siker titka? A brigádvezető és szakvezetője nem érti, mit is akarunk kérdezni. A céltudatos szervezés, a ,jó közösségi szellem, az egyei- akarás — sorolják —, ezeket akár nevezhetjük a siker titkának is. — Az elmúlt évben a másodikok lettünk a tröszti munkaversenyben, csak a feketevölgyi Kiss Mihály brigádja előzött meg minket. Az idén, az első télévben megismétlődött űgyánéz. Havonta csaknem negyvenezer tonna szenet termeltünk, fejenként és műszakonként közel tizenkét tonnát. — Mennyit szenet adott a brigád a fennállása óta7 Rosszallóan néznek rám, már megint micsoda kérdés! Mát van nekik idejük ilyesmivel foglalkozni. Számítsam ki, ha annyira kiváncsi vagyok rá! — olvasható le arckifej ezésiikről. — Huszonöt-harmincezer tonnával szorozhat havonta — tanácsolják. Az annyi mint. .. négy és fél millió tonna szén! Négyszázötvenezer db tíztonnás vasúti kocsit tehetne megrakni belőle. A szerelvény hossza meghaladná a háiom- ezer kilométert. Kimondani is sok! . . . — Aztán ne csak a mi nevünk szerepeljen abban a riportban figyelmeztetnek. — Régi jó bányász brigádtag Zahar Balázs, Beező Sándor, Agócs István. Danika Gabor, Bartha László. Végigkalauzolnak a fronton. Az egyik bányász elfordít egy kart a Dobson-be- rendezésen, mire a gépmonstrum meghajtja a hátát, a másik mozdulatra pedig engedelmesen előrelép. — A hűségjutalom, a bányásznap? ... — A családdal ünnepelünk — feleli Németh. — Jómagam 16 ezer 600 forintot viszek haza. — Én meg 15 ezer 825 forintot kapok — így Anga, — A brigád együtt félmillión felül... Közeledik a maróhenger. Elektromos lámpáinak fenve visszaverődik a tompán, feketén csillogó szénrögökön, A felszálló szénport leverő vízpermet eseppj'ei, mint megannyi apró csillagok ragyognak. AZ ACÉLFOGAK törik, zúzzák a kőzetet. A gép remeg. rázkódik, a szénhomlok próbál ellenállni.' A küzdelem mindig a gép győzelmével végződik. A szén pedig csak hull, csak hull a kapa- röba ... Kolaj László lYinne munkaerő, kevés a nitíLS munitáskéz... Sokszor elhangzó panasz ez Borsodban is, amihez hozzá kell tenni: mindez igaz. Amit — természetesen — nem elég csak felismerni, tudomásul venni,, hiszen a szorító gondok önmaguktól nem oldódnak meg. De van-e megoldás, van-e lehetőség változtatni a helyzeten, miután — s ezt jól tudják mindenütt — a munkaerőforrások elapadlak — a tartalékok kimerültek. Létszámnövelésre törekedni tehát meddő vállalkozás, s mindemellett a megváltozott körülmények között járhatatlan út. A járható út — nem vitatja senki — sokkal nehe- , zebb, de mindenképpen gazdaságosabb és hatásosabb is. Népgazdasági és egyéni szempontból egyaránt. Fából vaskarika! —mondhatná erre valaki. (Tálán mondja is.) Az ember, a hozzáértő, szorgos, dolgos munkásember közreműködése nélkül nem indul a gép, lelassul a munka, megbicsaklik minden igyekezet, egyszóval a legimpozánsabb terv is írott betű marad. Aki így vélekedik — enyhén szólva —. belenyugszik az aított helyzetbe, a „lesz, ami lesz” alapon, egyhelyben topog és lemarad. Aztán csodálkozik, ha rákérdeznek: valóban nem volt kiút? Csakhogy ennél a határnál már a felelősség is súlyosan esik a latba, amivel nemcsak egyes embereknek, felsőbb szerveknek és fórumoknak tartozik, akit il- í let, hanem elsősorban a nép- J gazdaságnak. Egy ilyen számadáskor aztán sok minden kiderül, vagy kiderülhet. Előbukkan a közömbösség, a túlhaladott módszerekhez és munkastílushoz való makacs ragaszkodás, a kezdeményező készség hiánya és még egy sor olyan hiba, ami a feladatokhoz igazodó rugalmas magatartással és intézkedéssel megelőzhető lett volna. Megelőzhetők az ilyen helyzetek mindenekelőtt egyfajta szemlélet sutbadobásá- val. aminek a lényege: ne a létszámnövelés legyen minden gond megoldásának az alfája és ómegája, hanem a korszerű üzem- és munka- szervezéssel elért termelékenyebb munka. Mert akárhogy vesszük is, a termelékenység, a munkaerővel való gazdálkodásra is vonatkozik. Ahol ezt nemcsak felismerik, de érvényesítik a gyakorlatban is, ott mind ritkábban hangzik el a jól ismert mondat: nincs munkaerő, kevés a munkáskéz ... MSrííS is van lula.idon- képpen szó? Tudvalévőén IV. ötéves tervünket sikerrel teljesítettük. Ebben Borsod megyének kiemelkedő szerep jutott. Jóleső érzéssel mondhatjuk el. hogy szűkebb hazánkban a terv célkitűzéseinek maradéktalanul eleget tettünk, amit jól jellemez — többek között —. hogy 52 milliárd forint értékű beruházás v«t lósult meg nálunk. Az év elején megkezdtük V. ötéves tervünk végrehajtását, amely dinamikus, optimális, reális fejlődést biztosít megyénk számára is. Egv valamit azonban feltétlenül tudni és ismerni kell, amit nem lehet kihagyni egy pillanatra sem a számításból. Arról van szó, hog}' feladataink az elkövetkezendő öt esztendőben lényegesen megnövekedtek, hiszen csak beruházásból 75— 80 milliárd forint értékű munkát kell elvégeznünk. Olyan építkezések határidőre történő befejezéséről van .szó. mint a kazincbarcikai PVC—Ili., vagy a Tiszai'Ve- gyikombinátban megvalósuló polipropilén-gyár felépítése. S mindezt a több munkáskéz, a létszám növelésének lehetősége nélkül kell valóra váltani, ami nagyobb erőfeszítést. tervszerűbb munkát, nagyobb felelősséget igényel mindenkitől. S ez a dolog lényege. Nincs mit tagadni: a munka termelékenységével egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Nem lelietünk elégedettek a munkaerő felhasználásával sem. Még mindig nem kielégítő a munka- fegyelem, s a munkaerő áramlása sem felei meg minden tekintetben a követelményeknek. E tények egyben nemcsak feladatot jelölnek, de a lehetőségeit is annak: mi a leendő a munkaerővel való helyes gazdálkodás kialakítására. Amikor egyértelműen megállapítható, hogy a megyében működő üzemek, gyárak, vállalatok és intézmények helyesen határozták meg öt évre szóló tennivalóikat, már kevesebb gondot fordítottak a részletkérdések kimunkálására. a feltételek — távlatokban való — szigorú meghatározására. Sok helyütt figyelmen kívül hagyták például, hogy a megnövekedett feladatokhoz képest a munkaidő alap a régi maradt, vagy még kevesebb annál. S ahol ezt kihagyták a számításból, ott most egyebet sem lesznek, csak létszámot követelnek. Csak erre építeni labilis dolog. Az építőipar például hihetetlenül nagy mértékű létszámhiánnyal küzd, ami objektív tényező. De objektív lehetőség a számukra is, nagyobb figyelmet fordítani a munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodásra. Kevesebb lenne a gond — többek között —. ha erőteljesebben, nagyobb intenzitással törekednének a kétmű- szakos munkarend bevezetésére, ami nemcsak járható út, de a jelenlegi gazdasági helyzet, az élet szabta követelmény. Tagadhatatlan tény: ennek megoldása nem megy máról holnapra, hiszen bonyolult feladat végrehajtásáról van szó. De a gazdálkodás, a munka stabilitásának ez is olyan leltétele, 'ami megköveteli a nyugodt munkahelyi légkör kialakítását, a jó kezdeményezések felkarolását, a végrehajtás megszervezését és ellenőrzését, egyszóval mindazoknak az elemeknek a kimunkálását, amelyek nélkül nincs hatékony eredmény. A munkaerővel való gazdálkodásban sem. 4 lilt ily tehát- ho§.y a ki‘ 11 íl apadt, munkaerő- források ne okozzanak leküzdhetetlen akadályokat, a tartalékok feltárására és hasznosítására van szükség. Arra van szükség, hogy ne féljenek sehol az újszerű megoldásoktól és kezdeményezésektől. Megyénkben is! kevés ugyan a munkaerő, de még mindig sok a kiaknázatlan tartalék, amit ha bárhol figyelmen kívül hagynak. ott tartós eredményeket sem remélhetnek. Tóth Ferenc Az V. ötéves terv során a megyében 74 milliárd forint értékű beruházás valósul meg. Kazincbarcika. és Le- ninváros térségében népgaz- daságilag is igen jelentős létesítmények épülnek. Ezeken mintegy 5 ezer ember dolgozik és 55—60 százalékuk 20 éven aluli. A fiatalok magas számából egyértelműen Következik. hogy munkáinkká] nagyban hozzájárulnak a tervezett határidők es ivolt- ségszintek betartásához. * A közelmúltban az SZMT elnöksége és a KISZ megyei bizottsága együttes ülésen foglalkozott a megye nagyberuházásain dolgozó munkásfiatalok élet- és munka- körülményeivel. a KlSZ-véd- nökség vállalások tapasztalataival. Ezeken a beruházásokon az építőiparra általában jellemző munkarend alakult ki. A hét három napján 6 órától 1S óráig tart a munkaidő. Amint ezt a szakszervezeti és KlSZ-szervek megállapítottuk. ez a fiatalok többségé számára kedvezőtlen. A hosszú munkanap után kevés energiájuk és idejük marad a szakmai és politikai önképzésre, a sportolásra, szórakozásra. De ez a hosz- szú munkarend a vállalatok számára sem lehel megnyugtató, hiszen a 11 cs fél órás munkanap során a dolgozók vem képesek egyformán magas intenzitású, egyenletes teljesítményi nyújtani. A beruházásokon tapasztalható munkafegyelem nem éri el a telepített munkahelyeken megszokottat. Ez nagyrészt az anyag- és munkaellátási nehézségekre, a technológiai sorrendtől „független'’ építési, szerelési tevékenységre és a viszonylagos munkaerőhiányra vezethető vissza. A KISZ- és a szakszervezeti szervek tesznek ugyan erőfeszítéseket a m un kaf egyelem megszüli rdi- tására, azonban nagyobb eredményt csak a párt irányítás erősödésével, és a KISZ esetében a szervezettség fokozásával lehelne elérni. A beruházásokon dolgozó fiatalok szociális ellátása, bérezésük — a túlórákkal, jutalmakkal együtt — jobb, mint a népgazdaság más területén dolgozóké. A lakás- építési támogatásból arányuknál nagyobb mértékben részesülnek. A szakszervezeti és vállalati üdülésben ugyancsak az arányoknak megfelelően vettek részt és az üdülőjegyek 60 százalékát kapták. Ezek a figyelemre méltó eredmények az ifjúsági törvény megvalósulását tükrözik. * A fiatalok mozgalmi munkában való részvételét biztosító fórumok a beruházásokon is működnek. Gondot jelent azonban az, hogy a kevés számú munkást foglalkoztató vállalatoknál nincs pártszervezet vagy párt- csoport. tgy annak irányító. szervező munkája alig érvényesül. Ebben az évben is megrendezésre kerül az 1974-ben jól bemutatkozó ifjúsági parlament. A gazdasági vezetők jó része azonban nem tudja, hogy az írásos beszámolókat előzetesen a KISZ- és a szakszervezeti szervekkel és a fiatalokkal is meg kell ismertetniük. A kivitelező és beruházó vállalatok egyre többet tesznek a munkásszállásokon élő fiatalok, kulturálódási, szórakozási lehetőségeinek biztosítására. Klubokat alakítanak ki. amelyekben azonban csak ív-nézésre, legfeljebb olvasásra. van lehetőség. Az igényesebb kulturális grogra- mok iránt. — fáradtság, alacsony igényszint miatt —jó- val mérsékeltebb az érdeklődés! A városok közelében levő nagyberuházásokon a művelődési intézményekkel kialakítóit jó kapcsolatot felhasználva a fiatalok mozi- és kiállításlálogatását a KISZfzete és szakszervezeti szervek már könnyebben megszervezhetik. Legnagyobb sikerük a sportverseny-sorozatoknak van. amelyekben a fiatalok 60—70 százaléka vesz részt. * A KISZ megyei és városi bizottságok irányításával a KISZ-védnökségek megfelelően töltik be szerepüket. A védnökség! operatív bizottságok szoros kapcsolatot alakítanak ki a vállalatok párt-, szakszert ezeti és gazdasági vezetőivel. A vállalások jelentősen járulnak hozzá, hogy a beruházásokon működő KISZ-alapszervezetek erősödtek, és hogy az itt dolgozó fiatalok többsége megérti munkájuk népgazdasági fontosságát, hasznát is. Továbbra is gond azonban, hogy az építőipari vállalatok fiataljai körében alacsony a KISZ szervezettsége, és ez mérsékli a KlSZ-szervezel hatékonyságát, befolyását a KISZ-en kívüli fiatalokra. Jó lenne, ha a KISZ-szervezet az ifjúsági brigádokon keresztül a fiatalok mind nagyobb részére lehetne pozitív hatással. Annál inkább, hiszen a nagyberuházások befejezési határidejei egyre inkább ' közelednek és sok új kezde m é nye zéssel, va Hálással kell gyorsítani a munkák ütemét ahhoz, hogy az épülő hatalmas létesítmények üzembe helyezése időben megtörténhessen. A szakszervezeti beruházási intéző bizottságok és a védnökségi operatív bizottságok aktív kezdeményező es szervező munkája nyomán a kivitelezői munkaverseny egyre fejlődik. Sok fiatal vesz részt a szocialista munkaverseny részét képező és a fiatalok szakmai felkészültségét növelő egyéni versenyformákban. A különböző szakmákban megrendezett versenyek egyéni és társadalmi haszna vitathatatlan. Az elismerés utáni vágy, a bizonyítás ösztönző hatása sok konkrét feladat megoldását elősegíti. Es ez annál fontosabb, mert a ma fiataljai, a holnap ..öregjei" lesznek. akik az új munkásge- neraciónak adják ál szakmai, politikai ismereteiket, altalános műveltségüket. * Az elért eredményekkel a KISZ- és szakszervezeti szervek még nem elégedettek. A fiatalok munka- és életkörülményeinek javítása folyamatos munka eredménye és további tennivalók sokaságát igényli. Figyelemmel kell kísérni a nagyberuházásokon dolgozó fiatalok anyagi és erkölcsi elismerésének színvonalát. az ifjúsági törvény helyi megvalósulását. Meg keli ismertetni a fiatalokkal a kollektív szerződések rájuk vonatkozó részét, és már most fel kell készülni a kollektív szerződések 1977. évi módosítására. A fiatalok általános cs szakmai képzését, politikai műveltségéi növelné, ha megoldhatóvá válna a két- műszakos munkarend bevezetése az építőiparban is. Ennek feltételeit az illetékes hatóságoknak. szerveknek gondosan meg kellene vizsgálni. és amennyiben lehetséges. bevezetni, hiszen ennek a munkahelyi teljesítmények intenzitására. a munkafegyelemre is kedvező hatása lenne. A KISZ-tagok egyéni feladatvállalásai és a szervezetek közös munkát a elősegíti a fiatalok élet- es munkakörülményeinek folyamatos javulását. Ez azonban nindenki által ismerten szo- •osan összefügg a népgazdaság helyzetével, ezen belül t nagyberuházások időben örténő befejezésével. Mert végső soron a munka, ami megalapozza az egyén és a ársadalom boldogulásai, tartalmasabb életét. Buchen Miklós